Somogyi Néplap, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-29 / 202. szám

... vrgwvv VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! V-iPöV^' ARA: 1,40 R NÉPLAP AZ MSZMP SOM 0 G Y MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVIII. évfolyam, 20?.. stőm 1982. migusttus 29., vasárnap Iskolabúcsúztató képsorok keverednek a tanévkezdés hangulatával Búcsúznak az óvodások, vállukon a tarisz­nya s benne a hamuba-sült pogácsa — a régi diákhagyo­mányt már ok is átvették —. s a nyolcadikosoknak még több jut az ünneplésből. A tanulmányokat ezután is folytató diákok érettsége, diplomaszerzése meg többet kíván . Jelentős állomások — kár lenne tagadni. Az előbbre,jutá-s az ünneplésben is megnyilvánul. A tovább­haladást ritkábban kíséri ilyen fényes „szertartás”, a munka öröme nyújt végülis igazán boldog érzést. Az első osztályba iratko­zott gyerekek arcáról a vára­kozás örömének beszédes csillogását olvastuk le. Az első tanév kezdésének izgal­ma festi legpirosabbra arc­bőrünk színét. Mi mindent kifejez ez a pír. a belső lifcz. a feszültség, a fakadó könny­csepp ... A szív tájékán kü­lönös. eddig sosem érzett szorítás .. . Pedig napok, he­tek teltek cl. hogy a hatéves gyerek szinte észrevétlenül készüli erre a napra. Nem telt el nap, bogy a kis elsős ne beszélt volna az iskolám! az idősebb testvérek ne me­séltek volna a betűkről, a számok világáról, a gyerek- közösségek életéről. Nem. többnyire nem, idegen-a mai hatévesek előtt a . közösségi élet. a tanulás, hiszen több­ségük az óvodákban ..bele­nőtt” az iskoláskorba. A napközis batyu mégsem ha­sonlítható az igazi iskolatás­kához . . . Próbálgatják is vallókra vetni a nag-okét. az előre megvásárolt füzete­ket pedig már betekkel ez­előtt becsomagolták. A még ki nem alakított iskolarend máris szervező erő a gyerek életében — Hétfőn már nem fekhe- tem későn, mert iskolába kell menni — szól az egyik kislány. Ö mondhatná cl csak igazán az újság hasáb­jain is. mit érez ezekben a percekben. Biciklijével az , udvaron köröz. Az „S '-kanyart úgy írja le, hogy még nem tudja alakítani a betűt. Fordul»to­kát téve ügyel a másik jár­müvekre is. Együtt él a for­galommal. próbára téve ön­magái. Mellé karikázik kis barátnője. Fékeznek, meg­állnák. az út szélére tolják kerékpárjukat. Beszélgetnek. Az első tanévkezdésre már kiállták a próbát Fs szeret­nének még többet megvaló­sítani vágyaikból. Születé­sük pillanatától erre törek­szenek. A járókában egy- szeresak fölálltak, aztán bot­ladozva rvjenni kezdtek: sok mindenen túl vannak már, de nincs vége a tanulásnak. A tanulás nem az iskolapa­dokban kezdődik, és nem is ott fejeződik be. A köteles­ség teljesítését sem hatéves kortól kérhetjük csak szá­mon. miként a gyerek jogai is a születés pillanatában fo­gannak. Várják-e vajon a tanév­kezdést a nagyobbak? Akik közelebb állnak vágyaik tel­jesüléséhez. Tehetségük, igyekezetük miként tör mind előbbre? A tanévkezdés ne­kik is újabb lendületvételt kell jelentsen. Még maga­sabbra!... A kezdés és a kezdet foly­tatása a sok újrakezdéssel a szárnyfeszítés igazi próbája. Talán azért nem ünnepeljük őket. mert nem állnak meg a startnak Haladnak emelt fő­vel, napba néző szemmel... A nukleáris fenyegetés ellen Az ENSZ-közgyűlés szep­temberi ülésszakán folytas­sák a leszerelési világérte­kezlet megrendezésével kap­csolatos kérdések áttekinté­sét — javasolja a világszer­vezet különbizottsága. A leszerelési világéi-tekez.- let előkészítésével foglalkozó bizottság most véget ért ülé­sén a szocialista közösség or­szágai a tó hangsúlyt a fegy­verkezési hajsza elleni nem­zetközi erőfeszítések fokozá­sára helyezték. Megítélésük szerint a feszültség növeke­dése miatt különösen idősze­rű az oij'an egyetemes és te­kintélyes fóru-m összehívása, amely gátat vethetne a nuk­leáris fenyegetésnek. A bi­zottság üiésen a Szovjetunió kifejezésre juttatta, hogy kész konkrét, lépésekre a nukleáris fenyegetés meg­szüntetése érdekében, s ezek között S7.er.epel az a kötele­zettségvállalás is, hogy első­ként nem alkalmaz nukleáris fegyvert. Jurisics harcosaira emlékeztek Kőszegen A török ostrom 450. évfor­dulójáról emlékeztek meg tegnap Kőszegen. A határ­széli kisváros zaszlódíszbe öl­tözött a nevezetes évfordulón, s a lakosság "tömegesen vett reszt a hős elődökre vaió eqj- .esezés minden aktusán. Az emlék ünnepségre dél­előtt a várban került sor. Az egykori kapitány, Jufisics Miklós szobránál a BM-ha- tárorség diszaiegysége tisz­telgett. majd sor került- az ostromra emlékező nagymé­retű bronzdombormű — Lé- .srnyei Márta Munkácsy-dí- jas, érdemes művész• alkotá­sa — avatására. A’ Himnusz elhangzása után a városi ta­nács elnöke ide/.te fel 1532 augusztusát, amikor a tragi­kusan egyenlőtlen harcra vállalkozott a magyar, hor- vát és nemet katonákból, polgárokból, jobbágyokból álló védelem: mintegy száz­szoros. túlerő ellen huszonöt napig tartotta a tulajdonkép­pen védhetetlen várat, időt adva ezzel a gyülekező — a törököt néhány héttel később ^Ausztriából visszaverő — ke­resztény seregnek. A dom­borműnél és a várvédő kapi­tány szobránál a Szózat hangjaira helyezték el a hő­sök előtt tisztelgő -utódok az emlékezés, a kegyelet koszo­rúit. Délután a vár lovagtermé­ben tudományos emlékülést tártottak. Magyar—török harcok, osz­mán—török emlékek elneve­zéssel nyílt meg a Tábornok­házban a Magyar Nemzeti Múzeum, az Iparművészeti Múzeum és a Vas megyei múzeumok anyagából az a kiállítás, mely a korszak leg­díszesebb fegyvereit, harci ruháit, a török ötvösművé­szet és rtszőnvegkészítés ki­emelkedő .darabjait tárja a néző elé. Az évforduló alkalmából Kőszeg Varos Tanácsa jubile­umi emlékplakettot alapított, s ezt a városért az elmúlt esztendők során legtöbbet Lett személyek, intézmények, kollektívák kaptak meg. Ju- risics portréját es a várat ábrázoló bronzplakettet — Kiss Sándor, Munkácsy-díjas szobrászművész készítette. Sátorozó kiutasok henésre is. A találkozót dr. Bálint János, a Nagyatádi Városi Tajnacs ifjúsági fele­lőse nyitotta meg. majd a Szegedi Kabaré műsora és pol-beat szórakoztatta a résztvevőket. Tegnap délelőtt a sport­versenyeken es ügyességi játékokon tornáztattak meg izmaikat a fiatalok, délután pedig szellemi párbaj kö­vetkezett. Helyet kapott a szakmai program is: vala­mennyi . klub bemutatkozott, s ízelítőt adott tevékenysé­géből. A képzett szakembe­rektől módszertani segítsé­get. egymástól pedig új, jó4 hasznosítható ötleteket kap­tak. Este a konzervgyár if­júsági klubjába látogattak, ma délelőtt a szobrász alko­tóteleppel ismerkednek. A mezőgazdaság! terület a több mint tízmillió négyzetkilométernyi Szibériában viszonylag kevés. A termé­szeti kincsek kiaknázása, az intenzív iparfejlesztés azonban jelentősen növelte itt is a lakosság számát, ezért a mezőgaz­dasági művelésbe vonható területek hasznosítása is elenged­hetetlenné vált. Napjainkban már a keleti országrész agrar- gazdaságának ugrásszerű fejlődéséről beszélnek: a modern kertkultúra eredményeinek fölhasználásával a szibériai élel­miszertermelés is egyre jelentősebb, Képünkön: szedik az uborkát egy krasznojorszki melegházban SzámitásfecliEiifccai konferencia Baiafonfenyvesen Szombaton megkezdődött Balatoníenyvesen az ötnapos ifjúsági számítástechnikai konferencia, amelyet a KISZ Központi Bizottsága, a Neu­mann János Szamítógéptudo- marvyi Társaság ifjúsági bi­zottsága és a Központi Sta­tisztikai Hivatal KISZ-bi- zottsága Tendezett. A tanács­kozáson 260 fiatal szakember vesz részt egyetemekről, fő­iskolákról, vállalatoktól és intézményektől. A konferen­cia központi témája a mikro- számítástechnika. Az ezzel kapcsolatos kutatásokról, fej­lesztésről és alkalmazásról, valamint az oktatásról mint­egy 100 előadás- hangzik el a plenáris és szekcióüléseken. A megnyitó ülésen Vámos Tibor akadémikus, a Neu­t mami János Számítógép-tudo­mányi Társaság elnöke és Pál László, az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság főosztályvezetője tartott etó-» adást.- A balatonfenyvesi országos ifjúsági számítástechnikai konferencia Kalmár László akadémikus nevét viseli, aki hazánkban az elsők között ismerte fel a számítástechni­ka jelentőségét, és elsőnek kezdte meg oktatását a Sze­gedi József Attila Tudo­mányegyetemen. A Neumann János Számítógéptudományi Társaság Kalmár László em­lékérmét a tegnapi megnyitó alkalmából adták át a számí­tástechnika oktatásában és alkalmazásában kimagasló eredményeket elért fiatalok­nak. Színes, apró sátrak, fűben ülílögelő fiatalok, a hang­szóróból diszkózene szól. Ez a kép fogadott berniünket pénteken Nagyatádon az NVSE sporttelepen az ifjú­sági klubok első • megyei kempingtalálkozójának meg­nyitója előtt. Tizennégy if­júsági klub mintegy 12U tag­ja jelentkezett a nagyatádi— bődvicai. könyvtár meghívá­sára — első alkalommal ez is elég, bár nagyobb érdek­lődésre számítottak a rende­zőik. Mester József a jól mű­ködő bőd vitai klub vezetője volt a találkozó kezdemé­nyezője. Ö maga régi kem­pingező, Európa sok orszá­gában sátorozott már. — Ott voltam a negyvene­dik világkemping-találkozon Angliában, 1979-ben. Tulaj­donképpen az az élmény adta az ötletet, hogy hason­ló rendezvényre invitáljam a klubtagokat. Angliában egy lóverseny pálya volt a helyszín, s remekül éreztük magunkat. Most a sporttele­pen állítottuk föl a sátrakat, így hangulatosabb, mintha egy kollégiumban zsúfolód­nánk össze. A szervezők egyik célja, hogy a táborozó klubok kö­zött kapcsolat alakuljon ki; ez alapja lehet a további együttműködésnek. Lehető­ség van ismerkedésre, ta­pasztalatcserére, s termé­szetesen á szórakozásra, pt­Kitűnő nyaralás Hétfő. Ezek a Kovácsék igazán nagyszerű barátok! Egy teljes beire iaeadtak bűbájos kis pihenőházukat itt, a hegyben. Megértettek, hogy nekünk most a legfon­tosabb a csend, a nyugalom és a jólevegö. S eit hol ta­lálja meg leginkább az em­ber, mint itt, az erdős, lige­tes lankák között? Séta, olvasás, napozás, madarcsi- cserges. nyugalom... Te jó ég! Hogy vártam erre a hét­re! Persze ez az első nap. ez a kezdet. Szépen elrendezke­dünk, kipakolunk. Főzök egy jó főzeléket, legalább két napra — így a konyhára sem lesz gondom. Aztán hol­naptól jöhet a pihentető semmittevés. Kedd. Micsoda pech! Nem is tudom, mikor éltem át ilyen ítéletidőt, mint éjsza­ka. Az még' hagyjon, hogy semmit sem tudtam aludni, és hogy három cserepet le­nért az orkán a tetőről, de a házról is lehullott egy jóko­ra darab vakolat. Igazan nem tehetjük meg a Kova- csékkal, hogy így hagyjuk. Kell szerezni egy kis homo­kot, cementet, meszet — le- I nyegeben nem nagy ágy ki­javítani. Még az a jó, hogy a közelben építkeznek és voltak olyan szívesek, hogy kemény forintokért kisegí­tenek. F.stere át is cipeljük az anyagokat életem párjá­val. Szerencse, hogy hétfőn főztem. Szerda. Sohasem hittem volna, hogy emberem ilyen nagyszerűen tud vakolni! Nem dicsekvés, de én sem vagyok rossz segédmunkás. Kicsit kellemetlen, hogy nincs létra, ez a kis szék ugyanis elég ingatag. De azért délutánra a vakolat is, a cserepek is a helyükre kerülnek. Érdekes, hogy ez a cementes habarcs szjnte sébeketíámar az ember kezé­re. Viszont biztosan jólesik a Kovácsék nak, hogy ilyen gondosak voltunk. Azon tű­nődöm, vajon miért nincs kedvünk egész este szót vál­tani. Csak ülünk, és nyög- décselünk. Csütörtök. Lám a termé­szet is halás gondoskodásun­kért. Kívánni sem lehet szebb nyári napot, mint ez a mai. Micsoda békés har­mónia! Életem par ja a ve­randa hűvöse Item kereszt-. rejtvényt fejt, én végre fog­hatom a könyvemet, és ha kedvem szottyan, szunyó­kálhatok is egyet a napon. De miféle autó áll itt meg? Ja, a Lepetneki! Családos- ' túl! Mondják, országjáráson vannak, és a Kovácséktól I tudják, hogy itt nyaralunk, hát csak nem kerülnek el. Kedvesek. Az a szerencse, hogy hoztam szalámit, kón- zerveket. nem jövök zavar­ba a vendégektől. Csak ez a rohangálás kellemetlen egész nap a gyerekek után, mert mindent taposnak, tépnek. Most már értem. Kovácsék miért mondták, hogy éget- nivalóak a Lepetneki gyere­kek . . . Holnap vásárolni kell, mert minden elfogyott. Péntek. Dél lett, mire éle­tem párja hazaért a bevá­sárlásból. Addig én szépen kitakarítottam, rendbe tet­tem mindent. Most főzök gyorsan egy kis lecsót. Kár, hogy a konyhában kell len­ni, jó lett volna napozni egy kicsit . . . No, de van még egy napunk! Kovácsék úgy mondták, csak vasamap jön­nek, addig nyugodtan ma­radhatunk. Szombat. Életem párja az­zal a javaslattal ébredt, ha már megkaptuk ingyen a. hétvégi házat, viszonzásul nyírjuk le a füvet. Van fű­nyíró olló a kamrában. Neki egyórás ollócsattogtatásra három hólyag lett a kezén, s még nem gyógyultak be a mqlteros sebek; nekem négy hólyagom lett. Sajátos, hogy egy ilyen kicsinek látszó gyepterületnek milyen nehéz a végére érni. No, de sebaj, legalább a napon vagyok, s lesz egy kis színem. Csak ne fájna minden por cihám! Vasárnap. Kicsit restellem, hogy vem volt erőm az este összepakolni, mert már hét­kor megérkeztek a Ková­csék. Igazán nem akarunk kellemetlenkedni, rohanva bedobálunk mindent a ko­csiba. Hálálkodunk a nyara­lásért; ők a fűnyírásért, a cserepekért, a vakolásért, és nyugtatnak: nem baj, hogy nem volt időnk lemeszelni a falat, majd ők megteszik. Elvégre pihenni jöttünk. Hétfő — munkahely. A kollégák mondják, nagysze­rű a színem. „Lesír” rólam, hogy Kovacsék nyaralójában micsoda csend, nyugalom, békesség van. Rajuk ha­gyom. Yőtim Márta Szárnyak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents