Somogyi Néplap, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-05 / 103. szám

Nagy a szerepük a taná­csi testületeknek, a tanács­tagi csoportoknak, a falu­gyűléseknek, amelyek iránt a társközségekben igen nagy az érdeklődés. Az iskolai körzetesítések­nek jelentős hatása volt a községek közéletére. Több jó példa van ra, hogy a társközségekben maradt pe­dagógusok tekintélyükkel megközelítően pótolják a „kivonult” Vezetést és élesz­tői a közéleti munkának (pl. Szabás, Rinyabesenyő, So­mogy udvarhely). A tenni- afcarás jelei, hogy több he­lyen kezdeményezik: a nyug­díjba vonuló pedagógus ma­radjon a korábbi lakásában, hogy igv segítséget tudjon adni a helyi lakosságnak. Zákányban elhatározták, hogy a társközségek egy- eg.v jelentősebb, de üresen maradt épületét átalakítva adnak otthont a könyvtár­nak, orvosi rendelőnek, a körzeti megbízottnak, szak- igazgatási kirendeltségnek, és olyan helyiséget is ki­alakítanak, amely nagyobb létszámot befogadó rendez­vény megtartására is alkal­mas. Porrogon és Somogy- bükkösdön ez már meg is történt. . A társközségek megfelelő ellátásáért változatlanul sok feladat vár még ránk. mind a tanácsi munkában, mind a különböző társadalmi és gazdasági szervek támogató készségének megnyerésében és célszerű felhasználásában. Hubay Sándor, a Nagyatádi Járási Hivatal . elnöke A pártszervezetek terüle­ti elhelyezkedése rugalma­san követte a közigazgatás változásait. A járási pártbi­zottság irányításával mun­kájuk során kiemelten fog­lalkoznak településcsoport­juk gazdasági, társadalmi, ellátási kérdéseivel. A nem székhely-társközségek eltairtó es megtartó képességét, az ott élők körzetét több té­nyező befolyásolja. Az egyik az alapvető szolgáltatások iránti igények kielégítése. A községekben levő kereske­delmi egységek száma a la­kosság számához viszonyít­va általában megfelelő, in­kább az általuk nyújtott el­látás színvonalával van baj, (Tegyük hozzá: ' közöttük sok még a magántulajdonú épü­let, amelyekre állami—szö­vetkezeti pénzeszközökből jelentősebb összegeket nem fordíthatnak.) A rend és a tisztaság hiánya viszont nem egy esetben a boltvezető igénytelenségét és az ellen­őrzés lazaságát jelzi. — Sok minden változott a közel­múltban is. Üzemel a csur­gói új kenyérgyár és az Nyári ruhákat készítenek. A Szovjetunióba és az NSZK-ba exportál női és gyermekruhát a Fővárosi Kézműipari Vállalat barcsi telepe. A Szovjetunióba 10 700 da­rab frottír női ruhát és kosztümöt, az NSZK-ba 13 700 női és gj errtiekruhát szállítanak Javuló körülmények a társközségekben Nagyatádi tapasztalatok A nagyatádi járás arcula­tát aprófalvas jellege hatá­rozza meg, de Nagyatád és Nagykanizsa, illetve Csurgó vonzó hatása is változatos­sá teszi. Az elmúlt több mint egy évtizedben a tanacshálózat- ban végbement változások, korszerűsítések e jellegre, adottságra, és a hagyomá­nyokra tekintettel valósul­tak meg, A járás tizenegy községi tanácsához huszon­két társközség tartozik. Az utóbbiak közül nyolc az 500, tíz az 500 és 1000 közötti, négy az ezer lakos feletti település. A közös tanácsok kiala­kításával minden szervnek és szervezetnek feladata volt, hogy nagy gonddal ve­gye figyelembe a helyi la­kosság véleményét, igényeik legyenek tekintettel hagyo­mányaikra, adottságaikra. E követelménynek egyre ered­ményesebben tesznek eleget. A tanácsi testületek nagy része már korábban — Lá- bod, Iharosbereny, illetve Somogyszob, Görgeteg, Há- romfa — fő témaként vagy egyéb napirend kapcsán fog­lalkoztak a társközségek helyzetével. Az idén Ber- zencón, Csurgón, Görgete­gen és Kutason tanácsülé­sen tájékozódnak a testüle­tek tagjai a társközségek ál­talános helyzetéről, az itt élők életkörülményeiről. áfész pékségé, ezek mennyi­ség i és minőségi gondokat oldottak meg. Nagykanizsai „behozatallal” a járás jelen­tős részében javult az ellá­tás cukrászipari termékek­ből. Üj melegkonyhás egy­segek nyíltak Gyékényesen, Taránkban. Mindez termé­szetesen kevés. A települések —, így a társközségek — fejlődésével a szolgáltatások iránti igény is módosul, csak körzetelia- tó jelleggel elégíthető ki. A szolgáltató szervezetek és a kisipar mellett egyre na­gyobb szerepet vállalnak a gazdasági egységek, ame­lyeknek ez irányú tevékeny­sége általában egyformán érinti a székhely- es társ­községeket. A járásban 52, a társköz­ségekben 41 százalékos az úthálózat, kiépítettségének aránya. Belegen, Somogycsi- csoban, Somogy udvar helyen minden utcában szilárd bur­kolatú járda van — ami a lakosság jelentős társadalmi hozzájárulásával jöhetett létre. A társközségeknek csaknem a felében van ve­zetékes ivóvíz-szolgáltatás. A járás 25 óvodájából 14 többnek más községre is társközségben működik; kiterjed a felvevőkörzete. Önálló, illetve körzeti is­kola négy, tagiskola kilenc társtelepülésen működik. Az előbbiekben teljes körű a szakrendszerű oktatás. A bejáró tanulók mindenütt előnyt élveznek a (napközi es tanulószobai felvételek­nél. Figyelemre méltó a társközségekben tanító ne­velők aktív részvétele ■ a község politikai-társadalmi életeben. Bővült szol­gáltatások köre. A közmű­velődési in..,,! mi tárgyi ellátottsága hasonló vagy jobb, mint a székhelyköz­ségeké, az. olvasói arány pe­dig általában kedvezőbb. A függetlenített népművelők munkaköri feladata a társ­községi intézmények irányí­tása is. Az egészségügyi el­látás mindenütt" még van oldva, bár mindössze négy helyen működik orvosi kör­zet. Nagy eredménynek szá­mít, hogy az idős emberei ellátását — a házi szociális gondozók mellett — öregek napközi otthonában sikerül megoldani. Nagyobb gondot kell fordítani a tanácsadók és a rendelők karbantartá­sára. Küldött volt a parlamenten A munkahelyi és a kö­zépszintű ifjúsági parlamen­tek lebonyolítása után Bu­dapesten az Építők Székhá­zában tartották meg az ipa­ri ágazathoz tartozó válla­latok küldötteinek ifjúsági parlamentjét. A tárca szin­tű tanácskozás 563 küldöttje között foglaltak helyet a Vi­deoton Elektronikai Vállalat képviselői, köztük Forgács Ibolya, a tahi gyáregység fűzőnője — Nekem, aki először vol­tam küldött ilyen magas szintű parlamenten, első benyomásként a szervezett­ség, a nyílt, őszinte légkör, a fiatalos lendület tetszett. Jó volt hallani azokat az el­ismerő szavakat, melyeket az ifjúság többségéről vezetőink mondtak. — Hogy zajlott le a par­lament? — A miniszter ünnepi megnyitójával kezdődött a tanácskozás, melyben utalt az 1960-as évek parlament­jeire (azokat még az Or­szágházban tartották), majd méltatta a fiatalok tevé­kenységét,' a KlSZ-védnök- séggel épülő létesítménye­ken végzett munkát. Ezután szóbeli kiegészítés hangzott el az írásos beszámolóhoz, amely érzékeltette az ipar helyet és szerepét a nép­gazdaságban, illetve össze­gezte az eddig lezajlott par­lamentek tapasztalatait. Ezeken főleg a fiatalok la­káshelyzeté, a differenciált bérezés, a képzés- és tovább­képzés. az oktatással össze­függő kérdések voltak napi­renden. Ezt követte két kor- referátum: Juhász András, a KISZ KB tagja, valamint Sólyom Ferenc, a SZOT tit­kára részéről. Megállapítot­ták, hogy az alsóbb szintű parlamenteken többet fog­lalkoztak a gyes-en levő kismarnak, a sorállományú katonák és a szakmunkás- tanulók helyzetével, mint korábban. Szinte valameny- nyi közbeeső tanácskozáson a munkahelyi közösségeket érintő kérdések szerepeltek a viták, az észrevételek kö­zéppontjában. A délelőtti program szekcióülésekkel folytatódott, ahol mi, a Vi­deoton küldöttei a műszer- elektronika-, híradásszekció munkájában vettünk részt. — Milyen kérdések me­rültek föl? — Többnyire a műszaki értelmiség gondjairól tár­gyaltunk. Így egyebek kö­zött szó esett alacsony bé­rezésükről, a nem mindig megfelelő szintű szakmai munkájukról, az erkölcsi el­ismerés hiányáról, a techni­kusképzés problémájáról. — A Videoton küldöttei milyen kérdésekkel szere­peltek? — Elsősorban a gyes-en levő kismarnak és a fiatal műszakiak gondjait tolmá­csolták. Küldött-társaim kö­zül ketten kaptak szót, Tóthné Guth Anna a kis­gyermekes anyák helyzeté­ről szólva azt kérte, hogy 8 éves korig járjon a táp­pénz, mert a hatéves beteg gyermeket nem lehet egye­dül hagyni, ha elfogy a sza­badság és nincs a közelben nagymama. A másik gond a sorkatonai szolgálatról és a gyes-ről visszatért fiatalok bérezése közötti különbség, mivel nem egyformán kap­ják meg az időközben vég­rehajtott bérfejlesztést. (A AJunka Törvénykönyvé ‘«lap­ján a katonaságtól lesze­relt íiatálok megkapják, a gyes-ről visszatérteknél vi­szont csak törekedni kell az elmaradás felszámolására.) Abrahám Zoltán a fiatal műszakiak lakáshoz jutásá­nak nehézségeiről beszelt. — Látszik-e megoldás? — Igen, bár dr. Juhász Adam államtitkár a szekció­ülés végén válaszában is­mertette, hogy jelenleg a műszakiak bérfejlesztését központi keretből megoldani nem lehet. Ez a vállalatok hatáskörébe tartozik. Az el­fogadott intézkedési tervben szerepel a technikusképzés ’megoldása, az egyetemi, fő­iskolai vegzettsegűek kérését pedig — hogy a felsőfokú tanulmányok éveit számítsák be a munkaviszonyba — a minisztérium továbbítja az illetékeseknek. Hasonlóan * eljuttatják a kormány es a SZOT illeté­keseinek a gyáregységünk­ben felvetett javaslatot, hőgy a szülőt lehessen táp­pénzre írni a gyermek 8 éves koráig, Illetve a kato­naságtól leszereltek es a gyes-ről visszajöttek egyfor­mán kapják meg az átlagos bérfejlesztést Úgy gondo­lom, hogy az általunk fölve­tett kérdésekkel jelentős számú fiatal problémáját képviseltük. — Hogyan értékeli a par­lament munkáját? — Azt gondolom — amit összefoglalójában dr. Kapo- lyi László államtitkár is érintett. —, hogy az ipari tárca parlamentje gondokat ismerő, azok megoldásáért tenni akaró tanácskozás volt, ahol a küldöttek megfele­lően képviselték társaikat. K. J. Párbeszéd M em is tudok pontosan visszaemlékezni rá: melyik volt nagyobb öröm a számomra: az, amikor először szo­lalt meg a kisfiam és apának szólított, vagy az, ami­kor kamaszkorában — hosszú, durcas hallgatás után — meg­nyílt, beavatott felnőttes gondjaiba, es kíváncsian, meghitten kért tanácsot tőlem. Annyi bizonyos, hogy mindkét esel ben párbeszéd kezdődött közöttünk, azaz felnyílt a sorompó a megértés, a találkozás útjai előtt. Ez jutott most az eszembe, amikor egy nyitási kísérlet vagy módszer összegezésének ta­núja voltam, s azokban a hónapokban is, amikor az idősebb generáció végre ajtót nyitott — nyithatott — az ifjúság előtt, hogy gyakran értelmetlenül rejtett „titkokat” is feltárjon előtte. A közeledés persze kölcsönös volt, s az érdeklődés leg­alább olyan intenzív, mint a közlési vágy. Másképp nem is alakulhatott volna ki tartalmas párbeszed. Márpedig a be­avatás alapvető emberi igény, nélkülözhetetlen ahhoz, hogy bármit — a kort, a politikát, a szakmát, a várost — a ma­gaménak erezzem, s lenni tudjak érte. Ily módón a. beavatás politikai szükségszerűség. S bár ezzel semmi újat nem mond­tam, mégis igaz: újszerű találkozások, eszmecserék tanúi vol­tunk az elmúlt hónapokban. És hiszem, hogy e meghitt véle­ménycseréknek mar nem is szakadhat vége . . . Csaknem száz idősebb kommunista járta az ifjúsági kö­zösségeket Somogybán. A kor hiteles tanúi, politikacsinálók és pártharcok részvevői, alapot építők és faiakat húzók; a hőskorban tudásra szomjazok és gazdag ismeretekre lelök; azok, akik már emberesedtek és azok. akik felnőttként élték és dolgozták végig leg újabbkor i történelmünket a felszabadu­lástól a szocializmus bölcsőjéig, az ellenforradalomtól a mai magyar valóságig. A mi világunk történelméről, személyes élményeikről, életútjuk-ról; sokáig elképzelhetetlen örömökről es gyötrelmekről, bukdácsolásról es talpraállásról beszélget­tek, s szavuk hitele létükben, személyes élményeikben, mun­kásságukban és közvetlenségükben volt. A párbeszéd résztve­vői egyaránt megállapíthatták: „Erzelemgazdag eszmecsere zajlott a nemzedékek közöli”. És mennyi fölfedezés! Csak néhányat sorolok közülük. „Tévhit volt, hogy a fiatalokat nem érdekli a közelmúlt tör­ténelme.” Más: „Nem mindegy, hogy az ifjúság mennyire ér­ti meg botladozó lépéseinket, és mennyire tud azonosulni cél­jainkkal.” Megint más: „Miért hisszük, hogy amit a vezetés­ben jónak érzünk, az mindenki számára természetes és ma­gától értetődő?” „De hiszen a párbeszédek során gondolkodó­ba estek a felnőttek is! Gyakran sebeket szaggató emlékezést kellett vállalniuk: nem volt könnyű. Az ö számukra sem fö­lösleges a visszapillantás, az elemzés, az értékelés.” És végül még egyet: „A politikai nevelés egyik legsikeresebb -akciója« 'volt ez; csak nehogy egyszeri sorozatnak, akciónak tekint­sük ... E tanulságokat a siófoki városi párt-vb ülésén jegyeztem föl, ahol a megyében — nem véletlenül először! — összegez­ték a párbeszédek tapasztalatait. Csak ebben a Balaton-parti városban ötven találkozó zajlott le az idén, több mint ezer diák és munkásifjú kérdezett, figyelt, vitatkozott es véleményt mondott, de ha csak ott ült a szűk körű, oldott beszélgetése­ken nyitott füllel és vizslató tekintettel, akkor is a téma be­fogadója, részese volt. A megjelenés természetesen nem „kö­telező”, és nem voltak külsősége« megnyilvánulások, proto­kolláris merevségek, szabályok. Ugyan, miért ne lehetne min­dig így közelíteni ifjúságunkhoz? És miért ne lehetne erze- lemgazdagon, a személyes élmények es tapasztalatok áradá­sán keresztül is hitelesen, de megnyerűbben, tehát elfogad- hatóbban bemutatni erőfeszítéseinket, történelmünket, vívmá­nyainkat, botlásainkat és gondjainkat? A beavatás a részvál­lalás, az azonosulás, a megértés feltétele ... ß z élő szó varázsa, a bensőséges légkör, az őszinteség — amely ezeken az eszmecseréken nem kinyilatkoz­ta las es gyakran ismetelt „bevezeted’ volt, hanem valósig — ictszauaaitoua a fiatalokat. Nem volt kényes kér­dés, nem randáit meg a partner ajka, ha néha a szamara is kellemetlennek ialszo érdeklődésre kellett válaszolnia. Mert ilyen is volt: „Ls addig mit csinálták a kommunisták? Es nagy tűrhették el azt a mérhetetlen sok törvenytelenseget?” Memegetodzesre, körülírásra, kitérőkre nem adtak módot a fiatalok, ámbár senki sem „készült” ilyesmire. De épp ez a nyíltság, a kendőzetlen kíváncsiság és eligazodni vágyás adott hallatlan erieset e találkozónak. Nem váitaikoznatom arra, hogy ezer és ezer témát idéz­zek lel e töob száz megyei találkozó gondolatmenetéből. De azért annyit mindenképpen elmondok, hogy nem csak az öt­venes évek torzulásai, hibái es gyötrelmei érdeklik Jiatalsa- gunkat. A hatalomért folyó harc mozzanataitól a földosztásig, az államosítástól az iparosításig hazánk ma gazdaságpolitiká­jától — es gondjaitól — a jövő városépítéséig, a művészeti élettől az oktatáspolitika továbbfejlesztéséig olyan hallatlanul gazdag kíváncsiságuk palettája, hogy mar ez a nagy érdeklő­dés is reményekre jogosít. Hogy számukra mégis uj volt a „padlásseprés” iogaima? Hogy joggal kérdeztek meg: miért hallgattunk eddig az ellenforradalomról? S hogy a politikai torzulások, a személyi kultusz elhatalmasodasa eddig csak ködös megjegyzésekből jutott el a tudatukig, s elmélyült tá­jékoztatás híján gyakran az egesz kort hajlamosak lettek vol­na elítélni? Nem az ö rovásukra kell írni. Kétségtelen — s ez továbbra is tanulság —, hogy az 1956 előtti évekről felszínes ismereteik vannak ifjúságunknak. Csak hát nem a legcélra­vezetőbb arra hivatkozni: nincs személyes élményük, semmi sem köti őket ahhoz az időszakhoz. így természetes, hiszen fiatalok. Majd ha párbeszéd lesz köztünk az év minden ha­vában. hetében és órájában olyan közvetlenül és nyíltan min­denről, mint ahogy az mostanában zajlik, .akkor lesz mitől, kik által, s milyen személyes élmények alapján kötődni job­ban múltunkhoz, jelenünkhöz és jövönkhöz. Csak ehhez nyit­va kell tartani a kaput. .. A vb-ülésen és másutt is hallottam: az idősebb korú él­mény- és történelemközveütők odaadóan és felelősséggel, po­litikai múltjuk és élettapasztalatuk birtokában, érzelemgazda­gon teljesítették nem könnyű küldetésüket. Számukra is él­mény volt a fiatalokkal való találkozás, és számos tanulság­gal járt. A párbeszédek pedig hű képet adtak Siojok és más települések, Somogy ifjúságának politikai, világnézeti állapo­táról: érdeklődéséről es tájékozottságáról, felkészültségéről és te nn takarásáról. Nem véletlenül született az oko6 következtetés: minden tekintetben oldottabb, közvetlenebb hangvételű, észre, érze­lemre egyaránt ható politikai képzési rendszer kialakítására van szükség az ifjúság körében. (Jómagam a „képzési rend­szer” fogalmát.is valami mással helyettesíteném. A tájékozta­tás. a beavatás, a megnyerés művészétét, tudom, meg tanul­nunk kell, De íme a bizonyítékok sorozata: érdemes!) Az ilyen és hasonló találkozások kiegészíthetik, érzelmileg gazda­gítják fiataljaink ismereteit; szilárdítják kötődését, de a tör­ténelemoktatás hiányait nem pótolhatják! Ez volt a másik nagy tanulság a találkozók összegezesenek vitájában, Sió­fokon. M os hát, mi a legnagyobb öröm? Az, ha a fiatal meg­érzi; nem kezelik le, nem tekintik tapasztalatlan kö- lyüknek a felnőttek, hanem társat latnak benne, aki­be bizton átörökíthetik ismereteiket, szakmájukat, világnéze­tüket, történelmi tapasztalataikat. Ehhez azonban sohasem szűnhetnek meg a párbeszédek. Jávori Bel»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents