Somogyi Néplap, 1982. július (38. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-16 / 165. szám

Lehetővé Sette egy kormányressefeiet Versenytárgyalás, szabad árkalkuláció az építőiparban Július elsején életbe lé­pett áz a kormányrendelet, amely lehetővé teszi a gaz­daság különböző szektorai­ban — így az építőiparban az áruszállításban, a szolgál­tatásban — a versenytárgya­lásos rendszer alkalmazását. Azt jelenti ez, hogy a beru­házó, a megrendelő mielőtt konkrét rendelését megadja a kivitelezőnek, versenytár­gyalást hirdet: azt az aján­latot fogadja el, amely szá­mára a legkedvezőbb. Ez a módszer általánosan elter­jedt a nemzetközi kereske­delemben. Régóta részt vesz ilyeneken a külkereskedel­münk is, a versenytárgyalá­sos rendszert sok ország bel­földön is alkalmazza, az ál­lami beruházások egy részét nem is engedik másként, csak verseny-ártárgyalás után kivitelezni. Hazai be­vezetése most egész sor pénzügyi, ár- és más jogi szabályozást igé­nyel. Minderről, valamint a versenytárgyalások, vár­ható eredményeiről érdek­lődött az MTI munkatársa az Országos Anyag- és Árhiva­talban. A versenytárgyalásos for­ma alkalmazása mindenek­előtt az építőiparban merült fel. Az ágazat hatékonyabb gazdálkodása, árrendszeré­nek tökéletesítése, a kivite­Naponta 4100 napilap Többen olvasnak politikai műveket lező munkájának gyorsítása már régebben napirenden van. Ehhez járul, hogy a meglévő építőipari kapacitás es a beruházási korlátozás olyan piaci helyzetet teremt­het, amelyben a kivitelező munkát keres. Az eddigi be­ruházásoknál az építőipari vállalat a kapott tervek alapjan dolgozott, nem voit érdekelt a kivitelezési költ­ség alakulásában. Tehetett ugyan ésszerűsítő javaslato­kat a munka során, de nem akkor, amikor elvállalta azt. Versenytárgyalásnál a megrendelő közli, mire van szüksége, megadja annak legfontosabb paramétereit, majd meghirdeti a pályáza­tot, s a jelentkezők áraján­lataikkal versenyezhetnek. A rendelet egyébként felha­talmazza a Pénzügyminiszté­riumot, hogy ha hitelből il­letve állami keretből ter­veznek beruházást, egy adott körben kötelezővé tegye a versen ytárgyalást. Igaz, egyelőre még nem alakult ki a piac, a munka hiánya nem egyformán érin­tette az építőipari vállalato­kat. Annak érdekében, hogy a versenytárgyalásokra való­ban csak a vállalkozó kivi­telezők jelentkezzenek, a versenyt hirdető szerv vagy vállalat kikötheti a jelentke­zéskor bizonyos összeg letét­be helyezését is, amit fele­lőtlen és megalapozatlan ajánlattételnél megtarthat bánatpénzként. Azt is figyelembe kellett venni, hogy az árképzés bo­nyolult, adminisztratív mun­ka, s Magyarországon általá­nos a kalkulációs kötelezett­ség. A versenytárgyalások esetében könnyítésnek szá­mit. hogy a kivitelező ugyan továbbra is köteles elkészí­teni kalkulációját meghatá­rozott területen, de ha a megrendeld. nem igényli, nem kell azt rendelkezésére bocsátani. Már a versenyfel­hívásban kiköthető, milyen mélységű legyen a kalkulá­ció. Mivel néháijy területen hatósági árak vannak ér­vényben, az új szabályozás lehetővé teszi, hogy verseny- tárgyalás esetén a kivitelező szabad áron kalkuláljon. Ilyen esetben az az ár az elfogadott, amit a szerződő felek kikötnek. Mindezek figyelembe véte­lével sokakban felvetődhet: ezzel az új lehetőséggel nem emelkedik-e majd az árszín­vonal. Az árhivatal vélemé­nye szerint, ha kivitelezői kínálat jön létre a piacon — márpedig ez előfeltétele a versenynek — nem növe­kedhet az árszínvonal. A megrendelőnek létérdeke, hogy a számára legelőnyö­sebb ajánlatot fogadja el. A versenytárgyalás győztese az a vállalat lehet, amelyik ész­szerű feltételeket kínál, nye­reségét elsősorban a fajlagos költségek csökkentésével nö­veli. A versenytárgyalásos mód­szert a népgazdaság minden területén alkalmazni- lehet, szakemberek szerint ettől gyorsabb mozgásba lendül­het egész gazdaságunk. A jogszabály ma is lehetővé te­szi például, hogy a felhasz­náló közvetlenül a gyárból vásároljon. A ruhaiparban sok kiskereskedelmi vállalat kikapcsolja a közvetítő nagykereskedelmet, és a szá­mára legmegfelelőbb part­nertől közvetlenül veszi meg a termékeket. A cél az, hogy a közvetítőcsato-mák kötele­ző jellege megszűnjön. Per­sze a nagykereskedelem és a termelőeszköz-kereskedelmi vállalatok szerepe továbbra is megmarad. szép számú ilyen kötet ta­lálható az üzemi könyvtá­rakban. Az elmúlt években növe­kedett a pártfolyóiratok iránti érdeklődés. Elsősor­ban a politikai napilapok — mindenekelőtt a Népsza­badság és a Somogyi Nép­lap — olvasóköre bővült. Nagyatádon a családok 23 százalékához jut el a Nép- szabadság es 64,5 százalé­kához a Somogyi Néplap. Naponta 4100 politikai napi­lapot kézbesítenek az új­sághordók a lakásokba. Ezen kívül több mint 200 pártfolyóirat, 100 Útközben és több száz egyéb politikai jellegű kiadvány kerül a városi olvasókhoz. Uj telepen,új környezetben zolók,, lakatosok, villanysze­relők es mások vettek részt a munkában. — Megérte? — Eírt a rö­vid kérdést az igazgatónak és a kisvállalkozás vezetőjé­nek is föltettük. Sziivási József: — Feltétlenül. Több mint tizenötmillió forintba kerül egy ilyen gépsor, ha úgy vá­sároljuk. így nem egészen egymillióba került a gyár­nak. Egy év alatt több mint háromszáz tonna pántolósza­lagot lehet ezzel készíteni es így körülbelül kétmillió forint nvereseget termel a sor évente. A távlatokra is adott tapasztalatokat a ne­künk szokatlan forma. Ez­után többféle kisebb na­gyobb gépet magunk fogunk készíteni — hasonló kisvál­lalkozások segítségével — nem varunk az importlehető­ségekre vagy a hazai gyár­tók szállítási ígérgetéseire. Falusi Lajos: — Megérte. Sokat gondol­kodtunk, töprengtünk a szép feladat megoldásán. Fersze mindenhonnan a legjobb szakembereket igyekeztünk összegyűjteni a teambe, de meg így is volt néhány kri­tikus pont, előfordult, hogy néhány pillanatig nem bíz­tunk a sikerben. Apró al­katrészek akarták hiányuk­kal. ..megbuktatni” a vállal­kozást. De ilyen esetekben is segített a cég. Végülis be­jött a dolog. Anyagilag sem jártunk rosszul. Hetvenezer forintot kapott a csoport — így szólt az előzetes megál­lapodás — ezt a pénzt ter­mészetesen az elvégzett munka arányában osztottuk fól. Végül ** igazgatót akar­tak jnegfogwra A politikai nevelőmunka fontos esz­köze a poli­tikai iroda­lom és a pártsajtó. Az agitációs és propaganda munkában, a tájékoztatás­ban nélkülözhetetlenek e kiadványok. Hozzájárulnak ahhoz, hogy az olvasók megismerjék a közelmúlt és a jelen politikai eseményeit, megértsék az összefüggése­ket. A nagyatádi városi párt­vegrehajtó-bizottság meg­vitatta a politikai irodalom terjesztésének városi ta­pasztalatait, meghatározta a feladatokat. A testület meg­állapította, hogy különösen kiemelkedő a konzervgyár, a céinagyár, a Danuvia 4. számú gyára, a kórház, va­lamint az 1-es, a 2-es szá­mú általános iskola terjesz­tői munkája. Hagyományai vannak itt a politikai iro­dalom népszerűsítésének, jól működő terjesztői háló­zat alakult ki. A terjesztők munkáját rendszeresen ér­tékelik es a lehetőségeikhez képest erkölcsi es anyagi elismerésben részesítik. A számottevő eredmények ellenére van még Nagyatá­don néhány olyan alapszer­vezet, ahol erre a munkára nem fordítanak keliő gon­dot, rendszertelen a politi­kai irodalom terjesztése. Ezeken a helyeken hathatos intézkedést kell foganatosí­tani annak megjavítására. Örvendetes, hogy több he­lyütt állandó vagy aiKalmi kiállítást rendeznek a poli­tikai művekből: könyvismer­tetőket, író—olvasó találko­zókat szerveznek. Az üzemi híradók és faliújságok szin­ten hozzájárulta«. a politikai irodalom nepszerüstlesehez. Több munkahelyen rendsze­resek a könyvakciók, a könyvvásárok. A politikai irodalom ter- jekzteseben nagy szerepe van a városi könyvtárnak. Jelenleg li ezer politiKai tartalmú mű — az állomány 20 százaléka —" all az olva­sók rendelkezésére. Az ol­vasottságuk fokozatosan emelkedik: a múlt évben az összforgalomból 16 százalék volt az arányuk. A könyv­tár különböző módon segíti elő, hpgy az erdekiödüKi.el megismertesse új szerzemé­nyeit. Cikk-bibliográfiákat jelentet meg, kdnyvkiállítá- sokjMk rendez. Ugyancsak Meg nincs készen a te­lep: feszített ütemben dol­goznak az iparosok, de a szociális épülethez vezető út mellett már virágok díszle­nek és csaknem másfélszáz tehén ismerkedik új „laká­sával”. A barcsi Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet tör­ténetének egyik kiemelten jelentős fejlesztése van megvalósulóban Darány ha­tárában. Ezerhúsz férőhelyes sza­kosított tehenészeti telep épül csurgói faszerkezetből, csaknem ötven millió fo­rintos költséggel. Példa le­het sok tekintetben ez a beruházás. Előrelátás, szer­vezettség, pontosság, ebben a három szóban foglalható össze az, ami kezdettől fog­va jellemzi ennek a telep­nek a megvalósítását. A földmunkák elvégzése után az elmúlt év áprilisá­ban kezdtek az építkezés­hez. A cél akkor az volt: olyan ütemben kell végezni a munkákat, hogy egy év múlva megkezdhessék a te­lep fokozatos.folyamatos be­telepítését. Azt. hogy mi­lyen ütemet, milyen szerve­zettséget kívánt ez, azok tudják a legjobban, akik ott dolgoztak. Tény, hogy május 13-án megérkezett a telepre az első hatvanhét tehen, illetve vemhes üsző. Állategészségügyi meggon­Az eredmény önmagáról árulkodik „Fusiztak" egy gépsort dolásokból különösen kö­rültekintő módon, fokozato­san tart azóta is a benépe­sítés. Példa lehet ez is, de az is, ahogy már a múlt év nyarán hozzákezdtek a va­lóban iparszerűen, két mű­szakban működő telep dol­gozói gardájának megszer­vezéséhez. Pályázatot írtak ki, megismertetve a dolgo­zókkal a korszerű telepet, az ott végzendő munkavál­lalóval szemben támasztott igényt. Önkéntes volt a je­lentkezés és szép számmal akadt vállalkozó. Ezt bizo­nyítja az, hogy rendelke­A hogyan elhangzásakor körülbelül 1981. decemberét írták. Az új gépsor pedig most a próbaüzem végénél tart. Tar Sándor üzemvezető kalauzolt a pántolószalag gyártó gepek között: — Jól működik a *or. csak apróbb hábbk akadtak zésre áll a szükséges mun­kaerő. Nekik a tavasz fo­lyamán már oktatásokat is tartottak. Még tart az építkezés, de már parkosítanak, csinosí­tanak és úgy tervezik, őszre befejezik a munkákat. Köz­ben fokozatosan érkeznek a telep új lakói, sőt az elmúlt hetekben már megszülettek az első kisborjak. A telep megépítése igen nagy anya­gi áldozatot jelent, ennek megfelelően minden itt dol­gozótól különösen ■ nagy kö­rültekintést, szakszerűséget, pontosságot, kívánnak meg. Nagy értékű gépsorral gaz­dagodott a Kaposvári Kefe- és Műanyagipari Vállalat. Ez önmagában nem különös esemény, hiszen a fejlődő üzemek általában gyarapod­nak, új berendezéseket, gé­peket állítanak munkába. Mégis érdemes erről a gép­sorról a szokásosnál egy ki­csit több szót ejteni, mert nem a megszokott módon került a vállalathoz. Sziivási József igazgató az előzményekről elmondta: — Igen nagyok a belföldi igények a ládapántoló sza­lag iránt. A nálunk megter­melt mennyiségnek többszö­rösét is tudtuk volna értéke­síteni. Úgy terveztük, hogy egy nyugati gépsort vásáro­lunk. Megerle volna, mert néhány év alatt megterülne az ára. A lehetősegek azon­ban közbeszóltak, dollár hí­ján nem sikerült nyélbeütni a vásárlást. A nagy' igények viszont megmaradtak. Azon kezdtünk el gondolkodni, hogy miként lehetne mégis növelni a termelést. Gépsor­ra szükség van, de ho­gyan ... június közepe, a próbák kez­dete óta. Szeretjük ezt a berendezést, jól jártunk vele. Ne kerülgessük tovább: a gyár édesgyerekét nem ké­szen vásárolták, hanem meg­levő részegységekből, itt ter­vezett és itt készitett dara­bokból a Kaposplast szak­emberei rakták össze. Falusi Lajos vegyészmér­nök, főtechnológus: — A kérdés annak idején elhangzott, az ötletet tulaj­donképpen nem volt nehéz kitaiáini! Magad uram ha szolgád nincsen... A gépet meg lehet itt is csinálni. Ez volt az alapötlet. A vál­lalat vezetősége minden tá­mogatást megadott, össze­gyűjtöttünk egy tizenkét ta­gú csoportot és erre az al­kalomra alakult magánvál­lalkozásként munkaidő után megterveztük es föiépitettük a gépsort. Néhány részegyse­get selejtként a nyergesúj­falui Viszkóza gyártól vett a cég. néhányat pedig mi terveztünk-meg. A tervezést januárban megcsináltuk, februárban pedig megkez­dődött a „selejtek” fölújí­tása, az új egységek gyártá­sa. Mérnökök, műszaki raj­— Munkaidőben vállalati feladatként, avagy túlórában szintén feladatként nem le­hetett volna kiadni az új gépsor elkészítését? — De lehetett volna. Ko­rábban is előfordult hason­ló: kisebb-nagyobb textil­ipari gepeket alakítottunk át magunknak. Ám úgy jóval lassabban ment volna. Nem azért mert az emberek la­zsálnak, hanem azért, mert amúgy is van elég munká­juk, amely kitölti a munka­időt. Viszont ugv gondoltuk, az emberek bizonyára akar­nak pénzt keresni, es bizo­nyára keresnek is: azaz ki­sebb nagyobb intenzitással otthon maszekolnak valamit. Tiszta sor: miért ne ..fu­sizzanak” úgy, hogy itt a vállalat kerítésén belül ta­láljak meg számításukat, a maguk és egyben a cég hasznára is. Az eredmény: import gép helyettesítése, hiányzó, az országban sokhelyütt szük­séges ladapánt-szalag előál­lítása ... (Hogy olvasóink jobban értsék: az a szalag, amellyel egynémely nagyobb holmi — bútor, háztartási gép és hasonló — össze van csomagolva, s amelyet ott­hon hatalmas ci bálás után tudunk csak leszedni a vásá­rolt dolgokról. Szóval az eredmény... De mit sorol­juk? Hiszen elégséges annyi, amennyit úgyis elárul magá­ról. Luthár Péter SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents