Somogyi Néplap, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-20 / 273. szám

Szobajátékok N K Ö K Ú Z T A T P B A R E E R J T R V Ó Á R G A / A M É P G É 0 Á R Ü L Titkos­írás Az ábrából a mellékelt kulcs segítségével Petőfi egyik versének részletét le­het kiolvasni. Hogy szol az idézet? PÁRBAJ Remek reflex- és ügyes­séget fejlesztő játék. Nem kell hozzá semmi más, csak két szék, és egy másfél mé­teres sparga. A két széket egymásnak háttal kell fel­állítani, kb. 1 méter távol­ságra. Alatta szépen, egye­nesen kinúzzuk a másfél méteres zsineget. Ezután két versenyző , leül a székre (egymásnak háttal ülnek) és kezüket a combjukra he­lyezik. Adott jelre mindket­ten villámgyorsan előreha­jolnak, és a seék alatt hú­zódó zsinór végét maguk fe­lé húzzák (a lendület és a spárga vékonysága miatt na­gyon ügyesnek kell lenini). Az győz, aki a zsineget ma­gahoz tudja rántani. Ha mind a ketten fogják, az döntetlennek számít, és új­ra kell húzni. Egy párbaj három próbálkozásból áll. TÁBORI KÖLTÖZÉS Az egyik gyerek a tábor- vezető. Előtte lévő papíron lerajzolva a tábor harminc sátra. Ezután a játékosok egymás után elmondják, hogy ki hányas sátorban szeretne lakni. Mivel sok a sátor, jól meg kell figyel­niük, melyék azok, amelye­ket már elfoglaltak, s me­lyek, amelyek még szaba­dok. Aki üreset választ, 5 pontot kap, aki pedig olyant, amelyik már foglalt, attól "3 pontot vonnák le. Győztes, aki több pontszám­mal rendelkezik. SZÓALKOTAS Minden gyerek előtt ceru­za és papír. A játékvezető egy szót diktál fel, például Budapest. Az a feladat, hogy e szó betűiből új szavakat kell alkotni. (Például: Bu­da, Pest, est, pad stb.) Győz, aki öt perc alatt több értel­mes szót tud összeírni. Az értékelésre jótanács: valaki olvassa a megoldáso­kat. ahol valamelyiket akár csak ketten Is írták, ki kell húzná. A kihúzások után az érvényes találatokat össze kell számolni és a pantszám alapján kihirdetni a győz­test. Beküldési határidő:' 1982. névember 29., hétfő. Kér­jük, hogy a helyes megfej­tést levelezőlapon küldjétek be. A nyertesek névsorát 1982. december 1-én, szer­dán az Otthon és család cí­mű összeállításunkban kö­zöljük. Bayer Béla Virágének Rózsás kavics nyelvem alatt. Hej, virágom haj! Szólok neked virágosat. Hej, virágom haj1 Tavaszt szólok, szemsugarast, Hej, virágom haj! Szertefutó ezüstgarast, Hej, virágom haj! Szellőt, szőkét, ficánkosat, Hej, virágom haj! Barkafüzért, bársonyosat, Hej, virágom haj! Arcod-egét felderítem, Hej, virágom haj! Búdat tova penderítem, Haja-haja virágom! (Orosz népmese) Egy szegény paraszt, mi­közben ment keresztül a mezőn, meglátott a bokor alatt egy nyulat. Megörült, es így kezdett beszelni: • — No, ehol a kunyhóra- való! Megfogom ezt a nyu­lat. agyoncsapom, aztán el­adom »négy altinért. A pén­zen veszek egy kocát. An­nak majd lesz tizenkét ma­laca. A kis malacok meg­nőnek, s. mindegyikük ellik újabb tizenkettőt. Leölöm valamennyit, és egy padlást megtöltök hússal. A húst eladom, a pénzen építek egy kis házat, és megnősü­lök. Az asszony szül majd A csíz Pintyféléink egyik legki­sebb képviselője, csőre he­gyes, színezete zöldessárga. Az öreg hím melle sárga, a fejtető fekete, a tojó es a fiatalok feketés csíkokkal minta zottak. A csíz költési időben a nagy fenyvesek lakója, es így hazánkban osak szórvá­nyosan, a nyugati ország­részben, ezenkívül a Bükk­ös a Zempléni-hegységben feszkel. A fészket a tojó fe­nyőfák magas ágai közé rejti, 4—S tojása kékesfehér I alapon finoman foltozott. A fiókákat, amelyek 12—13 nap múlva bújnak ki a to­jásból, mindkét szülő szor­galmasan eteti és ha sze­rencsésen szárnyra eresz­tették őket, júniusban má­sodik költésihez látnak. Évről évre viszonylag nagy számban gyűrűznek Magyarországon csízeket, főként az őszi vonulás ide­jén. A megkerülési adatok alapján derült ki, hogy az ősszel felbukkant csapatok két fiút: Vászkát meg Ványkát. A gyerekek majd művelik a földet, én ma­gam / pedig csak ülök az ablak alatt, és osztogatom a jótanácsokat: „Ej, ej, gyer­mekeim, Vásztka, Vánvka! Nem ártana ám keményeb­ben dolgozni! Meglátszik, hogy nem ismeritek a sze­génységet!” — kiáltom majd nekik. Amint így hangosan elki­áltotta magát a paraszt, a nyúl megijedt, és elszaladt. A ház pedig minden gazda­ságával, asszonyostul, gye­rekestül odalett. elsősorban északkelet felől, a Szovjetunió területéről ér­keznek hozzánk. Egy ré­szük nálunk tölti a telet, a többiek továbbvonulnak. Budapest környékén jelölt példányok a legkülönbözőbb tájakon, Portugáliában, Francia- és Olaszországban, Görögországban vagy Cip­rus szigetén kerültek ismét emberkézbe. A nálunk te­lelő csapatok főként az égeresekben láthatók, de a kertek alatt meghúzódó ga­zosokban, erdőszéleken is találkozhatunk kisebb-na- gyobb csapataikkal. Néhány alkalommal megfigyeltek csízeket a téli etetőn is. Bi­zalmas madarak, a közele­dő embert gyakran héhány lépésnyire bevárják. Az őszi-téli időszakban apró magvakkal táplálkoznak, az éger- és a nyírfa termésén kívül különösen kedvelik a kék virágú katángkóró ap­ró magvait. Fészkelő hazá­jukban Tova rókát is fo­gyasztanak, fiókáikat ezek­kel nevelik fel. A csíz ha­zánkban védett, eszmei ér­téke 500 forint. Kati Évának mondta meg. Ó csak Zsuzsival közölte, aki Klárának súgta, ő pedig Katinak mondta vissza. Ka­ti csodálkozott, mert amit visszahallott, egészen más volt, mint amit Évának mondott. Ugye, többekkel előfor­dult már hasonló eset? S milyen kellemetlen, ha egy­szer kiderül, hogy hiába kert benneteket az, aki kö­zölte a hírt, hogy ne adjá­tok tovább, mégsem tudtá­tok megállni. Szégyenkezve, szemlesütve, magyarázkod­va lehet. csak a kellemetlen helyzetből kikerülni. Sokszor az is megesik, hogy valamiről csak a fo­lyosón, lépcsőházban hallo­tok. Rohantok továbbitani. S végül kiderül, hogy nem is igaz Pedig napokig be­széltetek róla, szervezkedte­tek. de hiába. A pletykásság rossz tulaj­donság amiről le lehet szokni. Hogyan? önnevelés­Parkettavásár! A Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság barcsi és csurgói gyáregységében 1982. december 31-ig KEDVEZMÉNYES PARKETTAVÁSÁRT TART. Normál és szabványos parketta kapható most 190 .Ft/m’--től. Eladás: hétfőtől szombatig 8-tól 16 óráig. Ügyintéző: Tordasi Ferenc, Barcs, Dráva-part. Telefon: 14, illetve . Szabóné, Csurgó, József Attila u. Telefon: 11 ________________________________________ (6270») A paraszt meg a nyúl Kócsag a repcében Izgatottan vártam, hogy befejezzék az almaszedést a gyümölcsösben, mert az őr azt újságolta: — Bejárnak ám most Is a szarvasok a kertbe, úgy lát­szik, ízlik nekik az alma. A nap a hátunk mögött még elég magasan volt, a hold meg épp«® akkor emelkedett a fák lombja fölé. A fák közötti nyíláson kinéztünk a mezőre, ahol kelet felé ballagott egy su­ta, mögötte a két gidája. — Az idén is két gídát vezet az öreg suta — je­gyeztem meg, miközben for­dítottam a távcsövet Már a közeli égeres levelei mozog­tak a szemem előtt amikor eszembe ötlött az imént lá­tott kép. Visszavittem a távcsövet a repcetábla sar­kához, és bizony nem kép­zelet, hanem valóság volt, láttam: Egy kócsag ült a zöld rep­cében 1 A szél mintha enyhült volna. Tisztán hallatszott a gulya koJompja és a mérges kutyaugatás a legelő felől. Kozma-pusztán ötször ku­korékolt egy kakas, aztán nemsokára hangos kakato­lással repült ki egy fácán- kakas a gyümölcsösből. — Meg sem mozdul a kó­csag — súgta Lackó, mert állandóan azt figyelte. — Bizonyosan beteg lehet — morfondírozott magában és továbbra is nézte a mada­rat. Az égeresben hangosan riasztott a szajkó, aztán a fácánkakas szidott valamit hangos kakatolással. Rövi­desen ki is derült, ml volt az oka a madarak riadalmá­nak: egy fehérmellényes kandúr lepett ki a nádas­ból, egérrel a szájában. Föl­dobta a kis rágcsálót, az­tán menekülés közben rálé­pett. Kibújtam a leveles ágak alól és elindultam a kerítés felé. A macska észrevett Eszeveszettül elrohant, ott­hagyta az egeret Egy kis ideig lapult a kis rágcsáló, aztán az is elszaladt Nehe­zen vergődtem át a sűrű ná­dason, aztán a széles víz­folyás akadályozott Kime­legedve értem el a repce szélét, de innét nem láttam a kócsagot, mert egy kis dombon túl volt Előre ha­jolva közelítettem rtieg a gerincet. Amikor megláttam a madár fejet, azonnal föl­állt és csak egy felvételt si­került készíteni. Széttárta hatalmas szárnyait és föl- emelkedett. Szép látvány volt, méltóságteljes szárny­csapásokkal távolodott. Egy ideig néztem, aztán vissza­fordultam. De kővé mered­tem azonnal, mert alig két­száz méterre tőlem, a repce­tábla szélén hat szarvas mozdulatlanul nézett felém. — Tehenek, ünők. és bor­jak — állapítottam meg ma­gamban, aztán amikor a bi­ka is kilépett az égeresből, félhangosan megjegyeztem: — Ha most a puskám itt lenne! — és lassan emelni kezdtem a fényképezőgépet, de mire a szememhez ért, a szarvasok elindultak az er­dő felé. Osak az vigasztalt, hogy már kevés volt a fény. A vadászat helyett a diafilm. megörökítette a repcében a nemeskócsagot. Tóth Ferenc Bújócska • Aggódó arccal néz körül a kis majmok ma­mája a fán. Fiai játékos kedvükben jól elbújlak az őserdő fai között. Forgassátok meg alaposan a képet és mondjátok meg. hány májon és hol rejtőzik a képen. (A helyes választ a 10. oldalon megtaláljátok.) Szennai délután Az egyre gyarapodó, szé­pülő szennai falumúzeum­ban a látogatók szinte egy­más kezébe adják a kilin­cset. — Természetesen minden vendégnek nagyon örülünk — mondja Csepinszky Ma­ria, a falumúzeum gondno­ka. — Számomra azonban mégis az a legcsodálatosabb, amikor gyerekeket kalauzol­hatok a népművészet rejtel­meiben, akik nyiladozó ér­telmükkel fogékonyak min­den újra, szépre. Ezúttal a nágocsi általá­nos iskolások, többségében az ottani nevelőintézet gye­rekei ismerkedtek az orszá­gos hírű, festett kazettás re­formátus templommal, a lá­basház eredeti berendezésé­vel. — Egynapos ki rándulá­son vagyunk, s a megye ne­vezetességeivel ismerkedünk — mondja az egyik tanár­nő. — A gyerekeknek már sei. Neveljétek magatokat arra, hogy a veletek közöl­teket, ha erre kérnek, meg­őrzi ;ek. En tudom, hogy némelyeknek „felvágták a nyelvét”, s nehéz megállni, hogy ne fecsegjen, de aka­raterővel igen. Próbáljatok ellenállni közlési vágyaitok­nak, vagy csak olyanoknak továbbmondani, amit hal­lottatok, akikről biztosan tudjátok, hogy megér zik. Ekkor is, előbb próbáljátok ki önmagatokat: egy-két óráig — később egy-két na­pig — ne közöljétek, amit hallottatok, így gyorsabban leszoktok e rossz tulajdon­ságról. Egy érdekes játékot aján­lok az önnevelesye. Örsi vagv raj foglal kozáson súg­jatok társatok fülébe vala­mit. Hívjátok fel a többiek figyelmét, hogy pontosan súgják tovább a hallotta­kat. Amint a hír körbe járt, az első és az utolsó irja fel a táblára, amit kősóit, illet­beszéltünk Szennáról, s a többség nagy érdeklődéssel jött el megnézni a valósá­got. Mindaz nemcsak feltéte­lezés, hiszen a gondnoknő nem győz. válaszolni az ér­deklődő kérdésekre. Ez meg az a kazetta mit szimboli­zál, mikor épült a templom, s ki építette, Ski faragta a kazetátkat, mikor telepítet­ték ide a házakat és hon­nan ? Az egyik szép, muskátlis ablakos házban Bíró Miklós még a szövőszéket is kipró­bálja, s közben szakadatla­nul kérdez. — Nagyon érdekelnek ezek a dolgok. Az ember azt hinné, hogy milyen jó volt a régieknek, hogy ilyen szép házban élhettek. Per­sze tudom, hogy nagyon so­kat dolgoztak, t azért nem volt olyan idillikus az éle­tük, mint ahogy ez itt lát­szik. Én szeretek falun él­ve, amit hallott. Ha nagy az eltérés, sorban álljatok föl és mondjátok, hogy mit hallottatok. Kiderül, ki az, aki pontatlanul továbbította a hallottakat Ez a játék majd figyel­meztet benneteket, hogy a valóságban is pontosan . s azzal közöljétek — ha kell — a hallottakat, akit illet. Sose a háta mögött és más­sal. Sokkal nagyobb a be­csülete társai előtt annak, aki az ..egyenes utat vá­lasztja”, s mindig nyílt, őszinte. Próbáljátok ezt a megbecsülést kivívni, s óv­ni — érdemes! ­ni, mert ott mindig jobb a levegő, meg vannak. háziál­latok is. Legszívesebben el­vi nném azt a két kis lege­lésző bárányt magammal. A szövőszéket egy szőke kislány, Varga Felicia is kipróbálja, s egy kis gya­korlás után már látszik is a munka eredménye. — Szépek ezek a házak, csak nagyon kicsi az abla­kuk. — Mi tetszett a legjob­ban? — Nem is tudom, talán ez a különleges templom, soha nem voltam még ilyenben, meg a házak, a használati tárgyak is. Sok olyat láttam, aminek .eddig még a nevét sem ismertem. Mária néni arra biztatott bennünket, hogy otthon ír­juk meg élményeinket egy fogalmazásban. Eddig azért voltam bajban, mert sok­szor nem tudtam megtölte­ni a rendelkezésre álló fü­zetoldalakat, most úgy ér­zem, az ellenkezője igaz, hiszen annyi élmény hal­mozódott föl bennem. El­határoztam: rajzokat is ké­szítek majd. „Végeláthatatlan” sor kí­gyózik a képeslap- és dia- képárusító asztal előtt, de vásárodnak térképeket, pros­pektusokat is. — Nagyon megható a gye­rekek lelkesedése — folytat­juk a beszélgetést a gond- noknővel, miközben a srá­cok többsége az ajándékba kapott szennai almát maj­szolja. — Igazán nem a ké­peslap-vásárláson keresztül mérem az érdeklődést. A nevelőintézetieknek ingyen adtam, amit csak kértek, hi­szen úgy érzem, ennyivel segítem nekem is kötelessé^ gém. Ha tudom, hogy hon­nan jönnek, nem sajnáltam volna a fáradságot, még po­gácsát is sütöttem volna... Körtési Zsolt PLETYKA

Next

/
Thumbnails
Contents