Somogyi Néplap, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-19 / 272. szám

A szabadság jelképe

A nemzetközi kereskedelmi központ hatalmas épülettömbje 1980-ban készült el a Moszkva folyó partján. A Moszkvai World Trade Center — az irodahálózat, a konferenciaközpont, s nem utolsósorban az átriumos építésű szálloda, a Mezsdunarodnaja .— két éve működik már. Hivatalosan mégis csupán most, 1982 novemberében avatták fel.

A moszkvai World Trade Center sorsa mintegy tükrözi a Szovjetunió és az Egyesült Államok kereskedelmi kapcsolatainak alakulását. Míg a hetvenes évek végéig a gazdasági és kereskedelmi együttműködés rendkívül gyors fellendülést mutatott, addig az előbb Carter, majd Reagan által elrendelt szov- jetellenes szankciók, embargós intézkedések miatt az elmúlt években ugyanolyan gyorsan esett vissza. Jellemző, hogy míg például a Szovjetunió külkereskedelmi forgalmában az Egyesült Államok 1979-ben még 3,5 százalékkal részesedett (s mindkét ország szakemberei még

ezt is alacsonynak tartották), addig tavalyelőtt 1.6, tavaly 1.7 százalékos volt ez az arány.

Az elmúlt két évben évi átlagban több mint egy milliárd rubel értékű szállítástól fosztották meg őket az amerikai kormány rendelkezései. A szovjet behozatal megmaradt része ugyanis alapvetően gabonaimport volt. A Szovjetuniót e téren sem érte károsodás: tavaly például más országokból, nem rosszabb feltételek mellett vásárolta meg import - szükségletét. A hosszú lejáratú gabonaimport-megállapodásokat természetesen most sem mondja fel — az

1982 októberének végén is felbolydult méhkashoz hasonlított a New York-i tőzsde (Fotó: AP—MTI—KS)

egy nemzetközi közvéleménykutatás adatai szerint az USA és Nyugat-Európa lasóssága egyre jooDan aggódik jövője miatt.

Vajda Gábor

Host SO százalékkal olcsóbban

vásárolhat a Bizományi Boltban!

Fekete női szövetkabát Orkándzseki Síöltöny

Téliesített bébiöltöny

670— 720 Ft 560— 814 Ft 950—1000 Ft 385— 420 Ft

BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ VÁLLALAT'

Kaposvár, Noszlopy G. O- 8.

(87898)

Husák Becsben

Bruno Kreisky osztrák kancellár Bécsben megbeszélést folytatott Gustav Husikkal, aki háromnapos látogatást tesz Ausztriában

(Telei otó — AP—MTI—KS)

A neígy árnyékában

1932—1982

Az infláció elleni küzdelem jegyében a magas hitel- kamatláb eszközével elért termelésvisszafogás egyébkent a fejlett. tőkés országokban a termelőkapacitás kihasználatlanságát és a ter- inelőberendezes elavulását is magával hozta. Az Egyesült Államok iparának kihasználtsága például a tavalyi 78-hoz képest már csak 89 százalékos. A dollár magas kamatlábbal együttjáró felértékelődése aláásta a többi kapitalista ország pénzének értékét, és még a legutóbbi kamatlábcsökkentés sem tette elkerülhetővé például a francia, svéd, finn, belga valuta leértékelését. A hiteleszközök megszorítása nyomán először az Egyesült Államokban állt meg a gazdasági növekedés 1979-ben, Nyugat-Európában 1980-ban, s tavaly már Japánban is.

Egyidejűleg növekedett az országok külső és belső adóssága, s míg előbbi miatt már több mint 20 ország kérte az esedékes visszafizetés átütemezését, az utóbbi tovább szűkíti a gazdaság termelő beruházások útján történő

gyógyításához szükséges eszközöket' (Egyedül az Egyesült Államok költségvetési deficitje 110 milliárd dollárra rúg az idén, jövőre pedig elérheti a 150—180 milliár- dot) Az így keletkező tőkehiány az egész világgazdaságra kihat. Jellemző a világkereskedelem rohamos szűkülése: míg tavaly 30 milliard dollárral csökkent a nemzetközi kereskedelmi forgalom, az idén csökkenése a Nemzetközi Valuta Alap előrejelzése szerint eléri a 80 milliárdot.

Nem csoda, ha ilyen körülmények között végletesen ideges a gazdasági jelenségekre érzékeny tőzsde. Míg október közepén páratlanul forgalomemelkedéssel reagált a Wall Street a kamatláb- csökkentésre, a hónap végén egy nap alatt 36 ponttal esett a részvényforgalom indexe, s ez felidézte 1929. október 29-e, a világgazdasági válság kirobbanásának emlékét, hiszen azon a napon volt csak hasonló — 38 pontos — zuhanás.

Meg kell természetesen jegyezni, hogy jelenleg a bénultságból való kilábalás nehány vonása is kirajzolódik. Jövőre általában némi gazdasági növekedésre lehet számítani, az Egyesült Államokban például nenj többre, mint 2 százalékosra, ami még nem elegendő a munkanélküliség növekedésének megállításához. Érthető, hogy

amerikai gabonaexportőrök tehát nem számíthatnak arra, hogy visszaszerzik korábbi' kivételes helyzetükét a szovjet piacon.

Az amerikai embargóintézkedések célja közismerten az volt. hogy gátolják a Szovjetunió gazdasági fejlődését, elsősorban az úgynevezett magas technológiai szintű berendezések importját, amit — állítólag — a Szovjetunió „katonai célra” hasznosított.

Hogy a szovjet—amerikai gazdasági együttműködés előtt milyen távlatok nyílnák, azt a két ország gazdasági szakembereinek most megtartott moszkvai tanácskozása bizonyította- Felidézték a szovjet—amerikai gazdasági-kereskedelmi tanács

által még 1979-ben elkészített terveket: az a 48 tervezet, amelyet akkor szovjet szervezetek, külkereskedelmi vállalatok készítettek, igen nagy lehetőséget nyitott meg az amerikai vállalatok szamara. Az akkori számítások szerint — változatlan arakon

— a két ország közötti kereskedelem volumene elérhette volna 1985-re a tízmil- liárd rubel értékét, vagyis öt év alatt meg lehetett volna háromszorozni. Ezt az amerikai tiltó rendelkezések gátolták meg, ilyen lehetőségtől fosztották meg saját gazdaságukat.

Amerikai hivatalos körök most azit ígérik, hogy a jövőben nem fordul elő hasonló rendelkezés. Arról persze szó sincs, hogy Washington felszabadítaná a két ország kereskedelmét, csupán azt ígéri, hogy „a meccs kezdete után nem változtat a játékszabályokon”. E szabályokat még nem dolgozták ki, de az amerikai üzletemberek bizakodóak. Mint William Verity, a tanács amerikai társelnöke elmondotta, az elmúlt négy évben nem csökkent a munkában résztvevő

— s éveken át hiába várakozó — amerikai vállalatok száma. Az elmúlt néhány napban pedig máris öt amerikai vállalat kérte felvételét ...

(Folytatás az 1. oldalról)

A sztálingrádi ütközet után egyre virágosabban ki- rajzöloclot a fasiszta Németország elkerülhetetlen veresége és azoknak a reményeknek a • kudarca, melyeket a megszállott országok. reakciós körei a hitle- nzmushoz fűztek. A német fasiszták akkor még tizenegy európai országban uralkodtak, de már egyáltalán nem érezték magukat olyan biztonságban, mint korábban. Minden megszállt országban ilyen vagy Olyan formában fegyveres harc folyt a szabadságért és a nemzeti függetlenségért,

mindenütt parti záhosztagok működtek, melyek élviselhe- tetlenné tették a megszállók életét, kifejezték a nép megvetését és gyűlöletét.

Jugoszlávia népei 1942 végére felszabadították országuk egyötödét. „A Vörös Hadsereg erejebe és legyőz- hetetiensegébe vetett hit lelkesítő szimbólumot jelentett számunkra” — mondta akkoriban Tito. A sztálingrádi győzelem a lengyel hazafiak ezreit mozgósította. „Sztálingrád a szabadság és függetlenség reménye” — hangzott a Lengyel Munkás- párt plénumának határozata 1943 februárjában. Ugyanez év nyarára Lengyelországban közel száz partizánosztag küzdött a fasiszták ellen. Egyre szélesebben bontakozott. ki a hitlerellenes küzdelem Csehszlovákia egesz területén. A volgai csata zaja megmozgatta az egész országot, melyet a német fasiszták „európai birodalmuk” földrajzi középpontjának tekintettek. Ez a harc vezetett a szlovák felkeléshez 1944-ben, majd a csehek fegyveres harcához, ami a cseh nemzeti demokratikus forradalom győzelmét eredményezte.

Sztálingrád! Ez a szó jelszóvá vált a harcoló Európa számára. 1943. február 9-én a moszkvai rádió francia bemondója örömteli hangon jelentette: „Párizsiak,

figyelem! Az a három hadosztály, amely 1940 júniusában bevonult Párizsba, nem létezik többé! Megsemmisültek Sztálingrád alatt.” Sztálingrád aktív életre keltette a „belső” frontot, amely a hitlerista koalíció országai- ' ban. Németországban, Olaszországban, Romániában, Magyarországon, Bulgáriában és Finnországban alakult. Az USA és Anglia munkásosztálya 1942—43 során aktív kampányt folytatott a Szovjetuniónak nyújtandó segítség és a második front megnyitása érdekében, amelyet ezen országoík kormányai minden lehetséges módon késleltettek.

A hitleri Németország

elleni hairc súlyos terhét vállaló Szovjetunió a fasizmus ellen, a békéért és a függetlenségért harcoló valamennyi nép szervező erejévé vált. Tekintélye egyre nőtt A háború előtt a Szovjetunióval 25 ország tartott (fenn diplomáciai kapcsolatot 1943-ra ez a szám harmincnégyre emelkedett (jelenleg 132). A világ népeinek tekintete Moszkvára irányult És ezzel azoknak is számolniuk kellett, akik még nem is olyan régen távol tartották magukat a Szovjetuniótól, a „vörös Moszkvától”.

(APN—KS)

Az olvadás előszele

A KÉZFOGÁS

Valairii megmozdult a

szovjet—kínai viszonyban — ez volt a világsajtó egyönte- ‘ tű értékelése, amikor néhány héttel ezelőtt Leonyid Iljicsov szovjet külügyminiszter-helyettes Pekingben folytatott konzultációkat. A megfigyelők nem mulasztották el, hogy emlékeztessenek rá: az 1979 végén Afganisztánnak nyújtott szovjet katonai segítség óta ez volt az első alkalom, hogy Moszkva és Peking képviselői ilyen magas szinten találkoztak egymással.

A meglepetések azután sorozatban folytatódtak. Az még nem volt különösebben feltűnő, hogy a múlt héten elhunyt Leonyid Brezsnyev temetésére a kínai külügyminiszter utazott Moszkvába, hiszen több tucatnyi más magas rangú külföldi vendég társaságában vett részt a végső tiszteletadáson.

Ezek után már nem hatott a meglepetés erejével, hogy a Leonyid Brezsnyev él búcsúztatása után a Kremlben adott fogadáson Jurij Andropov, az SZKP KB új főtitkára nemcsak kezet rázott, hanem néhány szót is váltott a kínai vendéggel. Huang Hua nem is utazott, haza már hétfőn vagy kedden, mint a temetésre érkezett többi külföldi államférfi, hanem csütörtökig maradt a szovjet fővárosban és külön megbeszélést folytatott Andrej Gromiko külügyminiszterrel.

A találkozóról kiadott közlemény tőmór volt ugyan,

mégis jelezte, hogy esrűttal

kölcsönös a szándék a párbeszéd folytatására, arra, hogy felkutassák a kapcsolatok normalizálásának lehetőségeit. Huang Hua később a megbeszélést „nyíltnak és őszintének” minősítette, a pekingi lapok pedig „nyílt és békés légkörről”, cikkeztek.

Tény, hogy 18 éve — Csou En-laj moszkvai látogatása óta — nem volt ilyen magas szintű eszmecsere a Szovjetunió és a Kínai Nép- köztársaság között. Bizonyos, hogy a kétoldalú viszonynak — nem a szovjet fél hibájából képződött — jegét nem lehet máról holnapra felolvasztani- De az olvadás előszele máris érezhető, s ha a kínaiak végleg lemon da-, nak arról, hogy különböző előfeltételekhez kössék a kapcsolatok javítását, akkor előbb-utóbb újra bíztató híreket kaphat a világ.

Aki összefüggésében szemléli á nemzetközi kapcsolatok szerteágazó rendszerét, az tudja, hogy a szovjet— kínai viszony alakulás* nemcsak a két ország ügye, jelentékenyen befolyásolja Ázsia békéjét és biztonságát, s feltétlenül kihat az amerikai világpolitikai törekvésekre is. Ha Moszkva és Peking között megtörik a jég, akkor Washingtonnak is át kell értékelnie számításait, ez esetben nehezebb lenne folytatni konzervatív és konokul szovjetellenes, az enyhülési folyamat visszafordítását célzó irányvonalát.

zovjet—amerikai kereskedelem

Meccs közben ezután nem változik a szabály