Somogyi Néplap, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-06 / 183. szám

Az emberi jogok nyoméban Rekordot ígér a kukorica Nyár vége Babodon H ogyan lehetséges, hogy egyáltalán lét­rejöttek kompro­misszumok az emberi jogok ideológiailag érzékeny kér­déseiben? Van-e talaja en­nek a „felepítfnénynek” ? Nemcsak szűkén vett gaz­dasági rugók, hanem általá­ban vannak-e a jogi formák mögött húzódó mélyebb okok, politikai, kulturális, történelmi támasztékok? Először is: a különbségek az emberi jogok felfogásá­ban a létező rendszerek közt valóban nagyok. De, mégis, a második világháborúban és azt követően kialakult politikai realitások miatt nem akkorák és nem éleződ­nek úgy ki, mint sokan gondolnák. A legnagyobb különbséget okozó tényező­ket fokozatosan „bekerítet­ték” vagy töpbé-kevésbé si­keresen zárójelbe tették. A fasizmus az az erő, amely totálisan tagadja az emberi jogokat, de a világháborúban kellett és sikerült összefogni ellene a kommunistáknak és a demokratikus kapitalisták­nak, és le is győzték a fa­sizmus fő erőit. „Kis fasiz­musok”, helyi fasizmusok azóta is vannak, felbukkan­nak, de nem váltak nem­zetközileg fő erővé. Ezért — legalább formailag — az emberi jogok egyes normáit elismerni kényszerülnek, vagy arra ítéltetnek, hogy rendszeresen megszégyenít­sék, elszigeteljék őket. A fejlett kapitalista de­mokráciák táborában szélső konzervatív felfogás is je­len van, de ez nem válhat egyeduralkodóvá. Az ameri­kai és a brit konzervatív egyetért abban, hogy a vál­lalkozói magántulajdont a legfontosabb jogok egyiké­nek tartja, de azt már nem is várhatják, hogy ezt széles nemzetközi egyezmény tar­talmazza. Abban pedig még a brit sem követi az ame- - nkai konzervatívot, hogy a szabad fegyverviselést alkot­mányos alapjognak tartsa. A nyugati szociáldemokraták es liberálisok nem értenek egyet a szocialista országok­kal a kollektív politikai jo­gok értelmezésében, de ál­láspontjuk közeledik azoké- hoz a gazdasági (foglalkoz­tatási), a szociális, társada­lombiztosítási és a kulturális jogok esetében, s túllépnek a konzervatívokon, akik ide­genkednek e jogoktól. Ezért például az Európai Kommu­nista és Munkáspártok 1976- os Berlini Konferenciájának Nyilatkozata együttműködés­re hívott fel ezekkel az erők­kel az Emberi Jogok Egyez­ségokmányainak minél széle­sebb körű ratifikálása érde­kében. A fejlődő világban a kolonializmus fel­számolása olyan fej­lemény volt, amely utat nyitott az emberi jogok el­ismerésének, bár nem min­den szelekció nélkül. A leg­nagyobb érdeklődés a nem­zeti, a faji egyenjogúság iránt, valamint az éhezés­től, betegségtől való men- teSség iránt nyilvánul meg. Ezfek érdekében a harmadik világ olyan jótékony sür­getést es közvetítést fejt ki. amely a szocialista és nyu­gati országok közti megegye­zést is előmozdítja. A töobi jogok iránt a fejlődő álla­mok érdeklődése nem egy­forma. Egyes jogok elisme­rése iránt bizonyos múltból maradt hagyományaikkal szemben éppen a külföld fejt ki rájuk nyomást, pél­dául a női egyenjogúság, a vallás, illetvé vallástalanság megválasztásának joga, vagy a kisebb nemzetiségek jogai eseteben. A szocialista országokban a kollektív fejlődés és az egyéni jog, boldogulás viszo­nya nem volt mindig konf­liktusmentes. szélső állás­pontokkal itt is találkoz­tunk. Felületesség volna azonban csak ezekből álta­lánosítani. A történelmi fej­lemények — amelyek közt kiemelkedett a második vi­lágháborús ' antifasiszta harc, s azt megelőzően az Barcs kerékpáros város. Azt, hogy sok kétkerekű gu­rul az utakon, mindenki ta­pasztalja. A Dráva-parti vá­ros általános rendezési ter­vének készítését megelőző részletes felmérés azonban meglepő számokat is tartal­maz. Csúcsforgalomban — a műszakváltást követő per­cekben — például három­szor annyi kerékpár halad át az útkereszteződéseken, mint autó. Zsúfoltságot és forgalmi veszélyhelyzetet egyaránt okoznak. Marad a kerékpár — Az általános rendezési terv készítői arról is meg­győződtek — mondja Henger Janos városi főmérnök —, hogy a bicikli nem „divat- jarmű” Barcson. hanem hosszú idő óta — és a tele­pülés adottságait figyelembe véve nagyon hosszú ideig lesz még — az egyik fő köz­lekedési eszköz. Ez azzal is jár, hogy a várostervezőknek számolni kell vele. E té­nyek alapján készül a javas­lat, hogy miként lehetne a kerékpárosok biztonságos közlekedésének feltételeit megteremteni. Az már vilá­gosan látszik, hogy a gépko­csikkal egy úttesten nehéz helyzetbe kerülhetnek a bi­ciklisek. Az látszik a legva­lószínűbbnek, hogy a város tengelyét jelentő utcával párhuzamosan — a házak másik oldalán kerekparuta- kat építünk. Barcson két évig tartó adatgyűjtés előzte meg az általános rendezési terv ké­szítését. A Dunántúli Terve­ző Vállalat mérnökei min­denre kiváncsiak voltak: a jellemző meteorológiai ada­tokat éppúgy összegyűjtöt­ték, mint az epületek alia­A világ országaiban külön­bözőek a tulajdonviszonyok, az alapvető osztály viszony ok, elteröek a politikai, az ál­lami intezmenvrendszerek es a pártrendszei-ek. Hasonló es közös elemeket teremt vi­szont az émberi kultúra el­eit szintje, annak elterjedé­se. Emellett bizonyos közös veszélyek elhárítása — a nukleáris háború elkerülése, a környezetvédelem — es bizonyos közös gondok meg­oldása — például a nyers­anyag- és energiakérdés — is közös normák kialakulá­sát kívánják meg. És nem utolsósorban közös elem, amire már egyes ókori gö­rög filozófusok rámutattak: minden országot emberi lé­nyek lakják. Az alapjai megvannak tehát a közös erkölcsi normák, értékek erdekek kialakításának. Megvannak az alapjai an­nak, hogy a fegyverkezés példátlan technikai ma­gaslatai ellenére ne a fegy­ver legyen az egyetlen nemzetközi szankciós eszköz. A nemzetközi kapcsolatok­ban szerepet játszik a köz­vélemény előtti presztízs es a szégyen is, s létezik — bi­zonyos közvetítésekkel — nemzetközi közvélemény. N em igaz, hogy ez a nemzetközi közvéle­mény nem érdekli, nem zavarja az egyes kor­mányokat. Amikor azonban a rendszer identitását látják veszélyeztetve, szakitópró- bának kitéve, a közvéle­mény-visszhangtól átmene­tileg eltekinthetnek, s még a körültekintőbb kormányok is súlyos lépésekhez folya­modhatnak. Kulcsár Péter potara vonatkozó számokat vagy a talaj és a környezet biztosította adottságokat. Előre számolni így derült ki például, hogy a Dráva mente talaja és éghajlata kiválóan alkal­mas szójatermesztésre. Ar­ra