Somogyi Néplap, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-05 / 233. szám

fl terményátvcte! fssziüt napjai Az őszi csúcs s az ilyen­kor kiéleződő szárítási, tá­rolási, szállítási es átvételi feszültségek a munka meg­szokott, kényszerű velejárói a Gabona forgalmi es Ma­lomipari Vállalatnál. Nem­egyszer volt már példa arra is, hogy a jo termés vagy az időjárás miatt összetorlódó betakarítási munkák tetéz­ték ezeket a gondokat. Az idén kialakult helyzet azon­ban — a legóvatosabban fo­galmazva is — példátlan nehézségeket okoz, A ter­ményátvételben egyelőre nincsenek különösebb zava­rok. ehhez azonban ,már ed­dig is rendkívüli erőfeszí­tésekre és kényszermegol­dások sorára volt szükség. A kívülálló számára a helyzet áttekinthetetlen. Nagyobb baj, hogy már a rutinos szakemberek is csak a feladatok naponkénti bon­tásával képesek eligazodni a szállítási átütemezések, tá­rolási pótmegoldások dzsun­gelében. A havi vagy heti ütemtervek helyett napi ter­vekkel dolgoznak, csakhogy a helyzet óránkéra, is vál­tozik . .. Ha a bonnyai telepről si­kerülne kiszállítani 300 ton­na cirokét és 1400 tonna búzát, a kisbárapáti tsz tervszerűen szállíthatná a kukoricát... A termes egy részét egyelőre Kaposvárra, a többit Kapólyra hordják. Fékezi a tsz betakarításának ütemét az is, hogy Kapo- lyon osztozniuk kell a be- degkért tsz-szel, amelyik vi­szont Tabra t szállíthatna, ha ott felszabadulna a hely . . . Kapolyon csak egy 600 tonnás szín áll rendelkezés­re. Innen legalább napi 5— 6 vagonnyi szemnek kéne elmenni ahhoz, hogy folya­matos lehessen az átvétel. Hasonlóképp vagonra vár­nak Taboii. Siófok is fogad­hatná a kukoricát, ha 100 vagon búzát.és ugyanennyi napraforgót 'elszállíthatná­nak ... A leilei es láírányi tsz Siótok helyett egyelőre Kaposvárra hozott teherko­csikon kukoricát. Igaz, csak annyit, hogy közo&n átve­hessek a baléi termést és a Tab környéki gazdaságok kényszerűségből iderendelt szállítmányait. Ez a par mondat csupán töredéke annak a dugulási láncolatnak, amit elsősor­ban a vagonhiány okoz. Csupán szeptember első há­rom hetében az igenyeltnél háromszázzal kevesebb va­gont kaptak. A legnagyobb vagonhiány sajnos épp az amúgy is tárolási feszültsé­gekkel küzdő tabi körzetben volt. A szállítások egy részét tetemes többletköltséggel tehergéokocsikom végezték. Így például a marcali járás gazdaságai országúton vit­ték a sörárpát a kanizsai gyárba. Az ugyanitt export­szállításra váró napraforgó nagy részét Barcsra hordták át. Ez a tetemes szállítási többletköltség volt az ar, amit az átvétel folyamatos­ságáért kellett fizetni. A növényolajipar ezekben a hetekben fogadná a legna­gyobb mennyiségű napra­forgót. több alföldi megyé­ben pedig várják a somogyi zabot... Ezeknél a 2—300 kilométeres utaknál azon­ban már végképp irreális volna a közúti szállítás. A vállalat telepei napon­ta átlagosan 50 vagont kér­nek a munka folyamatossá­A víz kincs Afigha szorul bizonyításra, hogy napjaunk együk feltett természeti erőforrása a víz. Jó néhány évtizeddel ezelőtt, amikor valójában még a fo­gyasztás sem szökött olyan magasra, mint a nyolcvanas évek elején, s a különféle folvasok és lelőhelyek fel­tárása sem bizonyult ilyen költségesnek, seníki sem gon­dolta volna, hogy a víz épp úgy egyenlő lesz a kincs fo­galmával, mint a szén, é% olaj, vagy éppen az urán. Amióta ugyanis a világ édes­víz-készletei — legalábbis az a tömeg, amelyik vi­szonylag könnyen és elfo­gadható áron kitermelhető — ismertekké lettek, egyút­tal körvonalazódott az embe­riség termelő és természeti tevékenységének ha tana is. Viz nélkül ugyanis nincs élet Ugyanakkor ma már nem­csak mennyiségi követelmé­nyek állnak az érdeklődés homlokterében, mind többet kell szólni a minőségiről is. A vízkörnyezet védelme egyre többszőr és egyre na­gyobb súllyal kerül a terí­tékre. Így van ez hazáinkban is, ahol a vízgazdálkodás még igen bonyolult és sokrétű tevékenységet foglal magá­ba. Többek között erről is szó lesz majd az őszi or­szággyűlésen. Az ágazat vállalt feladata, . hogy a természeti, társadal­mi és gazdasági folyamatok zavartalansága érdekében a vízkészletek és vízszükséglet kedvező egyensúlyát kiala­kítsa és fenntartsa. Mindezt hosszú távú népgazdasági terveken alapuló program szerint végzik — kétségkí­vül eredményesen. Bizonyí­tásul ide kívánkozik, hogy például az elmúlt ötéves tervidőszak alatt napi egy­millió köbméterrel nőtt az ivóvíztermelő kapacitás, Csaknem 7 ezer kilométernyi ivóvízhálózat épült meg. S ez egyúttal azt jelenti, hogy kétmillió lakás részesült közműves ellátásban, és na­ponta csaknem négymillió köbméter vizet szolgáltattak a különféle művek. A jelen­tős fejlődés eilenére sem ne­vezhető gondtalannak az el­látás. Különösen alacsony pekiaui « közműves* teüseg még Szabolcs és Wógrád megyében. Ugyancsak súlyos gond, hogy a gazdálkodás, olykor pedig a hanyagság és nemtörődömség következmé­nyeként ' több száz település kútja elszennyeződött, s többségük vizének fogyasz­tása a csecsemők részére ki­fejezetten káros. Ha lehet így fogalmazni, a vízgazdálkodás feladatai csak gyarapodnak az esztendők múlásával. S bár ma már valamennyien tudjuk, hogy a víz nincs ingyen, mi több. egy-egy hálózat kiépítésé sok-sok milliót emészt fel, mégis elvárjuk és reméljük, hogy mielőbb minél több lakos élvezi a vezetékes víz kiegyensúlyozott biztonságát; élved mindezzel azt a nyu­galmat is, ami az életszín­vonal és az életminőség je­lentős alkotórésze. Terveink szerint 1985-re a lakásállo­mány csaknem 60 százaléka — ami több mint 2,3 millió lakást jelent majd — része­sül közműves ellátásban. Az igényeknek megfelelően a víztermelés is számotevően növekszik majd, s ugyancsak arányosan fejlesztik a köz- csatornahálózatot is. Az ága­zat változatlanul nagy súlyt helyez az elet- es vagyonbiz­tonság szavatolására. A kor­mány egy korábbi döntésé­nek megfelelően folytatják a védelmi művek építését és korszerűsítését, különös fi­gyelemmel a legveszélyesebb területekre. Sok gond forrása volt és gyakorta még ma is az a he­lyileg nem hasizmosí tható, úgynevezett káros vizek rer. - dezett elvezetése. Ez idő szerint elsősorban Békés, Csongrád, Szolnok, valamint Borsod és Szabolcs megyék egyes körzeteiben folyik ösz- szeh angolt vízrendezés, ami­nek eredményeként számot­tevően csökken a hasznos it- hatatlan földterületek nagy­sága. Ide kívánkozik: a vízgaz­dálkodási társulatok a ko­rábbiakban is jelentős fel­adatokat vállaltak magukra, tevékenységük hasznát mi sem jellemzi jobban, hogy napjainkban s a jövőben egyaránt nagy szerep jut a társulatoknak a helyi elkép­zelések megvalósításaiban. Zakókat készítenek Huszonkilencezer múbőrzakót gyárt NDK-exportra a Lady Ruházati Szövetkezet A za­kók a győri Graboplast több s/.inu anyagából készülnek, 16 millió forint értékben. A szállítást október közepén kezdik Az anyag» és energiatakarékosság jegyében Földgáz és faapríték gának biztosítása érdekében. Jó, ha ennek felét megkap­ják! Az évente fölvásárlásra kerülő 50 ezer vagon ter­ményhez a GMV — a szúk- ségkalodákut es ponyvasát­rakat is ideszámoiva — 24 ezer vagonnyi tárolótérrel rendelkezik. Ez önmagában nem volna baj, ha az áru megfelelő ütemben morcig, ha a be- és kiszállítások folyamatosak. Idén augusz­tus eleje óla utóbbi val egy­re több a gond. A szeptember 30-1 napi jelentes szerint a 24 ezer vagonnyi tárolóhelyen több' mint 26 ezer vagon készlet volt. A különbözeiét bértá­rolókban s újabb szükségtá­rólókban, olykor a szabad ég alatt helyezték el! Ilyen körülmények között kezdő­dött az őszi felvásárlási csúcs. Ahogy mondani szokták, szegény embert az ág is húzza. Eközben az elektro­nikus berendezések gyári hibája miatt egy hónapot, majd az emlékezetes por­robbanás után újabb hóna­pot csúszott a kaposvári nagymalom rekonstrukció­ja. Több mint 1000 vagon­nyi feldolgozó kapacitás esett ki így7, s ez nem csu­pán a gabonatárolók teher­mentesítését fékezte. Más megyékből is kellett lisztet hozniuk, miközben minden roskadásig volt a saját bú­zával. Nem kis gond a szárítás sem. A GMV a megye szá­rító kapacitásának 7 száza­lékával rendelkezik. Ezeknél a GM V-szárí toknál 12 egyéb megoldással nem rendelkező tsz all sorban. Mindennapo­sak a viták és feszültségek. A következő napokban a tsz-telepekem szárított ter­mények szállítása is meg­kezdődne ... Hogy hol és mennyit tudnak fogadni akárcsak egy hét múlva is, azt senki se tudja. A GiMV megyei központ­jában ideges és rosszkedvű tsz-ehkjkök adják egymás­nak a kilincset. Segítséget és megnyugtató szót varnak, de csupa olyan szakirányítót találnak, akik maguk is rá­szorulnának a segítségre, s akiknek idegi terhelése nem tudni meddig fokozható ... Az áruforgalmi osztályve­zető mondta/ el: a MÁV pé­csi igazgatósága minden év­ben sokat segít a mezőgaz­daság szállítási gondjainak orvoslásában. Nyilván idén is megteszik mindazt, amire lehetőségük van. Soha nem volt azonban nagyobb szűk7 ség arra. hogy a lehetséges­nél is többet tegyenek! Bíró Ferenc A múlt év és 1982 első felévének anyag- és ener­giatakarékossági tapaszta­latait összegezte a közel­múltban a Barcsi városi NEB. A vizsgálódás hat gazdasági egységre terjedt ki: gyáregységekre, ipari szövetkezetekre és mezőgaz­dasági termelőszövetkeze­tekre. Általában érezteti hatását a fejlesztés és a beruházás népgazdasági szintű vissza­fogása. A térségben gondot jelent a szűkös tárolási le­hetőség; ezt a Sefag és a homokszentgyörgyi Arany­homok Tsz raktárak bérbe­vételével oldja meg. A prob­léma különösen azoknál az egységeknél okoz feszültsé­get, ahol nem folyamatos a termék kibocsátása, illetve az anyagellátás: az ilyen üzemek egy része előre va­sáról, „túlbiztosítja” magát, s így elfekvő készletet hal­moz föl. A babócsai téesz- ben 800 ezer, a Sefag gyár­egységében 700 ezer, az Unitechnél 500 ezer forint értékű anyag, alkatrész vár eladásra. 1981-ben a Kemi- kál barcsi gyáregysége 6,5 millió forint értékű anyagot vitt piacra, s a zöme elfek­vő készlet volt. Annak ellenére, hogy az utóbbi években a vállala­toknál és a szövetkezetek­ben előtérbe került az élő­munka gazdaságosabb ki­használása, a vizsgált üze­meknél — a GMV telepének kivételével — még mindig meghatározó az anyagkölt­ség. A tőkés importból szár­mazó alapanyagok megtaka­rításában jelentős ered­ményt ért el a Kemikál: a tervezett 9,6 millió forintos megtakarításból az első ne­gyedévben már 2,4 millió forintot teljesített — úgy7, hogy az import anyagot ha­zaival helyettesítette. A ba­bócsai téesz az év első há­rom hónapjában 700 ezer forintot spórolt oly módon, hogy alkatrészcsere helyett alkatrészeket újított föl. A Sefag gyáregységében 1980-ban hárommillió fo­rint értékű aprítékkészitő gépsort szereltek fők mely alkalmas a hulladék feldol­gozására, s tavaly már 2,2 millió forintot takarítottak meg az import ily módon való pótlásával. Tervezik, hogy az idén 3,5 millió fo­rintra emelik ezt az össze­get. Jelentősen javult a vizs­gált üzemekben az energia- gazdálkodás, különösen a kőolajnál és földgáznál. A Kemikálnái például tavaly 26 százalékkal kevesebb földgázt és 30 százalékkal kevesebb villamosenergiat használtak föl, mint 1980- ban. A Sefagnál 35 száza­lékkal csökkent a földgáz­fogyasztás. A Dráva Ipari Szövetkezet fejlesztésekor olajtüzelésű központi fűtést szereltek föl; számukra is az lesz a jó megoldás, ha föld­gázfűtésre térnek át. Az üzemek keresik azokat a módszereket, amelyeknek revén jobb az energiafel­használás. A babócsai tsz a terményszárítóját olajról gáztüzelésűre állítják át, s homokszentgyörgyiek a ku- koricaszarítás üj technoló­giája mellett olajról faapri- ték-tüzelésére térnek át, s az új beruházásoknál már figyelembe veszik az ener­giafelhasználás ésszerű mód­szereit: a disznóhizlaldát is ezzel fogják fűteni. Az Aranyhomokban ily módon 86 tonna olajat takarítanak meg. A Kemikálnái arra van szükség, hogy az esetleges gőzszivárgást időben meg­szüntessék, a szigetelést fo­lyamatosan karbantartsák. A barcsi téesz gépműhelyé­ben "a fűtést olaj és koksz helyett földgázzal kívánják megoldani. Fontos szerepük van a munkahelyeken az energeti­kusoknak, akik a folyama­tos ellenőrzéssel, javasla­taikkal es intézkedéseikkel csökkenthetik a vesztesége­ket. Indokolt a jó kezdeme- nyezések széles körű hasz­nosítása, s az, hogy az anyag- és energiagazdálko­dás helyi tapasztalatait, a gazdaságos technológiákat az üzemek közkinccsé te­gyék, M. L. LYUKAS ŰRAI BESZÉLGETÉS öszülp hajú, de fiatalos férfi fogad a csiurgói Cso­konai gimnázium tanári szó- bajában. — Legjobbkor érkezett i — mosolyodik el —, éppen lyu­kas óráim lesz. Mehetünk is. A gimnáziumiból. kikanya­rodva Horváth Lajos ma­tematikatanárral a hatvanas­hetvenes evekben épült la­kóépületek között haladunk. — 1963-ban építettük ezt a családi fészket — lépünk be a kapun —, akkor kez­dődött az én szenvedélyem. Körülnézek. Ameddig a szem ellát, szőlőlugast látok. Óriási szemű, számomra is­meretlen rózsaszínű fürtök mosolyognak rám, nem messze tőle a zalagyön- gyére is. merek rá. Azután megannyi más és más fajta. — Körülbelül 120 külön­féle szőlőm van, pedig alig lőbb kelszázötven négyszö­gölnél a kertünk. Kezdetben beszereztem a környéken fellelhető összes szőlőfajtát. Az etaő tőkém egy szeitoert volt, talán fe rk oszol ők én t sokan ismerik. Aztán foko­zatosan tértem át azokra a fajtákra, amelyek az itteni éghajlatot kedvelik. így kel­lett kiirtanom az o’aszrizlin- get, a hárslevelűt és a fur­mintjaimat. Ugyanis észre­vettem, hogy a környezeti igényekhez ezek tudtak a legkevésbé alkalmazkodni. A penész, a rothadás, a liszt­harmat nagyon megkárosí­totta ' a termésemet.' Ugyan­akkor észrevettem hogy az irsai vagy az Eger-kettő jól bírja a mi paradúsabb környezetünket; ezeknek a szőlőknek a bőre például so­hasem repedezett föl a eok csapadék hatására. — Hogyan szerezte meg a szakismereteit? Milyen fajta- kísérletet végez? — A szőlő iránti érdeklő­désem 1968 óta fokozódóit. Akkor neveztek ki megyei középiskolai szakfelügyelő­nek, s ez lehetőséget adott arra, hogy munkám mellett feltérképezzem a somog.vi szőlőtermesztési viszonyokat. Sok segítséget kaptam a boglárt kertéwett mtatotaép­isköta szőiészmérnökeitől. Aztán magam is fajtáikat ke­reszteztem. Eddig több mint huszonöt,- fajtának adtam nevet. Többék között ez a „Csokonai" tartozik a ked­venceim Közé: az „Eger-ket­tő” es kövidinka sző, önt őt származtattam. Elmondha­tom, hogy bő termést ad, es nagyon jó cukorgyűjtő tu­lajdonságai vannak, — Hírt kaptunk debreceni •ikeréről. — Kiváló munkáért kitün­tetést kaptam a MEM-től szőlészeti es kertbarátköri munkámért. Csurgón lelkes kertbarátköri tevékenység folyik, csaknem száz taggal, ennek az elnöki feladatait is én végzem. — Ügy hallottam. a nagyközség meteorológusi tisztét is ellátja. — A szölönemesitési mun­ka nélkülözhetetlen eleme az időjárás pontos megfigye­lése. 1966 óta vezetek nap­lót. Azóta minden napról készítettem feljegyzést. So­kan kérdezik is tőlem: „Ta­nár úr ma milyen idő lesz?” Az előző évek ciklikusságá­ból kiindulva erre legtöbb­ször helyes választ tudok adni. B. J. S. I.

Next

/
Thumbnails
Contents