Somogyi Néplap, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-02 / 127. szám

ÜNNEPI MEGEMLÉKEZÉS BARCSON Környezetünk, természetünk védelméért Ritka alkalom, hogy egy hosszadalmas tanácskozás ideje alatt a résztvevők él­vezhetik a levegőt, a nap­fényt egy árnyas tölgyfa alatt, madárcsicsergéssel egybekötve. Tegnap délelőtt — jellegéhez híven — ilyen környezetben tartotta a kör­nyezetvédelmi világnap tize­dik évfordulójára való meg­emlékezései a Somogy me­gyei Tanács Környezetvé­delmi és Természetvédelmi Bizottsága, valamint a Haza­fias Népfront megyei kör­nyezetvédelmi munkabizott­sága a barcsi ősborókásban. Dr. S. Nagy László, a OKTH természetvédelmi főosztá­lyának vezetőhelyettese a természetvédelemről szóló új szabályokról és végrehajtá­sukból .adódó feladatokról beszélt. Az 1972-ben elfogadott ter­mészetvédelmi törvényt tíz ev múltán módosították, ez­által az intézkedések érthe­tőbbek, ugyanakkor sokré­tűbbek lettek. Rendezni kel­lett a hatósági jogkörök gya­korlását, az eszközöket es a lehetőségeket. Egységesítet­ték az állat- és növényfa­jok védelmét, tisztázták a védett fajok fogalomkörét. Az új törvény megadja a természet ellen vétők felelős- ségrevonásának módjait, ugyanakkor segít azon, hogy a természetvédelem beépül­jön a termelési szférába. A törvény tartalmi és módszer­tani változást hozott. Ma­napság az állami és társa­dalmi szervek valamilyen módon reszt vesznek a ter- meszetvedelemben. de fontos a téma további társadalma­sítása is. Az elsődleges fel­adat jelenleg a gazdasági és természetvédelmi célok ösz- szehangolása, az érdekviszo­nyok alapján. A törvényben foglaltak szerint a három természet­védelmi kategóriához csat­lakozott egv újabb: a ter­mészeti emlek fogalma- Új­donság' az a szolgálat is, mellyel megteremtették a termeszetvédelem társadal­mi bázisát. Szükséges a már védetté nyilvánított terüle­Térzsalus építési rendszer fejlesztésere kötött társulási szerződést a Budapesti La­kásépítő Vallalat — mint gesztor —, továbbá a Heves megyei Építőipari Vállalat és a Zala megyei Állami Épí­tőipari Vállalat. Ök hárman úgynevezett betéti társulási keretben kívánják a TÉR- nek nevezett .építési rend­szert megalkotni. A tagok valamennyien al­kalmaztak idáig is az alagút­zsalus technológiát. Ezen építési mód lényege, hogy az egymás mellé sorolt, emelet- magas, fordított U-alakú fém zsalutáblák, közé — a vasalás és a villanyszerelvé­nyek elhelyezése után — az építés helyszínén öntik a be­tont. Az egyszerre készülő falak és födémek — az úgy­nevezett alagutak — stabil monolit vasóetonszerkezetet adnak. Miután a zsaluk íesztávolsága és mélysége tág határok között változ­tatható, így élénk, változa­tos homlokzatú, variálható alaprajzú es különböző ma­gasságú épületek készülhet­nek e technológiával. A gesztor vál&lat — amely a 60-as évek végén a francia Outioord cég közreműködé­sével meghonosítója volt hazánkban az alagútzsalus építési módnak — szinte ki­zárólag lakóépületeket ké­szített vele. A másik két vállalat többek közt szállo­dák, óvodák, bölcsődék épí­tése során is alkalmazta már. A jövőben kizárólag a He­ves megyei vállalat szaba­dalmát. a PEVA alagútzsalut használjak. tek felülvizsgálata, a védett­ség hatékony, megteremtése. A szakemberek úgy fogal­maznak, hogy hazánkban ..valami megindult" a termé­szet védelméért. Tanúsítják ezt a felháborodott levelek, amelyek bizonyos fák kivá­gása ellen tiltakoznak, vagy más természeti érték okta­lan pusztítását ítélik el. Szükséges is ez a figyelem, hiszen napjainkban a bioló­giai egyensúlyban zavarokat fedezhetünk fel. Míg annak idején negyven-ötven ev alatt pusztult ki egy növény vagy állatfaj, manapság minden évben eltűnik egy egyed. A további pusztulást (pusztítást)1 csak úgy lehet megakadályozni, ha nem csak természetvédő, de ter­mészetértő társadalmat ki- sérlünk meg kialakítani. Dr. Tarján Lászlóné me­gyei természetvédelmi titkár a , tíz evvel ezelőtti stockhol­mi környezetvédelmi konfe­renciáról beszélt Ekkor va­lamennyi ország törvénybe Az áprilisi „Vevők va­gyunk” kiállítás óta eltelt nem egészen két hónap alatt 11 vállalattal, 40 ipari. 53 mezőgazdasági szövetkezet­tel. 30 kisiparossal és 19 vállalkozással _ folytatott tár­gyalásokat a kereskedelem hiánycikknek számító ter­mékek gyártására. Mintegy 30 'millió forint értékben 20 —25 féle termék ez évi gyár­tására már szerződést is kö­töttek. s várható, hogy rövi­desen további több mint 100 hiánycikk gyártása is meg­oldódik. A legtöbb — mintegy 20 — termékre a Vasért válla­lat talalt gyártót, ötmillió forint értékben rendeltek meg ez évi szállításra olcsó fanyelű dugóhúzókat, ruha­szárítókat. ipari gyémánt he­lyett kemenvíém éllel készí­tett üvegvá gokat. konzerv- nyitót, kilincseket. szász úti lakótelepén A technológia előnyeivel éltek a tervezők is, és mi- tagadás. az így készült épü­letek külső megjelenese szebb a 'panelházakénál. Ami viszont hátrányuk; körül­belül egynegyeddel, egyhar- maddal több helyszíni mun­kát igényelnek amazokénal. E többletmunka egy részére — ha pontos és jó minőségű lenne a szerkezetépítés — néni volna szükség, ám a másik hányad csak úgy csökkenthető, ha a technoló­giát rendszerré , fejlesztik. Vagyis megalkotják az elő­regyártóit. és az épületeken szerelő munkával elhelyez­hető, csereszabatos kompo­nenseket. alrendszereket. Ilyenek lehetnek például a homlokzatot lezáró, burkoló függönyfalak, a későbbiek­ben áthelyezhető választalak, iktatta a természet és a kör-e nyezet védelmét. Magyaror­szágon jelenleg súlyos gon­dot okoz a Balaton vizének minősége. A tó vizét szeny- nyező állattartó telepek re­konstrukciójára elkészültek a tervek, szám szerint ti­zenegy helyre vonatkoztat­va. Bekerülési költségük het- venhárommillió ofrint. Az OKTH és a MÉM segítségé­vel — a tervek alapján — sokat változna a vízszennye­zettség helyzete, s ez nép- gazdasági szempontból is jelentős. Az ünnepség végén Rum- szauer János, a környezetvé­Va Lószínűleg még az idén az üzletekbe kerül a hazai gyártású burgonyaprés, var­ródoboz, műanyag gyermek- oltó, csontozó kés és petró­leumfőző is. A mezőgazda­ságban — de a lósportban is — évek óta hiánycikk a lópatko és a patkoszög. A Vidia szövetkezet most ta­lált gyártót ennek előállítá­sára. s az év végéig 3 és fél millió forint értékű patkó­éi szög kerül az üzletekbe, s ez a lökés import helyet­tesítésére is elegendő. Az Óra- és Ékszerkerestke- delmi Vállalat kezdeménye­zésére a tokodi mezőgazda- sági tsz NSZK-kooperáció- ban évi 25 miiliő forint ér­tékben gazöngyújtót készít, az idén ebből 100 ezer ke­iül az üzletekbe. A Ferovill Vas-műszaki Nagykereske­delmi Vállalat építkezésnél szükséges ácsderékszög gyar­i a könnyen Cserélhető gépé­szeti berendezések, •A kifejlesztett es gyártott rendszei' előnye lesz. hogy a házgyárhoz képest jó\ral ki­sebb eszköz-hátteret igé­nyel. az alrendszereket pe­dig akár a társult vállala­tok, akár a kooperáló part­nerek is gyárthatják. A tár­sulás az értékesítést, sőt távlatilag az exportot is cél­nak tekintve, a magánépítő­ket. is segíti, akár szerkezet, akár kulcsrakész épületek készítését vállalja. A buda­pesti vállalat már a múlt évben felépített egy 4 laká­sos alagútzsalus sorházat a Beregszász úti mintalakóte­lepen. A zalai vállalat pe­dig — egy általuk kiírt tervpályázat eredményeit hasznosítva' — hamarosan hasonló vállalkozásba kezd. N. K. G. delmi munkabizottság el­nöke kitüntetéseket adott át. A természetvédelemért vég­zett társadalmi munkáért ka­pott kitüntetést Király Gyu­la, Molnár István, Somogyi József és Tóth Ferenc. A környezetünk védelméért, fejlesztéséért elismerésben részesült dr. Kevy Ferenc, a környezetvédelmi bizott­ság jogtanácsosa. Deli Já­nos, a megyei Köjál dolgo­zója, valamint a fonyódi ál­talános iskola környezetvé­delmi úttörőcsapata és a Hazafias Népfront boglar- lellei környezetvédelmi mun­kabizottsága. táséra kötött szerződést, s további tárgyalásokat folytat háztartási müanyagedények, tálalóeszközök és különféle tésztakészítő gépek előállítá­sára is. A Vasvill Nagyke­reskedelmi Vállalaton belül létrehozott gazdasági mun­kaközösség már az év eleje óta gyártja a korábban hi- án.yciKknek számító kályha- előtéteket, szeneslapátokat és piszkavasakat, emellett azon­ban a Vasvill tárgyal más vállalatokkal, többek között alumínium evőeszközök és iombíűrészek gyártásáról. A Ravill vállalat is gyártási szerződést köt rövidesen mintegy 10—12. termékre, a többi között elektromos ke­nyérpirítóra. valamint kó­péméra. Ezek a cikkek ko­rábban az NDK- és tőkés import mellett is gyakian hiányoztak az üzletekből. A termelésszervezés előse­gítésére a termeltetők taná­csa még ebben az évben több kiállítást szervez: ked­den nyílik Győrben a ház­tartási gépek és eszközök szakkiállítása, a második fél­évben Keszthelyen rendezik a ..Vevők vagyunk" országos kiállítást. Szegeden a kis­ipari termeltető napokat, s novemberben Budapesten a híradás- és háztartási ké­szülékek alkatrészeinek szakkiállítását Az alkat­rész-hiánycikkek szakkiállí­tásán részt vesz a Gelka és a Ramovill vállalat is. ve­vőként és gyártóként egy­aránt. Hulladékból színesfém Szegeden épül fel a kö­vetkező év alatt , százötven millió forintos beruházással az ország egyedüli kábelhul- ladék-feldolgozó üzeme. Er­ről Mátsik György, a MÉH- tröszt vezérigazgatója tájé­koztatta a sajtó képviselőit kedden a szegedi MÉH vál­lalat Dorozsmai úti központ­jában. Ott készülnek majd el az üzemi épületek, amelyekben az ország minden részéből beérkező réz- és alumínium kábelhulladékol felaprítják, majd fajsúly szerint vá­lasztják külön a fémet a szigetelőanyagoktól, a szí­nesfém «vezetékektől. A iérp granulátum formájában — szemcsézve hagyja el á gép­sort. A rézből újból kábelt készítenek, az alumíniumot az acél minőségének javítá­sára használják fel. Magánépítőknek is Ezzel az építési móddal készültek a házak a főváros Bereg­A szakma nimbusza S zép az alkony, szivet melengető. Szép, ha egészséges az ember, s ha nem „hiánycikk” a visszapillantás elégedett öröme. De szomorú és lehangoló, ha nincs, aki büszke lenne az életműre. Elkeserítő, ha az, aki mun­kás eveiben becsülettel tette a dolgát, maga is elbizonyta­lanodik a körülmények hatására: ennyire értelmetlen lett volna minden, amiért az életemet adtam? A megbecsülés hiánya keserűvé és magányossá teszi az embert. Ne higy- g'yék, hogy csak alkonyat tájt, az élet vége felé. Mert ha szomorú az alkony, akkor bizonyára nem lehetett derűs és kiegyensúlyozott, megértő ás tisztelettel övező a pirkadás; közmegbecsülésnek örvendő a delelő napsütés kora sem. A szakmák nimbuszát kutatom; a szakmák tekintélyét és megbecsülését. A nyugdíjas kortól indulok visszafelé, mert ott tapintható ki leginkább az eredő, együtt a „végki­fejlettel”. Ha néha formai megoldásokat bírálok is. higgyék el„ az. észrevételek tartalmi mondanivalót hordoznak. De előbb hadd emlékezzek. Rokonságomban — bárcsak élnének még elődeim — több szakmával ismerkedhettem. Nagyapám bognár volt (mi­előtt még megláttam volna a napvilágot), apám üveges mester: nagybátyáim között hentest és festőt csodáltam gyermekkoromban, s a harmadik uradalmi kovács volt, akit „gépész iir”-nak szólítottak Baléban. Hozzájuk küldött apám egy nyáron, és felcsillant a szeme: „Ügy nézz Mi­hály bátyádra, kisfiam, hogy kovácsmester! Majd meglátod, milyen szenvedéllyel izzítja és kovácsolja a vasat. Menj ki a masinához is (így hívták akkoriban a cséplőgépet), nézd meg jól a gőzgépet, Mihály bátyád indítja majd ..Most tudom csak fölfogni, milyen hallatlan tisztelet és tekintély övezte akkoriban azt a hajlott hátú embert. Hová lett azóta a szakmák nimbusza és tekintélye? Tudom, változott a világ. Sok új — korábban ismeretlen — szakmát követelt, mások hanyatlását, ismét mások íölélén- külését igényelte a rohamos technikai fejlődés. Mégsem le­het megérteni: miért nem tudunk úgy, érdemei szerint meg­becsülni ma egy esztergályost, gyógyszerészt, maróst, peda­gógust vagy orvost, mint régen? Csak azért, mert jóval többen vannak? Hová lett társadalmunkban a szakmák nimbusza? Hová egymás megbecsülése? Pedig tudom: a po­litika elismerést igényelne. A rendszer lényégé is ezt kö­veteli. Az értékrend — ki tudja, miért — fölborult, ezt is tudom. Okát nem ismerem. De vajon tartósítható ez az ál­lapot? Harmincöt—negyven munkásév után nyugdíjba vonul - korunk szakembere. Es pillanatok alatt mindenki elfelejti. Személyi igazolványába és minden hivatalos dokumentum­ba azt írják: nyugdíjas. És nem azt, hogy nyugdíjas forgá­csoló, nyugdíjas pedagógus, szerszámkészítő, gépkocsivezető vagy könyvtáros. Volt szakmája, hivatása, amiért élt és munkálkodott, „felszívódik" az időben. Ö, az egyén, és volt teljesítőképessége már nem érdekes. ..Leírták’’, mint a szakma egykori művelőjét, mesterét. Pedig tovább kellene élnie a utódokban ... F ormai dolognak látszik, jól tudom. Mégis igazságta­lan. Embertelen „mahináció” az emberséges társa­dalomban. Az effajta felületes minősítés egyenran­gú a fosztóképzövel. Nyugdíjazása után ugyanis megfoszt­juk az embert attól, amit értünk tett egesz életében. Pedig a tettek a régiek megbecsülésének, s az utódok ösz­tönzésének eszközei lehetnének. Miért nem ezt az utat járjuk? Valaha, ha kilepett egy pap a szerzetből, megbélyegző ceremónia közepette képletesen „késsel” kaparták le ujjá- ról a pappá szentelés „nyomait”. Ezzel megfosztották a hi­vatásától, mondjuk azért, mert szeretett volna megnősülni. De tessék mondani: mi miért akarjuk megfosztani eredeti szakmájuktól, hivatásuktól azokat, akik életük munkássá­gával érdemelték ki a békés pihenést, a. társadalmi gondos­kodást, a nyugdijat? Végtére is az foglalkoztat: hová lesz a megbecsülés, ha halványul vagy elhal az értékalkotó ké­pesség: hová lesz a szakma nimbusza, ha megöregszik a társadalomért egész életében odaadóan tevékenykedő em­ber? 5 ha netán eltűnik a „süllyesztőben'': akkor kikre tekintsenek, kiket válasszanak példaképül a fiatalok? A pályaválasztási kiállításokon döntsenek, vagy lesz előttük egy „gépész úr”, akire érdemes és föl lehet tekinteni? Meglehet, túlzásnak tetszik majd, mégis borzasztónak es elrettentőnek tartom a friss értesülést. Hallottam róla, személyesen is ismerem azt az einoert: alapító tagja es 2j évig elnone voit a vidéki ipari szünet kezeinek. Mint miri- denKinek, neai is leneíteK nibái, korlátái. Érdeme azonban jóval több. Nemcsak üzleti érzeke, hanem fejlesztési képes­ségé, elhútíelezet.sége, ambíciója es munkatársaihoz való közvetlen kapcsolata tette alkalmassá e posztra. Lejárt az ideje, betöltötte a 60. evet. Nyugdíjoa ment volna, de kér­tek: maradjon még pár évig. Vallatta. Néhány hónap múl­va azonban azért hívták: váltsanak szót utódlásáról. Meg­lepődött ugyan, de sorolta: három embert is ajánlott, aki „belülről'"' vehetné át a stafétabotot. Küiső ember lett az utód. A voit elnök felmondási ideje alatt is „bemereszke- dett” (volna) a szövetkezetbe. A kapunál megállította a portás: „Feri bátyám, a szövetkezet telephelyére nem lép­het be, az új elnök megtiltotta". Lecsukta a szemét, es tí­zig számolt. Azután telefonon kérte az elnököt: szeretne beszelni vele. Hetek teltek el azóta; az utódnak azonban még „nem volt ideje" rá. A volt szövetkezeti elnököt — 29 évi áldozatos munka után — kitiltottak volt munkahe­lyéről .. . Miféle emberek vagyunk? Miért tűrjük meg az ilyen magatartást? Ha én lennék az illetékes, bizony meg­leckéztetném az új elnököt, s azokat is, akik odaerőltették mindenki más akarata ellenére. Hogyan lehetne nimbuszt teremteni a szakmának, az emberi értékek megbecsülésé­nek? Azzal, ha tisztelnénk egymást, a munkát, s nem a „fizimiskát” vagy a személyes „elkötelezettséget” értékel­nénk, hanem a tetteket! Hadd mondjam tovább. Ezt a nyugdíjazott — és a szö­vetkezet területéről kitiltott szövetkezeti elnököt — fölke­reste a szakmunkásképző intézet igazgatója: kérte és el­várta: legyen ott majd a pedagógusnapi ünnepségen, hi­szen olyan sokat tett a szakmunkásképzésért! A volt elnök megdöbbent: „Ti meg meghívtok engem? Hogy-hogy nem tiltottatok ki az iskolából is?” Nos hát, döntsön ki-ki saját „hatáskörében”, Kell-e becsülni az értékalkotó elődöt, vagy félre lehet tenni, mint a lejárt lemezt kéli(ene)? a szakma nimbuszáról akartam elmondani valamit. Ezernyi példám volna. Tény: ha ma úgy mutatnánk be egy embert a társaságban, a hivatalos esemé­nyen, mint nyugdíjas faesztergályost, az legalább akkora meglepetést okozna, mint a teljes leszerelés bejelentése. Miért? Mert elveink ellenére súlyos adósságaink vannak még az ember és szakmája valódi megbecsülésében. A tel­jesítmény szerinti elismerés nagyrészt ma is csak elv. A szakma becsületét, tiszteletét nem a nyugdíjasoknál, ha­nem a szakmunkásképzőkben, s a munkahelyeken kellene megalapozni. Jávori Béla Hiánycikkek — eltűnőben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents