Somogyi Néplap, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-18 / 193. szám
A PÁLYAKEZDÉS KÜSZÖBÉN Majdnem teljes siker Tanítók, tanárok elhelyezkedése Gyorsmérleg készült a pályakezdő pedagógusok elhelyezkedéséről. A Művelődési Minisztérium tájékoztatása szerint az 1981/82-es tanévben 4500-an fejezték be pedagógiai tanulmányaikat a különböző felsőfokú intézményekben, közülük 3900-an pályázhatnak a meghirdetett hatezer állásra. A többiek már társadalmi ösztöndíjjal elkötelezték magukat, a kis számú külföldi pedig hazájában kamatoztatja az itt tanultakat. A frissdiplomások választási lehetősége képzettségük jellegétől függően változik. Például a gyógypedagógusok számánál kétszer, a tanítóknál másfélszer, az óvónőknél és középiskolai tanároknál 1,8-szor több állást hirdettek meg. A fiatalok az idén is elsősorban a nagyobb társadalmi megbecsülésnek örvendő „tényleges” oktatói munkára — tanítói, tanári es középiskolai tanári — állásokra — pályázták, míg • napközik, nevelöintézmé- nyek, diákotthonok, kollégiumok nevelőtanári beosztásaira alig akadt jelentkező. Ebben az évben különösen nagy gondot fordítottak a fiatalok elhelyezkedésének előkészítésére mind az oktatási intézmények, mind a tanácsok művelődési osztályai. Az egyetemek, főiskolák, tanítóképzők, valamint a művelődésügy vezetői rendszeresen konzultáltak a munkaerőgondokról, az elhelyezkedési lehetőségekről; igyekeztek alaposabban megismerni a fiatalok igényeit, elképzeléseit. A gondos előkészítésnek tudható be, hogy a 3900 pályakezdő közül 2S)00-an helyezkedtek el pedagógusi állásban. 96 százalékuk oktatási intézményben talált munkát A gyógypedagógiai tanároknak — annak ellenére, hogy mindegyikük két munkahely között választhat — csak 55 százaléka helyezkedett el. Évek óta az a tapasztalat, hogy az itt végzettek többsége Budapesten kíván dolgozni, ezért az idén is várható, hogy a vidéki állások jó része betöltetlen marad. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarán végzetteknek viszont mindössze kilenc százaléka váJanuár utolsó és február első napjaiban, amikor tartott a 20—30 fokos hideg, még négy megfagyott magyar katonát találtunk egy- egy dermesztő reggelen. Fagyott lábúak voltak. Bakancsaikat rongyokkal bugyo- lalták be. Nem ezért haltak meg, hanem mert kimerültén lefeküdtek a hóba — mert a „szövetségesek” kizavartak őket a fagyos éjszakába. Szörnyű dolog a háború, s még szörnyűbb eg.v szétvert hadsereg menekülése. Aki meghal, annak teljesen mindegy, • hogy mi okozta halálát, de a túlélőknek, hozzátartozóinak, környezetének nem mindegy. Nem ugyanaz, ha a katona harcban esik el vagy egyszerűen megfagy. A fagyhalál mögött mindig valami megdöbbentő mulasztás, kegyellenség. embertelenség rejlik. Még értelmetlenebb, mint a háborúval kapcsolatos egyéb halál. Nagyrészt egészséges fia- tszemperük íag>Uk meg. s lasztott csak munkahelyet. A természettudományi karon kedvezőbb a helyzet: a végzősöknek több mint a fele vállalt már munkát. Néhány biológia-, földrajz- és kemiaszakosnak — óra- adási lehetőséggel — kollégiumi. nevelőotthoni tanári állást ajánlottak, föl. A tudományegyetemekről kikerülők természetesen végzettségüknek 1 megfelelő középiskolai tanári állasra tartanak igényt. Ám az már — a minisztérium illetékesei szerint — nem fogadható el, hogy Szinte kizárólag gimnáziumokban kívánnak dolgozni, miközben a szakközépiskolák gyakran hiába hirdetnek állást. Míg a fővárosban folyik a verseny az állásokért, addig vidéken — például Komárom megyében — még a gimnáziumokba sincs elég jelentkező. Az általános iskolák tanári helyeinek is csak 30—40 százalékát töltötték be. A művelődési szakemberek véleménye szerint a fiatal diplomások elsősorban ezt soha sem lehet megbocsátani a németeknek. Kevesebb volt a magyar, mint a német a visszavonulók között. Elfért volna minden magyar is a fűtött szobákban. Legföljebb nem feküdtek. csak ültek volna összezsúfolva. Nem tudott volna minden német elnyújtózva aludni. de nem pusztult volna el — ki tudja hány — katona a dermesztő hidegtől. Valamennyien ki voltunk téve ennek a veszélynek. Az erőnléttől, a kitartástól, az élniakarástól. a leleményességtől függött, hogy ki hogyan vészelte át. Már a tél kezdetén nyilvánvaló volt, hogy a honvédek ruházata nem megfelelő az orosz télben. S beigazolódott, amitől féltünk. A sztaronikolkojei csata után a negyedik vagy ötödik napon egy romos házban éjszakáztunk. A tetőn hatalmas rés tátongott. Sze- rencséna volt, hogy itt is, mint oly sok éjszaka, szénát találtunk a hazak körül, s behordhattuk a szobába. A azért hagyják ott a pályát, mert kezdőfizetésük évek óta alig haladta meg a bértétel alsó határát. Ezért tartják kiemelkedő jelentőségűnek a fővárosi tanács művelődési főosztályának álásfoglalásátp amely lehetővé tette. hogy jelentősen megemeljék a pályakezdők bérét. Az intézkedés hatással volt az ország több megyéjére is: bátrabban élnek a kezdő alapbérek emelésével. Az 1982-ben hirdetett állások országos alapbérei az óvónőknél 250 forinttal, a tanítóknál, az általános iskolai- tanároknál 350 forinttal, a középiskolai tanároknál pedig 400 forinttal nagyobbak. mint a bértétel alsó határa. Föltehetőleg a ténylegesen megkötött munkaszerződések már ennél is magasabb fizetést rögzítenek. A pályakezdők régi gondját orvosolták ebben az évben az illetékesek, amikor előírták, hogy az alapbért a „jeles” tanulmányi eredmény alapján 200, „jó” esetén 100 forinttal kell emelni. 1*401 egy Sajtóval sikerűit befedni, így valamelyest csökkentettük a vad hideg beáramlását. Arra is rájöttünk, hogy minél többen zsúfolódunk be egy ilyen helyiségbe, annál kibírha- tóbb a hőmérséklet Télen az istállót is a jószág melegíti be. Ennek a szállásnak az volt a különlegessége, hogy ablaka is volt, s azon át a falu közepén levő, elég nagy szabad térségre lehetett kilátni. Reggel ezen az ablakon kitekintve láttuk meg, hogy két orosz páncélos áll a tér közepén. Többen már hajnalban fölfigyeltek a motorzúgásra, de a sötétben nem láttak semmit Na megjöttek a szovjet páncélosok, most már valóban fogságba estünk. Csak azt nem tudtuk, hogy ilyenkor mit kell tenni. Menjünk ki fehér zászlót lengetve vagy várjuk meg, míg ők jönnek be? Ügy határoztunk, hogy maradunk, megvárjuk, mi lesz. Akinek ki kellett mennie dolgát végezni, az is az ajtó közelében maradt, nem mutatta magát a páncélosoknak. Figyeltük az ablakból’ hogy jönnek-e meg páncélosok vagy egyéb csapatok. Minden izgaiom nélkül vártuk a fejleményeket. A fogság gondolata nem is hatott olyan ijesztőnek. Mostani állapotunknál csak jobb lehet. Úgyis bekövetkezik, essünk túl rajta minél hamarabb. De nem ez történt. A páncélosok egyszerre csak elindultak. Halkult a motorok dübörgésé — elhagyták a falut. Kimerészkedtünk a Vilma néni háza Egy éve jártunk Vilma néni házában. Akkor, amikor Puskás Vilma végleg elköltözött ... Ő sem tudta, hogy milyen hagy örökséget hagy hátra. Míg élt, aligha sejtette, hogy háromhelyiséges portája később indulatokat keltő viták tárgya lesz. Vik- ma néni nem értett a néprajzhoz. Hajdan, leánykórában majdnem minden so- mogyszobi ház olyan volt, mint az övé. Aztán látta, hogy más újat és szebbet épít; ez meg a múlt század elején téglából és vályogból rakott, zsúpfedeles. Egyszer aztán cserepet rakatott rá. Akkor hívtak a somogyszobi fiatalok, hogy lássam, mi megy veszendőbe, hiszen a telket — a hírek szerint — eladta, s az új tulajdonos a házból. A más rejtekhelyekről elöbújó katonákkal megtárgyaltuk a helyzetet. Az a vélemény alakult ki, hogy szó sem volt támadásról, ez a két páncélos eltévedhetett s amikor erre rájött, elment megkeresni alakulatát Ez az epizód is mutatja, hogy mennyire zűrzavaros, áttekinthetetlen volt akkor a front. Ezen a napon nem mentünk tovább, legalábbis az a csoport, amelyik a romos épületben összeverődött. A ház mellett tüzet raktunk, melegedtünk, havat olvasztottunk. Türelem kellett a hóolvasztáshoz. Hihetetlenül kevés víz lesz egy csajkára való hóból. Üjból es újból meg kellett tölteni, s olvasztani. Nagy nehezen jött össze annyi, hogy oltani tudtuk szomjunkat. Később szétszéledt a társaság — élelmet keresni —, aztán visszaetért. Ki-ki hozta a zsákmányát, és sütögette a tűzön. A „menü” változatlan volt. Lóhúson kívül répa, káposzta, egy kevés krumpli. Megjelent a sós katona is. Elég dagadt volt még a zacskója, nem sokat használt föl, beosztotta. Másnap — úgy emlékszem, február 2-án — folytattuk utunkat. Most már egyetlen járművet sem lehetett látni. Németek, magyarok egyformán gyalogollak. A/, ellentétek azonban nem csökkentek, sőt: fokozódtak. Inkább gyűlöletnek lehetett már nevezni. A magyarok szidták a németeket. A németek pedig mindig eiien- segesen viselkedtek. (Folytatjuk.) régi tégláért, hogy újat építhessen, le akarja bontani a házat. Pedig páratlan értékről van szó; ehhez hasonlót az egész környékein nem lehet találni. Hogyan is fejeztük be akkor? ... A somogyszobi fiatalok lelkesedése még nem tört meg. Hisznek abban, hogy megmenthetik a Puskás-portát — hogy unokáink is láthassák majd, hol éltek az elődök ... De ki fog segíteni nekik?" Akadtak segítők. A tanács a pártjukra állt. Mindenekelőtt bontási tilalmat mondott ki Vilma néni házára. S mert műemlékekben nem bővelkednek, efféle dolgokban jártasságuk sincs, megkeresték L. Szabó Tündét, a megyei müemiek vedel mi albizottság titkárát — ó nemcsak hasznos tanácsokat adott, hanem bekapcsolódott a mentési kísérletbe is. Elmentek Budapestre, az Országos Műemléki Felügyelö- seghez, miközben az örökösök ostromolták őket. hiszen nekik a pénz volt a legfontosabb. A tanács persze csak „vigasztaló” levelet írhatott, hiszen ők is csupán ígéreteket kaptak. Majdnem egy évinek kellett eltelnie, míg megszületett a-döntés: .. Somogy szob községben a Luther utca 24. szám alatt levő, Katona Jánosné és Békés Sán- dorné tulajdonát képező 331. hrsz. lakóházat az építésügyi miniszter 38<'1965. (Ép. Ért, 23.) ÉM. számú utasítás második paragrafus első bekezdés c pontjának, valamint a műemlékvédelemről szóló 1/1967. (1. 31.) ÉM. számú rendelet ötödik paragrafusának második bekezdéséBeáTtt a kaposvári vasútállomás elé egy sárga busz. Űtvonalszáma azonban nem volt; csak feliratot akasztottak rá: Koncertbusz. Hétfőn este fél nyolckor indult. Nagy számú érdeklődőt vitt a Roma-hegyre, a kaposvári nyár egyik rendezvényére. A Somogy megyei Múzeumok Igazgatósága, a megyei művelődési központ és a Killian György Ifjúsági és Úttörőm űvelődési Központ meghívója hangversenyre szólt. A Rippl-Rónai-emlék- múzeum hangulatos kertjében, az évszázados gesztenyefák alatt kétszázan hallgatták meg a Barokk együttes Csupor László (fuvola), , Csupor Lászlóné (fuvola), dr. Csánó Béla né (hegedű), Horváth László (gordonka) es Balázs István (csembaló) muzsikáját. A kellemes nyárestén a Rippl-Rónai-ház előtt, a téglateraszon. Vivaldi F-dúr concertójával kezdték műsorukat. Az egyórás programban előadták Farkas Ferenc Régi magyar táncok című művét, amelyet a közönség nagy tapssal jutalmazott. A műsor érdekességét, a saját hangszerelésű Albinom G-moll adaggiója jelentette. Ez a darab a köny- nyúzenét is meghódította, vei adott felhatalmazás alapján az ÉVM területrendezési és fejlesztési főosztályával egyetértésben műemlék jellegű építménnyé nyilvánítom ...” — írta az Országos Műemléki Felügyelőség osztályvezetője, dr. Barcza Géza. Megmenekült hát Vilma néni öröksége. Két hete törvény védi az enyészettől. De csak a törvény. Mert a gaz továbbra is burjánzik az udvaron. Az örökösök azért nem ügyelnek rá, mert túladnának rajta; a tanács meg mit keresne ott, hiszen nem ö a tulajdonos. A tanács kapott pénzt, megvenné az épületet. Fölkérte a kaposvári JKV illetékeseit, becsüljék föl az épület értékét. Megtörtén t. Csakhogy az örökösök keveslik. Pereskedések sora kezdődhet, ez pedig aligha fog használni a háznak, hiszen mielőbb tenni kellene valamit a Luther utca 24- ben. Az Országos Műemléki Felügyelőség ugyanis nemcsak a vásárlásra, hanem a felújításra is ad pénzt. A tanácsnak vannak elképzelésed: a három helyiségből áLló épület füstös konyhája páratlan kincs — ezt megőrzik. A helybeli keramikus segítségével, úttörők gyűjtőmunkájával úgy rendezik be. ahogy egykor használták. Helyet kapna itt az úttörőszoba és a honismereti szakkör. Az sem elképzelhetetlen, hogy állandó tárlatot rendezzenek. A kezdeményezés tehát sikeres volt. A kérdőjelek azonban megannyi gondot jelentenek. feldolgozását számos könynyűzenekar is játssza. A hangversenyt záró Vivaldi B-dúr concerto után a lelkes közönség nem engedte el az együttest, újrázást kért — és kapott. Színvonalas este volt. A kaposvári nyár rendezvény- sorozata jó kezdeményezes — ezt a figyelemre méltó érdeklődés is bizonyítja. A Rippl-Rónai emlékmúzeum ideális környezetét a jövőben is ki kell használni. Habar a város központjától aránylag messze van, segít a rendezők ötlete: a külön- busz. Legközelebb holnap este nyolc órakor rendeznek színjátszóestet a kertben; föllép a Kaposvári Fonómunkás Kisszínpad Mrozeknek „A nyílt tengeren” című tragikomédiájával és a dunakeszi Radnóti Színpad Per Orlov Enguist „Tribádok éjszakája” című egyfelvona- sosaval. A különbusz Rippl-Rónai- villa jelzéssel fél nyolckor indul, a vasútállomástól. A Ostfk István galériában nyílt nteg — a Képcsarnok Vállalat rendezésében — Kádár János Miklós Munkácsy-díjas festőművész kiállítása. Negyven alkotását mutatja be a tárlaton. Képünkön: Kádár János Miklós — műtermében (MTI-fotó — Tóth István felv.) Pokoljárás a hómezőkön Nagy Jenő GESZTENYEFÁK ÁRNYÉKÁBAN Barokk muzsika
