Somogyi Néplap, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-10 / 160. szám
Fekete barázdák alól... A somogyi parasztírók A harmincas évek elejétől a negyvenes évek közepéig letezett az a laza kötelékű mozgalom, amit összefoglalóan a somogyi parasztírók szervezkedésének nevezhetünk. A feltételességet két dolog indokolja- Az egyik, hogy a mozgalom szervezői nem ragaszkodtak mereven ahhoz, hogy a tagok földművesek legyenek. Volt közöttük kisiparos falusi mesterember, olykor gyári munkás is. A másik, hogy valóságos szervezeti keret nem létezett és a határozott program is hiányzott. A gyökerek a húszas évekre nyúltak vissza, amikor iskolába járt az a nemzedék, amelyik később paraszt voltát fogalmi eszközökkel és íróilag is igyekezett megragadni. A falusi, tanyai iskolák keveset adtak nekik, hiszen csak néhánvan voltak közöttük, akik jól tudtak fogalmazni és ismerték az ütem, a rím jelentőségét a versben. S mégis, a föld szeretet* es helyzetük kiáltó ellentmondása kényszerítőén sodorták őket a közösség felismeréséhez és a megszólaláshoz. Előzményként persze kellett még az országos megmozdulás, az a mozgalom, amit a „népi írók" a harmincas évek elején bontakoztattak ki. A Budapestről és más vidékekről érkező hírek inspirálták a somogyi parasztírók szervezkedését. A gyorsaságot is. Veres Péter, Sinka István, Darvas József és mások példája annyira hatott megyénkben, hogy a helyiek már 1932-ben saját folyóirat kiadasat kezdeményeztek. Az Üj Virradói első száma még abban az évben megjelent, összefogva a Balatontól a Dráváig mindazokat, akik verset, prózát vagy népszínművet írtak. A lap két szám után gazdasági okokból (pénzhiány miatt, mert a világ- gazdasági válság éveiben vagyunk) megszűnt- De mindig kezdődtek megújító próbálkozások. Megkisérleték például szerzői-est sorozat elindítását, amelyekre országos hírű parasztírókat hívták meg. akikkel együtt szót kaptak, szerepelhettek a somogyiak. Ezeknek a kezde- menvezéseknek az értékét többek között az is mutatja, hogy egyik műsorukat — 1935-ben — a rádió a helyszínen felvette, majd sugározta. A korszak közgondolkodásában a paraszt — senki. A mozgalom tagjai elsősorban ezzel szemben léptek föl. Meg akarták mutatni, hogy valójában mi a paraszt, hogy nem az a senki, akinek mondták. Azzal érveltek például, hogy a földművelőknek sok tudományban (növénytermesztés, állattartás, meteorológia) jártasságot kell szerezni, hogy családját eltarthassa. Ez is ösztönözte a szervezkedési kísérletek újraéledését. Ezek középpontjában mindig találunk egy összefogó egyéniséget. A harmincas évek közepén ilyen volt Kovács János. Ö vállalkozott arra, hogy figyelemmel kísérjen és bíztasson tizenhat somogyi parasztköltót, akiknek verseiből végül is — nemi rostálással — egy kis íüzetecs- két állított össze. Tizenhatan voltak, többnyire huszonévesek, akik a földdel járó kémény munka után, szabad órákban tollat foglakEz a költészet nem lehetett — a korszak divatos szavával — elefántcsonttoronyba zárkózó. A verselők mindig szem előtt tartották a közösseget, amelyhez tartoztak és akikhez szóltak. A Fekete barázdák alól... című füze- tecske könyvnapi ajandék- ké'nt hagyta el Fenyvesi Béla es Fia könyvnyomdáját. mozgalma A címadó verset Molnár György írta: Fekete barázdák alól jöttem, Honnan az elszánt mag útra indul, Ügy jöttem dalolva, vígan, könnyen, Menekülve a bűtől a kíntól. A kiadvány legerőteljesebb darabját Sass József jegyezte le, Én paraszt vagyok. Ennek címe és egész tartalma a léthelyzet legjellemzőbb vonásait igyekszik megragadni: az epikus keret (a szerző saját élettörténetét mondja el) alkalom a vallomásra a munkáról és a földszerzés nehézségeiről. Kifejező sorai: „De sokszor esett már csorba / Becsületemben, s csak azért / is fenek tovább új acélt.” A többiek — Bene János, Nyers István, Városi Vince, Németh József — a természet és az évszakok szépségéről verseltek, Somogy vadvirágos rétjeiről, pacsirtákról, a búzaszem Krisztus-arcáról, meg az üres erszényről és a szülők tiszteletéről. A búzakalász, a vén akácfa, a napszállta, mint témák jellemzőek, ezek foglalkoztatták leginkább a szerzőket (Veres Péter mondta egyszer, hogy az ember arról tud a legjobban, legszebben beszélni, amivel nap nap után foglalkozik)- Szemlélet- és kifejezésmódjuk ma már kissé romantikusnak hat, de a versek így is szép híradások arról, hogyan éltek és gondolkodtak a somogyi parasztírók a harmincas években. Az én és a közösségtudat egyre erősödött, s pár ev múltán már jobban körvonalazódó célokat is megfogalmaztak: „A paraszti lélek rögzítő tulajdonsága miatt az is célunkká vált, hogy ezeket a népi erőket megóvjuk az utóbbi időben rájuk erősen ható kozmopolita vagy semmitmondó üres fecsegő • művészetekről.” Parasztírók könyvtára címmel sorozatot terveztek (aminek legalább két száma megjelent). Ennek második gyűjteménye volt a Pacsirta dalok. Hat- vankiienc parasztíró jelent meg a nyolc hónap alatt elkészült könyvben. (Mindkét szám meghökkentő: ennyi irodalmárkodó földműves volt a megyében a negyvenes évek elején? S tudunk-e arról, hogy ma hány van?) Az előkészítő munka során közel négyszáz levél jött és ment, vitákkal, tanácsokkal, szemrehányásokkal. A szerzők Osztopántól Csurgónagy- martonig, Vesétől Kaposvárig sok helyről küldték el alkotásaikat. Közéjük tartozott Németh Ferenc Véséről, aki verseiért több dicsérő oklevelet kapott a Magyar Muzsika című laptól és azért, mert részt vett az Országos Tinódi pályázaton. A somogyi parasztírók termékenységére jellemző, hogy rövid idő alatt több füzet látott napvilágot. Például: Sass József A csizma (népszínmű három felvonásban). Meggyes Ferenc Ember keli a gatra (népszínmű), Fekecs Sándor A bujdosó (énekes népszínmű), Májzik Viktor Tiszavirágok (versek), ifj. Csikány Sándor Barázdák között (versek), Dávid Sándor Csillagfényben (vers- gyűjtemény), Bertalan Sándor Somogyi vadvirág (versek). A könyvek megjelenése mellett talán legnagyobb elismerése volt a somogyi parasztírók mozgalmának, hogy Veres Péter és Sinka István vállalkozott szerzői estekre- Az 1941. március 18-i találkozót fénykép bizonyítja. A kötetek mellett ez a legfontosabb dokumentuma a somogyi parasztírók közösség- keresésének. Ucdrá András H Házzá. A Házra, ahai * a gyermekkorom eltelt. Emlékszem az Udvarra, ahol játszhattunk. Csodálatosan nagy udvarra emlékszem. Futóversenyeket tartottunk itt, padokat állítottam föl akadályok gyanánt, a nálam fiatalabbaknak — Tominak, Karesznak, Gyurinak — képességükhöz illő előnyt adtam. Egy időben még mértük is a részeredményeket apám kopott, bordó vekkerén, melyen volt ugyan másodpercmutató, de a vén, rozoga szerkezet nem kedvelte a mi rohanó tempónkat, az ide- oda rángatáat, ö a hasán fekve szeretett járni. Ezért aztán anyum elkobozta tőlünk a ki-kifulladó időmérő szerkentyűnket: azóta is babonás tisztelettel nézek minden igazi stopperórára. Egy furcsa gátlás is kialakult bennem, talán ezért nem lettem soha nagy futó: ha stopperral mérték az időmet, a futásomat, valahogy lassabban futottam, begörcsöltem, elnehezedtek a lábaim, a mozdulatsor rendezetlenné vált. S ez nemcsak képzelődés, nem ám! Onnan tudom, hogy nem primitív öncsalásról van szó, hogy a nálamnál jobb időket futó barátaimat (ellenfelei met!) simán megvertem, ha nem volt stopperóra a közelünkben. De a vén vekkert azért néha kiloptuk a szobából, és titokban mégiscsak mértük az időnket. Az udvar nemcsak futásra volt jó, másra is. Például nyártól őszig volt gyümölcsünk. Igaz, a kertből kellett lopni. Az udvart a kerttől egy embermagasságú, feketére festett léckerítés választatta el, s a lécek közül némelyik kiforgatható volt a helyéről. Vagy azzá tétetett általunk. De én a kerítésen is át tudtam mászni. Ennél jobb és egészségesebb kalandot ma se kívánok se magamnak, se másnak. Hogy a kertbe miért csak titkon lopakodhattunk be, azt igazából máig sem értem. Hiszen azt a rengeteg gyümölcsöt csak egysaer-egy- szer szed ték le a háza úrék, s mindig adtak belőle az udvar gyerekeinek is. De gyümölcsfa nemcsak a kertben volt, volt az udvaron is. Két birsalma elöl, mindjárt az utca- fronton, aztan egy meggyfa, végül egy diófa. Paradicsomi gazdagság, egészség! A diófáról ugrálni is lehetett, mert alatta porhanyós, könnyű, homokos föld volt, a meggyfáról már nem volt ajánlatos, mert ott keményre taposott, örökké árnyékban álló, kiszá- radhata-t-lan nedves föld volt, égette a (meztelen) talpunkat, ha mégis megkockáztattuk a leugrast. Viszont mindkét fa tetejében jól fújt a síéi. A diófa magasabb volt, mint a meggy, de a meggyfáról beláthattunk a szomszédok lakásába. Jó szomsizédaink voltak, engem, legalábbis így éreztem, szerettek. A Wittich bácsi — az ő unokája volt a Tamás, a Tomi — egyszer elseatieoesnapj&ra «gy ba*a*me6, igazi vonatot Hogy honnan szedte a hozzávalókat, az rejtély. A mozdony el is készült; a botrány akkor tort ki, mikor igazi keskeny nyomtávú bányasínekkel kezdett hazajárni az öreg ezermester. Akkor Wittich néni óriási patá- liát rendezett. Tomi is, én is fölmásztunk a meggyfára, kiki a maga „fészkébe”, mert mindkettőnknek megvolt a maga helye a meggyfán, s onnan hallgattuk a két áldott jó ember perlekedését. — Hát tolvaj' maga, vagy mi a rosseb, hogy síneket hord haza? Börtönbe akar kerülni ? — Maga ne féltsen engem. Ha megúsztam a szocdemsé- get, megúsz‘om ezt a néhány ócskavasat is. Hogy a börtön mi lehet — úgy igazából —, azt ott fönn, a meggyfa szellős szabadságában nem tudtam Tominak elmagyarázni. Tomi négyéves volt, s én se voltam még iskolás. De hogy a szocdemség micsoda volt, s hogyan függött össze a haza hordott vo- natsínekkel, azt húsz-harminc év múlva — tálán mostanában — kezdem megérteni. — Szóval ezért lett maga kommunista? — támadott egyre erősebben Tomi nagymamája. — Magának sose jön már meg az esze, azt tudom, de legalább engem ne rángasson bele semmibe. — Ezt már a verandán beszélgették, közvetlenül alatunk. — Hol van Tomi? Arra ügyein* inkább! Meglátja, még baja esik, ha örökké azzal a csavargóval mászkál! Ez a csavargó csak én lehettem, senki más. A szó, a kifejezés nem sértett. Apám, ha csak tehette, sokszor mondta vasárnap délelőttönként: „Gyere, menjünk csavarogni!” Anyám meg morgóit, dühösen pörgött. „Már megint csavarogni! Én meg takarítsak, ebédet főzzek, mossak, vasaljak!” Aztán anyám mmdig megenyhült, kerdez,le, hogy hányra jövünk haza, az ebéd miatt. „Ebédre itthon leszünk...” mondta apám, dipomáciai érzékét csak csodálni tudtam. Ebéd akkor volt, amikor hazajöttünk a csavargásból. Volt, hogy a kiserdőbe mentünk, volt, hogy Kőbányára, volt, hogy Kertvárosba az Öcskös- höz, volt, hogy a Valériára, a Manciekhoz, Péter öccse családjához, s volt, hogy ... egy nénihez. A néninek szép háza volt, és egy nagy lánya, a teást A nérrmek csipkés terítő jű asztalai voltak, képek a falon, disznók, nyulak az udvaron. Leginkább az udvaron, a nyulak előtt szerettem álldogálni. Apám és a néni a szobában maradtak, lemezjátszóztak, a régi tűket apám cserélte újakra, egy zöld, cifra mintájú fémdobozból. Csoda-e, ha szerettem csavarogni? S aki szeret csavarogni, az ne sértődjön meg, ha azt mondják rá, hogy csavargó. Intettem, gesztikuláltam, hadonásztam, mutogattam Tominak, hogy maradjon csendben. Itt fönn a fán biztonságban voltunk, s a felnőttekkel, Tomi nagyszüleivel bújócskázni nem is olyan rossz vicc. Wittich néni, ha megdühödött, fúriaként ment neki az öregnek, elmondta mindennek, talán még hazaárulónak is. Wittich bácsi tűrt és hallgatott és összeesz- kábálta azt a mozdonyt, aminek még kéménye is volt, fütyülni is tudott, igaz, lábbal kellett hajtani, de egy gyereknek így is nagyon jól megfelelt. Próbáltuk hajtani a csupasz földön, de vaskerekei mindig besüllyedtek a kiskert áldott homokjába, elakadtak kőben, sárban, tégladarabban. Hiába, no, kellettek azok a sínek, a mozdony csak sínen tud járni, ezt láthattuk mi is, mert iáttunk jó néhány igazi vonatat. — Ezek a sínek már nem kellettek senkinek. Az őr is tud róla a telepen. — Tud, mert adott egy húszast neki, hogy hallgasson! És ha a kommunisták elkezdik keresni ezt a sínt, akkor az a részeges őr megijed, és megmondja, hogy Wittich úr vitte el őket, az az áldott szívű nagypapa, az a keszeg kommunista. És akkor idejön a rendőrség, és elviszi magát, lehet maga akármekkora kommunista, és elviszi a mozdonyt meg a síneket, talán még Tomikát is, és akkor mit mondjak az apjának, a fiamnak? Hogy maga egy vén agyalágyult, nyugdíjba parancsolt ezermester? — Nem lesz semmi baj, ne féljen ... — Nem lesz, de nem ám, mert azokat a rozsdás vackokat estére eltakarítja innen, vagy olyat teszek, hogy magam is megbánom! Tomika sírva fakadt a fán. Hiába pusmogtam neki csöndesen, hogy ne bőgjön, hogy elhallgasson, Tomika keservesen sírt. Wittich néni fölpattant, Tom Bea aM ifit, Bekiabált : „Jöttök te aaormai? Meglátja