Somogyi Néplap, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-24 / 197. szám

meghívó a bitefre XVI. cselgáncs Balaton-kupa Az Úipesti Dózsa nyerte a pontversenyt Az ünnepi sportműsornak az idén is egyik kiemelkedő esetmenye volt a kétnapos cselgáncs Balaton-kupa, me­lyet immár 1 6. alkalommal rendeztek meg. ezúttal Fo­nyódon- A verseny egyre fokozódó népszerűségét tá­masztja alá, hogy 24 egye­sület 150 versenyzője lépett szőnyegre szombaton és va­sárnap. Itt volt a mezőny­ben a külföldiek közül a Berlini Dinamó Európa-szer­csatájából az izzósok kerül­tek ki győztesen, s ezzel el­ső ízben került birtokukba a kupa. A korábbi győztesek: 1977: Ü. Dózsa, 1978: Dina­mó Moszkva. 1979. Bp. Va­sas, 1980: BVSC, 1981: Szol­noki Vízügy SE. Vasas izzó—Voíóit ll.-í Siófok, 300 néző. V-; Koós, Lázár. Vasas izzó; Hajmást — dr. Latter, Kovács, Tóth, Máté, te ismert cselgáncsozóival, a lengyel Krakkó Wisla és az osztrák ASKÖ Grác. Nem hiányoztak természetesen a hazai mezőny legjobbjai serp. miután a kupa egyben rang- sorversenynek is számított. • Az első napon a 78 kg fö­löttiek mérkőztek három szőnyegen, míg vasárnap a három kisebb súlycsoport versenyzői léptek tatamira, összes í tétben legeredménye­sebbnek az Újpesti Dózsa megérdemelten nyerte a ku­pát. Góldobók: Horváth R. 3, Szóládi, Makráli 2—2, Tóth, Keszthelyi, dr. Lutter és Kovács, illetőleg dr. Poty- tyondi 3, Magyari, Bánná és Mezei. A harmadik helyért: BVSC—Rijeka (jugoszláv) 9,-6­További helyezettek: 4. Rijeka, 5. Leiden, 6. Chec- ter. M. J. cselgáncsozói bizonyultak, akik 9 pontos előnnyel vé­geztek az élen a Kecskemé­ti SC és a Bp. Spartacus előtt. Ez utóbbi két egyesü­let között '(miután pontszá­maik azonosak) a több első helyezés döntött. A mezőny­ben hét somogyi szerepelt, közülük Berecz Zsolt már az elején sérülés miatt kény­telen volt feladni a további küzdelmeket. Harcos Zoltán egy győzelme után további ellenfeleivel nem tudott meg­birkózni. A többiek már az e’ső fordulóban búcsút vet­tek. A verseny végeredménye: 60 kg (24 ind.): 1. Bujkó (Ű. Dózsa), 2. Dögé (H. Szal- vai SE). 3. Feigl (Bp. Spar­tacus) és Shulfofí (MVSC). 65 kg (24 ind.): 1. Kuncz (Berlini Dinamó), 2. Tóth B. (Bp. Honvéd), 3. Raclnai (H. Szalvai SE) és Fürjész (Szeol). 71 kg (24 ind.): 1. Molnár (Bp. Honvéd). 2. Darok (Bp. Spartacus), 3. Möller (Berli­ni D.) és Faraga (Bp. Hon­ved). 78 kg (24): 1. Nagysolymo- si (Kecskemét). 2. Németh K. (Bp. Spartacus), 3. Foga- rasí (Ú. Dózsa) és Angyal (Ü. Dózsa). 86 kg (21): 1. Damaschke (Berlini D.), 2. Schultz (Ber­lini D.), 3. Pechkiewicz (Krakkó W.) és Kiss E (Kecskemét). 95 kg (14): 1. E. Kocás J (Kecskemét), 2. Molnár (Bp. Spartacus), 3. Sepcsik (Deb­receni Dózsa) és Hosszú (Eger). +95 kg (12): 1. E. Kovács K. (Kecskemét), 2. Petrovsz­ki (H. Szalvai SE), 3. Boda (Ü. Dózsa) és Dworczinsky (Krakkó W.). A pontverseny végeredmé­nye: 1. O. Dózsa 34, 2. Kecs­keméti SC 25, 3. Bp. Sparta­cus 25, 4. Bp. Honvéd 18, 5. H. Szalvai SE 14, 6. Deb­receni Dózsa 10. Nincs telitalálat A 34. játékhéten sem ti­zenhárom plusz egy, sem pedig tizenhárom találatos szelvény nem akadt. így (kellett volna tippelni: 2 2 1 11112x1122 + 1. 