Somogyi Néplap, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-08 / 132. szám
Somogyi ugrósok A művészeti szemle gálaműsora Fonyódon Mézeskalács és karate Mag lep Btósek találkozója A néptáncosok, a pávakörök műsorával — a Fonyódon rendezett gálával — befejeződött a művészeti szemle idei eseménysorozata. Folytatása volt a szombat délutáni rendezvény a múlt heti nagyatádinak, ahol tömében kórusok szerepeltek. Az amatőrmozgalomról nyert kép tehát most kiegészülhetett a néptáncegyüttesek, pávakörök tevékenységének bemutatásával. Somogybán a néptáncmozgalom az utóbbi években „átrendeződésen" ment át. A régi, neves együttesek sem kerülhették el a megújulásra kényszerítő körülményeket, s közben alakultak és fölbomlottak együttesek. Mostanra ez a „mozgás” — zépiskolai — csoport, amelyik részt vett a gálán. Megújult a Balaton Táncegyüttes programja, tartósnak ítélhetjük a Somogy élmezőnyben elfoglalt helyét, a bu- zsáki, a Kis-Balaton Tánc- együttes sajátos szín a somogyi néptánckultúra palettáján; a legjobb megyei együttesek között említhetők a barcsiak is. A BM, Kaposvár Táncegyüttes biztató lépéseket tett nemcsak fennmaradása érdekében, hanem egykori hírnevének visszaszerzésére is. Fiatal együttesként mutatkozott be a balatonszárszói csoport, a megszűnt lellei utóda. A pávakörök közül a vörsi, a törökkoppányi, a mosdóst szerepelt. Igényes, elsősorban helyi gyűjtésű népA szó szoros értelmében csöpögött a víz azokról a fiatalokról, akik végigfutották, gyalogolták vasárnap délután az immár ötödik alkalommal — a Lengyeltóti mellett levő festői Kéktón — rendezett találkozó túravonalát. Az első meglepetés akkor érte a részvevőket, amikor a legfürgébbek között a célban mérlegelés döntött. Fölidézve magukban az ökölvívás vagy a súlyemelés szabályait, többen egy szál fürdőnadrágban álltak a „mázsára", ám ezúttal az járt jól, akinél legjobban kilendült a mérleg nyelve. Mint a rendezők indokolták, szeretnének a súlyfelesleggel bíróknak is további kedvet csinálni a kocogáshoz, a kiránduláshoz ... Németh Márta, a nagyközség közművelődésének irányítója akkor még szomorúan mondta: — Az a legnagyobb gondunk, hogy túl jó az idő, nagyon sokan inkább az alig tíz kilométerre levő Balatonra mentek, több érdeklődőre számítottunk. A nagyközség Napraforgó ifjúsági klubja és KISZ- bizottsága az ifjúsági szövetség megalakulásának 25. évfordulója jegyében rendezte a találkozót A megnyitót követően non-stop műsor következett. A rádiótávirászok után * mézeskalácssütők is összemérték tudásukat. Ezzel párhuzamosan már zajlott a vidám verseny, a célbadobós és -lövés. A vásári vigasságok hangulatát idézte az alkalmi sztárfotós, aki mókás díszleteibe keresett vállalkozót Hogy nem igen akadt „szereplő”, abban részük volt az ekkor már vészesen gyülekező viharfelhőknek is. A fordulatot vett időjárás sürgette a találkozó befejezését. A „cserére felkínálom” rajzversenyre érkezett legjobb alkotások tárlatára egy futó pillantás jutott csupán, a balatonlel- lei művelődési ház Äll-Sty- le karateklubjának bemutatóján pedig a műsorvezető már alig tudta túlkiabálni a szélzúgással kísért égzengést. Tolcsvaiék műsorát már biztonságos helyen hallgathattuk meg, majd szurkolhattunk az ügyességi versenyek résztvevőinek. A rendezők sok meglepetéssel szolgáltak, ötletességről, leleményességről téve tanúbizonyságot. Este hét órától, akinek még maradt ereje, diszkóban vezethette le energiáját. Dicséretes vállalkozás a lengyeltótiaké, mindenekelőtt azért, mert szerény lehetőségeik ellenére minden évben tudnak újat, érdekeset nyújtani, ami a hasonló rendezvényekre rendszeresen járók számára is izgalmas. Az nem az ő hibájuk, hogy a meglehetősen nehézkes közlekedés miatt, a kis földrajzi távolság ellenére, a rendezvény nem kapcsolható a balatoni programba, s hogy az időjárás ezúttal mindkét végletét bemutatta — „fokozva” a meglepetést K. Zs. A barcsi táncosok úgy tűnik — nyugvópontra jutott. Közben — az együttesek élére új művészeti vezetők kerültek — új stílusok, törekvések bontakoztak ki a megyében. A néptáncmozgalmat nem kerülhette el a divatváltozás sem: néhány éve szinte minden együttes a széki táncrendet követte, az újabb hullám pedig az tigrós táncokat vetette fölszínre. Minőségében egységesebb lett a néptáncmozgalom. Kiugró teljesítményről nemigen beszélhetünk, ám ehhez azt is hozzá kell tennüpk, hogy kimondottan gyenge együttessel sem találkoznunk a íonyódi gálán. Jó színvonalú együttes a fonyódi gimnázium és művelődési ház népi együttese, azért is meg kell említenünk őket, mert az egyetlen iskolai — ködalesokorral hódították meg a közönséget, melyből lehetett volna népesebb tábor is. Igaz, a rekkenő hőségben, délután öt órakor nem nagyon számíthattak több nézőre a gála rendezői. Ahogy az árnyék bevonta a nézőteret, máris többen lettünk. Nemcsak ezért, egyéb szervezési és egyéb tapasztalatok is azt igazolják: keresi a helyét a somogyi művészeti szemle gálaműsora, tegyük hozzá: az idejét is. Ennek bizonysága, hogy a megyei művelődésügyi osztály, a megyei művelődési közporít a megcsontosodott formákon változtatni kíván. Nem csupán a gála szervezése. szorul megújitó gondoskodásra, hanem magát a művészeti szemlét is fel kell frissíteni. Horányi Barna Véget ért a Savaria Vasárnap véget 'ért Szombathelyen a tizenhetedik Savaria nemzetközi tó ne verseny és magyar táncbajnokság, amelyen a világ amatőr versenvtáncmozgalmá- nak legjelesebb képviselői vettek részt. A táncvetélkedő vasárnap a standard táncok nemzetközi versenyével és magyar bajnokságával, valamint este a művelődési és sportházban nagyszabású gálaműsorral fejeződött be. A legjobb magyar párosok külön vetélkedőt vívtak. A latin-amerikai táncokban — samba, cha-cha-cha, rumba, passo-doble, jive — az első helyet a Szegedi Volán táncklub párosa, Öze László és táncverseny Pálánkó I.ojza szerezte meg. Az ezüstérmet Pál László és Rimányi Judit, a szombathelyi Savaria társastánc együttes párosa, a bronzérmet pedig Palánkai László és Zsilák Zsuzsa, a szegedi Volán Táncklub kettőse nyerte. A standard táncokban — angol keringő, tangó, bécsi keringő, slow-fox, guick- step — szintén az öze—Palinké kettős lett a magyar bajnok, a második-harmadik helyein az előző kategória ezüst- és bronzérmesei helyezésével osztoztak, ezúttal a Palánkai—Zsilák páros lett a második, s a Pál—Rimányi kettős végzett a harmadik helyen. BÁRÁNY TAMÁS A FESZEK /MELEGE — Hát igen, innét egyvalaki hiányzik: egy igazi férfi! — Az asszony leveti magát az egyik karosszékre, onnét kiáltja: — Van egy orránál fogva rángatható öregúr, és van, egy jólnevelt, apukája fiacskája fiatalember, akivel a papája, illetve a papája macája azt csinál, amit akar ... — De kérlek! — szól közbe lovagiasan Tibor. — Nem is ismered azt á hölgyet!... — Nem is óhajtom ismerni ! — int Kata. — Bis nem is fogom, biztosíthatlak! — Hogyan? — néz rá Tibor. — Ügy, hogy itt az igazi férfi, aki megoldja a gordiuszi csomót! — kiáltja Kata, es, színpadi mozdulattal Lalira mutat. — Micsoda? — hebegi a fiú — Mit csinálok én? — Megoldod a gordiuszi «somot! — Hogyan? — bámul Lali. — Huszárvágással, ahogy szoktak! Tibor is leül; szeme a feleségén. — Vagyis? — kérdi nyomói tan. — Kata fölszabadultan nevet. — Udvarolni fog a kis nőnek, es leüti az öreg kezéről! Most Lalin a sor, hogy leroskadjon egy székre. — Ein?! — kérdi elképedve. — Te, fiam, te! — nevet Kata. — Csak több az esélyed nála a huszonnyolc éveddel, mint a papádnak az ötvennyolcával! Tibor felpattan. — De Kata! Térj észhez! Micsoda ötlet! Az asszony büszkén kihúzza magát. — A legnagyobb, amit életemben kitaláltam! Nagyobb a csütörtöki vacsoránál. pedig azzal három év alatt a gyár harmadik emberévé futtattam föl ezt. a mamlaszt! — Azt mondod? — dtVnynyogi i^ali. — Azt, azl! Ez a kis nö nyilván ügyi* csak joW) híján jár az öreggel... És akkor belép az életébe egy ilyen ragyogó fiatalember! Nyugodjatok meg, nem fog sokait tétovázni. — Raver öccse vállára. —_ Egy ilyen sirác többet ér, mint egy ház Rákospalotán! Dermedt csend; a két férfi riadtan nézd Katát. — No és — szólal meg aztán Lali nagy nehezen. —, mi lesz aztán? Ha, tegyük fel, megy a dolog, és a kiis nőt sikerül levakarnom Imre bácsiról? Talán vegyem el feleségül? Ügy illik, nem? Robbantom a házasságát az apósoddal, tehát kárpótolnom kell egy másik házassággal. . . Ne haragudj, Katikám, de mit gondolsz, megér ennyit nekem a te villád Lellén? — És csúfondá- rosan nevet. Kata dobol az asztalon. — De szegényes a képzelőerőd, hallod! Még sosem hallottál felbomlott jegyes- ségről ? Imádjátok egymást, de aztán sajnálatos módon közbejön valami... Mit tudom én: megoldhatatlan, lakásprobléma ... Vagy kicsöppensz a jó állásodból ... Vagy egyszerűen: beleszeretsz másba, és visszaküldőd a jegygyűrűt... Lali hallgat, Tibor szólal meg mo6t. — De hiszem azt sem tudjuk, hogy ki az a nő . . . Hogy tudná így Lali betűzni ? Kat« legyint. — Előbb kinyomozza a kilétét! Születeti detektív az őeskös! — Ránéz. — No? Ras tart ölsz. Lalikám? A fiú Tiborra pillant; de egy hatalmas sóhajt ereszt mert a sógor nem szói, csak az égnek, tétován széttárja karját. — Esetleg .. ■ Kata odaugrik hozzá, megcsókolja. — Isteni! Mikor kezdesz hozzá ? Lali fölemeli az ujját. — Ne olyan rohanva, asz- sfflonyom! Még nem volt sző a honoráriumról! Mégás, mát kapok, ha vállalom ? Kata ró mosolyog. — Egy különbejáratú ssao- bót a lellei villában! Lali szája a fülénél. — Miért nem ezrzel kezeltétek ?! Érvekkel lehet rám hatni, ismerhettek! Egy viharvert, nagy időket megélt, ütött-kopott Trabant áll a külső Jászberényi úton. átellenben az idősb és ifjabb Kovács gyárüzemének bejáratával Két óra múlt; a kapun ömlik ki a sor ember. Olyik kerékpárt tol maga mellett, olyik motorbiciklit pátyolgat gyöngéd mozdulatok közt, s van, aki a kocsija slusszkulcsa után matat zsebében, miután blokkolt az óránál. A legtöbbje azért, persze, az autóbuszmegálló felé igyekszik. Lali nézi őket. Egy másnapos déli lap van kezében, annak jótékony lepedője mögül'figyeli az emberáradatot. Negyed háiom is lehet már. amikor végre megpillantja az idősebbik Kovácsot. (Folytatjuk) Kisbók csendje Barcs határában a Dráva egyik holtága csodálatos horgászparadicsom. Apró horgásztanyák bújnak meg egymás mellett, a nádasok mélyei csónakokat rejtenek. A csendre, pihenésre vágyó emberek kedvelt helye e kicsiny, elzárt világ. (Gyertyái László felvételei)