Somogyi Néplap, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-16 / 269. szám

Szembenézni önmagunkkal A legfőbb akadály hibáinkban rejlik A történelemben számta­lan példa található kiválóan küzdő népekről, nagyszerű harcosokról, akik mindenkit legyőztek, és végül abba pusztultak bele. hogy a sa­ját hibáikat nem tudták le­győzni. Tudunk világhírű ökölvívóról is, aki a saját súlycsoportjában minden­kit elsöpört, végül pedig ni- kotinimérgezésben halt meg, mert képtelen volt leszokni a dohányzásról. A sportvi­lágban se szeri se száma azoknak az egykori bajno­koknak, akik mindig győzni tudtak az ellenfeleikkel szemben, de alulmaradtak az alkohollal szemben. Orvosok százai egész életükön át harcoltak valamilyen em­beri hibából eredő be­tegséggel szemben, míg vé­gül a saját hibájukból abba a betegségbe estek, aminek egy életen át legyő­zői voltak. Az erősebbet nehéz legyőz­ni, de mindenki másnál ne­hezebb legyőzni önmagunkat — a saját hibáinkat. Hazánk felszabadulása óta a magyar nép nemes küzdel­met vívott a szocialista tár­sadalom építéséért. Az ered­mény nem kétséges. Legyőz­tük a nyomort, a tudatlan­ságot és a nagy távolságo­kat. Mostanáig nem tudtuk azonban legyőzni azokat az emberi hibáinkat, amelyek mindig lefelé húztak, vis­szatartottak bennünket- a fejlődésben. Nem tudtuk pél­dául legyőzni az önzést, a. hanyagságot, a lustaságot, a felelőtlenséget, a közönyt, a csalást, a hazudozást, a fe­gyelmezetlenséget. Sőt, e rossz tulajdonságaink, a jobb életünkkel összefüggés­ben új emberi hibákkal sza­porodtak. Úgy tetszik: csak azért, mert van bőven enni­valónk — túltáplálkozunk. Csak azért, mert van bőven innivalónk — túl sok alko­holt fogyasztunk. Mert már valamivel jobban élünk — kezdünk elégedettek,' bekép­zeltek lenni és veszítünk a küzSőképességünkből. Pedig mindezeknek egyáltalán nem törvényszerű így lenniük. Közrejátszanak a nehézsé­gek növekedésében az isme­retes a külső, tőlünk függet­len objektív tényezők. A legnagyobb akadály mégis, bennünk, a saját hibáinkban rejlik — amint azt vezető pártfórumokon is megálla­pították. Ha nem tudjuk, le­győzni a vezetésben, a ter­vezésben, a munkaszerve­Sóderkirakó telep A Fotyaatszabályozó (a Kavicskotró Vállalat az Idén létesí­tett sóderkirakodó telepet Szolnok mellett. Azóta naponta érkezik uszályokon a kavics, a sóder és a homok a Tiszá­ról, a Bodrogról és a Sajóról. Az építőanyagot a magán­építők az Állami Építőipari Vállalat és az Aszfaltútépítő Vállalat egyaránt használja. A képen: az építőanyag kira­kása elevátoros úszóhajó segítségével (MTI-fotó: Csikós Ferenc felv. — KS) zésben, a pazarlásban, a kor­szerűtlen. rossz minőségű termékekben megnyilvánuló hibáinkat, akkor nem javát a gazdasági mérlegünk, és veszélybe kerülhet az élet­színvonalunk. Nem csak fi­gyelmeztetők. drámaiak is ilyen összefüggésben ezek a megállapítások. Amikor te­hát mozgósítunk és minden­kit harcba hívunk a jobb termelési eredményekért, ak­kor nem árt sz.ámba venni azokat az emberi hibáinkat, amelyek — többé-kevésbé — egész társadalmunk, életére kihatnak. A gazdasági, politikai fel­adatok maximális követel­ményeket állítanak a hon­polgárok elé. Ugyanakkor nagyon sokan minimális mér­tékben sem teljesítik köte­lességüket. Ki ne ismerne például olyan vezetőt, aki a bizalommal visszaélve töb­bet törődik saját magával, mint a rábízott közösséggel: nem töri a fejét, nem kez­deményez, nem igyekszik ru­galmasan alkalmazkodni a feladatokhoz, nem követel többet a beosztottjától. És hány olyan tudós van, aki évek óta kutat, felveszi a fi­zetését, de soha nem talál semmit. Hány olyan mér­nök, munkaszervezői, irányí­tó él, aki mindenkinél job­ban látva sorolja a hibáikat, közben észre sem veszi a saját hibáit, a saját tehetet­lenségét Az íróasztalok és gépek mellett dolgozó embe­rek között is sok az olyan, aki panaszkodik, kritizál má­sokat birál, de a saját mun­kája nem ér egy fabatkát sem. A világon pedig semmi sem létezik önmagában. Az életben a dolgok összefügg­nek. Nem javulhat, a munka minősége, ha nem lesz jobb a dolgozó ember „minősége”, képzettsége, fegyelme, fele­lőssége. Nem lehet korsze­rűbb a termék, ha nem elég képzettek, nem elég korsze­rűek a mérnökök. Takaré­koskodni is csak hazájukat szerető, becsületes, közössé­get tisztelő emberek tudnak. Ezért a termelési felada­tokra mozgósítással egy -idő­ben harcot kell indítani a jobb munkát gátló emberi hibák ellen is. Mindenkinek meg keil értenie, hogy a sa­ját élete — hiába mutat mást a látszat — tartósan és véglegesen csak akkor lesz jobb, ha a közösség egésze, az egész népgazdaság nagyobb eredményt ér el. Ehhez pedig mindenkinek fegyelmezettebbnek kell len­nie, nagyobb felelősséggel kell dolgoznia. Mindenkinek le kell győznie saját hibáit, hogy a tettei alapján bátran szembenézhessen önmagával. Nyolcezer kilométer Amerikában T G. J. Máriássy Judit írja egy helyen: „Utazást követően utioeszámolót szokás írni. Volna is miről. De utibeszá- motuknal fontosabb, bárhol jár is az ember; hazalopni azt, ami a magunk javára hasznosítható.” így van, ez általában, de meg Inkább akikor, ha valaki kifejezetten szakmai tanulmányúton jár. Szabó Gábor, a kapo&mérői Latinca elnöke huszadmagá- vai együtt, köztük egy má­sik somogyi elnökkel, Böhm Józseffel, két hetet töltött Amerikában a KITE terme­lési rendszer szervezte ta­nulmányúton. Prospektusok- programok, fényképek gyű­rűjében, beszélgetünk, az él­ményidézés épp úgy nem mentes a kritikai észrevé­telektől, mint ahogy újra és újra előjön az idézett Máriássy-gondolat. — Milyen jellegű volt ez a tanulmányút? — A szakmai program naigyobb hányada a kuko­ricaövezetben zajlott. A Mississippi felső folyásánál Iilnois, lowa és Indiana ál­lamokban jártunk. Csodá­latos, jó szerkezetű földek, igen kedvező eloszlású csa­padékviszonyok vannak. Mindössze két fő növénnyel foglalkoznak ott a farmerek: a terület kétharmadán. — hamui nc-ötven év óta — monokultúrában termelnek kukoricát, egyharmadon szóját. Láttunk gyönyörű kukoricákat, de láttunk gyengébbeket is. Azt mond - jáík, a farmertől függ. So­kan ugyanis nem főfoglal- kozábam farmerkednek, ha­nem másutt, a legkülönfé­lébb helyeken dolgoznak, és bérben munkáltatják földjeiket. Jellemző, hogy a főfoglalkozásúak ismerik Magyarországot, számon tartják eredményeinket, másutt azonban fogalmuk sincs rólunk. — Sor kerűlt-e közvetlen személyes találkozásra? — Igen. Mindenütt, ahol jártunk, rendkívül készsége­sek, szívélyesek voltak, a világon . mindent elmond­tak: mennyi terem, hogy terem, — de amikor a jö­vedelmezőségre fordult a szó, egyszerűen elnémultak. . A Jóim Deere gyárban épp­úgy, mint kint a területen a farmer Például az egyik farmernek, akivel találkoz­tunk, eaerkétszáz hektárja van. Hektáronként har­mincöt mázsa szóját, száz mázsa kukoricát tejimel, és évente nyolcezer hízót ér­tékesít. Ezen a területen, ilyen termelés mellett, ösz- szesen tizenegyen dolgoz­nak, de ebből öt idénymun­kás. Kiváló KISZ-munka Boglárlellén Háromezer óra a nagyközségért Sok fiatal panaszkodik, hogy iskolájában, munkahe­lyén formális a KISZ-élet, pedig annak idején nem így indult. Nagy lelkesedéssel kezdtek hozzá, változatos programok szervezésével, tömeges mozgósítással. De a rossz példából még nem lehet általánosítani, mert mindjárt ott van mellette a jó is. Vannak fiatalok, akik megszállottjai ennek az ügy­nek, s nemcsak munkahe­lyükért, hanem községükért, városukért is sokat tesznek a KISZ-munka jegyeoea. Akadnak olyan szervezetek, amelyekben a mozgalmi e^t a jók közül is magasan ki­emelkedik. Itt van mindjárt a boglárlellei példa. Az otta­ni Vas-műszaki és Hűtőgép- javító Ipari Szövetkezet Cor­vin Ottó alapszervezete már kétszer nyerte el a KISZ KB vándorzászlaját kiváló mun­kájáért. A 33 fős szervezet titkára, Ress János mondja: — Sok titkárnak az a gondja, hogy az éves prog­ramjukról miként írjon leg­alább haromoidaias jelentést. Nekünk válogatni kellett, mert kitett volna az tíz ol­dalt is. Szocialista szerző­dést kötöttünk a bogiári ál­talános iskolával, így az évet jógkarnevál rendezésé­vel kezdtük, az úttörők ré­szére. Kétezer társadalmi munkaórát vállaltunk, de már elhagytuk a háromezret is. Az ipari tanulóknak heti három óraban indítottunk szakmunkásvizsgára felké­szítő taníolyamot. Védnök­ségét vállaltunk a várdombi vidám vasárnapok rendez­vénysorozata fölött. Két éve szerveztük a balatoni őrjá­ratot, meiy elsősorban a kör­nyezetvédelmet szolgálja. Ehhez ki tudja, hány óra munka jön az iskolaépítés­nél, a fonyódiigeti tábornál. Tevékenységüket a Haza­fias Népfront megyei elnök­sége kétszer jutalmazta Ki­való társadalmi munkáért kitüntetessél. Részt vesznek a Hazai tájakon akcióban, programokat szerveznek az üdülő gyerekeknek. A tagok, döntő többsége évente két­szer ad vért, & a megye szövetkezetei közül a leg­több pénzt ók adták a bar­csi gyermekotthon részére — kommunista műszak vál­lalásával. Ott vannak az Add a neved munkád mellé akcióban, és ingyen bemé­rést vállaltak a megye autó­sai részére. Vohl László, a nagyközségi KISZ-bizottság . titkára még kiegészíti a sort néhány adattal. Nem dicséri az alapszervezet munkáját, egyszerűen sorolja, amit a fiatalok csupán ebben az évben vállaltak és végeztek.. Mindez önmagáért beszél. — Új akciót indítunk most — folytatja Ress János. — A szervizünkbe rendszere­sen visszatérő autósoknak egy kis címkét adunk. Az úgynevezett hideginditó szol­gálat ügyeletesét a hétvége­ken a címkével rendelkező autósok értesíthetik, a sze­relő a problémás kocsit •.gyógyítani” házhoz megy. Hasznos dolog ez a téli hó­napokban. A fonyódi ipari iskolásakkal is folyamatosan foglalkozunk, a politikai vi­takörökön nincs hiányzó, mert olyan tartalmas beszél­getések alakulnak ki. 'így persze kevés a szabad szom­bat és az otthon töltött va­sárnap. de ha el akarjuk ér­ni a kitűzött célt, a Vörös vándorzászlót, akkor azért tenni is kell valamit. A kitüntetés elérése nem az egyetlen, céljuk. Mert az a sok patronálás, amit a gyerekeknek, az a sok mun­ka. amit - a nagyközségnek nyújtanak, a másokéit való tenniakarást jelenti. De tisz­telik a névadót is, mert már évek óta keresik — sikerte­lenül — Corvin Ottó sírhe­lyét, ahová szeretnének el­látogatni ... — Sajátos helyzetben van egy KISZ-szervezet a Bala­ton partján, ahol csak nyá­ron van pezsgő élet — mond­ja Vohl László. — S hogy itt mégis egész évben ilyen alapszervezet működik, az csak úgy lehetséges, hogy a párt- és a gazdasági vezetés egyöntetűen a fiatalok mellé all, támogatja óikét kezde- menyez es erűben: A. A. — Gondolom, a rendkívül kevés emberi munkaerő ösz- szefügg a magas fokú gépe­sítéssel. — Természetesen. De emellett találkoztam. .egy olyan szolgáltatással, amely szamomra különösen érde­kes volt. A mi kiskorpád: agrokémiai centrumunk­hoz hasonló műtrágya­centrumot hozott létre a íarmertársaság. Roppant egyszerűen, faszínben tárol­ják a káliumot, a foszfort, a nitrogént pedig kizárólag folyadék formájában alkal­mazzák. A farmer egy évre előre bejelenti az igényét, sőt ki is fizeti a költsége­ket. Az igénye szerinti ada- gú, összetételű műtrágyát aztán a társaság szórja ki a földjére, ő többet ezzel nem foglalkozik. — A John Deere kom­bájn, a Pioner kukorica ná­lunk is ismert — Mindkét cégnél jár­tunk. A Pioner cég állítja elő az amerikai hibridkuko­ricák 30—*35 százalékát. Összesen bárom nagy cég termel a vetőmagvakat, emellett természetesen min­den egyetem foglalkozik ku­tatással is, és van szakta­nácsadó gárdájuk. Említés­re méltónak tartom, hogy a szaktanácsadás ingyenes. A talajvizsgálatoktól kezd­ve a vetesi sorrendig a szaktanácsadó mindent megbeszél a farmerral díj­mentesen. A Jóim Deere cégnek az a gyára, ahol jártunk, csak kombájnokat készít, megrendelésre dol­goznak, és egyéni igényeket is kielégítenek. Félautomata gyár, tizenkét szalagon dol­goznak; a szalagokról lejö­vő kombájnoknak három­szoros, tehát rendkívül szi­gorú minőségi vizsgáin, kell megfelelniük. A megbízható­ság, a hitelesség, a pontos­ság — nyilván üzleti meg­fontolásból — mindenekíe- letti. — Említette, hogy a szak­mai program másik része Floridában volt. — Mint kertészkedő tsz vezetőjének számomra ez különösen érdekes volt. Flo­rida lényegében egy nyitott üvegház. Nincs tél, a terme­lés folyamatos, igen nagy élmény egymás mellett lát­ni csemegekukorica-vetést és termésbetakarítást, ösz- szesen őt növénnyel foglal­koznak azokon, a csodála­tos, tőzeges laza talajokon; csemegekukoricával, salá­tával, zellerrel, paprikával és cukornáddal. A könyör­telen üzlet rruatt sajnálatos rablógazdálkodás folyik. Ugyanis ezen a kitűnő ter­mőföldön gyep téglákat ter­melnek, és ezekkel a ter­mőtalajt is elszállítják A me­ri fca-szerte. Ez a rablógaz­dálkodás hovatovább veszé­lyessé válik, egyre fogy a kitűnő termőréteg. — Az elmondottak alap­ján úgy gondolom, hogy az élmények sokaságából ne­héz válogatni. — Ha egyáltalán _ lehet „leg”-ekról beszélni, akikor mindenképpen szólnom kell a Farmer shaw-rói. A me­zőgazdasági minisztérium es a farmemszöveteég min­den évben más államban rendezi meg ezt a nagysza­bású szakmai programot Most Indiana állam volt a soros. A mi mezőgazdasági kiállításunkhoz, vagy az évenkénti bábolnai napok­hoz hasonlíthatnám a ren­dezvényt. amelyre minden évben eljön az összes me­zőgépgyártó, vetőmagter­melő es műtrágyacég. Sá- torvárosban, roppant egy­szerűen, kinm a szántó föl­dön rendezik a kiállítást. Nincs pecsenyesütő, nincs borkóstoló, szigorúan csak szakmai és természetesen üzlet van. Óriási tömegek, a farmerek tízezrei gyűlnek össze Amerika minden ré­széből. Itt mindenki eladni akar, és mindenki venni. — Egy mondat végső ősz- szegezésként — Érdekes út volt, .rend­kívül sokat láttunk, de nemcsak a nemzeti büszke­ség mondatja velem; a mi mezőgazdaságunknak nincs mit szégyenkeznie. Vörös Márta Minisztertanácsi határozat Az ösztöndíjtanács munkájáról Szakembereink külföldi tanulmányútjainak és a szo­cialista, illetve a tőkés or­szágokból hozzánk érkező kutatók fogadásának módját eddig sokféle rendelkezés szabályozta. A Miniszterta­nács napokban elfogadott határozata a szabályozás egységesítésével és korszerű­sítésével az országos ösztön­díjtanács munkájának ész- szerűsítesét, az ösziöndíjke- ret jobb kihasználását céloz­za. Figyelembe veszi az al- lamigazgatás szervezetében bekövetkezett változásokat, s növeli a szakmai-tudoma- nyos fórumok szerepet az ösztöndíjak odaítélésében. A minisztertanácsi hatá­rozattal kapcsolatban az or­szágos ösztöndíjtanács tit­kára elmondotta; a lehető­ségek szűkültek, ezért az ösztöndijkeret hatékonyabb felhasználására kell töre­kedni, s finomítani kell az elosztás módszereit. A hatá­rozat értelmében ‘a tanács — melynek felügyeletét a jö­vőben a Tudománypolitikai Bizottság látja el — összeté­teleben jelentősen megválto­zott; korábban a meghirde­tett pályázatok elosztásáról az érdekelt miniszterek és más, országos hatáskörű szervek vezetői határoztak. Most a tanács tudósokkal, kutatókkal, művészekkel is kiegészül, s így javulhat a döntések szakpiai megalapo­zottsága. Az ösztöndíjkér­désben leginkább érdekelt minisztériumok és más or­szágos hatáskörű szervek ve­zetőin kívül a tanácsban he­lyet kapott a KISZ Központi Bizottságának képviselője es a SZOT főtitkára is. A tanács általános kérdé­sekkel foglalkozik: összehan­golja a minisztériumok ösz­töndíjakkal kapcsolatos te­vékenységét ; meghatározza, hogy egy-egy tudományágát külföldön hányán tanulmá­nyozzanak, foglalkozik a kiküldetéseknek es a kül­földről érkező szakemberek fogadásának rendjével. Dont az állami és kormányközi, illetve az azokat helyettesítő megállapodásokban rögzí­tett, valamint a nemzetközi szervezetekkel való együtt­működés révén rendelkezés­re álló, továbbá a kizáróla­gosán magyar finanszírozású ösztöndíjakról. Minden egy eb, tanulmányi célú utazástól: a minisztériumok es más or­szágos hatáskörű szervek ve­zetői határoznak. Az országos ösztöndíjta­nács a továbbiakban is fenntartja és bővíteni kí­vánja dokumentációs rend­szerét. A maga nemében egyedülálló — jelenleg mint­egy 25 ezer magyar szakem­ber 40 ezer kiutazását doku­mentáló — adatbank a min­dennapi gyakorlatban igen sokoldalúan hasznosítható. \

Next

/
Thumbnails
Contents