12 találatos szelvény 45 darab volt, nyereményük 56 726 forint, a li-esek 1257, a 10 találatosok 199 'forintot nyertek. Patek a kaposvári Nezdeivel küzd fi Vasas Izzó nyerte Sioteur vízilaMaiornát Az augusztus 20-i kapos­vári nyitány után Siófokon folytatódott a Siotour VI. nemzetközi vizdlabdaitomá- ja. Biaomy, az időjárás va­sárnap sem vette kegyeibe a döntő résztvevőit. Talán ez is közrejátszott abban, hogy a két találkozót 300 néző kí­sérte figyelemmel. Végül is két magyar csapat között óölt el az első helyezés sor­sa- A Vasas Izsó és a Volán Keszthelyi. Horváth R. Cse­re: Szórádi, Makiári, Füze­si, Kaiser, Merész. Edző: dr- Martin György és Gulyás István. Volán: Szabó — Kádas, Mezei, dr. Pottyondi, Barna, Megyeri, Somossy. Csere: Molnár, Vajda, Serényi, Sil- lay, Kriston, Windisch. Ed­ző: Bodnár János­A nagyobb játékerőt kép­viselő és techmkásabb Izzó Dr. Viczián Antal a hómezők ön Legfőbb táplálékból, a krumpliból és nyers káposz­tából tehát valamivel több, elhullott lóból viszont keve­sebb akadt, de a lóhúsból már nem is lehetett enni, mert az idő megenyhülése miatt kezdett szaga lenni a dögöknek. Vándorlásunk második he­tében gyakorivá .váltak , a partizán támadások. Nem tudom miért neveztük őket partizánoknak, inkább fel­derítő egységek voltak ezek, melyeknek esetleges komo­lyabb ellenállási gócok fel­derítése és szükség esetén nagyobb erők bevetésével, megsemmisítése volt a fel­adata. Rendszerint erdős, bokros területek vagy hor­hosok közelében jel.entek meg. Lövöldözésre lettünk figyelmesek. Amilyen hirte­len megjelentek, olyan gyor­san el is tűntek. Eleinte a menetelők szétugrottak, fe­dezéket kerestek, de amikor a támadások mindennapivá váltak, voltak, akik zavarta­lanul folytatták útjukat. Tu­lajdonképpen csak a néme­teket támadták, akiknél fegy­ver volt. Ha a németek tü­zet nyitottak, azokat meg­semmisítették. Nem lehetett megállapítani, hogy hányán vannak a támadók. Mindig annyian jöttek, amennyire éppen szükségül?: volt. Való­színű. hogy az erdőben, a völgyben még többen is rej­tőztek bevetésre készen. Ez­zel a zavaró és felderítő te­vékenységgel elérték, hogy a németek is leszoktak a har­ciasságról, és meggondolták, hogy tüzet nyissanak-e vagy sem. Az volt az érzésünk, hogy tulajdonképpen már foglyok vagyunk, csak nem kísérnek fegyveres örök. vagy leg­alább is nem látjuk a kí­sérőket, nem élelmeznek minket, magunk gondosko­dunk az élelemről. aztán majd egyszer, ha valameny- nyien jó mélyen besétáltunk a zsákba, bekötik a zsák száját. Máskor úgy gondoltuk, hogy nem akarnak minket fogságba ejteni, hiszen bar­mikor megtehetnék. Hagy­nak minket futni. Napról napra szurtosab- baik, rongyosabbak lettünk, s egyre többet kellett vaka­rózni. Gondot okozott Vince állapota' is. Nagyobb baj egyelőre nem volt vele, jól bírta a gyaloglást, csak a fertőzéstől féltem. Legalább a kötését kellett volna kicse­rélni. A seb erősen váladé- kozott, szaga is volt már. Kötszerünk nem volt, de egy tiszta zsebkendő vagy egyéb vászondarab sem. Egyik ször­nyen piszkos bordó zsebken­dőmet próbáltuk kimosni, persze szappan nélkül. Ol­vasztott hóban sokáig áztat­tam, dörzsöltem, nyomkod­tam, míg tisztának látszott, aztán főztem egy ideig. Ami­kor megszáradt, rátettük a sebre, s át pólyáztuk, a régi kötszert felhasználva. Egye­lőre tehát tisztába raktuk a sebet, csak azt nem tudtuk, mit rakunk rá legközelebb. S más baj is támadt. Jani­nak elfagyott három ujja a bal kezén. Akkor fagyott el, amikor már nem is voltak nagy hidegek. Ahogy az má­sodfokú fagyásnál lenni szo­kott, hólyagok képződtek raj­ta. Arra kellett vigyázni, hogy lehetőleg ne fakadja­nak ki, mert amíg épségben vannak, fertőzés ellen vedé­nek. Szegény gyerek hiába kímélte a kezét, mégis ki­fakadtak a hólyagok. Törtük a fejünket, hogyan lehetne — ha nem is bekötni, mert kötszerünk nem volt — va­lamiképpen mégis megvé­deni kezét a hideg es a fer­tőzés ellen. Az éjszakát egy kolhoz is­tállójában töltöttük. Masnap Lukdts Andoré az emlékgyűrű Tegnap délelőtt még ár­nyékba húzódtak a tűző napról azok. akik nemsoká­ra ismét fenykévékben áll­nak majd. Évadnyitó ülést tartott hétfőn 11 órakor a Csiky Gérgel v Színház társulata. Kisebb-nagvobb bes/elgető csoportok alakultak ki a kezdés előtt: sokan az. évad­záró óta nem látták egy­mást- Ki mit csinált, ilyen­kor ez a téma — Máté Gá­bor például szinte a film­gyárból érkezett. Miben for­gat? — megkérdeztük. Elmondta, hogy Balzac El­veszett illúziók című regé­nyének 1868 69-ben játszódó magvar változatát rendezi Gazdag Gyula. Ebben . ala­kítja Lucien de Rubetnpré hatvanas évek végi alteregó- ját. Fiatal vidéki fiatalem­ber, aki hóna alatt versei­vel. regényével szerencsét próbál Budapesten; újságíró szeretne lenni. Két út kí­nálkozik előtte • . . „Lucien” ugyanúgy ..elromlik", mint a baizaci műben; illúzióit veszti. A forgatókönyvet Gazdag, Spiró György és Györffy Miklós írta. Udvaros Dorottya, Sinkó László, Bé­res Ilona, Margittay Ági is játszik a filmben. Csákányi Eszter a bogiári nyári színház napjai után Velencében járt, a Biennélé látnivalóit csodálta meg. Komlós István Romániában vendégeskedett, s ez olyan kellemes vendégség volt, hogy nemsokára esküvő kö­veti . • . Czakó Klárát sokan emlegetik: kismama szerep­re készül. Az életet hirdeti, reklámozza ez az évadnyitó, nem mentünk tovább, hanem kimostuk Jani kesztyűjét, s egész nap szárogattuk. hogy majd kötés helyett felhúz­hassa. Téglákból, faltörme­lékből tűzhelyet építettünk. Két csajkánk volt. Mindket­tőben először kesztyűmosás­hoz olvasztottunk havat, az­tán, amikor a mosással el­készültünk, káposztalevest főztünk bennük. Egész nap a kesztyűt szárogattuk. A tűz persze állandóan égett, mert amint elfogyasztottuk ebé­dünket, mindjárt a vacsora- főzéshez kezdtünk. Nem volt valami változatos az étren­dünk, vacsorára is káposzta­leves készült. Az úton — 3—400 méterre a kolhoztól — most is men­tek a katonák, szétszórt cso­portokban, fázósan. Tűz mel­lől az útra lehetett látni. Eszembe jutott egy kép. Nem tudom, hogy könyvben vagy filmen láttam: a napóleoni sereg visszavonulása a havas orosz síkságon. Pontosan úgy nézett ki ez a vert had is. Késő délutánra járt az idő, kezdett sötétedni. Ültünk a tűz mellett, főztük a káposz­talevest. Valaki megjegyez­te: úgy látszik, lesznek lakó­társaink. már jönnek is. Ter­mészetesnek tartottuk, mert az est közeledtével minden­ki igyekezett valami zugot keresni magának. Ezeket a kolhoz épületeket messziről lehetett látni, mi is az útról vettük észre előző este. Az iiyen helyekre csak magya­rok tértek be, bár mióta megenyhült az idő, nemete­ket is láttam fútetlen pajtá­ban. (Folytatjuk..) de egy távirat a legrégebbi tagokat néma főhajtásra készteti: Forgách Tibor, az egykori kaposvári Ádáni fia­talon hunyt el. Zalaegersze­gi feladatokra készült, nem­rég még nyilatkozott laptár­sunknak a terveiről. Rövid volt az igazgatói beszéd, de sokat és fontosat mondott. Babarczy László nagyon szép. de nagyon ke­mény évadot ígért a társu­latnak- Illyés Gyula Kegyen- cének olvasópróbái már ma megkezdődnek — bemutató október nyolcadikán —, a János vitézhez vendégsze­replőket hívinaik, kettős sze­tűnő író Kerengő, illetve Az ikszek című regénye nagy kritikai siker volt, és több színházi bemutatójának is tapsoltak a nézők. Műfordí­tóként, költőként is ismert Spiró György. Ezután Babarczy László bejelentette: a társulat szep­tember húszadikától hatna­pos budapesti vendégsze­replésen vesz részt- Színhely a Vígszínház. A Marat ha­lálát négyszer, a Tökjilkót és a Hermelint egyszer-egy- szer játsszák. Az igazi szen­záció: a kaposvári Csiky Gergely Színház társulatát a Marat halálával meghívták Belgrádba a Bitefre, erre e nemzetközi viszonylatban is kimagasló színházi fesztivál­ra. ahová a legjelesebb, leg­izgalmasabb színházi pro­dukciók kapnak felkérést minden ősszel. reposztást készítenek. Bemu­tatkoztak. a társulat új tag­jai, akik úgynevezett cso­portos színészi státuszba szerződtek Kaposvárra. Az eltávozott Eörsi István he­lyett Spiró György lett a színház dramaturgja. A ki­A társulat ezután titkos szavazással döntött a Ko­mor Istvan-emlékgyurú idei tulajdonosáról. Mint isme­retes, a gyűrűt minden év­ben olyan művésznek sza­vazzák meg, aki az elmúlt évi teljesítményével, művé­szi habitusával kiemelkedő­en reprezentálja a kaposvá­ri színházat. A szavazás Lukdts Andor színművész mellett döntött- Csak emlé­keztetőül: a jeles színész ta­valy az Egy hónap falyn Iszlajev.iét, Marat-t, a Stú­diószínház O’Neilí-bemutató- jának főszei’epét. a III. Ri­chard Clarence-ét, és — er­ről éppen a napokban emlé­keztünk meg — a bogiári Leonce és Léna Valerióját formálta meg nagy sikerrel. U L. Fonyód nyári Pénteken este a Somogy főszerkesztője, dr. Laczkó András és a szerkesztőbi­zottság két tagja, Fodor And­rás és Takáts Gyula voltak vendegei a íonyódi nagyköz­ségi pártbizottságon rende­zett író—olvasó találkozónak. Az immár hagyománnyá vált fonyódi költőtalálkozó foly­tatása volt ez az összejöve­tel. Az előadás kiindulópontja a Somogy augusztusi száma volt. mely Fonyod irodalmi és társadalmi eleiével, fej­lesztési terveivel foglalko­zott. Egyebek között meg­tudtuk, mit jelentett Takáis Gyula irodalomszervező munkája Fonyódnak. Hallot­tunk a kortárs írók és köl­tők nyári zarándoklásairól, és arról, hogy — erőt me­rítve az emberre szabott táj nyugalmából — művészetük­re hogyan hatott az itt el­tol lőtt pár hónap. — Sok minden kimaradt a Somogy augusztusi szá­mából — mondta Takáts Gyula. Sorolta a már ha­lott barátok nevét — Egry Józsefét, Bernáth Aurélét, Nemeth Lászlóét —, akik rövidebb-hosszabb ideig itt tartózkodtak. Majd Fodor András oivásott fel életűnk zarándokai apró örömeit és meghitt ér­tékeit féltő verseiből. Érez­hettük, hogy a nem divatos nosztalgiahullám teszi sza­vait kissé keserűvé, hanem a lokálpatrióta jogos aggo­dalma a még meglevő érté­kekért. Verseiből egy húsz­harminc évvel ezelőtti Fo­nyódot ismerhetünk meg: a régi utcák nyugalmát, a fák árnyékában megbúvó vasút­állomást, az emlékekben már idillinek tűnő mozdonypöfö- gést és Kormos Istvánt, a barátot a régi kabinsoron, Veres Pétert a magasparton, s bölcs paraszti nyugalmát; a fényképeket — az élet pil­lanatfelvételeit, amelyekből Fodor András szavai nyo­mán lassan kibontakozik a múlt. . . „Szegény Balaton, hogy töri-zúzza a szél.” Helyi, országos és kozmi­kus gondok egy kamara író— olvasó találkozón; Kár, hogy olyan kevesen találkoztunk a délelőtti forgatagban az ide­látogató írókkal. M. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents