Somogyi Néplap, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-02 / 231. szám
L átod, pénteken «mért zaégse maszkáinak itt annyian — mondta a fid. A lány bóTimtott. Sűrű, ham* haja csaknem eltokar- ta az arcát — Gondolod, hogy fog még a nap? — kérdezte. — Nem — mondta a fid. — Ilyenkor mér nem fog. — De érzem, hogy fog. — Mind azt hiszitek; de nem fog. A lány egy kicsit csalódott arcot vágott, de ezt is elrejtette a haja. Nyelve hegyével megérintette a felső ajkát Lábuk alatt, a bastya tövében a házak teteje látszott. a háztetők felett remegett a levegő. — Mintha csak nyár lennel — sóhajtott a lány. — Ősz van — felette • fiú tárgyilagosan, — De mégis olyan. — De hiába olyan. — Nem vagy valami kedis rájött, de nem raívínaftta viasza már. — Nagyon nntn. hogy ugrál a kép, átment és megnézte, mit csinálnak. Az építkezés mögött meg a Szász villája van. — A nagyköveté? — Azé. Meg a feleségéé. De inkább az asszonyé, mert válnak. Ez a mandrók szerencséje, hogy nincsenek ott a Szászék. Nyáron járnak oda. — De addigra meg kész lesz a ház — mondta a lány. — Ez a hordós. — ÉfintfjArt kezdek, ne' félíj. Szóval ha ezek most elválnak, és hazajön Vitács- né. akkor annak a háznak lőttek... — Ha visszajön a drome- dár, egy fityinget nem adnék azért a házért; még akkor se, ha kinézne valahogy. Egy idősebb és egy fiatalabb nő sétált el mellettük karonfogva. Maguk elé néztek az útra, Óvatos, de szórakozott mozdulatokkal kerülgették a gesztenyéket. Az idősebb valami kiállításról beszélt Mind a ketten feCSÖRSZ ISTVÁN — Az évszakokat nem én rendelem meg és nem te. — Jó, akkor hagyjuk — kérte a lány. — Miért beszélünk az évszakokról? Nem vagyunk meteorológusok. lassan mondta azt a szót, hogy meteorológusok, hogy ne tévessze eü. A fiú észrevette. de nem tett rá megjegyzést. Kicsit unottan nézte a háztetőket. Szombaton és vasárnap nem jártak ide, mer* olyankor a sétány mindem padján iSt vsáé ki, még akikor is, ha nem volt egészen jó idő. De ide jártak a hét többi napján, és már mind a ketten unták egy kicsit ezt a helyet Valahol a János-hegy keleti oldalam egy vashordót kalapáltak. Megint kezdik — mondta a fi«, —, és nem fogják befejezni hat óra előtt, majd meglátod. A lány a háztetőket nézte. — Híz így megy minden péntek délután. — Talán építenek vatemit — mondta a lány. — És éppen péntek délután, mi ? Egész héten hozzá se nyúlnak, csak péntek délután. — Lehet, hogy hozzányúlnak — mondta a lány. — Még eddig sose nyúltak hozzá. Tegnap lent volt nálunk a Vitics, ő mondta, mert ók is hallják. — A miniszter? — kérdezte a lány. — Nem, a fia. Évfolyamtársam, de azt mondja, hogy át akar menni a pszichológiára. , — Ha egyszer ahhoz, van kedve — mondta a lány. Fenn a hegyen megint kalapáltak. — Azonkívül hegesztőnek is — mondta a fiú. — Most hozott a Vitics faterja egy videomagnót Rómából, de be se tudják kapcsolni, mert ugrál. — Mit csinál? — kérdezte a lány. — A hegesztést® — magyarázta a fiú. — összevissza fut a kép, és pont hat óra után csinálják. — Mert addig kalapéinak — mondta a lány. — A tévé is fut az egész, környéken. Minden. — Nem lehet valami kellemes. — Azrt mondja a Vitics, egy förmedvény az a ház. Egy igazi ungarische mocsok. — Hát látta? — Kiesét bután hangzott a kérdés; ő A kis Mercedes — Nyavalyát lese kész, mondom, hogy egy mocsok, és egy mocsok sokkal lassabban készül el, mint egy normális, ezt jegyezd meg. Mert mindig vártáinak rajta valamit. — De mit? — Hát mindenfélét. Most így, most úgy. Annyiból kész, hogy már csak ronda lehet, — Te is láttad? — Én nem, a Vitics mondta. Mondom, hogy átment a kép miatt, de nem szólt semmit. Már óvodáskorában is ilyen volt. — Mintha emlékeznél rá — mosolygott a lány. K ihúzta lábát a cipőből, és megmozgatta a lábujjait. Vörös cipő volt, és a lába egészen fehérítek látszott mellette — Hogyne emlékezni — mondta a fiú. — Egy banyához cipeltek föl bennünket a Rózsadombra, mert kertje volt, és persze német óvoda. Mind utáltuk a németet. — De legalább ott megtanultad, es ak kor még esőre se vetted. — Ugyan. hagyd már! Amit a banyától tanultunk, azt mind elfelejtettük. Alig vártuk, hogy elfelejtsük. Amit tudok, aest én tanultam. Később! Mondom, hogy csak arra vártunk: jöjjenek már értünk délután. Mindig a Vrticset vitték el leghamarabb. Az apja sofőrje. Egy ilyen gülüszemű pali volt, és magázta a Vi- ticset. Ö is hozta reggel. Vitics apja mindig nagy esemény volt, hajnalban kelt, és amit akarsz. Az anyja meg már Rómában volt A lány csodálkozott: — Az asszony? — Hát persze. Ö szervezte meg, hogy a férje is kimenjen. — Hogy mik vannak — mondta a lány. — Undok egy asszony volt, néha láttam; akkoriban feljártak még hozzánk a Fillér utcába. A hallban volt egy jmárványoszlop, valami tábornok háza volt azelőtt, nem tudom már a nevét; Viticsné irtóra csípte azt az oszlopot. — Rémes lehetett — mondta a lány. — Figyeld, elhallgattak! hér ballont viseltek, és a fiú nagyon unta őket. — Gyújtsunk rá! — javasolta. — Nem, köszönöm — mondta a lány. , — A kocsiban van John Player — ajánlotta a fiú. — Azt se kérek, köszönöm. A fiú föJáfft. a lány pedig hátradőlt a pádon. Mo6t mind a két oldalon a válla mögé szorította a haját. A fiú megigazította fehér farmernadrágját, egy lyukkal beljebb csatolta a puha bőrövet, és átment a kocsihoz, amely a szemközti utca végén áftK Járás közben előre hajolt, s úgy látszott, mintha borzongatna egy kicsit. Akkor hát mégis fúj a szél, gondolta a lány. Homlokát ráncolta, és arra gondolt, hogy mindezt elég nehéz lesz majd megtanulna.. De hát, istenem. A Sport Mercedes oly«« fehér volt az árnyékban, mintha porcelánból készült volna. A fiú megnézte a hátsó kerekét, majd kivett a kesztyűtartóból egy felbontatlan Jöbn Pliayert. Amint bezárta az ajtót, észrevette, hogy eltűnt a kocsi orráról az embléma. A szemköz® hapasFjlbaai egy kisfiú állt, kezében rugós szappanbuborék-fújó. — Gyeire csak ide! — mondta neki a fiatalember. A gyerek eltűnt a kapualjban. A fiatalember odament, lábával benyomta a kaput, és meglátta a kisfiát a kukák mellett. — Mi is a te «eved? — kérdezte. A kisfiú nem váüasraoít. — Kérdeztem tőled valamit! A nevedet csak tudod, nem? j A ©"erek fölszaladt a lépcsőn. Erősen dobogott. A lépcső nagyon régi veit a súrolástól elvástak a puha farostok. A fiatalember fölment a gyerek után. Súlya alatt nyikorgót* a lépcső. Piros gyerekautó állt a bal oldali ajtó előtt Megnyomta a csengőt, hallgatózott. Újra megnyomta kétszer, és csak akkor hallott valami neszt az ajtó mögött — Nyisd ki bátram — mondta. — Nem nyithatom — mondta a gyerek. — Nem nyithatod? Miért nem nyd thatod ? — Az anyu mondta. — Éppen öt keresem; küldd ide! — De lement a közértbe. — És az apád? — Dolgozik. Csak este jön meg Tokajba ment. A fiatalember megnézte a névtáblát az ajtón, amelyen az állt fekete betűkkel: Dr. Türlich András. — Ajánlom neked, hogy add vissza, amit levettél a kocsiról — mondta. Kicsit lehajolt a kulcslyuk felé, úgy beszélt. — Az az én Moszkvicsom, ne nyúlj hozzá! — Nyisd ki az ajtót, mert haj lesz! — De nem nyithatom ki — mondta a gyerek. — De az előbb is lent volttá az utcán, nem? A gyerek erre nem mondott semmit Haliam lehetett. amint beszaladt a lakásba. — A bétszentségiti —* káromkodott a fiatalember. Lement a ház elé, várt egy kicsit, jobbra-balra nézegetett, jön-e már az asszony. Vagy öt percet várt, de csak a fiatal és az idős nőt látta: ugyanolyan óvatosan lépkedlek a gesztenyék között, mint az előbb. Nem néztek sehová, csak a földre. A lány a pádon hátrafordult. — Mi történt? — kérdezte. — Az a kas csibész ellopta az eaonbiemaamat — mondta a fiú. — A «yeneké — Az* E gyetiee moodutettaá lecsavarta a John Player tetejét, és a lány melle tette a padira. — Hol van itt közért, nem tudod? — Sehol — »oo»«®» a lány. — Lent van az Attila úton. Nem latod, hogy cupeiak az asszonyok a szatyrokat a lépcsőn? A fiú homlokráncoJva nézte a gesztenyéket. Valóban emlékezett néhány asszonyra, amint a szatyrukat cipelték. A lépcső tetején többnyire megálltak pihenni 16. — Na jól van — mondta végül. Kivette a far-zsebe- bői a noteszét, kettőt lapozott, aztán felírta a lap tetejére: „Dr. Türlich András ügyvéd, Hajdú, utca 2.” — Maradunk még? — kérdezte a lény. — Megyünk. Nmrenko: Ar öltözőben. (Oíajfes-tméi*^ (A sxmrjet művészek roagyarors sági kiállftiiAiMlk Szépen magyarul - szépen emberé! Negédes anyanyelvűnk „Szióka” — hallhatjuk útón-útfélen a köszönési divatnak ezt a hirtelen kifes- lett szóvirágát. Olyan, mintha egy kisgyerek csokoládés - maszatos kézzel ölelne meg bennünket Gyengéd szeretettel szól, de szirupos, ragacsos érzelmességgél.1 Nem szeretem ezt a divat - virágot. Majmoskodó bizalmassága ellenszenves, hang- alakjában is van valami taszító: kigyószisziegés hallatszik vele, vagy talán a pióca hangzásmakansága. Jó szándéka azonban, min* a maszatos kezű kisgyereké, vitathatatlan: a találkozás örömét pajtáskodó játékossággal, bizalmas közvetlenséggel akarja kifejezni. Bizonyára úgy született, hogy a csevegő kevesellte a sziat, s előbb (a csaó bíztatására) szióra formálta, majd egy kedveskedő kicsinyítő képzőt is hozzá gügyögött. Mentségére mondjuk el, hogy még mindig rokonszenvesebb. mint az ugyancsak selypegő pusz-pusz vagy önmaga paródiája, a nyegleségében utolérhetetlen pusszantalak. Ez utóbbi a valamikori csókdosom a kaB ékkecske. Doko Dokov (Bulgária) kisplasztika ja. Gyurkó Gáza A NEVES LEVEL — Utálom a névtelen levélírókat — mondta szigorú tekintettel Povázsai. — És azért Utálom őket — tette hozzá magyarázatul —, mert gyávák, mert a névtelenség homályába rejtőzködve rendszerint nem is jót akarnak... Mert aki jót akar — emelte föl az ujját, mint pap a szószéken v>agy eszbé-titkár a termelési tanácskozáson —, az nem restellj névvel aláírni jó cselekedetű levelét... — Itt van, nézd, ez a levél. Most küldöm el éppen a minisztériumnak. Hogy mi van benne? Nincs titkom, hiszen leírtam. Jó kis meglepetés lesz ez a főosztály számára. Az van benne, kérlek, hogy az igazgatónk korrupt fráter. Olyan, aki rendszeresen lejáratja a vezető tisztes fogalmát, megsérti a párt erkölcsi normáit és a házasélet tisztaságát. Igen, ezt mind ő csinálja. Leírtam, itt van a levelemben — bökögetett a papírra oly elszánt keménységgel, mintha ama korrupt igazgató lenne a kezében, levél helyett. — És mit csinált az « te igazgatód? — Mondom, hogy megírtam. Itt van feketén-fehéren, hogy lepénzelhető, hogy jutalmakat oszt érdemtelenül a haverjainak, hogy a szeretőjéből csinált gépírónőt a bizalmas ügyek osztályán, hogy... — Hát... hogy is mondjam? Elkeserítő, ha egy vezető ilyenné váWc... És te honnan tudtad meg mindezt? — Én? — csodálkozott rám értetlenül Povázsai. — Sehonnan. Fogalmam sincs róla, hogy igaz-e vagy sem... — Már megbocsáss, akkor minek írtad le? — Ostoba kérdés ... Minek? Hát először is: hátha nagyon is igaz, amit írtam... Annyit hallani manapság efféle ügyekről, hogy miért ne lehetne korrupt pont az én igazgatóm. Aztán meg ott vannak t fejesek: vizsgálják lei, hogy igaz-e vagy sem. Tiszta vizet önteni a pohárba, az az ö dolguk. Az enyém az, hogy megírjam ezt a levelet, amelyet... — ... amely, ugye, nem névtelen? — Ügy van! Az én levelem nem névtelen.. — És mondd, Povázsai! Nem félsz, hogy a vizsgálat után, amikor kiderül, hogy az egészet az ujjadból szoptad, téged vonnak felelősségre, mint a lenéi bátor aláíróját?! — Fél a nyavalya. A levél ugyan nem névtelen, de nem en Írtam alá .., — Nem te? — Nem bizony. Már évek óta utálom ezt a Kajevácot. Törtető fickó. Hát az ö nevét írtam alá ... Mert én utálom a névtelen leveleket — tette hozzá szigorú te kin tettel, remdreutaaüoan. csóját srörnyalaknak a kísérlete. Ez a gügyögő. édeékedő beszédmód a gyermeknyelvvel tart erős rokonságot. A becézéss a kicsinyítés egyébként is hódító szokása onnan. scjgáivott át a tarsal- ' gási nyelvünkbe. Egyik szülője az egyszerűsítő szándék. a másik a családias kedveskedés igyekezete. De ami a beszélni tanuló gyermeknek artikulációs kóny- n.vebbség, a diáknyelvbem. (suli, diri, tori) játékos fölé- nyeskedés, az az érett felnőttek beszédében könnyen, válik stílustalan modorossággá Testvér helyett leső, influenza helyett influ, diszkó helyett dizsi, autó helyett avesi, szerkesztoseg helyett szerki; ruha helyett ruci nem vehető föl minden alkalomra. Egy minisztériumi dolgozo mininek nevezte munkahelyét (talán egy kisebb fajta minisztériumban dolgozik, ahol az elvtársat is elvtinek szólítják). „Óriási nvam-nyáim csemege: 10 forint!” — olvassuk egy kirakatban. A sok becézéetől ilyen nwam-ityam lew. a beszedünk. i Nem akaróul senkinek a játékos kedvét elvenni, csak a szertelenség, a túlzás, a modorosság ellen beszélek. A kicsinyítés nyelvteremtő eró is lehet, a meghonosodott egyszerűsített szavak (mozi, krimi stb.) hasznos polgárai nyelvünknek. A módjával hasasnált becézés a tárgyakhoz, fogalmakhoz fűződő családias kapcsolatunkat tejes ki. Farkas László Voder tűi József Fasor Tétlen madaresapkodás kezem középem, megáll megbénult fészek és ág integet benned tovább hamutartó és üvegcsend könrtSmóg ég a nyár a lom’brM: egyre kicsinyednek a fasor csak gyufáméi SOMOGYI UMÍWJ9