viszont a legöregebb bar­csiak sem emlékeznek, hogy itt valaha akár egy négyzet- méteren is termeltek volna szóját. A tervezők természe­tesen minden oiyan ipari tevékenységgel számolnak, amelynek Barcsra telepítése valaha szóba jött. Ezt is fi­gyelembe véve a tervkészí­tők véleménye az, hogy eb­ben a térségben a mezőgaz­daságnak továbbra is meg­határozó szelepe lesz. Az élelmiszer-alapanyag terme­lése mellett viszont indokolt előbbre lépni a félkész- és késztermékek gyártásában, árusításában. Az általános rendezési terv a jelenre épül, és az ezredforduló utáni évtizedig határozza meg a Dráva-parti Város fejlődésének fő irá­nyait. 1970 óla 6 ezerrel nőtt a település lakóinak száma. A tervkoncepció szerint 2010-ig növekszik újabb hat­ezerrel Barcs leíekszáma. Ezt a szamot hoztak fel érvkent a tervezők a tele­pülés lakóinak kérdéseire, amikor azt tudakoltak, hogy az iparfejlődés munkaerő- szükségletét miként biztosít­ják. Barcs lakói ugyanis nemcsak akkor ismerik meg az általános rendezési tervet, amikor a tanács elfogadja, hanem véleményt formálnak róla készítésének idősza­kában is. A koncepciót meg­ismertettek az üzemek mun­kásaival. s ezeken a beszél­getéseken 160 javaslat, vé­lemény hangzott el. A ker­Ezen a héten vagy a jövő hét elejen a zab aratásával is végeznek a somogybabodi Petőfi Termelőszövetkezet­ben, s ezzel pontot tesznek az idei gabonabetakarítás vegére. Mint minden eszten­dőben, ezúttal is nagy mun­kát adott ez a tennivaló, ugyanis ebben a közös gaz­daságban a szántóterületnek mintegy a felén vetik a ka­lászosokat, s minden harma­dik hektáron búza terem. Mint aivól Bártfai Imre el­nök tájékoztatott, az idén a kombájnoknál, a szárítónál nem hátráltatta a munkák menetét alkatrész- és üzem- anyaghiány, eltekintve a magyar gyártmányú ékszíjak rossz minőségétől: ezek ugyanis az erősen dombos talajon gyorsan kinyúltak, használhatatlanokká váltak, s egy-egy darab nem „szol­gált” tovább két-három nap­nál. Ami miatt mégis elhú­desekre, amelyeket ezeken >a helyeken feltettek, a terv­ben kell majd váiaszt adni. A kerékpárutak kialakításá­nak módja éppúgy szerepelt a kérdések között, mint az alapellátást biztosító intéz­ményhálózat fejlesztése. Válaszra váró kérdések — A vizsgálatok azt mu­tatják — mondta a városi főmérnök —, hogy a telepü­lés egeszet tekintve vannak már olyan intézmények, amelyek az igényeket — a mennyiséget tekintve — hosszú tavon kielégítik. Te­rületi elhelyezkedésük azon­ban nem jó. A körzeti or­vosi munkahelyek száma például hatezerrel több vá­roslakó egészségügyi ellátá­sát is biztosítani tudja. A rendelők egy része azonban a városközpontban van, s a belcsai területen, a min- talakóteieptöl keletre kevés az orvosi rendelő, a bölcső­de. Azt sem lehet figyel­men kívül hagyni, hogy a varos cigánylahóinak száma a jelenlegi 10 százalékról — harminc év alatt — körül­belül 18 százáiesra emelke­dik: bölcsődei, óvodai és or­vosi ellátásuk ma még meg- oldatián. És a lakók kérdeztek. Mit terveznek Barcs értékeivel, a Drávával, a Május i. parkkal? Hol kaphatnak tel­ket azok, akik meg kertész­kedni akarnak? Mennyi a realitása annak, hogy a vá­rosközpontba tervezett léte­sítmények megvalósulnak? A kérdések egy részére maga az általános rendezé­si terv ad majd végső vá­laszt. Más részüket viszont a tervkoncepció aiapjan is meg lehetett válaszolni. Bar­csot — s minden települést — lakói formálják. zódott az aratás: az eső gyakran kényszerpihenőre vezényelte a kombájnokat. Ezen a heten a szalmáié­it úzas folyt, tarlómunkákat Végeztek az őszi meg a tava­szi vetesek. aiá, és javaban tartott a takarmány betaka­rítás. — A vörösherét másodszor kaszáljuk, kifogastalan a minősege, hasonlóan a lu­cernához, amit már harmad­szor kaszálunk, de a negye­dik hozamra is megvan a remény — mondta Bártfai Imre. — Eddig hetven va- gonnyi lucerna- és vöröshe- reszénát hordtunk be a kö­zösbe, harminc vagonnal pe­dig a háztájiba: ehhez a mennyiséghez a gazdák ré­szestermésként, illetve vá­sárlás útján jutottak... Az elnök a babodi napra- forgótáblán, Komaromi Ja­nos foagronómus pedig a gamási gyümölcsösben ka­lauzolt bennünket. A 330 hektár napraforgó rekord- termést ígér, s így véleked­nek a vezetők a 450 hektár közös és a 400 hektár ház­táji kukoricáról is. Több mint ezer szarvasmarha vár a szenara meg az 500—600 vagon fövelesü silókukoricá­ra a teesz istállóiban; szép hozamot ígér a letakarított árpafoldbe vetett száz hek­tár silókukorica is. A gazdasag negyvenhektá­ros gyümölcsöse két helyen Az Országos Piackutató Intézet az elmúlt félévben felmerést készített arról, mi az oka a bútorok iránti ke­reslet erőteljes csökkenésé­nek. Az intézet a vizsgalatot nem megbízásból, hanem sa­ját kockázatára végezte, azoknak az áruforgalmi ki­mutatásoknak az alapján, amelyekből nyilvánvalóvá vált, hogy a bútorkereske­delem területén felbomlott a kereslet és a kínálat egyen­súlya. Míg ugyanis látszóla­gos túlkínálat tapasztalható a bútorpiacon, a vásárlók nem mindig kapják meg azokat a termékeket az üz­letekben, amelyeket keres­nek. A piackutató intézet szak­emberei a vizsgálat során az ország bútorbolt-háloza- tanak mintegy kétharmadá­ban megkérdezték a boltok vezetőit és az eladókat a vá­sárlók igényeiről: a felmerés- első fázisában az úgyneve­zett korpusz bútorok, vagyis a fából vagy azt helyettesí­tő anyagokból készült szek­rények, asztalok, székek és kisbútorok keresleterői és kí­nálatáról tájékozódtak. Megállapították, hogy a túlkínálat ezen a területen is — a bútorkereskedelem egészéhez hasonlóan — csak látszólagos. Az üzletek rak­táraiban felhalmozódtak például azok a szekrényso­rok, amelyeknek magassága nem éri el a 180 centimé­tert, s amelyekre a vásár­lóknak bums igényé. Ugyan­található: Gamason és So- mogytúrban. Az eddig beta­karított termesről hallottuk: a meggy jól fizetett, s a barack mennyiségével, mi­nősegével is elegedettek, csak éppen az árával nem. Nagy a különbség a felvá­sárlói és a fogyasztói ár kö­zött. — Már az idén is nyitot­tunk ideiglenes elárusítóhe­lyet a gyümölcstermelő te­rület közelében, jövőre azon­ban boltot létesítünk a nagy forgalmú út mellett,- ahol frissen szedett barackot, dinnyét, a húszhektáros al­matermő terület termését értékesítjük — jóval olcsób­ban, mint amennyiért ugyan­az az áru a kereskedelem­ben kapható. És vásárolunk egy kis teherautót,, mellyel gyümölcsöt vihetünk a Ba- laton-parti SZOT-üdülök- be. . . Ezekkel az intézmények­kel tavaly mar volt szerző­désük, melyet megfelelő szállító jármű híján nem újítottak meg,. Pedig az üdü­lőknek jól jött, a téesznek is kifizetődött, hogy az üdü­lők elé mindig friss, néháfiy órával előbb meg a fán csüngő gyümölcsöt tehettek az asztalra. A szedes nem okoz gondot, mert a szövet­kezet melléküzemágaiból barmikor átcsoportosíthat­ják a munkaerőt a gyümöl­csösbe néhány napra. csak nem kelendőek az új­szerű színezésű, a pácolt zöld es vöröses színű szek­rénysorok. Nem találnak ve­vőre azok a szekrénysorok, amelyek túl hosszú falfelü­letet igényelnek, s nem he­lyezhetők el a viszonylag kisméretű új lakásokban. Nem vásárolják azokat a szobaberendezeseket, ame­lyekből hiányoznák a kisebb kiegészítő es a berendezés egyedi jelleget biztosító bú­tordarabok. A mennyiségi túlkínálat ebenere viszonylag nagymér­tékű kielegitetlen keresletet tapasztaltak a piackutató szakemberek. A vásárlók el­sősorban a normái meretű, tehát7 a 180 centiméternél magasabb szekrénysorokat igényük, s ezek közül is fő­ként azokat, amelyek há­rom méternél rövidebb fal­felületen is elhelyezhetők. Nem kínál a kereskedelem — hiszen a bútoripar sem gyárt — olyan szekrénysoro­kat, amelyekben két kétaj­tós szekrény található. Pedig — • tóként a családi házak tulajdonosai — zömmel eze­ket igényelnék. Nagyon ké­vés a kiegészítő bútor — könyvespolc, íróasztal, ko­mód es virágállvány — is. Ezeknek a gyártása jelenleg nem megoldott. (Folytatjuk) A lakók „zsűrizték** a javaslatot A biciklis város lendülete Kevés a kiegészítő bútor Látszólagos túlkínálat •1935-ös, Dimitrov által elő­terjesztett népfront-irány- Vona] — megaiapoz'ák a szocialista tábor érdekeltsé­gét az ENSZ es az emberi jogok megállapodásai iránt. A személyi kultusz törvény- sértéseinek leleplezése, fel­számolása, a XX. kongresz- szus és más fejlemények pe­dig tovább tisztázták ezt az álláspontot. erősítették a személyi jogok és garanci­ák iránti érdekeltséget. A nemzetközi enyhülés idősza­kában — aminek további 'fennmaradásáról lehetnek különbüző nézetek, de . ezt az időszakot nem lehet meg nem történtnek tekinteni — további elemek is jelentkez­tek a szocialista országok belső jogában. Az 1977-es szovjet alkom anytól a ma­gyar törvényekig sokfelé ki­mutatható az egyéni jogok határozottabb megfogalma­zása. Megbuktak ugyanak­kor olyanok, mint Csiang- esing és Pol Pót, akik a tör­vénysértések legdurvább formáit elevenítették fel. Mindez természetesen nem járt a rendszerek, köztük a két legnagyobb, a fejlett tő­kés és a létező szocialista rendszer alapvető struktú­ráinak közeledésével, össze­mosódásával. Az ilyen illú­ziókat már egyre keveseb­ben vallják. Az emberi jo­gokról szóló kompromisszu­mos megállapodások kulcsa éppen az, hogy bizonyos mértékig sikerült ezeket a kérdéseket a rendszerek alapvető strukturális kérdé­seitől elválasztani. Így sike­rült bizonyos közös eleme­ket feltárni, amelyek a vi­lágban az emberek életében sokszor alapvetőek, noha a rendszerek strukturál, azok identitásának megőrzése szempontjából nem azok. Közös elemek — közös alapok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents