Somogyi Néplap, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-01 / 152. szám
Labdázgató m Gégék HÍD A PIACHOZ A marketingről nekem a Fékon-ing jwt eszembe. Még emlékszem a fekete tulipános Fékon-im- gek megjelenésére, illetve, ha egészen pontos akarok lenni, a meg nem jelenésére. A rádióban reggelenként bömbölt a Fékon-inget hirdető reklám, mintegy utat vágva, az .álmosan ébredő hallgató agvsejtjeihez: vásároljon Fékon-inget! No hiszen, nem is ezen múlt a vásárlás elmaradása. Mentem én ezernyi emberrel együtt a boltokba, áruházakba, de Fé- kon-ing nem volt. Nem kapuink egy darabot se—mondták az eladók, mi meg hiába tiltakoztunk a vállalati reklámetikára hivatkozva, üres kézzel távoztunk. Pedig nem igaz, hogy nem volt Fékon-ing. A vállalat felkészült a gyártására. Magam is jártam akkor a gyárban, volt alkalmam megcsodálni a korszerű import-gyártósort, a még korszerűbb hímző- és varrógépeket, de leginkább az új terméket. Ne feledjük, sokáig nem lehetett divatos inget kapni Magyarországon, csomagból, kéz alatt vásároltunk drága , külföldieket. A gyári piackutatók tehát derekas munkát végeztek, amikor felismerték az igényeket, akárcsak a tervezők, fejlesztők, amikor kidolgozták a fazont, a nemgyűrődő, karcsúsított, könnyű anyagú, könnyen mosható tulipán védjegyű ingeket. Még a reklámra, a piaci bevezető tevékenységre sem lehetett panasz! Beszéltem egy fiatal szakemberrel, ő mesélte, hogy micsoda viták zajlottak a reklámszöveg felett, míg végül is a jól ismert slogan mellett döntöttek: „A Fékon-ing követi minden mozdulatát.’* A gyártmányfejlesztés, a termelés, a piac- ra-vezetés tehát külön-kü- lön mind kiváló munkát végzett, az ingek jó ideig mégsem kerültek a boltokba. A vásárló szemével nézve tehát a vállalat rossz marketing munkát végzett az új ingekkel. Marketing munka. Szándékosan nem a piackutatás kifejezést használom, hiszen utóbbi csak egy része a marketingnek. A jó piackutatás csak előfeltétele a piaci sikernek, akárcsak a hatásos reklámtevékenység, de nem garancia semmire sem. j Alighanem az sem véletlen, hogy a marketingnek nincs is magyar megfelelője a szótárakban, legföljebb körülírni leh^t. S mit jelent a jó marke-ting munka? Azt, hogy a vállalat egy termékét be tudja vezetni a piacra, ott jó áron el tudja adni, közben pedig termelőkapacitása felkészülten várja a kereslet felfutását, hogy ne legyen hiánycikk az új. termék. S ez még nem minden: hiszer a tervezőknek, fejlesztőknek már dolgozniuk kell a piacra vitt termék tökéletesítésén, esetleges módosításán, A marketing munka a harmónia, a tökéletes összhang megteremtésének művészele — mondta egyszer egy gyári vezető. Találónak tartom ezt a megfogalmazást, mert mint a zenében a hangok, úgy a marketing munka elemei sem érnek semmit önmagukban. Manapság sokat panaszkodunk vállalataink marketing tevékenységére, ami érthető, Vendéglő az Adriához Az üzlettulajdonos egészségünkre kívánja fizetéskor az ebédet, s megkérdezi azl is. hogy ízlett-e. Fehér ingben, drapp termer nad rágban szolgál fel. Az apró teremben hangulatos a berendezés, udvarias a kiszolgálás. A vendéglőnek: Adria a neve. Barcson nyílt meg nemrég S benzinkút mellett. Tulajdonosa Szemere Antal. — Találkoztunk, már — mondja bemutatkozáskor. — Csak akkor szakáilt viseltem, és a költségvetési üzem főmérnökeként arról álmodoztam, hogy milyen homok - osztályozó berendezést lenne érdemes a Dráva-partra telepíteni. Szemere Antal — végzettségét tekintve — építészmérnök. Volt tervező, épített házakat és irányította főmérnökként a költségvetési üzemet. — Ne haragudjon :— «cipész maradjon a kaptafánál —• szólás alapján kérdezem: hogyan lesz egy építészmérnökből vendéglős?----Terveztem egy házat P écsen. Megrepedtek a falak. Később kiderült, hogy nem a tervező és a kivitelező a hibás, hanem a bánya. Eljöttem Barcsra, és a drávai homokban nagy fantáziát láttam. A terv — a termelés kiterjesztésére és osztályozására — nem valósult meg Pedig az ilyen minőségű homokot most is devizáért veszi külföldről az ország. Ide pedig a Dráva ingyen hozza. Pedig én úgy képzeltem, hogy a költség- vetési üzemtől megyek nyugdíjba. Nem így történt: sok minden kényszerűéit arra, hogy lépjek. Akkor jött a lehetőség a kisvállalkozásra. Összefogtam egy szakképzett vendéglátóval: számoltunk, osztottunk, szoroztunk, és átalakítottuk ennek a félig kész háznak a földszintjét vendéglővé. Azt akarjuk itt bevezetni, ami hiányzik Barcsról: vad- és halételeket kínálunk, és meg akarjuk valósítani mindazt, amit kitalálunk. Én gyerekkorom óta imádok főzni. A tölt cégemnél rakatig en készítettem a halászlét válla- laü ünnepségre, A f ánoe és a konyha alap- területe nagyobb, rinnt az étteremé. A felszerelése ma a legkorszerűbbek közül való. A vállalkozó a Villány- Mecsekaljai Borkombináttal kötött szerződést termékeinek értékesítésére és a horgászokkal a drávai halért — Hisz ebben a vállalkozásban? — Azt tapasztaló™, hogy vám rá igény. A siker végső soron tőlünk függ: ha tudjuk azt nyújtani, amit a vendég hiába keresett eddig Barcson, akkor megélünk. Ha nem: bezárhatjuk a boltot Ezért terveztünk nemcsak különleges ételeket, specialitásokat, hanem rosfonsütő- ket is. — S miért éppen Adriára keresztelték a vendéglőt? — Mert az Adriára vezet itt előttünk az út. S tulajdonkeppen morbid ötlet fett volna ezt a nevet adni neki: Vendéglő a Fekete Bárányhoz. Dr. K. I. hiszen külpiaci ^wsenvben szinte magától értetődővé válik, hogy csupán a termelés szervezésével, tökéletesítésével nem vehető birtokba a piac, ideig-óráig sem. Jó piackutatók kellenek — hallani mindenütt —, ami kétségkívül igaz, mert nélkülük nem épül a híd a nagyvilág és a gyár között. De legalább ennyire fontosnak tartom a piackutató osztályok, csoportok kapcsolatát a vállalat többi szervezeti egységével, köztük a tervezéssel, fejlesztéssel is. Néhány évvel ezelőtt az egyik Pest megyei vállalatnál sokáig huzakodtak, hogy legyen-e marketing osztály, vagy sem. Pro és kontra hangzottak el vélemények, végül létrejött a csoport; s. roppant nehézségek árán szereztek jó szakembereket is. A kereskedelmi igazgató joggal mondta: megteremtették a piaci siker alapját, hiszen termékük az van, már csak el kell adni. Csakhogy ez a csoport mással sem foglalkozott, mint a már meglevő termék értékesítési lehetőségeivel, vevők keresésével. Pedig a piackutató nemcsak attól piackutató, hogy értékesítési területeket talál, hanem attól is, hogy közvetíti a vásárlók óhaját, szükségleteit. Ami nélkül viszont tervezni. fejleszteni sem lehet. Megfigyeihető, hogy amikor egy termék útjáról, a vállalati munka fázisairól beszélünk, mindig a tervezéssel kezdjük a felsorolást, s az eladással fejezzük be. Holott a tervezést már megelőzi — meg kell hogy előzze — a piac ismerete. A magyar gazdaságban. nem egy példa van arra, hogy mire egy fejlesztést befejeznek, az új termék már elavult. S ez nem feltétlen azért van, mert késik az építkezés, a gépek átállítása, s akadozik a termelés, oka lehet az is, hogy a tervezés nem kap folyamatosan információt a piackutatóktól, így nem is tud módosítani. úgymond naprakész munkát végezni. Vajon hány helyen van napi munkakapcsolat a kereskedelmi ágazat — ahová általában a marketing szakemberek tartoznak — és a műszaki, fejlesztési terület között? S ugyanilyen jogos a kérdés: vajon a fontos munkát végző reklámszakemberek és a termelési szakemberek tájékoztatják-e egymást rendszeresen? Arról például, hogy várni kell az új termék reklámhirdetésével. mert még nincs elegendő ing a készáru raktárban. I gaz. a Fékon-ing jó évtizedes példa, azóta a fekete tulipános viselet kiment a divatból. De vajon mekkora haszontól, vásárlói elismeréstől esett el a vállalat? S esik el ma is sok vállalat azért, mert nincs összhang az osztályai, csoportjai között, noha mindegyik külön-külön elvégzi a munkáját? Csak nem állnak össze — marketinggé. M. G. Bezárják-e a kozmetikát? Víz folyik a konnektorból Bwr teseikf ilmbe illő jelenet: a konyhában fölgyújtják a villanyt, ott marad a sötétség, ellenben a szobában megszólal a világvevő rádió. De hát ez csak a mesében van... A mesében, valamint a Kaposvári Szolgáltatóipart Szövetkezet egyik üzletében a Béke- Füredi lakótelepen. Itt a kozmetikában bedugják a konnektorba a gőzölő csatlakozóját, és ezután a fodrászatban elindul a ventillátor. Jókat lehetne kacagni ezen a megoldáson, ám a létesítményben uralkodó állapotok az ember ajkára fagyasztják a mosolyt. Alig több mint egyéves a szolgáltatóház, és máris úgy néz ki, mint egy lestrapált javakorabeli épület. A plafonon jókora beázások nyomai látszanak, a terasz burkolata „folytonossági hiányokkal” tűzdelt. A fodrászat alatt levő Gel'ka szervizben szintéin a beázás okoz gondokat. Az egyik fodrásznő idegenvezetőként megmutatta a látványosságokat. A kozmetikai szalon székei fölött lógó festék és vakolatdarabok időnként potyognak, esetenként a lehulló anyag kiegészíti az arcpakolást Ebből nagy baj is lehet. Reménykedjünk inkább abban, hogy a hívatlan segédanyagok” egy új kozmetikai csodaszert teremtenek — elvégre a penicillin is egy véletlenül odakerült dolog eredménye. A hol működő, hol bedöglő konnektorok — amelyekből néha víz is folyik — az említett ventillátor-vicceken kívül kellemes keresőjátékot is jelentenek a Hová dugjuk a hajszárítót? kérdés jegyében. A néha vízzel feltöltödö lámpaburák egzotikus fényei igen hangulatosak; azaz meglehetősen rossz hangulatot okoznak, A beázások miatt a jelek szerint keletkező kóbor áramból legföljebb a gelkások profitálhatnak, hiszen ők kifejezetten elektromos berendezések javításával foglalkoznak. Nem kell annyi vezeték, majd vezeti a villanyt a víz ... De tegyük félre az amúgy is kesernyés tréfákat. A tények: tavaly áprilisban adták át ezt a sízolgáltatóhá- zat. Júniusban már jelentkeztek a hibák. A szolgáltató szövetkezet elkezdett levelezni a beruházóval (a Somberrel), a levelezés „továbbgyűrűzött” a kivitelezőhöz (a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalathoz), azután a hullámok visszaverődtek ... És semmi sem történt. Amíg a beruházó, a kivitelező és a tervező (a Déldunántúli Tervező Vállalat) elméletben focizott, addig az épület romlása a gyakorlatban folytatódott. Az idén májusban érkezett el a tetőjavítás végső határideje, a SÁÉV éppúgy nem javította ki a tetőt, mint az a menny- béli magasságos... A terasz — amely a Gelkának tető —* javításán pedig máig is vitáznak a „szakemberek”, ennek még határideje sem volt. A szolgáltató szövetkezet vezetői most már azon gondolkodnak, hogy bezárják a boltot. Mart az utóbbi időben az eddig még „érintetlen” férfifodrászatban >6 észlelték a romlás első jeleit, a női részlegben pedig lassan tarthatatlanok lesznek az'állapotok. A bezárást késlelteti: egy lakótelep lányai és asszonyai járnak ide, saz ott dogozók dolgozni szeretnének, mivelhogy abból élnek. Sürgeti; a vizes falak elektromos hibákat okoznak, s ez nem játék, a vakolat a kozmetika vendégeinek arcába, szemébe hullhat s ez sem játék. Nem feladatunk, hogy kinyomozzuk, melyik cég milyen hibákat követett el, s pontosan ki a felelős mindezért. Műszaki ismereteink nem terjednek odáig, hogy ezt az oknyomozást megnyugtatóan elvégezhessük. Ám annyit tudunk: ez nem az első beázás azon a környékén. Annak idején arról is írtunk, hogy az új iskola födémé rossz. A lakóházaknál szintén sok a hasonló eset. Ez a sorozat pedig mindenképpen a tervezők, a kivitelezők és az épületeket átvevő szakemberek felületes, nemtörődöm munkáját jelzi. Felelősségük közös. Most már csak azt kellene eldönteni, hogy kijavítsák-e az ilyen hibákat, vagy az épületek lakóinak, használóinak kell beletörődniük, hogy az új házak beáznak. lu P. Szűk az exportcsatorna keresztmetszete«. Rázógép a cseresznyésben Viharral jöttek az esők a múlt héten; fákat, gabonát döntöttek az elemek. Károkról érdeklődtünk a Bárdibükki Állami Gazdaság jókora gyümölcsösének szakmai irányítójától, Borsos Istvántól, s megtudtuk: a szél nem pusztított a faállományban, nem verte le a termést, a csapadék azonban ludas a cseresznye gyatra minőségében. — Június negyedikén jég i* esett, de sokkal nagyobb baj, hogy azóta más- vagy harmadnaponként kaptunk esőt, következésképp a eseWM Az abádszalóki Benin Mg Tsz vadásztársaságának fácántelepén 8.5 ezres törzsállományt nevelnek. A .saját kellető üzemben kikelt kis fácánokat vérfrissítés és állománynövelés miatt a szomszédos vadásztársaságok kapják (MTI-fotó — Csikó« Ferenci resznye fölrepédt, gyorsan rothadt, s ahol egy szem megbetegedett, ott már a többi sem maradt sokáig épen ... Korábban a termés hatvan százalékát leráztuk géppel, és a konzervgyárnak szállítottuk, ezzel a mostanival azonban ők sem tudnak mit kezdeni, így cefrének vittük az első szállítmányokat Kecskemétre. Nem nehéz kiszámítani, hogy a hatforintos átvételi ár mellet az az út egyáltalán nem volt kifizetődő. Közben meleg is volt, gyorsult az érés... Kilencvagonnyi cseresznyét vártak, a hét elején öt vagonnál tartottak a betakarításban, és okkal elégedett lenkedtek a minőség miatt. Az ilyen cseresznye nem alkalmas exportra — még nyolc tonna sem jutott eddig külföldre —, és az átlagárak is elmaradnak a korábbi évekétől. Volt olyan esztendő, hogy 20—21 forintért elkelt a cseresznye, most alig lépi túl a 15 forintos átlagot. Túlkínálat mutatkozik külföldön is, állítólag Nyugat-Európában még sohasem voltak ilyen alacsonyak a cseresznye és a meggy átlagárai, mint az idén. S ha sok van a portékából, jobban megnézi a vevő, mit kínálnak neki, s. válogat. A gazdaság 1,6 millió forint bevételt tervezett erre az évre a tizenhárom hektár termő cseresznyésről, ötvenegy tonna után most 782 ezer forintnál tartanak. Ottjártunkkor a gazdaság dolgozói és azok hozzátartozói — mintegy harmincán — kézzel szedték a termést, s miután szár nélkül szedték és kiválogatták, a konzervgyár 16 forintot fizet kilójáért. Ez még viszonylag jó ..bolt” lenne — ha győznék munkaerővel... — Jól bevált a gyümölcsösünkben az 19.78 őszen vásárolt rázógép. Abban az évben a szilvánál használtuk először, és 106 vagonnal takarítottunk be vele, s ezzel mentettük meg> a termést. A következő évben mar a cseresznyénél is „bevetettük”. A fákon a hét elején még mintegy két és fel vagonnyi cseresznye volt, közte igencsak sok rothadt szem. Kézzel szedik, amíg bírják, aztán megint munkába áll a gép, s viszik a fák hozamát — olcsó pénzért — a zákányi szeszfőzdébe. A rázógép egyébként a múlt hét középén alti be az idén először a cseresznyefasorok közé. Az idő — és az időjárás — sürget, küszöbön a meggy betakarítása: ebből ötven- tonnányit vár a gazdaság. Az ágazatot irányító szakember véleménye szerint — az árat tekintve — ezt sem éri meg kézzel szedni. Amikor ezek a sorok megjelennek az újságban, valószínűleg már szedik a meggyet:, amíg a munkaerőből futja, kézzel, azután pedig a rázógép teríti be a mee^vfá1" •ttját a nyár szomjoltó gyű* mölcsével. H . r. SOMOGYI NÉPLAP
