Somogyi Néplap, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-26 / 121. szám

Vendégek tizenöt országból Jó szakemberek Adándról Kritikus szemek kereszttüzében A nemzetközi kórházszövetség látogatása Nagyatádon Áz utolsó erőpróba előtt A nagyatádi kórház öt­éves történetében aligha fordult elő olyan nap, hogy egyszerre tizenöt országból fogadjanak vendégeket. így a tegnapi kivételnek számít. Hogy miért, arról dr. Aczél György professzorral, a Ma­gyar Kórházszövetség el­nökével beszélgettünk. — A mi szövetségünk ti­zenkét éve tagja annak a nemzetközi szervezetnek, amely különböző konferen­ciákat és tapasztalatcseré­ket rendez, hogy a külön­böző országokban élő orvo­sok és egészségügyi szak­emberek megismerhessék egymás gyógyító, megelőző tevékenységét. Mi két év­vel ezelőtt álltunk elő azzal a javaslattal, hogy Magyar- országra hívjuk az érdeklő­dőket, és bemutatjuk az alapellátás meg a kórház kapcsolatát. A terv most valóra vált. Dr. M. C. Hardye-val, a nemzetközi kórházszövetség vezérigazgatójával az élen vasárnap tizenöt országból harmincöt tagú küldöttség érkezett Budapestre. A ven­dégek először Zalaegerszeg­re utaztak, ahol Somogy és Zala egészségügyéről hall­hattak előadást. Tegnap dél­előtt pedig a gyakorlati munkával is megismerked­hettek. Dr. Aczél György kíséretében Nagyatádra lá­togattak, ahol dr. Szirtes Kint huszonkilenc fok van. Az igazi nyár megér­kezett. Bent kellemes hűvös; a Palmiro Togliatti megyei könyvtárban keresek beszél­getőpartnert- Mindenki na­gyon készséges. Informáto­rom az olvasószolgálat ve­zetője. A kérdező én va­gyok, mégis en kapom az első kérdésit — Mit tud egy könyvtár működéséről? — Nem sokat. Az átlagem­bernél — aki bejön es köny­vet kölcsönöz — nem töb­bet Kioktató magyarázat helyett nagyon kedves hang­nemben tájékoztat — A könyvtár tevékenysé­gének ugyan legismertebb formája a kölcsönzés, ám az igazán érdekes, kevésbé látványos munka nem ez. Könyvet adni kérésre „nem nagy dolog”, de az embereik néha tanácsot is kémeik, egy témakörben több javasla­tot ... így már összetettebb a kérdés. A „Kérek egy jó könyvet!” mellett tehát gyakori az ilyen kérés is: „A középkori boszorkányok­ról szeretnék tudni.” Ilyen­kor már valóságos „iroda­lomkutatásra” van szükség. „Ki volt es mit csinált Bibó István?” Itt sem elégedhe­tünk meg a szűkszavú lexi­kális adatok ismertetésével, énnél többié van szükség. Külön témafigyelők vannak, akik speciális témaköröket dolgoznak fel, és kérésre in­formációkat tudnak adni. A hozzájuk érkező kutatók, akik a Helyismereti részle­günkben dolgoznak, külön segítséget kaphatnak a mik- rol'ilimes tár munkatársaitól. A Somogyi történeti gyűj­temény, a Helyismereti rész­leg anyaga — a megye ha­tárainak többszöri rendezése alatt — az idők folyamán kissé szétzilálódott- Talál­hatók dokumentumok Bara­nyában, Tolnában is. De 1971! óla szinte naprakészen rendelkezésre áll minden, a megyében megjelent írásos dokumentum. A megyében ez az egyetlen szakkönyv­tár. Öt szakág tájékoztatási feladatait tudják ellátni. Tudja mindenki. hogy házhoz is szállítanak köny­vet? Az arra rászorulók igé­nyelhetik. — Kik a rászoru­lók, és ki dönti el a jogo­sultságot” — „Mi. — Helyszí­ni szemlét tartunk. Ha az olvasó valóban nem tud be­jönni ide, kivisszük a köny­veket.” „Hangos könyvtár” is van, hangszalagot és magneto- font kölcsönöznek. Neves 1 István kórházigazgató főor­vos fogadta őket A rövid tájékoztató után a vendé­gek megtekintették a kórház rendelőintézetét Dr. Victor Spitzer Auszt­ráliából érkezett, ahol egy százágyas magánkórház igazgatója. — Bejártam a fél vilá­got, tanulmányoztam az egészségügy helyzetét Nyu- gat-Európában, Afrikában, Észak- és Dél-Amerikában. Csupán a szocialista orszá­gokat nem ismerem. Ez az út rendkívül jó alkalom ar­ra, hogy itt is tapasztalato­kat szerezhessek. Ami a leg­szembetűnőbb, az a magas fokú szervezettség. Legjob­ban tetszik a rendelőinteze- ték és a kórházak közötti szoros kapcsolat. A nagy­atádi kórház erre jó példa, hisz a két intézmény is egy épületben van. A beteg útja, leletei végig kísérhetők... A csoport tagjai közül egy neger fiatalember sűrűn kattoghatta a fényképezőgé­pet. Nem véletlenül. Baoa Moussa Beninből erkezett Építész, jelenleg a WHO al­kalmazottja. — Űtitársaim elsősorban a gyógyító munkára kíván­csiak, en azonban az építé­szeti megoldásokra. Ezért is kértem Szirtes urat, hogy mutassa meg az epület terv­rajzát művészek felvételeit, novel­lákat, elbeszéléseket. Olvasószolgálatuknál a vi­lág bármely pontján meg­jelenő könyvet meg lehet rendelni es azt ingyen köl­csönzik. Érdeklődöm a „slá- Cerkönyvekről”. Kádár Gyu­lától A Ludovikától Sopron­kőhidáig, Miskolcai Miklós­tól a Színlelni boldog szere­tőt cíimiű könyvet és az EJ- fűjta a szel örök-bestsellert említi. Ezekre több hónapot is kell várni. Krímire nincs előjegyzést. Nézegetem a statisztikai kimutatásokat, valóban le­nyűgöző számok. Kaposváron 72 000 ember él, a könyvtár állandó, beiratkozott látoga­tóinak száma évente 10—11 ezer. És ezen a könyvtáron kívül még 11 fiók van a vá­rosban. Naponta átlag ezer kötetet kölcsönöznek. A férfi kelletlenül átve­szi a hallgatót. — Tessék, én vagyok! — Beszéltél már apáddal? — De szívem, hát még itt ülök az értekezleten! — Csak ne húzd sokáig az időt! — koppan kemé­nyen Kata hangja. Tibor szeme előtt lila karikák szivárványának. — Nem én vezetem az ülést! — mondja halkan. — Jó, jó! Akkor is siet­tesd! És meg, ma beszélj apáddal! Csönd. — Hallasz? Tibornak nyelnie kell, hogy ne üvöltés törjön ki a torkán, csupán kiáltás. — Még ma. persze! Csak most hagyj dolgozni, na­gyon kérlek! — S még mi­előtt Kata bármit válaszol­hatna, gyorsan hozzáteszi: — Szervusz, liacskam! — És levágja a kagylót — Valami baj van? — Dr. H. R. Piljm/in egy 465 ágyas hollandiai kórház igazgatója. — Ami számunkra fel­tűnt, hogy önöknél minden­féle előjegyzés, előzetes be­rendelés nélkül lehet be­menni egyes szakrendelé­sekre. Mondjuk valaki rosz- szul lett az utcán, bemegy a kórházba. Ez nálunk, saj­nos, nem így van . . . A kórházi séta során számtalan kérdés hangzott el. Volt, akit a laboratóri­um, volt akit az újszülött osztály erdekelt. Sokan a műtökre voltak kiváncsiak. A legtöbben azonban az aulában álltak meg, ahol a pszichiátrián kezelt betegek által készített festményekből rendeztek kiállítást, melyet később a nagyközönség szá­mára is bemutatnak. A délutáni program Csur­gón folytatódott, ahol a sza­kosított körzeti orvosi ren­delőt tekintették meg a vendegek. Megismerked­hettek az orvosi alapellátás korszerű feltételeivel, a mentőszolgálattal, azzal, ho­gyan alkalmazzák a CB-rá- diókat. Este Zalaszentbalá- zson folytatódott a tapasz­talatcsere. A szombati bu­dapesti kerekasztal-beszél­getés előtt megtekintik a hévízi állami gyógyfürdőt, a Chinoin üzemorvosi rende­lőjét es a Tétényi úti kor­idós néniket mutat in­formátorom — ők nagyon gyakran beülnek ide, néha olvasnak, de inkább csak összetolnak néhány székeit, és beszélgetnek. Nyugdíja­sok, A hölgyek a sarokban a férfiak középen szoktak ül­dögélni. Hogyan kérnek könyvet? — ezt is megkér­deztem. Általában amikor először jön valaki, hoz ma­gával könyveimet is. Má­sodszor pedig már a könyv­tárostól kér javaslatot. Bekukkantok a gyermek - könyvtárba, három éves for­ma gyerek topog a polc előtt Kivesz egy könyvet, a mamájához lép: „Ez nekem megvan.” Anyja bólint, a gyerek tovább indul. Most valaki másnak hozza a tu­domására: „Ez nekem meg­van! Ez nekem megvan!... K. T. hajol hozzá Fülöp, amint visszaül a helyére. — Mi történt, Tibikém? — Ah, ne is kérdezd! — int dühösen amaz. — De az esti programot azért nem befolyásolja?!... — Nem, dehogy — moso­lyog Tibor. — Várunk! Fülöp még közelebb ha­jol, s még jobban halkít a hangján. — Este majd ezt a szál­lítási dolgot is megbeszél­jük... Szépen, nyugodtan, négyszemközt. Ahogy szok­tuk .. . Helyes? — Természetesen — súgja vissza Tibor. — Akkor az értekezletet be is rekeszthetjük ... — Persze! Fülöp az igazgató felé for­dul. — Szász elvtárs, volna egy javaslatom! Fejezzük most be ezt a rendkívül értékes információkat nyújtó, rop­pantul eredményes értekez­letet, azzal, hupy a belső Árnyas fák alatt beszél­getnek a diákok az ádándi Fekete István' Mezőgazdasá­gi Szakmunkásképző Inté­zet szépséges parkjában. A nyárias időt nehezen tűri Kalányos István az ember a tanteremben, főképp akkor, ha napiról napra közeledik a szünidő. Néhány gyereknek azonban nem a vakáció most a leg­időszerűbb téma, hanem a bizonyítás: a szakmunkás­vizsga: Az idén Adandón negyvenegy szakmunká.slar nuió végez. A leendő mező- gazdasági gépészek döntő többségének szerződése van a somogyi és a környező me­gyek termel ószövetkezetei­vel, a munkahely tehát vár­ja őket. Tanulmányaik ide­je alatt ösztöndíjat kaptak, s a nyári szakmai gyakor­latokat is a leendő foglal­koztató szövetkezetben töl­tötték. Ha majd kikerülnek az iskolából, hogyan to­vább? Kalányos Istvánt, a so­mogyvári, Czvik iMjost a pusztaszemesi, Tápi Gézát pedig a kaposfüredi téesz- ben várják vissza. Czvik Lajos: — Növény- tei-mesztő gépeszek leszünk, amó azt jelenti, hogy ismer­nünk kell a növényápolást,' talajelőkészítést, egyszóval mindent a vetéstől a beta­karításig. A bátyám is itt tanult, ezért jöttem én is ebbe az iskolába, annyi jót mesélt róla. — Volt-e előzetes ismere­tük a mezőgazdaságról? Tápi Géza: — Minden nyáron jártunk aratni a föl­dekre, de az inkább szóra­kozás volt, mint munka- Ott aztán megismerkedtünk a gépekkel, s persze az érdek­li az embert, hogy miként is működik, kevésbé a ter­méseredmény. Így lettünk téesz-ösztöndíjasok, s itt az­tán megtanulhattuk a sízak­spedició problémáját továb­bi extenziv és intenzív disz­kussziók tárgyává tesszük, addig is, amíg sikerül kiala­kítanunk a horizontális és vertikális belső anyagspe- dició optimális modelljét. Egyetértesz, Szász elvtárs? — Tökéletesen! — bólint lelkesen az igazgató. — A döntő az, hogy a fölmerült kérdéseket, mint az ener­giatakarékosság és a haté­konyság ... — körülnéz, nyel egyet —, illetve mint ez az anyagmozgatás is, ugye, mindig alaposan meg­hányjuk-vessük, elvtársak, hisz a- kollektív bölcsesség­nél nincsen nagyobb böl­csesség! E mélyenszántó gondolat jegyében az érte­kezletet berekesztem! Gitta az órájára pillant. — Két óra hat. Négy perc múlva ott a kocsi a főkapunál, igazgató úr! — Rákacsint Fülöpre. — Hiá­ba tiltakozik: szervezőzse­ni! 8. A folyosón vannak már, Fülöp — a főkapuhoz igye- keztében — elmegy Tibor mellett, s odahajol hozzá. — Várj meg, Tibikém. Remélem, belátható időn belül végzek odafent, és ak­kor együtt mehetünk fel hozzátok. A kocsival téged is hazaviszlek. — Előre is -köszönöm. ma csínját-bínját. A három ev alatt fölváltva egy hetet elméleti tárgyalt, tanulásá­val, egyet pedig gyakorlat­tal töltöttünk. Mondanom sem kell, hogy elsősorban a gyakorlatokat szerettük, mert úgy lehet igazán meg­érteni a gép működését, az azzal való foglalatosságokat. Ha munka közben a gép meghibásodik, nem a mű­helybe visszük, hiszen ott helyben ineg tudjuk javíta­ni. — Mikor lesz a vizsga? Kalányos István: — Jú­nius 12-en kezdődik írásbe­li dolgozattal, majd elméleti vizsga következik a szakmai tárgyakból. A gyakorlatra júliusban kerül sor. A ter­melőszövetkezet javaslatá­ra- — ha majd húszévesek leszünk — visszajöhetünk az iskolába egy tanfolyamra, melynek elvégzésével szere­lői szakmunkás-bizonyít­ványt kapunk. így több szak­mát is szerzünk, de jó ez a teesznek is, hiszen egy sze­mélyben leszünk traktorosok, kombájnosok es gépszere­lők. Czvik Lajos Napjainkban fokozódó fi­gyelem nyilvánul meg a család, s annak része, a gyer­mek iránt A szocialista tár­sadalomban jelentősen meg­növekedett a társadalom rósztvállalása a gyermek nevelésében, a családok sor­sa iránt érzett felelősség Ezért gondoltak arra a Ha­zafias Népfront Somogy me­gyei Bizottsága és a kapos­vári városi tanács igazgatási osztályának illetékesei, hogy — De nem zavarjuk olyan korán Katalint? — Nem hiszem — mond­ja bizonytalanul Tibor. — S ha netán igen: majd külön­vonulunk ... A szállítás ügyét úgyis meg kell be­szélnünk! — Hánynunk-vetnünk! — emeli fel az ujját Fülöp vi­gyorogva. aztán sietősen ke­zet nyújt, és szalad a lép­cső felé. Olt bandukol ak­kor már Kovács művezető is, Bagyulávalj igyekeznek vissza a műhelybe. Fülöp éppen mellettük siet el, ami­kor utoléri őket Tibor hang­ja: — Kovács szaki! Várjon egy pillanatra! Megyek én is magával, odalent van dolgom! Az öreg . hátranéz, udva­riasan bólint, majd megáll. Bagyula megy tovább, ke- % zét ökölbe szorítja, mintha a világ legdrágább kincsét szorongatna. — Mi az, Bagyula szak­társ? — kérdi a műhelyve­zető meglepve. — Mi van a markában? — Pszt! — teszi ajkára az ujját Bagyula —, pszt! — Bal mutatóujjával a jobb kezére bök. — Nesze sem­mi, fogd meg jól! — Fejét csóválja. — Duma és duma és duma: ehhez értenek a górék! — Sóhajt. — Az fix, hogy máma megint legalább öt kilépés! (Folytatjuk.) Tápi Géza Az ádándi szakmunkás- képző emelt szintű iskola, erős gyakorlati képzéssel- Aki itt tanul, szinte bizo­nyos, hogy jó szakemberré valók. A gyerekek nem be­szélnek róla, de tanáraik el­mondják: a tanulmányi idő­szak alatt a fiatalok nem­csak a szakmával ismerked­tek meg, de igen sok mun­kát végeztek a község fej­lesztésében is. Építkeztek, parkosítottak, közösen a községi KISZ-alapszerv eziet- tel. Vén-ükben van a kétkezi munka, ezért is vonzódnak inkább szakmájuk gyakor­lati oldalához. Teke Miklós igazgató an­nak idején azt sem tudta, hogy létezik Ilyen község: Ádánd. Nem szándékozott sokáig itt maradni. Ennek eppen huszonnyolc esztende­je. Több mint negyed év­század után most ő is bú­csúzik a diákokkal együtt. Nyugdíjba vonul- Fiatalok e.s idősek emlékezetében sok szép kép marad Adándról es> az iskoláról. úgynevezett családgondozói klubot szerveznek, ahol ta­lálkozhatnának a családgon­dozási ellátó szervek szak­emberei egymással és a tár­sadalmi családgondozókkal is. Az elképzelések szerint a klub tagjai közötti esz­mecserék segíthetnék a kü­lönböző területen dolgozók együttműködését, társadalmi aktívahálózat kiépítését. A klub tagjai sorába várják a gyermek- és ifjúságvédelmi albizottság és a nevelési ta­nácsadó képviselőit, az is­kolák ifjúságvédelmi felelő­seit, de a vöröskeresztes ak­tívákat is. A klub elsődleges célja: egységesíteni a családgondo­zást. A gyakorlat szerint ed­dig több aktíva járt ugyan­ahhoz a családhoz — ki a szülőhöz, ki a gyerekekhez — s nem tudták összehan­golni munkájukat. A klub létrehozói most olyan lelkes embereket keresnek, akik intenzíven foglalkoznának egy-egy családdal, például az alkoholista szülővel és a veszélyeztetett gyermekkel­A családgondozói klub programjában havonta egy előadás szerepel, ahol orvo­sok, nevelési szakemberek adnának hasznos informá­ciókat a családokhoz való közeledés mikéntjéről, a vál­lalt feladat végrehajtásának konkrétumairól. Segítséget kapnak az országos klubtól is, ahonnan a több éves ta­pasztalatok alapján tájé­koztatják a tagokat. Az új klub a Latinca Sándor Mű­velődési Központban ka pott helyet — ide várnak min­den érdeklődőt, aki szívesen vállalná a családgondozás feladatát, de, várják a ka­posvári vállalatok jelentke­zését is. SOMOGYI NÉPLAP hazait. N. J. ,Ez nekem megvanm Naponta ezer kötet BÁRÁNY TAMÁS A FESZEK /MELEGE Ambrus Ágnes Családgondozói klub alakul Kaposváron

Next

/
Thumbnails
Contents