Somogyi Néplap, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-24 / 276. szám
Változatok a jövőre Pedagógusok és közművelők egyetlen célért A szakemberek kivétel nélkül egyetértenek abban, hogy a közoktatás és a köz- művelődés kapcsolatában csakis és kizárólag egyetlen helyes út létezik: az együttműködés. A vita különböző fórumokon csak a hogyan?- ról folyik. Kezdetben yolt — és szerencsére igen sok helyen ma is van — a tartalmi együttműködés az iskolák és a művelődési intézmények között. Ehhez nem kell semmilyen közös szervezeti forma, csak a, közös nagy cél fölismerése: pedagógusoknak, müvelődesiotthon-ve- zetőknek, múzeumi, könyvtári szakembereknek és a kultúra más munkásainak összefogása annak érdekében. hogy minél több legyen a „kiművelt emberfő”. Ennél szorosabb együtt- iHÜködest feltételez a másik elképzelés, miszerint szervezetileg össze kell vonni az iskolákat és a művelődési intézményeket, megtartva szakmai önállóságukat. A gyakorlat azt mutatja, hogy erre elsősorban a kis településeken és az új lakótelepeken van szükség — és lehetőség. Jogi alapot egy tavaly megjelent művelődési miniszteri rendelet adott hozzá, a személyi feltételek megteremetése azonban sokkal nehezebb. Nerpcsak azért, mert nem mindenütt van elég megfelelő fölké- szültségú pedagógus,, könyvtáros, népművelő, hanem azért is, mert aligha lehet egyik napról a másikra elemi, hogy megszűnjék a szakmai sovinizmus, s a különböző szakemberek egymást segítve végezzek a minden nemzedékre kiterjedő közművelődési munkát. Ugyanis nem kevesebbről van sző, mint arról, hogy az óvodáktól a nyugdíjasklubokig közös irányítás es — ami ennél is jelentősebb — közös művelődési elképzelés kell érvényesüljön. A jövő művelődési intézménye napjainkban kezd kibontakozni. Egységes, minden területet átfogó művelődési intézmény, ahol minden korosztály és társadalmi réteg számara megvannak a művelődési, képzési és továbbképzési lehetőségek. Két évvel ezelőtt, 1980 augusztusában a Központi Bizottság úgy foglalt állást, hogy meg keik vizsgálni, mennyire alkalmas ez a forma Magyarországon a művelődéspolitika céljainak elérésére, a különböző tárgyú es irányú művelődési intézmények munkájának egysé- g esi lesére. Azóta az ország 18 helyén kezdődtek el a kísérletek: nagyvárosokban es községekbe egyaránt. Korai volna a tanulságokat leszűrni. Vannak már biztató eredmények, de a kísérlet még alig egy éve tart. Azok a művelődési szakemberek, akik az idén a debreceni tanácskozáson ezeket az új intézményeket képviselték, a helyi eredményekből, a kísérlet kezdeti vagy elöbbrehaladott voltától függően számoltak be az országos tanácskozáson. Többnyire optimistán, de nem titkolva a gondokat. Ezek viszont nagyon is különbözőek voltak, hiszen néhol már jócskán előre tartanak a kísérletezésben, s figyelemre méltó eredményeket is tudnak fölmutatni, másutt viszont csak az első lépéseket tették meg az idén. Hozzá kell termi: ott sincsenek késésben, hiszen a kísérlet határideje 1985. Mégis elgondolkodtató, hogy miért okoz annyi vitát a közoktatás és a közművelődés kapcsolata. Hogy a cél azonop, ahhoz kétség nem fér. Mind az oktatási, mind a közművelődési dolgozók abban látják .munkájuk eredményesseget, ha művelt, sokoldalúan képzett embereket nevelhetnek. Ehhez sokféleképpen lebet hozzájárulni, kezdve az életkori sajátosságoknak mindenben megfelelő, játékos óvodai ismeretgyűjtéstől, az alapos és valóban altalános tudást adó általános iskolán át, folytatva a középfokú oktatás sok- oldalusagan es elmélyültsé- gén, a felnőttek szabad idő- jenek kulturált és hasznos eltöltéséin, egészen a legidősebb korosztályig, amelynek ugyancsak poogramoKa 1 kell nyújtani. Az is igaz, hogy mindehhez elsősorban jól képzett szakemberek szükségesek. De mindjárt hozzá kell tenni: a hivatástudat, a lelkesedés legalább olyan fontos, mint a képzettség. S az sem elhanyagolható, hogy a pedagógusok és a művelődés- üggyel foglalkozó szakemberen keresete között nagyok a különbségek; ezeknek a rendezése hosszú es bonyolult kormányzati feladat A mai fizetési rendszer ugyanis alig teszi lehetővé, hogy például az általános iskolai , tanár teljes erőbedobással foglalkozzék. végzett tanítványainak továbbképzésével. Energiait — ha nem is nun denutt, de még a legtöbb helyen — lekötik a szakköri, a napközi otthoni és az egyéb különórák. Az is tény, hogy több helyen vannak ütközések az iskolaigazgatók es a művelődési ház-igazgatók között akikre más és inas jogszabályok Vonatkoznak, s különböző a fizetési rendszerük is. Mindezeknek a rendezése alapvető jelentőségű, mert egy pillanatra stem szabad szem eiól téveszteni a célt: a műveltség terjesztését E téren pedig — varosban és falun egyaránt — igen sok meg a tennivaló, attól kezdve, hogy az anyanyelv (azon belül a helyesírási tökéletes ismerete nélkül már nem voina szabad senkit sem továbbengedni az általános iskolából, egeszen addig, hogy az iskolán kívüli művelődésnek a mainál több segítséget kell adnia, s lehetne sorolni még a tennivalókat. T. E. — Ne haragudjék, tanár úr — mondta az öreg szomszéd —, mindent áthallani. És láttam is az asszonjKát. amint felszállt az autóbuszra. — Köszönöm a gondozását. szomszéd — mondta bágyadtan mosolyogva a tanár. — Azt hiszem, hosszú ideig békességben, nyugalomban élhetünk majd itthon a kutyával. Jó lesz, Pici? A kutya vakkantott. Tamás öntött neki tejet, majd kiment vele a kertbe, ahoi temérdek munka várta. Egész nap fárasztotta magát, hogy ne kelljen gondolkoznia. A házassága alighanem végérvétoyeaen zátonyra futott. Emmi, ha vissza is jön. csak azért jön. hogy elvigye a holmiját. Lehet, hogy a bútort is elviszi ? Biztosan az apja jön majd érte, az öreg Kerepesi. 17. Az öreg Kerepesi azonban nem ' jelentkezett, . Emmitől sem jött levél, üzenet. Egy este azonban bátortalan kopogás riasztotta Tamási Ki lehet az ilyen későn? Ment kaput nyitni. — Ki az? — kérdezte az udvaron, mielőtt elfordította volna a kulcsot. — Én vagyok, tanár úr a Kalmár Imre Sárszegról. Nem emlékszik ram? A marcali múzeum új szerzeményei Üj tárló várja a látogatókat a marcali Munkásmozgalmi és Helytörténeti Múzeumban; a város környékén gyűjtött szőttesek, pászítás ruha, monogramos abroszok és kendők láthatók. ' A múzeum gyűjteményét fogja gyarapítani ez a cipész műhely is. Niklán vásárolták; hetven szerszáma néhai Fellai Gyula cipész tulajdona volt. Képünkön: a műhely szerszámainak leltározása. , Kéfzongorás show Befejeződtek a levéltári napok Vita a történelem tanításáról Tegnap befejeződött Kaposváron - a megyei könyvtárban - a levéltári napok rendezvénysorozata. A magyar népi demokrácia kialakulásáról, a koalíciós idők pártviszonyairól. a köztársaság külpolitikájáról és a párizsi béketárgyalásokról Balogh Sándor, a történettudományok doktora, az ELTE bölcsészettudományi karának tanszékvezető tanára tartott előadást; ezt vita követte a legújabbkori történelem általános és középiskolai oktatásának időszerű kérdéseiről. Utána Gáli József, a marcali gimnázium tanára ismertette a Somogy megyei Levéltár legújabb kiadványait, s végül tizenegy pedagógus átvette a jó munkájáért a Hazafias Népfront, a megyei tanács művelődésügyi osztálya és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa által adományozott • 'pénz- és könyvjutalmat. Dévai Tibor és Dévényi Lajos nem tartózd Jc azok köze a művészek közé, akiknek a rádió, a tévé vagy a hanglemezgyár monopolhelyzetet teremtett. Nevüket lenvegesen jobban isimeri a német, a francia, a svájci és a belga közönség, mint a magyar, a Pal- miro Togliatti Megyei Könyvtárban hétfőin adott bérleti hangversenyük ezért sokak számára bemutatkozásnak számított. Kellemes es emlékezetes bemutatkozásnak ! A műsorra tűzött darabok között, bizony, kevés volt á fajsúlyos, nemes matéria. Mozart í-moll fantasiajanak Busoni által készített két- zongaras átirata aligha tanúskodik másról, mint a századforduló legendás pianistájának túlzó romantikus hajlamairól és hang- szertechniicai virtuóza tásá- ról. Liszt Ferenc c-moll — Patetikus — koncertje mind a dallaminvenció, mind a szerkesztés szempontjából messze elmarad a Vándor- évek vagy a Transzcendens etűdök ciklusának igazán jó darabjaitól: kezdése, költői - meditativ középrésze épp oly fáradt és közhelyekkel zsúfolt, mint himnikus befejezése. Arányi-Aschner György, a gráci konzervatórium professzora ügyes Bartók-epi gonként adagolt egy kis népöességet, egy kis modernséget avantgarde-ot Fehérvári napsugarak című művében. S Darius Milhaud: Soanamouche című kétzon- gorás szvitjének triviális dallamvilága, olcsó népieskedése is jobban illene Juliette Greco vagy Jacques Brel valamelyik középszerű sanzonjába vagy/egy ivryi csapszék hangulatához. Gershwin-Stone három pre- liidje és Lutoslawskinak rá— Kalmár Imre? — csodálkozott a tanár, és kinyitotta a kaput — Kerülj beljebb. Hogyne emlékeznék rád. Mi szél hozott erre, ahol a madár se jár? Imre izgatott volt, látszott az arcán, hogy valami nagyon fontosat akar mondani. A tanár bevezette, vacsorával kínálta, de a fiú nem fogadott el semmit. Azt mondta, hogy nem ehes. es hogy ideje sincs, Szegedre utazik, de eljött a tanar úrhoz, mert fontos vallomást szeretne tenni. — Miről van szó ? — kérdezte kedvetlenül Tamás, mert azt hitte, hogy Emunkétól hozott valamilyen kellemetlen üzenetet a fiú. — Az aggteleki kirándulásról, tanár úr. — Nem akarok róla hallani. — De van valami, amit a tanár úr nem tud. Azt szeretném elmondani. Akkor, amikor az az eset történt Mihok Jancsival, mi voiadásként hallott La CampaneUa-átdolgozása sem tartozik. a kiemelkedő művek közé. Egy igényes ketzon- goras hangverseny programját összeválogatni tehát nem könnyű. Dévai es Dévényi összeszokott, ihletett játéka azonban gyakran feledtette a szép számú közönseggel a műsorösszeállítas fogyatékosságait. Tökéletes pontossággal alkalmazkodnak egymáshoz még az olyan feszes jitmika jú részek előadásakor is, mint a Milhaud - kompozíció két szélső tétele vagy a dzsesszes hangvételű Gershwin-szerzemények. Billentéstechnikájuk sokszínűségének megcsodálására a Liszt-mű zenekar- szerű effektusainak árnyalt interpre tálasa adott alkalmat. Kár, hogy muzsikálásukat a túlzottan erős forték, a hangszer indokolatlan dübörögtetése ég néhány vitatható értékű lassítás okán a Liszt-alkotás záró részében és a Busoni-féle Mozart-parafrózisban olykor hatásvadászónak éleztük. Pedig a Patetikus koncert középrészének remekül sikerült előadása is bizonyltja: a két pianistának a költői hajlandósága sem csekélyebb a drámainál. A publikumnak az izgalmas fölfedezéseikre „vadászó” része tehát — a művek viszonylagos ismeretlensége ellenére — alig bukkant kincsekre az A-jel- zésű kamarabérleti sorozat évadnyitó hangversenyén. Csak a két művész virtuóz hangszeres tudása kárpótolt bennünket sok mindenért, s kényszerít egyszersmind a kérdésié: miért nem tartoznak 'ők is a privilegizáltak közé, idehaza is ... ' U A. tunk a bűnösök. Leitattuk Jancsit, mert meg akartuk tréfálni. És a tanár úrnak •később nem mertünk szólni. De most elmondtam édesapámnak és ő küldött. A rendőrségen is jártam, jegyzőkönyvet vettek fel. Csak azért jöttem .., Ném haragszik a tanár úr? ... — Nem — mondta csendesen Kiss Tamas. — Tudod, úgy vagyok vele, már olyan regen volt, hogy el is felejtettem. Vagy mondjam azt, hogy nem érdekel? — Azt mondták, hogy visszavonjak a tanár úr büntetését. A rendőrség elküldte a megyéhez az iratokat és a jegyzőkönyvmásolatot. És hogy az állás még nincs betöltve Győrben .. — Ne is mondd tovább — szakította félbe a fiút. — Mas újságról nem tudsz? Kerepesi asztalos felé nem jártál? (Folytatjuk.) „A proletariátusnak nagyobb szükségé van az igazságra, mint a kenyérre. Az igazságot feltétlenül ki kell mondani, függetlenül attól, kinek használ!” —'ezzel a Lenin-idezettel kezdte hozzászólását a tegnapi tanácskozáson Szili Ferenc f ólevél táros, és ebben a szellemben tárt föl számos izgalmas részletet az 1945—48 közötti időszak eseményeiről Balogh Sándor professzor. A jóreszt saját kutatásai alapjan ismertetett tényekből — amint az utóbbi években több más publikációból is — kiviláglott a második világháború utáni koalíciós kormány által a béketárgyalásokra kinevezett küldöttség dilettantizmusa. A' neves tudós szólt arról a mérhetetlen kárról is, amelyet a Rákosi—Gerő—Farkas —Révai-klikk akozott 1947 őszétől 1948 tavaszáig a többi koalíciós párt kiszorításával a hatalomból — ami ellen, tudjuk, maga Kádár János is többször tiltakozott —, s részletesen beszélt a nemzetiségiekkel kapcsolatban Kelet-Európa több országában elkövetett igazságtalanságokról, illetve a kollektív felelősség” elvének alkalmazásáról, mely a kisebbségeket létbizonytalanságba taszította és amelynek következményeit azóta sem számolták föl mindenütt. Hogy mennyire igénylik — és igényelnék még jobban — a tények föltárását a történelem- tanárok, az a hozzászólásokból derült ki igazán. Hadd idézzünk néhány mondatot! — Baj van a történelemtanárok hitével, mert baj van történelmünk birtokbavételével is, — Tudásunk elavult, hiányosak az ismereteink, részint a történettudomány mulasztásai miatt. — Mit mondjunk, ha a gyerekek az ötvenes évekről kérdeznek ? Miért csak általánosságban esik szó a tankönyvekben az 1945 utáni-területi átrendezésekről? A forró hangulatú vitában hangot kapott a történelem- tanárok elbizonytalanodása. — Mit és hogyan tanítsunk- ha az egyik felfogás már nem időszerű, a másik még meg sem született. — Elvesztettük hitünket és biztonságérzetünket a tankönyvekben; — Az általános iskolai tankönyvek telistele vannak sematikus, konkrétumok nélkül odavetett általánosításokkal, így, ijcrn csodálkozhatunk, hogy a diákok nem érdeklődnek a felszabadulas űtáni magyar történelem iránt Könnyű volt az ötvenes években eligazodni; ma azonban nagyobb szükségünk volna a tudomány támogatására. — Mi nem várhatjuk meg, amíg a szakemberek véglegesen tisztázzák például a szociáldemokrácia szerepét nekünk tanítanunk kell, s válaszolnunk az egyre szaporodó kérdésekre. A tankönyvek gazdaságtörténeti ismertetései szárazok, élménytelenek. S az utóbbi három és fél évtized történetének számos tisztázatlan részlete került még szóba a kitűnően sikerült tanácskozáson; oly sok. Hogy Balogh professzor alig győzött felelni a kérdésekre, reagálni a tudomány mulasztásaival kapcsolatos szemrehányásokra. Miklós Endre megyei középiskolai szakfelügyelő és Pelion Jenó, a kaposvári Táncsics gimnázium tanára kedvező jeleket is említett. Az új negyedikes tankönyvekben például ésszerűen elemzik Rajk László és társai perének okait, illetve a voluntarista gazdaságirányítás következményeit. A jó példa azonban — ez derült ki a példásan szervezett levéltári napok szenvedélyes vitájából is — egyelőre meglehetősen kevés. SOMOGYI NÉPLAP
