Somogyi Néplap, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-27 / 174. szám
Somogy, X./^ Képzőművészeti levél Mérleg és iovábblépés Fonóidból Fonyód Kulturális életünk számottevő eseménye a nyaranta ismétlődő szegedi szabadtéri játékok, melyet évente méltó képzőművészeti kiállítás kísér. Ennek jegyében a szegedi nyári tárlat az idén hu- szonharmadik alkalommal részesíti élményekben a nézők tízezreit — akárcsak az elmúlt évtizedben , — s ugyanakkor országos rangja réven a képzőművészet fejlődésének új hazai szemléje is. Mindezt reprezentálja az a tény. hogy a szegedi nyári tarlatok díjazottjai között olyan neves alkotókat találunk, mint Kokas Ignác, Szabó István, Vecsési •Sándor, Szalay Ferenc, Szurcsik János, Patay László, Asszonyt Tamás, Bazsonyi Arany. Mi- háltz Pál, akik különböző európai tárlatokon nemzetközi elismerésben is részesültek; az idők során ismert mesterekké váltak. Így a szegedi nyári tárlat az évek során sokat lendített a képzőművészeti műfajok általános fejlődésén és hozzájárult Szeged kulturális arculatának nemzetközi értékrendjéhez. Az idén, a XXIII. szegedi tárlat összegezés. Azért is az, mivel ezentúl kétévenként rendezik meg, s a közbe eső években, így jövőre is már a táblafestészeti bien- nálé ott-hona lesz a képtár, vagyis a magyar festők új alkotásainak seregszemléje. Ezért az idei — átmeneti — esztendőben az eddigi nyári tarlatok díjazott festői, szobrászai, grafikusai szerepelnek az ország minden részéből, mintegy keresztmetszetet adva a hazai képző- művészeti élet új törekvéseiből és árnyalataiból. A névsor szűkítése kétségtelenül fokozta az általános minőséget, a szelekció jó hatással volt az értékrendre. A tárlat összességét tekintve a stílusok optimális szinten jelzik határaik további lehetőségeit művekkel. Ez a hiteles Sokrétűség a Szellemi szabadság és az eltérő művészi karakterek jegyében született, s ez a tágasság nagyobb horizontot es jobb minőséget eredményezett. A legnépesebb mezőny a festők csoportja, amelyben a fogalmazás különösen árnyalt. Ez a művekkel testesített realizmus ha nem is parttalan, de nem is szűk a medre, szabad elágazások, pompás epizódok és hajszálgyökerek éltetik. Különösen izgalmas Mi- haltz Pál értékrendjének megküzdőit állandósága, Bazsonyi Arany lírai finomsága, Patay László és Vecsési Sándor megújulása. Nemes elmélyüléssel állított emléket Somos Miklós Kiing Györgynek, a ma is alkotó jeles festőnek. A lírai elemekkel dúsított festői realizmus olykor narratív mozzanatokkal bővül mint Berki Viola, Batári László műveiben, olykor a leírás drámái fokozatot ér el. Mindezt Dér István, Galambos Tamás példázza. Sajátos sziget Erdélyi Mihály immár lezárt életműve a maga vibrálóén termő festői- ségével. Értékes epizód Fü- löp Erzsébet kötött világa, Kárpáti Tamás, Kádár János Miklós, íresik József külön szólama, Lóránt János, Kollár György és Mácsai István más-más irányt követő, de műgondban azonos szemlélete. Külön érték Magös Gyula Nagy István eszményeit vállaló következetessége, Pataki Ferenc festői montázsai, Pirk János hagyományokon nyugvó látásmódja. Mind érték sF maga nemében! Szurcsik János festészete is, aki Németh Józseffel, Szalay Ferenccel egyetemben rendkívül mélyen, színvonalasan folytatja az alföldi realizmust. Külön színfolt a most elhunyt Vinkler László „Tápéi menyasszonyba. aki Chagallra emlékeztető, de tőle független eszközökkel építkezik tájelemekben elhelyezett portréiban. A szobrászok és a grafikusok kisebb csoportot alkotnak kevesebb változattal. Mondhatjuk, hogy — a festőkkel ellentétben — nem tükröznek valamennyi országos elképzelést, pontosabban még annyira sem tartalmazzák a hazai alkotóműhelyek teljességét-. Ebből emelhető ki Kiss István Petőfije, Lapis András, Markolt György, Váró Márton, Nagy Sándor, Rátonyi József, Szabó Iván több szobra; Szathmáry Gyöngyi az idén komponált bronztáblán búcsúzik visz- szafogott kedvességgel, nosztalgiával Szeged mindenes híres emberétől, Bálint Sándortól. A grafikai termés még szükebb keresztmetszete korrekt, hiszen Banga Ferenc, Gácsi Mihály, Kajári Gyula, Diskay Lenke, Pásztor Gábor, Püspöky István terveiből, éiétművébőf válogatott, s így felvonultat groteszk, humoros és drámai mozzanatokat is. Kicsit adós marad azonban a teljességgel, a Kondor utáni grafikai időszak műfaji feladataival. L. M. Fürst Sándorra, a munkás- mozgalom kiemelkedő személyiségére emlékeztek vasárnap a Vas megyei Rum községben — halálának 50. évfordulója alkalmából. Az emlékünnepségre a megye minden részéből érkeztek, Szombathelyről külön autóbusz indűlt az eseményre. Ott voltak Vas megye valamennyi, Fürst Sándor nevét viselő szocialista brigádjának, iskolájának és intézményének képviselői. A szülőházat erre az alkalomra kí- vül-belül felújították, tatarozták, s átrendezték a benVízparti nagyközségünk, a kilencszáz éves Fonyód áll a Somogy új számának — tizedik évfolyam. 4-es — középpontjában. Rendkívül gazdag kép rajzolódik ki előttünk egy településről; több műfaj randevúja adja ki azt a mozaikot, amely a régmúlt Fonyódját éppúgy megmutatja, mint a jelenlegit, és sejteti jövőjét is. így ismertetőnk főként ezekre a publikációkra szeretné felhívni a figyelmet. A mindig erős lírai anyagból Hunyadi István rekviemjére egy fiatal fonyódi könyvtáros merne ntójául: Éva a vers címe. Simon Ottó fonyódi költő Csujjogatójá- ra, amelyet a Karikás Frigyes gimnázium néptánco- saínak ajánl. A folyóiratszámot olyan költők gazdagítják, mint Takáts Gyula, Fodor András, Vasadi Péter, Hatvani Dániel, Anna Mária, Győri László vagy a határainkon túl élő Varga József és Tűz T^más. Fontosnak érezzük, hogy a fiatalon elhunyt Czipri Éva torzónak maradt életművét egy gyengéd kéz, Fodor Andrásé nem engedi enyészetbe hullani. Mint ahogy amellett sem lehet említés nélkül elmenni: Vallató Géza szikár, szűkszavú lírájában fordulat mutatkozik, Egyetlen csillag című versciklusa szecessziós hajlékonyságot, lágyabb színeket hoz. Napjaink divatos műfajának, a memoárirodalomnak itt valódi szerepe van: a sorsfordulatokat megidéző írók életében Fonyód állomás volt, akárha egy éjszakára is, mint Csányi Lászlónak, aki apokaliptikus időket fest az epóban zajlók mögé. Ta'káts Gyula — micsoda gazdag múlt! — Fonyód irodalmi pillanatait, az életműben játszott szerepét írja meg, s valóban úgy lehetett, ahogy vallja: „Támaszpontom mindig Fonyód volt." A bizonyítékokkal sem marad adós, amikor Tatay Sándor, Bohuniczky Szefi, Fülep Lajos, Szabédi László, Németh László, Szabó Lőrinc és Fodor András ide címzett lene a mártír életét, munkásságát tükröző állandó kiállítást, emlékmúzeumot. Az emlékünnepségen Síkos László, a Vas megyei KISZ- bizottság első titkára mondott beszédet, majd a résztvevők megkoszorúzták a Fürst-szülőházán elhelyezett emléktáblát. E napon a művelődési házban megnyílt a Szocialista képzőművészet a két világháború között Magyarországon című kiállítás, amelyet az épülő szombathelyi képtár anyagából állítottak ösz- sze. veiéiből átnyújt egy csokrot. Irodalomtörténeti jelentőségű levélcsomagot postázott az olvasónak Takáts Gyula. Kapcsolódik e küldeményhez Reölhy Ferenc közlése, a Szabó Lőrinc Fonyódon. A memoárok sorába tartozik Fonay Tibor Magamról magamnak című írásának részlete. amely a tegnap Fonyódját festi, akárcsak Móricz Béla: Vasút Fonyódra. Szellemiségben, tematikában ide zárkózik fel a folyóirat interjúja Tóth Józseffel, a nagyközségi pártbizottság titkárával, amely a település múltját foglalja össze, de a jelen gondjaira is reflektoroz. „Az ezredfordulóra gondolva azt mondhatom. hogy a mainai fejlettebb, esztétikailag rendezettebb üdülő-kertvárossá válik Fonyod, ahol az urbanizáció nem rombolja, hanem megőrzi és tovább gyarapítja a természet szépségeit ’ — mondja a titkár. Ügy legyen! Szélesebb horizontot nyit, amikor a deli part helyzetét, a kistelepülések közművelődési lehetőségeit veszi számba Klenovics Imre, akinek országgyűlési beszédét teszi közzé a Somogy. Az eddigiekből is kitűnik,' nagyon gazdag szám ez: néhány — nem Fonyódhoz vagy a Balatonhoz kötpdő — publikáció tovább színesíti az összképet. így Kiss Tamás, esszéje Csokonairól, Szíjártó István és B. Krasz- nai Ildikó Gyergyai Albert- tanulmánya, Nyárády Gábor Csurgó mecénása című közlése stb. Kamarás István, aikit eddig inkább olvasásszociológusként ismertünk, novellával jelentkezett: írása egyetlen ötletre épülő, groteszk hangvételű próza. Középiskolások régészeti kutatólábora Háromhetes régészeti tábor nyílt hétfőn a Borsod megyei Tiszakarádom. A célja az e területen már ko- rá bbam fellelt honfoglalás- kori temető teljes feltárása. A táborban dolgozó középiskolások pályázat alapján kaptak jogot arra, hogy részt vegyenek az izgalmas munkában. Valamennyi pályázd komolyan érdeklődik a régészeti kutatások iránt, életcéljának, vagy más hivatás mellett amatőr tevékenységként, állandó hobbijának tekinti a régészkedést. Az ásatások, lelettanulmányozások mellett a szakma neves művelői régészeti és néprajzi tárgyú előadásokat is tartanak számukra. Fiirst-emlékünnepség Rumban Magyar írók perei Piknik porkolábbal Volt azonban az 1850-es években magyar írófejedelemmé nőtt Jókai Mórnak igazi pere is. 1863 elején politikai napilapot, alapított A Hon címei/. Alig telt el pár hét, amikor Ivánka Imre, a lap „közgazdasági rovatának belmunkatársa” átadta egy reggel Jókainak gróf Zichy Nándor i-ikket. amelyet korábban Kemény Zsigmond már visszautasított. A tizenkét írott oldalas — Alapkérdéseink című — Cikket Jókai elfogadta, s a lap február 7-i számában ki is adta. Zichy azokat a politikai hibákat elemezte, amelyek Schmerling rendszerének magyarországi alkalmazásából következnének. s azt bizonyította — komoly közgazdasági érvekkel —. hogy e rendszer alkalmazása Magyarországot es Ausztriát egyaránt tönk- etenné. Jókai a cikk megjelenése után szinte azonnal idézést kapott Wolafka rendőrfőnök, töl, aki a kihallgatáson három hónapi börtönt helyezett kilátásba, és 1000 forint pénzbüntetést. Zichy vállalta az anyagi terheket. La- borfalvy Róza ifimét közbelépett, s bár férjét fölmentetnie nem sikerült, igen komoly kedvezményeket csikart ki — mint később látni fogjuk. A katonai törvényszék ösz- szeült. s volt abban ezredes, őrnagy, százados, főhadnagy, alhadnagv, őrmester, káplár, frájter, sőt közbaka is. Jókai remek, német nyelvű védőbeszédet kerekített, és hatásosan elő is adta. Aztán — február 17-én — kihirdették az ítéletet: egyévi börtön nehéz vasban. — De a helytartó csak három hónapot ígért! — kiáltott föl Jókai. — Das übrige ist für die schöne Vertheidigung! — mondta nevetve a hadbíró. (Magyarul: A többit a szép védőbeszédért kapta.) Az író mellékbüntetései: két évnél hosszabb időre eltiltották a Hon és az Üstökös szerkesztésétől, 1000 forint pénzbírságot szabtak ki rá és nemességének elvesztése. Furcsaság a dologban: Zichyt és Jókait e tárgyaláson „csendháboritás” címén ítélték el, nem pedig sajtó- vétségért'. Igaza tenne Jókainak, aki így írt: „a katonai kormányzat valóságos oltalom volt ránk, szegény szabadelvű hírlapírókra nézve, az adminisztrácionálistyran- nusokkal szemben’’? Laborfalvy Róza beren- dezletett két szobát a Jó- zsef-kaszárnya börtönében; oda vitték Jókai bútorait, ágyneműit, díványát, evő- és íróeszközeit, íróasztalát, fa- ragószer.számait, meg rózsás hálósipkáját is. Ez a börtön nemigen látott még ilyet, a vendégek ki-be jártak, a hölgylátogatók cserepes virágokkal borították el a szobát. Haymerle fogházi felügyelő is, Jókai is pihenésnek tekintette az egészet. „Pompásan éltünk — írta később az írófejedelem. — Soha életemben több szabadságom nem volt,, mint fogságomban: egész nap látogatókat fogadtam, este kimentem vacsoráim a Svábhegyre, a porkolábot is elvittem magammal. .. ” Egy hónap múlva a császár és király Jókainak megkegyelmez. Minden bizonynyal Zichy Nándor személye, befolyása, aulikus rokonsága is szerepet játszott benne. Jókai versben búcsúzott el porkolábjától, s a börtönélmény csupán hangulatos emlék maradt. Inkább anekdo- tikus, mint kellemetlen, hiszen a Hont is, amelytől közben elpártoltak az előfizetők, megmentette Zichy Nándor 5000 forinttal. Bényei József (Folytatjuk.) Nyár a parkban Sok százan pihennek s találnak enyhülést, szórakozást a kánikulában a parkok vén fáinak lombjai alatt (Király Béla felvitelei)
