Somogyi Néplap, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-22 / 196. szám
ALKOTMÁNYUNK ÜNNEPÉN \ (Folytatás az 1. oldalról) módon évek óta első helyen áll. Mindezzel, Fonyód múltjával és jelenével együtt egy szebb és boldogabb jövőt formál. Önöknek, fonyódia.k- nak további sok sikert kívánok nagyközségük, életük fejlesztésében, szebbé tételében. Szeressék ezután is településüket olyan igényességgel és felelősséggel, olyan cselekvőkészséggel, mint eddig. vagy ba lehet, talán egy kicsivel még jobban. Szép pillanata volt az ünnepségnek, amikor a .fonyódi Balaton Termelőszövetkezet tagjai fölvitték az emelvényre a fehér kendőbe burkolt új kenyereket, s átadták: az egyiket az ünnepség szónokának, a másikat a nagyközségi tanacs elnökének. Kovács Béla tanácselnök megszegte, s mindenkinek felmutatta az új búzából sütött kenyeret. Fonyód lakói.' különböző közösségei sok társadalmi munkát vállalnak. Ennek köszönhető, hogy a nagyközség az idén' már harmadízben végzett a településfejlesztési versenyben első helyen. Varga Károly megyei népfronttitkár ezen az ünnepségen adta át a kitüntetéseket a kiemelkedő munkát végzőknek. A Kiváló társadalmi munkás jelvényt kapta a KPM Közúti Igazgatóság fonyódi üzemmérnökségének Dózsa György, az áliomás Steinmetz Miklós szocialista brigádja. Gelen" csér László, a Balatonnagy- bereki Állami Gazdaság szakszervezeti titkára, három fonyódi lakos: Nagy Lajos, a tanács alkalmazottja, Kiss Géza es Ilisics József, a DRW dolgozója. A nagygyűlés a Szózattal fejeződött be. majd az olaszországi és jugoszláviai vendégszereplésről most ' hazaérkezett Somogy Táncegyüttes adott egyórás műsort. BARCS HATARÖRVÁROS lliasiiiiatároiil őrizete közös feladatunk Kitüntetések a segítőknek Régen ébredhetett olyant korán a barcsiak Május 1. parkerdeje, mint ezen az augusztus 20-án: már kora reggel ácsolták a sátrakat, sütötték a hurkát meg a kolbászt, s hűtötték a söröket. Még kilenc sem múlhatott, amikor megérkeztek az etso kirándulók. Megannyi látványosságot kínáltak ezen a napon: a kistermelők legszebb portékájukból rendeztek kiállítást és n versenyt, a mezőgazdasági gépekből, felszerelésekből bemutatóval egybekötött vásárt hirdettek, a honvédség fegyvertechnikai bemutatóra invitált, az MHSZ kaposvári rádiósai a nagyközönség számára is él-' vezhető bravúrokat mutattak be az éter hullámain, a posta alkalmi hivatalt létesített. ahol a bélyeggyűjtők örömére alkalmi bélyegzéseket ütöttek a borítékokra. A nap legkiemelkedőbb rendezvényére azonban délutánig kellett várni, amikor is sorra érkeztek a vendégek: dr. Túri Imre. a megyei pártbizottság osztályvezetője, dr. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese, dr. Böröcz István rendőr ezredes, a megyei kapitányság vezetője, Barcs párt- es állami vezetői, a határőrség és a társ fegyveres testületek képviselői. Pontban két órakor hangzott el a jelzés: elöljáró érkezik. A díszegység parancsnoka kivont karddal indult Tóth Imre vezérőrnagy, a BM Határőrség országos parancsnoka elé, hogy jelentést tegyen, es ezzel megkezdődhessék Barcs határőrvárossá avatása. Pető Lászlónak, a Hazafias Népfront városi bizottsága titkárának köszöntője után Tóth Imre mondott ünnepi beszédet. Emlékeztetett alkotmányunk születésére, majd arról szólt, hogy államhatáraink őrizete nemcsak a határőrök feladata, hanem közös érdekünk. Az elmúlt (évek bizonyítják, hogy a határ menti lakosság mekkora részt vállal ebből a feladatból. Ennek elismerése, hogy nra több mint száz határőrköz- séget tartanak nyilván. Gyula, Balassagyarmat és Sátoraljaújhely uuw éppen ezen a napon érdemelték ki Kőszeg és,-Barcs lakói a megtisztelő határőrváros címet. Az erről szóló díszes •• oklevelet Tóth vezérőrnagy dr. Németh Jenő tanácselnöknek nyújtotta át, aki maga is határőr volt valamikor, éppen ezen a határszakaszon. Tőle hallottuk: Barcs polgárai ezután még inkább elkötelezettnek fogják érezni magukat a határőrséggel való együttműködésre, az államhatár őrizetere. A határőrváros a jeles ünnep alkalmából emlékzászlót adományozott a határőröknek; Mező Sándor alezredes, a kerületparancsnok első helyettese vette át. A határőrvárossá avatás napján kitüntetési ünnepséget rendeztek a városi tanácson. A Vörös Csillag Termelőszövetkezet kollektívája Kiváló határőr címet kapott. Gaál Eridre , tanácselnökhelyettes a Haza szolgálatáért erdemerem arany fokozatai vehette at. Ugyanennek a kitüntetésnek az ezüst fokozatát Ludas Sándor nyugdíjasnak es Forró Sándor ne téesz-tagnak nyújtották át. míg Éliás Mihály gepkocsivezeto a bronz fokozatot kapta fneg. Szabó József állomásíónök a Közbiztonsági erem arany, Papai József nyugdíjas pedig az ezüst fokozatában részesült. Tizenegyen Kivaló hataror kitüntetést kaptak. A barcsi ünnepség a katonai rendezvények szokásai szerint a diszegység diszme- netével zárult, melyet ugyancsak megtapsoltak a barcsiak, akár annak a bemutatónak a főszereplőit, melyet a határőrök szerveztek: Okos segítőtársaikkal, a jar- örkutyákkpl sokak számara meglepő jeleneteket mutattak be. Határőrök és városlakók késő délutánig szórakoztatták egymást, de azokban az órákban sem maradt őrizetlenül államhatárunk, hisz járőrök haladtak a csapásokon és útlevéikezelők fogadták a hatarallomásra érkezőket. Mindez így van ma is, talán csak annyi különbséggel. hogy a barcsiak még nagyobb odaadással segítik barátaikat, a határőröket. Vendégekkel vendégségben „...ezt még mi is jártuk hajdanán” Nemzetiségi találkozó Szutokban Szülök ünneplőbe öltözött. Ezen az augusztus húszadikán ismét előkerültek a nagymamák féltve őrzött viseletéi, néhátiy órára ismét felelevenedett a múlt hol kedves emlékeivel. hol fájdalmas képeivel :' nemzetiségeink története nem volt mindig olyan rendezett. mim napjainkban. Alkotmányunkban rögzített jog az anyanyelv és a hagyományok őrzése, ápolása. Talán ezért sem véletlen, hogy évről évre éppen augusztus húszadikán tartják a Drávámén ti nemzetiségek találkozóját. Az idén Szülök volt a házigazda: aprócska művelődési házába várta a hagyománya polo művészeti együtteseket, hogy bemutathassák a sváb vagy délszláv táncokat mindazoknak, akik emlékezni akarnak, vagy csupán a kíváncsiságtól unszoltatva még . akarnak ismerkedni egy nemzetiség kultúrájával. Kellner Lőrinc, a Magyar Rádió Pécsi Stúdiójának ve- zetőhelyetlese, a Magyarországi Nemet Dolgozók Demokratikus Szövetsége választmányának tagja és Ka- ragics Mihály, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének előadója is hasonlókról szólt ünnepi beszédében, amelyet apró figyelmességként mindketten' részben anyanyelvükön mondottak el. Elsőként a Dráva délszláv együttest láthattuk a színpadon. amelyet Szilovics József szervezett újra a lakó- csai művelődési házban Po- povics Emil-irányítása mellett Négy táncot mutattak be két énekbetétíel. Mellettem fejkendős néni ült. Nézte az előadást, és egyszercsak megszólalt: „...ezt még mi is jártuk hajdanában...” Ö is délszláv. Verőce mellett született. 1944-ben úgy teleSOMOGYI KRÓNIKÁJA Hármas ünneppel zárult a hét. A munkaszüneti napokra való felkészülés alaposan próbára tette az élelmiszer- ipart és kereskedelmet, de a háziasszonyokat is. Az eredményről még nem tudunk beszámolni, hiszen az esetleges panaszokról legföljebb hétfőn szerzünk tudomást. Így a krónikás csak a saját tapasztalatát adhatja közre, amely szerint az ellátásban kisebb zökkenők — amilyen Kaposváron technikai hiba miatt egyes tejtermékek kissé kései kiszállítása csütörtökön reggel — kivételével a termelő vállalatok es az üzletek dolgozói helytálltak e nagy forgalmú napokban. Természetesen ahogy országszerte, így Somogybán is elsősorban az alkotmánynappal kapcsolatos megemlékezések. műsorok jelentettek közérdeklődésre számejt tartó eseményt. Az ünnepi rendezvények csütörtökön kezdődtem megyénkben. Ekkor adtak át Kaposváron kitüntetéseket — kiemelkedő társadalmi munkájuk elismeréseként :— népfroptaktívák- nak. a közösségért példásan tevékenykedő egyéneknek, brigádoknak, üzemeknek, intézményeknek. Ugyancsak ezen a napon osztották ki a megyei tanács által alapított alkotói, művészeti és közművelődési díjakat. Az első napon kegyes volt az időjárás, kedvezett az ünnepségeknek, szabadtéri programoknak csakúgy, mint a kirándulásnak, a strando- lasnak. Tegnapra virradóra azonban könyörtelenül .jelezte a nyári záporból ősziesre váltott eső: vege a nyári főszezonnak. Még akkor is így van ez, ha az augusztus, sot a szeptember is bizonyára tartogat még meleg napokat. A diákoknak is tulajdonképpen ez volt az utolsó, igazi vakációs hetük. És bár az úttörőtáborok egy része meg nem zárt be, es a középiskolás tanulók egy kisebb csoportja utó-épitótaborban vett részt Siófokon és a bogiári gazdaságban. a diákok zöme mór otthonában készül a tanév megnyitójára. Ez pedig tudvalévőén — hazánkban az idén először — nem szeptemberben. hanem augusztusban lesz. Persze, a szülők aligha bánják már, hogy végre ismét biztos helyen tudják gyermekeiket, megszűnik — legalábbis jelentősen csökken — a ..hol van. mit csinál, mit eszik” feszültsége. Olyan véleményt is hallottam egy kétgyermekes apától. hogy miért kell meg egy hetet várni az elsó csengő- szóra. igazán átvehetnénk néhány európai ország gyakorlatát. ahol holnap, illetve -a következő napokban már megkezdődik a taiíítás. Javaslata aligha találna kedvező fogadtatásra a másik két érdekelt fél: a nevelők és a gyerekek köreben. A pedagógusok egyébként is búcsúznak a szabadságtól: a következő hét a sokoldalú elfoglaltságot jelentő előkészület jegyében telik el számukra. A legtöbb tantestületben már holnap találkoznak es megtartják az első megbeszélést. De nemcsak ők, hanem a munkások, alkalmazottak zöme is túl van évi szabadságán. Számukra fontos esemény a visszatérés. az erőgyűjtés után a munkapadhoz, az íróasztal mellé, mögöttük két- három heti pihenéssel. A munkahelyeken ilyenkor gyakori téma az élmények továbbadása. A szót természetesen azok viszik, akik külföldön. de még inkább nyugati országokban jártak. Az utóbbi napokban magam is hallottam beszámolókat a határainkon túl szerzett benyomásokról, tapasztalatokról, melyek — következik ez a látogatások jellegéből — sosem üüj’özhetik pontosan a Valóságot, nem adhatnak hű képet az adott ország társadalmi. gazdasági helyzetéről. Mégis azt tapasztaltam, hogy a korábbi években Hallottaknál tár- gyilagosabbak a beszámolók: a külföldet járt hazánkfiai a tőkés országokban jobban észreveszik a halmozódó gondokat, meglátják az élet fonákját is. Paal László Térzene fogadta a Szulokba érkezőket pítették Magyarországra, azóta él Saulokon. Ahogy meséli. egymás között még mindig az anyanyelvükön beszélnek, de a fiatalok már alig tudnak horvátul. Itt van példának az unokája a négy és fél éves Brigitta, aki sem németül. sem horvátul nem tud. pedig a szülei még ismerik mindkettőt. ..Óvni kell aZ örökséget és ápolni!” A szulokiak szép táncait lelkes taps kíséri. Mondják, sokat használt, hogy Wirth József csoportját a termelő-; szövetkezet is segíti. A barcsi Boróka Együttest aligha kell dicsérni. Takács László vezetésével rutinosan adják elő a német molnár táncot es a ringlist, aminek egyértelmű a. sikere. y.úa a .taps. Lelkesen veri a tenyerét, a másik szomszédom is. a hatvanéves Bauer Istvánná. aki immár öt éve nyugdíjas. Tőle kérdezem: miért jött et erre a bemutatóra ? • — Eljövünk mi minden évben. Kíváncsiak vagyunk, hogy a fiatalok, hogyan járják azt. amit mi még a nagyapáinktól tanultunk. Hát ami azt illeti: szépén csinálják. S vajon mi a véleménye annak a két fiatal német kislánynak, akikkel Szülokba sietve találkoztunk: Jacqueline Senf es Anemone Jaeger az NDK-ból érkezett, hogy autóstoppal bejárja hazánkat. Mindketten tizenkilenc évesek, egyikük szakmunkás, másikuk főiskolai tanuló. Amikor megtudták, hová megyünk, szívesen tértek le eredeti útvonalukról. Most a találkozó után a véleményük szóról szóra megegyezik. A délszláv táncokat érdeklődéssel csodálták, a sváb ritmusokra azonban rendkívül kritikusan figyeltek. — A táncok természetesen nálunk is ismertek, hisz német táncok. Az előadás azonban már nem volt teljesein német. Nagyon sok magyar elemet találni bennük, érezni, hogy a svábok hosszabb ideje eleiek Magya rországon. Óhatatlanul is keveredett kultúrájuk az önökével. A beszédjükön is meglátszik ez... Ahogy ők mondták: a keveredés természetes, de hát éppen azért jók ezek a nemzetiségi találkozók, hogy a hagyományokat a kritikus észrevételeket is megszívlelve ápolják, hogy azok ne veszthessenek sokat igazi értekükből. N. í. SOMOGYI NÉPLAP