Somogyi Néplap, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-21 / 221. szám

Értékelés a ha te ten S idényről Javulás és újabb feladatok Biztosabb volt a prognózis Az 1982-es idegenforgalmi szezon újabb rekordokat hozott. A Balaton-parti „népszámlálások” adataiból kiderült, hogy ismét elmond­hatjuk: ebben az idényben még soha nem látott tömeg érkezett a magyar tenger­hez. Az ismétlődő csúcsok egyre elmélyültebb elemzé­seket és egyre gyorsabb, ha­tékonyabb intézkedéseket követelnek, mindezt olyan időszakban, amikor a pénz­források nem túlzottan bő­ségesek. Az pedig könnyen bizonyítható tény, hogy a vendégfogadás mindig is meglehetősen tőkeigényes vállalkozás volt, s ma is az. Mi történt 1982-ben, és hogyan tovább? Erről kér­deztük Dóri Jánost, a megyei tanács kereskedelmi osztály­vezetőjét. — A szezon előtt, ugyan­úgy, mint minden nyár kez­detén, elkészültek azok a tervek, amelyek a várható igényeknek próbáltak meg­felelni. A legfontosabb cél az volt, hogy a kínálat és a kereslet egyensúlya javul­jon. Természetesen minden szakember tudta, hogy a mérleg nyelve még mindig a kereslet felé fog elbillen­ni, de egyben mindenki azt is megjósolhatta, hogy ha valamelyest sikerül csökken­teni ezt a „kilengést”, akkor később sikereiket is elköny­velhetünk. — A korábbiakban előfor­dult, hogy az év eleji becs­lésekbe hiba csúszott, s a vendégek kiszolgálói megle­pődtek, — Ez tagadhatatlan. De az idén biztosabb volt a prog­nózis. Négyszázalékos for­galomnövekedésről szóltak a „jóslatok". a valóság pe­dig hat. százalék lett. Űgv gondolom, ez már meglehe­tősen jó becslésnek mond­ható. Ebből is fakadt, hogy néhány apróbb visszaesés el­lenére elmondhatjuk: sike­rült a célokat elérni. A fej­lődés ugyan nem minden településen, idegenforgalmi központban volt egyforma, ám kiugró eltérésekre sincs példa. — A „könyvelés” ered­ményrovatába mit írhatunk? — Több szálláslehetőség volt a Balaton-parton. Első­sorban a fizetővendég-szol- gálat bővült, a tavalyinál H5 százalékkal több maga-n- háznál levő szálláshellyel gazdálkodhattak az idegen- forgalmi szérvek. Fejlődtek a kempingek is, többen fér­tek el bennük, és némiképp szolgáltatásaik minősége is javult. A kereskedelmi él­látás javult, több volt az áru, s nagyobb a választék. Megállt a víz minőségének romlása, és a köztisztasági, közegészségügyi helyzet is jobb lett. Az idény elején eddig is „kitakarított” Ba-, laton várta a vendégeket, az idén e nagytakarítás ered­ményei hosszabb ideig meg­maradtak, mint régebben. Mindezt segítette, hogy a sokrétű ellenőrző tevékeny­ség is fejlődött, az illetékes szervek hamarabb fölfedíék a hibákat, és gyorsabban orvosolták a bajt. — Sajnos, van veszteség- rovat is, azaz tudunk válto­zatlan régebbi és most elő­került újabb keletű gondok­ról. Kisipari termékek exportra Kézművesek bemutatója Harmincöt szakma képvi­seletében 250 kisiparos mu­tatja be közel 3000 termékét azon a kiállításon, mely hét­főn délelőtt nyílt meg Bu­dapesten az Országos Piac­kutató Intézet bemutatóter­mében. nősített termékek gyártóról és a névsorba felvett kisipa­rosok oklevelet, illetve ter­mékükre megkülönböztető emblémát kapnak. A kiállítás szeptember 28- íg tart nyitva. — Ezt is hiába tagadnánk. A zsúfoltság mindenféle ja­vulás ellenére megmaradt. Hiába volt több áru. a ke­reskedelem ..áteresztőképes­sége” ismét elégtelen volt, s így sokszor álltak sorba az emberek a boltoknál. A tu­risták tájékoztatása még mindig nem tökéletes, új­donság a gondok között, hogy az ötnapos munkahét, beve­zetése miatt a hétvégi tu­multus még inkább megnö­vekedett. Erre természete­sen lehetett számítani, ám hiába tudta mindenki előre a dolgot, nem voltunk képe­sek a kihívásra megfelelően válaszolni. — Az eredmények és a gondok ismeretében egy sor újabb feladat meghatározása szükséges. Még a javulás is szolgáltathat újabb javítani valókat. Mi tehát a teendő? — Továbbra is illúzió vol­na, ha a következő szezon­ra azt a célt tűznénk ki: teljes egyensúlyt kell létre­hozni. De bőven van lehető­ség arra, hogy újabb rész­eredményeket elérhessünk. És nemcsak pénzt igénylő megoldások, hanem egyebek is szükségesek. A jó szer­vezés, a tudatos tevékeny­ség elsősorban szellemi tőke befektetését igényli. A fel­adatokat aszerint is meg kell osztani, hogy azok megold- hatók-e megyei, helyi erők­ből, avagy központi, orszá­gos támogatás szükséges-e hozzájuk. A legtöbb gond megoldása persze a helyi és a központi erők „kevereset” igényli. A sok közül csak né­hány égetően fontos tenni­valót emelnek ki. Az első sajnos tőkeigényes: a keres­kedelmi edlátóhátózat bőví­tésé véleményem szerint egyéb áldozatok árán is szükséges volna. A munka­erőgondok enyhítése is rend­kívül fontos. Ez már első­sorban szervezési kérdés; meg kellene találni azt a módszert, amellyel nyárom több munkáskéz jutna a Balatonnak. Nehány terüle­ten — például Fonyód tér­ségében — a rendezvények, a programok, tehát a turis­ták „lefoglalásait” szolgáló módszerek meg szegényesek. Erre is nagyobb gondot keil fordítani. Lothar Péter BNV- MORZSÁK Hódít a mini Ha népszámlálást tarta­nánk a nemzetközi vásár legnagyobb pavilonjába be­térők között, bizonyára ki­derülne, hogy a hölgyek jó­val többen vannak, mint a férfiak. Ez persze nem vé­letlen, hiszen a ruhaipari termékeket mutatják itt be a gyárak; a hatalmas csar­nok területének nagy részét az új modelljeikkel kirukko­ló cégek foglalják el. Minő cipőbemutató Nemcsak az ötletesen ki­függesztett, avagy a kirakati bábukra húzott holmit lehet itt látni, hanem időről időre megszólal valahol a zene, és előbújnak a függöny mögül a standok „kifutóira” a szebbnél szebb manökenek. A női divat egyik újdonsága, hogy minden ellenkező jós­lat ellenére újra „betört” a mini. Erről egyébként az új­donságokra mind gyorsab­ban reagáló pesti utcán is meggyőződhet bárki; egy se­reg ifjú hölgy hordja már az apró szoknyákat. A fér­fiak divatjáról — mint álta­lában — most sem tudunk különösebb szenzációt em­líteni. vásáron is számítunk jelzé­sekre, majd a BNV-t követő tárgyalássorozaton dói el, hogy jövőre mit igényel tő­lünk a piac. A kaposváriak szövetka­bátjait, női kabátjait e* sportruháit nézegetve sokan láthattak kedvükre való hol­mit. Remélhetőleg a keres­kedők is „ráharapnak” né­hányra. Ám — mint a ruha- gyártók mindig elmondják — a modéllek sorsa a BNV-n szintén kiállító alapanyag- gyárak felkészültségétől is függ. Nem messze a ruhagyári kiállítástól a csurgói Napsu­gár Ipari Szövetkezet nem kevésbe mutatós ..tárlatá­nak” megnézése után szin­tén sikerült nehány részletet is megtudnunk. A ' szövet­kezet hasonlóképpen a jö­vőre sorozatban gyártandó A kiállítások között bo­lyongva szükebb hazánkból ismert föliratokat is fölfe­deztünk. A Kaposvári Ruha­A csurgóiak sportruhái A kaposvári bemutató részlete gyár szép és tel­jesen új kollek­cióját sokan né­zik meg. A gyár aprócská irodá­jában Nagy Jó­zsef né ■ elmondta: — Kiállított da­rabjaink a belke­reskedelemnek fölkínált, 1983 második félévére gyártandó model­lek. Tehát nem különleges, exklu­zív bemutatót rendeztünk, ha­nem azt tudatjuk a kereskedőkkel és a nagyközön­séggel, hogy soro­zatgyártásban mi­re vagyunk ké­pesek. iu a Levél a visszavonulásról A kiállítás célja, hogy a kézműves kisipar exportle­hetőségeit feltárják. A meg­nyitón Csáki Tiborné, az Artex vezérigazgatója el­mondotta, hogy első ízben rendeztek ilyen kiállítást, ahol a kézműves kisipar eve nie előállított 200—250 millió forint értékű termé­keit reprezentáló cikkeket bemutatják. Jelenleg meg ezekből a gyártmányokból csak nagyon kevés kerül kül­földre. Az Artex Külkeres­kedelmi Vállalat elsősorban a szövetkezeti ipar hasonló termékeit exportálja. A vál­lalat mintegy 30 ezer cikk- aiemböl álló éves kivitele el­éri a 4 milliard forintot. Az előzetes elképzelések szerint a kézműves kisipar termé­keinek exportja révén ez a forgalom evente további 40— 50 millió forinttal növelhető. Igaz, ehhez az is szükséges, hogy a kézművesek termekéi nemcsak minőségben, hanem árban is versenyképesek le­gyenek. A külföldi piacokon jelenleg igen erős a verseny es a legtöbb cikknél a kí­nálat meghaladja a keresle­tet. A kiállításra, amely egy­ben börze is, számos külföl­di kereskedő érkezik, elsőr sorban az NSZK-ból, Auszt­riából, Svédországból, az Ar­tex Budapesti Nemzetközi Vásárra érkezett külföldi partnerei is ellátogatnak a bemutatóterembe. A kiállí­tott termékeket a Népi Ipar- művészeti Tanács és az ipar- eszietikai lektorátus minősí­ti. A Kiosz társadalmi szer­vezete, a kisipari kézműves tanacs névsort készít a mi­Kedves Barátom! Közös ismerősünktől — Balogh Feritől — hallottam, hogy a tanév végén nyugdíj­ba mentél. Nem is maradtál meg egy hétig sem a falu­ban, ahol több mint har­minc évig éltél és — a két esztendei felügyel ősködést leszámítva — dolgoztál. De bejáróként akkor is vezetted a művelődési otthont, és természetesen elláttad a pártvezetóségi meg tanács- tagsaggal járó feladatokat. Nem ízlett a hivatali beosz­tás. Kerted, hadd mehess vissza tanítani. Végül — bar ezt is nehezen vállaltad el — igazgatóhelyettesként mentél nyugdíjba. Jól em­lékszem az öt vagy hat év­vel ezelőtti találkozásunkra, amikor tréfásán megemlítet­tem : igazán följebb lephet­nél már öregsegedré. Azt válaszoltad: neked ez a be­osztás is épp elég hivatali elfoglaltságot ad. Többre nem vágyódsz. Szeretnéd egészségben megérni a nyug­díjat es elfoglalni siófoki házadat. Igen, igyekeztél a fiad után, aki csaladjával ott te­lepedett le. Egy kis szerény házacskát vettél vagy tíz I évvel ezelőtt — jócskán volt mit. javítani rajta-—■ hogy öreg napjaidra ott húzódj I meg feleségeddel. Végül el­érkezett az idő. Amint Fe­rinek említetted, minden a helyén áll. Parányi kert, egy közepes nagyságú meg egy kisebb szoba: egv élet mun­kája testesül meg új ottho­nodban. De nem azért ültem író­gép elé, hogy magánügyei­det közhírré tegyem. E nyílt levél megírására egy, a Fe­rinek tett megjegyzésed késztetett. Eszerint szeretnél szép csöndben meghúzódni új lakóhelyeden, es beteg­ségre hivatkozva elkerülni minden pártmegbizatást. Elég volt a társadalmi te­vékenység- sokaságából, szin­te egy eleten át. Lehet, hogy semmi szük­séged bíztató szavaimra, hi­szen csak a nyugdíjazással járó megrázkódtatás, a köl­tözködés megannyi gondja mondatta veled a közéleti visszavonulás szándékát És amikor minden rendben lesz körülötted, másként gondol­kodsz majd. Nem, ekkora változás nem mehet végbe gondolkodásodban, maga­tartásodban! Olyan élme­nyekben gazdag a te eleied — mint sok hasonló korú és sorsú társadé —, melyek nem csak a nyugdíjazás napjáig munkainak benned. Emlékszel, araikor együtt szerveztük a tsz-t Boronkán, Csömenden. Sávolyon, Sám­sonban, majd végül a két- helyi hegyben ? Igaz, tele voltunk keselyekkel magunk is, de azért fáradhatatlanul magyaráztuk, ha kellett, tu­dományos alapon, ha úgy hozták a körülmények, a paraszti életből vett példák­kal a szövetkezés előnyeit. Az utcákat róva sokat be­szélgettünk a szüléidről. El- mondtad, hogy apád, a het- holdas, háromgyerekes pa­rasztember egy súlyos jég­verés után hogyan került a tónk szélére a ha rm Incas években. Emlékszem a sza­vaidra: — Nem tudom, mi­vé fejlődik a tsz-mozgalom, de ha csak szerény biztonsá­got ad is a tagoknak, azzal már nagy ugrást hoz a pa­rasztság életeben. , És a kulturális szeműek? Szerveztél, kórust dirigáltál, színjátszó csoportot vezettél... Aligha lehetne elsorolni, mit tettel meg a faludért. Em­lítsem a villanyt? Amikor ötvennyolcban legalább öt­ször álltai fel a tanácsülé­sen, mert néhány nagyhan­gú felv^gi idős ember azt mondta: sok pénzt kémek, inkább maradjon a pet.ro' Talpaltál a jobb közlekedé­sért, magad is építtetted a buszfordulót, a sportoltözöt — hirtelen most ez a kettő jut eszembe a sok közül. De legjobban a tanítvá­nyok éltettek. Nemrég talál­koztam egyikükkel — bizo­nyára emlékszel Kertes Ár­pádra, most mérnök Pécsén. Elmondta, hogyan harcoltál a kuláknak minősített család tehetséges lányának tovább­tanulásáért ötvenegyben. És mindenkiért természetesen — maradi szülőkkel szem- beszállva —, akit. arra érde­mesnek tartottál. Ezt az életet, tagadnád meg azzal, hogy elbújsz a világ elől? Te ne tudnád. hogy senki nem vetheti le bőrét súlyos következmény nélkül ? Senki nem kívánja tőled — így a párt sem —, hogy erő­dön felül, egészségedet ve­szélyeztetve vegyél részt a mozgalomban, vállalj közéle­ti feladatokat. Azt azonban joggal várja el — és saját érdekedben is —, hogy a körülményeidnek. szabad idődnek, egyéniségednek megfelelő mértékben és for­mában hasznosítsd gazdag politikai tapasztalataidat. Tudom, furcsa lesz idegen helyen ismerkedni az embe­rekkel, a környezettel. De biztosan segítenek azok a hasonló korú és sorsú tár­said, az új pártszervezeted tagjai, akikhez — bízom benne — máris meglelted az utat. Gyorsabban, mint hit­ted. Azt pedig verd ki a fe­jedből, hogy terád már nincs szükség. Ahogyan ismerlek.' hamarosan megtalálod a formát, a lehetőséget ah­hoz, hogy az új körülmények között is gazdagítsd környe­zetedet és ezáltal önmagá­dat. Ebben a reményben kö­szöntelek. Paal László modelleket vonultatta fel. Különösen a nyári szabad­idő-ruházat es a sportöltözé­kek szinessége volt megka­pó. Ez utóbbiakból ötvenezer darab készülhet, s alap­anyaggondok sem lesznek, mert egy textilgyárinál együttműködnek. Nemcsak a somogyi kiál­lítókról tudunk jót monda- ni; a ruhaipar modelljei­nek többségé ellen nemigen lehet kifogásunk. Ám termé­szetesen bennünk is meg­mozdult a „kisördög”, és sok vásárlátogatót észrevét­lenül kihallgatva kiderült: másokban is. Többen mond­ták : szép, szép, de majd a boltokban kiderül, hogy mi válik mindebből valóra. Re­méljük. minél több. Különö­sen a cipőbemutató és a vá­sárláskor tapasztaltak ap- róbb-nagyobb ellentéteiről emlékeztek meg szigorúan a nézők. Mert cipőt gyártani, ha akarunk, tudunk. Erről — többek között — a Minő cipőgyár BNV nagydíjas, egyébként (elsősorban persze férfiszemmel) is látványos bemutatója szolgait adalé­kokkal. S ha tudunk, akkor a cipőboltban ez miért nem látszik ? A kérdés ..költői”, választ nem vár. -Inkább azt, hogy ne kelljen a jövőben ilyes­mit kérdezni. L. P. SOMOGYI •NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents