Somogyi Néplap, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-28 / 201. szám
Az utón társak vagyunk! Közlekedési morál A tenger szerelmesei Nyár a botgát tengerparton Többcsatornás beszerzés és egyebek Vizsgálat a ksszletpzriá'ikodásrét Legszebb szavaink egyike a társ. Sokfeleképpen használjuk, mas-más hangsúly- * lval. de azonos, kedves, kellemes tartalommal. Munkatárs. akivel együtt dolgozunk es osztozunk a feladatokban. Élettars, akivel élünk, neveljük gyermekeinket. Ütitárs, akivel együtt utazunk és a hosszú órakat kibírhatóvá tesszük. Talán épp ez a szóösszetétel — az úti társ — alakult ki nyelvünkben a legkorábban, hiszen vándorló, később utazó nép voltunk. És ma külön súlyt kap ez a fogalom. Közútjainkon több, mint egymillió személygépkocsi közlekedik magyar rendszámmal, s évente több mint kétmillió külföldi, autós turista keresi föl hazánkat Velük együtt veszünk reszt az időnként zsúfolt forgalomban. S útitárs a gyalogos, a kerékpáros. a motoros, a személygépkocsi es' a teherautó vezetője is. Minden jármű és a benne ülő. aki velem és mellettem igyekszik úti célja felé. Az ütitárs ma sokkal tágabb értelmű szó lett. Nemcsak az a személy az útitarsam. aki mellettem ül a gépkocsiban, az autóbuszon, hanem mindenki, aki velem' azonos irányba tart vagv szemből érkezik. Ezért aztán vannak tartósabb úti- társaim es- akadnak, akik csak néhány másodpercre találkoznak velem. De akkor is társak! Az úton mindenkivel társak vagyunk. Embertársak, es így már mélyebb értelmet kap a kifejezés. E szó — ember — feltételezi a megbecsülést, a figyelmesse- get, mások védelmét, testi épségük óvását, a türelmet e.s az előzékenyseget. Milyen jóleső érzés hallani, hallgatni; ..Tessek! Csak ön után!" Vagy a járdáról lelépni készülőre szólva: ..Legyen óvatos, asszonyom! Jön egy gépkocsi !”- Hogy az effajta, egymást segítő, egymásra ügyelő magatartás mindinkább általános legyen, hirdette meg a közlekedésbiztonsági tanacs a moz.galmat. amelynek a jelszava: „Az úton társak vagyunk Olyan társak, akik nemcsak megtanulták irányítani, vezetni a gépjárműveket, de ezzel együtt elsajátították az emberi kapcsolatok nélkülözhetetlen szabályait is. Kétféle szabály létezik a közúton: írott és íratlan. Az. egyiket paragrafusokba foglalták, könyvben közreadták. Aki a volán mögé ülj először megtanulja e szabályokat. s vpsgan tanúsítja, hogy ismeri őket. Az emberi kapcsolatok íratlan szabályait viszont ut.itársaink — s közvetve sajat magunk — érdekében kell (kellene) betartanunk. Az a jó gépkocsi- vezető, aki egy időben alkalmazza az írott és íratlan közlekedési szabályokat. A leírtak értelemszerűen vonatkoznak mindenkire Ezeket betartani kötelesség. Elmulasztásuk balesetveszélyt idézhet elő es büntetést von maga után. Az íratlan szaba.yok köze tartozik például az udvariasság, a türelem, amikor nem erőszakoljuk ki veit vagy épp valóságos , előnyünket az úton, a kereszteződésben. Amikor figyelemmel vagyunk a tanulóvezetókre, az idősebbekre, a nőkre, a gyermekekre. Róluk — noha minden szabály az ő védelmüket is szolgaija — nem szól külön paragrafus a kresz-ben. Az emberi kapcsolatokhoz, az útítárs viszonyhoz tartozik az is, hogy a bennünket a szabályokra figyelmeztető személyt nem hurrogjuk le. nem kérjük ki magunknak, hogy milyen jogon szólt; hiszen' az útitárs jogán figyelmeztetett. A közlekedésbiztonsági tanács által meghirdetett jelszó es vele a mozgalom a kölcsönös megértés mellett a segítségnyújtás követélményét is tartalmazza. Ne hajtsunk el közömbösen, bármilyen csekély’ is a baj, a baleset! Egy kedves kérdés (Miben segíthetek?) nyugtatóan hat mindenkire. Érzi. tapasztalja, hogy mások is együttereznek vele es készek segítséget, nyújtani. A segítség akkor is fontos, fjp csak műszaki hibáról van szó. Egv szerszám, egy hiányzó lámpa, egy jótanács, még a segítőkész érdeklődés is sokat jelenthet annak, aki az úton a lerobbant' autóját szereli. Természetesen minden mozgalom csak akkor eredményes. ha abban az érintettek túlnyomó többségé részt vesz. A mostanj akció is úgy lehet hasznos, úgy ■szolgálhatja a balesetmentes közlekedést, ha mindannyian törekszünk az írott és íratlan közúti szabályok betartására. Akkor azt a néhány, de notórius szabálytalankodót. veszélyhelyzetet előidéző útitársunkat is rászoktathatjuk a rendre. G. R Pokoljárás st hómezőkön Napközben is megpihentünk. A tűz volt a második ehetőnk. Gyufából nem volt hiányunk, nyilván akért, mert sok volt közöttünk a dohányos, a cigaretta már az elején elfogyott, viszont gyufája minden dohányosnak maradt. Ha elfáradtunk, ledőltünk valahova, mindegy volt ól vagy istálló, pajta 'vagy templom, csak pihenni lehessen. Nem gondoltunk másra, csak az evesre, alvásra, meg arra, hogy hazajussunk. Ez az elszánt hazamenni akarás adta az erőt, a kitartást. Voltak időszakok.' amikor teljesen reménytelennek lát- tuK helyzetünket. Meddig megyünk még? Roi van egy fix pont, amibe meg lehet kapaszkodni? Létezik valahol egy arcvonal, amin túl nincs zűrzavar, ahol törődnek a katonával, ahol emberi éleiet lehet élni? Mindig akadtak, akik felráztak a csüggedóket. Hazamegyünk testvér! Ne hagyd el magad! Vég nélküli sor ment a pusztasagban, se eleje, se vége nem volt. Szakállas, züllött külsejű vándorok *ö mege. kisebb-nagyobb csoportokba verődve. Ügy néztünk ki. mint a hadifoglyok, akiket hajtanak valahová, de nincsenek fegyveres őrök. Külsőnk már tökéletesen megfelelt ennek az állapotnak. A nemetek csak annyiban különböztek tőlünk, hogy fölszerelést is vittek a hátukon, de fegyvert, csak nagyon elvetve lehetett látni náluk is. A , magyarok szama egyre csökkent, csak elhanyagoltságuk fokozódott. Nem volt tolongás, zsúfoltság. mint eleinte. A menetelök mar elfértek az úton. Többször írtam, hogy meneteltünk az úton. Kissé bővebben meg kell magyarázni ezt az utat. Voronyezs kornyékéről indult, s tálán Szudzsa, vagy ijzumi környékén volt vége. ha. egyáltalában vege szakadt valahol. Üt csak egy volt. elágazás, keresztezódes nélkül. Ez nem azt jelenti, hogy a Szovjetunió ezen területén ne lett volna kiterjedtebb úthálózat. Biztosan volt, ha nem is Ismertük. Számunkra volt csak ez az egy út. Ezt taposta ki a visszavonuló. megvert sereg. Hogy ki szabta meg az irányt, s hogy hova vezet az út, azt senki sem tudta. Akik előttünk járták, akik elcíször kényszerültek erre az útra, azok voltak az úttörők. Valószínűleg valamelyik rendezett egység taposta először. Nem országút volt, csak egyes rövidebb szakaszokat borított kő, nagyrészt hóval borított, keményre fagyott, letaposott földül, amely nyugat fele vezetett. Csak az úton lehetett menni. Aki lelért a letaposott útról, az nem bírta sokáig, vagy meg idejeben visszafordult, vagy elveszett a szeihordta havas pusztasagban, Ä falvakon keresztül vezetett. Ez érthető is, mert csak ott lehetett éjszakára menedéket találni • . dermesztő hidegben. A falvakat nem ismertük, térképünk nem volt. Nem tudtuk a falu nevet, amelyben cj- szakázturik. de nem is érdekelt minket. Amint említettem, eltűntek az út mellől' a döglött lovak, s ez azt jelentette, hogy nem tudunk húsnoz jutni, egyéb fehérjéhez meg kevésbe. Csirke, tojás, tej nem létezett. A vidék sivár kihalt volt, egyetlen vadat sem láttunk, de madarat is csak elvétve. A baromfi elérhetetlen vágyálomnak tűnt. Egyik nap egy galambot latiam repülni magasan fölöttünk. Nem is nagyon figyeltem ra, de Késobo eszembe ötlött, hogy csak háziga- lamb lehetett, s az lakott terüieten, galambdúcban, vagy padláson húzódik meg. El lehetne fogni! Az előttünk levő falu felé repült. Közöltem a többiekkel felfedezésemet. Nagy érdeklődést keltett. Azonnal tervezgetni kezdték, hogyan készítik el a galamblevest. Sós komának be kellett mutatnia, « hogy mennyi van még a zacskóban. Eléggé megfogyatkozott. alig egy ökölnyire apadt le. A leveshez azért elég lett volna. Nem engedtük, hogy másoknak is adjon a sóból, sót megszabtuk, hogy a zsebében tartsa, nagyon vigyázzon ra. nehogy idegenek észrevegyék, es elvegyek tőle. (Folytatjuk.) A jóvedelemszabályozás mellett a készlet- és anyaggazdálkodás az egyik érzékeny pont; ezert is indított — Önálló kezdemetivezésre — vizsgalatot a Somogy megyei Népi Ellenőrzési Bizottság öt ipari üzemben. Az utóbbi két és fél év anyaggazdálkodási tapasztalatairól szóló jelentést, a heten vitatta meg e testület Zand Károlynak, a KNEB tagjának és az érintett vállalatok képviselőinek részvételével. A vita során elhangzott, hogv a vállalati gazdálkodásban jó ideje feszültséget éveKDen új hangsúlyt kap- okozó gondok az utóbbi tak. igv megoldásuk sürgetővé vált. A vállalatok több- csatornás beszerzési rendszer kiépítésére törekszenek, ezt azonban több dolog is nehezíti, például egyes anyagok központi eloszlása, a gyáregységek beszerzési lehetőségeinek olykor indokolatlan szűkítése. A cél az. hogy a vállalatok, a gyárak csökkentsék importigényes termékeik számát, s érvényé' súlibn jobban a kemény m- lutaert beszerzendő anyagoknak hazaival való helyettesítése. Többször elhangzott ezen a .tanácskozáson is: mit tettek az érintet^ vállalatok az importnyersanyag csökkentésére. Az egységek zömének anyagkészlet e jobban nőtt. mint ahogyan a bevetel emelkedett. A készletnövekedés okát a vizsgálatot végzők a vállalatok taktikai vásárlásaiban. az olykor indokolatlan biztonsági tartalékolásban, illetve egyes egysegeknél a termékszerkezeten'tásban látják. A tudatos készletgazdálkodást nehezíti az alapanyagok beszerzésének lassú mechanizmusa, a szerződéses fegyelem lazulása. illetve az, hogy egyes alapanyag-éllátó vállalatok monopolhelyzetüknél fogva nem igazolják vissza a megrendeléseket, s így bizonytalanságot okoznak a termelési és kereskedelmi láncolatban. A vállalatok készletnyilvántartásának gépi, feldolgozása — noha önmagában nem segíti az anyaggazdálkodás hatékonyságát — jogos igény, s fontos cél a gazdálkodás gépesítése, technikai feltételeinek javítása. Javítani kell a rakta rozási és szállítási körülményeket is, mert a , technikai feltételek messze elmaradnak a követelményektől. Visszatérő gond — erről is hallhattunk — a vállalati önállóság és az integráció; ez meghatározza a szállítási költségeket, az importanyagok ' gazdaságos fölhasználását, a termékek forgási sebességét es a bizonytalansági tényezők ■csökkenését. Házi tapasztalatcsere Nyúlfenyészfés — i1€S5X®ffllt®8Í Augusztus vegén jartam nála. Maga készített ketrecek sorakoztak az udvarban. Hulladék fából szögeit« ösz- sze őket. Mindenütt rend, tisztaság: a ketrecek fehérre meszelve. Húsz éve foglalkozik házi- nyul tenyésztésével Vésőn Jobbágy János, a Böhönyei Állami Gazdaság nyugdíjasa. Először csak hobbiból, a csalad szükségletére foglalkozott ezzel, aztan ahogy ■nőtt á tenyésztés jelentősege. bővítette az állományt. 1981-ben több mint 26 mazsa élónvulat adott el. ebben az évben pedig 850 nyúl szállítására kötött szerződést Ä szövetkezettel, s augusztus végéig már 620-at értékesített. Ha minden sikerül, még ötszázat eladhat. Jobbágy Jánoshoz nagyon sokan jönnek tapasztalatokat szerezni. Takarmanyozasra szénát, tápot süldő-tápot szerez be — ez utóbbit az allami gazdaság tevebezdi , telepéről. Zab és árpa is jut a nyu- lak vályújába, s természetesen víz. Zöldet nem etet, a szénát a termelőszövetkezettől ■ vásárolja. Ennyi állatnak az etetése, rendben tartasa sok munkával jár, Jobbágy Janos a felesegevel együtt napohta három Mórát dolgozik a nyulak körül. Véleménye szerint még a mostani alacsonyabb nyúlarak mellett is érdemes foglalkozni a tenyésztéssel. n. z. A SIÓ ÁRUHÁZ azonnali belépéssel fölvesz szakképzett és szakképzetlen eladókat, pénztárosokat, « büféseket, takarítókat, ellenőrt (kereskedelmi szakközépiskolát végzettek előnyben részesülnek.) JELENTKEZÉS: írásban vagy személyesen az aruház igazgatójánál, 8600 Siófok, Szabadság tér 5. (87118) A Somogy megyei Kertészeti és Parképítő Vállalat felvételre keres segéd üzem ág vezetőt megfelelő közép- vagy felsőfokú gépész végzettséggel és gyakorlattal; siófoki telephellyel. Fizetés megegyezés szerint. Munkásszállás megoldható. Gépkocsivezetői „D” kategóriás, jogosítvánnyal, változó munkahelyre Autószerelőt siófoki telephelyre. Általános adminisztátort középfokú végzettséggel, gyakorlattal rendelkezőt, kaposvári kertészeti telepünkre, továbbá segédmunkásokat, éjjeliőröket, kőműveseket kaposvári kertészeti telepünkre. missel (MTI-fotó — Benkő Imre felvételei — KS)
