Somogyi Néplap, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-11 / 135. szám
Á szegények hangszerén A* előadás a tanyasi emberek fáradságos hétköznapjairól, a végeláthatatlan Alföldön vándorló pásztorok életéről és művészetéről szólt. Bencze L ászióné, a Zeneakadémia debreceni tagozatának fiatal igazgatóhelyettese a fűszert is bőségesen adagolta a nehéz fogáshoz: a mulattató vagy megható történeteknek se szeri, se száma nem volt. A kellemes „óra" végén egy, a katarzis élményétől szinte letaglózott parasztbácsi — címekkel rangokkal és más cafrangokkal mit sem törődő öreg népzenész — járult oda az előadóhoz, s szólt imigyen: „Édes lányom, maga mögríkatott engöm!” A tanárnő — saját bevallása szerint — sohasem kapott még nagyobb elismerést. A Hódmezővásárhelyről érkezett Földházi Pali bácsi — tizenkét „citerás” gyermek apja és huszonöt „eltérés" unoka nagyapja — itt, a hétfőn megnyitott országos népzenei táborban, a Balaton fonyódligeti 'partján kötött széttéphetetlen barátságot a tizenöt esztendős fo- nyódi Bogdán Vendellel. A bai'átság záloga: egy mutatós citera, melyet ezzel a megjegyzéssel ajándékozott az öregúr a szakmunkástanulónak: „Tehetséges fiú vagy, neked bőven lesz még időd használni.” S alig akad egy-kettő a tizenhat megyéből érkezett két és fél száz citerás között, aki ne tudna hasonló eseteket mesélni Gyöngyházfény, finom pára, atmoszférateremtö színvilág: Balaton. A 20. század egyik kitűnő magyar akvarellistája, Diósy Antal visz- sza-visszatért Siófokra, Füredre; gyönyörködött a tájban, az idényadta sajátos latnivalókbanv és vérbeli impresszionistaként „természet ben készült” munkái réven fátyolos tónusú hajnalokat, arany alkonyokat vitt el innen, más tájaira az országnak, világnak. Most, ismét visszatért Siófokra — ha nem is személyesen, de művei által, Képeiben-, és derűs tekintettel néz látogatóira. A Dél-balatoni Kulturális Központban rendezett emlékkiállítása ismét hangsúlyozza az ifjú korban megalapított Cennini-tansaság legfőbb elvét: „Az örök természet mindig új szépségeket mutat annak, aki odaadással, őszintén közeledik hozzá.” Ugyanakkor most is — miként egész életében, sok-sok kiállításán nyilvánvalóvá válik egy-egy fontos erénye: a mivesség például, es a nem mindennapi pszichológiai érzék. Diósy Antal a múlt század szülötte, de a 20. század fia: festő-lírikusa. A gödöllői iskola megalapítójának* Kőrösfői Kriesch Aladárnak volt tanítványa az iparművészeti iskolában (Kőrösföi izgalmas életműve is érdemelne még néhány alapos elemző publikációt), majd Párizsban, Hollandiában élt karikaturistaként, újságrajzolóként. A Nyugat művészeti kritikusa, Elek Artúr írta le róla az első — máig érvényes — mondatokat. Hazai és külföldi kiállításai hírnevet, sikert, dijakat, kitüntetéseket hoztak számára. Párizs. New .York, Milánó adott helyet bemutatkozó tárlatainak; a kissé lenézett akvarellnek értő híveket toborzott Budapesten és vidéken egyaránt: Derkovits-te- rem, Csók Galéria, Műcsarnok, Ernst Múzeum. de Nagykanizsa, Pécs, Miskolc és Várpalota is ott van a sorban. Munkácsy-díjas érdemes művész Volt. kétszer kapta meg a Munka Érdemrend arany fokozatát. Munkássága a monumentális alkotásoktól a iresko — secco újonnan keletkezett barátságokról, éjszakába nyúló közös próbákról, spontán eszmecserékről, címcserékről, kölcsönös meghívásokról, viharos sikerű nyilvános fellépésekről. A marcali művelődési központ által szervezett, a környék több téesze, áfésze és állami gazdasága által bőkezűen támogatott táborban pitymallattpl napestig szól a népdal, olykor a nóta is, néha „kenősen” ,és „kaszálósan” ugyan, ám mindez jelentéktelen szépséghiba csupán. Mert bár az előadásokat, a foglalkozásokat csupa-csupa neves népzenei és néprajzi szakember — köztük Tóthpál József, a KÖTA főtitkára, Fasang Árpád zenetudós, Olsvai Imre, az MTA zenetudományi intézetének főmunkatársa — festéstől a bél végi érvekig különböző műfajokat és technikákat ölelt fel. De a legkedvesebb kifejezési formája haláláig az ak varéi! maradt. Dr. Bodnár Éva művészettörténész Diósy-értő a következőképpen jellemzi: „A körülötte levő világ, a természet gazdag változatossága vaigy az egyszerű hétköznapok meghittsége szinte magától értetődő közvetlenséggel jelenik meg vízfestményeiben. Akár hazai vagy messzi tájakat, budapesti vagy külföldi városképeket, a Városligetet, a Duna-par- tot, a pesti körutat vagy Bécs utcáit, otthonát, virágokat vagy barátait, pályatársait, a magyar művészélet kiválóságait festette — témáját mindig nemes egyszerűséggel, tiszta áhítattal közelítette meg.” Már csak egy újság kellene. Szemben, a másik járdán, újságosbódé. Na. zöld, gyere! Egy Esti Hírlapot! Köszönöm. Persze, megint vörös! Jaj, csak le ne ült légyen senki közben az üres asztalhoz... Jó^ van, nem ült le! — Egy kávét., kisasszony) — mormolja aztán elváltoz- tatott hangon. 17. Azóta nem is latiam, őket — hallja az öregur hangját. Nem nehéz kitalálni, kikről beszél. — Ok sem hívnak, én sem hívom őket... — Fantasztikus! tartja és vezeti, a részvevők nem zeneakadémisták, nem avatott előadóművészek. — Többnyire egyszerű falusi emberek vagy munkások, diákok, akik gyakran alapfogalmak megmagyarázását, a magyar népzene elemeinek ismertetését várják el tőlünk — mondja Pri- bojszky Mátyás, a híres ci- teraművész, a tábor vezetője. — Játékstílusukon egy- szer-másszor érződik még a silány nóták és más műzenei divatok fertőző hatása, különös azonban — magam most, figyeltem meg először ezt a jelenséget —, hogy a vírus csak a felületét támadta meg ízlésviláguknak, mélyre — szerencsére — nem hatolt. Halálos biztonsággal különböztetik meg — komolyabb ismeretek nélkül is — a nóta ismérveit a népdalok jegyeitől, és — furcsa módon — valamennyien pentaton dallamot énekeltek, amidőn „zeneszerzésre” késztettük őket. Megmagyarázhatatlan, de feltétlenül vigasztaló jelenség ez. Kevésbé tölthet el bennünket örömmel az a körülmény, melyet Fasang Árpád, a hallatlanul sokoldalú zenetudós említ. — Bár jó érzés, hogy a citerázás több megyében szinte népmozgalommá vált,, bár kedvező jel, hogy egyre több színvonalas kiadvány jelenik meg, s bár megnyugtató érezni, hogy a KÓTÁ és más szervek egyre többet fáradoznak annak az instrumentumnak a népszerűsítéséért, melyet Kodály a szegények hangszerének nevezett egykoron, a népzene mégsem kapta meg egyelőre az őt megillető helyet oktatási rendszerünkben. Mindössze két olyan hazai zeneiskoláról tudok, melyben — legalább kísérletképpen — népi muzsikát is oktatnak, s felsőoktatási intézményeinkben is mostohagyereknek számít az egyszerű nép ősi dallamvilága. összehasonlításul el keli mondanom: Ja— Ugyan — nevet keserűen az öreg. — Nincs ebben semmi fantasztikus! Régebben gyakran ebédeltem náluk vasárnap ... Most bezzeg nem hivott a fiam! A női hang halk, tűnődő: — Nyilván a felesége hatása ... — Persze! A szokásos la- menláció. Vén ember, mit akar ez még? Miért nem fér a bőrébe, és húzódik meg csöndesen a kemencepadkán?! Mélyről jövő női sóhaj. — Végeredményben ez varható volt... Ilyenkor mindig így van. — így, így! Ezért- is nem szóltam eddig nekik — most Siófok/ tárlat A festő visszatér Sz. A. BÁRÁNY TAMÁS A FESZEK /MELEGE pánban, Kanadában, az Egyesült Államokban. a Szovjetunióban, Bulgáriában és sok más országban külön egyetemi . tanszékek vagy főiskolák alakultak a népzene oktatására, s valamennyi kelet-európai szocialista ország alap- és középfokú zenei tanintézeteiben kötelező tárgy a népzenélés — a kivétel csupán Bartók és Kodály hazája ... Az ilyen, a fonyódligetihez hasonló táborozások tehát — óriási hasznuk, szépségük, vitá thatatlan ismeretterjesztő, kedvgerjesztő és közösségformáló szerepük ellenére — csupán afféle fogpótlásnak számíthatnak, amíg nem ..intézményesítik” a népművészet „jogait”. Miközben a citerástábor ízlésesen elrendezett alkalmi kiállításának tárgyait — Molnár Imre népi iparművész saját készítésű instrumentumait, Szabados Péternek. a Somogy megyei Művelődési Központ igazgatóhelyettesének népihangtszeír- gyűjteménvét és a hímzések szépséges kollekcióját vesz- szük szemügyre, Pribojszky Mátyás csöndesen jegyzi meg: „Ingyen, szivességből is elvállalnék egy két-há- roméves kísérleti citeraokta- tást, ha találnék egy óvónő- vágy tanítóképző főiskolát, mely igényi tartana rá. Eny- nyi idő alatt bármely pedagógus kész citeravirtuózzá fejlődhetne — s a dolog haszna, úgy érzem, fölbe- csülhetetlen volna, a gyerekek számára is.” Bizonyítékért nem kell messzire mennünk. Vörös Lajos, a nyugalmazott öreglaki agronómus példája tökéletesen igazolja a táborvezető véleményét. A falujában működő nevelőotthon nemrégiben három citerát kapott ajándék gyanánt Pribojszky Mátyástól, s la jós bácsi valóságos nevelési csodát művelt a segítségükkel. Féltucatnyi, szellemi fejlődésébem megkésett gyermeket tanított meg játszani „a szegények hangszerén”, s a rendszeres muzsikálás szinte leírhatatlan gyógyító hatást tett a különösen érzékeny idegrendszerű apróságokra. A Fonyódligeten összegyűlt együttesek, szólisták, zenekarvezetők szerint ez az eset nem számít fehér hollónak, s mindannyian esküsznek arra, hogy az egyhetes táborozás hatása tovább „gyűrűzik" majd. nemcsak a citerás hagyományokkal bőségesen megáldott Alföldön — ahonnan most a részvevők kétharmada érkezett —, hanem a Dunántúlon is. Lengyel András már megértheted. Féltem a családi perpatvartól. — És most? — Mondom, hogy a fiam provokálta ki! És persze végig kellett hallgatnom, hogy csak a házamért, a módomért... Mintha volna valamim a kis vjtyillómon kívül... De hisz az nem is vagyon! Eladni nem lehet, mint más értéket, ha az ember netán megszorul, bármennyire kellene is a pénz... Hisz az utcára mégsem mehet lakni! Az öreg kuncog. — Pedig éppen azt akarjak, képzeld! — Hogyan? — álmélkodik a kis nő. — Ügy volt, hogy eladom, és odaköltözöm hozzájuk... — Hozzájuk? — A hang riadt. — Mind a ketten? — Dehogy! — tiltakozik az öreg. — Ez még a megismerkedésünk előtt volt így... És esküszöm, meg is tenném, el is adnám azt a vityillót, hogy az örökségéi kiadjam a fiúnak —, ha volna höl laknunk valahol! — Nálunk? — kérdi a női hang dermedtem Na, mi van, csillagom, beHÉTVÉGI Háromnapos nyárköszöntő kezdődik ma 8 óra 30 perckor Kaposfüreden, a szabadtéri színpadon. (Rossz idő esetén a klubkönyvtárban.) Műsoros lotlósorsolásl tartanak, konferál Gálfi János. Fellép: Lebner Judit, Gyulai Erzsi. Kemény Kázmér. Hel~ ler Tamás, kísér a fábián- trió. Szombaton diszmadár- kiállítás nyílik a füredi iskolában; 10 órától 19-ig láthatók a kis kedvencek. Tizenhét. óra 30 perckor szabadtéri műsort tartanak az iskolaudvaron. Fellép a HM Helyőrségi Fúvószenekar, a Petőfi általános iskola színjátszó együttese, a BiVI Kaposvári Táncegyüttes. Utána kitáncolják a mójusfát. Húsz órakor kezdődik a, kezdődik a bál ... Vasárnap még gazdagabb program várja az érdeklődőket. A díszmadárkiállítás már nyolckor nyit. Tíztől játszóházat rendeznek a gyerekeknek, helyszín az iskola. Lesz motó-cross bemutató, mini-cross verseny is a Deseda-parton, Tizenöt órakor kezdődik a szabadtéri műsor az iskola udvarán. Itt fellép az Ifjúsági és Úttörő Fúvószenekar, a Kodály Zoltán Népzenei Találkozó több együttese. Nagy Bandó András, a Magyar Rádió humorfesztiváljának egyik győztese is. Tizenhét órától lovas', karate- és cselgáncsbemutatónak tapsolhat, a közönség a labdarúgópályán. Utána — 19 órai kezdettel — szabadtéri diszkó! S el ne felejtsük: Kaposíüred egész nap népi iparművészeti vásár színhelye is lesz. Szombaton 19 órakor kezdődik a Killián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központban a Kodály Zoltán Országos Népzenei Találkozó díszhangversenye. melyre külön is szeretnénk felhívni a figyelfnet. Az ifjúság házában egyébként három kiállítás látható: a Gyermek- tükör című megyei rajzpá- lyázaté, a Killián-próba anyaga, illetve Péter János A labdarúgás cimü sportfo- to-kiallitása. A SÁÉV-szélló nagytermében (Kaposvár, Béke u. 28.) megnyílt Szirmayné Bayer Erzsébet festőművész rosáltunk? — kérdi magában Lali kajánul. — Ugrik a kégli, és így már almás a házasság apilinkóval?! Látod, épp erről van szó, kis- anya! Az öreg bosszúsan nevet. — Még az hiányozna: a ti nyakatokon! Másfél szobába! Csak azért, hogy a menyem őnagysága a saját nyaralójában süttethesse a hátát a nappal! — Hát akkor? — A női hang tanácstalan. Az asztalon megzörrennek a poharak, ahogy az öreg rácsap a márványlapra. — Nincs akkor! Megyünk, lakni hozzám. Palotára! Az esküvőnk után nálatok is könnyebb lesz majd, otthon... Elég régen szorongtok abban a csöpp lakásban! Megint egy mély sóhaj. — Hát nem mondom ... Csönd; aztán az öreg fölcsattan. — És most jón a java! Mert a házasságunk miatt fuccs a balatoni villának, a menyem válni akar ... — ó! — szalad ki egy elfojtott. sikoly a kis nő száján —, es Tibor mit szól ehhes? kiállítása. Húszadikáig látható. A Somogyi Képtárban Gyertyás László fotókiállítása vár vendégeket. A Somogy megyei Művelődési Központ kaposvári szabadidő-klubjában ma 19 órára a Jobb. mint otthon sorozatban Bó- kay Antal előadását tervezték József Attila betegsége és halála címmel. Barcsról, a Móricz Zsigmondi Művelődési és Ifjúsági Központból kaptuk az információt, hogy ma 18 órakor a Vikár Béla Zeneiskola évzáró ünnepélyt tart, hangversennyel kapcsolva az eseményt. Ugyancsak ma, 15 órától a Május 1. Parkerdőben építők napját tart több barcsi üzem: sport- és kulturális műsor szerepel a programban. Szombaton 19 órától családi est lesz a művelődési központban a Barock együttes közreműködésével, vasárnap este diszkó. A kulturális központban egyébként a nagyatádi járás és Barcs városkörnyék «malőr képzőművészeinek kiállítása várja az érdeklődőket. A Dráva Múzeumban július harmincadikáig tekinthető meg, Honty Márta és Bors István kiállítása. A boglári kápolnák Bán Mariann keramikusművész és Gyulai Líviusz Munkácsy- díjas grafikusművész kiállításának adtak szép keretet. Június 27-ig tekinthetők meg a két kiállító alkotásai, délelőtt 9—12, délután 15—20 óra között, A kaposvári mozik közül a Vörös Csillagban változott, a program. Nem A maláji tigrist vetítik, hanem a Búd Spencer főszereplésével készült Piedone Afrikában című színes, szélesvásznú olasz filmet. Szerepel még egy bájos néger fiúcska, Bodo ... A Szabad Ifjúságban 16 és 18 órától A vízesés fia cimü színes amerikai alkotást játsszák. A 20 órai program: A nagy álom. Raymond Chandler immár klasszikus krimijéből forgattak, a képünkön látható Robert Mitchum alakítja a főszerepet. A marcona. O-lábú sztár kezdetben westernekben riogatta és pofozta a banditákat, majd szelídebb filmekben játszott prímet: Melyik utón járjak?, Libikóka, A középen álló ember stb. Egyébként a Chandler-re- góny rendezője, Michael Winner fontos feladatot juttatott A nagy álomban James Stewartnak, Oliver Reednek, Edward Faxnak, Sarah Milesnek is. A Latinca mozi ajánlata szombat—vasárnapra az Örült nők ketrece című frenetikus humorú olasz komédia, a Mozimúzeumban hét végén előjátszásban vetítik a Hárman a slamaszlikában című színes, szinkronizált amerikai vígjátékot, Col die Haton-nel a főszerepben. Tibor? Csak így, Tibor? Hm ... Most az öregen a sóhajtás sora. — Nincs annak ott sok szava, ahogy én látom ... — Megint egy cseppnyi csönd, aztán az öreg halkit a hangján. — No, de amiért a vizsgaidőszak alatt kértem tőled ezt az áldozatot jelentő találkozást, Marikám ... Megértheted, hogy odafent nálatok kínos volna erről beszélnem ... Viszont az én koromban már ne játssza az ember az ifjú vőlegényt, akinek fogalma sincs, mekkora terhet jelent egy családban az ilyesmi... Hogy tehát ne az utolsó pillanatban kelljen kapkodnunk, szeretnélek megkérni, írd össze, mi minden kell az eljegyzéshez! — Máris?! — Ez a sikoly most boldog, sőt elragadtatott. (Folytatjuk)
