Somogyi Néplap, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-17 / 270. szám

Az egyetemisták nemzetközi napja A béke, a leszerelés, a haladó nemzetközi szolidari­tás széliemében tevékenyke­dik immár évtizedek óta a nemzetközi egyetemista moz­galom. November 17-e min­den esztendőben az egyete­misták napja szerte a vilá­gon. A fiatalok így emlé­keznek azokra a cseh egye­temistákra, akik 1939. no­vember 17-én Prágában a megszálló fasiszták terror­jának áldozatául estek. A képen: „Legyen a világ atomfegyvermentes övezet!” — olvasható a transzparen­sen. amely alatt egy nemzet­közi egyetemista békede­monstráció résztvevői vonul­nak. (Fotó — ORBIS—KS) Á tizedik születésnapra készül Lesz egyszer egy szoborpark ígéret, hogy a nagyatádi Szabadtéri szoborgyűj te­ményből szoborparkot ren­deznek. Ennek jelei az al­kotó telep fenná Másának ti­zedik (évfordulójára — kért év múlva — már láthatók lesznek — állapítottak meg az idei évadot értékelő meg­beszélésen. Nagyatádon nagykorú lett az alikotóte- lep, a helyi kezdeményezés országos értéket teremtett. Kisgyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. Az atádi alkotótelepre is érvényes ez a megállapítás, melyet Láncz Sándor művészettörténész­től hallottunk az idei mun­ka értékelésekor, a jövőre vonatkozó -tervek megbeszé­lésekor. A helyi, a megyei támogatás egyre kevesebb­nek bizonyul. Az idei kez­deményezés — miszerint a lektorátus pályázatot hirde­tett egy itt elkészítendő köa- teri alkotás kivitelezésére 7— módszerként bevált, foíy- tatása szükséges. A telep vezetőség tagjai­ban megfogalmazódott, hogy ne csak három hónapig nyíljon lehetőség a szobrok elkészítésére, hanem az év többj hónapjaiban is dol­gozhassanak itt a szobrá­szok, akik műteremben nem tudják elkészíteni köztéri f ap lasztik á j uka t. Ifj. Szabó István és illés Gyula szob­rászművészek, az . alkotó­telep vezetőségi tagjai föl­vetették, hogy az eddiginél jobbak be kait vonni a magyar szobrászokat az Itt folyó munkába. Az idén hét Juohrász te- véikenykedelt Nagyatádon. A legújabb munkáknak csak egy része került ki a szabadba, óm nem is sür­getik a többiek fölállítását, hiszen hamarosan megkez­dődik a gyűjtemény átren­dezése. Hat hektárral bővült a szobroknak > szánt terület Az alkotótelep vezetősége a budapesti mesteriskolához fordult területrendezési el­képzeléseivel, s ott társa­dalmi munkában vállalták* mérnöki feladatokat A közönség szóhasznála­tában már általános a szo­borpark kifejezés, de hogy igazán azzá váljon, igényes tervezői munkára van szük­ség. Presszót képeslap-áru­sító helyet kívánnak létesí­teni, esetleg ajándéktárgyak vásárlására is módot lehet­ne találni. Mindenkeppen szükséges egy. információs központ ahol idegen nyel­vű tárlatvezetést szerveznek magnetofonok segítségével. A szoborpark ) 1 kiszolgáló egységeinek ■ elkészülte utam várható el igazán az ide­genforgalmi irodáktól, hogy az eddigieknél több vendé­get hozzanak Nagyatádra — állapították meg a vezetősé­gi ülésen. Tizenöt művészt ét ep mű­ködik Magyarországon. A nagyatádi közülük csupán az egyik, a helyieknek azon­ban ennél több. Része a város, a Ikörnyék művésze­ti és közművelődési életé­nek. A város teremtette, de' mór a városra is visszahat Most a tizedik születésnap­ra készül. H. B. 'ULCSSAílDDP Beleharapott, marcangolta, aztán bevonszolta a szomszéd szoba szeles rekamiéjára. Be­cézte, Ernmike azonban nem tudott feloldódni. Remegő görcsbe rándult egész teste, merev volt és szenvtelen. Aztán szinte menekülve hagyta el az ügyvéd lakását Ágota néni fürkészve vizs- gálgatta az arcát a vacsorá­nál. — Nem eszem. Köszönöm. 'Nem érzem jól magam. Le­fekszem korán. Nincs valami jo nyugtatója kéznél? Hogy aludjak .., Beszedte a nyugtatót de az sem használt Hánykolódott az agyán, s megpróbálta visz- szaidezni az estét mindazt, ami történt vele az ügyved legénylakásán. Csak akkor nyomta már el az álom, amikor virradni kez­dett Dél felé rázta föl Ágota né­ni. Tálcán hozta be neki a reggelit: a csésze teát két pi­rított, vajjal és mézzel meg­kent kenyérrel. S ott maradt, amíg reggelizett az ágya szélén, hallgatagon és kissé szomorúan. Történt tán valami? — kérdezte tőle Emmáké — Azt én kérdezhetném •tő­led, nem gondolod? — hang­zott a válasz fagyosan. — Ne, ne is .s«ólj semmit! Minden az arcodra van írva. Tudom, hol jártál... — No és? — csattant föl az asszony hangja ingerülten. — Ezt azért nem gondoltam rólad — mondta Ágota, és ki­vitte a tálcát a maradékkal... Kelemen Jancsi a szünet­ben megkérdezte tőle, hogy megkapta-e az üzenetet. — Nagyon vártuk a tanár urat ebédre. A mama idei csirkét rántott ki, új krump­lival. — Szegeden jártam — mondta kedvetlenül, és nem akart magyarázkodni. Most már örült, hogy este nem látogatta meg Kelemeneket. Sohasem árulja el, hogy_ a kapujuk előtt állt, amikor meggondolta magát. Felesle­ges ez a kapcsolat. Nem akar új barátokat szerezni, bár vágyakozik rá. De előfor­dulhat, hogy félreértik a lá­togatását Ó nős ember. Amikor erre gondolt meg­keseredett az emlékezéstől. Faképnél hagyta Jancsit, be­ment az irodába, Györki igazgató már kereste. — Tudod, hogy a teher nagyobbik része mindig a pedagógusok vállára neheze­dik — kezdte, s Tamás sej­tette, hogy valami társadal­mi munka van kilátásban. Az igazgató vállalta a nép­front elnökséget s most, hogy a népfronttitkár, a volt mezőgazdász elköltözött, minden munka ráhárult. — A tanácselnök szólt, hogy van egy kis pénz. Beszéltem a szövetkezet- elnökével, ő is támogatna bennünket. — Miről van szó tulajdon­képpen? — Szűk az óvoda. Egyre több a gyerek. Tenni kelle­ne valamit. A téesz szállí­tana sódert, faanyag lesz, a cserepet, cementet megvesz- szük, annyi pénzt tud adni a tanács. Emberek kellené­nek, akik felépítik. Két te­remmel bővítenénk. Meg rendbe kellene hozni az ud­A szülőkkel is számolnak Sokunknak szánt* tijból végig kell járnunk gyerme­keinkkel az. általános Isko­lát, ha segíteni akarunk ne­kik a tanulásban. Számíta­nak is rank az oktatásban, kiváltképp matematikából. De a legtöbben gyenge szám- tanosok voltunk és vagyunk, s a jóindulat önmagában még nem elég. Bizony, ha értékelnék tudásunkat, szá­mosán osztály ismétlésre buk­nánk. ' Hatéves kislányom ked­venc időtöltése a szfimta.no- z.ás. A múltkor azért nyú­zott. hogy mondjak neki kö­zépső számokat. Nem értet­tem kérését! Pár nap múl­va örömmel újságolta, hogy njegtalalta a keresett sza­mokat, és, sorolni kezdte: három, öt, hét. .. Tehat pá­ratlan szamokat keresett... Ezek. mar a modern mate­matika tér- és számelméleti alapjai. Megdöbbentem: ha mar az óvodában kezdődik, mi lesz az iskolában? Kide­rül: nem ismerem az elsöp matematikát. • De mikor és hol) tanulha­tunk meg számolni? A hagyományos számtan- tanítus merevnek ítélt for­májával szemben az új tan­tervek a kor követelte önál­ló gondolkodási es kombiná­ciós készséget részesítik előnyben, ahol a tanulok szá­mara a matematika a felfe­dezések örömét es forrását jelenti. Mennyiben felélnek meg az immár másfél évtizede kitűzött céloknak az új tan­tervek, a gyakran változó didaktikai elképzelések, ta- •naraink — a jelenleg1! szak­mai és módszertani felké­szültségükkel — s az új, szokatlan feladatok előtt ál­ló kisdiákok és szülök? Ezek­re a kérdésekre kereste — es próbálta megadni — a választ a három pécsi és egy somogyi szakfelügyelő által készített pályázati munka, melyet az MTA Pécsi Akadémiai Bizottsága 1981- ben első ..díjban- részesített. Először 1978-ban Somogy iskoláiban — mintegy! 64 osz­tályban — történt meg a felmerés, majd 1981-ben pé­csi iskolákban ismételtek meg a vizsgálatot 72 osz­tályban. Az ellenőrzés-soro­zat csaknem három es fél ezer tanuló tudását, gondol­kodását és tantárgyszeretetét mérte fel. Szállási József, a tanul­mány szerzői munkaközös­ségének somogyi tagja, me­gyei vezető szakfelügyelő tá­jékoztatott a vizsgalat ta­pasztalatairól : — Mar a felmérést meg­előző látogatások során is bebizonyosodott, hogy nehéz helyzetben van ' ma tanár, diák és szülő egyaránt. Volt varát. Űj játszóteret csinál­ni a regi helyett. Hát csak fő a fejem. Mondd csak, nem vállalnád a népfront­titkárságot? Ilyen fiatalem­berre lenne szükség ... — Nem, nem — rázta ta- gadólag a fejét. — Neon vállalhatom. Nem vagyok én jó ilyesminek. Semmiféle funkciót nem vállalok. De szívesen segítek megszervez­ni a társadalmi munkát. El­sősorban azoknak kell szól­ni, akiknek óvodás korú gyermekük van vagy lesz a következő esztendőkben. A bólcsisek szüleit kellene hív­ni. — No látod, ez okos gon­dolat. Ezt akkor rád bízom, Tamás. A tanár kissé kelletlenül vonta fel a vállát Tapasz­talatból 'tudta, hogy mindig a jól húzó lovat nógatják. Most segít óvodát építeni, aztán egyre többet várnak majd tőle, természetesnek veszik, hogy feláldozza sza­bad idejet. Nem, ebbe nem. megy bele. Elég a maga gumija. Az igazgató észrevette el- kedvetlenedését és hirtelen témát változtatott A felesé­géről érdeklődött. (Folytatjuk.) Időszak, mikor . há(rom tan­terv futott egymás mellett — a hagyományos, az ideig­lenes és az új. Nem ritka, hogy tanár és diák egy idő­ben ismeri meg a tanköny­vet. A tanulva tanítás szük- segs/.ei usege kezdetben fel­tétlenül rányomja bélyegét az oktatás színvonalára. A tanárok zöme szívesen fogadta az 1974-es ideigle­nes, majd 1978-as második tantérvi lépcsőt, de — a lel­kesedés ellenére — már kezdetben jelentkezett szá­mos hiányosság. Az órák mozaiksZerú felépítésé, töré­keny logikai váza, az össze­foglaló ismétlő órak es a folyamatos értékelés hiánya az oxtatq-névelő murisa ro­vására ment. Mindenki érzi a ma tema­tika la ni t ás tían jelentkező fe­szültséget, Bizonyítja ezt az is, hogy a felmérésbe be­vont gyermekek 50 százalé­ka szülői, 40 százaléka taná­ri korrepetálás, 5 százaléka fizetett instruktor segítségéé vei kénytelen tanulni. Ha mar ötödik osztálytól figyélemmet * kísérjük a ta­nulóknak a tantárgyhoz való vonzódását, akkor folyama­tos eiidegenedest tapasztal­hatunk. Több oka van en­nek, Elég, ha egy ponton elszakad a logikai fonál, es nem lúdja a tanuló követni a tananyagot, az alapművele­tek és aiapismereteK hiányá­ban már nem kepes a szám- rendszerek es halmazok vi­lágává! megDirkozm, Az oran kévés a ienetoseg- a hiányos ismeretes pótlására, ezert is sok a korrepetálás. Félő, hogy a nagy tömegű leipara- űas a teöeuseges tanulók to­va obi ej iódesei is gátol ja. Az apukák, anyuka* is fokozatosan elpártolnak cse­metéjük mellól. Qtödik osz­Hogy egy fiatal pedagó­gus a íanítas mellett a tantestület mindenese le­gyen — „légy szives, csi­náltasd meg az írásvetítőt; rendezhetne! valami közös kis estét; gondolkodtál mar rajta, te említetted mentkor a színá albérleteket... — egy kicsit természetes do­log is. Ha pedig nem éde­síti szabad idejét egy vagy netalán két apróság, hat akkor kézenfekvő kötele­zettség. Találkozásom Gerdcíics Évával Vesen teljesen ve- leilen volt. lgayt, tudtam ró­la, hogy ősztol a tanítókép­ző lotókoígn tanít, es azt is, bogy Vesén a főiskola hall­gatói* segítik a gazdaság al- maszüretet... Az irodaépü­let halijában futottunk ösz- sze. Az elnöki szobából ballagtunk lefelé, amikor elénk toppant — Hozzánk jöttetek? Épp visszük ki az ételt Kijöt­tök velünk? Feje vastag kendőbe bu- gyolatva, öltözéké meleg pulóverek , garmada, melegí­tő, fehér gumicsizma. Mint akármelyik helybeli pa­rasztasszony. Semmi hival­kodó városias elegancia. Az októberi szel bon alimafak között való bujkálásra leg­ideálisabb öltözet. , — Nos?! I — Tudod — 1 kezdem —, az elnököt kerestük.,. — Várj csak, leadom a mai Vesei Híradót. Lapot is csinálunk; igaz csak egy oldal az egész. Forgasd át, míg visszajövök! Nincs változás, ez ugyan­az. az Éva, akit diákként, idegenvezetőként, a KISZ- bizottság munka társaként jól ismertünk. Épp olyan közvetlen, nyughatatlan szervezőegyéniség. Körülöt­te mindig történik valami. Átfutom a híradókat. Vi­dám, diákos írások. Tánc- ' versenyek, tréfás vetélkedők, találkozók, A rendezvények, programok egymást érik. Az egyik híradónak iro- . da lm; melléklete is van. Alkalmi rigmusok, versikek. tályban még a szülők 60—70 százaléka, nyolcadikban már csak 25 százaléka segíti, il­letve tudja segíteni gyer­mekét a tanulásban — ta­núsítja a felmérés. Gyenge tanulók szóbeli és Írásbeli kifejező készsége. A füzetek es a munkafüzetek használa­ta nem rendszeres, es nem mindig dérül ki, ellenőrzé­sükkor, hogy mi történt az órán. A színvonalas oktatómun­ka hiányát ma még több tanár liberális osztályzatai­val igyekszik ellensúlyozni, palástolni. A szakkörök szá­ma is fokozatosan csökken, működésűk sok helyen for­mális, vagy az alapismere­ték kiegészítését szolgálja A hagyományos matemati­kával szemben most a ta­nulóknak saját maguknak kell az anyagot feldolgozni. Ehhez azonban a tanárnak természetesen tudnia kell, hogy az adott óra milyen szerepet tölt be a tárgyi ok­tatás egészeben. Ez ma még nem mindig van így! A várható tantervi nyu­galmi állapot, a követel­mény rendszer letisztulása és a tanárok egyre jobban ki­kristályosodó módszerei fel­tétlenül eredményre vezet­nek, emellett az évek során a szülők is jobban megisme­rik a matematikát... — A ma meg sok ener­giát felemésztő adminiszt­rációs munka csökkenése is javítana a szaktanári mun­ka minőségén . — mondta Szőllősi József. Az 1978-as letmerésük tapasztalatairól végezetül megjegyezte: — Elküldtük a feieti.es hatósá­gokhoz. Célszerű volna a peda góg us - to vab bk epzes be beepi leni es felhasználni. M. I. Ülök a ládán, a utam remeg Felek, a létráról leesnetek. Lab am a sarban rég átfagyott Úgy varom, már a vasjárnapot ... Az egykori „Tani-tan.’ című diakiap jut eszembe — szintén a főiskola lapja volt —, abban, oivástam ilyen vidámságokat.' Éva mar jön is. — Mehetünk! Kicsit rázr- m fog a teherautó. Mondom neki, ezzel meg nem tud elijeszteni bennün­ket, csakhogy a gyümolcs- szedesrol, a diákokról es' a diákmunka gondjairól- iilar úgyis szó esett. Csőmig le­va gott téma . .. — Rendben — mondja.de látom az arcán, , milyen rosszul esett neki a vála­szom. — Pedig ha marad­tok, láttatok völna egy prí­ma kis diszkótanc versenye Alkalmi bárunk ll-ig., van nyitva . . . Meg par gyors szó arról, hogy ftii van Kaposváron, és már szalad is. A kocsiból még látom, ahogy két szerelőruhás se­gédmunkás fölsegiti a pótf- kocsira. Fölká&zalódik, s •rögtön körülnéz, megvan-e minden. Nehezen viselned, ha veié egykorú diákjai „frocliznák” feledékenyse- ge miatt. Nézem hazafelé a félbe tört kukoricalándzsákat, és a serkenő őszi velőseket. Va­jon megbán totta-m-e Évát? Ha az én — vele egykorú — megertesem, támogatá­som ilyen, akkor az idő­sebb kollegák fitVmáló mo­solya milyen lendületmeg­állító lebet... Ezekre gondolok. Kezem­ben a tölcserszerúen össze­göngyölített diákújság: te­nyeremen érzem belőle a közelelisegre buzdító szava­it. Békés József A matematikaoktatás gondfaI I közösség szolgálója

Next

/
Thumbnails
Contents