Somogyi Néplap, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-19 / 142. szám

Cimbalomszö tündérországból A halk roandolinszót. el­nyomja a nyárfák levelének susogása, meg a szomszéd­ban éledező strand lármája. A több mint száz éves — nemrég ütött-kopott hang­szer — ma régi fényében, s ..házigazdám" Fenyődi László azt ígéi'i, egy kis idő múl­va eredeti hangján tündököl majd. Hangolás, húrcsere, újabb módosítás a rögzítése­ken és megszólal egy rene­szánsz dallam. — Bizonyára sok hibát fedez fel a játékomban, ami nem is csoda, hiszen zenét csak önszorgalomból tanul­tam, s bár ismerem a kot­tát, sok kérdésben bizonyta­lan vagyok. — Az egykori alföldi rse- lédfiút mikor hódította meg a zene varázsa? — Gulyák, ménesek mel­lett daloló parasztembereket, kérges kezű, de nótára, tánc­ra soha nem rest summáso- kat őrzök emlékezetemben. Számomra sokáig az öröm, hogy mai szóval mondjam: a kikapcsolódás egyet jelen­tett a muzsikával, jóllehet iskolába kerülésemig nem láttam becsületes hangszert, nem hallottam tanult játékost sem. Barkácsolóknak Tűpárna Kis tű, nagy tű, gombos­tű! — Apróságok, amiket csak a „szükséges” pillana­tokban nem találunk sehol. Egy kiáztatott, tisztára mo­sott agyag, vagy műanyag cserépből, apró mintás, lehe­tőleg zöldes színárnyalatú ílanellanyagból készül a szobadísznek, ajándéknak is igen alkalmas tűpárna. Munkamenet: a szabás­minta szerint 3 azonos nagy­ságú oldallapot szabunk. A felső „A” csúcson találkoz­nak az oldalszélek. Az oldal- összevarrás az A—B jelzés között a munka bal oldalán készül. A cserépnyílás nagy­ságával azonos kartonpapír körlapot szabunk, középré­szen kisebb kerek lyukkal. Ebbe beleillesztjük a kitö­mött kaktuszt, az oldallapok alsó, szabadon maradt szé­lere 1-1 vékony pamut&zálat fűzünk. Az ábra szerint a pamut­szálakat átfűzzük a cserép- kifolyó lyukon, vagy lyuka­kon, és az alsó részen össze­csomózzuk, a textilkaktuszt a cserépbe rögzítjük. Ha műanyag cserepet haszná­lunk, a belső tért kitöltjük apró kavicsokkal, az agyag- cserépbe, nehezék helyett rongytöltelék is elég, de mi­után az alsó felületen l_ ki­folyólyuk van, az átlűzott szálakat, három osztású mű; anyagkarikába fűzve cso­mózzuk, rögzüljük. — A cseled la kasok sava­nyú káposzta-szagában, ami a nyitott tűzhelyek furcsa égett koromszagával ve­gyült. nekem csak szép em­lékeim vannak, mert hallom a tilimkót, a citerát, a kö­csögdudát, s a következő kép ami szemem előtt megjele­nik, az tündérország . .. — A cseléd, majd terme­lőszövetkezeti tag. később áfész-dolgozó, ma szép, csak­nem száz darabból álló hangszergyűjteményével Balatonkeresztúron él. Az álmok valóra váltak? — Azt éppen nem mond­hatom, hiszen azok közé tar­tozom, akik sohasem elége­dettek. Ábrándoztam én pó­diumról', vas tapsról, vendég- szereplésről és még sok min­denről, de négy gyerek, öreg, beteg szülők mellett mindez csak hiű ábránd lehetett. — Aztán hatvan esztendei munka után mentem nyug­díjba, közben a legkisebb lányom Marcaliba ment férjhez. Feleségem, szüleim meghaltak, a régi barátok közül is kevesen maradtak, eladtam a kiskunfélegyházi házamat, lakáshoz segítettem a Iá nyomókat, aztán még maradt annyi penzem, hogy futotta itt egy telekre, s a vömmel felépítettük ezt a „kalyibát”. A gyűjteményem alapját azok a hangszerek képezik, amelyeket még ott­hon, az Alföldön szedtem össze. Fölkerestem a régi is­merősöket, s elkértem, meg­vásároltam tőlük a még helyreállítható darabokat. Többször bejártam az orszá­got, eljutottam külföldre is, onnan is hoztam párat. — Látom, nemcsak népi hangszerekből álló gyűjte­ménye van. — Abból van a legtöbb, de