Somogyi Néplap, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-02 / 205. szám

Emlékezünk mártírjainkra Koszorúzás Kaposváron és Csurgón Le Vinh Hoa* Aj égy IJ rti liwMIft Száz éve született s hat­vanhatom éve, 1919. szep­tember 1-én halt mártírha­lált dr. Dohány Jenő, aki a Tanácsköztársaság idején a csurgói járás politikai meg­bízottja volt. Budapesten vé­gezte iskoláit, ott lett jog­gyakornok, majd a polgári demokratikus politikus és képviselő, a későbbi minisz­ter, Vázsonyi Vilmos ügyvé­di irodájában dolgozott. Már egyetemistaként kapcsolatba került a munkásmozgalom­mal és a Galilei Körrel; ezek az eszmék határozták meg későbbi tevékenységét, amikor Csurgóra került já- rásbírónak. Nemcsak nagy tudásáról, hanem szociális érzétkéről, emberségéről is hamarosan ismertté vált, ezért közmegbecsülésnek örvendett. Ahol csak lehe­tett. védelmezte aÉ|Ászegié- rayek érdekeit. A polgári demokratikus forradalom győzelme után dr. Dohány Jenő tagja a csurgói munkátanácsnak, ké­sőbb pedig az intéző bizott­ságnak, a Tanácsköztársaság kikiáltása után a járási munkástanács intéző bizott­ságának:. A direktórium meg­bízta, a járás közigazgatása- r*aik vezetésével, s ő fárad- hatatlanul járta a falvakat; szervezte, alakította a mun­kástanácsokat, segített a főváros élelmiszerellátásá­ban, erélyesen, határozott in­tézkedésekkel számolta föl az ellenforradalmi mozgoló­dásokat. A ta nácskormá-n y meg­döntése után is hivatalában maradt. 1919. augusztus 6- án hurcolták el Prónay ter­rorlegényei, és szeptember 1-én, Iharosbetrény főterén két társával együtt föl­akasztották. Azonsa szeptember 1-i es­tén Ilrarosberénybsn hár­man haltak mártírhalált. Holttestüket az , iharosa te­mető árkába temették. Am hiába akarták a becsületes­ségéről ismert dr. Dohány Jenő emlékét meggyalázni, az már nem sikerült nékik. „Mártírjait a munkásmozga­lom nagy szívébe zárta. Hó­hérjait a történelem már odalkötözte ahhoz az örök pellengérhez, amelyről papjai minden imája sem oldozhat- ja le őket” — írta Marx. Mártírjainkra mi is örökké emlékezünk. A megyei bíróság kommu­nistái, KISZ -istái dr. Ren­delő. Sándornak, a megyei bíróság elnökének megemlé­kező beszéde után tegnap a bíróságon levő emléktábla megkoszorúzásává! tiszteleg­tek a forradalmár járásbíró emléke előtt. Csurgón a Sza-| , badság téren levő emléktáb­la Iááttfaunag} községi pártbi- 2bKsägi|ies a dr. Dohány Je- dőjj.aievét viselő KISZ-szer­vezetek, szocialista brigádok,^1 a község kommunistái és'la­kói helyezték ed a kegyelet és megemlékezés koszorúit. EiergiatakaréKssság és -gazdálkodás Ä Ba Xuyen-i járás Tájékoztatási Irodá­ja vezetőjének olyan sápadt az arca, mint egy gyermekágyas asszonyé. Ta­lán most-is beszél? Lehe­tetlenség meglátni merev téi'dhajlatát — mindössze ez maradt neki emlékül a zsib­áruskorszakból, amikor ő is tagja volt a Chan Tung-i Vásározó Társaságnak mint a gyógyszerészeti különle­gességek ügynöke... Thao Nam Son — a reuma, a bé­nulás és mindenfajta ízületi bántalom ellen. A legszem­beötlőbb maradvány életé­nek e szakaszából igen sa- játságosan mutatkozik meg minden mondata végén, mi­vel — szinte reflexszerűen — lábai akaratlanul meg­roggyannak, és kezének uj- > jait egymáshoz húzza, hogy az ujjhegyek összeérnek: akár egy képzeletbeli gyógy­szeres dobozkát mutatna a kíváncsiskodók felé. Jóllehet már elég régen aboahagyta a vásári kikiál­tómesterséget, mégis foly­vást úgy képzeli, hogy föl. kell mutatnia valamit, mert csak így győzheti meg a hallhatóságot arról, hogy ,.ez a legvalódibb, a leg­szebb, a legjobb” és „patvar- ha a selejtekkel az utánza­tokkal a hamisítványokkal, hölgyeim és uraim!” Egy tájékoztatási kong­resszus alkalmából ;— lé­lektani hadviselés a Ba Xa- ■gen-i járásban tematikával f— még főnöke, a Lélektani ? Hadviselés Hivatal igazgató­ja is eljött, egyenest Saigon­ból, hogy elhalmozza .rőt di­csérettel, mint a Lélektani Hadviselési Hivatal pótolha­tatlan káderét: szervező te­hetetlenségéért és páratlan újításaiért. Mi tagadás, ő nem is gon­dolta volna, hogy a vásári Kényelmeskedésünk már a múlté: egyre komolyabban kell vennünk az energiagaz­dálkodást — üzemben, isko­lában és otthon is. Az ener­giahordozók emelkedő ára aram kényszerít, hogy taka­rékoskodjunk. S erre ösztö­nöznek az újabb és újabb rendeletek is. Mit kell tennünk? Mit tettünk eddig, hogy a kény­szerítő körülmények ne bé­nítsák meg életünket? Idő­szerű energiapolitikai kér­désekről tartott tegnap tá­jékoztatót Pécsen a Techni­ka Házában Wiegand Győző, az energia felügyelet igazga­tója Baranya, - Tolna, Somogy és Zala megye területi ener­giaipari bizottságainak el­nökei, tagjai, főenergetilku- sai, a felsőfokú energeíjkusi tanfolyam hallgatói, illetve az érdeklődő vállalatok fő­energetikusai, energetikusai számára. Mintegy kétszázan vettek részt az előadáson. Wiegand Győző az ener­giagazdálkodási kormány- program előírásairól, az energiaracionalizálásiról és végrehajtásáról szólva hangsúlyozta, hogy nincs egységes „recept”, s naponta kell alkalmazkodnunk a változó körülményekhez. Az energiagazdálkodási pályamódosítást a kényszer diktálta, s átállásunk ered­ményes volt. Energiafel­használásunk 1979-ben 100,3 volt, 1980-ban 100,05, tavaly pedig 99,4 százalékra csök­kent. Továbbra is az a cél, hogy az egyszázalékos nem­zeti jövedelem-növekedést 0,5 százalékosnál nem jobban emelkedő energiafelhasz­nálással érjük el. Az idei első félévet a ta­valyival összehasonlítva azt is látjuk, hogy hol van még tennivaló. A megtakarítás­nak mintegy a felét a ter­melés energiaigényességének csökkentésével, a többit la­kossági és kommunális visz- szafogással értük el. A szo­cialista iparban javult az energiaigényesség, kisebb az építőipar energiafölhasználá­sa, s a mezőgazdaság is csök­kentette — növekvő termés­eredményei mellett. Mind inkább előtérbe kerül a szi­lárd tüzelőanyagokra való áttérés, a hulladékok föl- használása. Bár ez utóbbi még gyerekcipőben jár, óriási tartalékokat rejt. Az áru- és személyszállításban 12 százalékkal csökkent a benzinfelhasználás, s a ko­rábbinál csak két száza­lékkal több gázolajat igé­nyeltek. Az energiaracionalizálási program a VI. ötéves terv időszakára 15 milliárd fo­rintot irányzott elő energia­takarékossági és energiahor­dozó-cserét célzó beruházá­sok támogatására. A pályá­zatok finanszírozására jelen­leg 20 milliárd forint kelle­ne. Tízmilliárdnyi kölcsönre már megkötötték a szerző­déseket. Nem gondoltuk volna feb­ruár első napjaiban, amikor a hidegtől szenvedve, szét­vert hadként, fegyvertelenül, a németek embertelenségé­nek kiszolgáltatva menetel­tünk, hogy két hét múlva meg mindig hasonló vagy még rosszabb állapotban vándorlunk tovább — a bi­zonytalan cél felé. A harmadik hétén —hogy pontosan melyik napom., azt már nem tudnám megmon­dani —, mert a dátumot egyre nehezebben tudtuk kö­vetni — egy nagyobb falu­ba vagy kisebb városba ér­tünk. A helység szélén több épületből álló üzemet vagy gyárat fedeztünk föl. Az üzem udvarán barna kupa­cokra lettünk figyelmesek. Jó nagyok voltak ezeik a ra­kások, egy-egy szekérre va- I tóaak látszottak. Lehet, hogy Szigorítják a pályázat. fel­tételét is. Igaz, az energia­megtakarítást, az átállást célzó beruházást, ami idővel mindenképpen hasznot hoz. A Magyar Közlöny augusz­tus 18-i, 51. számában az ipari minisztérium 12. és 13. számú rendelete is napvilá­got látott Az előbbi a tüze­lőolaj és pb-gáz engedélyez­hető évi fölhasználását 200 tonnáról egy tonnára szállít­ja le, a fűtőolajét 1000-ről 500-ra csökkenti. A 13. szá­mú rendelet minden 600 wattnai, nagyooo teijesítme- nyíi gázolaj- és szlfördt üze- lő-berendezés -gyártását, for­galmazását enged élv ezn ez köti. S a bírságolás is szi­gorúbb lesz. valóban kocsirakományokat borítottak ki. Néztük, szagolgattuk, aztán valaki megkóstolta. — Cukor! — kiáltotta. Perceken belül valameny- nyien ettünk. Nyers, finomí­tatlan, barna kristálycukor volt óriási mennyiségben. Nagyon ízlett. Kiéhezve tömtük magunkba. Marok­szám gyömöszöltük a szá­junkba. Szinte vadul faltuk a cukrot. Amikor már tele lett a gyomrunk, megraktuk cukorral a zsebünket, a ren­delkezésünkre álló zsákokat, zacskókat. Ragadt a kezünk a cukortól, de végre jóllak­tunk. Később kezdtem ag­gódni, hogy ez a töméntelen mennyiségű cukor habzsolá­sa majd megbosszulja ma­gát. Egyelőre azonban jól éreztük magunkat. Aznap nem is szándékoztunk tó­rikkancs dumája és szemér­metlenül nagyzoló szövege­lése — tudnillik, hogy rá- túfcntólja az emberekre a semmi hasznú kuruzslósze- reket — egyszer még ennyi­re a segítségére lesz, s egy­ben oly nagyon becses érték a hírszolgálati ügynökség számára a saigoni bábrezsim közigazgatásában! Ezekben az utolsó napok­ban mindent megtett, amit tudott. Magától értetődő, hogy a hírszolgálati ügynök­ség rádiósa utójának a hang­szórója naponta mást sem • Vietnam nemozetl ünnepel a független. demöJtratikus Viet­nam megalakulásának alkalmá­ból közöli ük Le Vinh Hoa írá­sát. A dél-vietnami icó a Véé: C.ong katonája volt, s az ame­rikaiak elleni harcban esett el. ▼ábforaennt, úgyis laáső <#S­utánra járt az idő. A cukorevés első k&vet- kezmenye hamarosan szom­júságban jelentkezett Alig győztük • a kútnál szomjun- kat oltani. Másnap már je­lentkeztek a bélgörcsök, a hasmenés. Nemcsak nálam, másoknál is. Ez azonban nem akadályozott abban, hogy induljunk tovább. Mi­előtt elindultunk volna, még megreggeliztünk a cukor- kupacoknáL Napközben a bélgörcsök egyre gyakrab­ban jelentkeztek, s mind in­kább kínizóakiká váltak. Gya­korta le kellett guggolni az út túlsó szélén. Kezdtem magam nagyon rosszul érezni. Délután már nemcsak a görcsök kínoztak, hanem borzongtam is, majd szabályosan kirázott a hi­deg. A következő napokra is csak nagyon hézagosán tu­dok visszaemlékezni. Volt olyan nap, amelyik teljesen kiesett emlékezetemből. Mo- zaikszeríí képek maradtak erről az időszakról. Szalmán fekszem félhomályban,' szá­raz a nyel vem ,' - vizet kérek. Valaki mozdul mellettem, odanyú jtja a kulacsot!?. Nyugtalan éjszaka, lázál­mok ... gyötrő szomjúság ... Aztán reggel van, teljesen jól érzem, magam. Jani el­mondja, hogy egész éjszaka B. M. L. I tett, csak üvöltözött: ebben a hónapban 2000 Viet Cong adta meg magát. Vagy: 10 000 ember menekült el a kommunisták által ellenőr­zött zónából, ha eddig nem ismertétek meg őket híven a valósághoz, akkor most ezek a tények lerántják az álarcukat. Azonban még valami mást is ki kellett találni, hogy hihetőbbé váljanak az ese­mények. És épp a Ba Xu­yen-i járás Propaganda- és Tájékoztatási Hivatala veze­tőjének ötlött eszébe a zse­nin! is gondolat — s azután már minden kész. csak a kongresszus megnyitását kell várni... » H uszonhárom egyenru­hás rendőr és civil besúgó helyezkedett el az úton a vasíhíd és a vá­góhíd között — még javá­ban éjszaka volt —, hogy figyelje a forgalmat és iga­zoltassa az embereket, akik­nek majd részt kell venniük az ünnepségen. Később ugyanitt mintegy harminc katona is összeverbuváló­dott, méghozzá zeneszóra. A fiúiskola kapujában is ott volt már a két \ do bős. pedig még 'mindig éjszaka volt. Pontosan kilénc órakor gépkocsisor áll meg a bejá­rat előtt Az elordított parancs után folharsannak a kürtök, és veszettül peregni kezdenek a dobok. Legelöl a yankee politikai tanácsadó lépdel — vállán a „megbékítés” ter­hével —; magas, akár egy pózna. A járási főkapitány — díszegyenruhában, kezé­ben lovaglópálcával — ke­servesen üget mögötte. Utá­na a helyettes főnök — ő a polgári ügyekért felelős —, kamaszös arcán az örökös fintorral, majd a helyi rend­őrség főnöke, mintha telje­sen süket lenne, szemét ko­nokul a földre szegezd. Vé­gül egy tarka sereg: fotósok és mitugrásiz riporterek (a Ba Xuyen Hongja alkama- zottai), majd egy egész csa­pat papírpusztító firkász és hivatal nélküli hivatalnok, valamint egy katonai ápoló­nő az előírásos szoknyában, amely olyan rövid, hogy ki­látszanak görbe lábai — raj­tuk, akár márványba vésve, a szifilisz hegei —, aztán a megrokkant titkár, aki az ópium rabja, összeaszottan, ■«ég nélküli köhögési roham­tól rázkódva... , Az ud^ar mélyén a Tá­jékoztatási Ügynökség fele­lős képviselője kétrét hajol­va kéri az „illetékeseket”, hogy foglalják el a helyü­ket __ m agas lázaim lehetett, mert tólrebeszeltem, nem ismer­tem meg őt. A többiek is előkerülnek, cukrot eszünk zsebből, s in- dulunk tovább. Gyöngébb vagyok, mint ahogy gondol­tam. Néhány kilométer után kiadós pihenésre van szük­ségem. Virice is jobban érzi magáit, azt mondja, nincs lá­za. Szerencsére neki nincse­nek bélpanaszai sem. Arra próbálom őket rábírni, hogy menjenek tovább, ne várja­nak rám, majd megyek ón is, Jani velem marad. Még pihennem kell egy kicsit. Ki kellene használni Vince láz- talan állapotát. Arra kell számítani, hogy nem leszünk mindig egyidőben menetké­pesek Vincével, inkább men­jünk két csoportba. Nem tágítottak mellőlem. Gyakori pihenők után egy faluba értünk. Ügy emlék­szem, egy romos templom- bai) feküdtünk, és meleg káposztalevest ittunk. Fáz­tam. Nem tudom, hogy.ahi- degtői,.,vagy a hidegrázástól. Almomban nagy fekete ku­tyával hadakoztam. Óriási vörös nyelve kilógott a szá­jából, ereztem lehelletét... el akartam lökni magamtól, de nem tudtam a karomat mozdítani... $Folytatjuk.-) Kívül, végig a deszkake­rítés mentén, kölykök nyúj­togatják a nyakukat kíván­csi tekintettel; kezük csí­pőn, s arcátlanul nevetnek. A tokás tájékoztatási fő­nök apró jelet ad. Az ötö­dik osztály — eleddig szi­gorúan bezárt — ajtajai vá­ratlanul, hatalmás robajjal kinyílnak, s több mint tíz úgynevezett , menekült” nyomakodik kifelé, a hőség­től félig már fuldokolva, könyökkel-ököllel törve utat a küszöbön túlra — — Hölgyeim és urain», kedves honfitársaim! Íme, ezek az emberek, akik óév jól ismerték a kommunistá­kat, a Viet Congokat; hosz- szú ideig éltek közöttük, de végül, amikor már nem bír­ták tovább elviselni őket, hátat fordítottak nekik, és idejöttek, hogy szabadságba* éljenek, és nekem megtisz­teltetés bemutatni önöknek— Á tájékoztatási pasas ordít a mikrofon ba. A 'yankee politikai tanácsadó — vörös, akár a kakas, a szeme meg zöld, mint a macskáé — előre lép, s ráteszi kezét az egyik „menekült” vállára (az ösz- szetöpörödöttem és megafá- zottan áll előtte) hogy a fo­tósok máris exponálhassa­nak a beállított gépekkel. Aztá-n a tanácsadó gyorsan visszahúzza a kezét, és nad­rágzsebébe süllyeszti. Ekkor áll föl a kerületi főnök, teligépelt lapot húz elő, s kimért hangon ol­vasni kezdi a „Felhívás a néphez !”-t S most váratlanul megszó­lal egy éles hői hang: — Ahol a’! A lyukacsos képű vigéc! Az egyik „menekült” — menkű hosszú, himiőfoít.os alak — fölugrík, s igyek­szik elmenekülni a szedett- vedett banda mögé, közben pedig úgy tesz,' mintha he­gyemé á fiöét, hogy jól hallja a hangszóróiból har­sogó beszédet. Az asszonynak sikerül előre furakodnia a gyerekek között — karján fokhagy­mával teli kosár. A tájékoz­tatási főnök, aki kezét po­cakján összefonva, vallásos áhítattal hallgatja a szónok- látott' megfordul a zajra, és durván, fenyegetően fölki­ált: — Hé! Csönd legye« ott, te néniben! Az asszony azonban ek­korra már egészen j:a.,.rend­őrök sorfaláig tolakodott, es ziháló hangon. ondíbálni kezd: — Te, te, lyukacsos fcéspű vigéc! Azt hiszed, hogy nem ismerlek föl ebiben a «ötét ruhában, mi ?! — Nem hallod, szégyente­len asszony? Fogd be a szátt! Maradj veszteg! — Veszteg; ugyan miért? Micsoda disznósag?! Jól le­itattad ezeket a tésztapof á- júakat, de még így se fizet­tél rá, igaz?! Most, hogy „menekülteket” csináltál belőlük, azt hiszed, hogy egyszer nem csípünk nya­kon, mi?i N éhány percnyi döbbe­net után leírhatatlan felfordulássá válto­zott az elkerített udvar rendje: a tömegből kitört a "röhögés, a rendőrök üvöl­töztek, a zöldséges asszony fölháborodottan kiabált, s mindenfelől vaskos károm­kodások hallatszottak — és mindenütt rohanó léptek, hogy sietve ehszkolhassa- nak, majd az autók. íelúógo indítása az utcában..; S a kiürült udvarban *é- • gül. ott, maradt letiporva — akarná szörnyethalt volna — a Ba Xuyen-i járás tájékoz­tatási főnöke, e gyűlés szer­vezője, és arcvonásai gyanú­san elárultak, mindent... Franciából fordította: Ordögh Szilveszter ✓

Next

/
Thumbnails
Contents