Somogyi Néplap, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-09 / 237. szám

A z Szeg a USI sstetekSSS *zbdp- kére mart aMakon. A «egged homályos volt.. Augusztus eleji köd ötté meg a dombokat, s halvány- nyá szelídült kékségük. A kutya az ajtó előtt tíS- bedmetteíikedett; az öreg hallotta körme kopogását. Megfogta a kilincset és só- halott. Megint elkezdődik egy nap, gondolta. Megetette az állatot, egy pjfiamatca végigsimitatt a hátán is. A kutya farkát csóválva látott az evésnek. Az öregember felegyenese­dett, elnézett a kert felé Gyom- , Iáim kéne a pa- ~ rádiósom körül. A tarackok ei sza­porodtak még a fiatal uborka le­velei aáatt is. A korán érő szilvá­ból már a földre is hullik ... Szó­rseea volt semmi baj. Ki­mérte* lépdelt a fokokon, odafenn pedig egyetlen tea- modássai a pmceajtónál ter­mett. Leöntötte a szenet, és máris ment vissza. Később érezte: remegnek a térdei. Lassabban ment. A két vödör húzta a vállát. Először nem töltötte őket te­le egészen. Aztán a kert kö­zepe táján pihenoállomást iktatott be. Itt letette a ter­het, kiegyenesedett, mélye­ket lélegzett. Meg nem fajt: a dereka, de a fájdalom már halványam jelentkezett, tes­tébe készülődött. Nemere István Szénszállítás mart vari. lenne csinálni. De még le sem rázta ma­gáról a pokróc melegét __ t ávok zúgást hallott. m~ emelt fejjel hallgatózást* mozdulatlan figyelő madár­rá lett. Autó* Bizony, az. Ilyen messze a várostól? Akkor csak hozzá jöhet­nek. Porfestőt lát előbb, üle­pedve szürkére festi a kó­rókat. A bokrok között kö­veket taposv a-nyomoritwa gördül az autó. — Ide! Ide! — kiabálja az öreg, a napon táncol, tárt karokkal mutatja, hová ka­nyarodjon a kocsi. A lejtős udvart támfalak szabdalták, csak a kövekből rakott gya­logösvényen lehet a házhoz jutni. A kocsi fékez, nyek­kenve megáll. A csend hir­telen szakad el, aztán a so­főr kikászálódik, papírt vesz elő: — Aggyisten, öreg! A ma­gáé lesz a szén? — Az enyém... Hit dobja le, kérem. Hozom a pénzt. Az öreg siet fölfelé. A kő­lépcsőkön meg-megcsúszik a papucsa, lihegve kapja el az ajtófélfát. A pénzt már he­tekkel élőbb fehér papírba csomagolta, és a fiókba rej­tette. A sofőr megszámolja a pénzt. Az utolsó százasból vissza kéne adnia; egyszem- pillantásnyi ideig ujjai kö­zött tartja a piros papírt, mérlegelve, aztán a többivel együtt zsebébe teszi. A sofőr mereven maga elé néz, az autó eldübörög, porfelhőt ver, zörög le a domboldalon. A csönd félve lopakodik vissza, rebbenésre készen. De leülepedik a por, a verebek is megszállják a fákat. A szén a napégette sárgás fűben fekete, darabos domb. Az öreg mar nem gondolt a paradicsomra, ami körül gyomlálni kellene. Ma még hadd hulljon a korán érő szilva is . .. Előkereste a vödröket, a lapátot. Kitá­masztotta a pince ajtaját. A régen - festett hatna deszká­ról etrebbsntefe a legyek. A nyirkos kőlépcsőre régi évek szénpora tapadt. A hűvös le­vegő jólesően ugrott az öreg hátára, mikor megfordult. Az első három fordulóval M Lassította iramát, többet pihent. A lenti szénkupac csak nem akart fogyni. A lapát hersegve szaladt az érdes darabok köze, a vöd­rök fölött finom por lebe­gett A kutya messziről néz­te, nem jött közelebb. Neki a szén idegen volt, rossz szagú, neon idevaló. Egybarmadát felvitte az öreg, aztán leheveredett a fiadra. A deszkák ismerősen nyomták az oldalát Melle zihált sokáig. Közben a nap följebb kapaszkodott. A domboldalon asszonyok mentek, idehallatszott ne­vetésük. Lehet, hogy látták is az öreget — bár akkor köszöntek volna, kiáltva, öt mindenki ismeri errefelé. egint fordult vagy ötször aztán bement megnézni, hány óra. Ügy igazán szólva teljesen mindegy volt, de keresett valamit, hogy abbahagyhas­sa a szénhordást. Még tíz ona sem volt Lassan elrá­gott egy darab kenyeret, rá­pillantott a faliképre, han­gosan is szólt neki: — Látod, asszony? Most meg cipelhetem a szenet. Pedig az már nem nékem való munka A kép hallgatott. Az asz- saony tizenegy éve halt meg. A szakajtóban talált egy szilvát is, jól elömlött szájá­ban az íze. A bőrét kiköp­te. Erre a kutya is odasün- dörgött azt hitte, megint esznek valamit. Felhő nem jött, könyörte­len-forró lett az ég, a föld. Az öreg ledobta ingét. Ősz szőrszálak mereöeztek a mellén. Megint felment né­hányszor, a lent; kupac fe­lére törpéit. A térdei re­megtek, egyre tovább pi­hent a pinceajtónál. Jólesett a hűvös árnyék. Forró ez az augusztus, olyan, mint azok a régi nyarak . . . Mikor megkonduTt a ha­rang, örült. Igaz, ide alig hallatszik el, de ő azért hal­lotta. Messze a város, de se­baj. Hetente egyszer megy csak be. Kenyérért, gyufá­ért, ezért-azért. Néha a bor­bélyt is megtiszteli látoga­tásával, élő újság az a mű­hely, egy hajnyírás árán megtudható, mi történt a környéken az utolsó félév­ben. A cBőfa alá telepedett A nagy kék-fehér tányérban koibászdarab, vászonban ke­nyér. Majszolva nézett le az útra. Furcsa: hunén néz­ve nem is olyan meredek a kert, tisztán látni a szénku- pacot is. De amikor két vö­dörrel iramodna felfelé, hát még a föld is visszalokdösi a lábait az emelkedőn . .. Eves után a dombokat nezte. Ha hirtelen eső kere­kedne, abbahagyhatná a hordást. De a szén is meg ázna, az pedig nem lenne jó. Bot- a fsa leg- utóbb itthagyott egy nagy nájkm- darabot, fóliát akart es máim, de abbahagyta. Az­zal le lehetne ta­karni a kupacot, négy szép követ a sarkokra, ak­_______ kurátusan. Nem t örténne semmi baja a szénnek. Btódmosodott A pádhoz ballagott Még látta, hogy a kutya is odatelepedett a kö­zeibe. Aztán madárrá lett, rikoltva vágódott a magas­ba, aold hegyek fölé. Álmo­dott. Néha felhox'kant a csöndben; a kutya ilyenkor' fejét emelte, majd orra is­mét mellső lábai közé csusz- sztant. Az öreg arra ébredt., hogy egy dongó köróz a pad kö­rül. Fekete-acélkék bogár volt bátor és tiszteletlen; alig tudta elhessegetni. Na­gyot ásított, szemét dörgöl­te. A szén vár, jutott eszé­be, a fenébe is, nem hagy­hatom odaleim. A háta is megroppant, amikor felemelte a két vöd­röt. Combjában olmot érzett, inak sajduitak, és sűrűbben kelett a levegőt kapkodnia. Hosszú szüneteket tartott. Nagy néha letépett egy szil­vát, kiszívta a tevét, és hordta tovább a vödröket, most már elöntötte a ma­kacs akarat, „megmutatom én, a fenébe is, mi ez ne­kem, ez a pár mázsa.. . De árgus szemmel figyelte a kupacot, fogy-e már. Dél­utánba hajlott a nap, mikor végre látta: még négy for­duló. Még három ... Megvi- dámodott volna, de a ing maradt ereje. A végén ösz- szeszedte a fűben szétszóró­dott darabokat is, de alig tudott kiegyenesedni. Lassan ballagott fel a lapáttal. A pince előtt letette a vödröket. A nap nyugaton állt, vörös- leni kezdett a dombok fö­lött. A ház falán a repkénv alig mozdult, aprócska szei- lő lopakodott fel a kerten át. Az öreg beszívta az illa­tot, aztán tétova kézzel csukta be a pinceajtót. Na­gyot sóhajtott. A kutya meg­billentette a farkát. — Hát itt a szén — mond­ta néki az öreg — Meglá­tod, meleg lesz a télen. Te is a kályha előtt heversz majd, pajtás. Sokáig ült aztán a pádon, nézte a kertet. Itt a szén — gondolta megint —, egész télre elég lesz. Kitart tava­szig. Csak én is kitartsak addig — tette hozzá, és be­hunyta a szemét. Elet és halál Jó ' harminc-egynéháiry éve történt. Néhány hónap óta — kez­dő újságíróként — Cseres Tibor főszerkesztő oldalán ügyködtem akkoriban a Vi­harsarok című munkás- és parasztújság egyetlen szer- kesztösegi helyiségeden, s egy forró, nyárias delelőttön Lipták Pali barátom nyitot­ta ránk az ajtót: — Láttátok-e már Jankay kiállítását? Olajképek, szén­rajzok — tele van velük a múzeum nagyterme ... Cseres a múzeum épüle­tével átellenben, a Körös­csatorna túlpartján lakott (fiatal házasemberként), ma­gam is a Gyulai út felől juthattam, haza, a Nagyvá­radi utcába — így aztán déltájt, amikor letehettük a ceruzát, együtt néztük meg — hazamenet — a tárlatot. A művésszel a múzeum lépcsőjén találkoztunk: alig­hanem ő vQlt egy személyben nem csupán a kiállító, ha­nem a teremőr is. Bizony, nem dúskált akkortájt a ro­mos világban a csabai mú­zeum — alkalmazottak­ban ... . Testreszabott, világosbarna öltöny volt Jankayn, nagy karimájú, „sombreros” kalap a fején, s nagy bogos nyak­kendőt viselt. Mi, Cseressel köznapia- sabban voltunk öltözve, de azért némi ünnepélyességet és. örömöt nyilván a mi mozgásunkról is le lehetett olvasni. Hogyan is ne: vi­lágjárt. neves földiák kiállí­tása aligha,nem a legelső volt városunkban — ilyen átfogó jelleggel — a szabad világ első esztendejében. Jankay csakugyan világot járt, nagy műveltségű mű­vész volt — hiszen, amint a megismerkedésünk utáni néhány beszélgetésből ki­derült: Párizs. Ota.szhonmű- vészberkeiben is ismerősen csengett a neve. S nem csupán világot járt. hanem poklot is. A fasizmus poklát... Ha jól emlékszem: Nagyváradon élte át s szem­lélte végig azokat a borzal­makat, amelyeket e kiállí­táson döbbenetes erejű, ex- preiszív hevületű szénrajzok egész rend)re érzékeltetett. Hajszolt, csontvázzá aszott ember-páriák kuporogtak- kavarogtak e rajzokon — hiteles mementóként. a szé­gyenletes közelmúlt ellen la­zítva... (E sorozatot később a csabai nyomda áltál bra­vúros nyomdatechnikával előállított albumban is lát­hattuk.) A kupolaterem legköze- pén, a bejárattal szemközt élénk koloritú, masszív kon­túrokkal megalkotott női akt vonta magára a figyelmet. Pósztimpresszionisztikus olajkép. Élettel teljes, vonzó idomú modellt ábrázoló al­kotás. Gyönyörű színei bár- sonyosan-selymesen — ra­gyogtak a kupolaterem fél­homályában. — Ezt becsalogatónak szántad-e? — kérdeztem a mestertől, kicsit évödve. Megái! az idő, Bv!$. igáaia r Ev végi filmkínálat I. Paplavszkaja. érzékeny, lírai életkepe két öreg életre szóló gyű- lölködéséről — és y szerelméről. Nyi- ' kolaj Gubenko, a színész-rendező ezúttal az Ősszel a tengernél című drámájával kép- Klimov Agóniájának egyik szereplője, viselteti magát. Aki megfigyelte az év vé­ge moziműsorának alakulá­sát, az már tudja, hogy ez a legjobb, avagy a legjobb­nak tartott magyar filmek bemutatásának időszaka. Immár évek óta elsősorban a Budapesti Művészeti Hetek idején olyan alkotásokkal találkozhat a nagyközönség, amelyek korábban már nem is egy nemzetközi filmes fórumon szereztek babért, öregbítették filmművészé- iümk jó hírét. Ilyen alkotás az idén is akad: Gothár Pé­ter Megáll az idő című pro­dukciója, amely Cannes-ban kapott kitüntetést. Makk Károly Galgóczi Erzsébet A törvényen belül című kisre­gényéből forgatott drámája, az Egymásra nézve ugyan­csak figyelemre méltó alko­tás. Vitézy László Vörös földje egy dunántúli kis falu felforgatott életének felidé­zése Dárday István forgató­könyve nyomán. Mai törté­net Tarr Béla Panelkapcso­lata is; egy munkásesaléd krónikája. A két főszereplő: Pogány Judit és Koltay Ró­bert. Kása Ferenc napjaink politikájáról mondja el ta­pasztalatait a Guernica cí­mű drámájában, amely nem­rég a velencei fesztiválon keltett feltűnést. Fabry Pé­ter egy nem mindennapi bűnöző portréját vázolja a Nyom nélkül című krimi­ben. A tévében már soro­zatként fiitott Varsányi Fe­renc Suli-buli ja, amelyből most egész estés változat ké­szült, remélhetőleg az ifjú nézők nagy örömére — Az őszhöz természetesen hozzátartozik a Szovjet Fil­mek Fesztiváljának, megren­dezése is, amelynek műso­rán a másutt Vaszilij és Vaszilisza címmel bemuta­tott Megbocsájtás szerepel, Láthatjuk a cá­ri családról és kegyeltjéről, Raszputyimól forgatott Agó­nia című E. Klimov-alkotást, amely ugyancsak az idei ve­lencei fesztiválon aratott si­kert. A kalewwtfítmek közül ta­lán a legeredetibb a Végső visszaszámlálás című tudo­mányos-fantasztikus produk­ció a fiimitz amerikai repü­lőgép-anyahajéról, amély egyik útján egy idővihar csapdájába esik, és 1941-ben, a nagy japán támadás előtti napon találja magát. A fő­szereplők: Kirk Douglas és Martin Sheen. Két világ­sztár szerepel a Váriak Há­lod vacsorára című komé­diában is: Glenda Jackson és Walter Matthau. Olasz— francia stúdiókban forgatták A lator-1, amely egy Jézus környezetébe férkőzött csa­vargó furcsa könnyes -moso- lyogtató históriája. Bűnözök ellen küzd Bronco Billy, Clint Eastwood személvében, A kanadai filmesek történe­té, Az elnök elrablása azt dolgozza fel, hogyan ejti foglyul egy terrorista cso­port a Kanadába látogató amerikai államfőt... Annie Girardot ezúttal egy elszánt ügyvédnőt alakít a Szökés a halál elől című bűnügyi-lé­lektani filmben. A zenés filmek kedvelői­nek se lehet most okuk pa­naszra. Számukra az El.vés Presley című amerikai film próbálja bemutatni a sztárt, akinek filmjeit eddig csak hírből, ismerhettük. Malcolm Leo és Andrew Solt film­jének érdekessége, hogy Presley-1 három színésszel játszatja el, és velük éne­kelteti el az immár klasszi­kus rangú dalokat is, A rajzfilmek barátai Watt Disney régesrégen nem lá­tott, nemzedékek életéből hiányzó remekével, a Hófe­hérke és a hét törpével ta­lálkozhatnak. A klasszika* Diótörő mesét ezúttal, a ja­pánok dolgozták fel a csúf diótörő és az egerek harcá­ról. Magyar—francia kopro­dukcióban készült Az idő urai című tudományos-fan­tasztikus film. A siód ióhálózatijan vetí­tik először Fassbinder ke­mény, őszinte drámáját, a Maria Braun házasságát, T. Okejev Arany őszét, s Ugo Tognazzi Az. éjszakai utazók című olasz—spanyol tudo­mányos-fantasztikus film­jét, Ingmar Bergmannak az NSZK-ban forgatott Jelene­tek a bábuk életéből című legutóbbi művét Ugyancsak itt tekinthetjük meg Szergej Paradzsanov IS. században játszódó sajátos éteírajjzwt, A gránátalma színét Ja. Jadwiga Jankowska, Grazi na Szapolowska és Reviczky Gábor — az. Egymásra nézve címé Makk Károly-film szereplői. • ----—— — D eák Mór — Nem egészen — vá­laszolta komolyan. — In­kább azért, hogy az Élet és az Enyészet kontrasztjára hívjam fel a figyelmet. Ar­ra: a Halálnak az Élet pa­rancsol; s nem fordítva. Amikor a Munkácsy Mú­zeum 1970-ben megint ki­állítást rendezett Janka*) szűkebb pátriánkban fellel­hető műveiből, egyre ezek a régi mondatai idézödtek elém. S ez az egyetlen foga­lom: „részvét”. Részvét olyan vonatkozásban, hogy a szenvedő, a cigánysorok nyomorultjaiként tengődő kitaszítottakat, s a csabai proletárnegyedek szinte lá­tomássá lényegíte tt alakjait egyaránt testvérként, egyen­rangú embertársként fogta föl a művész. Ezért hitele­sek, ezért belülről ábrázol­tak e figurák. S „részvét” olyan tekintet­ben is, hagy o megpróbál­tatásokat s a kínokat ö ma­ga is vállalta ha kellett * • • Jankay Tiborral hosszú­hosszú idő után, 1969-ben, egy sugaras, vasárnap-dél- előttön találkoztam megint. Az ég oly tiszta-kéken, s oly tüzes fényben ragyogott, ahogyan csak Csabán, szülő­földünkön képes tündökölni, nyári délelőttökön. A főtér sarkán lévő cukrászda ajta­ján lépett ki, kedves barát­jával, a csabai festők nesz­torával, Miklós Istvánnal az oldalán. Világosbarna öl­tönyben, nagy karimájú ka­lapot téve fejére, s nagy bo­ga nyakkendőt viselve — csakúgy, mint hajdan. Hirtelen az hökkentett meg: mennyire beleillik alakja a csabai utca képébe. Mennyire a régi „esőben” ö; még ha Los Angelesben professzorkodik is: még ha San Francisco, Dem>er és Cleveland népe gyönyörkö­dik is újabb alkotásaiban, poetikus szépségű műveiben. Melyek azt. hirdetik egyre, hogy a Hálálná*: az Élet pa­rancsol — s vem fordítva. D. E. A csend piacé*» tudtam én célgömb-pontgsav hiába nem hagyom magam hiába harcolok tovább ez már egészen más vá*ág: nincs vér ami nem alvadt még meg nincs földerengetö dobbanás ereimen is számonkértem de szív sincs már csak dobogás ha volt hazugság volt az álom nekem csak ébredés maradt széttört mesék szilánkjain véreztem fel a talpamat sajtegerek rágcsáltak csonkig a magány lyukas holdjain csendet szakít belém a szó is átütnek rajtam verseim a csend piacán árulom őkd kupacban mint az ószeres tücsök és ujjbeg yszelid álom na kinek kell ki. veszi meg csak győztesekkel alkudozhat a mindig legkisebb fiú de mert a tücsök a barátja hogyan is lenne szomorú SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents