Somogyi Néplap, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-27 / 174. szám
Hazajönni jé Autóbuszok Svédországba Az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár mátyásföldi gyárában az idén negyvenkét autóbusz készül svéd megrendelésre. Az emelt padlószintű, luxus buszok első példányai már elhagyták az országot Táiüogalás a vízi-kizműtársulatok beruházásaihoz Amikor Juciit — Bartóknak A kékszakállú herceg var« című operájában kitárja tu ötödik ajtót, a teljes zenekar es az orgona hatalmas, tiszta akkordjai érzékeltetik a beáramló leny- özont, a fölüimúlhatatlanul csodalatos látványt. Nem tudhatom, ki hogyan van ezzel, de en valahányszor küllöldi útról megterek es fölcsapódik előttem a határ- sorompó, mindig ezt a him- nikus muzsikát velerh föi- harsanni. Hazajönni istenien jo eboe a tagas egü, ezer bajú. itt-ott meg mindig poros, ám szemlátomást fiatalodó föriix-hazába. Hazajönni jó — ezt bizonygatta a napokban dr. V. Z.-né, aki ötvenhatban Nyugatra szaladt a fia után, de Ch jelzésű kocsija mostanában minej gyakrabban tűnik föl hazai tájakon. Azért jött most is, hogy jól megszívhassa tüdejét az itthoni levegővel, s jobban bírja odakint a következő egy-két esztendeig. Csonakázás közben hosszan áztatta kezét a homoksárga, bekalencsés Tiszában, s miközben a szeme megtényesedett, tűnődve mondta: „A svájci tavak tisztábbak, de a vizük nem ily selymesen simogató”. Ha ezt erezte, higgyük el neki. Ügy van bizony, mint Kádár János mondotta nehány esztendeje: utazni szerető emberek kétszer örülnek nálunk: amikor elindulnak valahová és amikor hazaérkeznek, s akkor jobban, amikor újra itthon vannak. De hat hogyan, mitói lett ez a mi országunk marasztaló, kellemes otthonává kommunistáknak és hívőknek, magyar és nem magyar anyanyelvű polgároknak egyaránt, s mi húzza vissza — legalábbis időnként — a világ más tájékain tántorgó hazánkfiait? Ne .áltassuk magunkat a magyar mezők szépségeivel; másutt is lelket gyönyörködtet a kitárulkozó, dúsan termő rónaság! Hagyjuk a szöveget hegyeink és lankáink egyedi bájáról — a glóbusz bővelkedik még fenségesebb csúcsokban és gazdagabb völgyekben. Nincs értelme döngetni a mellünket, mert szorgalomban, higiéniában, az új dolgok iránti fogékonyságban azért vannak, akik előttünk járnak. Európában. Hát akkor? Mivel magyarázható, hogy mindnyáján jól érezzük magunkat? Miért kénytelenek elismerni még az ellenségeink is, hogy „Magyarországról politikai okokból már nem disszidálnák az emberek?”. Valóban csak a „jó evés és jó ivás” vonzza hozzánk a turisták tömegeit? A varazsa a párt politikájából fakad-e, s az a légkör teszi, amelyben jól érzi ■magát a tisztességes honpolgár? így lehet, mert a part — amely 75U ezer kommunista akcióegységét jelenti — meg tudta tényékké!. eredményekkel győzni a lakosságot arról, hogy öve az ország, s kedvére formálhatja. Szeretünk énekelni, bajainkból is tréfát csiholni, s ez messzire hallatszik. Gyakran meg kijön belőlünk régi rossz énünk — legyintünk az okos szóra es a keményebb munkától neba húzódozunk —. de azért szépen gyarapodik a bizalom. A párt tanította meg az önfejűeket is arra, hogy gondolkodjanak, s ne hangerővel, hanem érvek felvonultatáséval győzzenek a vitában. Húsz evvel ezelőtt még jelentős tömegek gyanakodtak arra, akit egy üzemeiére kineveztek, s megesett, hogy az igazgató lennhéja- zassal és dörgedelmekkel reagált. Ma pedig, leszámítva a problémákat, a munkások bíznak a vezetőkben. És viszont. Aki tisztességgel látja el a dolgát, az valóban nem fel semmitől, de ha huncutságot lát, nagyon hamar visszavonja a bizalmát. S ebben az esetben csak fölső pártfogóié tarthatják meg — ideig-óráig — székében a talajt vesztett főnököt. Külföldről azért sietünk haza. mert szeretünk belebeszélni a közügyekbe, s ennek nund több a látszatja is. Nincsenek kacskaringek a párt politikájában, biztosan tudnak rá alapozni és építeni az emberek. A part 25 évvel ezelőtt kimondta, hogy nemcsak a végrehajtásban van szükség az üzemi. intézményi közösségekre, hanem már a tervezés es a döntés időszakában is. Előfordult, hogy egyesek ezt semmibe vették, de nem is maradtak sokáig a helyükön. A nép egésze mindenre jól emlékszik, s megjegyzi a politika ígéreteit. Látja, tudja. hogy nincs mellébesze- íes, az MSZMP politikájában a tettek egybevágnak a szavakkal. Kertelés nélkül, az ország színe előtt beszélünk az ország gondjairól es nem Lukacsattogtató. hanem meditáló, meggyözödeses emberekhez fordulunk megoldásuk végett. Alkotó légkörben élünk tehát, s ez a legfontosabb, mert lehetnének ebben az országban kolbászból a kerítések, csokoládéból az átszeli fák; mondhatna a statisztikai hivatal csodaszépeket a népgazdaság fejlődéséről, szónokolhatnának akár a retorika bajnokai is a jelen szépségeiről, ha a társadalom és bernne az egyén közéleti fájdalmakról panaszkodna. De amikor föntről jön az óvó figyelmeztetés, hogy a helytálló munkás legyen gerinces és ne hagyja maga! ráncigálni — ez, ugye. jó hatással van a közérzetre? Sokat mérgelődünk azok miatt, akik a múltban is dolog nélkül eresztettek pocakot. de — félremagyarázva a szocialista nemzeti egység fogalmát — ma is a társadalom nyakán élősködnek. Ök is itt élnek köztünk, s a magúk huszadrangú problémáit szemérmetlenül azok nevében sírják el, akiknek még a, 2-es, 3-as számú gondjait sem tudtuk megoldani. Nem azok a jó magyarok, akik szájaskodnak, hogy meghalnának a hazáért, hanem azok — bárkik voltak is —, akik csendes szorgalommal munkálkodnak érte. Az ilyenekkel teljes egyetértésben akarunk küzdeni tovább olyan Magyarországért, amely számunkra a leggyönyörűbb. s amelynek határain mindig örömmel lépnek be a hazatérők és a külföldi látogatók, egyaránt. Kocsis Józseffel, a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat kőműves brigádve- zetöjével Marcaliban, a most épülő 60 lakásos panelház tövében beszélgettem. — Felidőben vagyok; most tettem le a- harmadik évfolyam vizsgáit. A budapesti Műszaki Egyetem stal.kus- mérnök szakát végzem. A vizsgák miatt nem talált, utana meg kéthetes geodéziai táborban voltam Balatonkenesén . .. Társaim is úgy fogadnak, amikor a gyakori távollet után ismét közöttük vagyok: ..na végre, megjött a mérnök ur, a vendégmunkás ...” Mosolyogva idézi e szavakat. mert tarsai — az aranykoszorús Noszlopv Gáspár brigád tagjai — ezt is szeretettel mondtak. S vállalták. hogy helyette is dolgoznak: elvégeznek minden töbéletfeladatot, hogy társuk brigádvezet öj ük nyugodtan tanulhasson. — Gyermekkori álmom megvalósulásához közeledem. Persze, addig még nagyon sokat kell tanulnom . .. Eddig is sokat tanult. Itt, a vállalatnál lett kőműves. Amikor a SÁÉV vezetői látták, hogy a fiatal szakembert vonzza a tanulás, új ismeretek szerzésére ösztönözték. Előbb a gimnáziumot kezdte el, majd a katonaidő , letöltése után az építőipari szakközépiskolát. Nem volt könnyű, mert emellett dolgozni is kellett. Elvégezte — szerződést kötve a vállalattal — a szakközépiskolát, a A szennyvízbírságból. a pótdijakból es más befizetésekből az Országos Vízügyi Hivatal úgynevezett vízügyi alapot kepez, s ebből a hatodik ötéves tervben több mint egymilliárd forint támogatást ad a vízi- közműtársulatok beruházásaihoz. Az elosztás módját es feltételeit újabb irányelvben rögzítette, amelyet a Vízügyi Értesítő most megjelent 10. számában hozott nyilvánosságra. Eszerint a megyékre lebontott — öt évre szóló — állami támogatással a területileg illetékes vízügyi igazgatóság gaz-», dálkodik és differenciáltan, az adott beruházás hasznossága. sürgőssége és egyéb megfontolások alapján nyújt támogatást. Általában a teljes beruházási költség 20 százalékáig terjedhet a támogatás összege es nem haladhatja meg a tanácsi támogatást. Jelentős technikusi minősítő tanfolyamok s amikor azt tanácsolták neki: jelentkezzen a Műszaki Egyetemre, megfogadta a tanácsot. — Az 1979-es év kissé nehéz volt. Akkor szereztem meg a technikusi minősítő oklevelet, azután felvételiztem, és abban az evben nősültem. Azóta már mögöttem van az egyetem harmadik éve... Sokat kellett tanulnom.' Csak úgy tudtam elérni idáig, hogy brigádtársaim megértőén fogadták gyakori távollétemet, s ha az engedélyezetten felül kellett tanulmányi szabadság, vállalatom vezetői készségesen segítettek. Meg a család, a feleségem, aki a két gyerek nevelésével kapcsolatos gondokat. a többletterheket vallatta magára. „ változás azonban a korábbi elvekhez viszonyítva, hogy a teljes beruházási költség 30 százalékáig terjedhető támogatással segíthetik azokat a vízi-közműtársulatokat. amelyeket a közegészségügyileg veszélyeztetett vizű települések egészséges vízellátására hoztak létre. Méltányosságból ebben a tervidőszakban ugyanilyen arányú támogatásban részesíthetik azokat a településeket, amelyeken a lakosok túlnyomó részének kedvezőtlen szociális helyzete és alacsony jövedelme indokolja a társulat anyagi forrásainak bővítését. Előnyben részesítik azokat a csatornamű-társulatokat, amelyek az új beruházással a szennyvíz biztonságos élvezetesének és kezelésének feltételeit kívánják megteremteni a népgazdaságnak fontos, kiemelt vízminőseg- vedelmi területeken. Meg azokat a fiatalokat — Darázs István, Bájhó bér Jánost — akik a brigádban nevelődtek, tőlük vonultak be katonának s leszerelés után visszatértek. Nem felejti el, hogyan fogadták. amikor 1969-ben a szakma tanulását elkezdte, ezért is gondoskodik a brigádba kerülő gyerekekről. — A minőségi munka a legfőbb célunk — mondja. Nagyon sok helyen dolgoztunk már Marcaliban, új lakások, üzemek, gyermekintézmények. parkok, játszóterek építkezésein, meg a Balaton partján, besegítettünk Siófokon és Nagyatádon. Panasz eddig nem volt a munkánkra. Azt akarjuk, hogy ezeknel a panellakásoknál se , legyen . . . Nemcsak ezt vaiiafta » Az ötlet ösztönzése „A legnagyobb tartalék magában a tevékeny, dolgozó. gondolkodó emberben van" — hallottam a minap a megjegyzést. Az adottságok jobb hasznosításáról folyt a szó. Arról, hogy a külső körülmények minden korábbinál fokozottabban erre késztetik — üzemi szinten — a gazdaságokat. Csakhogy a mindennapok termelési, gazdálkodási feladatait emberek végzik, s az üzemre vonatkozó követelmény teljesítése végsösoron személy szerint rajtuk all vagy bukik. Pontosabban: attól függ. \ogy fölismerik-e felelősségüket. illetve a . vezetők megtalálják-e az ösztönzés megfelelő módját. Mi sem egyszerűbb, mint egy elromlott alkatrészt kicserélni újra. Már akkor, ha történetesen az az alkatrész nem hiánycikk. Ahhoz már jól felfogott takarékos- sági szándék kell — es nem egy esetben ötlet is —, hogy ne újért kopogtasson a raktárosnál a szerelő, hanem a hibás alkatrész használhatóságán, megjavításának módján töprengjen. És az embertől függ. hogy végezve a munkával eloltja-e a villanyt, vagy „csak úgy” egve felejti. A példák1 sora hosszú lenne — a megjegyzés igaz: a legnagyobb tartalék az emberben van. Valójában ez jutott eszembe. mikor a mesztegnyöi iroda folyosóján megállított egy plakát és alatta egy felül nyitott dobozka. „Vedd észre, tedd szóvá’’ — ezek a nagybetűk ragadták meg tekintetemet. És alatta ott soAz építőipari vállalatok és szövetkezetek — az EVM gyors jelen tese szerint — csaknem 14 ezer új otthont adtak át az év elsőseiében. Ezzel évi feladatuknak 34 százalékát teljesítették, tehát a nagyobb rész — több mint 27 ezer lakás — átadása a második félévre maradt. A legtöbb új otthoni az ÉVM- vállalatok építették: 12 ezer , 300-at. adtak át, az idei osz- ! szes feladat 36 százalékát, s Noszlopv brigád. Ha valamilyen társadalmi munkát kell végezni — szabad szombaton. kommunista műszakban —, akkor is ott vannak. S ha Kocsis Józsefnek épp úgy alakult a helyzete, hogy elszólították egyetemi tanulmányai, a kommunista műszakokról soha nem maradt távol. Társaival együtt büszke arra, hogy közösségük azoknak a brigádoknak a sorába tartozik, amelyek munkájukkal kiérdemelték a Tegyünk Többet Somogy- ert! kitüntetést. Kocsis József harmincesz- tendós. Céltudatos, határozott ember. Sok lemondással, de élt a tanulási lehetőségekkel. Most van egy kis ideje „lazítani”, aztán hamarosan folytatódik az egyetem. — Mi lesz a brigáddal, ha végez és más beosztásba kerül? — kérdem tőle. — Van alkalmas ember, aki átveszi az irányítást. De ■ nem szakadok el tőlük véglegesen. hiszen ezt a közösseget együtt alakítottuk 1974- ben, és én végleg közéjük tartozónak érzem magam . . . Társai véleményét, foglalta össze Rózsa István művezető, aki ezt mondja: — Nagyszerű ember, több mint tíz esztendeje dolgozunk együtt. Munkájára mindig nagy gondot fordított. Sajnálom, hogy megválók tőle, mint brigádvezető‘től. Ugyanakkor örülök is: olyan ember kerül majd vezető beosztásba, aki fizikai munkásként dolgozott, s aki ígv jobban megérti es becsüli őket... 9ui» Lasst« mai kommentárunk rakozott a szövetkezet K1SZ- szervezetenek buzdítása. A lényeg az: akar a munkahellyel. akár szervezéssel, akár a munkavégzés módjával kapcsolatban bárkinek bármilyen ötlete, javaslata van, helyezze el a ladikéiban. Hétfő reggel volt, s a keskeny nyíláson bekémlelve a ládikó üres volt. Vajon mindig így van? A válasz megnyugtatóan eloszlatta a kétséget. Az ötlet. hogy legyen ötletláda, tavasszal született — s azóta kétségtelenül bizonyította hasznát. Apró, jelenték felennék látszó, s mégis fontos észrevételek kerültek bele. És ami a legfontosabb: egy sem maradt válasz nélkül! Volt melyet intézkedés követett, és volt amelyet pénzbeli jutalom.. Mert nem egy hasznos, műszaki megoldás is elindult a kis ötlet- ládából. Egy példa a sok közül: a szövetkezet vezetői tízezer forint jutalmat tűztek ki egy SZK—5-ös kombájn oly módon történő átalakításara. hogy az a kukorica belalcaritásánál Toppantsa a szemet, alkalmas legyen a termés a nedves tárolásra. Három szerelő vállalkozott a műszaki megoldásra. Ha e célra speciális eszközt vásárol a szövetkezet, az több százezer forintba kerül. Emberi- dolog, „ha törődnek észrevételeimmel, javaslataimmal, akkor érdemes töprengenem.” A szunnyadó ötletek nagy lehetőségeket tartogatnak. Ébresztésük több figyelmet érdemel mindenütt V. M. jelenleg több mint 37 ezer otthon építésén dolgoznak. Ebből tízezer már a jövő évi lakásátadást szolgálja. Elsősorban azt, hogy lényegesen javítsák az építés ütemét, s ne torlódjanak az átadások az év utolsó hónapjaira. Az egyenletes .munka megszervezéseben már az idén jó példát mutatott a Borsod, a Györ-Sopron, a Komarom és a Zala megyei EVM-vállalat, amely ez évi átadási tervének a felet teljesítette az első félév végéig. Az új lakásokat építő tanácsi vállalatoknak és építőipari szövetkezeteknek is sok még a feladatuk a munka ütemesebbé tételéért, hiszen ez év első hat hónapjában az átadások száma alig haladta meg az idei előirányzat egynegyedét. Kedvező viszont, hogy lényegesen növeltek a fenntartási, az épületfelújítási és a korszerűsítési munkák aranyát. Az építőanyagipar öt százalékkal több terméket szállított az építőknek az év első felében, mint a múlt év azonos időszakában. A kereslethez igazodva a betonelem - gyártók mintegy 150 ezer méterrel több feszített vas- betomfödém-gerendát készítettek, ám a régebbi típusú lágyvasas gerendából 60 százalékkal kevesebbet állítottak elő. A gyorsan megkedvelt, porrá oltott mész iránti igények kielégítése érdekében a mészüzemek 62 százalékkal többet szállítottak az építőknek, mint a múlt év azonos időszakában. A beton adalékanyagaiból, cementből, kavicsból, zúzott kőből a mérsékeltebb igényeknek megfelelően 5—-45 százalékkal kevesebbet állítottak elő. Az épületasztalos-ipari üzemek ablakokból 33, beépíthető szobaszekrényből nyolc százalékkal többet készítettek, mint egy évvel ezelőtt. A íinomkerá- mia-ipar átlagos ütemben öt százalékkal bővítette termelését falburkoló csempéből, s ugyanakkor a növekvő igények kielégítésére tíz százalékkal több kályhacsempét gyártott. P Naey István A brigádvezető álma A brigádot, ezt a tizennégy tagú közösséget Kocsis József nagy szeretettel emlegeti, és dicséri. Többségében vele egykorúak vagy fiatalabbak dolgoznak itt. Csillog Endre kőművest dicséri, aki brigádvezetőhelyettes és a művezetői tanfolyamot is sikeresen elvégezte, aztán Kapitány Józsefet, aki kőműves és melléje megszerezte az ács szakmunkásbizonyítványt is. Az első félévben Csaknem 14 ezer lakás