Somogyi Néplap, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-08 / 106. szám
gyermekeknek Célba dobé öttusa Célba dobni minden gyerek szeret, akkor pedig már meg is van, hogy mivel töltsétek el a szabadnap délelőttiét vagy délutánját. LENGŐ CÉL Egy fára vagy oszlopra valamilyen zsinórral ’ rögzítsetek kuglibábut (esetleg ía- gall.yat, konzervdobozt) és lendítsétek meg! Ezt a lengő 'célt kell eltalálni. Mindenkinek öt kísérlete van. Télén a hógolyó, a többi évszakban kislabda (teniszlabda, rongylabda) lehet a töltény. Kővel, kemény tárgy- gya.1 dobni tilos! (1. számú rajz.) KI AZ ÜGYESEBB? A céltól 10—20 méterre (a gyerekek életkorától függően) rajzoljatok köröket a földre. Kisebbeket, nagyobbakat, úgy mint a céltáblánál. A dobóhely elé 4—5 méterre pedig tegyetek 2 méteres akadalyt (magasugró- léc kötél kiíeszitve, de egy gally nélküli faág is megteszi). A feladat ezen akadály fölött úgy átdobni a kislab- dát, hogy az valamelyik körbe essen be. (A köröknek legyen számértéke, és ezeket kell összeadni.) MOZGÓ „VAD LÖVÉS Két fa közé kössetek ki kötelet, ezen legyen egy spárgán húzogatható karton- papír. Erre tetszés szerint rajzoljátok bármilyen „elejthető" vad képét. A versenyzőknek ezt az ide-oda szaladó célt kell eltalálni. A VÁROSTROM Minden versenyző kezében egy labda. Középen áll egy rúd (lehet álló fogas vagy valamilyen állvány Is), ez előtt áll a várkapitány. Adott jelre mindenki kétkezes kosájra dobással dob a középen álló cél felé! A kapitány, amennyit tud, kézzel elüt A találatok számát kell összeadni. Egy perc után csere. Másik gyerek áll be a „várba". A végén az győz, aki kevesebb találatot kapott (Z. számú rajz). Bodnár István Horgászcsúfoló — Tébli- botó TóóuU, volt a tóbon ma fogós? — Se fogós, *» kapás; békából volt egy rakás. A evukák csak csaiinkáztak, potykapwgyék pítykét ráztak, fogas, haresa, angolna; mintha folyvást csúfolna. — mitboíó Tóbiás, hiába it spekulálón he len rom bot vacsoráim* Á róka és a molnár Kit veti amikor egy molnár. A malma mellé ültetett egy a Ima fát,, és olyan gyönyörű, piros almákat szedett róla, hogy még a király udvarában sem termett olyan. Azonban valaki lopkodni kezdte az almát. Hiába őrködött a molnár, a tolvajt csak nem tudta elfogni. Végül a fára egy csapdát helyezett. A csapda pedig fogott egy rókát, nem is vöröset, ' hanem sötétbarnát. A Molnár mindjárt agyon akarta csapni, hogy a bőrét a királynak • ajándékozza, de a róka emberi hangon így szólt hozzá: — Engedj szabadon engem, te molnár! Gazdaggá teszlek, és megszerzem a király lányát neked feleségül. Elengedte a molnár a rókát, a róka pedig elfutott a királyhoz, és így szólt hozzá: — Te király, neked van egy eladó lányod, én pedig tudok számára megfelelő vőlegényt, Arabhannak hívják. — Rendben van — felelt a király —, hozd el a vőlegényt, hadd lássam. A róka elfutott a molsuiehoz, és megparancsolta neki, hogy fürödjón meg alaposan a patakban, 6 maga újra visszgloholt a királyhoz, és azt mondta; — Jaj király, amikor w*i Arabhannal keresztüljöttünk a hídon, fölrebbent egy veréb, a ló megijedt, és a vőlegénnyel együtt belezuhant a folyóba. Arabban, hála istennek, megmaradt, de a ló és a drága ajándék, de még a ruha is mind a tnzbe veszettElszomorodott a király, és megparancsolta, hogy adják oda Arabhannak a legjobb lovat és a legdíszesebb ruhát. A molnár fölöltotte a királyi öltözéket, rápattant a lóra, és a házasságszerzó róka kíséretében elment a királyhoz. A király kegyesen fogadta, és asztalához ültette őket. A molnár evés közben folytan a szemét jártatta, és ámulva nézte a gazdag berendezést. Észrevette ezt a király. — hfiért tekinget folyton körbe a vőlegény, es miért ingatja a fejét? — Nem tetszik neki ez a palota — felelte a róka. — Van óm nekem még egy palotám — súgta oda a király —, szebb s, jobb is ennél. A fiatalok majd ott fognak Lakni, nem kell nyugtalankodnia Arabhannak. Nemsokára megtartották az esküvőt. Az öreg király hamarosan a nejére bízta a trónját. A róka pedig Arabban király fóminisztere lett. Egy szakkör huszonöt éve A viszontlátás öröme A kaposvári Bartók Bél* általános iskola a VI. szolnoki országos ifjúsági fflate- lista vetélkedőn második díjat nyert. — Hagyomány nálunk — világosít föl Halmos László tanár úr, aki immár 25 esztendeje vezeti a szakkört —, hogy a csapait tagjai maradhatnak az iskola egykori diákjai is, akik nálunk ismerkedtek meg a bélyeggyüj- tés alapjaival, szépségével. Saját példámból okulva bevezettem a leteti rendszert, amelynek révén a tagok az egy évben megjelent magyar sorokat egyszerre átvehetik. Így aztán nem lesz hiányos a gyűjtemény, s később az „elmaradt” sorokat nem kell jelentős többletköltséggel pótolná. — Apropó: költségek. A bélyeggyüjtés közismerten nem tartozik az olcsó kedvtelések közé. Mennyivel terheli meg a szülők pénztárcáját évente egy-egy ifjúsági gyújtó? — A bélyeggyűjtés egy nagy «akgyűjtamény eseteben kétségtelenül nem olcső szórakozás, ez azonban nem így van a fiataloknál. Nem az a cél, hogy nagy összegekért ritkaságokat vásároljanak, az meg főleg nem, hogy valaki hetek alatt fejlessze gyűjteményét. Ha evente három-négyszáz formt kiadásról beszélek, akkor’ sokat mondok. Az iskolában jelenleg' két szakkor működik több mint száz taggal. — Természetesen akadnak olyan gyerekek, akiknél csgl. fel lángolásnál beszélhetümc. de nekem az az elvem, hogy senkit nem küldök el. Szentgyörgyi Katalin a Táncsics Mihály Gimnázium harmadikos tanulója, a Szolnokon sikerrel szerepelt csapat oszlopa. — Még alsötagozatos koromban szerettem meg ezt a A Villamosberendezés és Elektronikai Vállalat Kaposvári Villamossági Gyára fölvételre keres gépész vagy vegyigépész szakképzettségi mérnököt, illetve üzemmérnököt gyárfejlesztési, beruházási munkakörbe Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet a gyár személyzeti osztályán, Kaposvár, Mező Imre út. (2045131 KIS ALLATKERT RI 1 Z Pj É n Sf 10® a Ás A ■■ l Zj í K \ ä ,H y . Y £ \K A I ;mn E K 1 XÁ.UáíiilU \(( VWa fa Egész ki« állatsereglet jött össze a víziló hátán látható kockákon. Ha a függőleges sorokat helyesen egészítitek ki. egy újabb állat neve bukkan elő a vastagon bekeretezett vízszintes kockákban. Melyik az? Beküldési határidő: 1982. május 12., szerda! A megfejtést levelezőlapon küldjétek be. A helyes megfejtést május 19-én, az Otthon es család című összeállításunkban közöljük. kedvtelést, a szüleim kezdték gyűjteni a bélyegeset, aztán engem is megragadott az a ..gazdagság ’, az a sokfajta lehetőség, amely a bélyegekből árad. Nincs annál kedvesebb időtöltés számomra, mint fölkutatni a bélyeg ábrázolta események hátterét, megismerni híres embereket, képzőművészeket, festőket, űrhajósokat, egzotikus állatokat. — A bélyeggyűjtés legnagyobb jelentőségét mégsem ebben látom, hanem abban, hogy a gyerekeket rendsze- retetre, pontosságra neveli — kapcsolódik ismét a beszélgetésbe a szakkörtezető. — Mit tanulnak a szakkörben a gyerekek? — Az alapfogalma kínt kezdjük. Megismerkednek az áztatás módszerével, a rendszerezés lehetőségeivel. a katalógus használattal. Nemrég nagy öröm ért bennünket. A Filatéliai Vállalat jóvoltából ajándékba kaptunk egy értékes nyugati katalógust de az is nagy vonzó eró lehet, amikor az új tagokat egy „mini” induló gyűjteménnyel tudjuk meglepni. Györfi Katalin, a Munkácsy Mihály Gimnáziumban elsős. Tőle a szolnoki versenyről érdeklődöm. — A háromnapos versengés kemény erőpróba volt. Az első — még itthon elkészítendő — feladatunk az volt, hogy egy tablót készítsünk „Október útján” címmel. a Szovjetunió fejlődésé*. bemutatja. Ez csak az első főiduló volt, ekkor következett a neheze. A helyszínen, ismeretlen bélyegekből kellett „tablót” csinálni, tárlat- vezetést tartani, bélyegtörténeti és katalógus ismeretünkről számot adni. Heil Tamás — aki ugyancsak a Táncsics gimnáziumba jár —, a megmondhatója annak, mennyi lemondást igényel egy ilyen versenyre való felkészülés. — Bizony éjszakába nyúlóan „bifláztuk” a lexikális anyagot, ezzel nem azt. akarom mondani, hogy sajnáltuk rá az időt, hiszen nagyon sokat tanultunk ez idő alatt. — A megyében milyen számban működnek ifjúsági szakkörök, s milyen gondokkal küzdenek ? — Kaposváron még elfogadható a helyzet, de a megye más területeit nézve, sajnos, meglehetősen siralmas a kép. A legfőbb gond az, hogy kevés a szakember. Nálunk még több gyerek jelentkezne, de egy harmadik szakkör létrehozására már nincs lehetőség. — Az elmúlt huszonöt évben mi jelentette az ön számára a legnagyobb élményt? — Talán az, amikor hu- szonegynéhány évvel ezelőtt* tanítványaimmal felnőtt körökben találkozom ... Körtési Zsolt Lesz-e madár 2000-ben? Laci és Jóska a patak partján ülve a méltóságteljesen köröző ölyvet figyelték. amely a szemközti domboldal felett keringett már jó ideje. Ebben a pillanatban szárnyaival szaporán verdesve szinte megállt a levegőben, majd lefelé zuhant, és messzire előrenyúj- tott karmokkal a tarlóra vágott. Nyomban utána lomha szárnycsapásokkal ismét a magasba emelkedett és karmaiban egy kurta farkú> pockot szorongatva, kényelmesen tovarepült. — Vajon lesznek-e még madarak az ezredfordulóra? — kérdezte Jóska, miközben még mindig a távolodó ölyvet figyel Le. — Biztosan lesznek — válaszolta Laci elgondolkozva —, de az is biztos, hogy jóval kevesebb, mint most. Nemrég hallgattam egy előadást a. Madártani Egyesületben, éppen azokról a veszélyekről szólt, amelyek a madarakra leselkednek. Soha nem gondoltam volna például, hogy mennyi tojásokkal, fiókákkal teli fészket pusztít el a domboldalak, árokpartok es bokrosok kohesí időben történő ege— Pedig én is láttam ilyet — emlékezett Jóska, — A szőlőhegy alatt égették a gazost, Zoli bácsi, a vadőr/ mondta is, hogy biztosan rengeteg madárfióka, gyík meg béka pusztult el a lángok között. — Azt mesélik, amott feljebb nem is olyan régen még jégmadár fészkelt a patak oldalában. — Amíg ki nem betonozták a medret, igen — válaszolta Laci. — Én is láttam néha repülni a víz felett. Olyan volt, mint valami eleven, kéken csillogó drágakő. Akárhogy is van —. fűzte tovább gondolatait —, azt hiszem elsősorban mégiscsak rajtunk, embereken múlik, milyen lesz a természet, az állatvilág nehány évtized múlva. Sokkal többet kell törődnünk a védelmükkel és főként a környezettel, amelyben élnek. Az egerészölyv ismét ott lebegett a domb felett. Megéhezhetett, es most u*abb pockot keresett a tarló sárguló végtelenjében. SOMOGYI NÉPLAP
