Somogyi Néplap, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-26 / 226. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK A Z MS Z IMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVIII. évfolyam, 226, sióm 1982. szeptember 26.. vasárnap „Becsülettel szolgálom hazámat” Nyilvános katonai eskütétel Marcaliban SOMOGYI NÉPLAP Betonfárdát építenek otthonuk előtt, szombaton és vasárnap, társadalmi munkában — ezt határozták et Nagybajomban a Fő utca 100—112. szám alatt lakók. S neki­álltak. Szakember nem volt a munka irányításához, annál nagyobb volt az akarat meg a jó kedv. Tóth Sándornak, a Lenin Termelőszövetkezet törzsállattenyésztőjcnek vezetésé­vel dolgozott tegnap a kis csapat: ástak, keverték és tereget­ték a betont reggel hét órától. Volt köztük hentes, nyom­dász, sőt nyugdíjas is: a 75 éves Pinczés János. Özvegy Tóth Márton Sándorné és Csicsa Jánosné is kivette a részét a munkából, s velük az utcarész valamennyi lakója. A tervezett 100—150 méteres szakasszal ma már elké­szülnek Jó lenne sok községben látni ilyen lelkes, közössé­gért dolgozó embereket! MŰVÉSZET, TTOHLOM Az idén szeptember 28-an kezdődik a képzőművészeti világhét amelynek nagy sze­repe abban ran. bogs a les- teszet. a szobrászat, a grafi­ka, az iparművészét törek­véseivel párhuzamosán moz­gósítja az embereket a vi­zuális értékek fölismerésére, közkincesé avatására. Előse­gíti a kapcsolatot is a mű es a közönség között. A képzőművészeti világhét eszméje először 1975-ben va­lósult meg, s mottójának meglcleloen az ember te környezete formálását tűzte ki célul. Azóta évente meg­rendezik öt kontinensen vál­tozó témakörben. \ olt olyan év, hogy az utcák és terek esztétikáját elemezték, más­kor a gyermekek világa ke­rült előtérbe; tavaly annak jegyében szervezték a kiállí­tásokat, hogy világunknak mennyire tükre a művészet. Az idén azt a kérdést vizs­gáljak: mit tehet a művészet a társadalomért, az ember boldogságáért, a békéért, a holnapért. A művészet — Stendhal megállapít,isa szerint — a boldogságot ígéri es adja egyénnek, közösségnek. Ez a tartalmas elet eg.vik forrása.' S igen sokat teltei napjaink­ban is a művészet a társa­dalomért. A művészet hiva­tása napjainkban az, lipgy az idő minden egységét, a tér minden pontját eszleti- zálja. s avassa a béke. a harmónia, az alkotás, az em­beri jószándék állomásává. Az idei képzőművészeti vi­lághét hazánkban is nemzet­közi esemény. Nemcsak azért, mert jóformán minden or­szágban megrendezik. ha­nem mert a hajdűböszörmé­nyi. sóstói, nagyatádi, sikló­si müvészíelepen a hazai al­kotók külföldiekkel — szob­rászokkal. érinészekkel, fes­tőkkel. iparművészekkel — együtt dolgoztak, s kicserél­ték tapasztalataikat. Ezen együttműködés jegyében ár- nyalódoít. fejlődött képző­művészetünk is. Vajon a magyar képzőmű«, veszet mit lehet a világ vi­zuális megújhodásáért? So­kat! S egyre többet — ép­pen azzal. ha ajánlásai . az értek kivívott szintjét érik el, mint például \ arga Imre Bartókja, amely Pá­rizs egyik terét díszíti. De elsősorban nem is csupán ezzel. Az is jelentős lépes, hogy a Képző- és Iparművé­szeti főiskolán egyre na­gyobb szerepet szánnak a murális műfajoknak, ami­vel a művészet valóban meg­jelenhet a közösségi tér fó­rumain, nagy szerepe van azonban annak is. hogy a gobelin a betonból épült belső tereket színekkel ..pu­hítja ", hogy az ötvösség na­gyobb méretre növekedve ér­telmezi a sok helyen üres aulákat, a sgraffito vagy az üvegablak föltámad évtize­des szenderebol s a mozaik, seceo, freskó társaságában meghatározza a kiemelt épí­tészeti tér szerepét. Önismeretre is tanít ez a világhét, és ösztönöz, erőink, teendőink fölmérésére. A művészet egyre többet tehet és tesz is a társadalo­mért. Az által is. hogy új képző- és iparműi észeli al­kotások gazcTagítjak a közte­reket, az iskolákat, a kór­hazakat. a várótermeket — a közösségi tartózkodás számos térség«*. Zászlódíszbe öltözött teg­nap Marcali. A főtéren — a mártíremlékmű előtt — so­rakoztak föl a magasabb egység fiatal katonái, hogy a rövid időre otthont nyújtó varos lakói es hozzátarto­zóik előtt esküt tegyenek. Szülők. testvégek, feleség, menyasszonyok, nagy számú rokonság, ismerősök és ba­rátok jöttek el,' és a bevo­nult fiatalok munkahelyé­nek képviselői közül is so­kan — hogy tanúi legyenek az ünnepi eseménynek. Kürtszó jelezte az elöljáró érkezesét Kiss László őrnagy, a dísz­egység parancsnoka tett je­lentést Siska József vezér­őrnagynak, azután fölhang­zott a Himnusz, ihajd Tóth Csaba honvéd elszavalta Szendrei József Katonai es­kü című verset. Ezrek álltak az ünnepség színhelye körül. A környező hazak ablakaiban, teraszain a város lakói nézték a ben­sőséges ünnepséget. A megjelenteket és az es­kütételre felsorakozott ka­tonákat Kovács Gyula őr­Vnnep ez a mai: álom­szuszékok ünnepe, mert egy órával gazdagabbak lettünk, egy órával tovább alkatunk. Persze volt, aki prüszkölt emiatt. mert egy órával hosszabb lett a munkaideje, s ez, ugye, nem eppen szív- melengetö. No. de visszatér­tünk a rendes időszámítás­hoz ... Illetve: már nem is tudom, hogy mihez, mert a nyáron is hatvan perc volt egy óra, vagyis háromezer- 1 hatszáz másodperc, igy az is rendes volt. Hát ebbe. bi­zony. bele lehet bolondulva Mert tegyük föl, hogy vala­ki nem töltötte ébren az éjszakai órákat s nem állí­totta át a vekkert; akkor most egy órával korábban ébredt, s egy órával koráb­ban indult a piacra, hogy a legnagyobb bosszúságára senkit se talál jón meg a standokon. Azóta persze rá­jött, hogy megint átálltunk valamire, amiről meg nem tál katona lépett elő: a bo­ron kai városrészből bevonult Gömöri Imre, s engedélyt kért az eskü letételére. Ott álltak mellette idős szülei, s elérzékenyülten nézték fiu­kat. — Én, Gömöri Imre..! Me.ss7.ire hangzottak __ sza­vai, £ az esküt utána mon.­tudni, hogy jó-e vagy sem, de azt mondtak, hogy így kell csinálni. Hát bízzunk a dologban. A végén majd úgyis kiderül, hogy kinek ran igaza, mert nálunk többnyire csak akkor derül ki valamiről, hogy érdemes volt-e végigcsinálni, ha már végigcsináltuk . . . Egyszóval átálltunk, s át­állt a Mahart meg a MÁV, és a Volán is. Nem kell mindjárt megijedni: nem úgy, ahogy három héttel ez­előtt tette. Most csak a me­netrend változott — telire. A balatoni flotta telelőre vonult; holnaptól csak Fo­nyód és Badacsony, illetve Siófok és Balatonfüred kö­zött járnak a hajók. Még a komp is pihen: csak reggel héttől este nyolcig viszi Szántódról Tihanyba az uta­sokat — ritkábban, mint ed­dig. Sürgős esetben ezután is lehet rendkívüli fuvart kerm, em- annak meg is ke­dd társaié. Közben a zene­kar a Szózat fölemelő dal­iamat játszotta. Sok édes­anya, édesapa, testvér, hoz- zatartozo törölgette szemét meghatottan, különösen mi­kor Gomon Imre honvéd társai neveben is megcsó­kolta a csapatzászlót. Hpgy becsülettel szolgál­ják bazajukat, erre kérte a fiatal katonákat beszédében R apósa Lajos ezredes, a helyőrség parancsnoka is. — Legyenek büszkék ar­ra. hogy honvédek lettek, a Magyar Néphadsereg kato­nái . . . Éljenek, cselekedje­nek az eskü szellemében, teljesítsék becsülettel kato­nai, állampolgári kötelessé­güket! Erre tett ígéretet társai képviseletében Vörös Zol­tán honvéd. Ezt követően dr. Grübl László, a városi-járási párt- bizottság titkára lépett a mikrofonhoz. Emlékeztetett arra, hogy a katonák önzet­len társadalmi munkájuk­kal már eddig is sokat tet­tek Marcali fejlesztéséért; e példa követeset is kérte a fiataloktóL A nyilvános katonai eskü végén a fiatal katonák dísz­menetben. vonultak el pa­rancsnokaik, hozzátartozóik és a város lakói előtt. rtk az árát. Csak legyen, aki kifizesse ... összébhúztuk a nadrág­szíjat! Épp ezért kétségtele­nül nagy sikere lesz az idén a takarékossági hónapnak. Mert tessék csak megnézni a vonatokat! Ami azt illeti, kétszer is meggondoljuk, hogy felüljünk-e a gyorsra s elutazzunk-e valahová. Ta­karékoskodunk. Takarékos­kodunk az időnkkel is. Mármint a munkaidővel, mert mindenki rohan haza, hogy egyeb foglalatoskodás után nézzen, miközben egy­re csak azt hajtogatjuk, hogy hatékonyabban kell dolgozni, mert gazdasági kö­rülményeink úgy kívánják. Nem is tudom, hogy mi tör­ténne egyszer, ha azt ten­nénk, amit mondunk ... Mondom, éjjel egy órával többet alha ttunk. Átállítot­tuk az arakat, megpróbálunk alkalmazkodni az uj (illetve Losonczi Pál a Portugál Köztársaságba utazik Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta- I nácsának elnöke — Antonio Ra.malho Eanes, a Portugál Köztársaság elnökének meg­hívására — szeptember 27-én hivatalos látogatásra Portugáliába utazik. (MTI) a régi) időszámításhoz. Hogy kinek és miként sikerült? Az órák mindenkinek egy­formán ketyegnek, s vala­mennyiünknek észre kell venni, hogy az ősz is ko­pogtat ablakunkon. Néha a fejtünkön is. Kipp-kopp, koppannak a hulló geszte­nyék kisvárosunk parkjá­ban, többnyire a járdaként szolgáló aszfalton, de ha va­laki nem figyel oda, áldo­zatként hagyja el a teret — miközben a gyerekek sise- rehada jókat derül, s szedi tovább a gesztenyét. Mert ha összegyűlik egy fél zsákra való, zsebpénzként sem meg­vetendő forintokat ad érte az átvevő... A meteorológiai előrejel­zések szerint ez az ősz is tartós lesz: mindenképpen eltart néhány hónapig. Nem art hat fölkészülni rá. Mert gazdagabbak lettünk egy órával s mert ennyivel töb­bet alhattunk, volt idő arra is, hogy ki-ki megálmodhas­sa, mikent nézzen a tél ele. Nagy Jenő Fél évtized a paksi építkezésen Teljesítette a KISZ Köz­ponti Bizottságától kapott ötéves megbízatását a Lekai János KISZ-építőbrigád, s tagjai szombatón, a paiksi munkás művelődési köz­pontban megtartott levonu­lási ünnepségen búcsúztak az atomerőmű építkezésétől. Az építkezés segítésére 1975-ben. életre hívott bri­gádnak v összesen csaknem hatszázan vol tak hosszabb- rovidebb ideig tagjai. A 22. sz. Állami Építői part Válla­lat és az Országos Szakipari Vállalat dolgozóiként har­minc építőipari szakma képviseletében vettek részt az atomerőmű építésében. Több noánt hatszázötven millió forint termelési érté­ket hoztak létre, s számotte­vően elősegítették a hiány­szakmák pótlását. A Lékai- brigád hegesztő, lakatos, ács-állványozó, kőműves és más szakemberei, műszaki dolgozói készítették elő töb­bek között a reaktorcsamok óriásdairujának szerelését, túlmunkát is vállalva ők szerelték össze az 1. számú reaktorcsamok acélszerke­zetét és a gépház villamos galériáját. Az átlagosan tíz ifjúsági és szocialista bri­gádból álló KlSZ-építőbri- gád tagjai a szocialista munkaversenyben való helytállásukért negyvenöt alkalommal szereztek kitün­tető címet. A záróünnepségen Heren­di Lajos, a KlSZ-építöbri- gád építésvezetője tett je­lentést a fél évtizedes tevé­kenységről Juhász András­nak, a KISZ Központi Bi­zottsága titkárának, majd Szilágyi Lajos építési és vá­rosfejlesztési miniszterhe­lyettes méitaitta a fiatalok BMMÉáját. nagy köszöntötte. Ezután fia­Kopogtat az ősz

Next

/
Thumbnails
Contents