Somogyi Néplap, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-15 / 216. szám

Magyar filmek Washingtonban A washingtoni Kennedy- centrum kissé arisztokrati­kus, mások szerint kifejezet­ten konzervatív kulturális intézmény. A drámát, balet­tet és szimfonikus zenét ré­szesíti előnyben. Yres Mon­tand esetében kivételt tet­tek, mert a cél mégiscsak: a terem megtöltése. De Mon- tand-t is naponta hirdetik a televízióban, amelytől oly nehéz elcsábítani az ameri­kai publikumot. Ennek fé­nyében még inkább értéke­lendő, hogy a Kennedy-cent- rumban szeptember 8-a és 12-e között nyolc magyar fil­met mutattak be telt vagy csaknem telt ház előtt. Az Egyesült Államokban az Oscar-díj előtt Szabó István nevet kevesen is­merték. Makk Károly, Fábn Zoltán. Huszárik Zoltán, Kezdt-Kovács Zsolt és Got- hár Peter neve pedig nyelv­törő furcsaságként hangzik kulturális berkekben is. Ki­ejteni csak megközelítő pon­tossággal tudják, ám a Mephisto sikere és a magyar filmhetek kezdete óta egyre többe'n kísérleteznek vele. Az amerikai Filmművésze­ti Intézet és a Hungarofilm közös rendezvénysorozata kontinentális léptékű vállal­kozás. A washingtoni bemu­tatók előtt a nyolc magyar film — köztük a Bizalom, a Szindbad, Fábián Bálint ta­lálkozása istennel, az Egy erkölcsös éjszaka — Minnea- polisban, Clevelandben, Chi­cagóban. a kaliforniai Ber­keley egyetemen, a denveri filmfesztiválon, a seattle-i filmfesztiválon, Miamiban, az újvilág fesztiválon mu­tatkozott be. Washington után New Orleans. Los An­geles, Portland, Santa Bar­bara következik. További nyolc város filmklubjai és intézetei még nem erősítet­ték meg résztvetelüket, de — mint, Nancy Sher, az in­tézet pogramsZervezöje mondja — könnyen kiszá­mítható, hogy egy év , lefor­gása alatt legalábbis néhány tízezer amerikai megismer­kedik az „új magyar film”- mel. És ha a közönség zöme szakmai, az még jobb: a ke­reskedelmi sikerhez csakis a szakmai közvéleményen át vezet űt. A vietnami háború kivé­telével — a felnőtt ameri­kaiak jó része e háború ve­teránja — nincs a történe­lemnek vagy a társadalom­nak olyan területe, amely­nek realista ábrázolásával az amerikai filmesek próbál­kozni mernének. Nem cso­da. hogy bár' a The Wa­shington Post két egymást követő napon is közölt el­ismerő méltatásokat a ma­gyar filmnapokon látható „különlegességekről”, kevés azoknak a nézőknek a szá­ma. akik az „utcáról” jöt­tek be. A Kennedy kulturális köz­pont közönsége jelentős rész- ,ben a szellemi es kulturális egzotikumokat keresők kö­zül kerül ki. Őket nevezi ’ „kul túrkesely üknek" — nem minden öngúny nélkül — Karen Jaehne, egyike azok­nak a tehetséges fiatal ame­rikai filmszakembereknek, akiknek jóvoltából a magyar filmnek ma mégiscsak kö­zönsége van a világ e leg­könyörtelenebb filmpiacán. O az, aki a San Franciscó-i Film Quajerlyt és. a magyar New Hungaryan Quaterlyt rendszeresen tájékoztatja ar­ról. hogy az új magyar film­művészet mely darabjai kel­tettek feltűnést európai és amerikai szakmai berkek­ben. Másfajta filmrajongóval is lehet itt találkozni. Juan Lamaehia bostoni joghallga­tó csak vendég a főváros­ban. „Jobb időtöltés híján” jött el megnézni Szabó Ist­ván filmjét. „Én csak egy naiv városi lány vagyok” — mentegetőzik, amikor inter­jút kérnek tőle. Emellett hollywoodi szerelmi törté­netek. horrorfilmek, vig-’ játékok lelkes fogyasztó­ja. A Bizalom azért tetszett neki. Érdekesnek találta a benne rejlő intellektuális kihívást, örül, hogy egy kül­földi filmet nem érzett unal­masnak: a helyszínt, a kort. az embereket pedig nem érezte idegennek. Nagy hord­erejű fölfedezés ez számara. Juan ezen az estén látott először külföldi filmet. Szép számmal járnak most a Kennedy-centrumba ame- rikás magyarok is, jóllehet ez a Sorozat nem elsősorban nekik szól: ők hazajárnak, s ha nem, beszerezhetik a magyar filmeket az emig­ráns-szervezetek közvetíté­sével. De azért itt vannak. .. T öbbségük órarend, hogy a magyar film ilyen erős po­zíciókat vívott ki a világ filmművészetében. Egy ré­szük persze fáradhatatlanul gyanakszik. A színpadra szó­lított Szabó Istvántól valaki megkérdezte, hogy áll a helyzet a filmek cenzúrázá­sával Magyarországon. — Igen, engedélyhez vannak kötve — mondja Szabó. — öncélúan pornográf vagy erőszakos jelenetek nem' le­hetnek bennük, s tilos a ma­gyar népet gyalázó művek bemutatása. „Nana, azért még kérdezhetnék egyet s mást” — hallani a magyar nyelvű sugdolózást valahol a tizedik sor táján. 'Nyugodtan kérdezhetne — ám nem kérdez. Válaszoltak már a filmek. B. P Ezt akarom... Apám festő volt, de anyám kedvéért „polgári” foglalko­zásba kezdett: fotóüzletet nyitott, Stockholmban. Biz­tos volt benne, hogy a lá­nyából nagy operaenekesnö lenne. Valószínűleg csalódik, ha teljesítem a kívánságát, mert az /énekművészetem minden volj, csak nem je­lentős. Ezenkívül túlságosán fiatal voltam ahhoz, hogy akceptáljam az ö bohém ele­tet. Megmondtam neki, hogy nem lenne helyes, ha abba­hagynám az iskolát. hogy tovább kellene tanulnom, és ezert mindig nezetelterések voltak közöttünk. Apa minden évben magá­val vitt Németországba, ahol anyám szüleit és két néni- kemet látogattuk meg. Apa egy darabig velünk maradt, majd elutazott Angliába vagy Európa más helyeire. Nagyszülei m gondozásában maradiam, es ezek a hetek boyzalmasak voltak szamom­ra. Ahogy apám elutazott, be­mentem a WC-be. es sír­tam. Ha a nagyanyám észre­vette. hogy sokáig elmara­dok, kiáltott: „Mit csinálsz olyan sokáig? Mi történt?” Megpróbáltam a csukiaso­Alvófalunak nevezi- így, egyetlen szóvá ' varrvo a kettőt ­a szociológia azokat a településeket, amelyeknek lakossága bejáró, azaz más, nagyobb településen talál munkát, s haza szinte csak aludni jár. Rinyabesenyő — Lobodtól hét kilométerre- ilyen kisközség. Bogdán Mihály citerája Egy éber alvófalu készüzemben tevékenyke­dett; ez a kismamák mun­kahelye a konzervgyárban. Nehéz a bejárás, a férje La­borig kerékpárral megy mindennap. — Szeretnénk Áfádra köl­tözni, társasházba! e Bogdán Mihály he­*** hajt. a kapun Zaporo- zsecevel. Két apró. gomb- szemű lányka ül a hátsó ülésen. A két nagyobb is­kolában. 1— Hallottuk, most vitte be az atádi kórházba az asz- szonvt az ötödikkel. Fiú, lány? Bogdán Mihály nem lát­szik boldognak. Megszületett a várt, fiú helyett Ágica. A harminckét éve.s fiatalember Rinyabesenyő híres embere, első eweras a faluban. Cso­portja van. Ha föllépnék valahol, percet z nem szű­nik a taps. . — Hogyan kezdődött? — Tetszett a hangszer Hallás után tanultam. 1> ma mar C-kategoriás zenesz vagyok. — Mi mégis az erdeszetnel kerestük. — Ott a munkahelyem. Gépkocsit vezetek. Eredeti­leg az általános iskola után E Rinyabesenyő nem al­___szik. Ott. a faluvégi. g otncat rózsaablakkal, tam- pillerekkel utánzó templom­mal szemben emberek dol­gozóiak, zetorok pufognak, vontatójukon rönkökkel. Kiközelitönek mondjak ezt az erdészeti munkahelyet az emberek, mivelhogy ideigle­nes állomása a fának az er­dő es a feldolgozóhely kö­zött. A faluközpontban sincs tejalvasztó nyugalom. Asszonyok várjak a kenyér érkeztet, de csak a pécsi geodéziai és térkepeszeti hi­vatal furgonja érkezik. Az italbolt előtt is zsereberelő asszonyok. Odabent csak férfinak van helye, ehhez a szokáshoz tartja magát a falu. Üdítő ital, szódavíz nincs is jelenleg, csak Steffl- sor, az pedig erősebb a konty alá való üdítőnél. Kettős ágú villanyoszlop, gólyafeszekkel. Madar nem üli meg a fészkét. Kicsi, ka- lyibánvi posta, vakolatlan falakkal. Hosszú épület: klub es könyvtár. Amott az is­kola fehér tömbje. Horváth Györgyné osztályában — előkészítő és 1—III. — ti­zenegy dióbarna szemű, fe­kete hajú lurkó, kislány. Je­lenlétükkel bizonyítják a változásokat. A Radics-te- lep. a Dankó-putriváros nincs többé. Rinyabesenyői lakosokká váltak a szüleik. Egy oklevél a falon: „Tisz­ta iskola — egészséges ifjú­ság". Noha nem akarom ró­zsaszínre festeni e barna ké­pet; az bizonyos, hogy csu­pa vasalt ruhájú kisgyerek üldögél a tagas tanterem­ben a tanító nénit hallgatva, »ki 1955 óta dolgozik itt. — Akkor még 78 gyerek járt ide. alsó—felső tagozat. Hetvenben kövesutat kap­tunk, azt úgy tervezték, hogy a telepeken áthalad­jon, s így megszüntesse a cigányputrikat. Lakóik bete­lepültek a faluba, kölcsön­nel, segítséggel. Nem volt könnyű asszimilálódniuk. De tény, hogy azóta „vegyes há­zasság” is van Rinyabese- nvőn. A negyven év fölötti­mat elfojtani, mert tudtam, hogy meghallhatja. Haragu­dott volna rám. amiért sí­rok, hogy nála kell marad­nom. Az az igazság. hogy féltem tőle és a nagyapám­tól, aki nagyon szigorú volt, es soha nem voltam boldog náluk. Az a gyanúm, hogy abban a neveiesben részesültem náluk, ami abban az időben a nemet gyerekeknél szoká­sos volt; valószínűleg ezert vagyok ma is olyan rendsze­rem. Nagyanyám egyszer az éj­szaka kellős közepén ébresz­tett föl,, mert ruhámat le­dobtam a székre, ahelyett, hogy rendesen összehajtot­tam volna. Föl kellett kel­nem — körülbelül tizéves voltaim akkor —, hogy ru­hámat és fehérneműmet ren­desen a székre tegyem. Azután nagyanyám szem­rehányóan a cipőmre mu­tatott. Azt mondtam: — De a szék alá tettem, nagymama, es tiszta 1 — Igen. gyermekem. de nem all rendesen. Pontosan egymás melléjt kell állmok; a cipők orrának egymás mellett es egy irányba kell mutattunk ... Tizenegy eves lehettem, Citerás Bogdán Mihály ek között sok az analfabéta, a negyven év alattiak kö­zül viszont csak a máshon­nan ide kerültek. Farkas Fe­ri bácsi, az elődöm rászorí­totta a gyerekeket az isko­lára. Könyvtáros is vagyok, .1800 kötetünket 90 olvasó kölcsönzi. Nem hinnem, hogy ez .rosszabb aranj, mint a kevésbé összetett la­kosságú településeken. Re­mekül működik az ifjúsági kVubupk: Orsós Janos vil­lanyszerelő vezeti. Hadd mondjam el, hogy több szak­mát tanult, végzett ember van az orsósok, bogdanok között! Kis statisztika. Horváth Györgyné 1965-ben — amikor Veszp­rém megyéből ide került — 526 lakost talált itt. Az 1980- as népszámláláskor 277 em­bert írt össze. Tehát félany- nyian vannak. Biztató vi­szont, hogy évi átlagban há­rom elhunytra tíz újszülött válaszol, hangos sírással je­lezve érkeztet. Kilencvenegy lakóépületet tart nyilván a mikor apóm először vitt el színházba. Korábban már 'latiam különböző operaelő­adásokat. de nemigen ma­radtak meg az emlékezetem­ben. Az első színházlátoga­tás alkalmával azonban föl- nyílt a szemem Vannak felnőtt emberek, akik ugyanazt teszik, mint amit én otthon egyedül, csu­pán játékból. És ezért még fizetik is őket! Ebből élnek! Egyáltalán nem értettem, miért tehetik a színészek ugyanazt, amit én: az álom­világ valósággá válhat, es ezt munkának nevezik . . Apámhoz fordultam — va- lósz-inűleg az egész színház hallott engem —, és hango­san azt mondtam: „Papa, én is ezt akarom majd csinál­ni !” Az az érzés, ami akkor fo­gott el, soha nem hagyott el. Hat órakor kelek, elme­gyek a stúdióba, s ez olyan munka, ami örömet szerez nekem és amit szeretek. Boldog vagyok. Elmegyek a ■ színházba, ülők az öltözőmben, fölte- szem a sminket, fölveszem a kosztümömet, es azt mon­dom: „Es ezert még fizet­nek is neked . ..!” 7 (Következik: Feher boríték) statisztika. Villany nyolcvan- halom ban üzen sarga tény­nyel a sötétségnek. Ötven tévékészülék hozza be a nagyvilágot, e korábban is­ten hala mögöttinek számí­tó kis településre. Gázpalac­kot tizenhat háztartásban cserélnek rendszeresen. Amire fölfigyeltek és ami­re titkon büszkék a n;iya be­senyőiek ; idegnyugta loan szép környezetű falujukba Kaposvárról, Nagyatádról is települt már csöndre, béses- segre vágvő csalad. A Hegedűs portán csak a fiatalasszonyt tataijuk otthon. Kati asszony karcsúságát most legföljebb keze, nyaka, arca tanúsítja: a dereka megvastagodott. Második gyereküket vár­ják. Az asszony szénbarna, szeme aggodalommal telik meg amikor erről beszél. Nehezen jött világra öt esz­tendeje Robika is, aki most a tanító néninél előkészítős. Kati asszony betessékel ben­nünket a tagas, tiszta szo­bába, amelynek fő helyét a nagyképernyő jű televízió foglalja el. Beszélgetésünk idején egyszer sem hang­zott el a szó: cigány. Pedig mi mindent ad hozza a kép­zelet ahhoz a tényhez, hogy az Orsós családból Fenyve­si lett, a kis Fenyvesi Kati­ból Hegedűs Györgyné! — Kezdjük ott, hogy el­végezte az általánost. — A felső tagozatot az atadi kollégium lakójaként. Az erdeszet akkor még nem fizetett valami hej de na­gyon jól! Kivettem egy cí­met az újságból, és vonatra ültem: Pesten fonodái mun­kásod lettem. De tiltottak volna ettől a messzire utar zástól a szüleim! Nem is maradtam sokáig a fonodá­ban : átmentem a Magyar Acélárugyárba esztergályos­nak, azt a szakmát tanul­tam. De közbejött a szere­lem. A férjemet ott ismer­tem meg. • Pilisboros jenén éltek, a szakmaja -kárpitos voll. Sem az ő szülei, sem' az enyémek nem pórdültek ráncra, amikor a szándé­kunkat megvallottak. A fér­jem otthagyott csapot, pa­pot. Aztán megbékültünk a szí leinkkel, s ők is velünk. Pedig akkor Robika még meg sem született. Most éppen várjuk az anyósomékat... Hegedüsék a nagyatádi konzervgyár dolgozói. Köti — amíg lehetet — a fel­Kati asszony a csurgói mezőgazdasági ge- pészképzőt. jártam ki, és dol­goztam is egy ideig a téesz- ben. A kalonasag urán nyer- geitem át, megszerezve a hi­vatásos gépkocsivezetői jo­gosítva nyt. Amerre jartam, dicsérték. Csakúgy, mint azokat a lá­nya besenyőieket, aki k a te­lepi sors után életmódban is kilábalva kőművesek, autó­fényezők, szerelők lettek. — Pribojszky Mátyás, a leghíresebb magyar citera- művész is járt ebben a ház­ban. Fölfigyelt rám, ráríít- gatott. Aztán' Pécsén elvé­geztem a tan folyamot, részt vettem sok zenei táborban is. Debrecenben sző ló.játékért nyert aranyat. Csoportjával részt vesz minden kulturá­lis szemlen. A teesz, az er­deszet járművekkel segíti őket. Igaz, a csoportot sok­szor újjá kell szerveznie, hi­szen a tagok elvegezve az altalánost, olykor messzire kerülnek a szülőfalutól. ő azonban mindig újrakezdi, ■sőt tervezi — mert hívták —, hogy Lábodon, Kutason, Nagykorpádon is tanítani kezd. Bogdán Mihály citerájá- nak hangja minthX meg zengőbb volna, amióta meg­kapta a Szocialista Kultúrá­ért kitüntetést. Leskó László SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents