Somogyi Néplap, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-04 / 207. szám
Gufay István A s igazgató úr vasárnap kiautózott a telkére almát szüretelni. Ve- rőfényes őszi nap volt, élvezőt Ilyenkor a munka. Évek óta nem ígérkezett olyan gazdag almatermés, mint az idén. Érdemes volt hát vásárolni húsz új gyümölcsösládát (darabját ljuszonötért adták = 500 Ft), a Trabant- , m pedig egy csomagtartót (19(H) Ft), hogy minél több almát szállíthasson az átve- vóheiyre. Hajnaltól kora délutánig hajladozott, cipekedett, meg is lett az eredménye. Húsz láda almát tornyozott fel a faház mellé. Kéet mázsa alma, örvendezett. Kétszáz kiló... Ez igen! Boldogan szívta be az almaillatú levegőt Aztán átöltözött és hordta ki a ládákat a gépkocsihoz. A második fordulónál megbotlott, térdre bukott, megesik ilyen kis baleset mindenki- _________ vei. A nadrágja szára sajnos térdnél leszakadt a kardigánja meg kilyukadt a könyökénél. Az almák szétgurultak, két láda, azaz húsz kiló első osztályú almából ———— (aminek 4 forintért veszik át kilóját) másod-, sőt harmadosztályú lett. Az igazgató káromkodott, mert már igen elfáradt s szecBiette fel a két láda almát megint. De hát azzal is végzett, indulhatott az átvevőhöz. Szerencsésen oda is érkezett de vagy ötvenen vártak a sorukra. Ő volt az ötven-valahányadik. S már csaknem alkonyodott. A feleségének öt órára ígérte magát. Fél öt volt. Most mit csináljon ? Nem viheti haza a hetedik emeletre a két mázsa almáját! Sajnos, a mázsálás, a bizonylatolás, az áru átrakása sem haladt valami gyorsan. Fél hat tájt az igazgató már sejtette, hogy otthon kellemetlensége lesz. <5 tudta, milyen mértékű a kellemetlenség, ami rá vár, ezért nemsokára rátört a gyomon degesség. A friss levegő, a mozgás is megtette a magáét, istentelenül megéhezett, és fájt minden tagja. Fél hétkor került rá a sor. — Jó volt kicsit kertészkedni, igazgató úr? — köszöntötte az átvevő. — Mi történt magával? — pillantott a térdtől fityegő nadrágszárakra. — No lássuk, tegye föl az első osztályúakat a mázsára! / tpakott tíz ládát a mérlegre, onnan meg ' tovább az első osztályú csoportba, ahonnan majd az átvevőtől elszállítják. Aztán átrakodta a másik tíz ládát, amik másodosztályú almát tartalmaztak. . Minden porcikája nyilallott, égett, hasogatott. A gyomra meg forgott az éhségtől és az idegességtől. Az átvevő megnyalta a ceruza hegyét, számolt, számolt, vonalakat húzott egy papírra, bizonylatolt, számlákat töltött ki két példányban vagy még többen is, aztán leperkált az. igazgatónak, aki mái’ csak a feleségére tudott gondolná, hétszáz forintot. Beugrott az autóba, osgyi haza. Közben azért, mert gyorsan kiszolgálták, vett a kocsiba benzint (300 Ft), aztán bement az első kocsmába, hogy mégse menjen haza üres kézzel. Magának egy üveg konyakot (170 Ft), a feleségének meg — en- gesztelésül — két üveg pezsgőt és egy palack vörös bort vásárolt (220 Ft). Fél nyolcra hazaért. -A felesége kiabált vele. — Hol voltál? Órák' óta várunk! Mit csináltál a nadrágoddal? — Semmit. — Semmit! Álltái, és térdnél egyszer csak leszakadt a nadrágod szára! Erre a hangra megmutatta a kardigámkönyökét is. Almaszüret Természetesen a másodperc tört része alatt mindketten elvesztették a fejüket. Az asszony a konyhaasztalra borulva zokogott, az igazgató ordított, hogy ő robotol egész nap, mint egy állat, a kislányuk meg hisztériásán kérlelte Őket, hogy ne bántsák egymást. A tombolas azzal fejeződött be, hogy a gyereket beparancsolta a szobába, ő lehajtott vagy két decit a gyomoridegességére, az asszonynak pezsgőt bontott, s a pezsgőbe, mert úgy szereti, egy kis vörös bort töltött. — Igyál — mondta kedveskedő szándékkal —, és hagyjuk abba! Végtelenül fáradt, kimerült mozdulattal emelódött meg a pezsgőspohár. Az igazgató feleségének a tekintetéből nyilvánvaló volt, hogy az őrület határán áll. — Mennyi alma lett? — kérdezte a pezsgő lehajlása után elhaló hangon. Az igazgató nem azt mondta, hogy két mázsa, hanem hogy kétszáz kiló. — Mennyit adtak érte? Benyúlt a zsebébe, és az asztalra tette a pénzt Tíz forintot Ettől maga is megdöbbent. Meg félni is kezdett, mert látta, hogy a felesége szemében a tóboly sárga lángja lobban... — Viszont tele a tank — próbált javítani a helyzeten —, meg a konyak, a pezsgő, a vörös bor... — Meg a húsz láda ára, meg a csomagtartó, meg a nadrág, meg a kardigán ... — vágott közbe a nő, majd nyersen ráröffent az igazgatóra: — Menj ki! Ne is lássalak! Forró fürdőre vágyott, de dlőször a kislányukat kellett volna lecsillapítania, aki1 még mindig visított a szobában. Már a kilincsen volt a keze, amikor megmakacsolta magát „Hadd visítson! Anyja lánya!" Állt tehetetlenül az előszobában, mint egy kiszáradt odvas körtefa. Ügy érezte, le lehetne tömi a karját; ha meglöknék, eltörne a dereka. Az egész napos munkától minden csontja sajgott. A konyakot magával menekítette, azzal kúrálta magát Hétfőn másnaposán, összetörtén érkezett a munkahelyére. Ki sem dugta a fejét az irodájából egész délelőtt. Tíz óra tájt Klárika, a titkárnők gyöngye bement hozzá, és közölte, hogy a felesége azt üzeni, a hullott almát a Drahos út menti átvevőnél veszik meg, kilóját 40 fillérért _______ — Miért nem kapcsolta be? — kérdezte. — Nem akart az igazgató elvtárssal beszélni. — Köszönöm... A titkárság, mint - mindig, most is olyan volt mint a méhkas. Jöttek az emberek kávézni, értesülést szerezni, a világ folyásáról elmélkedni, dühöngeni, imri- kákü. — Gyerekek — dőlt az ajtófélfának Bérezik elvtárs, a kalkulációs csoport vezetője —, végre eljutottunk ide is; aki dolgozik, dögre keresheti magát Mi lesz itt! Az egész kalkuláció vállalkozáson töri a fejét A bércsoport vezetője elhúzta a száját: ' — Nálunk is tesz már vagy öt buták! A helyiséget belengte a kávé illata, az ablak arany- lőtt az őszi verőfénytől, a radiátorok melegen duruzsoltak. Az igazgató nem pámáztatta be az ajtaját, mert dogmatikus vezetőnek tartotta magát amellett szeretett „kihallani” a szobából. K ocsis elvtárs, a főkönyvelő, aki bérház- han szüléiéit, és életében nem látott paprikapalántát megköszörülte a - torkát és kijelentette: — A föld! Az hozza a legbiztosabb hasznot. Az az üzlet! Pár száz négyszögöl egy nyáron annyit hoz, amennyi az én egész évi keresetem. A főid, az nagy dolog, kérem! — Mindenesetre végre érdemes lesz vállalkozni, termelni — ismételte Bérezik elvtárs. — Akinek földje van, most megszedheti magát! Az igazgató természetesen minden szót hallott. És legszívesebben bombát dobott volna közéjük. Bencze József Anyám Révész Napsugár rajza Zarándok-arcú kiskacsái újra magukra maradtak Anyám a két kézéi a tűzbe tartja, úgy főz. Pirospénzes leves csörög kanalában. Mikor nem ég a tűz, macskája hoz be fát. Látom, hogy lüktet kezefején az ér. Mikor méhében éltem, lábai helyettem jártak, kezei voltak kezeim; imádkozott érettem a vére. Látom már Rozika kislányom apró recés fogainak nyomát a nagymama almájában. Anyám szivében a jövetidő kacsacsőrök már unokájáért kopogtatnak. Kofálkodó anyámat körülálttam, s megvettem. Tulipán keze lúgban vért virágzott. Unalmában sebeit kötözi, napsárga dagasztóteknőben fürdik. Már lassan lépdel, nem is úgy megy, csak térdel; él fia által megváltatlan, éldegél már nagyon halkan. Anyám, bünetlenül ellened se lehet vétkezni. Házad előtt muskátliállvány didereg árván. Süteményed ezerszer áldott. Emlékszem, gyermek voltam, a lámpában ecet égett, kaszás pók varrt az ablakon, s foltoztál vaksi fényben a rongyhalmokon... Hogy igazodtál ki? Remegett öledben a sok foltoznivaló. Fényképem a szentolvasó mellé dugdostad fakó kötényedbe litánia után. Lédére ugrált az adoma-arcokon. Amióta feleségemmel élek, anyám, szíved sajogja hűtlenségemet, nem beszél róla, nem emlékeztet, nem tehet' _ „ ról«. TŰNŐDIK SORSOMON. Szépen magyarul - szépen emberül Egyszerűbben! Mondanivalónkat akár szóban, akár írásban akarjuk közölni, a megfogalmazásában két irányzat küzd egymással; a tömörítésre és a részletezésre való törekvés. E kettőnek a harca akkorié megvan a közléseinkben, ha nem veszünk róluk tudomást. A stilisztikák ezt úgy fogalmazzák meg; a jó stílus fontos kelléke, hogy világos és szabatos legyen, vagyis ne mondjunk se többet, se kevesebbet annál, amennyi a megértéshez szükséges. A mindennapi nyelv- használatban azonban korántsem ennyire egyszerű a dolog. A beszédbelyzet igen erősen befolyásoló tényező. Ha táviratot kell föladnunk, a tömörítés eszközeihez nyúlunk, ha valamilyen eseményt kell elmondanunk, elbeszélésünkben rendszerint a részletezés tendenciája érvényesül. Hogyan fest a tömörítés és a részletezés a hivatali nyelvben? Sajátságosán. Nézzünk néhány példát! A Reklámújság egyik különkiadásában olvastam a következő mondatot: „A jövő feladatai: a kalászos gabona rendszerben termelése, a hozamok növelése, a piac- képesség fokozása, a tenyésztői munka javítása, az olcsó tömegtakarmániy nagyobb arányú hasznosítása, egyszóval az iparszerű termelés kulturált, magasabb szintű eredményesebb megvalósítása jól képzett vezetőket és sokrétű ' ismeretekkel bíró dolgozókat követel”. Egyik megyénket mutatja be a különkiadás, s a cikk, amelyből ezt a mondatot idéztem, egy termelőszövetkezet munkáját elemzi. Bemutatja a termelést — azt, hogy a kedvezőtlen adottságok közepette is- milyen jó eredményeket tudnak elérni. Csak a cifck utolsó részében van szó arról, hogy a jó szakembereknek köszönhető ez az eredmény. Magának a cikknek a fölépítése mégköveteli, hogy szerzője az általam idézett befejező mondatot két mondattá bontsa. Az elsőbe kerülhettek volna a jövő feladatai közül azok, amelyek a termelés eredményesebbé tételét szolgálják, a másodikba pedig a vezetőkre és a szakemberekre vonatkozó követelmények. Így a szerző is beleesett a hivatali stílus egyik jellemző hibájába: mondatszerkesztése szövevényes, bonyolult lett. Ez arra kényszeríti az olvasót, hogy még egyszer elolvassa. Két mondat egy mondattá szerkesztésével tömörít, s így nehezen érthető a mondat... A különkiadásnak szinte T»inde*i oldaláról idézhetnék néhány példát a tömörítésnek erre a típusára. A részletezés is sajátságos a hivatali nyelvben. Amire egy szó is elég volna, azt több szóval, szószerkezettel fejezi ki. A hivatalos szövegben nem beszélgetnek, tárgyalnak egymással az emberek, hanem beszélgetést, tárgyalást folytatnak; nem mérlegelnek, tanulmányoznak valamit, hanem a mérlegelés vagy tanulmányozás tárgyává teszik; nem beruháznak, felelősségre vonnak, hanem beruházást, illetve felelősségre vonást eszközölnek. A régi jó rágós formák és a régebben kialakult névutók helyett egy sor hosz- szú, terjedelmes szót használnak névutói szerepben. „Elhatározásunk következtében a társaságunk élete megváltozott”, vagy „.beavatkozása folytán elvetették a javaslatot” vagy „a mezőgazdaság vonatkozásában is jó eredményeket értünk el” mondatokban az elhatározásunkra, beavatkozására, a mezőgazdaságban szavak pontosan azt fejezik ki, amit a névutós formák. Hivatali nyelvünk ma tömörít is, részletez is — csak a két törekvés nem ott érvényesül, ahol kellene. Bonyolult, zsúfolt mondatainkat részletezéssel tegyük érthetőbbé; körülményeskedő, terpeszkedő kifejezéseinket pedig tömörebbé — s ezzel egyszerűbbé! Bachát László Gerbert Kemokliéwe Lelki tanácsadás Tisza. Marisa István szobra. (A budapesti Fényes Adolf teremben rendezett kiállítás anyagáMU A szerencsétlenség, mint mondják, nem jár egyedül, így volt ez Szemjon Utkin esetében is. Rá egy egész komplexbrigádnyi tört rá egyszerre. Reggelre csőre pedes volt a lakásban, és földig eláztatta az egyik falat. A munkahelyén délre kiderült, hogy a részlegben nem kapnak prémiumot. Kora délután leszidták, mert állítólag hanyagul intézett el egy ügydarabot. Este pedig úgy összeveszett ifjú nejével, hogy az rögvest hazaszaladt a mamájához. Szemjon magába meredve, teljesen összetörve ült a díványon. Szerette volna valakinek kiönteni a bánatát. De sehol senki. Így jutott eszébe a Lelki Tanácsadó és Panasziroda reklámja. Vette a telefonkönyvet, és feltárcsázta az irodát. — Halló, nehéz helyzetbe kerültem — kezdte Szemjon. A vonal másik végén recsegés, mozgás, majd egy hang dilnnyögte: — Haüjaml — Nincs jó• barátom — dadogta Szemjon. — És aztán? — volt a válasz a vonal túlsó végéről. — Lássam el önt jó barátokkal? Egyébként is mit gondol, nekem olyan sok a jó barátom? — A dolog úgy áll, hadarta Szemjon —, hogy elázott a lakásom egyik fala... — Elázott. Elázott... És én mit tehetek? — Valahol csőrepedés van! — Ilyen aprósággal zavarni másokat — förmedt rá a vonalvégi partnere. — Nálam egy fél órával ezelőtt leszakadt az egész mennyezet, és mégsem lármázok jel senkit. Indulnék, hogy csináljak valamit, .maga 'meg a küszöbről visszacsenget. Nincs lelkiismeret-furdalá- sa? — A dolog úgy átl, hogy nem kaptam prémiumot. — mondta zilálva Szemjon Pet- rovics. — Mit gondol, nekem tán adtak? — recsegte a telefonba a lelki tanácsadó. — Hormon vehetnék pénzt a tatarozásra? Lehet, hogy azóta a falak is összedőltek. — Jobb lesz, ha később hívom?! — Nem, vetette ellen a tanácsadó. — Elég ezt egyszer is végighallgatni! Sorolja gyorsan, hogy mi nyomja még a lelkét. — V égzetesen összevesz- - tem a feleségemmel — nyögte halkan —, pedig még csak egy hónapja vagyunk házasok. A nejem itthagyott. Sírva hazaszaladt az anyjához. — Hova?! —; hangzott a kérdés a vonal túlsó végéről. — Az édesanyjához. — A saját édesanyjához? — Igen. — örüljön neki. Az én asszonykám szintén faképnél hagyott.- Csakhogy ö az én anyámhoz futott. Elképzelni is rossz, hogy mi mindent rakott rám! — És mindezek mellett még hanyag munkavégzéssel is vádolnak — szipogta Szemjon. — Nem ketl ezt olyan tragikusan felfogni! A régi munkahelyemről engem is kidobtak. De nem adtam fel. Beszerveztem magam ide, ~a lelki tanácsadó irodába. Panaszokat hallgatok, konzultálok, tanácsokat osztogatok. önnel csevegek, ahelyett, hogy most is futnék a saját dolgom után. De önnek még bizonyára van mondanivalója?! — Elsírtam minden búmat., bánatomat — felelte Szemjon, és letette a kagylót. Ha annak, akinek az a feladata, hogy hivatalból, nyugtassa meg a rászorulókat, annak sem jön össze minden az életben, mit tanácsolhat az másoknak. Innen nézve nekem nem is olyan kilátástalan a helyzetem ... A telefon túlsó végén a lelki tanácsadó megkönnyebbülten dörzsölte össze a kezét, hallva, hogy a vonal megszakadt. Elégedetten, huppant a karosszékébe. Mosolyra fakadva gondolta: „A beszélgetés ilyen formájú alakítása klienseimnél jó eredményt mutat. Csak így tovább!” Kedves dallamait fütyörészpe állította ki Szemjon Petrovics címére a tanácsadás díjáról a nyugtát. (Fordította: Sigér Imre) SOMOGYI NÉPLAP 0
