Somogyi Néplap, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-13 / 240. szám
SZÍNEK VARAZS«, GINOOUTOK Szabálytalan jegyzet egy kiállításról N iplény tölti be a termet: kívülről őszi napsütés, belül- a képek színorgiája. Elénk-derűs, megkapó színek ezek, nem hivalkodóak es nem önmagukért valók. Egy em- bér, egy régvolt önmagától is messze jutott művész életérzésének színei. Megra- gadóak. Először csak óvatosan pásztázta végig tekintetem a képek sorát. Nem kerestem még tartalmakat, nem kutattam a mondanivalót. S hogy így. különválasztva merengtem el a szí-' nek magával ragadó szépségén és harmóniáján, ennek ő maga az oka. A művész ugyanis nő. És először külső világával mutatja meg magát . .. Nem titkolom: alig hagyta el az egyetem padsorait, amikor megismertem. Lányos-derűs mosolya most is visszaköszön ram képeiről. Akkor még — nem ig tudom, hány éve lehetett __ k aposvári tanárkéírt vázlatait, rajzait hozta a szerkesztőségbe a művésszé válás ígéretével. Félszeg volt, de áradt belőle a vidámság, a derű. Azóta rég figyelemre méltó művésszé érett. S bár itt-ott hallottam, olvastam róla; a napokban visszatérve árulkodott képessegeiről sés hitvallásáról a Képcsarnok Vaszaty- termében rendezett kiállításon. Nem találkoztunk személyesen. Mégis láttam. Beszélgettünk is képletesen, s úgy tűnt: a képeiről áradó kislányé« mosolyt láttam most is az arcán, és érett gondolatait fedeztem» löl beszédén, műveiben. Középiskolai tanárként a kaposvári Munkácsy gimnáziumban kezdte pályáját. Ma mar H. Barakonyt Klárának hívják. Akkor csak a _H” hiányzott a neve eáől. Pécsett él — ha kőzben több évet töltött is a hires csurgói gimnáziumban —, s most ágy énem: végre hazatért, hogy megmutassa valódi önmagát. Gondolatban meghajolva köeaóotöttem visszatérését. .1 Néztem képeit, és próbáltam befogadni üzenetet. Megértettem? Idegen maradt tőlem a művészi saó? Nem tudhatom, hiszen korlátáim vitatbatatlanok: se műtarttBcus, se igazi műértő nem vagyok. így csak szubjektív sarokkal emlékezhetem az élmernyre. amelyet nehéz volna elfelejteni... Talán még a „szakmabeliek" ts megbocsátják, varba tő tévedéseimet. Mit láttam? Azt hogy H. Bacakonyí Klára következetesen keretbe foglalja érzéseit, gondolatait. A színek ManjaroRzág—SziYjetmfó Irodalmi vegyesbizottsági ülés Tegnap Budapesten, a Magyar írók Szövetségének székházában megkezdődött a szépirodalom kiadására és fordítására alakult magyar— szovjet irodalmi vegyesbizottság XIV. ülésszaka. A háromnapos ülés résztvevői tájékoztatják egymást a két ország irodalmi életének időszerű kérdéseiről, helyzetéről, az írószövetségek együttműködésének eredményeiről, koordinálják együttes fellépésüket a nemzetközi irodalmi fórumokon. Egyeztetik a kerekasztal- megbeszélések, műfordító- cserék időpontjait, foglalkoznak az irodalmi lapok, folyóiratok közötti együttműködés továbbfejlesztésével, és úgynevezett ajánlólistát készítenek, újabb alkotások fordítását segítendő. Megvitatják a művek kiadásával kapcsolatos szerzőjogi kérdéseket is. Foglalkoznak — a Szovjetunióban jövőre megrendezendő magyar dráma fesztiválja kapcsán — a drámairodalom helyzetével, a magyar és a szovjet drámák fogadtatásával. — amelyeket úgy megcsodáltam — csak másodlagosak. összpontosított figyelem hatja al kepeit, s ezea- nek középpontjában nem más áll, mint a termeszei es a/, ember kapcsolata. Meglepő? Egyetlen képén sem láttám embert. Es mégis mindegyiken ptt volt. Jelzésszerűen vagy egy-egy tárgyat maga után hagyva; szín- vagy gondolái világát, érzéséit „kölcsönözve-1 a művésznek, hogy elmondhassa általa véleményét. K erytek. , Számomra nem korlátodat, nem leküzdhetetlen akadályodat jeleztek ezek a „rámák", hanem kettős művészi hitvallást. Azt, hogy tcilekintést akar adni a világra, az embert körülvevő — és szamára nélkülözhetetlen — természetre; s azt, hogy „belülről” szemlélődik. Mindig kitekint valahonnan, akár egy modern ablakkeret, akár egy kilincse® ajtó, netán egy boltíves ámbitus vagy csupán két fal kényszeríti összpontosított látásra a tekintetet. Érdekes és figyelemre méltó ellentmondásnak ereztem: miközben mindent keretek közé szorít' a művész, ezzel együtt — a keretek között — láttatni enged, Láttatni akar, és szinte könyörög, hogy vegyük már észre: emberek vagyunk, a társadalom tagjai; a természet szerves részéi, „hozzátartozói". Ne leigázni akarjuk a természetet, mert tönkretesszük önmagunkat; hanem becsülni. s hinni abban, hogy nélküle nem létezhetünk. Keretekről beszélek, i a figyelem összpontosításának kényszerét érzem. (Csak sóba ne éreznék másfajta kényszert!) A JiCsellel dombok”-at, a lankákat ablakon át látom; így mutatja meg „Sárkány a falu felett" című élményét is, s a „Lengedezd szélben’-t, ahol egy ■ tájba rejtőző pincét látok. Falak szorítják korlátok közé a táj élményét. A „Kt- bomló színek" keretét egy ajtó adja, a „Valaha volt” egy elárvult széket mutat elomló lepellel, de a szoba üvegablakán víz, dombok és táj mutatja magát virággal, magához csalogatom. Állj meg; kedves néző a ^Nagymarosi műterem" előtt, meglátod majd, hogy a festőállAnatole Lftvak és én )Ő1 kijöttünk egymással, bár őt nyugtalanította, hogy lassan tanulom a szövegemet. Egy napon látta, hogy a szövegkönyvvel a kezemben ülök egy sarokban. Lelkes volt, megdicsérte a szorgaimámat. Nem volt erőm hozzá, hogy bevalljam neki: a „Tea és szimpátia” című színdarab szövegét tanulom franciául. Egy párizsi színház fölajánlotta, hogy játsszam ei benne a főszerepet. Mikor az „Anasztáziát" leforgattuk, visszamentem Párizsba, és tudtam, hogy elkerülhetetlen Róbertéval a szakítás. A „Tea és szimpátia” egy fiatal, internátusbán nevelkedő fiúnak a története, aki azt hiszi hogy hóm /.exuáfis. R<: verto céyan ember volt, akinek nagyon ellenszenves dolog volt a homoszexualitás. Araikor Roberta nót vány. a paletta látványa is a termeszeibe visz. Oda keli menned! Nézd meg a ,,Ka" land” című képet; fölfedezed-e, hogy milyen csoda zajlott le o.t, mielőtt a képre ne/hettel volna. Vagy állj meg a „Kék csendje” előtt: rád bízom, hogy az éppen távozott vagy a most érkező ember egy üttlétét fedezed tói az asztal körül e csendéleten. A „Versengésben" a színek, parádéját erzem. és. igazan nem tudom, hogy lesz-e győztes. A „Tűnő idők" is belülről mutalja nekem az őszt — aki eletko- ' romnál fogva egyébként is hajlamos lehetek rá, hogy. lássam —. de az elmúlás gondolatában sem fedezem föl a ketségbeesést, a tragédiát. Látok temetőket, előterükben azonban harangláb áll, s a harang a/, új születését kongatja nekem (aki éppen ezekben a napokban lettem boldog nagyapa). Szabad-e még énnél is szubjektivebb véleményt mondanom egy kiállításról... ? A „Csönd tanyáján” sírkereszteket latok, temetőt De az ut másik oldalán éienk- sárgan virító virágokat mutat a művész. Lehet, hogy azért éltem, hogy ők virítsanak? E mberi és csodálatos világ 1 ez. Jel- zesrendszere a felületes látogató számára unalmas lehetne, mert az elhagyott szex. a ledobott kalap a szél lengette köny- nyed. fátyol, a zászló, a színe® szalag örökösen visszatérő motívum. De egyáltalán nem a „beszűkült” jelzés- rendszert, hanem az örök mozgást, a megallithatatlan- ságot, az életet fejezi ki a számomra. S mert ablakkereteken, ajtókon, szobákon és üvegfalakon át mutatja meg a művész a természetet, azt is elmondta nekem, htogv belülről szemlél és lát; belülről akar kitekintést nyújtani a mi világunkra. Nos. hát eddig tartson a szubjektív jegyzet, és ne tóvá tíb! Végtére is mindenkinek van szeme, érzelmi világa. gondolata és véleménye. S ha a jegyzetíró ezúttal valamelyest is képviselhette a tárlata a tógátok sokaságának érzéseit, őszinte gratulációját, akkor hadd maradjon ő i« — a többiekhez híven. — svájci v*gy magol internátusba akartam küldeni, mindig nagyon megharagudott — Mi? Ezekben az intemá- tusokban kezdődik — tombolt Így azután Roberth» soha nem részesült intemátu- si taníttatásban. Rossellini a jelenlétemben olvasta el a forgatókönyvet egy párizsi szállodai szobában. Amikor a végére ért, fölállt, a szövegkönyvet a falhoz vagta. és azt mondta, ez a leg ócskább darab, amit valaha js olvasott Az nem is lehet kérdéses, hogy ilyesmiben jatsszam-e. De nem sikerült lebeszélnie a darabról. A premier estjén bt öltözőmben ült, és olaszul jósolt. Megkértem, hogy legalább franciául mondja, mert francia színpadra fogak állni. Hevesen mondta tovább az anyanyelve», nem névtelen. Párizsban Hatvan bikából kilenc aranyérmes Bőaés után barcogás Óriási vadkant lőttek Puskák ropogásától hangosak ezekben a napokban a somogyi erdők. Nagyüzem van a Dél-somogyi Állami Gazdaság nagyszilért vadgazdálkodási körzetében, s a többi era öben is'. Szeptemberben hetven külföldi vadász fordult meg itt. jelenleg harmincán vendégeskednek a vadaxzhá/.akban. — Sikeres evünk van. Szeptemberben hatvan szar- vasbikat lőttek ki a külföldi vadászok, tizennyolccal többet, mint tavaly szeptemberben örvendetes a minőség javulása: az agancsok súlyosabbak. Ezt jelzi, hogy a kilőtt bikák közül kilenc aranyérmes; volt 13 kilós, s több 11—12 kilós agancs is. 61 százalékuk arany-, ezüst- es bronzérmés. A szarvasbó- gés befejeződött, most tart a dámvadak barcogása. s ezzel együtt vadászatuk is. Eddig négy került terítékre, Aranyérmes dám és riejtüj* Az elmúlt húsz esztendőben még csak megközelítőleg sem került ehhez hasonló vadkan terítékre. A vadászok emlékezete szerint a legsúlyosabb állat. amit a gazdaság erdeiben elejtettek, 186 kilós volt. H L. ta, ami februárig tart — tájékoztatott dr. Gálám b Gábor, a vadgazdálkodási körzet vezetője. Az állomány javulását az éveken át tartó, tervszerű selejtezés és az állatok gondos etetése' segítette elő. Távaly télen például 35 ezer mázsa F.gy szép. szemes. 60 ezer mázsa fédús és szálas takarmányt etettek föl — burgonyát. álmát, silót, sárgarépát és jelentős mennyiségű szénát is. A műit században telepítetlek ezen a körnvéken dámvadakat, de a háború idején, s az azt követő években ezek a vadaskertek megsemmisültek, az állatokat 11,8 kilós trófea kiirtották. Pótlásukat Kész esztendeje kezdték meg. akkor hoztak a Tolna megve: Gyulaj környéki erdőből harminc darabot. Tavaly, s az idén is tíz-tíz gyulait dámszarvas érkezett a somogyi erdőkibe. Az állomány javítása, a vérfrissítés érdekében további betelepítéseket terveznek. Jelenleg mintegy 500 darab dáim található a gazdaság erdeiben, s így lehetőség nyílott vadászatukra is. A napokban óriási vadkan került puska vég re A gazdaság hivatásos vadászai egy sebesült szarvasbika nyomán haladva a Kénvi-erdó sűrűjében csaknem belebotlottak egy hatalmas vaddisznóba. Természetesen kéznél volt a puskájuk. A két meter hosszú a Hat súlya elérte a 3 mázsát, marmagassaga 87 centi volt. kizsigerelve — csaknem 60 kiló volt a bőre — 203 kilót nyomott. Ritkaságnak számít, hogy a 7—8 évesre becsült allst félelmetes agyarai nem törtek le. Az egyik agyár hossza 21.5. a másiké 20.9 centime'er volt. Ankét a mozgásokban korlátozottak üdülési gondjairól s ezek között is van aranyérmes. Ezután következik majd a vaddisznó vadászakefl félnem, nem fogok (tokáig a színpadon állni. Legföljebb tíz percig... Megkövültem. ibmmpalázasan mentem ki a színpadira. De minden jól rpent. Az utolsó jelenetnek is vége lett; láttam, hogy Roberto a kulisszák mögött alL Partnereimmel álltam a színpadon, valóban ünnepeltek minket. Fölálltak a nézők, tapsoltak, üvöltöttek, bravó* kiabáltak; egyszerűen nem engedtek le bennünket a színpadról. Mikor egyszer egyedül álltam a színpadon, Róbertot láttam szemben velem. Találkozott a pillantásunk. Egymás szemébe néztünk, s abban a pillanatban tudtam, Hogy vége a házasságunknak — még akkor is, ha továbbra is egymás mellett élünk. A párizsi színházi játékkal új élet kezdődött számomra. A gyerekek nálam voltak, Roberto több hónapra el akart utazni, hogy filmet forgasson Indiában. Egyedül magamra voltam utalva. Négy év óta először. Nekem kellett döntéseket hoznom. De boldog voltam! Jól éreztem magam. A darab siker volt. Kollégáim a szünetekben az öltözőmben gyűltek össze, és pikáns vicceket meséltek. Jól szórakoztak rajtam, mert még mindig elpirultam. Az elfogódottságom azdhban napról napra egyre jobban feloldódott, végül én is úgy nevettem, mint ők. (Következik:'Váljunk el!) A mozgáskorlátozottak üdülésének és turizmusának kérdéseiről tanácskoztak a közelmúltban Szentendrén. Az ankétot dr. Baráth Endre országgyűlési képviselő, az MSZMP Szentendrei Városi-Járási Bizottságának első titkára nyitotta meg. Elmondta, hogy egy adott társadalomban meghatározó szerepe van annak, miként foglalkoznak a fiatalokkal es azokkal az emberekkel, akik állapotuknál fogva már nem tudnak részt venni a termelésben: milyen társadalmi támogatásban részesítik a nyugdíjas korosztályt; mennyire tekintik közügynek a mozgáskorlátozottak sorsát; hogyan segítik az ilyen embereket abban, hogy bezártságukból mieiőbb kijussanak. Dr. Chikán Csaba, a Mozgáskorlátozottak Egyesületei Országos Szövetségének elnöke az érdekelteket foglalkoztató problémákról szólt. Arról, hogy a szállás- es tisztálkodási lehetőségek, igénybevehetetlenek, utazás. kirándulás köziben a mellék- es étkezóheiyek el- erhetetlenek a súlyosan fogyatékosak szamara. Ilyen gond a látnivalók — es egyáltalán a kitűzött cél — megközelithetetlensege, a sok es felesleges, dekoratív jellegű Repeső, a kapaszkodó korlatok elhelyezésemen hiány a a lépcsők mellett, a járdaszegélyek magassága és sarkitatlansága. Alapvetően építészeti, városrendezést kerdesek ezek, melyeket nemi «da figyeléssel. snyhe módosítással már kiküszöbölhettek volna. A mozgássérültek többsége meg fél a várható technikai nehézségektől. Remenykedesre adott okot dr. Csehák Judit, a SZOT tátkara, aki arról besaeH, hogy mii tesz jelenleg — es mit tehet még a jövőben — a SZOT azért, hogy a moz- gassérüLtek is részt vehessenek a kedvezőmenyes üdültetésben. Ehhez viszont nélkülözhetetlen a további hasznos tamacs. segítség, ötlet. A Vöröskereszt főtitkárhelyettese, dr. Kaposvary Júlia azokról a tapasztalatokról beszelt, melyeket a íogyatékos gyermekek üdültetésében tavaly szereztek. Amíg például az egeszseges gyermekek üdültetésekor eíeg sok a baleset, addig a Íogyatékos gyenmekaKne! ilyen alig fordul elő. Vagy: olyan gyerek, aki tolókocsival erkezett, a táborozás végére botladozva ugyan, de megtette élete első lépés eil— Jb es rossz tapasztalatokat egyaránt hallhattunk az értekezleten, minthogy azonban ezeket az illetékes szakemberek is hallgattak, bízhatunk abban, hogy meg próbálnak segíteni a ma még meglevő gondokon. D. M
