Somogyi Néplap, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-14 / 268. szám
„Rosszkor születtünk...” Rendhagyó nyugdíjas-lalálkozó Kéthelyen Őszi daruvonulás Majdnem késön érkeztünk. A nap már nyugodni készül a hideg-kék égbolton. Alig arasznyira izzik a puszta pereme födött. Vörös gömbje előtt méltóság- teljesen szárnyaló madarak árnyképe látszik. Krúgata- sukról ismerjük föl e sziluetteket: darvak. Látogatásunk ma nekik szól. Sokáig tekeregtünk kocsinknál a határban, amíg idagj jutottunk. Nem volt hiábavaló út. Megleshettük a legnagyobb magvar madarat: a túzokot. Természetesen csak jó távolról, de alkalmas „kilátóból''. Két- emeietnyi magas kazal tetejéről tekintettünk ala a túzokok megszokott tartózkodási helyére. Előszór mit sem láttunk a termetes madarakból. Segített azonban jó távcsövünk. Vastag fehéres színű „tyuk”-nyakak emelkedtek ki itt-ott a növényzet takarásából. Legnagyobb tyúkfélénknek, a túzoknak kis tálkájában gyönyörködhettünk. Lassan, szedegetve, de tért nyerő lépesekkel közelítettek fe- enk, jól kivehettük a kakas disz toliakból álló hatalmas >ajuszát, egyik berepülő neldany jellegzetes, fehér ^árnyalját. , ■Ugyan miért élmény né- <a.ny madarat látni? Mert itka jeiense# ma már rónánkon a túzok. Egykori nagy népessége alaposan csökkent. Nehezen tűri a gépesített mezőgazdasági művelés zaklatását. Nos, utunk számos vargabetűje után elérkeztünk a darvak „hagyományos” éjszakai szállására. Egyhangú alföldi tájon vagyunk: végeláthatatlan mezőgazdasági földek, legelők terülnek el, amerre nézünk. Nem túl nagy, szabálytalanul kanyargó, szikes mocsár van. előttünk. Folyómeder lehetett évezredekkel ezelőtt. Sötétzöld foltokban tenyészik benne a sziki káka. A szegélyező sűrű, de csenevesz nadas bugáit rozsda vörösre festi a lenyugvó nap. Másutt a meder víztelen, szürkés feher iszapjából zsombékok mozaikja emelkedik ki. Odább egészen száraz, csupasz tófenék: nyulat. fácánt látunk benne bandukolni. A legmélyebb helyen azonban áll a víz. Kis szikes tó terpeszkedik itt. Pézsmapocok úszik erőteljesen a parti vízben, hosszan elnyúló hullámokat hagyva maga mögött. A víztükör közepe táján hatalmas fehér folt.: ezernyi dankasirály lebeg a csendes vizen. Szorosan egymás mellé húzódva készülnek éjszakai pihenőire. Mindez együtt elbűvölő látvány. E kis mocsár az Alföld két-három évszázad előtti arculatának változatlanul maradt hírmondója. És a légtérben ? Ezernyi, tízezernyi madár. Három égtáj felől igyekeznek a tó feié — mintha mágnes húzna őket — a kacsa-, a hides a daru tömegek. A mezőgazdasági területekről, jönnek, ahol nappaloztak. Nemcsak a háborítatlan pihenőhely, de az ivóvíz is csábítja őket. Begyük megtelt a földeken fölszedett magvakkal, főleg kukoricával. Erre inniuk kell. A kacsák — főleg ‘tőkésrécék — hadai szürke foltokként tűnnek föl a látóhatár égsávján. A mocsár fölé érkező csapatok rendje fölbomlik. Zűrzavaros kiáltozás közben ereszkednek a vízre. A ludak — nagylili- kek — rendezett csapatokban érkeznek; százas-kétszázas osztagaik csengő „lilik-lilik” hangja messziről hallható. Vagy kétezer lúd telepszik le itt, a többi sebesen szárnyal tovább. Azok másutt éjszakáznak. A fokozatosan szürkülő ég álján 10—15 darucsapat tűnik föl, egyenes vonalban vágj' „V” alakba rendeződve. Közelebb érnek. Megtelik fölöttünk a levegő a hosszan nyújtott nyakkal és lábbal röpülő nagy madarakkal. „Kru-kru-kru” hangjuk kürtszerűen harsog. Egymás után landolnak a közeli réten. Negyedórán belül mintegy kétezer, kétezer-ötszáz daru érkezik. Sűrű csoportokban álló tömegeik nagy, szürke foltokként válnak ki a rét zöldjéből. Még mindig újabb csapatok jönnek. Leírhatatlan a mozgás és a lárma. Perceken belül besötétedik. Megszűnik a mozgás, csöndesül a hangzavar. — Elérkezett a pihenés ideje — gondoljuk. ’És ekkor... Mintha vihar tört volna ki! Fölkerekedik egyszerre a több ezer daru, es iöidköOrszágos fényképalbum A kéthelyi nap fényesre bokszojt kemény szárú bőr- csizmákon csillogott a napokban. Kalapok. berlinerek, templomos kendők — csinosan kiáltozott öregek gyülekeztek az egykori Hunyadikúria előtt. Mert nekik a mai köziponti tsz-iroda, mindig a gróf haza marad a szóhasználatban. Szinte valamennyien az „első háború” előttiek. Réthelyiek, szentpáliak. újlakiak. keresztúriak. Az ötven meghívott kivétel nélkül megjelent, mindössze két, nehezen járó bácsikat hagyott le beutazáskor az akkurátus . szentpáli buszos. Negyedóra késessel mar ők is itt voltak. — Hogyan született ez a példamutató kezdemenyezés ? — kérdeztem Szita Erzsébet pénzügyi előadót, az egyik sízervezőt. — Nyugdíjas-találkozókat más tsz-ekhez hasonlóan a miénk is több ízben rendezett. Összehívtuk az idős, egykori tagjainkat, aztán a hagyományos ebed, beszélgetés. egy pohár ital, a néni- kéknek egv kis sütemény következett. Most — és ezt a Zrínyi Ilona brigád nevében mondom — mast gondoltunk. Hadd vehessék számba az öregek, mivel gyarapodott a tsz, milyen korszerű technikával, dolgozunk, amelyeket ők annak idején álmodni sem mertek. Beszélünk nekik gondjainkról is, érezzék: alkalomadtán kezük erejere ma is számítunk. Buszra szállunk, a program első állomása az 1374-ben épült, azóta már gázzal működő terményszárító rendszer es a szomszédos műtrágyatároló megtekintése volt. Az idős kezes kíváncsiságból be- le-belemarkoltak a tiszta, száraz kukoricaszembe. Utunk ezután á cukorrépatáblához vitt. A gép hat sor répát rakott egyszerre rendre, az azt követő felszedő pillanatok a,art pótkocsira rakta az így forma lódott répaki- gyót. Az öregek közelebb léptek, uianamenieü a sorszedo- nek. — Rosszkor születtünk mi, édes fiam — könnyezett az egyik kéthelyi néni a kendője sarkába. — Esőben, hóban, sárban szedtük itt a répát. Elfagyott derékkal kerültünk est-e haza. Az egész falu negyedét sem szedte ennek a menny iseg nek. A korszerű sertéstelep, az új gépjavító műhely is tetszett az idős szemeknek. Az egykori, patkolókovács, Viant János bejárta az országot. mire Kéthelven megtalálta számítását. A gépjármű- javító műhely egyik zugában megbúvó hagyományos ko- vácsműheiybe most is ellátogatott. — Ezek itt az én szerszámaim. V issza-v isszahuz a szívem. akármelyik fogóra, kalapácsra nézek; mindegyikről eszembe jut egy év. egy történek vagy egy nevezetes ló- patkolás. Utunk vége az egykori gróf pincéje, most a termelőszövetkezet pincegazdasága. Hamar szóba kerül „az átkos jégeső'1, ami bizony az azelőtti 100 mázsás átlagot harmincra faragta le. A hatalmas. kanyargó pincerendszer óriása egy több mint SMJöO literes hordó, méltán váltja ki az öregek elismerését. Varsányi László, a tsz közgazdásza felvillantja a múlt és jelen bortermelő különbözőségéit, hajón említi, hogy a régi, ci- radá.í-felirato* hordok közül egy sem maradt mára. Az emeleti nagyteremben ínycsiklandó illatok hívogatják az egykori tagokat. Varga László elnökhelyettes őszintén, szívből beszél. — Hogy most itt együtt lehetünk, és ebed is kerül az asztalra, azt az a 650 nyugdíjas alapozta meg, akiknek nem felejti el a nevét a tsz. A további erőfeszítéseinkhez a mi nevünket se felejtsék el a nyugdíjasok. A pincepörkölt mellé kerülő olaszrizling megidézi a múlt egy darabját. A tsz-ala- pít,ás, a közös szervezésének felejthetetlen történelme a legtöbbet idézett történetek. Többet tanulhat itt a deák- fajta, mint száz történelem- órán. Kánya József egykori keresztúri pásztor pödrött bajsza alól elöbukó szavak azért is maradnak meg any- nyíra az emlékezetben. — Amerre a többi paraszt ment, mi is mindig arra mentünk, ahova csak kellett, hát mi odaálltunk. Békés József Szövetkezeti fotósok kiállítása Kaposváron A XIII. országos szövetkezeti fotókiállítás tegnapi, kaposvári megnyitóján negyvenhat szövetkezet fotósai állították ki legjobb munkáikat. Témájában gazdag ez . a bemutatkozás: portrék, riportkepek, művészi fotók, reklámiotográíiák, természet- ábrázoló felvételek bő választéka igazolja, amit a kiállítás zsűrijének elnöke mondott: — Ma mar színvonalas munkákkal tudjuk kielégíteni az igényeiket az ország bármelyik műtermében. A színes felvételek túlsúlya egyben azt is jelzi, hogy technikailag is sokat fejlődött a szövetkezeti műteremhálózat szolgáltatása. Elismerően beszélt a szolgáltatóipari szövetkezetek foto» műhelyeinek munkájáról megnyitójában Tóth Károly, a megyei tanács elnökhelyettese is. Biczó Péter, a Kiszöv megyei elnöke tájékoztatójában elmondta, hogy Somogybán csupán öt szövetkezet foglalkozik fotózással. Iczkovics Jenő, a bíráló bizottság elnöke így beszélt a XIII. országos szövetkezeti .fotókiállításról: — Bemutatkozási lehetőséget biztosítottunk az egyéni törekvéseknek. A szövetkezetek országszerte igényes pályázati anyagot küldtek Kaposvárra. A szakmai színvonal kiemelkedően magas és kiegyensúlyozott. Am hiányolhatjuk a korábbi evekben megismert alkotók művészi hatású képeit. — A családi albumokba igényes fotók kerülnek a szövetkezetekből. — Az emberábrázolást fontos feladatunknak tartjuk. Igyekeztünk lépést tartani a megváltozott élettel, olyannak ábrázoljuk megrendelőinket, amilyenek. '— A szövetkezetekben dolgozó fényképészek mennyire élhetik ki egyeni ambicioju- Jtat a fényképezőgép mellett? — A napi munka adhat elsősorban sikerélményt, de az egyéni elképzelések megvalósítására is van lehetőség. Igaz, ez többletmunkával jár. — A kiállítás témavilága gazdag. Valóban ilyen sok irányú megrendeléseket kapnak a szövetkezetek? — Igen: a gyerekíotózástól a reklámfotókon át a természeti kepékig lényegében mindennel foglalkozunk. Számos szövetkezetünknek van közületi megbízatása is. selben röpülve szárnyal a tópartra. A ki-ugatás, szárny suhogás zaja minden eddigit fölülmúl. Egymás szavát is alig értjük a lármában. Végre — néhány perc alatt — elcsendesül a puszta. Pihennek a vándormadarak hajnalig. Felejthetetlen élmény volt Régen Magyarországon is fészkelt a daru. Jo száz éve még költött a somogyi Nagyberekben is. Ma már csak átvonuló, védett madarunk. A Keleti- és Baltitenger környéki országokban költ. Ősszel és tavasz- szal tömegesen vonul át az Alföld délkeleti, keleti részén. A Hortobágy, a Nyírség, Biharugra, Orosháza, Makó vonalán utazik. Ritkábban a Dunántúlon is fel- tűmnek kisebb csapatai. A vonulók ragaszkodnak a megszokott útvonalhoz. Szálláshelyeiken — a mindenkori időjárás és táplálkozási viszonyokhoz mérten — hosszabb-rövidebb ideig pihennek. Évről évre megismétlődő mozgalmuk hazánk egyik kiemelkedő madameveze- tessege. Dr. Marián Miklós — Milyennek tartja Magyarországon a fotósképzést? — Mostohagyermek nálunk a fotósképzéá. Éppen ezért az ilyen kiállításoknak megnő a szakmai értékük, itt is tanulhatnak azok, akik ezt fontosnak tartják. A szakmunkástanuló-képzés után alig van lehetőség a továbbképzésre. Hiányoljuk, hogy Magyarországon nincs főiskolai képzés fotósok számára. A XIII. országos szövetkezeti fotókiállításon szép sikereket értek el a somogyiak is. Oklevéllel, díjjal jutalmazlak Tanács Zsófia Ketten a papaval, Asztalos Tiborné Csilla, Bodó Magdolna Szep- lőcske, Szabolcsi Józsefné Utánpótlás című kepét. A megyei tanács különdiját Bodó Magdolna kapta Heléna című képéért, a Kiszöv díját a Ciganymadonna című kép alkotója nyerte el, a városi pártbizottság különdiját Tanács Zsófiának, a városi tanács különdiját Keppel Miklós szombathelyi fotósnak ítélték őrség című fotójáért. H. B. Beszélgefések Megjelent Bezel György könyve A politikai könyvnapok alkalmából az üzletekbe került Aczél Györgynek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának „Beszélgetések Magyarországról, szocializmusról” című könyve. A párizsi Editions Sociales kiadó gondozásában a közelmúltban interjúkötet jelent meg, amely Francis Cohen francia kommunista publicistának, szociológusnak Aczél Györggyel 1981 októberében folytatott beszélgetéseit tartalmazza. A nyolc beszélgetés a szocializmus magyarországi építésével, az MSZMP politikájával kapcsolatos témák széles köret öleli. fel. SOMOGYI NÉPLAP- ■ . • ___ ,
