Somogyi Néplap, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-08 / 106. szám

gyermekeknek Célba dobé öttusa Célba dobni minden gye­rek szeret, akkor pedig már meg is van, hogy mivel tölt­sétek el a szabadnap dél­előttiét vagy délutánját. LENGŐ CÉL Egy fára vagy oszlopra valamilyen zsinórral ’ rögzít­setek kuglibábut (esetleg ía- gall.yat, konzervdobozt) és lendítsétek meg! Ezt a len­gő 'célt kell eltalálni. Min­denkinek öt kísérlete van. Télén a hógolyó, a többi év­szakban kislabda (teniszlab­da, rongylabda) lehet a töl­tény. Kővel, kemény tárgy- gya.1 dobni tilos! (1. számú rajz.) KI AZ ÜGYESEBB? A céltól 10—20 méterre (a gyerekek életkorától füg­gően) rajzoljatok köröket a földre. Kisebbeket, nagyob­bakat, úgy mint a céltáblá­nál. A dobóhely elé 4—5 mé­terre pedig tegyetek 2 mé­teres akadalyt (magasugró- léc kötél kiíeszitve, de egy gally nélküli faág is megte­szi). A feladat ezen akadály fölött úgy átdobni a kislab- dát, hogy az valamelyik körbe essen be. (A körök­nek legyen számértéke, és ezeket kell összeadni.) MOZGÓ „VAD LÖVÉS Két fa közé kössetek ki kötelet, ezen legyen egy spárgán húzogatható karton- papír. Erre tetszés szerint rajzoljátok bármilyen „el­ejthető" vad képét. A ver­senyzőknek ezt az ide-oda szaladó célt kell eltalálni. A VÁROSTROM Minden versenyző kezé­ben egy labda. Középen áll egy rúd (lehet álló fogas vagy valamilyen állvány Is), ez előtt áll a várkapitány. Adott jelre mindenki kétke­zes kosájra dobással dob a középen álló cél felé! A ka­pitány, amennyit tud, kéz­zel elüt A találatok számát kell összeadni. Egy perc után csere. Másik gyerek áll be a „várba". A végén az győz, aki kevesebb találatot kapott (Z. számú rajz). Bodnár István Horgászcsúfoló — Tébli- botó TóóuU, volt a tóbon ma fogós? — Se fogós, *» kapás; békából volt egy rakás. A evukák csak csaiinkáztak, potykapwgyék pítykét ráztak, fogas, haresa, angolna; mintha folyvást csúfolna. — mit­boíó Tóbiás, hiába it spekulálón he len rom bot vacsoráim* Á róka és a molnár Kit veti amikor egy molnár. A malma mellé ültetett egy a Ima fát,, és olyan gyönyörű, piros almákat szedett róla, hogy még a király udvará­ban sem termett olyan. Azonban valaki lopkodni kezdte az almát. Hiába őr­ködött a molnár, a tolvajt csak nem tudta elfogni. Vé­gül a fára egy csapdát he­lyezett. A csapda pedig fo­gott egy rókát, nem is vörö­set, ' hanem sötétbarnát. A Molnár mindjárt agyon akar­ta csapni, hogy a bőrét a ki­rálynak • ajándékozza, de a róka emberi hangon így szólt hozzá: — Engedj szabadon en­gem, te molnár! Gazdaggá teszlek, és megszerzem a ki­rály lányát neked feleségül. Elengedte a molnár a ró­kát, a róka pedig elfutott a királyhoz, és így szólt hozzá: — Te király, neked van egy eladó lányod, én pedig tudok számára megfelelő vő­legényt, Arabhannak hívják. — Rendben van — felelt a király —, hozd el a vőle­gényt, hadd lássam. A róka elfutott a molsuie­hoz, és megparancsolta neki, hogy fürödjón meg alaposan a patakban, 6 maga újra visszgloholt a királyhoz, és azt mondta; — Jaj király, amikor w*i Arabhannal keresztüljöttünk a hídon, fölrebbent egy ve­réb, a ló megijedt, és a vő­legénnyel együtt belezuhant a folyóba. Arabban, hála is­tennek, megmaradt, de a ló és a drága ajándék, de még a ruha is mind a tnzbe ve­szett­Elszomorodott a király, és megparancsolta, hogy adják oda Arabhannak a legjobb lovat és a legdíszesebb ru­hát. A molnár fölöltotte a királyi öltözéket, rápattant a lóra, és a házasságszerzó ró­ka kíséretében elment a ki­rályhoz. A király kegyesen fogad­ta, és asztalához ültette őket. A molnár evés közben foly­tan a szemét jártatta, és ámulva nézte a gazdag be­rendezést. Észrevette ezt a király. — hfiért tekinget folyton körbe a vőlegény, es miért ingatja a fejét? — Nem tetszik neki ez a palota — felelte a róka. — Van óm nekem még egy palotám — súgta oda a király —, szebb s, jobb is ennél. A fiatalok majd ott fognak Lakni, nem kell nyug­talankodnia Arabhannak. Nemsokára megtartották az esküvőt. Az öreg király ha­marosan a nejére bízta a trónját. A róka pedig Arab­ban király fóminisztere lett. Egy szakkör huszonöt éve A viszontlátás öröme A kaposvári Bartók Bél* általános iskola a VI. szol­noki országos ifjúsági fflate- lista vetélkedőn második díjat nyert. — Hagyomány nálunk — világosít föl Halmos László tanár úr, aki immár 25 esz­tendeje vezeti a szakkört —, hogy a csapait tagjai marad­hatnak az iskola egykori di­ákjai is, akik nálunk ismer­kedtek meg a bélyeggyüj- tés alapjaival, szépségével. Saját példámból okulva be­vezettem a leteti rendszert, amelynek révén a tagok az egy évben megjelent magyar sorokat egyszerre átvehetik. Így aztán nem lesz hiányos a gyűjtemény, s később az „elmaradt” sorokat nem kell jelentős többletköltséggel pótolná. — Apropó: költségek. A bélyeggyüjtés közismerten nem tartozik az olcsó kedv­telések közé. Mennyivel ter­heli meg a szülők pénztár­cáját évente egy-egy ifjúsá­gi gyújtó? — A bélyeggyűjtés egy nagy «akgyűjtamény esete­ben kétségtelenül nem olcső szórakozás, ez azonban nem így van a fiataloknál. Nem az a cél, hogy nagy össze­gekért ritkaságokat vásárol­janak, az meg főleg nem, hogy valaki hetek alatt fej­lessze gyűjteményét. Ha evente három-négyszáz fo­rmt kiadásról beszélek, ak­kor’ sokat mondok. Az iskolában jelenleg' két szakkor működik több mint száz taggal. — Természetesen akadnak olyan gyerekek, akiknél csgl. fel lángolásnál beszélhetümc. de nekem az az elvem, hogy senkit nem küldök el. Szentgyörgyi Katalin a Táncsics Mihály Gimnázium harmadikos tanulója, a Szol­nokon sikerrel szerepelt csa­pat oszlopa. — Még alsötagozatos ko­romban szerettem meg ezt a A Villamosberendezés és Elektronikai Vállalat Kaposvári Villamossági Gyára fölvételre keres gépész vagy vegyigépész szakképzettségi mérnököt, illetve üzemmérnököt gyárfejlesztési, beruházási munkakörbe Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet a gyár személyzeti osztályán, Kaposvár, Mező Imre út. (2045131 KIS ALLATKERT RI 1 Z Pj É n Sf 10® a Ás A ■■ l Zj í K \ ä ,H y . Y £ \K A I ;mn E K 1 XÁ.UáíiilU \(( VWa fa Egész ki« állatsereglet jött össze a víziló hátán látható kockákon. Ha a függőleges sorokat helyesen egészítitek ki. egy újabb állat neve bukkan elő a vastagon be­keretezett vízszintes kockák­ban. Melyik az? Beküldési határidő: 1982. május 12., szerda! A meg­fejtést levelezőlapon küldjé­tek be. A helyes megfejtést május 19-én, az Otthon es család című összeállításunkban kö­zöljük. kedvtelést, a szüleim kezd­ték gyűjteni a bélyegeset, aztán engem is megragadott az a ..gazdagság ’, az a sok­fajta lehetőség, amely a bé­lyegekből árad. Nincs annál kedvesebb időtöltés számom­ra, mint fölkutatni a bélyeg ábrázolta események hátte­rét, megismerni híres embe­reket, képzőművészeket, fes­tőket, űrhajósokat, egzotikus állatokat. — A bélyeggyűjtés legna­gyobb jelentőségét mégsem ebben látom, hanem abban, hogy a gyerekeket rendsze- retetre, pontosságra neveli — kapcsolódik ismét a be­szélgetésbe a szakkörtezető. — Mit tanulnak a szak­körben a gyerekek? — Az alapfogalma kínt kezdjük. Megismerkednek az áztatás módszerével, a rend­szerezés lehetőségeivel. a katalógus használattal. Nem­rég nagy öröm ért bennün­ket. A Filatéliai Vállalat jó­voltából ajándékba kaptunk egy értékes nyugati kataló­gust de az is nagy vonzó eró lehet, amikor az új tagokat egy „mini” induló gyűjte­ménnyel tudjuk meglepni. Györfi Katalin, a Munká­csy Mihály Gimnáziumban elsős. Tőle a szolnoki ver­senyről érdeklődöm. — A háromnapos versen­gés kemény erőpróba volt. Az első — még itthon elké­szítendő — feladatunk az volt, hogy egy tablót készít­sünk „Október útján” cím­mel. a Szovjetunió fejlődésé*. bemutatja. Ez csak az első főiduló volt, ekkor követke­zett a neheze. A helyszínen, ismeretlen bélyegekből kel­lett „tablót” csinálni, tárlat- vezetést tartani, bélyegtörté­neti és katalógus ismere­tünkről számot adni. Heil Tamás — aki ugyan­csak a Táncsics gimnázium­ba jár —, a megmondhatója annak, mennyi lemondást igényel egy ilyen versenyre való felkészülés. — Bizony éjszakába nyú­lóan „bifláztuk” a lexikális anyagot, ezzel nem azt. aka­rom mondani, hogy sajnál­tuk rá az időt, hiszen na­gyon sokat tanultunk ez idő alatt. — A megyében milyen számban működnek ifjúsági szakkörök, s milyen gondok­kal küzdenek ? — Kaposváron még elfo­gadható a helyzet, de a me­gye más területeit nézve, sajnos, meglehetősen siral­mas a kép. A legfőbb gond az, hogy kevés a szakember. Nálunk még több gyerek je­lentkezne, de egy harmadik szakkör létrehozására már nincs lehetőség. — Az elmúlt huszonöt év­ben mi jelentette az ön szá­mára a legnagyobb élményt? — Talán az, amikor hu- szonegynéhány évvel ezelőtt* tanítványaimmal felnőtt kö­rökben találkozom ... Körtési Zsolt Lesz-e madár 2000-ben? Laci és Jóska a patak partján ülve a méltóságtel­jesen köröző ölyvet figyel­ték. amely a szemközti domboldal felett keringett már jó ideje. Ebben a pil­lanatban szárnyaival szapo­rán verdesve szinte megállt a levegőben, majd lefelé zu­hant, és messzire előrenyúj- tott karmokkal a tarlóra vá­gott. Nyomban utána lom­ha szárnycsapásokkal ismét a magasba emelkedett és karmaiban egy kurta farkú> pockot szorongatva, kényel­mesen tovarepült. — Vajon lesznek-e még madarak az ezredfordulóra? — kérdezte Jóska, miközben még mindig a távolodó öly­vet figyel Le. — Biztosan lesznek — vá­laszolta Laci elgondolkozva —, de az is biztos, hogy jó­val kevesebb, mint most. Nemrég hallgattam egy elő­adást a. Madártani Egyesü­letben, éppen azokról a ve­szélyekről szólt, amelyek a madarakra leselkednek. So­ha nem gondoltam volna például, hogy mennyi tojá­sokkal, fiókákkal teli fész­ket pusztít el a dombolda­lak, árokpartok es bokrosok kohesí időben történő ege­— Pedig én is láttam ilyet — emlékezett Jóska, — A szőlőhegy alatt égették a gazost, Zoli bácsi, a vadőr/ mondta is, hogy biztosan rengeteg madárfióka, gyík meg béka pusztult el a lán­gok között. — Azt mesélik, amott fel­jebb nem is olyan régen még jégmadár fészkelt a pa­tak oldalában. — Amíg ki nem betonoz­ták a medret, igen — vála­szolta Laci. — Én is láttam néha repülni a víz felett. Olyan volt, mint valami ele­ven, kéken csillogó drágakő. Akárhogy is van —. fűzte to­vább gondolatait —, azt hi­szem elsősorban mégiscsak rajtunk, embereken múlik, milyen lesz a természet, az állatvilág nehány évtized múlva. Sokkal többet kell törődnünk a védelmükkel és főként a környezettel, amelyben élnek. Az egerészölyv ismét ott lebegett a domb felett. Meg­éhezhetett, es most u*abb pockot keresett a tarló sár­guló végtelenjében. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents