Somogyi Néplap, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-09 / 107. szám
Búcsú BZ iskolától Elhalkultak a májusi szerenádok. A búcsúzó diákok éneke tegnap az orgonaillatú tantermek, iskolafolyosók falai között csendült föl, s szállt a nóta az udvarokon is, ahol már nemcsak a szemerkélő májusi esőtől voltak fátyolosak a szemek. A ballagás — formájában — a hagyományt követi: diáktársak, szülők, közeli és távoli ismerősök sorfala között „hagyták el” a végzősök az iskolát. A kézből nem hiányzott a virág sem: kertészek által gondosan kötött csokrok, s a kertben szedett friss tulipán, peztünk. A 185 érettségizőből 130-an jelentkeztek továbbtanulásra. A fölkapott pálya az idén a jog. Ezt a műegyetem és az orvostudományi egyetem követi, örvendetes, hogy az idén jóval többen jelentkeztek agrárpályára, mint a korábbi években. Az egyik végzős diákunk — Veszprémi Lillának hívják — az idén oroszból negyedik helyet ért el az országos tanulmányi versenyen . A kaposvári Gépészeti Szakközépiskola tantermeit hálom osztály járta végig. ,A buzsaki mintás tarisznyákban ott lapult a búcsúzó diákok hagyományos útravalója. Mindazt, amit az iskola az éietbe induláshoz adott. érd őszéiért nyílott gyöngyvirág. A megyében több mint ezeregyszáz negyedikes középiskolás énekelte: „Ballag már a vén diák, tovább, tovább ..” Hová ? A kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium bejárata mellett a névadó emléktáblája alá új koszorú került: a mostani negyedikeseké. Varga Sándor igazgató itt, a kapuban, az emléktábla előtt felelt a kérdésre: — Az iskolától 185 negyedikesünk búcsúzott. Több évi szünet után most ismét ballagott egy 45 tagú óvónő- képzős osztály. A gimná-. ziumban ez volt a harmadik eset, hogy óvónőket is kéaligha lehetne elrakni bármilyen szépen hímzett tarisznyába. — A kilencvenhat diák — mondta Németh Tibor igazgató — már az új tanterv szerint tanult, és a sikeres érettségi vizsga mellé a szakmunkás-bizonyítványt is megkapják: géplakatosok, szerkezetlakatosok, illetve gépi forgácsolók lesznek. Negyedikeseink fele tovább kíván tanulni: akik a szakirányú felsőoktatási intézményekbe jelentkeznek, azoknak az érettségi — az új szabályzat alapján — egyúttal egyetemi, főiskolai felvételi vizsga is lesz. A Munkácsy Mihály Gimnázium aulájában százhat- vanan sorakoztak föl, végzős egészségügyi szakközépiskolások és negyedikes gimnazisták. — Az egészségügyi szakközépiskolások harminc százaléka kíván továbbtanulni egyetemen, főiskolán — hallottuk Lóczy István igazgatótól. — A gimnazistáknál 60 —70 százalékos az arány. A mi gimnazistáink közül a legtöbben pedagógusnak készülnek, de van jelentkező a műszaki pályákra, jogra és az agrárfelsőoktatási intézményekbe is. Két diákunk pedig külföldi egyetemet pályázott meg. Az egészségügyi szakközépiskolások az idén már fizikából is kötelező érettségi vizsgát tesznek. Visszakerült a kötelező tárgyak közé a történelem is. Szállt a diáknóta: „...tovább, tovább . ..”, s a májusi szél a virágillattal együtt kapta föl a búcsúzók énekét. Vitte a hírt — arról, hogy egy évfolyam az öreg és fiatal iskolákból megint útra kel: az első nagy számadástól, az érettségitől már csak napok választják el őket. Akik évtizedekkel ezelőtt búcsúztunk az iskolától tudjuk, hogy nem ez a legnagyobb. Az első varázslata mégis megmarad, évtizedek múlva is. Dr. Kercza Imre Makai Károly felvételei SZÍNHÁZI BEMUTATÓ Truffaldino trufái „Mókák kártyavára az előadás” — írta Kosztolányi Dezső 1931-ben, megtekintve a Két úr szolgáját. Rein- hardték vendégjátékában. Carlo Goldoni a kor, a XVIII. század képére pallérozta a commedia dell'arte stílusát, s lett a vaskos, illetlen. rögtönzött színjátékból. pikáns, de illedelmes vígjáték. Ahogy ő fogalmazott: „A vásári bohózat helyébe a vígjátékot állítom.” Kifinomult, s egyszersmind rafináltabb lett ez a színjátéktípus Goldoni tehetsége, írói munkálkodása által; kevesebb a farbarúgás, a bukfenc, a püfölés, az egyértelmű szexuális gesztus. A canavaccio, az ..íratlan” komédia kevéske írott anyaga — a kanavász — is pontos minták szerint hímzett kelme Goldoninál. Írónak azonban mindig is ügyvéd maradt egy kicsit a remek maestro: a szolg.tsorúak fiskálisa müveivel. Ismét Kosztolányit hívom segítségül, amikor azt írom, hogy „diplomata, aki a francia forradalom kitörése előtt észrevette, jogaiba iktatta a népet, nem hunyt szemet az élet semmiféle megnyilvánulása előtt". Természetesen megtartotta. de új tulajdonokkal ruházta föl a rögtönzött komédia állandó figuráit Arlecchino—Trufíaldinót, Parota- leonét, a Dottorét, Brighellát stb. Moliére ugyanezt tette a XVII. században! Esze ágában sem volt, hogy a rögtönzéseket tiltsa, viszont mérnöki pontossággal dolgozta ki a helyzeteket, adagolta a poénokat. A látszólagos mellékalakok, a szolgák nála a színpad főnemeseivé lépnek elő, övék a cse- lekménygabalyító főszerep. Goldoninál a zannik, a „jan- kók” uralkodnak a színpadi figurák és a nézők fölött. Így van ez a Két úr szolgája című vígjátékában is, melyben elsősorban Truffaldino. a bergamói fickó, aztán Brighella vendéglős és Smeraldina szobalány — a commedia dell’arte Colum- binája — mozgatja a „sakkfigurákat” a színpadtáblán. Noha ők vannak alul, mégis a paradoxon érvényesül: uraikat mint marionettbábukat „láthatatlan” fonalakkal táncoltatják. „Truffiék” emberré válása magatói értetődően hozta magával Pan- talone meg a Dottore emberré válását is. Goldoninál Pantelone már nem egy rosszindulatú vénember, akin győzedelmeskednek a szerelmesek, hanem jó és rossz tulajdonságokkal rendelkező jellem, akit társadalmi körülmények formáltak olyanná, amilyen. A kaposvári Csiky Gergely Színház kedves Két úr szolgáját állított ki Ács János magasíokú empatikus képességének eredményeként; a rendező rendkívül könnyedén illeszkedett ebbe a stílusba, sőt „átmentette’' az évad legsúlyosabb, legnagyszerűbb produkciójából, a Marat halálából mindazt, ami ide is természeteséggel illeszkedett: a némajátékok eredetiségét, a beszédes gesztusokat „Vígopera-elö- adás” ez, s nemcsak Hevesi András csodálatos betétzenéi okán. A valóságos „égi mása” tündérzik elénk e csiszolt, légiesen könnyed előadásban. Érzékelhetően az évadvégi takarékosság jegyében született produkció ez; mégis kiderül, hogy az egyetlen díszlet — Szegő György „sóhajok hídját” vendéglőt, velencei teret és épületbelsőt egyaránt hatásosan idéző, délszaki szinű konstrukciója — is tökéletesen szolgálhatja a szándékot, megmozgatva fantáziánkat. Így bizton állíthatjuk, hogy Ács produkciója méltán jogfolytonos Zsámbékiék egykori Mirandolinájával vagy a szentendrei Kavéházzai. Akárcsak azokban, itt is több alakkal lopódzik be a „másik” Velence, az, amelyet éhenkórászok, göthes vagy rokkant hordárok, ijedtükben gyilkolódzó uracskak képviselnek. Már az indító, remek pantomimjelenetben megjelenik ez a fenyegetés, két álarcos su- hanásával; még nem tudjuk, hogy ők a darab egymás, kereső szerelmesei, akiket voltaképpen Truffaldino tart távol egymástól akaratlan, lévén, hogy egyszerre mindkettőt szolgálja, s fél, hogy erre fény derül. Pantalone üzletember-erénnyel ékes leánykája az elhunyt vőlegény helyett igazi szerelméhez, Silvióhoz készül feleségül menni, amikor a kard- élre hányt első jelölt váratlanul megjelenik. Csak Brighella tudja, hogy az elhunyt húga alakoskodik itt Federigónak adva ki magát. A félreértések forrása tehát ikerforrás ... A kellemes évadvégi előadásnak csak egyik összetevője Goldoni helyzetteremtő tehetsége. tehát az, hogy kész tényeket teremt, majd frappáns magyarázatokkal teszi világossá a szituációkat. A másik összetevő maga a produkció, amelyet szinte a TYuffaldinót alakító Koltai Róbert tart a vállán. Zsákokból férceit gönceiben — Vágó Nelly a jelmeztervező — él a velencei vagy bergamói szegénylegény, akinek minden falatért mozgósítania kell összes képességét. Egyetlen örökké üres gyomor ez a szerencsétlen flótás, aki azonban ügyesbajos dolgait egyszerű természetességgel intézi, nem mint urai..! Koltai jutalomjátékává lett az előadás : egyszerre „együgyű, zsivány és ravasz”, ahogy egyetlen szituációban három ember háromféleképpen látja. Az élei szabadul a színpadra vele. Három-négy másodperc alatt bebizonyítja, hogy igazi mimus, aki két-három mesterséget képes elénk állítani néhány gesztussal. Sorolhatnám „magánszámait”, amelyek a produkció egészét erősitik, azzal szervesülnek, s nem öncélúak. Méltó párja az isteni szolgálóleány, a lonesos, nagypo- fájú Smeraldina, Lázár Kati alakításában. „Kibeszélesei” mindig eseményt jelentenek, analfabéta betűrágásuk Kol- taival pedig remek párjelenet. Básti Juli játssza Beatricsét, a íérfiruhát öltő torinói leányt felségesen; a „nemcsere” színészi lehetőségeit parádésan kihasználva, különösen a Csákányi Eszterrel közös jelenetben. Csákányi szűzies, s egyszersmind kihívó „ájulós” Glancét formál elénk, kamatoztatva tehetségét újabb fontos szerepben. Spindler Bélának és Bezerédy Zoltánnak, a két szerelmes legénynek voltaképpen kevesebb lehetőséget adott Goldoni, mint a lányoknak, ök azonban mitsem törődtek evvel, „spindleresi tettek., illetve „bezerédyesítették” a figurát. Bezerédy Zoltán vívása külön élmény! Brighella alakítója, Gyuricza. István ezúttal maradt „civil a pályán”, szótlan és sótlan. Pantalonét Tóth Béla játssza, embernek, amilyenné Goldoni tette: kereskedő, aki mindig a hasznot szimatolja, de lelke is van. Örülünk, hogy a stúdióbeli O’Neill-egyíelvonásos Apa- figurája további jelentős szerepeket hoz a színésznek. Papp István már a megjelenésével is jellemzi Lombardi doktort; kis pocak, görbe hált, feje előrebókkan, mégis peckes, jogi jártasságát fitogtató „jankó”. A krónikához tartozik két apró remeklés Kosa Béla és Kisvárday Gyula hordárainak dicsérete. Serf Egyed értetleji pincére is az előadás jó szolgája. Nem „utolsó” produkció tehát az évad utolsó bemutatója. Ha azonban szerkezetileg vizsgáztatjuk az évadot, az elmaradt bemutatók helyén szerepeltetett darabok némileg egyoldalu- sították, a kelleténél köny- nyedebbe tették. így a Két úr szolgájának sikere tulajdonképpen fél öröm. Leskó László SOMOGYI NÉPLAP
