Somogyi Néplap, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-22 / 222. szám

Tanácsülés a népgazdasági tervezés fejlesztéséről (Folytatás az 1. oldalról) szaki és tudományos együtt-/ működés a szocialista épí­tésben szerzett tap asz t.k látók mesos/.tása. a barátainkkal; s különösen a Szovjetunió­val kiépített szoros és sok­oldalú gazdasági kapcsola­tok — a vele folytatott áru­csere teszi ki külkereskedel­mi forgalmunk egyharmadát — olyan erőforrást jelentet­tek és jelentenek számunk­ra. amely pótolhatatlan sze­repet tölt be népgazdasági. terveink megalapozásában. A szocialista gazdasági in­tegráció az egyik fő biztosí­téka annak is. hogy terme­lési struktúránkat még in­kább abba az irányba fej­leszthessük, ami megfelel adottságainknak, javítja esé­lyeinket arra, hogy a világ más régióival is előnyös fel­tételek alapján bővíthessük gazdasági kapcsolatainkat. Lázár György ezután ele­mezte a világgazdaságban egy évtizede végbemenő mélyreható és tartós válto­zásokat, ami sok egyéb kö­vetkezmény mellett új piaci értékrendet alakított ki. — A világpiaci helyzet további romlása — mondotta a mi­niszterelnök — gazdaságunk amúgy is meglevő ellent­mondásai, gyengeségei és a megváltozott követelmények­hez való lassú alkalmazko­dás miatt felhalmozódó el­lentmondások. főleg a dol­lárban elszámolt' küükeres- kedeimi forgalom hiányá­nak gyors és nagy mérete­ket öltő növekedésében nyil­vánultak meg. Be kellett lát­nunk, hogy az intenzív sza­kaszra való áttérés korábbi programja egy más, kedve­zőbb kilátásokkal kecsegtető nemzetközi helyzetben szü­letett ‘ Nem bizonyult reálisnak az a feltételezés sem, hogy az árrendszer és a közgaz­dasági szabályozás más ele­meinek radikálisabb átalakí­tása nélkül néhány év alatt a hatékonyságot olyan ma­gasra tudjuk emelni, hogy ellensúlyozhatjuk vele a vi­lággazdaság számunkra ked­vezőtlen hatásait. Ilyen előzmények után került sor a Központi Bizottság 1978. decemberi ülésére, amelynek határozata az egyensúly helyreállítását, s az élet­színvonal megőrzését helyez­te a gyakorlati feladatok középpontjába, s ígnely a hatodik ötéves terv kidolgo­zásához is alapul szolgált. Az elmúlt év eleje óta azon­ban különböző tényezők ha- tasárá — elsősorban a nem­zetközi feszültség fokozódá­sa, a tőkés gazdaságban várt élénkülés elmaradása, a len­gyelországi válság ürügyén az Egyesült Államok részé­ről kezdeményezett diszkri­minációs lépések és a pénz­piac beszűkülése miatt — a külgazdasági feltételek még a korábbinál is kedvezőtle­nebbé váltak. Olyan helyzet állt elő, hogy fizetőképessé­günk megőrzéséhez már eb­ben az évben meg kell kö­zelíteni azt az áruforgalmi aktívumot, amit eredetileg az ötéves terv végére irá­nyoztunk elő. Ezt az önma­gában is rendkívüli erőfeszí­tések árán teljesíthető fel­adatot a már említett nem­zetközi tényezőkön kívül né­hány belső ok is nehezíti. Ezen okok miatt vált elke­rülhetetlenné. hogy növeljük az export fokozásában való érdekeltséget. intézkedése­ket tegyünk a felhalmozás, a közösségi és a lakossági fo­gyasztás terven felüli növe­kedésének ‘ elkerülésére, a költségvetést terhelő támo­gatások csökkentésére, a leginkább nélkülözhető be­hozatal időleges korlátozásá­ra és a hazai hitelfeltételek megszigorítására. — Ezek olyan kényszerű lépések — hangoztatta Lá­zár György —, amelyek a gazdálkodó szervezetek és a lakosság, különösen annak egyes rétegei számára érez- •hető gondot okoznak. Ezt előre tudtuk. Mégis így kel­lett cselekednünk, mert nem vállalhattuk sem egv esetle­ges fizetésképtelenség, sem a belső piaci egyensúly meg­bomlásának belathaiatian következményeit. E kérdé­sekről szólva most sem hali­ga I ha tóm el, hogy bár a közvetlen veszélyt elhárítot­tuk, helyzetünk stabilizálá­sához a jövőben is szüksé­gessé válhatnak az ez évi­hez hasonló nehéz, konflik­tusokkal terhes elhatározá­sok. Kötelességünknek tart­juk viszont, hogy ilyen ese­tekben gondosan mérlegel­jünk, s lehelősegeink ara­nyában enyhítsük azoknak az életkörülményekre gyako­rolt kedvezőtlen hatását. Az egyensúly stabilizálá­sának és a jövőbeni fejlő­dés lehetőségeinek a felté­teleit persze végső soron nem az elosztási, hanem a termelési szférában kell megteremtenünk — mutatott rá a miniszterelnök, majd így folytatta: — Noha több mint egy évtizede megkezd­tük az intenzív szakaszra való áttérést, a folyamatnak meg csak a kezdetén va­gyunk. Az előrehaladás meggyor­sításához nemcsak a gazda­ságban, hanem a társadalom minden területén új érték­rendet keil elfogadtatni, es mélyreható minőségi válto­zásit kell véghezvinni. Ugyanezekből a meggondo­lásokból tovább kell folytat­ni a gazdaságirányítási rendszer korszerűsítését is. A reform elveinek kidolgo­zásakor abból indultunk ki, hogy a tervgazdálkodás és a piac a szocialista társada­lomban nem egymást kizáró kategóriák. Mindig is — a bonyolult gazdasági helyzetben pedig méginkább — csak az olyan irányítástól remélhetjük, hogy betölti funkcióját, amely hosszú távra érvényes elvekre épül, ugyanakkor elég nyitott ahhoz, hogy a konkrét viszonyokból kiin­dulva válassza meg a válla­lati magatartást helyes irányba befolyásoló legcél­szerűbb eszközöket Ezért az irányítás eszközrendszeré­ben időről-időre végrehaj­tott módosítások, amelyek célja a valóságban bekövet­kezett változások közvetíté­se, még ha vállalati szem­pontból nézve esetenként negatív következmények­kel járnak is, összhangban vannak irányítási gyakorla­tunk alapelveivel, végső so­ron a társadalom érdekét szolgálják. De a mostanihoz hasonló helyzetben felerő­södhet az a felfogás is, amely már-már idealizálja a vállalati gazdálkodásban a piaci viszonyok szabadabb érvényesülésétől várható előnyöket. Mi sem az egyik, sem a másik utat nem jár­hatjuk. A valóság bonyolul­tabb semhogy úgy fennénk fel a kérdést: vagy a terv, vagy a piac, vagy a centra­lizált irányítás, vagy a vál­lalati önállóság A túlzott centralizáció gyakorlatának hátrányait saját múltunkból már ismerjük. A piacgazdál­kodás klasszikus formája pe­dig — amely valójában mar a tőkés országokban sem lé­tezik —, eppen napjainkban bizonyítja be ismét, hogy nem képes sem megelőzni, sem megoldani a súlyos tár­sadalmi-gazdasági ellent­mondásokat. — A mostani, gázdasági- lag nehéz időszakban is, amikor a helyzet átmeneti szü k ségmegoldások alkal­mazásút is indoKoittá teszi, — nincs okunk elhallgatni, hogy ilyenekre sor került, s ez még a jövőben is meg­történhet — a fő törekvé­sűink változatlanul a reform továbbvitele, a központi irá­nyítás hatásfokának javítá­sával együtt a vállalati ön­állóság meg teljesebb kibon­takoztatása. Tervezési rend­szerünk továbbfejlesztése­kor is ebből az alapállasból és abból kell kiindulni, ami soha, egy percig sem volt vitás, hogy szocialista gaz­dasagunk irányiitasanak leg­több alapja a népgazdasági terv. Ezt fejezi ki a terve­zésről tíz évvel ezelőtt alko­tott törvény is. A törvény megszületése óta megnőtt a terv kon cepei oal koto es ősz szehungoló szerepe, fejlődött módszertana, erősödött táv­lati szemlélete. A hosszú távú tervezés — amely ma már nélkülözhetetlen eleme tervezési rendszerünknek — a lehetséges fejlődési pá­lyák megválasztásában szé­les társadalmi és tudomá­nyos alapiokra támaszkodik, s mind fontosabb szerepet tölt be a gazdaságpolitika megal­kotásában. Szervesebbé vált a különböző időtartamú ter­vek egymáshoz való kapcso­lódása, nőtt a tervezés de­mokratizmusa. Lázár György miniszterel­nök végezetül hangsúlyozta, hogy a tervezés rendjét és módszereit is tovább kell fejleszteni ahhoz, hogy job­ban meg tudjunk felelni az intenzív fejlesztési szakasz követelményeinek. A tanácskozás részvevői a rryitoules után negv szekció­ban folytattak munkájukat. A megvitatásra kerülő té­mák: A gazdasági fejlődet tervezése az 1980-as évtized körülményei között; A tár­sadalmi folyamatok, az élet­színvonal és az életkörül­mények tervezése-, A gaz­dasági szabályozás rendsze­re es a népgazdasági terve­zés; A tervszámi tások mód­szertanának fejlesztése. BNV-MORZSÁK Az ételek „arattak A bútoripar kiállítása az idén is eléggé gazdag. Ko­rábban is mindig szép és sokat ígérő volt, viszont a hazai bútorkínálat nagy ré­szé jó ideje közepes külle­mű és szegényes. A nem­zetközi vásárokon bemuta­tottak és a hétköznapi való­ság legkiáltóbb ellentétét ál­talában a hazai bútorgyárak szolgáltatják. így hát a lak- berendezés lehetőségei kö­zött csemegézők egyben a legbizalmatlanabb vásárlá­togatók közé számítanak. Lelkesedésük apad, sőt a kellemes látvány inkább a lemondást erősíti bennük. Ez a szkeptikus magatartás — úgy tetszik — átragadt a vásár díjait odaítélőkre is: az idén nem hullott az el­ismerés a bútorkiállítóknak, mindössze három vásárdíj jutott nekik. Valószínűsíthe­tően azért is, mert korábbi A gazdaság prognózis kudarca? A kihívás erősíthet is Előre láthatóak voltak-e azok a világgazdasági válto­zások, amelyek népgazdasá­gunkat 1982-ben különösen érzékenyen érintették, vagy azok sorscsapásként értek-e bennünket? A gazdaságirányítás 1980- ban es 1981-ben mar a népgazdasági tervezésben fi­gyelembe vette a világgaz­dásági bizonytalanságokat. Erre utal, hogy a hatodik öteves terv ienyegeben nyi­tott jellegű, ami azit jelenti, nogy eppen az előre belát­hatatlan változásokra szá­mítva csak a legfontosabb arányokra vállal kötelezett- seget. Az 1982. évi terv és a szabályozók egyaránt a vi- iaggazaasag pangását vette figyelembe. Ebboi is követ­kezik, hogy a gazdaságira- nyítas bizonyos mértéiben már előrejelezte a romlási lehetőségeket. Igen ám, de az előrejelzés a'.úioecsülle a várható rom­lást, állapították meg töb­ben. Ez igaz, de egyáltalán léhetett-e pontosabb prog­nózist aoiL, s arra stabilabb tervet és «zabályozó mérté­keket kialakítani ? Az 1982. évi világgazdasá­gi változások, az egyre mé­lyülő válság előrejelzésének minőségét szerintem csak úgy szabad értékelni, ha figyelembe vesszük azokat a tényeket, amelyek helyzetün­ket megnehezítették, és azok elörebecsiési lehetőseget ér­tékeljük. A prognózisok alapját ké­pező küionbözö nemzetközi ínformácioii 1981-ben es 1982 ele jen már a tej lett tőkés- országok igen szerény mérté­kű gazdasági növekedesevel számoltak, es a válság kiful­ladását valószínűsítettek. Ta­valy a magyar vállalatok­hoz intézett Körkérdések is ilyen szeöemu vaiaszoKa; eredményeztek, a gazdálko­dó egysegek aitalaban na­gyobb növekedésre számítot­ták, mini amilyenre valóban lehetőségük nyílt 1982 eddig eltelt időszakában. A kiinduló információk aiapjan az 1982. évi terv es szabalyozó mertekek bem tartalmaztak túlzottan „op­timista" eretneket, de a be­emlékeink szerint jó nehány díjazott bútor maradt, pro­totípus, tehat fölösleges volt kitüntetni a gyártóját. Fotóriporterünk most egy „közlegényt” kapott lencse­végre a bútorkollekcióból, a Szék- és Kárpitosipari Vál­lalat butorcsaládjat. amelyik nekünk díjazatlanul is tet­szett. Reméljük, nem mara­dunk egyedül véleményünk­kel. És megrögzött bizako­dók lévén egv icipicit azért reménykedünk abban, hogy a vásáron látott újdonsá­gokat a bútoráruházakban is viszontlátjuk hamarosan. Sajnos azt nem reméljük, hogy e nagy bizalomban tár­sakra is találunk. Maradjunk továbbra is a lakásban. A bűtoipavilonból néhány „lóugrás” árán ju­tottunk el az elektronika várába, ahol a Videoton— Orion mérkőzés újabb me­következett változások előny­telen hatásai még a leg'bo- rúlátóbbak elképzeléseit is túlhaladták. Ennek okai el­sősorban a nemzetközi poli­tikai légkör változásában ke­resendők. Közismert például, hogy az amerikai gazdaságpolitika ma már logikailag sem kö­vethető fordulatai is a kiszá­míthatatlan tényezők számát bővítik. Gondoljunk itt csak az USA kamatpolitikai ma­nővereire, vagy a különböző irányú kereskedelempoliti­kai intézkedéseire. Ezek a változások nemcsak ^ szá­munkra, hanem az amerikai szándékokról lényegesen job­ban informált nyugati or­szágok szamára is a megle­petés erejevel hatottak. Kétségtelen, hogy az elő­rejelzés „minősége” hazánk­ban volt olyan jó, mint a többi országban. Más kérdés az, hogy a kialakult hely­zetre való reagálásunk vi­szonylag meg mindig lassú. Az ev első set hónapjában már erőteljesen tapasztalt jelenségekre a szabályozó rendszerben csak az év kö­zepén vontuk le a szüksé­ges, ám a vállalatok számá­ra gyakran igen fájó követ­keztetéseket. Ráadásul nem egy példa van arra, hogy viszonylag alacsony értékű importtal való „takarékos­ság” magasabb értékű export elvesztését eredményezi. Mennyire tekinthető tartós­nak a jelenlegi, szigorú in­tézkedéseket. is követelő vi­lággazdasági helyzet? Felte­hető, hogy az adott, a vál­lalatoktól nagyobb teljesít­ményeket követelő, a bel­földi fogyasztást szűkítő vi­lággazdasági feiteteiek nem múlnak el 1982-ben, hosz- szabb távon azonban a kül­gazdasági tel tele. er. bizonyos szerény javuiasaval számol­hatunk, mert az sem való­színű, hogy a tok.es viiag- gazdasag ne mozduljon el a jelenlegi holtpontról. Meggyőződésem, hogy nap­jaink Kihívása — ha jobban dolgozunk, es levonjuk a szükséges tanulsagOKat — eiienaiioKepesebbe teheti gazdaságunkat, s ez normá­lis viszonyok kozott a ver­senyben előnnyé válhat. Nép­gazdaságunk fejlődését úgy Keli irányítani, hogy kellő tartalékaink legyenek a nem vart vnauct^agi1 vaiuy.. sok k ü veÜk.élményeinek mti sekiesere. v. i. nete tart. A díjakban ezúttal 2:1 a Vidi javára, ők mag­nós sztereó rádiójukért és az Infra Color Teletext színes tévéért kaptak vásárdíjat, az Orion pedig HS 501-es hang­sugárzójáért viheti haza ezt. A vásárlátogatók a dijak­tól függetlenül két dologra figyeltek föl. Ügy tetszett, hogy színes tévék terén ez­úttal a Videoton kapcsolt nagyobb sebességre. A hazai piacra már igen várt kis- kepernyös. hordozható színes tévét is kiállítottak. A fo­gyasztói remények szerint ez tan szélesebb rétegek számára lesz elérhető; ma­gyarán olcsóbbnak várjuk. Vajon mikor kerül az üzle­tekbe? Szívesen látnánk ott. eltekintve műanyag dobozá,- nak színétől, a bemutatott készülékek ugyanis egytől egyig csicsás arany szín ben pompáztak. A zenehallgatás, a rádiózás, a magnózás és lemezezes barátai pedig az Oriont favorizálták, hiszen a hifi-torony monstrumok után e cég kiállításán láthatták ,a szűkebb könyvespolcra is be­térhető mini-tornyot, ameiv sokkal rokonszenvesebbnek tetszett, mint nagyra nőtt idősebb testvérei. S ha már a technikánál tartottunk, ne szakadjunk el egeszen tőle. Az autókiállí- tas természetesen ismét nagy bámulással jár. Az uj Moszk­vics képét már korábban közöltük. Most a -mellette álló terepjáró Zaporozsecröl készült fotónkkal lepjük meg olvasóinkat. Az utakon már látható új Ladát jól is­merjük. de azért a vásáron még mindig sok nézője akad. A többi autókiállító sem panaszkodhat a kiesi érdeklődésre. De ak-i pél­dául a béemwét nézi a béen- vén. annak azt is ajánljuk, hogv menjen ki az autó­vasa rba. nezze meg ott is, es kérdezze meg az árát. A nemzetközi vásárban, órákig tarthat egy seta. S ha valaki reggel megkezdi, azután úgy dél felé véletle­nül betéved az élelmiszer- ipar kiállítására . . . Hat nem irigyeljük. Gyomra kordulni log a sok finom étel és ital láttán. A somogyi látogató ismerős nevekkel is talál­kozhat itt A Nagyatádi Konzervgyár, a bogiári Ál­lami gazdaság nem marad, le a többi kiállító mögött. A különféle etelek és ita­lok nem kevesebb, mint hét nágydijat es 21 vásárdíját mondhatnak magukénak. Á mélyhűtött termékektől a pezsgőig minden megtalál­ható a díjazott gyomorba valók között. Üjabb ekes bizonyíték ez arra, hogy a magyar konyha. a magyar etelkészites méltán világhí­rű. S ezek szerint a dolog ipari méretekben is „nagyon megy ’ nekünk. A megéhezett látogató ez­után sokfele bűié, vendéglő között válogathat a vásár­ban. De figyelmeztetjük: otthon jól tömje meg a buk­száját. mert nemcsak készí­teni tudjuk az ételt, hanem meg is kérjük érte az árát... L. P. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents