Somogyi Néplap, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-09 / 133. szám
Abban a pillanatban Gyertyás László kiállítása a Somogyi Képtárban Olga • A fényképezőgép — a fénykép — megszületése pillanatától a legkorszerűbb masina megalkotásáig nem hagyhatták figyelmen kívül a konstruktőrök, hogy a felvétel időhöz, tizednyi, ezrednvi másodpercekhez megszabott közös tevékenysége a gépnek és az alkotónak. A pillanat művészetének is nevezik a fényképezést. Maga az alkotás, meg ha — úgymond — ..elkapott pillanat” is, „túllép" az időn, és a művészi maradandóság állapotában szól a nézőhöz. Nemegyszer közös riport- utunkon születtek olyan fotók, amelyek hói most a Somogyi Képtárban gyűjteményes kiállítást rendezett Gyertyás László fotóművész. De meg sose tudtam elkapni azt a pillanatot, amikor ö meglátta a témát, és már rögzítette is az ér- . zékeny filmre. Ellen ben tudom, hogy sokszor mennyi időbe telik, mig eljö a várva vári pillanat, amire oly sokáig készült. Nemcsak természetfotóira gondolok, melyeket napokon át lesve készített, hanem megyénk nép- művészeti' örökségének képi megjelenítése is hosszú időn át foglalkoztatja, míg elfogadható kép születik. Gyertyás László a Somogyi Néplap fotóriportere. Amennyire ..hajtja” az újságkészítés folyamaté, • megyénk élete bemutatásának el nem odázható eseményei, annyira szerencsés ember is. A hét csaknem minden, napja tartogat élményt, s ha olykor fárasztó is befogadni őket, közben szívesen letenné a fotóriporteri táskát, , mégis a kezében szorongatja a Rollyt, mint a vadász a lesen a puskáját . .. Az elmúlt tíz évben több alkalommal rendezett kiállítást a megyében; a legutóbbiakra szeretnék csupán emlékeztetni. Marcaliban a Kis-Balaton világáról készített természetfotóit mutatta be, előtte bejárta a megyét cigánvíotó-sorozata. Ügy tűnik, a „pillanat művészetét” egyre tudatosabban gyakorolja. Építeni kezdte azt a világot, amit csak ő láttathat meg. Mostani, gyűjteményes kiállítása olyan, mint egy több tételes zenei mű. melynek megvannak a szabályai, tételei. Gyertyás a család, a szerelem, a munka, a természet köré fonja gondolatait s lelkes lokálpatriótaként örökíti meg megyénk gazdag népművészetének szellemi és tárgyi kultúrájának filmre kívánkozó, megbecsült értékeit. Mint annyian mások, akik e tájón alkottak es alkotnak; ez szellemi örökség is egyben. De alapvető emberi vonás is, amit érdemes megtartani ars poetica gyanánt. Ezt a harmóniát fedezhetjük föl Gyertyás László tegnap megnyílt kiállításán is. Még a legdrámaibb képe, a Fájdalom is feloldást nyer az Apai öröm című fotóval. Az előbbi egy kisgyerek elvesztenének megrázó dokumentuma, az. utóbbi az összeforrott szeretet életteli mozzanata. A Cross-verseny sorozatában együtt látjuk a győzteseket és a vesztest... Játékosság — ha halványan is, nem erőszakoltan, csak amennyit az élet produkál — szintén sajátos jegye Gyertyás fotómüvésze- tének. Ritka pillanatot örökített meg a Játék a vásáY- I» an címmel, de. megannyi apró jel ütal arra, hogy játékos kedvünkből sosem büjSzínezés és történelem Nemzetközi színdinam ikai konferencia Budapesten A Magyar Urbanisztikai Társaság és a Budapest kiállítóterem ad otthont a kedden kezdődött nemzetközi színdinamikai konferenciának, amelyre , számos eu-' rópai és tengerentúli országból érkezrtek a környezet színösszhangjának tervezésével foglalkozó szakemberek : építészek, képzőművészek, vegyészek, fizikusok, szociológusok, esztéták, pszichológusok és biológusok. A három napig tartó konferencia résztvevői megvitatják a lakások, munkahelyek, különböző típusú középületek, történelmi varosok, műemlék-együttesek és lakótelepek színtervezesenek elméletet, gyakorlati kérdéseit. A tanácskozás első napján több eiőadó foglalkozott a műemlékek é* a műemlék-városmagok felújításakor alkalmazható színezést módszerekkel. Elmondták. hogy Európa-szerte századunk hatvanas éveiben kezdődött el a városmagok felújítása, es ennek sora« számos helyen állították vissza — örvendetesen — a középkori színes, sót tarka városképet. A színezés szorosan összefügg az épületek történetével : emelhet a műemlékek megjelenésén, avatatlan kezekben azonban ronthat is. Ezért szükséges, hogy a felújításoknál a történelmi hagyományokra alapozva színdinamikai terveket készítsenek. Szó esett a lakótelepek színes környezet -tervezéséről is amelyre már jó hazai példák is vannak. Túl a hetvenen E ,gazdag — de még csak az elején tartó'— pálya fontos állomása ez a gyűjteményes kiállítás.y Gyertyás László elsőként érdemelte ki a megyében, hogy a Magyar Fotóművészek Szövetsége fölvegye tagjai sorába. E rang eddigi munkásságának elismerés^, s bizalom is van benne, az eddiginél még nagyobb várakozás, hogy tovább építi világát. Művészete fejlödesenek a kulcsa: mennyiben képes még inkább megismerni valóságunkat, mindennapi életünket. Hamwrriakcre.ső egyémseC hatunk ki A fotós Is tlyen játékos. Az állatvtlág kis bohócai című természetfotója tálán meg se születhetett volna e tulajdonsága nélkül. Sokan, tartják feladatuknak, hogy elősegítsék a cigányság zökkenőmentes be- illeszkedeset. Gyertyás képsora kendőzetlen es mégis lírai vallomás róluk. Talán ez a tudatosan épített sorozata jelzi igazán azt, hogy további lehetőségei az élet folyamatának pontos megfigyelésében rejlenek; ezt kell művészien ábrázolnia. Horanyi Barna BÁRÁNY TAMÁS A FESZEK /MELEGE Lassan, komótosan ballag, szórakozottan, mintegy mellekes ■ mozdulattal blokkol, s közben egy alacsony, cingar kis emberrel beszélget. Innét, kőhajításnyi távolságból úgy lestenek, akár Stan és Pan. Lali lassan fel jette emeli az újságot, és óvatosan az öninditó után nyúl. .. .. . Aztán sokszor megismétli még ezt a mozdulatot, a lassú, megfontolt gördülési az autóbuszmegálló felé. az újabb tétova álld<>- gálast, amíg a busz befut, és az öreg Kovács felszáll rá És megismétli az öreg átszabásainak etrázsálását, háromszor is, amíg ki nem érnek Rákospalotára... És semmi, es semmi!... Egy- szer-egyszer összefut ugyan valakivel, szóba elegyedik, s neki mindannyisw>r hevesebben ver a szive, ha nő a beszélgető társ... De mindannyiszor kiderül: csupán futó ismerősről van szó, meat egy-két mondat után már búcsúznak is... És ő mehet tovább, fedezheti magát megint az újsággal, hajolhat le a cipőjét fűzni, ha úgy érzékli: Imre bácsi szeme idevj lián . .. Az ötödik napon fellázadt Most is hazáig ki.se ide az öreget, s megint nem tapasztalt semmi gyanúsat. Hal micsoda vőlegény az ilyen? Soha nem találkozik a választottjával? Egyáltalán: van ennek választottja? Vagy csak hamu ka az égés/» s azért találta ki ezt a nösulés.1 mesét, hogy hagyjak beken a megszokott fészkén, ae akarják a feje Wlfll eladni a házat?!... Lehet, minden lehet. De nem is állja ént már sokáig — kukkot ja az öreget egy fegyhaza smasszer! Öt meg hagyja nyugton az aranyos húganénje; ennyit nem ér meg egy kétszer-há- romméteires szoba Balatoniellen ! Olyan düh ragadta torkon, hogy nyomban indít; ott áll most. is, átelleoben az öregűr családi házával. Bakiterolja csak Imre bácsit a hóhér; ő bizony megy haza es lefekszik! 1«. Az egyik kis téren, ahol átszalad, megpillant egy telefonfülkét. Hirtelen elhatározással megáll, kiszáll és kinyitja a fülke ajtaját. Csodák csodája: a készülék működik. Be egy kétforintost — és tárcsázza Katáék számát. — Halló, szia, Katalin. — Na — hallja a nénje hangját —, már nagyon vártalak! Délben kerestelek is odabent a cégnél, nem mondták? Lali neve*. — Ugyan! Mikor érek én ra oda bejárni?! Félnaponként veszem ki a snahadsa- aomat, nem mondtak? Kata nevet. • •— Nem, mert ez szabálytalan. s az elejen meg nem tudták, kivel beszélnek. Hát mesélj, mj újság, Laldkam! Megtudtál valamit? — A világon semmit, aranyom.-— Hogyhogy?! — Kata hangja ingerülten csattan. — Valarm nyom legalább . . . Valami számat! Valami halvány gyanú... — Semmi, ha mondom! Mindig egyedül jár! Az üzemből rendszerint egyenesen hazamegy, a környéken vásárol, aztán már nem is igen hagyja el a lakását... Vendéget nem logad. Egyszer meglátogatta egy fiatal nő, na, mondom, most megfogtalak, kisanyám — de aztán kiderült, hogy az újságkihordó volt, a havi előfizetésért jött, es öt perc múlva már ki is lépett a házból .. . Hát így, Katikám. Azt hiszem, így nincs is semmi ertelme ennek a dolognak... Abba kellene hagyna ! — Ne beszélj őrültséget! Türelem kell fiacskám! Most mar csak egy kis kitartás, öcskos, es ölűnkbe hull a *ajt! Eleget vagy az öreg nyomában? (Folytaimul Folytonosság V áltoznak az idők, változnak az emberek. Mélységesen igaz, örök igazság ez. De miért is kellene mindig mindent újra kezdem? Miért ne építhetnénk a korábban megbízhatóan lerakott alapokra? Miért ne lehetne úgy biztosítani a folytonosságot, hogy az utód1 vallalja elődjének érdemein kívül hibáit, baklövéseit is, hiszen a továbbiakban már ö a felelős értük. És miért ne tudnánk jó szándékkal, megértéssel figyelembe venni az ember előéletét, korábban, esetleg másutt tanúsított magatartását, tevékenységét, érdemeit; képességeinek, hovatartozásának és odaadásának bizonyító tényezőit ? , A kérdéssor felzaklató, ha bárki is felelősséggel közeledi! hozzá. Ezért beszélek róla. ámbár kitérőként megválthatom; jómagam is egyre inkább elbizonytalanodom. Gyakran állok értetlenül a közfelfogás napjainkra csaknem jellemző ,,állás- foglalásaival" szemben. Az utóbbi hónapokban ugyanis (lehet. hogy szerencsétlen évet fogtam ki?) hiába írtam jó szándékkal, politikai es társadalmi elkötelezettséggel, meggyőződéssel es emberszeretettel mindannyiunk érdekét kifejező, remélem elórerhutató jegyzeteket: mintha megfordult volna a világ. Nem furcsa, hogy mostanában a „pozitív" jegyzetek utóhatásával van a legtöbb baj? Nem személyes gond, izgató jelenség! S bar a folytonosságról beszélek, nem titkolhatom belső vívódásomat. Azt tapasztalom ugyanis, hogy, aki jót lesz. es elismerésre méltót, politikánk lényegével egybeesőt (témáim alanyairól van szó.'), az.t egyre jobban kikezdik. fenyegetésekkel és kifogások özönével árasztják el. Nos hát senkinek sincs szüksége fenyegetésekre; arra, hogy bárki is a megyei pártbizottsággal, különféle ..várható következményekkel” próbálja ..ijesztgetni’’ vagy derékba törni a tisztes szándékot és cselekvést. Még akkor sincs, ha ügyünk szolgálatában néhány ember számára esetleg „kényelmetlen" megjegyzések is elhangzanak. Nem emberekhez, hanem a politikához szegődtünk. Ez a mi hivatásunk is. De hát miért is jutottam el idáig? Bizonyára az lehet az oka. hogy a legutóbbi jegyzet egyenes folytatásaként Szeretnék' elmondani ismét néhány pozitív tapasztalatot a folytonosság igenléséről. (Pedig amiatt is meggyűlt a bajom.) A szakma nimbuszáról beszéltem legutóbb. Talán emlékeznek még: a nyugdíjasok megbecsülésétől — visszafelé — indultam a téma kifejtésében, s azt mondtam: a szakmunkásképzőkben. az iskolákban, a munkahelyeken kell megalapozni a különböző szakmák, hivatások nimbuszát. Akkor nem említettem. most kiegészítem: nemcsak szakmákról, hivatásokról, hanem /hovatartozásról, politikai, világnézeti elkötelezettségről is szó van, amelyet legalább olyan késő volna nyugdijaskor- ban „számonkénti", mint a szakmát. És hogy e gondolat felismerésére jó példákat tudok mondani? (Hátha ezekért is kijár majd némi meghurcol tatás ...) Néhány napja részt vettem egy intézeti párttaggyűlesen. Nem titok: Nagyatádon jartam a szakmunkásképzőben, ott ahol legutóbbi jegyzetemhez is szereztem már néhány hiteles értesülést. Nos hát, kevés volna, ha annyit mondanék: a pedagógus pártszervezet tagjai nem „tisztelték" annyira egymást. hogy tiszteletkörökkel, fejbólogatassal, tapssal vagy heurékával fogadták volna a pártvezetöség beszámolójának minden részletet. Felszabadultan, s a közfelfogás szerint bizonyára „tiszteletlenül", elkötelezetten mondták a magukét. Kommunisták ültek az asztalok körül, nem valamiféle kívülállók. S a pártdemökrácia akkor igaz. ha nemcsak elvekben, hanem Ja hétköznapok valóságában is érvényesül. Nos hát, erről győződtem meg Nagyatádon a szakmunkásképzőben. D e a folytonosságról van szó, s nem az évzáró párttag- gyűlésről. Mégis ott merítettem — ha nem is elősiör — abból a tiszta vizű forrásból, amely felüdit. életörömet ad. Ezernyi más téma mellett ugyanis arról volt szó, hogy az intézet kiváló mozgalmi munkát végző, őszintén elkötelezett fiataljat szinte elvesznek* ha kikerülnek az életbe, a munkahelyekre. Újra kezdhetnek mindent, a munkát, a bizonyítást, s emiatt nemcsak az ő,-hanem'a társadalom, a város, a munkahely szamara is évek esnek ki: magyarán megszakad a folytonosság. Regi téma Láncszemekről van szó, amelyek egybekapcsolódnak széttéphe tétlen ül, vagy meg-megszakadnak figyelmetlenségünk következményeként. Legtöbb helyen micsoda ragyogó, romantikus életet élnék az úttörők — jóllehet a legaljábbkor! mozgalomban is van még mit -javítani. Hisznek abban, amit csinálnák, tudnák,lelkesedni. Életkori sajátosság volna, hogy mindez „kiveszik" belőlük? Szó sincs róla! Szakadék van meg mindig az úttörő és a KISZ között. Es a jo értelmű KISZ-ajániások sora ellenére is szakadék a KISZ es a part között — persze nem az ideológiában, a* hovatartozás kerdeseben. hanem az egyen életében, míg egyik szervezetből eljut — vagy eljuthat — a másikba. Ezt az ellentmondást is fölfedezte*? a szakmunkásképző kommunistái. Ügy foglaltak állást: nem engedik „elveszni” a mozgalmi életben kitűnő, odaadó es lelkes, elkötelezett fiataljaikat. Az „utánnyulas" a mai fogalmak szerint negatív értelmű magatartás, ök „positive’" akarnak es tudnak utánuk nyúlni fiataljaiknak. Azaz levelet írnak, véleményt mondanak a gyárnak, az uj munkahelynek. s arra kérik az ottani szervekét, hogy a szakniun- kás-bizonvitvány megszerzése után ne úgy kezeljék világnézetileg is elkötelezett fiataljaikat, mint akik most es náluk kezdik az életet: Ha számítani akarnak rájuk, ha a politikai munkában, a partépitesben teendőik vannak, akkor vegyék figyelembe az „éppen most odacsöppenő” fiatalok előéletét, korábbi tevékenységüket. Számítsanak rájuk, és higgyék el: folytonosság nélkül, állandó újrakezdéssel a szocializmus sem létezhet... Ezernyi más mellett megnyerő volt számomra ez a nagyatádi tapasztalat. Pedig nem állítom, hogy egyedi. Más példát is mondhatok. Olvastam olyan levelet, amelyet Pécsett kelteztek az egyik középiskolában, s a barcsi ’általános iskolai diákotthon vezetőinek, nevelőinek címezték. Tartalma megnyerő volt. Egy év után ugyanis az iskola igazgatója, párt- és KISZ-titkára vette a fáradságot, hogy köszönő sorokat juttasson el a fiú előző „munkahelyére", kollégiumába, mert kiváló tanulót, mozgalmi „embert”, KISZ-titkárt, közösségi szellemű fiatalt neveltek a középiskola (netán az élet?) szamára. Megragadott ez a figyelmesség. Az a meggyőződésem, hogy nem a százszámra készült, előirt és megkövetelt jellemzések, hanem az egyéni, odaadó bánásmód, a figyelem, a képessegek fölismerése — és jó szándékú, ösztönző továbbadása — teremtheti meg az oly sokszor óhajtott — s még többször be néni vált — folytonosságot a politikai, gazdasági, társadalmi életben. Es ezt — ahogy a szakmák nimbuszát sem lehrt a nyugdijaskorban megteremteni — csak ifjú korban, felelősséggel, odaadással, elkötelezettséggel készíthetik elő azok, akikről hiszem: a jövő apostolai. H ős hat, néhány napja elmúlt már, nekem mégis ezek a gondolatok jutottak az eszembe a pédagógusnap kapcsán. S ha neun veszik zokon, továbbra is minden felnőttet pedagógusnak’" tekmtek, aki gyermekeivel * jövőt alapozza ,.. Javon Béla
