Somogyi Néplap, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-26 / 121. szám
(Folytatás mx l. oldalról) A fogadáson Losonczi Pál ftdvőzölte a megjelenteket ás köszöntötte a Központi Bizottság első titkárát. Szavaira Kádár János válaszolt. Kedves Elvtársak! Nagyra értékelem a Központi Bizottság üdvözlő levelét, az Elnöki Tanács magas kitüntetését, hálás vagyok ezért a találkozóért. Az idővel elég bonyolult »iszonyban vagyok. Megtanultam, hogy az idővel gazdálkodni kell, de az éveket soha sem számoltam. Vagy nem volt időm hozzá, mert a munka foglalt el, vagy időim ugyan lett volna, de kedvem nem. Most, amikor mondják, hogy 70 éves, néha még hátra is fordulón, hogy hozzám beszélnek-e, de nem lehet kétség hiszen „hivatalos papír” is van róla. Magam is csodálkozom, hogy megértem ezt a 70 évet, mindazzal együtt, amin az én korosztályomnak kivétel nélkül keresztül kellett mennie. Hálás vagyok az elismerő «za vakért, amelyeket a munkámról mondottak. Ehhez azt szeretném itt is hozzáfűzni, hogy sóira sem egyedül dolgoztam, mindig másokkal együtt. S ha már az én munkámat méltatják, akkor köszönetét mondok mindazoknak, akik e munkát segítették és segítik. Politikai meggyőződésem és világnézetem szerint fiatal korom óta kommunista vagyok. A kommunizmus azonban — és ezt tudni keli — nem olyan sablon, amely az embereket egy kaptafára sajtolja- Természetük szerint a kommunisták is különböző emberek, ugyanúgy, mint azok, akik ma itt találkoznak. Világnézettől, pártállástól, hivatástól függetlenül mégis van egy közös jellemző vonás: mindannyian személyes ügyeinken fcúltekintve élünk. Mindnyájunkat a munkásosztály, a parasztság az értelmiség a dolgozó magyar nép, az ország sorsa, a nemzet boldogulása iránti közös gond, törődés, cselekvőkészség vezérelte útján. Ez a taiáfkotBŐ }* azst bizonyítja, hogy van értelme a munkának, a harcnak. Persze van seregnyi gond, nem is kicsi, de sok szép eredményt értünk el. Az anyagi gyarapodáson túl a legnagyobb érték az az egység, összefogás, amely népünk szolgálatában a különböző pártállású, különböző világnézetű embereket, a társadalom tisztességes erőit egyesítette. Ez a nemzeti közmegegyezés, szocialista egyetértés, amely szocialista társadalmunk alapintézményének féltésével, erősítésével, további gyarapításával és szilárdításával függ ösz- sze, a legnagyobb vívmányunk. Hatalmasra nőtt ereje szocialista társadalmunknak, amelyben minden tisztességes ember megtalálta helyét Van helyünk a világban, vannak barátaink, szövetségeseink. Legyen meg politikánk elvi szilárdsága, legyen meg a politikánknak ez a demokratikus vonása, a közmegegyezésre való törekvés minden kérdésben- Legyen meg bennünk a nyitottság mellőzzük a megszokott sablonokat és akkor nem kell félnünk a jövőtől. Amit elértünk, ennek a politikának, ennek a közmeggyőzödésmek köszönhetjük. Erre vigyázzunk a legjobban. Az emberiségnek megvannak azok az eszközei, amelyekkel képes egy szép és boldog világ megteremtésére, de képes saját maga megsemmisítésére is. Most a történelem fordulópontján élünk, s ez nem rövid ideig tart még. A világ, meggyőződésem. a haladás irányába megy előre, hiszen nekünk minden tisztességes ember szövetségesünk, aki normális, békés életet akar. Aki olyan beosztásban dolgozik, mint én, nagyon nehezen mérheti munkájának eredményét. Nem úgy, mint a szobrász, aki alkotásával elkészülve azt mondja, ezt megcsináltam, vagy a munkás, aki darabra meg tudja számolni, mit végzett aznap. Az Országházban rendezett fogadáson Losonczi Pál köszöntő szavaira Kádár János válaszol A mi munkánk ered méri ve a szocialista nemzeti egységgel, a nemzeti közmegegyezéssel mérhető. Minél nagyobb időt él meg az ember, annál több, rendkívül hasznos tapasztalatot tud összegyűjteni. Ez az idős kor javára szól- De sajnos, az idős korral jár az isi, hogy a képesség e tapasztalatok hasznosítására idővel csökken. Ne féljenek tehát sehol újítani, fiatal 1982. május 2á. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a szovjet és a magyar nép testvéri barátságának és átfogó együttműködésének fejlesztésében betöltött kimagasló szerepéért, a béke és a szocializmus ügyének megerősítésében szerzett nagy érdemeiért 70. születésnapja alkalmából Kádár Jánost, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát Lenin-renddel tüntette ki. Az erről szóló törvényerejű rendeletet Leonyid Brezs- nyev, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke és Mihail Georgadze, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének titkára írta alá. • # * Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának 70. születésnapja alkalmából — a szocialista országok közötti internacionalista együttműködés elmélyítésében szerzett érdemeiért. — a Bolgár Népköz- társaság Államtanácsa a Ge- orgi Dimitrov-érdemrendet, a Csehszlovák Szocialista embereket odaállítani, ahol fiatal emberek kellenek. Ez még nem zárja ki a felhalmozott tapasztalatok hasznosításét. Hetven éves vagyok. Ilyen korban már nem változtat világnézetet az ember. Meggyőződésem és világnézetem szerint a továbbiakban is azt az ügyet szeretném szolgálni, amelyet egész életemben szolgáltam, a magyar nép boldogulását. Kommunista üdvözlettel: Leonyid Brezsnyev Köztársaság elnöke a Klement Gottwald-érdemrendet, a Kubai Köztársaság Államtanácsa a Jósé Marti-érdemrendet, a Lengyel Népköz- társaság Államtanácsa a Lengyel Népköztársaság érdemrendjének nagy szalagját, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Huráljának Elnöksége a Szuhe Bátor- érdemrendet, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsa a Kari Marx- érdemrendet, a Román Szocialista Köztársaság elnöke a Románia Szocialista Köztársaság Csillaga érdemrend szalagdíszes I. fokozatát, a Vietnami Szocialista Köztársaság Államtanácsa az Aranycsillag-érdemren- det adományozta. • * • Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, 70. születésnapja alkalmából meleg hangú üdvözletét küldött Todor Zsiv- kov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, Gustav Hasak, Csehszlovákia Kommunista Pántja Központi Bizottságának főtitkára, Dusán Drago- szavac, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Elnökségének elnöke, Petar Sztambo- itcs, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnökségének elnöke, Heng Samrin, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának főtitkára. Kim lr Szén, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának főtitkára, Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának el.ső titkára, Kaysone Phomvi- hane, a Laoszi Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának főtitkára, Vojciech Jaruzelski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Jumzsagijn Ceden bal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának titkára, Erich Honecker, a Német Szocialista Egység- párt Központi Bizottságának főtitkára, Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára és Le Duan, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára. Köszöntötte Kádár Jánost a KGST végrehajtó bizottsága és titkársága. Kádár János címére folyamatosan érkeznek üdvözlő táviratok a kommunista és munkáspártok vezetőitől, kiemelkedő közéleti személyiségektől, társadalmi szervek, mozgalmak képviselődtől, magánszemélyektől. Leonyid Brezsnyev levele Kádár Jánoshoz Kádár János Elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának Budapest Kedves Kádár János Elvtárs! A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, minden szovjet kommunista nevében szjveiyesen köszontom önt, a Magyar Népköztársaság kiemelkedő párt- és .állami vezetőjét, a nemzetközi kommunista es munkásmozgalom ismeirt személyiségét, 70. születésnapja alkaimábóL Az ön élete több mint fél évszázada efezakfttiatatlanul kötődik a magyar kommunisták pártjához, és a pártnak * dolgozó nép boldogulásáért, a marxista—leninista eszmék diaöaImáért vívott harcához. Jól ismerjük a szocialista forradalom vívmányainak védelme és megszilárdítása, a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájának kialakítása és e politika megvalósítása érdekében végzett tevékenységét és azokat a jelentős sikereket, amelyeket a párt vezetésével a magyar dolgozók elértek, a szocialista építés minden területen. A Szovjetunióban nagyra értékelik, hogy ön alkotó módon foglalkozik az élet által felvetett kérdésekkel. Becsülik elvhűségét, internacionalizmusát és megingathatatlan elkötelezettségét a szocialista államok összefogása és a világ forradalmi mozgalmának ügye iránt. Országunkban nagy tisztelet övezi a szovjet és a magyar nép testvéri barátságának fejlesztése és erősítése érdekében kifejtett következetes tevékenységét. Kiemelkedőek az ön érdemei abban a küzdelemben is. amelyet a szocialista közösség országai földünk tartós békéjének megőrzéséért vívnak. Kedves Kádár Elvtárs* Tiszta szívből kívánok önnek jő erőt, egészséget és további sikereket a szocialista Magyarország fejlődése, pártjaink, országaink és népeink testvéri együttműködésének elmélyítése érdekében végzett munkájához. Egyarcúak K érem, ne keressék a fogalmat, mert nem lehet megtalálni a Magyar nyelv értelmező szótárában. Ez is mond valamit. Pedig az egyarcúak vannak többségben. Jellemző — és nem a szótárt bírálom —, hogy a pozitív csengésű és tartalmú fogalmak (talán, mert természie- teseknek látszanak) ritkábban találhatók meg köznyelvünkben s a szótárakban is. Mindössze két hete volt, hogy „Két- arcúak” címmel írtam e hasábokon. S a témára— olvasóink általános igénye szerint — máris vissza kell térnem. Örülök a lehetőségnek, mert ők kényszerítik ki tőlem., akikért élek és dolgozom. A jegyzet megjelenése után, már aznap reggel és később számos telefont, levelet kaptam. A jegy- zetíró is ember, hadd valljam meg hát: örömmel töltött el a reagálás, pedig kemény bírálat is volt közöttük: miért nem nevezem nevükön a kétarcúakat? A megjegyzés jogos! Ámbár tessék mondani: meddig tartana a névsorolvasás? Az egyarcúakról írok hát, akik nem létszámuk miatt maradhattak ki az értelmező szótárból, hanem azért, mert ezt a fogalmat (magatartást, jellemet) nem kell megmagyarázni. Az egyarcúak egyszerűen tisztességes, becsületes emberek. s hogy ne magyarázzam túl a fogalmat: inkább csak annyit mondok: emberek! Róluk, vagy inkább az ő ismeretükben; természetesen dilemmáikban is osztozva írok ma, hiszen ők vannak többen, s hogy divatos fogalmat használjak: leggyakrabban mégis ők a „hátrányos helyzetűekAz isten se érti, hogy miért? Az egyenes gerinc nemcsak anatómiai vagy élettani fogalom! Az egyenes gerincüeknek — tömeges képviseletük ellenére — úgy látszik: még sincs hatásos ellenszerük a „ferdült gerincüekkel” szembe-n. Azt írtam legutóbb: Az embernek, az igaz embernek csak egy arca van. S a kétszínűség olyan távol áll tőle, mint Makó Jeruzsálemtől. Hát akkor miért nincs energiájuk a küzdelemhez? Miért nincs erejük, hogy megszégyenítsék, hogy leleplezzék, hogy lehetetlenné tegyék a kétarcúakat? Sejtem. Régi mondás — megvallom: fogalmam sincs, kitől származik —: „Mindenkit a saját fegyverével lehet legyőzni!“ Csakhogy az egyarcúak fegyvergyűjtemenyeből — szerencsére — hiányzik a kétarcúnk arzenálja. Gyanítom: ha szert tennenek rá, akkor is képtelenek volnának olyan „öldöklő szerszámokkal” célra tartani, mint amilyenekkel őket és társaikat veszik tűz alá ... Mégis eltűnődöm az egyarcúak harckészségének lagymatagságán. Hiszen az első pofon után erőre kap a verekedő ... Bukni és süllyedni is lehet a kétarcúnk csapása alatt. De félni, megijedni, visszavonulni nem szabad! Miért nem hatásos hát. miért nem kábít el legalább; miért nem késztet töprengésre az egyarcú, tiszta ember életmódja, becsületes törekvése a jellemtelenséggel szemben? Miért tapasztaljuk — igazunk és álláspontunk helyességének tudatában —, hogy gyakran mégis a kétarcúság, a helyezkedés, az önzés kap teret egy olyan társadalomban, amelynek épp ellenkező célja, hitvallása van? Marx, Engels és Lenin számolhatott — számolniuk kellett — az emberi „gyarlóságokkal” (jóllehet, e kifejezés csakugyan vallási eredetű). De aligha vehette figyelembe eszménk lényegének kidolgozása közben, hogy az emberi alkat a jellem, a felfogás, az egymáshoz való viszony, a magatartás nem feltétlenül módosul attól, hogy gyökerében megváltozik a termelőeszközök tulajdonviszonya. Badarság volna őket korholni ezért, hiszen a feladat ránk vár. Ha sokáig várat is magára ... Mert hiszen élünk — és nem is akárhogyan — egy alapjában űj, elvileg mindig a nagy közösség számára kedvező társadalomban, a gyakorlatban azonban sokszor régi, elavult felfogással, az önzés és kivagyiság terheivel, lélekölő módszereivel, mintha az elmúlt harminchét évben semmi sem történt volna körülöttünk. Pedig történt! Ne kívánják, hogy ezúttal felsoroljam: mi mindennek vagyunk alkotó és élvező részesei. O rma« induljunk, hogy ha vannak kétarcúak —se megállapítás ellen senki sem tiltakozott —. akkor vannak egyarcúak is (méghozzá többségben!), akik mindig. minden körülmények között csak egyet, a saját arcukat; azaz tiszta jellemüket, egyéniségüket mutatják, s nem személyes érdekük, elöbbrejutásuk, törekvéseik, hanem tisztességes lényük és felfogásuk határozza meg véleményüket. Ismétlem hát: hogyan lehet, hogy a „csatamezón” mégis csaknem mindig kisebbségben maradnak? Szerény válaszom : ez nem feltétlenül a demokratizmus állapotára, jellemükre utal, hanem indokolatlan félénkségükre és visszahúzódásukra. A tartózkodás — bármilyen nehéz elhinni — ma még az erőszak bizonyos „felsőbbrendűségére” utal a humánummal, a megértéssel, a közösségi felfogással és a tiszta emberi érzésekkel szemben. De ezt a fordított helyzetet, ezt az igenis feloldható ellentmondást senki más, csak az egyarcúak serege győzheti le! Tehát ha mellettük voksolok, ha értük szólok, ha velük egy húron pendülőnek érzem magam, akkor őket. minket, önmagunkat ostorozom félénkségünk, visszavonulásunk, beletörődésünk miatt. ■ A mai jegyzet témáját — említettem már — számos levél, telefon és személyes reagálás indukálta. Nem szeretnék túlzásokba esni, mégis arra gondolok: lehetséges, hogy offenzívát indítunk a kétarcúnkkal szemben. Jó volna. A hadsereg létszámát illetően nem lehet kétséges az ütközet kimenetele. Csak ne várjunk tovább. Keressünk újabb és újabb szövetségeseket; nem lesz nehéz, hiszen sok millió egyarcú harcos áll az oldalunkra. Talán serkenti „katonáin- . kát”, ha elmondom, hogy a válaszok, a kérdések lényege ez volt: „És mi lesz addig az egyarcúakkal, amíg kiváltságokat élvez a kétarcúság?'” A kérdés jogos! A kiváltság jogtalan! Kár és szomorúsággal tölt el, hogy a kétarcúnknak ma még látszólag gazdagabb a fegyvertáruk, mint az egyarcúaké. Az utóbbiaknak ugyanis csak szerény légpuskájuk van, s az előbbiek kétcsövű sörétes puskával, néha golyóssal lőnek. De ugye el tudják képzelni, hogy milyen hatása lehet sok millió légpuskának a pár százezer sörétessel szemben? A szavak és tettek ütőképessége még ennél is nagyobb. Nem lőszerre van hát szüksége az egyarcúak sokaságának, hanem igazságérzetük tudatára, nyíltszíni kiállásra, bátorságra a vaktában is lövöldözőkkel szemben. Ügy gondolom: ki-ki naponta, óránként nyakon tudja csípni s — nem élettanilag, nem funkcionálisan — le tudja „buktatni” a kétarcú sereg minden tagját, ha akarja, ha meri, * Í gy írt az egyik olvasó két héttel ezelőtti jegyzetemre utalva (nem titok: Papp Lászlónétak hívják, Zákányban lakik a Szabadság utca 92-ben): ,.A-t irta: a kétarcúságnak nincs, nem lehet jövője. Hiszem, remélem én is. De mi lesz addig az igaz emberekkel, akiknek csak egy arcuk van? Hány igaz embert tesznek tönkre a kétarcúak? Vajon vigasz-e. hogy majd, talán, egyszer valamikor stb. elnyerik méltó jutalmukat e „kiváltságosok”? írásának kezdő mondatait örömmel adnám minden kétarcú kezébe, de ebből máris baja származna a kétarcúak között az egy- arcúnak. Ebből következik: ők ma még hosszú életűek.. Válaszom rövid: ne engedjék, hogy azok legyenek. Az igazság, a jellem, s az igazán korszerű, hatásos „fegyver” az eQyarcúak kezében van. így hát nincs helye a kishitűségnek ... Jávori Béla Kádár János köszöntése
