Somogyi Néplap, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-30 / 229. szám
Körülmények fogságában? Mindannyian ismerünk hátrányos helyzetű fiatalokat, és persze felnőtteket, hiszen a hátrányos helyzet ko- rántsincs életkorhoz kötve. Ismerjük őket, ha másként nem, hát. látásból — az utcáról, valamint a rádióból, a televízióból, a sajtóból. Szólnak róluk a szociológiai fölmérések és esettanulmányok. Tudjuk már, hogy a hátrány fölszámolása társadalmunk feladata. És tudjuk azt is, hogy a társadalom felelősségvállalása nem üres szólam. Történtek és történnek intézkedések a visszahúzó körűimén vek enyhítésére. Erőfeszítéseket tesz az iskola, a társadalmi szervezetek, a korábbinál jobban odafigyelnek a munkahelyeken, van szociálpolitikai támogatás és még sok egyéb, csak épp a hátrányos helyzet nem szűnik általuk, legalábbis egyelőre nem. Mondhatni újratermelődik, sőt a tüzetesebb vizsgálódások kimutatják, hogy a hátrányos helyzet sem vajaim i féle homogén állapot — fokozatai vannak. A legsürgősebb — mint arról jó néhány írást olvashattunk — a hatványozottan hátrányos helyzetűek fölkarolása. Azoké, akiknek körülményei több okból is súlyosak. Azoké, akiknek több nemzedéke él a társadalom perifériáján. Szinte öröklődik a szülők igénytelensége, az átlag alatti életnívó, az iskolázatlanság, s vele együtt gyakran a deviáns magatartás. Veszélyeztetett és másokat veszélyeztető rétegekről van szó. Hogyan ítéli meg őket a közvélemény ? Természetszerűleg nem egységesen. A két szélsőséget képviselő vélemény közül az egyik méltatlannak tartja a törődésre, a megkülönböztetett figyelemre az úgymond lumpen elemeket. Mert hiszen — és következnek a konkrét példák — a segítséggel nem élnek, nem is akarnak változtatni életükön. így érzik jól magukat. Ha normális lakáshoz jutnak,, tönkreteszik, ha anyagi támogatást kapnak, elisszák, és így tovább. A példák rendszerint igazak. A másik véglet szerint sorsuk alakulásában teljességgel vétlenek, hiszen nem képesek jó és rossz megkülönböztetésére, hányódnak, mert másra nem készítettük föl őket... A két szélsőség, egy ponton találkozik: a dolog reménytelen, nincs mit tennünk, legföljebb a törvény szigo-, rával óvhatjuk a társadalmat, magunkat. E sorok írójának két pályakezdés jut eszébe a hátrányos helyzet, hallatán. Egyik sem tipikus, ám hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy egy-egy életút mindig hordoz általános és sajátosan egyedi jegyeket is. Nincs két tökéletesen azonos pálya. Osztályvezetői beosztásban dolgozik B., szakmája szerint gépészmérnök. Ma már gyakran hazalátogat szülőfalujába, megbékélt a rokonsággal. A családi háborúskodás vagy tíz évig tar- •tott. B.-í ugyanis kitagadták a szülei. Pontosabban: az akkor nyolcadikos fiúnak megtiltották, hogy gimnáziumban tanuljon tovább. Hiába volt minden érv, megmakacsolták magukat a szülők. Vagy az ő akaratuk érvényesül, nevezetesen: menjen dolgozni, keressen pénzt a fiú, vagy tartsa el magát, ahogy tudja. Kodály—Erkel énekverseny > Első díj a kínai énekesnőnek Az éjszakai órákban az Erkel Színházban véget ért a nemzetközi Kodály—Erkel énekverseny opera kategóriájának programja. Ezen 33-an indultak. A döntőbe nyolc versenyző jutott: két kínai, két szovjet, egy-egy japán, bolgár, román és magyar. Az utolsó fordulóban a résztvevők egy-egy operajelenetet mutattak be színpadi előadásban, jelmezben, zenekari kísérettel, fölkért partnerek — köztük az Operaház szólistái — közreműködésével. A jelenetet 11 komponista 27 alkotása közül választották ki. A nemzetközi zsűri Mihály András zeneszerző, az Operaház igazgatója elnökletével az 50 ezer forintos első díjat a nők közül Xiaoping Hu kínai énekesnőnek ítélte, aki a Bohémélet Mimi szerepében lépett a közönség elé. A 30—30 ezer forintos második díjajt Arád Mária és Irena Milkjavicsiv- te (Szovjetunió) kapta; harmadik díjat nem osztottak ki. Szintén nem osztották ki a férfi énekesek között az első és a harmadik díjat. A második díjat, 30—30 ezer forintot Vitalij Tarascsenko (Szovjetunió) és Dán Geor- gescu (Románia) nyerte el. A zsűri 10—10 ezer forintos különdijban részesítette . Miia Dülgerova-Krasztnyi- I kovát (Bulgária), Jiro Futa- gamit (Japán) és Yart-Qutng Went (Kína). A „felbujtó” B. osztályfő nöke, egyúttal magyartanára is volt. És ő volt az is. aki a megyeszékhelyen kilincselt., hogy tanítványának helyzetét megértsék; szerzett anyagi támogatást, kollégiumi elhelyezést, munkát a nyári hónapokra. B. jelesen érettségizett, sikerült az egyetemi felvételi vizsgája, megszerezte a diplomát. E nélkül sem kerkült volna kihívóan hátrányos helyzetbe. csupán viszonylagosan, a képességéhez, tehetségéhez képest. T. állami gondozottként nevelkedett. Szüleit nem ismeri. Intézeti nevelő kísérte el az egyetemi felvételi vizsgára. Kollégiumi szobatársaival kezdetben nemigen találta meg a hangot. Túlzott érzékenységgel csattant föl: „Azért, mert én cigány vagyok...” kezdettel sorolta épp föltételezett sérelmeit. Az első sikeres vizsgák után szűnt ingerültsége, legalábbis szobatársaival szemben. Róluk már elhitte, hogy egyenrangúnak tartják. Az egyetemen kívüli élményei továbbra sem kényeztették — finoman szólva, T. ma pedagógus, hivatásának tartja sorstársai fölkarolását Ismétlem: a példák nem tipikusak. Hátrányos helyzetből egyetemi diplomáig fölvergődni keveseknek adatik meg, de nem is ez a cél, nem ez az egyetlen megnyugtató megoldás. A két példának mégis van általánosítható tanulsága. Az egyik az, hogy sem B.. sem T. nem volt passzív szemlélője a történéseknek. Nem megesett velük mindaz, hanem akarták a változást N gyón akarták. Megküzdőitek érte. A másik: fölemelkedésüket segítette a társadalom a maga intézményrendszerével (kollégiumi elhelyezés, anyagi támogatás stb.), de nemcsak ezzel. A társadalmat szénáé-,, lyek is képviselték. A tanítványáért felelősséget érző osztályfőnek, intézeti neveld Fáradozásuk nélkül a társadalmi támogatás jóval kevésbé hathatott volna. S akiket partnerül nyertek, azok is személyek. Társaik voltak az üggyel hivataliból és nem hivatalból foglalkozók. (A kollégiumi szobatársak is, akik kifejezésre juttatták, tapintatosan, mert ez is hozzátartoziK, hogy T. nem kevesebb náluk, sőt éppen ezért érdemel nagyobb megbecsülést, tiszteletet, mert onnan jött, ahonnan jött.) Ilyen egyszerű volna? Nem. Ilyen bonyolult! Mármint az egyéni feladat fölismerése. Azé a feladaté, amelyet ez ügyben gyakorta a körülmények ellenére lehet és kell megoldanunk, guaikg M. D. Lóránt Zsuzsa lényei Egy teremtő művész Ez a lány-lény ő maga. Apró női figura, kicsit görnyedt, kicsit „szolgál”. Lép. Köntöse mint a szerzetes csuhája. Arca enyhén mongoloid, csak annyira, ameny- nyire egyénítheti őt Mert Lóránt Zsuzsa különbözik. Lényei igazi teremtmények a saját képmására. Mégis, valahogy egyszerre idézik meg az egyiptomi festett szobrokat és a mai embereket. Környezete, archaizált ábrázolásban . . . Szeretem Lóránt Zsuzsa léApjSt, anyját és csaf&cfjSt „árusítja ki”; soha ilyen jó vásárt! A szemlélő lesz gazdagabb e szerződés nélküS adásvételnél. Olvasmányélményei is megjelennek- Aa eltűnt vdő nyomában pround figurája, nagy bohóccipőt majmoló lábbeliben, a Mester és Margarita két alakja. A pogány mitológiában is feltűnő sárkányölő sem maradhat ki: György lovag azonban itt színes egyéniségű ember, aki éppen az emberi színességet, a játék jo- . gát menti sárkányt döfve. Ez a Szent György egy kicsit a maguk eszközeivel igazságot tevő bábfigurákat. Vitéz Lászlót» és Paprikajancsit is megidézi, ez a kettősség teszi szinte vidám jelenséggé ... Élettársak. A fiatal nő arca nem boldog, az öreg barcsi — matróztrikóban, szemüveggel, bajuszosan — magyaráz neki. Itt lehet a titok : kapcsolatukban az ok- tatgató apa szerepét alakítja a férfi ... Mennyi báj van a- Görl-görl című faszoborban: kislány, zöld gombszemmel, kissé ijedten görkorcsolyázik. A Copfos is ő, kicsikre jellemző görbe lábacskákkal, pocakkal. Minden benne van ezekben a muníkáibam, ami "gyermeki: nyelt, „akiket” először képernyőn ismertem meg. Meg-' formált, kiégetett máztalan agyagból készült kisplasztikák, festve. Faszobrok. Bronz és kő remeklések. Elálló fülű, kopaszodó professzor — ingén tarka mintákkal. Fétonosollyal, mint Lóránt Zsuzsa annyi teremtménye. Mona Lisa- mosolyúak, ba férfiak is, R imma — portré ez is: csöppnyi fájdalom bujikál a megformált nő szemében. Azt hiszem — Arany Jánossal fogalmazva — az életet már megjárta. Az életnek azt a részét, amely ilyenre alakította egyéniségét. Bálint György jóságos tekintetű portréja. Mi indítfíszta érzelemmel tolmácsolja; a jóság sugárzik ki minden portréjából, figurájából. J árjuk útjainkat kéz a kézben, csoportosan, családosán vagy épp egyedül, bukdácsolunk á betonúton és simán haladunk giz-gazos, bokaficamitó tájon, mindenki máshogyan, mindenki mást képzel követendő útnak. csak egyben nem különbözünk: valamennyien magunkban hordozzuk súlyos keresztjeinket. Van, kinek betegsége, van, kjinek egyedüllét, van, kinek csalódás ólmai súlyosítják terhét. Titkoljuk vagy felnagyítjuk bevalljuk , vagy elhallgatjuk, a tényen, hogy van, egyik sem változtat. S életünk terheit cipelve kevés időnk marad masokkal tö-‘ rődni. Pedig vannak, akik nálunk is keményebb fából iaragott keresztet hordanak. — Arca. sápadt-sárga volt,' amikor hazaérkezett a focimeccsről. A térde megint bedagadt, mint általában mindig. Azt hittük, ez a legnagyobb baja. ..Ledőlök egy kicsit” — mondta, és elfeküdt a fotelban. Orvosért akartunk szaladni, de nem hagyta. Harmincéves volt, iúlius elsején, és huszonki- lencedikén lett volna az el- ,ő házassági évfordulónk ... Döbbenetnyi csönd. Mosoly mögött az alkony — Sokáig azt hittük, hogy csak elájult. Eszükbe sem jutott megnézni, hogy dobog-e még a szíve. Pedig az infarktus könyörtelen. Főleg akkor, ha már néhányszor — alattomos módon — megpróbálta bizonyítaná erejét. Mert Pistának nem. ez volt az első, hanem valószínűleg a sokadik. Mondják hatalmas vérrög torlaszolta el a szíve környékén az eret... Üjabb hallgatás: Az igazgatói iroda csöndjébe , az ablakon át beszivárog némi borús-őszi napfény. Nagy Istvánná. született Nagy Valéria. Özvegy. Húsz-egv- néhány éves tanítónő. Csinos. Víg kedélyre született, akárcsak férje, aki tipikus társasági emberként mókára folyton kapható volt. A szolgálati lakás két szobájába azóta beköltözött a hiány. — Ügy ment el, hogy nem is tudta: gyermeke születik. ' Pedig akkor már növekedni kezdett a szívem alatt a kis csöppség, akit utódjának, fiúnak képzeltem egészen világra jöttéig. „Nagyon hegyes a hasa, biztosan fia lesz!” — mohdták az idősebbek. „Egy aranyos Pistikéje!” És kislány lett! A szó megesuklik a visz- szaemlékezés üvegfalán ... — Eszter lett. Az Ű akarata volt ez a név. Az elején idegenkedtem tőle, de most már nem. Aranyos, már több. mint hároméves, virgonc, néha hisztizik, s olyankon szinte képtelen vagyok a szigorúságra, mert a szeretet nem ismer logikát, s ez a pedagógia (pedagógus) csődje... Bár igyekszik elfoglalni magát, természetesen sokat tűnődik még ma is a sorsán. Főleg a hosszú esték kíméletlenek. amikor a gondolatok szabadon és kegyetlen hidegen csapongnak. — Vannak barátnőim. Például azok közül, akikkel együtt végeztük a Kaposyá* ri Tanítóképző Főiskolát. Gyakran váltunk leveleket, néha találkozunk is. Mind- (»aiadüeok ... Itt is megtaláltam a baráti társaságom. A pedagógusok KlSZ-szervezefcében én lettem a titkár. Ennek kap- <csán megismertem lakóhelyemen, Böhönye fiatalságát is. A tanítás és a mozgalmi munka leköti szabad időm jelentős részét. Néha eljárok moziba is, mivel a nagymamám hozzánk költözött, s olyankor vigyáz Eszterre. Különben esténként, ha a kislány már lefeküdt, a legtöbbször tévét nézek vagy olvasok. Nem szeretem a ponyvákat és az érzelmes regényeket sem. A versek közül az úgynevezett modern költőkkel hadilábon állok, megragadtam József Attilánál, Aranynál és Ady- nál. Szeretem a verseiket, mert szépek, igazak. Sokan szánakoznak rajta, de ő nem szereti, ha sajnálják. Elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy egyedül is megállja helyét a világban. Persze azzal is tisztában van, hogy eljön majd az idő, amikor Eszter megkérdezi: „Hát az én apukám hol van?" Tudja, hogy most is, később is hiányozni fog a kislánynak az apai szigor,' a tekintély, a szeretet. S tudja azt is, hogy neki is hiányzik egy társ, aki mellette van, aki segít, s akinek segíthet. Azonban egy fiatal özvegyasszonynak egy gyérekkel, falun, igen nehéz újra kezdenie az életét. S, vajon megéri-e. Vajon nem egyszerűbb-e önállónak maradim, minden szeretetet a gyermekének adni? S okan biztatnak, hogy adjak föl házassági hirdetést. Idegenkedem ettől a gondolattól, bár lehet, hogy ez lenne a legjobb megoldás. Valahogy így: „170 cm magas, 25 éves özvegyasszony (tanítónő) hároméves kislányával 30— 35 éves, legalább 180 cm magas férfi ismeretségét keresi házasság céljából. Szőkék és vörös hajúak kíméljenek — jeligére.” Ugyanis szőke hajamhoz az említett színek nem mennek ... Mosolyog. Szemében szikrák,» arca vidámnak látszik. De érezni, amint mosolya mögött megremeg az alkony. Gyarmati László strfaság, kedvesség, életöröm. Azt hiszem, Lóránt Zsuzsát is ez a gyermeki, tiszta kíváncsiság vezérli. Ügy marad naiv, hogy mindent tud rólunk, és megbocsátja gyöngéinket. Most a dombóvári művelődési központban láttam lényeit, de elmennék értük az ország messzibb vidékeire is. L. L. Scarbantia: Hivatalok a fórum körül Jelentős eredménnyel zárultak Sopronban a római kori Scarbantia több éve tartó kutatásának idei munkálatai. Feltárták a fórumot körülhatároló építmények maradványait. A déli oldalon rábukkantak egy öt és fél méter széles, téglatöne- dékekkel burkojt oszlopcsar. nokra. Ebből téglalap alakú helyiségek nyíltak — közüli k az egyik padlófűtéses volt —, a termeket valószínűleg a város vezetősége használta hivatali célokra. háttá arra Lóránt Zsuzsát, hogy a két világháború közötti baloldali irodalomkritikai, publicisztika e jelesét elénk állítsa? Lóránt Zsuzsa „veszélyes ember”. Családtagjait, környezetét adja ki az ide- genknek. Ismeri | őket a lelkűkig. I Emberi gyengéiket
