Somogyi Néplap, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-16 / 243. szám
perftSófájim MgyoRadí •gr ayaláb szalma. As égő szalmacsomón kívül a pajtában tartózkodott még egy rosta, egy rakás műtrágya, egy halom üres zsák és egy tele benzineshordó. Ha «lérí a tűz a hordót. .. aen is folytatom. És ezekbe* a vészterhes pillanatokba* ott tartózkodott, három féri™ m: Kovács János, Tus - too András, Hozom Bertalan. Sós Lajos zötyögdi születést «őtten. református. ha- attftas érzésű, szavahihető aaafe&loesegéd, aki a rettenetes percben ott haladt el a szövetkezet portája eíőtt, később így mondta el a történteket: 1. a szakma lánggal égett: 2. Tuskó András szörnyű káromlást hallatva kirontott m udvar leghátsóbb hátuljáiban emelt kis deszkabódé mögé: ott mindjárt abbahagyta a káromkodást, hasra vágta magát, s behunyta a szemét; X. Hoaorat Bertádon nem káromkodott, ellenben beült a fcátvödöröe, és leereszkedett a kútba; 4. Kovács János nagyon tliedteo áiit a tűz mellett, jobbr»-balra kapkodta a fejét, de mégse szaladt el, mert már nem is volt ideje, hanem ráihemperedett az égő szalmára, éa addig hempergőt,1 rajta, míg el nem oltotta. Közben a ruhája is tűzet fogott, keze-lába csúnyán összeégett, de vé&re « néhány seb árán megmentette a benzmiboroot Azazhogy dehogy a hordót' — pajtát, istállókat, kazlakat, gepeket, jószágot, rengeteg vagyont, ami mind a réz martaléka tett volna; a féi Zötyögddel együtt, mert egy ilyen benzines, robbanásos égés átcsapott volna a szomszéd házasra is . .. Nos, a harmadnap megtartott közgyűlésén, amelyen. Kovács János bepólyálva és sántákéivá jelent meg, ünnepélyesen felolvasták, hogy nevezett éppen egymillió- hétszázhatsvanötezer-négy- tzazkilencvenhárom forint ára értékét mentett meg a pusztulástól. Ezért a példás cselesedeleert köszönet illeti, továbbá ötezer forint jutalom, továbbá brigádvezetői előlép tetés. i H a egyszer az ©miberek hálásak kezdenek lenni, akkor határtalanul hálásak. Kovács Jánost, ezt a szótlan, csapott vállú kis embert, aki eleddig a munkáján kívül semmit nem produkált* elhalm ózták dicsérettel es ajándékokkal. A vé* Látó Imre elhozta neki a legszebb cseréppipáját. Nem pipázom — mondta szégyen lösen. az ünnepelt. Nem baj, még rászokhatsz! — bíztatta Látó. De meg ez csak kezdete volt az igazi megdicsőülésnek. A tanácselnök egy gyűlésen azt találta mondani, hogy Kovács Jano6 nemcsak a szövetkezet hőse, hanem az egész falué: es ebben a minőségében megérdemel egy birkapor- költes, boros, cigányzenés díszvacsorát. A gondolat nagyon tetszett mindenkinek. • A nemrég efhwwt frér« emlékezve közöljük elbeszélését. CsIkfwenGmffcályi Róbert szobra. (Az Idő című sorozatból) Variáció egy témára Bálint Endre fotomontázsa. Szirma/ Endre Holdudvar Udvara van újra a hokinak felkelnek saávemből a holtak sziszeg a súlyos éj — körülfolynak a gyermekkori árnyak körülsuhognak lomha, puha szárnyak nézz csak vissza, ne félj! Sápad már udvara a holdnak álmomian gyermekek dalolnak a hegy, a víz, a fák — asztalkendőnk már fölleberrt az égre krumplilángos lett a hold 6árga fénye s szemed harmatvirag. Falusi /ózsaf Kisváros este 11-kor Hűvös Ml A házak is fáznak. ölelésük merev: a hideg körengeteg kényszere. A megfagyott neonfény összetörik az utca kövén, szemembe fröccsen számtalan rtHánk. Lépteim kopogásának lánca magányosságom mércéjét ezer embernek köszönök es ezren nem fogadják fi köszönésemet, úgy mennek el mellettem, mintha meg sem születtem volna, úgy mennek el egymás mellett, mintha az a másik meg sem született volna; az egyik szatyrot lóbál, benne konzervek kocognak fémesen. a másik hátát hivatali gondok görbítik, vékony pórázon parányükutyát sétáltak, hogy levezethesse idegességét, mert délelőtt oroszlánt üldözött az előszoba perzsaszöny ég-utánzatán. — Siessetek haza, menjetek, mert vacsorátok illata megszökik konyhátok börtönéből akkor is, ha az ősz hűvös kígyója halálra marja. — Mire fölébredtek, utcátok tiszta lese; a hajnali nap vörös seprővel kitakarítja a neonfény cserepeit, csak a platánlevelek maradnak a betonon; egykedvűen tapostok rajtuk. H alá Uttsájukaí értem, jajdulásuk nekem is fáj. VERBŐCZY ANTAL Mindenlej mondja a magáét Meteorológus: Az idő. ha rossz, ha jó ‘ túlnyomónak várható. Bizonyosan megesik, hogy esik, vagy nem &sút Biológus: Van elmesejt, van sejt-elem és ébred számos sejtelem. Pszichiáter: Hogy akad normális ebne? fia és? Annak mi értelme?i Vegyész: Fölröpített sok botort a Bugyborékolo retorta. Kozmológus: Nem keltek én rémhírt. Mrte egy hang a fülembe-zum, zum döngicséli; nincs kizárva, hogy lyukas az Univerzum. Fizikus: Képlet a Világ sorsa, nincs azon mit sírni, csak azon, hogy tán soha nem tudjuk felírni. Részecske-fizikus: Bárki bármit knarkog, egy napon majd kid erűt; léteznek a kvarkok. Asztronauták: — Hódítjuk már a VüágürM Ez dicső felette! — Csak a talpát kaparásotok, még észre sem vette. Építész: Bár a ramaty mindent belop, áll már az új lakótelepi Jöhet az infrastruktúra, aztán az infarktus-kúra. Kerék Imre Önarckép, összeül A recehártyán megtapodoa csomósodik belül a kidöntött erdei fák magánya TávoK hegyek hókoronája villog homlokom is télbe-fehérül Fekszem a tartó fakir-szőnyegén Maradék magvaimon készül varjú-lakodalom Tanulságos történetek A (SazóSk felaflftnfiottak két tokfyót A Zottéyyíi Kapoeztasaványító Vállalat egy hordó káposztát, a szikvizgyár ötvem üveg szódavizet, a va- dásztársulat tíz nyulat (sajnos, nem lőhettek le, a tilalom miatt), a tiejcsarnok egy fazék aiudtejet: vagyis mindenki adott, amit tudott. És micsoda vacsora lett ebből! Huszonöt fehér ruhás szűz szolgáit fel. (Hogy honnan szedtek össze ennyi fehér ruhát?) A kormány képviselője átnyújtotta Kovács Jánosnak a Nagy Szalmaoltó Érdemrendet. Dobozy ímre* Mindenki sírt a gyönyörű beszédeken. A régi haragosok kibékültek, és átölelték egymást Csodálatos este! — a lelkek békéje honolt Zötyögd felett Ám az ünnepi szónokok elkövették azt a hibát hogy miközben Kovács Jánost felmagasztalták, a másik két tagtársat cudarul leszólták. Mindegyik szónok imigyen kezdte beszédét: itt áll előttünk a zötyögdi hérosz, aki tüzek és lángok közt is ember maradt! — nem úgy, mint a másik kettő, az a bizonyos Tuskó András, meg az a bizonyos Hozom Bertalan ... E zek a bizonyos férfiak nyeltek nagyokat. Hiszen elég kutya komisz érzés az magában is, ha valaki elszalad, amikor ott kéne maradnia. No, de még emlegessék is a gyávaságot? — meg példálózzanak is vele? A két férfiú elébb restelkedett, aztán haragudni kezdett És amikor már elszállt a zötyögdi fejekből a diadalmámor, s az ünnepet felváltották a munkás hétköznapok, Tuskó András egy este a kocsmában kiszalajtotta a száján: igaz, mi elfutottunk a tűztől, Kovára meg ottmaradt . mert mar futná se tudott — Nagy csend lett erre. Hm. Szóval, ez a Kovács nem tudott elfutni. Nemhogy nem akart: nem tudott. Valaki megkérdezte: — Talán el szédült a füsttől? Talán beleszédült a szalmába ? Tuskó atyafi vállat wont. Q nem tudja, szédült-e, vagy nem szédült, ő csak egyet tud. Oka volt annak, hogy ő éppen az udvar leghátsó hátuljában emelt deszkabóAz Új Seprő —. Nálam nincb kivétel, protekció, korrupció, bratyi- zás, klikkezés, sogor-koma- r,ag, lógás, spicliskedés — jelentette ki az Üj Seprű, amikor a bejárónő beállította az Íróasztal mögé. Később még azt is leszögezte, hogy iegeslegjobban a köpönyeg- forgatókat, az elvtelen hízelgőket, a főnökökkel gondolkodás nélkül egyetértőket utálja. Helyes — bólintott a szőnyeg alatt a már most nyugdíjazásra váró fiatal Szemétkupac. — Végre egy igazi 'Seprű! Én bátran, a köveihez menyekkel nem törődve kijelentem, hogy mindenben igaza van a főnöknek — mondta az egesz szo- oaban jól hallhatóan. Az Üj Seprűnek ez- természetesen a tudomására jutott. S hogy már ténykedése legelején bebizonyítsa (igazi) eivhüségé t, következetességét, Szemétkupac kartársat soron kívül jutalomoan részesített e. Hol hideg, hol meleg — Nyápic alak — gnttyo- lódoH a hóember a felborzolt tollú vacogó verében. áéhm Bettetet Hagy *faa! Mert ha a bemén felrobban, abból csak tűz lesz. De ha a deszkabódé, vagyis a reterát felrobban! — elgondolni is borzasztó: pokolbeli bűz és fertelem szállott volna alá a csendes falura .. . Nem, ő nem pályázik a bri- gadérosságra, ötezer forintot se akar munka nélkül keresni : na de aki a bajban a legrosszabb helyet választotta, annak csak szidás jár? Hozom Bertalan buzgón kontra zott vala: Ezek az elmélkedések behatoltak a zötyögdi koponyákba. Igaz Í6: egyik ember egy kicsit megperzseli magát, aztán majd hogy szentté nem avatják, más ember meg dolgozik vakulá- sig, szerez, gyarapít, ügyeskedik, s még azt se mondják neki, bikmakk. A kocsmáros egy este ki- bhkte. hogy ő ugyan nem akar beleszólni a falu dolgába, de emlékszik rá, hogy Kovács János 1939 őszén, a községháza előtt, kezitcsóko- lomsmal köszönt a nyilas főjegyző feleségének. Ügy! — hördült fel a plénum — szóval hízeigett a nyilasoknak. Ez aztán eljutott a tanácselnök fülébe. Ejnye-bej- nye, valami nem pásaol ezzel a Kováccsal. .. lehet, hogy rendes ember, de az is lehet, hogy nem: és akár rendes, akár nem, a zötyög- diek ugyan nem siették el azt a díszvacsorát? Alakítottak hamar egy brigádot, amely feltúrta, akarom mondani feltárta Kovács János egész szegényes kis életét; s nem találtak abban semmi hősieset, semmi rendkívülit, mert ez a Kovács János ez sose csínnál t semmi mást. csak dolgozott. Lám csak — okoskodott ez a brigád —, ha ez a Kovács János sohase volt bős, miért lett volna hős éppen akkor, éppen ott a pajtában? Miért? Lehetséges, hogy 5 gyújtotta meg a szalmát? Ez aztán végképpen, felnyitotta a zötyögdiek szemét. Most már aztán ki mert kételkedni benne, hogy az egész szalmaoitás kicsinált dolog volt? És ki hajlandó szóba állná egy ilyen ravasz, alattomos, szuszránuezi kovács Jánossal, aki ötezer forintot keresett a zötyögdi ok jóhiszeműségén? Levágtuk miatta két birkánkat — sopánkodtak a gazdák. Majdnem lelőttünk tíz nyulat — mondták a vadászok. A (fiúk. hogy mentse a menthetőt, gúnyverse! irt, amely így kezdődött; Megy a szekér zőtyögve, Sose ér be Zotyögdre Kovára Jánost leváltottak a bnga.deroe6agb<54. Gyanús ember! — őröljön-, hogy egyáltalán megmaradhat a szövetkezetiben. Eddig a történet fiai legsaoraonúöta benne, hogy mindenki azt fogja hinni: csak egy kitalált teéfa az egész. Ha-ha — nevetett volna a veréb, ha tud nevetni. Arra gondolt viszont, hogy jön még a kutyára dér, azaz majd eljönnek a jobb idők. Mire azonban olyan meleg lett, hogy a hóemberből megmaradt pocsolyában a tüdőgyulladás kockázata nélkül megmártózhatott volna, a veréb szerint most rendkívül antiszociális nap a vizet az utolsó cseppig felszántotta. Ravasz a róka Keservesen megbűnhődsz még ezért — gondolta a róka, amikor az oroszlán álnoksága miatt kizavarta az átlátok tanácsából. Híréhez illően a róka hí- zelkedessel, szép szóval a szúnyog bizalmába férkőzött, s igyekezett meggyőzni, hogy bár kicsi, de ha akarja, akkor legyőzheti az állatok királyát. Hem ketl máét tennie, csak ha az oroszlán elalszik, szurkálja meg az orrát. Mindig csak álmában, s végül az oroszlán jajgatva, szűkölve fog kegyelemért könyörögni. A szúnyog igent zümmögve elröpült az oroszlánhoz — jelenteni, hogy mire akarta rávenni a ravasz róka. Lehetőségek Minden bátorságát összeszedte, és halkan bár, de kimondta: — Még most is rémtehénkedik, elegem van magából... A fotel megnyikordult, amit azonban felhorkanásnak szánt. — Nem hallja? Másszék le rólam — követelődzőit a támlásszék. — örüljön, hogy itt lehet mellettem, maga, maga, kis izé — mondta a fotel. — Nem tudja, hogy ki vagyok éntt A támlásszék csikorgatta kilazult lábait. — Már hogyne tudnám. Éneken át tanúja voltam áldatlan tevékenységének... — Na. ne mondja. Hol volt maga tőlem... És — s fölpuffadt huzatából porfelhő szélit föl —, én hoztam a döntéseket! — Magán tűs* hozták — javította ki a támlásszék. — Azaz. aki magán ült, az csak aláírta... — Vagy nem írta alá... — Ez igaz, de azokat a döntéseket az készítette elő, aki rajtam ült. —■ Tehát magán is Stt valaki. De én, én akár bársonyszék is lehettem volna, vagyas lehetnek, csak « huzatot kellene kicserélni. — De nem cserélik. — Még megtehetik. Óriási távlatokat nyitott ez a kor! — Ha magának, akkor nekem is — tette hozza a támlásszék. S talán még mmt is nt- tatkoztnánmk, ha ct nem vett a hangjuk ott a szeméttelepen az éppen rájuk borított sok-sok limlom alatt. Szerződés „Kössünk megnemtámadási és kölcsönös segítségnyújtási szerződést" — üzente a macska « szürke kisegérnek, aki különben a társainál gyorsabb, ügyesebb, okosabb volt, s ezért nemrégiben kikiáltották köztársasági elnökükké. A róka megfogalmazta a szerződést. Az ünnepélyes alakaparást — tekintettel az általános és krónikus takarékossági kampányra — minden formaság, ünnepség nélkül tervezték lebonyolítani. Így is történt. Az aláírást követően mancsot ráztak, majd a macska (aki rendszeresen nezte a magyar tevé-híradot) keblére , dieLe a kisegeret. Az egér egy pillanatra meghökkent, de leküzdve ösztönös irtózását, belement a játékba, s észre sem vette tálán, amikor a macska leharapta a fejét. SMBte Pál íűz és füst