a házinéni, aztán elzavar minket innen”. Tomika lekászálódott ügyesen, az alsó ágról nagymamája emelte le, nekem ugranom kellett. Mezétlábra. Csípett a hideg, kemény föld. Ott álltam én is, de velem nem törődött senki. Apám és anyám dolgozott, egyedül csellengtem otthon. Tomika a nagymamája ölében is sírt, nem bírta abbahagyni. Nagyapja vigasztalta. — Ne félj, Tomika, nem lesz semmi baj. Majd kapsz születésnapodra valami mást. Egy favonatot. — De nekem a vasmozdony kell! — No jó. Az öreg Wittich bácsi a né-' hány méteres síndarabokat párhuzamosan egymás után illesztette, tengelytávolságra nyitva egymástól, párban, rárakta a mozdonyt. Tomika fölült a mozdonyra, a nagyapja hátulról segített a lusta mozdonynak. Tomika boldogan fütyült, haladt vagy két-három métert, aztán elfogyott a sín. A mozdony megállt, zökkent is egy csöppet. Ott álltam, egészen közel. Jól láthattam, hogy ehhez a mozdonyhoz nekem semmi közöm, s az én apám ilyet nem tud építeni, nekem ilyen mozdonyom már sohasem lesz, á torkomat sírás fojtogatta, és arra gondoltam, hogy mennyivel jobbak a futóversenyek, azokat én rendezem, és Tomikának hiába adok előnyt, mégis mindig én győzök, mert csak annyi előnyt kap, amennyit, igaz, erőm végső megfeszítésével, de még éppen behozhatok, én Tomikát mindig le fogom győzni, hiába volt magasugró az apukája, én is megtanulok magasba ugrani, távolba már tudok, magasba se lehet sokkal nehezebb, csak spárga kell hozzá, semmi más, és abban még előnyt se lehet adni, mert valaki vagy átugrik valamit vagy sem, spárga van otth <n, nekem nem kell a Tomika, menjem a mozdonnyal ahová akar, magasba egyedül is lehet ugrani, egészen egyedül, egészen magasra, és előnyt se kell... M ásnapra az öreg szétszerelte a mozdonyt, a síneket eltakarította, az udvart fölserepte, úgy, hogy hálisterunek, nem jött a rendőrség. Mi történt még? Tavasz lett, virágoztak a kertben a fák, a . meggyfák elhullott szirmai miatt gyakrabban kellett az udvart föl- seperni. Apámtól kaptam egy igazi, több vagonból és mozdonyból álló favonatot, két hónapig túlórázott érte. Mi történt még? Nem emlékszem. Iby András Balatoni este A kék hegyekre alkonyfény szitál, opálos színben dereng már a tó, a távolból tétova zeneszó bukdácsol át, s a víz felett megáll. Ez itt a nyári Balaton. Az este felszívja lassan az aranyhidat, amelyen át kis vitorlás halad most imbolyogva. Mar csak árny a tette. Csend hull a vízre, lágyan ringató, ködöt lélegzik lomhán lenn a tó, halkan dúdolnak dünnyögö habok. Az álom lépked most a vízen át, vállán az éj leng, nagy sötét palást, ragyognak rajta rezgő csillagok. Konczek József HÉTVÉGE Eső száll a kockaházak lapos tetejére. Az esőben zöld víz, buborék meg fény van. Tetőn kátrány, de lejjebb az asszonyok lábafehérj puhul a párolgó délutáni mélyben. Szőlővel, almával, kosarával hazaér A rég vágyott gömbölyűség csököpeny-sátoros ? Felmered a jókedv, s kiböki a tévé egy szem ét. Ilyenkor már Odisszeusz sem bolyongana. És a tenyérbe települt ikrás teli combok teljes érzetében öntudatlan dadogó szavak zuhognak, hiszen szombat van. Lehetnek bolondok. Legalább a vége jó. És mindjárt igazabb. APÁTI MIKLÓS Az udvar és a kert Bénji Limaié Galambdúcok
