Somogyi Néplap, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-08 / 185. szám

NÉPMŰVELŐK AZ ÜZEMBEN Török emlékek Törökkoppányban A z. érzékenyebbek azt állítják: valami cso­Já.Koaó fintor jele­nik meg a hallgatok arcán, ha valaki azt mondja ma­gáról. o üzemi népművelő. Valószínűleg azért, mert bar a népművelők foglalkozása nem all túl magasan a tár­sadalmi presztizsiistán, a/, üzemben dolgozók még ezen a kategórián belül is eleg hatul állnaK. Mintha ma, az 1980-as évek elejen az üzemi népművelő még mindig azonos lenne a szín­ház- es mozijeggyel házaló, a gyári ünnepségek előtt székeket rakodó kultúrleie- losael —, amely munka ter­mészetesen azelőtt is fontos volt. és ma is az. De , az üzemi népművelő ma már sokkal fontosabb és több en­ne! — akár függetlenített, akár tiszteletdíjas, akár vég­zettsége szerint hivatásos népművelő, esetleg könyvtá­rom, oktatási vagy személy­zeti. szociálpolitikai előadó, esetleg KISZ-titkár. Az üze­mi népművelőnek tájékoz­tatnia, művelnie kell a gyár, a valla lat, az intézmény dol­gozott; képezni vagy to- vabbképezni, kielégíteni az érdeklődést egyhelyütt, fel­kelteni az érdeklődést má­sul t. A közművelődési pártha­tározat, majd a közművelő­dési törvény jelentős válto­zásokat hozott ezen a térén. Frontáttörésről talán nem beszélhetünk, a helyzet las­sú; kitartó változásáról azonban igen. Megalakultak a vállalati művelődési bi­zottságok, amelyeket egyre több helyen i «nyit függet­lenített népművelő vagy ro­kon területen dolgozó elő­adó. A művelődési bizottsá­gok feladata elsősorban a koordináció, ám gyakorlati­lag a bizottság nem koor­dinálja, hanem végzi a munkát. Gyakran nehéz kö­rülmények között, változó lelkesedéssel és változó eredménnyel, de dolgozik. Az üzemi népművelők: jobban a „kirakatban” ül­nek, mint az. intézmények­ben dolgozó társaik: a kö­zönség-, geny piacára gyor­sabban, érzékenyebben kell reagálni ott, ahol nem a kulturális szolgáltatás, ha­nem a termelés az első szá­mú feladat. Az. üzemi nép­művelőknek naponta bizo­nyítaniuk kell, hogy szükség van rájuk. A legfontosabb tudnivaló: nincs minden üzemre, gyár­rá. hivatalra érvényes re- rept. Ott, ahol a dolgozok háromnegyed része nő. fele bejáró. egyharmadanak nincs általános iskolai vég­zettsége, ott ehhez kell iga­zítani a programot Az egyik gyárban a nyolcadik osztályos bizonyítvány meg­szerzését szorgalmazzák, ám (anyagi érdekeltség híján) szerény eredménnyel. Másutt — ahol szintén magas a hat —hét osztályt végzettek szá­ma — abból indulnak ki, hogy a közművelődés sajá­tos eszközeivel kell pótolni a műveitségbeli hiányokat. Itt sok irodalmi vetélkedő, zenés irodalmi műsor, or­vosi előadás és külpolitikai tájékoztató hangzik el, még­pedig nagy sikerrel. M ásutt úgy látszik, a KISZ- es szakszerve­zeti politikai oktatás tananyaga aem tudja követ­ni elég rugalmasan a napi politikai változásokat: is­méit és népszerű tévékom­mentátorok, újságírók meg­hívásával próbálták kiegé­szíteni ezt. Ugyanakkor ér­dekes. hogy egyik gépipari üzemünkben a hétköznapo­kéin gyorsabban hasznosít­ható ismeretek megszerzé­sét akarja lehetővé tenni a közművelődési bizottság: villanyszerelés. varrótanfo­lyam, hoob'kertészet tarto­zik ide. Van. ahol a szak­mai tanfolyamok szervezése a fö feladat, másutt pedig már a második szakma megszerzésé a program. A nagy' rendezvények kö­zül az operett, könnyűzene, magyarnota-hangversenyek a legnepszerüboek — es eb­ben nincs semmi szégyellni- való. önálló komolyzenei koncertre aligha lelik meg a nagyterem — ám egy-egy vállalati ünnepségen, szo­cialista brigád baráti össze­jövetelén húszperces (eset­leg hangszer-ismertetéssel egybekötött) könnyű szimfo­nikus zenei műsort minden­ki szívesen fogad. Egyik győri textilüzemből rend­szeresen járnak Pestre az Operaházi előadásaira. Nekik az a gondjuk, hogy kicsi a gyári klub a XIT-előadások szamára. Tavaly óta ugyan­is hirtelen megnőtt az ér­deklődés, A titok nyitja: mások lettek az előadók, jobbak, felkészültebbek. Ilyenkor nem baj, ha megy a vonat. A menetrend ugyanis igencsak behatárolja a köz- művelődés lehetőségeit. Gyakran kell kérni az elő­adót. ne beszéljen tovább háromnegyed háromnál, úgyis felállnak, mert indul a vonat. Ám az is igaz. ha a téma és az előadó egy­aránt érdekes, megvárják, a következő vonatot. A három műszak, a bejá­rók és a családos nők nagy- szánta mindenütt bonyo­lulttá teszi a népművelők munkáját. De mit szóljanak azok a vállalatok, amelyek­nek a hatóköre két. vagy éppen öt megyere terjed ki, es dolgozóik zöme nem ugyanott áll a gép vagy író­asztal mellett, hanem töl­tést, utat, csatornát épít? I-ehet, hogy itt esetleg a vállalat saját; művelődési célra átalakított mikrobusza segít majd? A z egyik üzem nép­művelője büszkén mondhatja: van már egy olyan száztagú törzsgárdaja, amely minden rendezvényen ott van. Egy másik azt panaszolhatja: sa jnos, a műsorokon mindig csak ugyanazt a száz embert látni. Vagyis ugyanaz a né­zőszám valahol sikernek szá­mit, a- másik helyen nem. Mindenesetté a cél nem­csak az lehet, hogy évek múlva a szám harminccaí- ötvennel több legyen, ha­nem az is, ne legyen tízzel- hússzál kevesebb. Hogyan lehet ezt elérni? Ne túl messze tűzzük ki a célt, a feladat mele a lehetőségeket is vegyük seámitasba. Ne akarják a népművelők meg­oldani a dolgozók művelő­dését, szórakozását, de akar­ják segítem. Ne gazdálkod­janak az emberek idejével, hanem tanítsák meg őket az idővel való gazdálkodás­ra. Ehhez kell megtalálni a legjobb módszereket, még­pedig a helyi sajátosságok figyelem bevéte lé vek G. B. Meg nehány hét a szeszé­lyes. forró nyárból, s itt az új tanév. Meg elevenen él ben­nünk a múlt tanév minden sikeres perce, öröme es bána­ta. Az újnak küszöbén arra gondolok: vajon miért válik mostanában minden tanév­kezdés egyre izgalmasabbá. A válasz egyszerű. Négy év telt el az új nevelesi-oktatási terv bevezetése óta, s ez igazán próbára tette a pedagóguso­kat. a tanulókat és a szülőket. Gazdagabb ismeretanyagot, magasabb szinten, korszerűbb módszerekkel kellett tanítani, elsajátíttatni’. Ismeretesek a gondok, az eredmények. A gyakorlat jól. tükrözi az el­melet helyességet, valós érté­kéit. A folytonos „megújulás", útkeresés ellenére — amely­nek folyamatában a pedagó­gusok zöme helytállt, becsü­letesen dolgozott — sok az el­lentmondás, a negatív jelen­ség. A nyáron időt szakítottam arra. hogy volt iskolám összes tanulójának mostani eredmé­nyei Összehasonlítsam az elő­ző evivei. Bizony szomorkás Szoier­gyűjiemény Párádon A Művelődési Minisztérium védett gyűjteménnyé nyil­vánította Asztalos Joachim parádi fafaragó alkotásait. A két eve elhunyt népi iparművész lakóházában be­rendezett kiállítás nyilvános bemutatótermi rangot kapott. (MTl-fotó — Bransletter Sándor felv.) A Somogyi Néplap 1982. április 25-i számában olvas­tam a Nárciszos és Török­kút című cikket. Ez adta az ötletet, hogy én is írjak Tö- rökkoppanyról és a Török- kútról. 1978. május 15-én hely­színi szémlet tartott a tö- rökkoppányi Törókkútnál az Országos Műemléki Fel­ügyelőség a községi tanács elnökével annak megállapí­tása végett, hogy a kérdéses kút valóban török erede­tű-e. vagy a név csak ha­gyomány alapján keletke­zett. Már Csánki Dezső is em­lítést tett Törökkoppany is­mertetése során a kútról. A helyszíni szemle során a következőket lehetett meg­állapítani. A kútház fogla­lata erős meszes habarcsba rakott keskeny és jellegze­tes méretű török téglásból a kép. A felsőben csaknem öO, az alsóban 25 százalékkal romlott a bizonyítvány. Nagy mennyiségben nőtt az elégsé­gesek száma (amelyek közül igen sok légiesen könnyű fajsúlyúnak tekinthető, s kö­zelebb van az egyenes szárú osztályzathoz). Nőtt a buká­sok száma is — a sokrétű és intenzív felzárkóztató munka ellenére. Ezek tények, s a té­nyekkel nem lehet vitatkozni. A már augusztusban kezdő­dő tanévben egyes osztályok­ban ismét lesz újonnan belé­pő tantángy. Vele párhuzamo­san új tankönyvek, segédletek jelennek meg. A régi gon­dokhoz újak. ismeretlenek sorakoznak. Mit várnak a pe­dagógusok. a társadalom, a szülők? Tán ki lehet jelente­ni: nem újabb kiadványokat, nem még több fejtágítót, ha­nem a négy év alatt felgyü­lemlett sok okos. hasznos ja­vaslat realizálását. Nos lássuk, konkrétan pél­dául mit'.’ Szabadságot olyan olvasmányok elhagyására az alsóban (de a felsőben is), amelyek az életkor, az érte­f alázott. Ez a része tehát kétségtelenül torok eredetű. Boltozata, valamint a vízhez levezető és ugyancsak bolto­zott lépcsőlejáró azonban nagy méretű barokk vagy XIX. századi téglából ké­szült. A kútház vagy forrásfog­lalat eredetileg művelés alatt álló területen vagy le­gelőn lehetett es egy major­sághoz tartozhatott. Az sem kizárt azonban — mint ahogy a múlt századvégi ha­gyomány is tartotta —, hogy a községben volt török für­dőt látta el vízzel. A kút körül elterülő erdős rész a dűlő nevében őrizte tovább a kút — a török csorgókút — cseszme elnevezést. A tö- rökkoppanyi Törökkúthoz hasonló török forrásfoglala­tot a korabeli magyarorszá­gi emlékek között nem is­merünk. Egyedi volta miatt műemléki védettség alá he- -----.-------------------------------------­l em. s az érzelem miatt nem odavalók. Több gyakorlóéra kellene matematikából az egész évi rohanás helyett. Az igazság ugyanis az, hogy gye­rekeink jó része nem tud szá­molni, óriási gondja van az alapműveletekkel. Talán a fe­lesleges részeket kellene el­hagyni. s máris szabadulná­nak fel órák. Meg kellene vizsgálni tankönyveinket a taníthatóság es a tanulható- sóg szempontjából ... Sok gondot okoz a követel­ményrendszer lazasága. En­nek gyakorlata ellentmondá­sosan tükröződik az érdemje­gyekben, a fölmérésekben és általában az értékelésben, így aztán tovább nő a diffe­renciálódás az iskolák között s az azonos iskola párhuza­mos osztályai között is. Mind­ezek negatívan hatnak a kö­zépiskola új első osztályosai­nak értékszintjére. Bízom abban, hogy az ápri­lisi párthatározat szellemében gyors intézkedések születnek. Kiss Ottokár ny. iskolaigazgató lyezését javasolták a műem­léki . felügyelőség szakembe­rei. ’ Elbeszelesek szerint való­színű. hogy égetett agyag­csöveken vezették be a vi­zet a török fürdőbe, amely a templom mellett lehetett. A törökkoppá nyi Török­kút története szájról szájra szállt. A nép képzeletében élt: népdal is keletkezett róla. Ezt a dalt az 1981. évi néprájzi pályázatomban le­írtam és magnószalagon ,s mellékeltem. A kút környéke ma már nem olyan elhagyatott, mint jó néhány évvel ezelőtt. A helyi tanács, a tsz. a KISZ, az úttörők es az erdeszet gondozza. Úttörő- es KISZ- tábort szeretnénk ott létesí­teni. valamint erdei sport­pályát. Van egy másik történet is, ami a törökkorra emlé­keztet. Itt is kapcsolódik a jelen a múlttal. Ez év már­cius végén a helyi termelő- szövetkezet a törökkoppá nyi réten, a faluhoz közel le­csapoló, talajjavító munkát végzett. A gépek a földben mélyen elhelyezett, kihegye­zett oszlopokat hoztak fel­színre. A körülbelül 180 centiméter hosszú tölgyfa- oszlopok felső, elkorhadt vé­ge ugv 80 centire volt a föld aiatt. Hegyes vegük meg van pörkölve. Már ak­kor is tudták, hogy ezzel tartósabb a fa a földben. A törökkoppányi vár palánkfa­lának a maradványaira gya­nakodtam. 1982. április 6-án értesítet­tem a múzeumot. Másnap már itt is voltak. Kimen­tünk a helyszínre. Ott vol­tak az oszlopok: néhány a föld felszínén, a többi a földben. Vonaluk keresztez­te a Koppány-patakot. Ta­nakodtunk. mi lehetett a rendeltetése. Várfal, duz­zasztó gát? Elmocsarasitot- tak vele a rétet, hogy jou- ban biztosítsák a veuelmerV Azt is mesélik, hogy a törö­kök felduzzasztottak a Kop­pány-patakot és hajóztak rajta. A lelőhely neve is őriz ebből valamit; Hajo- csapaj vagy hajocsapas ?). Bősze Gabor Könyv és cégér Ismerjük a szólást — na persze, nem a könyvekkel — egv más áruval kapcsolat­ban. Mert bármennyire fur­csának tetszik: a könyv amellett, hogy szellemi, esz­tétikai érték és nyomda­technikai produktum, egy­ben értékesítésre szánt, meg­határozott árral rendelkező nortéka is. Mint ilven meg­kívánja. hcfgv megkülönböz­tetett figyelemmel és keliő intelligenciával reklámoz­zák. esetleg csomagolják, szállítsák — egyszóval for­galmazzák. Szándékosan maradt ki a felsorolásból a könyvértéke­sítést. lebonyolító üzletháló­zat. mert megyénkben — a városoktól e.s egyes Balaton- parti községektől eltekintve — a falvak könyvkereske­delmét képviselő szűk suf- rrk. pavilonnak nevezett, sö­rözök és zöldségboltok szom­szédságát élvező, raktárnak is silány szobácskák hem nevezhetők annak. Az úgy­nevezett árukapcsolás külö­nös — néha egész bizarr — módjaival, találkozhatunk. Az már jó aránynak számít, ha 5—6 faluban van esv papír-írószer boltocska, amelyben. úgy mellesleg, könyvet is lehet kapni. Nem akarom igazságtalanul bí­rálni a helyi áfész-ek ke­reskedelmi politikáját, és nincs is birtokomban kimu­tatás a falvak bolthálózatá­nak összetételéről, de a vi­déket járó és a megvét né­mileg ismerő utazónak a té­nyek, a könyvesboltok szem­betűnő hiányai — statiszti­kai összesítés nélkül is — lehangoló összképét nyújta­nak. így a csalódott idegen kénytelen más kereskedelmi egységet felkeresni. s ott gyorsan vigasztalódik. De legyünk őszinték: eredetileg sem könyvvásárlás volt a célja. Ügy érzem, könyvter­jesztésünk lebecsüli a falun élő lakost, mint olvasót, és lemond róla vásárlóként is. Kényelmes és káros, morális és művelődéspolitikai szem­pontból is felülvizsgálandó álláspont ez. (Bár láttunk már műszaki boltokban, sőt autóscsárdában is könyv­árusítást, amely — egyéb lehetőségek híján — pozitív törekvés!) Ellentmondanak a borúlá­tásnak a í'alvainkban mű­ködő könyvtárak eredmé­nyei. A könyvtár sajátos le­hetőségeivel befolyásoló)» lehet egy község kulturális es társadalmi életének. Me­gyénk könyvtárhálózat« szer­vezettségében és tapaszta­lataival messze előtte jár a könyvértékesítésnek. Célsze­rű lenne a két szervezet kö­zött szorosabbra fűzni a kapcsolatot. Van is példa erre. Boglárlellén például — de remélem, nem csak ott — a könyvesboltban könyv­kölcsönzés is folyik. Könyv­tár és könyvesbolt egy he­lyen; kereskedő és könyvtá­ros egy személyben — azt hiszem, életrevaló és hasz­nos kezdeményezés. Persze más szerepet tölt be a könyvtár és mást a könyvesbolt. SzeretjÜK az új könyveket: ha pénztárcánk bírja, vásárolunk is. Él­mény válogatni a frissen megjelent példányokban, be­leolvasni egy-egy recenzió­ba. sőt, ha időnk engedi, diskurálunk az eladókkal a várható újdonságokról. Sze­relek könyvet venni. Sza­momra esemény ez, és min­dig az az „öncsaló'’ érzés fog el, hogy jól jártam, jó üzletet csináltam. Ismétlem, a könyv áru, és a rendelkezésre álló üzlet­hálózat nem képes kulturá­lis missziót képviselni. Ma­gyarországon — 1982-ben — semmilyen bornak sem ke') cégér. Könyvkiadásunk és könyvértékesitésühk azonban nagyon is rászorulná erre. M. I. I Tanév előtt

Next

/
Thumbnails
Contents