Somogyi Néplap, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-23 / 145. szám

üfést tartott a megymi tanács

Életkörülmények a társközségekben

(Folytatás az 1. oldalról.)

lyen megoldatták a szociális étkeztetést, több községben részben tiszteletdíjas gondozónők, részben társadalmi aktívák segítik az időskorúakat. A házi szociális gondozás bővítése a további feladat.

Bejáró tanulók

Az általános iskolások 28 százaléka jár lakóhelyén iskolába. A bejárók 90 százaléka autóbusszal utazik. A diákok szállításánál gondot okoz, hogy a buszok gyakran túlzsúfoltak és a menetrendeket sem lehet a tanítási időhöz igazítani. Néhány helyről a gyerekek gyalog járnak iskolába.

A társközségek 23 százalékában van művelődési otthon jellegű intézmény; könyvtár csaknem minden településen működik. A közművelődési célokra használt epüietek mintegy negyedének állaga és felszereltsége nem kielégítő. Az intézmények tartalmi munkája eltérő színvonalú. A községek egy részében rendszeresen tartanak író-olvasó találkozót, ismeretterjesztő előadásokat, helyenként amatőr színjátszó, illetve tánccsoport működik. A községek többségében azonban a köz- művelődési szolgáltatás a könyvtárra és a filmvetítésre korlátozódik. A kisebb községekre kedvezőtlenül hatott a pedagógusok távozása vagy nyugdíjba vonulása. A társközségek közül 39 helyen nem lakik aktív pedagógus.

Utazási gondok

A társközségek 33 százalékában van egészséges ivóAZ ÉPÍTÉSVEZETŐ

Mélyvíz

Ismerkedésünk elején Kovács Katalinnak hívták. Ma Sápszky Katalin. Első találkozásunkkor frissen avatott építésvezetőként ünnepelték. Ma arról beszélnek, hogy hosszabb távollétre készül. Akkor tele volt ambíciókkal. Ma elkeseredett..

A meséket illendő úgy kezdeni, hogy egyszer volt, hol nem volt. Volt egyszer egy kislány... De miért is ne? Kovács Katalin arckép vázlatába ez is belefér: volt egyszer egy berzencei kislány, aki éppen hogy meg- izlelte a körülötte lévő világot, szüléivel együtt Pécsre költözött, és leérettségizett. Azután jöttek az első próbálkozások és az első kudarcok. Szegedre jelentkezett, matematikusnak készült ... Nem lett az. A szülői szigor és saját makacsság másfelé sodorta. Pécshez ragaszkodva a Pollack Mihály Műszaki Főiskolára jelentkezett. Magasépítő lett. Diplomaszerzés után a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatnál ka- jjfttt munkát 1980 szeptemberében. A negyedik hónap végén a mélyvízbe dobták. (Részlet a háromnegyed évvel ezelöit készült jegyzet- lapokból: — Február másodikén délben föltették neki a kérdést, elmenne-e Nagyatádra építésvezetőnek. A választ azonnal kérték. „Csak az édesanyámmal tudtam megbeszélni — azzal is csak telefonon . .. Vállaltam.")

Faggattam, hogy karriernek tartja-e a megbízatást. Azt mondta, nem. Terveket szőtt.

Részlet a háromnegyed évvel ezelőtt készült jegyzetlapokból: — Ön azt

mondta, hogy az iskola kevés gyakorlati ismeretet adott, a szakmát a vállalatnál kezdte tanulni. Fél évvel az államvizsga után nem volt felelőtlenség elvállalni ezt az állást?

viz. A VT. ötéves tervidőszakban további 38 település kapcsolódik be a hálózatba. A további bővítés az alacsony lelekszám miatt csak magas költséggel képzelhető el. Ugyanakkor jobban kellene hasznosítani a termelőszövetkezeti kutak víznyerő helyeit.

A tömegközlekedés színvonala az egyik legfontosabb kérdés a társközségek életében. Valamennyi település elérhető szilárd burkolatú úton. és a távolsági autóbuszok is érintik őket. A közlekedési kapcsolatokat a lakosság általában közepesnek, 26 községét gyengének minősíti. Különösen sok a panasz a csurgói, a tabi körzet, valamint egyes zselici falvak közlekedése miatt. Több helyről csak nagy kerülővel vagy földúton lehet eljutni a szomszéd településre. A lakosság igényli a járatok sűrítését és a körzetek belső közlekedési kapcsolatainak javítását. Valamennyi jogos igény csak hosszabb távon oldható meg.

A társközségek alapellátásának fejlesztése érdekében a tanács szükségesnek tartja a társközségek népességmegtartó erejének növelését, a helybenlakás feltételeinek

javítását. Ezért erősíteni kell a települések gazdasági hátterét, es jobban hasznosítani a helyi adottságokat, lehetőségeket.

E települések alapellátását a középtávú tervben szereplő feladatok megvalósításával, a helyi erők mozgósításával, a tanácsok, a társadalmi szervek és a gazdálkodó egységek összefogásával lehet javítani. A testület fölhívta a városi és a községi közös tanácsokat: munkálkodjanak azon. hogy az új gazdálkodási formák járuljanak hozzá a falvak szükségleteinek jobb kielégítéséhez.

Nyári nagyüzem van Kaposvár zöldséges ke rtjében, a kaposmérői l atinra Tsz kertészetében. Már az őszi, a téli ellátásra készülnek; az ügyes gép segítségével az asszonyok egyszerre hat sorba rakják a téli káposztar palántáit

vagy felszín

— Én csak azt láttam, amit a többi építésvezető munkájának a felszínéből láthattam. Szépnek látszott. Felelőtlenség? Talán annyiban, hogy nem tudtam pontosan, mit vállalok...)

Ismét a jelenben.

— Újból vállalná a megbízatást ?

— Nem valószínű. Tapasztalatlanul semmibe sem szabad belemenni. Januárban voltam egy kéthetes építésvezetői képzésen. Huszonnégy évem ellenére mindenki harmincévesnek nézett. Ügy szokás, hogy harmincon alul nem neveznek ki építés vezetőt.

— Tavaly február óta másfél év telt el. Beszéljünk hát az eredményekről.

— Gyengék, fiat a szemembe is megmondták. Tavaly még elnéztek néhány dolgot, most már nem. Bár nem vagyok bizonyos abban. hogy az eredménytelenség csak az én hibánj. Soroljak példákat?

(Részlet a háromnegyed évvel ezelőtt készült jegyzetlapokból:

— Volt már elkeseredve?

— Háromszor. De mindig túljutottam a holtponton.)

Ma a kérdés ugyanaz, a valasz azonban már változott :

— Mindig nyílt voltam és

őszinte. Amikor idekerültem, sokan csak kislánynak néztek, próbára tettek. Azután összeszokott a gárda. Ha nem tudtam valamit, magjkérdeztem. Szégyen lenne?

— A kezdet óta sok minden történt.

— Igen, például férjhez mentem.

— Most arról beszélnek, hogy elmegy. Feladta?

— Elmegyek? Nem. Szeptemberre várjuk a kisbabát. A gyes-re sem tartok igényt, öt hónap után szeretnék visszajönni ...

— Építésvezetőnek?

— A központban is elmondtam már, hogy nem ragaszkodom ehhez a beosztáshoz. Szívesebben lennék helyettes néhány évig. Legalább beletanulnék a szakmába egy tapasztalt irányító mellett. Ez a vállalatnak is a javára szolgálna ... De mi történik, ha nem lesz olyan státus? Szeretem a 'szakmámat. Ha arról van szó, szívesen kezdem elölről, technikusként.

— Emlékeztethetem? Há- rofhnegyed évvel ezelőtt azt mondta; „Szeretnék nagyon jó építésvezető lenni . ..”

— Ma is tartom. És szeret nék jó édesanya lenni ...

Nagy Jenő

Konferencia a szabványról

Kagvar alelnököt választottak

Hazaérkezett Amszterdamból Sütő Kálmán, a Magyar Szabványügyi Hivatal elnökhelyettese vezetésével a magyar küldöttség, amely az európai minőségügyi szervevezet konferenciáján vett részt. Sütő Kálmán — akit a mostani ülésén a szervezet nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó alelnökiévé valasztottak ■— hazaérkezése után elmondta, hogy a nemzetközi tanácskozáson a termékek minősége a mai követelményeknek megfelelő értelmezést kapott: a szabványoknak elsősorban azt a célt kell szolgálniuk, hogy a különféle cikkek racionálisan, gazdasagosan készüljenek.

Vízvezeték epu! a Duna medrében

A Pécs vízellátását javító új regionális hálózat építői vezetéket fektetnek a Duna medrébe. A munkálatok most érkeztek legérdekesebb szakaszukhoz. A Mohács- szigeti utak és a Pécsről induló csőkígyó hét szakaszának lefektetése után megkezdték a Duna alatti átvezetés előkészítését, mivel a folyam medrében elhelyezendő nyolcszáz méter hosszú acélcsöveket egy darabban húzzák majd át a víz alatt. A parton szerelőpályát építettek. Ez a mohács—bátaszéki 57-es számú közutat is keresztezi, így a forgalmat egy közeli hídra terelték. Most a szántóföld közepén elkezdődött a hídszerkezet zsaluzása. A csövek összeszerelése és a meder kotrása után a tervek szerint októberben befejezik a kényes műveletet, lefektetik a Pécset a friss vizű kutakkal összekötő vezeték- rendszer utolsó szakaszát.

A Duna—II. regionális hálózat építését öt évvel ezelőtt kezdték el, s a mostani tervidőszak végére már Pécsén lesz a Mohács-szigeti, úgynevezett parti szűrésű kutak vize. A több mint egymilliárd forintos beruházásból egy méter átmérű új vasbeton vezeték épül Baranya megye székhelye és a Duna-parti vízlelöhely között, elkészült harmincnyolc kút és elkezdődött a kísérleti víztisztítás is. Az új vezeték megépített szakaszait a Duna—I. csőhálózattal is összekötötték, s ezzel lehetővé vált a régi, erősen korrodálódott vezeték felújítása is. A Duna—II. rendszer kiépülésével több mint kétszeresére nő a jelenleg Pécsre szállított .ió ivóvíz mennyisége. (MTI)

BÚCSÚ

V

an, aki e fogalom mögött egyházi ünnepeket lát;

van, aki a hamisítatlan sárga tyúkhúsleves illatát idézi föl. Masok képzeletében az elrobogó vonat utáni kendölengetés emléke kel életre, es megint masok a tragédia nyomasztó hangulatában „az utolsó, az örök, a visszavonhatatlan” jelzőt illesztik e sok mindent kifejező fogalom elé. Jómagam egyszerűen csak a búcsúról akarok beszelni; arról a búcsúról, amelyikből mindegyik jelentés- tartalom kiérezhető.

Lehetett vagy tizennyolc éve, amikor a budai hegyekben írtam egy forgatókönyvet. Filmezni tanultam akkor a Tv-híradó tanfolyamán. Az első reggelen felébredve kinéztünk a menedékház ablakán, s a közeli, ■ óriás lombú fa ágán akasztott embert lóbált a hajnali szel. Döbbenetes látvány volt. Mégis azon a délelöttön írtam a kisfilm forgatókönyvét — tele humorral, derűvel, szembetűnő ellentétekre, tehát a valóságra építve mondanivalómat. Sohasem csináltam belőle filmet. Akkoriban még azt hittem: á papír olcsóbb, és jóval többet elbír, mint a celluloidszalag .. .

Gyerekkori élmenyeket említhetek: a baléi búcsút, ahol a mezeskalács és a márc volt a mindenem, és ahol kfsö éjszakáig nem tudtam elaludni, mert behallatszott a nagybőgő brummogása. Később a buzsáki búcsúról, Segesdről, Andocsról maradtak emlékkepeim; maradhattak, hiszen megéltem már egyet és mást. Nem érdem, csak állapot ez, s a legkülönbözőbb állapotoknak elöbb-utóbb végük szakad.

Figyeljék hát a forgatókönyv néhány részletét. Ellentétpárokra épült; láttatni akartam valamit a búcsú valóságából. Gyors vágások, hirtelen áttűnő képek. Az oltár előtt hordóhasú, idős pap aranykehelyből veszi magához „az Űr vérét”. Vágás. Óriás hordót görgetnek az árusok sátrai között. A pókhasú (torzítva látszik, nagylátószögűvel felvéve) söröskriglit tart a száján, kétoldalt patakokban folyik a hab. Önmagukba roskadt hívők térdelnek a rács előtt. Áldoznak. Egy anyuka (szuperközeliben. aranytálca helyett) partedlit tart \icsinye álla alá. Áh italosán lecsukott szempárt látunk, szétnyílt ajkat es előre tolt nyelvet. A következő képen nem az ostya, hanem egy túrósrétes kér bebocsátást. Orgonazúgás rázza az ódon falakat; a vurstli re- pedtfazék-hangú ricsaja váltja fel. Odabent két térdre ereszkedett öregek gerince hajlik, idekint a napfényben feszesen, tüzesen táncolnak a fiatal párok. A szentbeszéd hangjait a céllövölde puskaropogása váltja fel. Bent vagy kint valaki célba talált. .. Jutalma megaláztatás vagy hajasbaba. Feketekendős öreg néne hajol a Mária-szobor meztelen kőlábához, csókra csücsöríti az ajkát. Eperpiros, duzzadt leányajak tapad a fiúéhoz, szeretik egymást.

Ilyennek láttam a búcsút tizennyolc évvel ezelőtt: az ellentétek harcának: a múlt és jelen néha már komikus összecsapásának: múltból fakadó alkalomnak a jelen élvezetéhez: színjátéknak, mint az életet — és ma sem tudom, hogy jól láttam-e . ..

ß búcsú persze mást is mond. Eltávolodást és a visz- szatérés reményét. Falakat sejtet a háttérben, amelyektől ösztönszerűen visszahőköl az ember, holott sohasem volt olyan önző, hogy csak a saját bukását féltse az összeütközéstől. A búcsú megpihenés. A búcsú levegővétel és szabadulás a gondoktól, a mások által soha nem ismert gyötrelemtől. A búcsú szép is lehet, vonzó és felemelő, ha hagyják, hogy az legyen .. .

Tegyük fel: búcsúzik az ember valakiktől, valamitől. Olyantól, ami (némi túlzással persze, és nem bioló'giai értelemben) az életet jelentette a számára. Lehet, hogy eredendő szándéka meghal, de hiszem: csak tetszhalott lehet. Magam is ismerek olyan orvost, aki mesterét, példaképet hozta vissza a klinikai halál állapotából. Hátha még számára is akad egy ilyen „mágus”. S ha nem, hát úgy kell neki. De hiszen él, dolgozik, s a búcsútól függetlenül is nyughatatlan. Gyökérvesztés, kitikkadás nem fenyegetheti. Természetéből fakad: ha akarna, sem tudna elszakadni a szülőföld humuszától. Ez a vitamindús táptalaj alakította egész életét még akkor is. ha n ndig voltak — es sokáig lesznek — kötözködők, akik legtöbbször álarcot öltve veze- , tik félre — csupán önmaguk fennmaradásáért és boldogulásáért — környezetüket. Átmenetileg még sikerük is lehet.

A búcsúzának ezt az átmenetiséget kellene megélnie a tetszhalál állapotában . . .

Mert ugye tudják, hogy az embert rendszerint semmirekellő ..emberek” feszítik keresztre. Lelkűk rajta. Amazoknak is van másfajta kötődésük: családjuk, elkötelezettségük, felelősségük. A történelemből tudom; soha senki sem akart mártír lenni, és hősi halottá is csak az vált. aki az adott pillanatban nem tudta fölmérni, hogy mi várhat rá...

Lám, milyen messze jutottunk a búcsú gondolatától. Pedig arról beszélek, és egy szemoillantásra sem akarok eltérni tőle. Régen bebizonyosodott, hosv a kézzel haitott ringlisnek lejárt az ideje. Konok és élhetetlen az. aki a motorizáció térhódítása ellenére is köti az ebet a karóhoz. Nem menti az sem. ha haitás közben tízezernyi „hívet” és néhány száz ellenséget gyűjtött maga köré. Mert sohasem szabad figyelmen kívül hagyni az „időjárási viszonyokat”.

A megszállott zsibárus” — tiszte szerint — minden, sátrában felhalmozódó értéket és értéktelent közkinccsé akar tenni, de ha nem kedvez az idő, bizony összecsomagolia a holmiját. A megfáradt ringlises meg olyan a búcsúban, mint a lejárt lemez: nincs szükség rá, hogy forgatni próbálja utasait a föld és ég között: a felhőkre — a jövőre — irányítva tekintetüket; és összemosódva, lassan eltűnve láttatni a mélységeket. Leáll hát. és elhallgat a repedtfa- zék-hangú trombita: szavát bizonyára színes fényorgonával pásztázott, hangulatos diszkó váltja föl; rózsaszínbe öltözött lányok járják a táncot, s ingujjra vetkőzött ifjak teremfenek újfajta búcsúi hangulatot.

Korkövetelméhv ez vagy átmeneti állapot? Nem tudom eldönteni. De hogy átmenetileg övék a világ, ez napjainkban kétségtelennek látszik. Voltak és lesznek is mindig emberek, akik nem érvekkel, hanem pozíciókkal védik „igazukat”, szerencsére sohasem az ilyen típusú emberek állnak az élen. Ez mégiscsak megnyugtató. Ezért még mindig konokul hiszem, hogy azoké a világ, akik nem önmagukkal hanem másokkal törődnek, s örökösen azt akarják, hogy a sötétséget fény, az elbizakodottságot szerénység, a kivagyiságot szocialista alaz-at. a hatalomvágyat szolgalat, a bürokratizmust emberközelség, a gyűlölködést szeretet és megértés. a butaságot tudás és előrelátás, a felületesseget megfontolás és tervszerűség váltsa föl.

A búcsú hangulata két nagy ember szavait keltette életée bennem; szeretem és tisztelem őket. tanulni akartam és akarok tőlük. Arany János mondta valahol: ..Búcsúszó nélkül csak nem lehet elválnunk ...” És József Attila így írt: ..Mióta éltem, forgószélben / próbáltam állni helyemen. ’/’ Nagy nevetség, hogy nem vétettem / többet, mint vétettek nekem.”

a búcsú persze örömteli is lehet. Akkor, ha arra gon- dől az ember, hogy megszabadul önmaga vállalta tértiéitől: meg akkor is, ha van még erő benne ahhoz. hogy higgye: egyszer még visszatérhet oda. ahonnan több mint egy évtizede elindult. Búcsúzzunk hát tisztességgel. jó szívvel e megszokott hasábokon. Búcsúzzunk jókedvvel es elveinket nem föladva — tiszta lelkiismerettel.

Jávori Béla