ha alkalmam van rá mást is megvásárolok. A gyűjtemé­nyem egyik legféltettebb da­rabja a múlt szazad köze­pén egy híres alföldi, mű­helyben készült cimbalom. Rossz állapotban került hoz­zám. Több mint egy évig tartott, amíg elméletileg fel­készültem a helyreállítására, majd további fél esztendeig, míg megszereztem a szüksé­ges anyagokat. Egy akkor már közel nyolcvan eszten­dős idős hangszerkészítő mester segítségével fogtunk hozzá a munkához eltartott egy fél esztendeig. Az ere­deti. szép motívumokkal dí­szített hangszer talán új ko­rában sem volt szebb, mint most. — Csak az a bánatom, hogy nem tudok játszani rajta, pedig beszereztem a szükséges kottákat is, s az időt sem sajnálom a gyakor­iásna. A ház mögötti kis műhe­lyében megtalálható az asz­talosszerszámoktól a hegesz­tőig minden. — Ezért is szeretem ezt az elfoglaltságot, hiszen itt sokmindenhez kell érteni. Többen megkeresnek, hogy reperáljam meg a régi zon­gorájukat, hangoljam föl ezt. vagy azt a hangszert Szívesen teszek eleget ezek­nek a kéréseknek. Nagyobb munkába félek már bele­fogni, mert gyakran bete­geskedem. A közelmúltban rokpnok által hozzájutottam egy szép bőgőhöz, amit még szeretnék megcsinálni; — Nemrég levél érkezett Budapestről; zenei szakem­berek keresték meg régi hangszerek tervrajzai iránt érdeklődve. — Szívesen segítek amiben tudók, s arról is szó van, hogy a gyűjtemény országos viszonylatban is értékes da­rabjai múzeumba kerülnek. K. Zs. Apa és fia: fafaragók A donneri kis ház, építé­sének idején megelőzte ko­rát; s házi készítésű pane­lokból épült. —■ Elmondhatom magam­ról, hogy egy fillér nélkül kezdtem az életet, ami nem is csoda, hiszen árvagyerek­ként egyik menhelytől a másik nevelő szülőig vetett a sons. Édesanyám után jöttem Kaposvárra több mint fél évszázaddal ezelőtt. Gyorsan előreszaladtunk az időben, hiszen úgy tu­dom, hogy Perns Béla a fa­ragással, a mesterség, a munka szeretetével az Al­földön és Erdélyben ismer­kedett meg. — Gyermekkorom kévés szép emléke közé tartozik, amikor egy idős kőröstarcsai kovács csp'ád gondoskodott ellátásomról, mi több, em­berré forma.aaomrol. Neve­lőapám megismertette ve­lem a mesterség minden szépségét. A házunktól nem messze ismerkedtem meg azzal a katonával, aki — miután én áhítattal néztem, hogy farag — megkérdezte tőlem: — Szeretnéd megta­nulni? — Szeretném — vá­laszoltam, Nevelőapámmal össze is barátkoztak, s még a faragást oktató mesterem tanult a jó szakember híré­ben álló kovácstól szakmai fogásokat. — Később, már Kaposvá­ron kitanultam a kékfestő mesterséget, de a faragástól egész életemben nem tud­tam elszakadni, s ma, nyolc­van félé közeledve, renge­teg nyavalyával bajlódva is ez éltet A magam eszká- bálta kis műhelyben a fi­ammal ketten dolgozunk, aki tőlem tanulta a fogásokat, de kezdettől a saját elkép­zelése szerint dolgozott. — Magunk készítjük a faragásokat, tervezzük a motívumokat, amelyeknek java része ma már somogyi, — kapcsolódik a beszélge­tésbe ifjú Perus Béla, aki hímzésekkel foglalkozott. — Ezt már csak múlt idő­ben lehet mondani. Most örülök, ha esténként a mun­ka után a faragó kést a ke­zembe vehetem. — Sikerrel mutatkoztak be a bogiári Kapoli kiállí­táson is. . Csesznek Kalandos sorsú lovagvár A Bakony szívében, ha­zánk legszebb vidékének kö­zepén, Zirctől mindössze 25 kilométerre, Bakonvoszlop, Bakonyszentkirály és Ba- konyszentlászló közvetlen közelében, csodálatos, fensé­ges hegyorom emelkedik a Cuha völgye fölé: a csesz­nek! vár. Impozáns, hatal­mas méretű romjai ma még a helyreállíthatóság állapo­tában vannak, de így, rom­jaiban is á környék legszebb kilátását, az igazi lovagkori romantika feltámadását je­lentik a látogatóknak. Már a vár eredete is a félelmetes-izgalmas lovag­korba vezet: a királyokkal harcoló, királyokat trónra emelő vagy megbuktató, ha­talmas Csák nemzetség tu­lajdonaként említik az első források 1308-ban. Az orszá­got dúló hatalmas párhar­cok, hatalmi viadalok tük­röződnek a vár további sor­sán: 1326-ban már királyi birtok, majd 1393-ban meg­kapják a Garaiaik, országunk másik hatalmas nemzetsége, amelyből országos főurak, sőt nádor is került ki. A Magyar Nemzeti Múzeumban található címeres, feliratos kő tanúsága szerint a Ga- raiak 1424-ben átépítették a várat, a kai- kívánalmainak — vagyis hadászati követel­ményeinek — megfelelően ..korszerűsítették". Csak­hogy semmiféle korszerű hadtudomány nem védelmez­het a politikai buktatók el­len. így aztán a XV. század veeen a vár már a Zápolya ctalad tulajdona, mígnem 1563—1565 között török kéz­re került. A török kiűzése után váltakozva cserélt gaz­dát, 1636-tól Esterházy-bir­tok. A nagy építtető arisz­tokrata család ezt a várát is átépíttette, mégpedig 1740- ben, késő-barokk stílusban, azonban mindössze negyven évig birtokolták a büszke sasvárat, 1780-ban elköltöz­tek. Ezt követően nyugodal­masan és a régi dicsőségek­re emlékezve élhette volna további életét Csesznek vá­ra, 1820-ban viszont súlyos természeti csapasok sújtot­tak : földrengés, majd több villámcsapás rombolta le. Kalandos létezésének da­cára, nem csupán a hatal­mas falak, bástyák, tornyok egykori méltóságát és biz­tonságot nyújtó erejet lát­hat juk-érezhetjük a várat szemlélve, hanem a rom né­hány részén megmaradtak különféle epúletek i* a kí­— Lett volna rá lehetősé­günk, hogy hivatásos nép­művészként műveljük a mesterséget, de képtelenek voltunk sorozatban, megren­delésre faragni. Körbe megyünk a lakás­ban. Rengeteg faragvány egymás mellett, faliképek, kisplasztikák, míves tükör­keretek, erdélyi motívu­mokkal díszített dobozok, vázák, megannyi remek da­rab. — Mi a munkamódszere — kérdezem ismét az idős mestert. — Általában több munkán dolgozom. egyszerre, ha eszembe jut valami kezem­be veszem ismét, /hozzáfo­gok, beleviszem még a pil­lanatnyi lelkiállapotomat is. A faragások között egy megsárgult fénykép, még a háború előtti időkből, s hozzá a fiók mélyéről előke­rült egy ezüstérem is, amelyet Perus 'Béla a Vi­rágos Hetek alkalmából a városban rendezett kiállítá­son nyert. — Ma is gyakran keres­nek meg látogatók, közöt­tük nagyon sok külföldi/ Járt már nálunk vendég Ausztráliából, Kanadából és az Egyesült Államokból is. Szeretem, ha az emberek el­mondják véleményüket a dolgaimról. — Milyen anyagból dol­goznak, s honnan szerzik be azokat? — Mint édesapám emlí­tette, rengeteg az ismerős, közülük többen gondolnak ránk, megajándékoznak egy- egy darab gyümölcsfával, mert az a legjobb, abból le­het a legszebb .munkákat kihozni. Tudja, a faragás ott kezdődik, amikor az ember kezébe veszi a fát, elengedi fantáziáját és érzi, mi kí­vánkozik ki belőle. Egyéb­ként lassan dolgozó embe­rek vagyunk mindketten. Olykor több hónap is elte­lik, míg elkészülünk égj - egy darabbal, de arra is volt mar példa, hogy évek­re volt szükség . . . Körtéd Zsolt Váncsi szemek számára. Így a keleti részen egy egyeme­letes épület, mintegy 40 méter hosszan, melyet fal­szoros ölel körül, kis, fél­körive» külső toronnyal. A vár középpontjától keletre négyzetes lakótorony áll, mely, mint tudjuk, a ;vár legerősebb tornya, a várúr lakóhelye volt hajdanán. Eh­hez a . lakótoronyhoz csatla­kozik a várat alacsonyabb szinten övező külső, úgyne­vezett II. falszoros építmé­nye. Giuiio Turco 1572. évi leírása szerint ehhez még egy elővar, valamint kapu­védő torony is csatlakozott, A műemlékrekonstrukció során Csesznek vára is' sor­ra került. A rekonstrukció befejeztével Csesznek vára felsorakozhat Közép-Európa legnagyobb múltú, legfestő- ibb középkori várai közé. R. E. Verőce művésze A Duna partján, festői környezetben, Váctól észak­ra fekszik Verőcemaros. A kisközség hangulatos, mese­beli sárga, rózsaszín és fe­hér házai között napsütötte barokk templom emelkedik, amelyhez a dombra hosszú lépcsősor és kálvária vezet. Verőcemaros neve mar 1923 óta összeforrt Gorka Gé­za nevével. Az akkor már elismert, jónevű művész ugyanis ekkor alapította itt a Keramos vállalatot, az iparszerű kerámiagyártó RT-t. Gorka Géza 1894-ben szü­letett Nagytapolcsányban. Itt és Trencsénben képzőművé­szeti tanulmányokat folyta­tott. Mezőtúron Badar Ba­lázs országos hírű parasztía- zekas hatására a kerámiát választotta hivatásul. bár előzőleg festőnek indult. A 20-as években nősülés révén telepedett le Nógrádverőcén. Az emeletes villában, amelyben Gorka Géza kera­mikusművész élt és alkotott, halála után, 1975-ben kerá- miamuzeumot nyitottak. A múzeumlátogatást a népies kerámiák megtekin­tésével kezdjük, amelyeket a földszint vitáinjeiben állítot­tak ki. A virág- és állatmo­tívumokkal díszített tálak, köcsögök, edények a nép­művészet ihletésére szület­tek. Színben, formában, motívumvilágában Gorka a népi fazekasművészet gaz­dag hagyományait használta fel a korszerű formaigények, és a technika adta lehetősé­gek figyelembevételével. Nemcsak a népi fazekasság, hanem a habán fazekasmű- vészet is hatott rá. Felis­merte, hogy a habánok nem­csak mint mesterek, de mint művészek is szinte utolér­hetetlen értékeket alkottak. Az első emeleten modem formájú vázák, tálak és edények sorakoznak Gorka egyedi. összetéveszthetetlen stílusában. ..Gorka Géza a népművé­szet eredményeiből kiindul­va, a 'majolikatechnikán át jutott el az un. „gorkai stí­lus” kialakításáig. A nép­művészetből alakította ki sa­játos, egyéni stílusát, magas rendű művészetét. Gorka — éppen tanultsága következ­tében — hamar felismeri, hogy a máznak és az anyag­nak „együtt kell élnie”. A máz ugyan a felületi díszí­tés eszköze, mégsem függet­len attól, hanem azáltal színben, tulajdonságokban meghatározott, determinált” — írja Katona Imre. Gorka Gézánál elsődleges fontosságot kapott a kerá­mia használati jellege. A művész munkáiban sohasem törekedett szoborszerű dísz­tárgyak készítésére, hason­lóan a népi és a habán ke­rámiához, ahol különös je­lentősege volt a tárgyak funkcionális rendeltetésé­nek. Gorka Géza állatfigurái egy részét is edény formákkal ötvözte. A művész sokat fáradozott a kerámia technikai, techno­lógiai problémáinak megol­dásán és tökéletesítésén. A díszítést mindig összehan­golta a formával. Ennek tu­lajdonítható, hogy mázai, színei ' átlényegülnek az anyaggal, s figurái, edényei anyaga a mázzal vagy színei­vel , szinte azonosulnak. A díszítést néhol a mázrepesz- tés helyettesítette. A polco­kon egymás mellett sora­koznak a sajátos festésmód­dal készült „ugrasztott má­zas” edénye, vázái. A kerámia széles < körű al­kalmazási lehetőségeinek egyik szép példája a kerá­mia-üvegablak, melyből a művész néhány különleges szépségűt állított ki. Az egyik tárló őrzi a sokoldalú művész hivatalos elismeré­seit. Gorka Géza 1958-ban Brüsszelben a világkiállítás Grand Prix-ját kapta, 1955- ben Munkácsy- és 1963-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, 1959-ben érdemes művész elismerést kapott. K. F_ SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents