Somogyi Néplap, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-02 / 231. szám

Okos műszaki megoldás Tej — konténerben A Kaposvári Tejipari Vál­lalatot jó munkájáról ismeri Somogy megye, lakossága. A pontos, zökkenőmentes ellá­tás elképzelhetetlen a Tej­ipari Szállítási Szolga Ható és Készletező Vállalat munkája nélkül. Gépkocsivezetőik egesz éjjel dolgoznak, hogy reggel mindenütt legyen friss tej. illetve tejtermék. A közelmúltban Budapes­ten, a TSZSZV Halmi úti telepén bemutatóra gyűltek össze a vállalat szakembe­rei. A házi építésű, termosz­raikiapos gépkocsit nézték meg alaposan, melyet a mis­kolci Mezőgép Vállalat gyár­tott a TSZSZKV-vel közö­sen, s ehhez a konténert a tokodi Aranykalász Terme­lőszövetkezet készítette el. Bobula László, a vállalát főosztályvezetője elmondta: a munkaerőhiány miatt egyedül rakodó rendszerben akarják a tejszállítást meg­oldani, . tehát kísérő nélkül. Ez a tej kon téner bevezetésé­vel valósítható meg. A fel­merések szerint jelenleg a termékek 20—30 százaléka szállítható konténerrel. A szigetelt falú eszközben 200 —220 literes zacskóstej he­lyezhető el. Az áru előre be- készíthető, a gépkocsivezető­nek csak a konténert kell átadni. Közvetlenül innen történhet az árusítás is. A konténeres tejszállítást kísérletképpen 1983 második negyedevében a Kaposvári Tejipari Vállalatinál akarják bevezetni úgy. hogy a bala­toni nyári sízállitásnái is al­kalmazzak. Öt nap diáksegítség Pótolható-e szervezéssel? Az ősztől kezdve vala­mennyi általános, közép- és felsőfokú iskola öt napot vesz részt a betakarításban — vaz elmúlt időszakban végzett tíz nappal szemben. Vajon ez a rövidebb idő hatékonyabb munkát je- lent-e? Hogyan hasznosítják a gazdaságok a felére csök­kent segítséget? Mi az okta­tási- intézmények vélemé­nye? Ezekre a kérdésekre kerestünk választ. — Nem tekintjük magun­kat nyerteseknek — fogal­maz Gemesi Tibor, a Gépé­szeti Szakközépiskola igaz­gatója. — Ez a határozat az uj rendhez, az ötnapos taní­tási hethez kapcsolódik. Ná­lunk például 39 hétből áll a tanév. Ha ehhez meg hozzá­számítjuk a nyári gyakor­latot, alig marad egy hónap pihenésre. Nem is beszelve a szihten szünidőt rövidítő építőtáborokról. Hogy a bé­rezés ösztönöz — azt is meg­kérdőjeleznem. Talán a mi időnkben, a hatvanas-hetve­nes években az volt, most azonban nemely tanulónak a heti zsebpénze is több, mint ez az összeg. Kétségte­len, hogy ez elsősorban a le­csökkent munkaidőből fakad, de az is előfordul, hogy a gazdasagok olykor nem tel­jesíthető normákat állapíta­nak meg. — ízt így kell elfogad­nunk — mondja Mihályfal- th László, a Táncsics gim­názium igazgatóhelyettese. — A gyümölcstermelő gaz­daságok minden bizonnyal jelzik az illetékeseknek a fe­iere csökkent segítségből adódó gondjaikat, és keresni fogják a. megoldási lehetősé­geket. Ilyen volt például, hogy kérésükre szombat— vasárnap is segítettünk a be­takarításban. Természete­sen nálunk is, más intézmé­nyekben is a tanulók, illetve az iskolai KISZ-bizottságok döntöttek így. — A betakarításra 36 ezer diákmunkanapot tervez­tünk. Amikur a határozat augusztus végén megjelent, nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem teljesülhet. Más lehető­ség nem léven, baranyai „vendégmunkásokat”, pon­tosabban pécsi középiskolá­sokat hívtunk segítségül. Hogy ez mivel járt? — kér­dez vissza Kirkovits István, a Kutasi Állami Gazdasag igazgatóhelyettese. — Küiön- vonat indításával. A MÁV ugyanis csak így vállalta a hetszáz fő szállítását. Mi egyébkent is „bentlakásos” szüretelést végzünk, így az eddigi tíznapos terminus he­lyett ötnaponként szállíthat­juk a diákokat. Költségünk így kétszeresere emelkedett. Ráadásul' — a szűkös fej­lesztési lehetőségek ellenére — egymillió forintot költöt­tünk egy 220 személyes, igé­nyes diákszálló létrehozá­sára. Borsos István, a Bárdi- bükki Állami Gazdaság ága­zatvezetője így összegezte véleményét: — A felszabadulás után telepített gyümölcsösök be­takarítása a diákmunkaerőre épült. Ez minden akkori te­lepítési okmányban olvasha­tó. A MüM határozata mint­ha ezt figyelmen kívül hagy­ná. Mintha nem tudná a bal kéz, mit csinál a jobb. Gon- . dunk nekünk is van, de ter­mészetesen ez nem jelenti azt, hogy az értékes gyü­mölcs — amelynek jelentős része exportra kerül — a fákon vagy alattuk marad. A helyi lakosság ösztönző szervezésével, a katonaság segítségével pótolni tudjuk az így elvesztett munkaerőt. Valamennyi megkérdezett említette ezt a „bűvös szót”: a szervezést. Az intézmények szeretnék, ha a munkavég­zés zavartalan lenne, vagyis megfelelő szedőeszköz, lada, gyümölcstároló állna ren­delkezésre. Ha nem kellene várni az átvételre, a munká­ba állásra, eligazításra vagy éppen az autóbuszra. A gyümölcstermelők pedig elvárnák a pontos kezdést, a fegyelmezett munkát, a határozottabb felügyeletet, hogy ne kelljen minden gye­rek mellé ellenőr-minősítőt állítani. Tény, hogy az ötna­pos diákmunka nem goód- mentes, azonban kölcsönös, közös akarattal tartalma­sabbá, az üzemek es a diá­kok szamára is hasznosabbá tehető. Békés József Lakáspolitika E S E 1 LY E 1 Nem kell jóénak lenni ahhoz, hogy előrejelezzük: a most következő hetekben megnő az érdeklődés a hi­vatalos közlönyök iránt. Mindenki első kézből, pon­tos megíogalmazasban akar­ja elolvasni a legutóbbi mi­nisztertanácsi határozatot, és a majd ezt követő végre­hajtási utasításokat. Nem csoda. Aligha akad olyan család Magyarországon, ame­lyet ne elintenének a váiv ható változások a lakásépí­tés es -fenntartás, a1 lakás- elosztás és -gazdálkodás fej­lesztésében. A „lakáshiány” egyik ereáo.ie ugyanis az — mint itthon és külföldön so­kan és sokszor leírtak —, hogy igen sokan elégedetle­nek jelenlegi lakásukkal. Mielőtt a túlzott aitaianosi- tás hibájába esnénk, azért meg kell állapítanunk, hogy több százezer családnak nincs önálló lakása, tehát ők figyelik leginkább miként, milyen eséllyel vethetik ma­gukat a lakásszerzés küzdel­meibe. A mostani rendele­tek hatasára pedig többen papirt es ceruzát ragadnak es számolgatná kezdik, hogy családi költségvetésük kiadá­si rovata miként változik a lak béremelés hatasara. A felső szintű határozat — melyet a tegnapi lapok, kö­zöltek — természetesen csak a körvonalakat rajzolta meg. A valódi változtatásokat — forintban, négyzetméterben számítva; lakáshoz és sze­mélyhez, csalfádhoz kötő­dően — a hitelpolitikai in­tézkedések és tanácsrende­letek tartalmazzak majd. Erre sem kell már sokat várni. A mostani változtatások a több mint egy évtizede fel­gyülemlett ellentmondások jó részét igyekeznek — a társadalmi igazságosság el­vei szerint — feloldani. Jól- esően. akár büszkén is nyug­tázhatjuk, hogy az elmúlt bő két évtizedben másfél milliónyi otthon felépült, a lakások zsúfoltsága lényege­sen csökkent, a komfortjuk jócskán nőtt. A társadalom külömböiző csoportjai között azonban a hazai realitások­kal összhangban nem álló, túl nagy különbségek ala­kultak ki, attól függően, ki milyen lakást épített vagy utaltak ki neki, milyen típu­sú településen lakik, milyen a jövedelmi es vagyoni helyzete. Az ország lakásállományá­nak mintegy negyede bér­lakás. Az allami költségve­tés tetemes összeggel támo­gatja az alacsony hazai lak- berszint fenntartását. Ami­kor tehát a lakbéreket 1983 júliusától átlagosan 130sizá- zalékkal felemelik. akikor azt a különbséget igyekszik a kormányzat eltüntetni, vagy jócskán mérsékelni, ami a személyi tulajdonú haz.ban es a bérlakásban eiÖK havi terhe között,• az előbbiek hátrányára mutat­kozik. Ha ehhez meg hozzá­tesszük. hogy a felmérések bizonyítják, a bérlakásokat nem csak a szociálisan rá­szorulók lakják, akkor még világosabb az intézkedés háttere. A kormány tekin­tettel van a bérlakásokban lakók es a szociálisán hát­rányban lévők helyzetére is. Ezért az egyen számára fo­kozatosan, 1983 és 1988 kö­zött, több részletben emel­kedő lakbér ellensúlyozásá­ra szociális támogatást nyújt, ahol az szükséges. Maga a lakbéremelés is differenciál­tan megy végbe. Részint a komforthelyzet javulásával párhuzamosán egyre na­gyobb az emelés mértéke (a komfort nélkülieknél 80 szá­,ek. az összkomfortosoknál 150 százalék) és ezt fölfelé és lefelé meg a helyi tanácsok a valós helyzet alapjan módo­síthatják. A nyugdíjasoknál a kompenzáció meglehetősen nagymértékű, hiszen az 5000 forintos nyugdíjhatár követ­keztében az érdekeltek, több mint 90 százalékát kedve­zően érinti. Az eme léssel kapcsolat­ban a bérlakásokban lakok leggyakoribb ellenvetése, hogy áz épületek fenntartá­sa, a házkezeies minősege — enyhén szólva — kívánni­valókat hagy maga után. Ezt mindenki elismeri. En­nek most — remélhetően — az adja az ellenszeret, hogy az ingatlankezelő szervek, vállalatok érdekeltségi, gaz­dasági szabályozó rendszere megváltozik. Lehetőség kí­nálkozik új szervezetek, mégpedig a bérlők társulá­sainak létrehozására. Az idő dönti eL. miként javul a karbantartás, a házikezelés, a fenntartás minősége. Sok évi vita után egysé­gessé válik a magánlakás- építőknek nyújtandó kölcsön törlesztési ideje es kamata, akár községekben, akar a városokban, tízemeletes épü­letről, illetve családi házról van szó. Mi több, most már minden lakást építő vagy vásárló kaphat az eltartottak után szociálpolitikai kedvez­ményt, mégpedig gyereken­ként 30 ezer, egyeb eltar­tott után személyenként 20 ezer forintot. Aki korábban családi hazat épített vagy nem tudott telepszerű épít­kezésbe bekapcsolódni. ak­kor vagy nem kapott ilyen jellegű támogatást, vagy csak 20 ezer forintot gyere­kenként. Az egyéni vágyak- kitelje­sedése érdekében a továb­biakban változatosabbá,, szí­nesebbé válik a magánerős építkezések finanszírozási rendszere. Ez jó, hiszen az ifjúsági takarékbetéttel osz- szekötött hitelnyújtástól kezdve a szokásos banki fel­tételekkel nyújtott kiegészí­tő kölcsönig, beleértve a korábbinál szabadabban nyújtható vállalati, szövet­kezeti — tehát munkáltatói — kölcsönöket is, az egyén­re bízzák, mekkora adóssá­got vesz a nyakába, meny­nyire nagy alapterületű, igé­nyes kivitelezésű házat emel magának. Az egyéni döntés pyilván sokkal többre vezet, mint a kívülről kényszer! - tett korlátozás. Akár bérlakásra, akár személyi tulajdonú hajlék­ra törekszik valaki, számára elsősorban az a fontos, hogy csaladja nagyságának és anyagi lehetőségeinek megfe­lelő otthonban éljen. A most kialakított lakásgaz­dálkodási rendszerben lé­nyeges elem a fokozatossá g, most intézményesített for­mát nyernek az eddigi, Itt- ott fellelhető kísérletek. A pályakezdők, a fiatal háza­sok szerződést köthetnek a tanácsokkal, hogy néhány évre, átmeneti jelleggel kis lakásba költözzenek szoba­bérlők házába, garzonházak­ba, megüresedő szoba-kony- hás lakásokba. Onnan né­hány év múlva, megfelelő előtakarékössággal családi létszámuknak, anyagi lehe­tőségeiknek megfelelő na­gyobb lakáshoz jutnak. En­nek ezután szervezett jellége lesz. A változások „csomagját” természetesen légióként az esélyek szempontjából érté­kelik az emberek, vagyis ki mikor juthat lakáshoz. Ha ebben kedvező változások következnek be — amit fel­tételezhetünk —, akkor si­keresnek minősíthetjük majd a hosszú idő alatt, társadal­mi vitákban döntésre érett rendelkezéseket. Azokat, amelyek fiatalnak és mar nem olyan nagyon fiatalnak, vámson és községekben la­kónak, sokgyermekesnek es gyermektelennek, kis es nagy keresetűnek nagyj aból azonos eselyt nyújt- a mi ko­runknak megfelelő hajlék megszerzésére. Nem ad előnyt, de nem is keli tár­sadalmilag igazságtalan hát­rányokkal indulni ebben az embert, próbáló versenyben. Ez a cél. Nem több, de nem is kevesebb! B. M. Volt egyszer egy traktoros Itt szerettem meg a gépe­ket, a traktort. Huszonöt esztendeje, amikor a gazda­ságban elkezdtem a murikat, meg nem voltak meg a mostani modern gépek. Az­után ahogyan érkeztek az egyre korszerűbb Zetorok. kombájnok, valamennyit megismertem; mindegy j-.a el dolgoztam. Nagyszerű dolog volt tapasztalni, hogy ezek mennyire megkönnyítik munkánkat, eredményesebbé is teszik. Tizenöt évesem, nem sok­kal az általános iskola el­végzése után került a Böhö- nyei Állami Gazdaságba Mészáros István. Az első években gyalogmunkásként dolgozott; gyűjtött szénát, s elvégzett minden olyan fel­adatot, amit egy fiatal fiúra bíztak. Látták, vonzódik a gépekhez, s 1960-ban Pápá­ra küldték traktorosiskolára. Mikor fölidézi emlékeit, szinte magam előtt látom: látom, amint Merkén és Te- rebezden meg Mihályfalván kora hajnaltól késő estig szánt, arat tikkasztó forró­ságban vagy kukoricát ta­karít be a hideg őszi napo­kon. — Volt nem is egy olyan nap. hogy hajnaltól késő es­tig kint voltam a földeken; egybefolyt a reggel az éj­szakával. Ezt nem panasz­ként említem, mert szeret­tem ezt a munkát. Szeret­tem. amikor a kombájn vág­ta a búzát, törte a kukori­cát, s amikor az eke hasí­totta a,földet.., Őszinte, szép szavakkal beszél munkájáról, tgv csak az az ember tud szólni, akii­nek a munka éltető eleme. Nem beszél áldozatról; ar­ról az örömről vall, amit az eltelt negyedszázad alatt a munka jelentett számára. Itt, a gazdaságban került — 22 évvel ezelőtt — a kommunisták köze, s épp húsz eve, hogy beválasztot­tak a pártvezetőségbe. A termeléssel kapcsolatos fel­adatokat vegezte ebben a testületben, most propagan­dista. Értek óta tagja a bö- hönyei pártbizottságnak, vé­leményét mindenkor meg­fontoltan juttatja kifejezés­re. Dolgozik a szakszerveze­ti bizottságban, s másfél év­tizedig musnkásőrként is tel­jesített szolgalatot. Ma már tartalékos. — Szeiény. egyszerű, kö­telességtudó ember. Sajnos, ebből a munkaszerető nem­zedékből mar egyre keve­sebben vannak. . Előfordult olyan eset is. hogy csaknem 40 fokos lazzal, betegen ült a munkagépre, úgy kellett hazaküldeni. Gazdasági fel­adatát és pártmunkáját be­csülettel ellátja — mondja Lábas Elemér, a pártszerve­zet titkára. Törekvését jelezte, hogy elvégezte a nö­vényvédelmi tan- folyamot is. Több kiválójelvény mellé négy éve megkapta a Mun­ka Érdemrend bronz fokozatát. Nemcsak e ki­tüntetések tanú­sítják, hogy a gazdaság megbe­csüli azokat az embereket, akik fáradhatatlan tevékenységükkel bizonyítják, mi­lyen felelősségiét éleznek munka­helyükért es a közéletért. Amikor Mészáros István elhatározta, hogy otthagyja tserebezdi lakását s ríj otthont épít Vesen, segí­tettek neki. Hiszen csaknem az egesz csaladja , gazdasági dolgozó: édesapja, bátyja, sógora. No, es felesége is az volt a faluba költözésig; most Vésén dolgozik. Elismerésié és követésre méltó az a figyelem, aho­gyan a Böhönyei Állami Gazdaság törődik dolgozói­val. Nagyon jól tudják, hogy a hosszú évekig tartó ke­mény fizikai munika soro­zatosan próbára teszi az ember erejét, s egészségét is kikezdheti. Ezért a régi traktorosok közül' többet is más. könnyebb beosztásba helyeztek. Oda, ahol tudá­sukat, tapasztalatukat, munkaszeretetüket jól tud­ják kamatoztatni. Mészáros Istvánt gépüzemelő munka­körrel bízták meg. Most egy­kori társainak irányítása, az eiö- és ' munkagépek elosz­tása a feladata. — Mi köti a gazdasághoz? Nem töpreng a válaszon, határozottan mondja: — Egész eddigi életem, Az a negyedszázad, amit itt. el­ső munkahelyemen átéltem. Az. hogy itt váltam mun­kássá, megbecsült emberré. Szalai I.ászti SOMOGYI Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents