Somogyi Néplap, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-20 / 273. szám
Koncert után tömegverekedés „Jó barátok” találkoztak Az öntőmester Úrifiú volt ÍU.ÉS SAfiDDP Az öntő szikár, inas ember, szürkéskék a szeme, mint a folyékony fém színe. Farmernadrág, zöld pulóver, aprókockás ing van rajta, a fején sildes sapka. Szavait mozdulatokkal kíséri, szinte meg is rajzolva mondanivalóját. Szól a rádió az istállóban, melyet műhelynek bérel a barcsi Béke utcában. Miközben beszél, dolgozik is, meg-meg- szakítva éiete elevenítését, hogy kommentálja, mit , látunk most, mit csinál. Rendkívüli élmény a vele való beszélgetés. így, írásban nem is szakítom félbe. — Keszthelyi Lajos vagyok, 1930-as. Az aradi vértanúk napján születtem Pécsen. Munkásdinasztia voltunk, az apám vasúti párttitkár, 19-es vöröskatona. 1944. december 17-én léptem be a pártba 45 januárjától számítok tagnak' Komsi vagyok, értve? Középfokú marxista iskolám . is van. Nem tudok megütni a fenekemen; jelenleg is a szociális ügyek elnöke vagyok a Kiosz-ban. a vasipari szakmai bizottságnak is tagja. Na, 44 áprilisában megkaptuk a végbizonyítványt, mert a gyárvárosi iskolát megszállták. Elmentem a meddőhányóra bányafát hordani. De szakma kellett, es a véletlen adott is. Autószerelő akartam lenni, de megragadtam az Andalik és Társainál. A főnök öntő volt. a Kozma esztergályos, a Császár lakatos. Andalik leöntötte a préstányért, a forgácsoló megmunkálta, a lakatos összeállította. Levitt Andalik úr az öntödébe, én nagy gépeket vártam, de homokhegyeket láttam, éppen rámoltak. Egy hónapot kellett várnom, de ottragadtam. Három évig tanultam a szakmát, közben a háború ulán Andalik nem kapott belga meg lengyel kokszot, átkerültem a Sopianae Gépgyárba. Munkás igazgató volt ott, maga is öntó, Berjanecz Imre■ Aszongya: „Lajoskám, itt az idő, szabadulunk...’’ BMW-autója volt a gyárnak, beültetett — akkor ültem először ilyen járgányban —, irány a gyárváros! Andalik még azt mondta: „Ne is vetkőzz neki, édes fiam, tudom, hogy tipp-topp gyerek vagy... Már elő is készítettem a de- mizsont az áldomáshoz!" Beírta a szakmai ’ kitűnőt Az elméleti már nem volt ilyen, éppen csak proletárötös. Mert nagy vagabund voltam; kiraktam a kisgazdaparti igazgató elé az MKP- könyvecskémet Már rajzolta is a majmot nekem. A vizsgán azt mondja, hogy nem ér rá velem foglalkozni. ez az egy szerencsém. Elég lesz-e a 4-es? Akkor az volt a 2-eS' Írja, igazgató ur! így ment ez. Hó, akkor nagyon mentek a gyárban is a bosszantások. Én voltam az egyetlen if júkommunista, rám másztak a szocdem-gyerekek. Meg kellett válaszolnom nekik. Mutattam a piakatjuk- ra: „A ti kalapácsos emberetek előtt kanyargós az út, nem egyenesen járták!” Feltarisznyáitam, elmentem Pestre szerencsét próbálni. ölvgang Imre titkárhoz bekopogtam a nyolc kerületben: itt volnék. Beszerzett engem a Hoffher Traktorgyárba, Zémann Tibornak beajánlva. Megmutatták az öntödét, albérletet kerestek nekem. Nagyon belecsöppentem én egy karakán közösségbe. Öt nap alatt 196 forintom volt, és hetenként volt a fizetés. Azt kérdezi a harmadik hét után Sebestjen Sanyi az országos pénzmegállapító bizottságtól: „Nem volna kedved bejönni az úrifiúkhoz?'’ Az „úrifiúk" alkották az öntőszakma krémjét Hó, montgy éltem, és azért is nősültem meg, hogy ne legyek már olyan egyed ül. Hogy legyen valakim. És még sincs... Talán még inkább egyedül érzem most magam. Maga nem értheti, mert ehhez árvának kell lenni ... — De . . . Én értem. Megértem. Szörnyű érzés lehet egvedül, társtalanul élni... Megértem, mert én is átéltem az ilyen társtalanság szörnyű pillanatait nemegyszer. Én meg azért, mert ... — Értem. Ne mondja . . . — fordult a lány felé Tamás. És megfogta a kezét. Milyen forró, milyen nyugtalan a tenyere. — Nézze — húzta el' hirtelen a kezét a lány. — Rigó. Egy rigó röppent arra a fára. Emmike a következő hét végén érkezett haza a délutáni autóbusszal. Tamás nem várta, nem is sejtette érkezését, az óvoda építésénél járt, aztán benézett a ta- náőshazára, az elnök részletesem előadta, ki tudja mar hányadszor, a vízvezeték építésének tervét. Ez volt a vesszőparipája újabban. Már kétszer járt a megyénél, mindig ígéretekkel megra- kottan tért haza. Csak a pénz hiányzott. De ha megássák a csöveknek az árkokat, akikor talán gyorsabban teljesülne a felettes hatóságok ígérete... Amikor estefelé hazament, meglepődött, hogy nyitva van a kapu. Belépve az udvarra, rögtön látta, hogy a felesége megérkezett, a gangon kifeszített kötélen néhány női fehérnemű száradt. A kiskutya nem volt sehol. Tamás füttyentett, mire Pici a kamra csukott ajtaja mögül jelentkezett nyüszítésével. — Jó, hogy hazajössz! — fogadta ellenségesen, támadó éllel a feles ege, es Ta- • más tudta, hogy miért. A kutya miatt haragszik. Emmike nem tűrte meg az állatokat maga körül. — Ne haragudj — mondta szenvtelen hangon —, hogy nem vartalak, — Nem értesítettel. örvendetes, hogy egyre gyakrabban rendeznek ifjúsági koncerteket megyénk falvaiban is. Sajnos előfordul, hogy olyan fiatalok is érkeznek ezekre az összejövetelekre, akik a kulturált szórakozás helyett az ivást választják es céljuk a rendbontás. így történt ez az idén április 12-én Lengyeltótiban is, amikor már napokkal korábban megye- szeite terjedt a hír: érkezik a P Mobil együttes. A 19 éves Horváth Edit kaposvári ruházati eladó április 11-én Kéthelyre utazott udvar lójához, a húszéves B új bácsi Zoltánhoz, hogy onnan másnap együtt induljanak tovább a rock- ■ koncertre. Már kilenc órakor Lengyeltótiba érkeztek, > de az előadás csak délután kettőkor kezdődött. Addig sem töltötték, tétlenül az időt: egyik italbolt a másikat követte. Bujbáczi ezen a napon nyolc-kilenc üveg sört ivott. Kaposvárról érkezett a koncertre a tizennyolc éves Stadler Attila is. Az előadás után a koncerttől és az alkoholtól felhevült fiatalok betértek az amúgy is zsúfolt „Jó barát” vendéglőbe, ahol már kora délután óta iszogatott haverjával a húszéves Liszt Gyula lengyeltóti segédmunkás. Zsúfolt italbolt, ittas vendégek — minden együtt ahhoz, hogy kirobbanjon egy verekedés. De mi legyen a kiváltó ok? Az egyik fiatal, akinek fogytán volt a pénzé, föl- jánlotta eladásra gyűrűjét Liszt Gyulának. A már kissé kapatos vevőjelölt a gyűrűt két ujja közé fogva őszibe lapította. s kijelentette: — Ez a gyűrű nem ezüst! — Közben az italboltba érkezett Stadl eir Attila — aki jó barátja volt a pórul járt eladónak —, Liszt Gyulára támadt. Ekkor újabb barátok leptek az italboltba: Bujbáczi Zoltán és Horváth Edit Rögtön beavatkoztak a vitába, mely pillanatok alatt tömegverekedéssé fajult. A gyorsan pergő eseményekből a lány sem maradt ki: közönséges szavakkal illette az italbolt vezetőjét, aki zárórát akart elrendelni, összetört asztalok, székek, tokostol kiszakadt söntésab- lak és az italboltból kimenekült 30—40 ember tanúskodott a dulakodás méreteiről. Az italbolthoz érkező háromtagú i-endörjárör igazoltatta a verekedőket, majd szétoszlatta a garáadálkodó- kat. Másnap a rendőrség letartóztatta a négy rendbontó fiatalt, és bűnvádi eljárás indult ellenük. Az ügyet el— Hirtelen határoztam el magam. — Történt valami? — Untam már Ágota nénit. Nem bírom az öregasí:- szonyok rigolyáit. Meg vágyódtam is haza . .. Honnan szerezted ezt a ronda kutyát? Bezártam a kamrába. hogy ne rusnvítson itt mindent össze. Folyton a labam körül viháncolt... — Ajándékba kaptam. Gondoltam, elkel a házban egy jó házőrző .. . — Kell a fenének. Én nem etetem. Kicsukom az utcára. — Azt nem! — mondta határozottan Tamás, és a kámraajtóhoz sietett. Kinyitotta. Pici kutya — így neveztek — kirohant, es hálásan ugrálta körül. Lehajolt és megsimogatta. Emmike erre elfin torodott. Később rántottét készített vacsorára. Szótlanul ettek, Picit ismét kicsukták. A kutya ezen módfelett csodálkozott, a gang végére ült, es vonítással adta tudtára mindenkinek elégedetlenségét. Éjszaka is vonított, hajnalban kaparta a bejárati ajtót. Amikor Emmike kiment, es be akart menni Tamáshoz, felrúgta. Nagyot hemperedett, és ijedten futott a sarokba. Tamás odament, felemelte, simogatta, amíg meg nem nyugodott. Aztán' kivitte a feszer alá, es itt eszkábalt ső fokon a marcali járásbíróságon dr. Papp Tibor tanácsa tárgyalta. A vádlottakat bűnösnek találta nagy nyilvánosság előtt elkövetett, hivatalos személy megsértésének vétségében és csoportosan elkövetett garázdaság bűntettében. Ezért Bujbáczi Zoltánt nyolchónapi — börtönben letöltendő — szabadságvesztésre, Horváth Editet négyhónapi, két évre felfüggesztett szabadságvesztésre. Liszt Gyulát hathónapi, két évre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. Stadler Attilát egyévi próbára bocsátotta. Mellék- büntetésként Horváth Editet 1500. Liszt Gyulát 3000 Forint pénzbírsággal büntették. Az ítélet nem volt jogerős. Az ügyész súlyosbításért, a védő enyhítésért fellebbezett. Másodfokon a kaposvári Megyei Bíróságon a közelmúltban dr. Szollár Pál tanácsa tárgyalta az ügyet: az első fokú ítéletet helybenhagyta, annyi kiegészítéssel, hogy Bujbáczi Zoltánt két évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Az ítélet súlyosbítását a vádlott életvitele és munkakerülő életmódja, alkoholizmusa indokolta. M. I. Az állatvilágról, sokoldalúan A Mezőgazdasági Kiadó novemberi újdonságai között több olyan mű szerepel, amely egyrészt jól szolgálja a most induló szakmai tanfolyamokat, s érdekes, hasznos olvasmány is. A tudományos eredmények mielőbbi gyakorlati el- lerjeszteset igyekszik segíteni dr. Horn Artúr, Keserű Janos és dr. Szentmihályi Sátidor szerkesztésében megjelent Állattenyésztésünk fejlesztésének lehetőségei című könyv. Az V. ötéves terv folyamán az állattenyésztési kutatások sok olyan eredményt hoztak, melyek meg csak részben hasznosulnak a gyakorlatban. Három fő témakör köré csoportosítva számolnak be a szerzők azokról a kutatási eredményekről, melyek alkalmazása az állattenyésztés fejlesztési céljainak megvalósítását segíti. Az állattenyésztés távlati fejlődésének tudományos aiapjai című fejezet bemutatja a genetikában, a szaporodás- és növekedésbiológáaban az elmúlt öt év során elért eredményeket. A hústermelés fejlesztése témakörében összefoglalják a szarvasmarha-, a sértés-, a juh- és a baircwnfihústermelés kutatási eredményeit, A takarmányozás korszerűsítése című fejezetben pedig a legújabb, a legkorszerűbb eljárásokat adják közre. Dr. Veress László mellett nemzetközi szerzőgárda közreműködésevei jelent meg a Juhtenyésztök kézikönyvé. Ez a hiányt pótló munka korunk fellendülő juhtenyésztéséhez kíván segítséneki össze lécdarabokból egy fészket, ahol megvackolhat majd magának. A harc azonban tovább folytatódott Emmike és a kiskutya között, és nem volt kétséges, hogy melyikük győz. Tamás már azon tűnődött, kinek adhatná Picit, amikor a kérdés váratlanul és szerencsésén megoldódott. Egyik esle. amikor hazafelé tartott, megállította az öreg Jó/.sa Miska bácsi, a szomszédja. — Ne haragudjon már. tanár úr, hogy megszólítom. A kiskutya miatt. Ha megengedi, nálam jó helyen lesz.. Amíg haza nem mehet akis száműzött. — Vállalná. Miska bácsi? — Már vállaltam is. Délelőtt kint dolgoztam a kertben, és láttam, hogy megint a rövidebbet húzta a kis állat. ' Megverte a felesége. Szűkölt, sírt. erre áthoztam. Meglesz nálunk egy ideig . .. Ha látni akarja, csak átnéz a kerítés felett. Szó nélkül a kezét nyújtotta. Otthon nem szólt róla. egyébként is egyre feszültebbé vált közöttük a viszony. Emmike tüntetőleg a másik rekamién ágyazott magának. Meleg ételről nem gondoskodott, ő maga csak 1 csipegetett; teán & párizsin élt. A vacsorát Tamás maga szerezte be mindkettőjüknek. (Folytatjuk.) get nyújtani. Külön értéke a könyvnek — ezért is készült nemzetközi együttműködésben '•—, hogy a magyar szakembereknek bemutatja a világ juhtenyésztésének eredményeit, illetve azokat a tudnivalókat, melyeik hazai viszonyaink között ‘jól hasznosíthatók. Az olvasók így kaphatnak reális képet a jelenlegi es a távlati hazai lehetőségekről és közvetlen segítséget gyakorlati munkájukhoz. . „Nemes szándékán, felbecsülhetetlen tudományos értékén túl ez a könyv mindenki számára rendkívül, szinte krimiszerűen izgalmas. Izgalmas, mert az emberiség jövőjét vizsgálja kíméletlenül őszinte, tárgyilagos szemmel.” — Balogh János akadémikus írja ezeket Norman Myers A süly- ' lyedő bárka című könyvének előszavában. A bálnák, a tigrisek • szomorú sorsáról gyakran hallunk, olvasunk, tévéműsorok sokasága foglalkozik egy-egy kipusztulás szélén álló, érdekesebb élőlénnyel. A szerző szerint ma már ott tartunk, hogy naponta elvesztünk egy fajt, és ha a környezetvédelmi problémák, . a természetre nehezedő nyomás tovább fokozódik, az ezredfordulón már óránként számíthatunk íaj ./kipusztulására. Miként óvhatjuk meg bolygónk közös örökségét, hogyan vethetünk gátat az ijesztő hanyatlásnak — erre keres választ a neves angol tudós izgalmas és elgondolkodtató könyveben. Ugyancsak a környezetvédelemhez kapcsolódik Rácz Gábor Az állatvilág utolsó menedékei című könyve. Az ENSZ Környezetvédelmi Igazgatósága és a Magvar Televízió filmsorozatot készített a fejlődő országok kövnvezetvédelmi kérdéseiről. Ez a könyv a tévében már látott film összegezése. A KAPOSVÁRI CUKORGYÁR , üzemi időszakra fölvesz női és férfi valamint vagyonőröket. Vagyonőrnek nyugdíjasok is jelentkezhetnek. Jelentkezés a munkaügyi osztályon. (221823) A CSURGÓI SAJTÜZEM jó kereseti lehetőséget biztosítva, azonnali belépéssel fölvesz léríi és női segédmunkásokat egyniüszakos munkára. Jelentkezés: az üzem vezetőjénél. (Csurgó, Táncsics tér 2.) | (221732) dóm. de még mennyire! Elszeparált részben dolgoztunk, a ieg- precízebb melókat csináltuk: a köcsögös hengereket, a koponyát, na hát a begyűj- tófejeket...! Húsz , forint volt az albérlet, a sz.var- zsebemből kifizettem. Ha'száz forintos öltönyt tudtam csinaltat- ' ni, szóval megszaladt nekem. Pest a/. Pest. En azt az önzetlenséget, azt a közösséget máma sehol fól nem leiem, ezt nyugodtan leírhatja! Jut eszembe, olyan fáin melósok voltunk, hogy a közülünk való Csiga, a nii embe- r-,rr,-„ ...... r unk öntötte a Sztálin-szobrot. Segítettük egymást, ami az enyém volt, az a tied is. Ha valaki bajba jutott, jöttek a Sebestyén- ikrek, leültek melled, ahogy a marhapörköltön rágódtál: „Mit tudsz adni? összedobunk valamit.. .” így ment ez. A K is tex-lányokkal kirándultunk hajóval, énekeltünk a kórusban, ilyen emberek voltak a grafitos ahogy minket nevezett dl szakma. ötven.ben bevonultam, közben bunyóztam a Fehérvári Honvédben; Kaposváron is bokszoltam a Turulban Füióp ellen. Na, tetszik figyelni a kezem, bonyolult szakma ez, itt kell lenni, értve? Ezt nem lehet sub- lerral, mikromüszerrel beállítani. A két kezem a műszer! Ha keményein döngölök, akkor a darab lefőL Ha puhára tömöm, akkor tTejből, terjeszkedik, szétnyomja a keretet. Vetekszik ez a szakma a szobrászattal. Ha iszol — véged. Remegő kézzel nem lehet... Arányok, hőmérséklet — minden fontos itt Ez választópor, osztrák. Az Uhitechnek dolgozom hat éve, közdarabokat öntök, így hívják ezeket Nézze, mint majdnem minden szakmának, ennek is a német a nyelve. Ez itt a trichte (tápfej), ez a sírét be (simitókanál), az rundefli (rézkanál), az meg a bolcni (vezetőcsap). Tudja, mit öntöttem először az Andáliknál? Kétezer boxert, úgy ám! A Sopianae- ban meg brazil exportra bőrgyártó gépeket, csiszoló- állványakat csináltunk. Ötvenhatban Komlón kaptam lakást akkor már családos ember voltam. Ott dolgoztam az öntödében, később a vezetője is lettem. Na, akkoriban már befejeződtek a kapcsos gyilkosságok, de azért egy-két nehéz fiú még szabadlábon volt. Nem volt elég a pénz, amit kerestem. Fogtam, leöntöttem a tus- kókat, dobot csináltam, és zenélni kezdtem a Békében, hogy centrifugára is teljen. Nappal az öntödében, éjjel a vendéglőben. Bírtam, mert a faterra íajzottam, az meg kemény gyerek volt, állta a csendőrpofonokat is. Na, most a stamferrel dolgozok, a döngölővei, figyelik? Tizenöt évet lehúztam Komlón, akkor meghallottam, hogy Barcson öntöde létesül. Nekem idevaló a mostohaanyám, volt vonzalmam ide. Hetvenkettőben idetelepültem. A gyerekeim nagyon megszoktak itt. Kaptam egy OTP-öröklakást. Művezető lettem, majd — zimmzamm- zumm! — Pethes főmérnök szólt, át kellene vennem az öntödét. Mint a hőskorban. Mennyi idegeskedés a vidéki ipartelepítés! Mit kínlódtam! Na, nem untatom magukat Lényeg, hogy most itt térdelek, a forma már kész. A neheze jön. Ráhelyezni a formaszekrényt bzemmér- ték, pontosság! Hiba nincs. Igaz? Leskó László
