Somogyi Néplap, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-23 / 119. szám

Életmód és táplálkozás A magas vérnyomás és a szívinfarktus A Móniin Béggé «yféti Klára színésznő Milyen kifejező képeket te­remt az a nyelv, mely a te­hetség teljesedésére ugyanazt a szót használja, amit a már nem csak ígéret gabonára: beérett! A Moulin-Rouge egy­kori szép táncosnőjéből olyan színésznő lett,-'akire számíthat a színház; Czakó Klára fel- nöttkorba/érkezett az életben is, a színpadon is. — Tekintsük át ezt a pá- lyát./Nem végzett főiskolát. Hcigyan terem főiskola nélkül a/szinésznő? — Kecskeméten, a Kelemen László irodalmi színpadon játszottam középiskolásként. Ott voltam minden szavaló­versenyen, amatőr táborban. Nagy csalódás volt, amikor nem sikerült bejutnom a fő­iskolára. Valahogy azért még­iscsak tovább pörgött velem a világ: az orvostudományi egyetem előkészítőjére fel­vettek, de nem éreztem ott­hon magam. Dolgoztam labo­ratóriumban, egy évig képesí­tés nélküli pedagógus is vol­tam. Bábcsoportot vezettem, a Televízió vetélkedőjén Bronz- paravan-díjat kaptunk. A kecskeméti színház koreográ­fusa oktatott táncra, az ő se­gítségével kerültem a Moulin ítouge mulatóba Pestre. Két évig volt a rangos mu­latóhely szép, fürge lábú tán­cosnője. Közben egy pillanat­ra sem tett le arról, hogy szí­nésznő legyen. Verebes István biztatta. Zsámbéki Gábor pe­dig a felvételi bizottságban volt, amikor újra megpróbál­ta a főiskolát. A harmadik rostavizsga ugyan nem sike­rült, de Zsámbéki azonnal meghívta Kaposvárra. 1971- ben szerveződött újjá a társu­lat Komor István vezetésével. — Kiszálltam a vonatból a kaposvári pályaudvaron, és egy idegen város fogadott. A többiek mar ismerték egy­mást. az évadnyitó társulati ülésén, én rettenetesen egye­dül éreztem magam. A Dózsa György utcai színészházban, egy előszobában „laktam”, dobozból öltöztem reggelen­ként. . . Aztán ..felkaroltak”: Zsámbékitól, később Babar- czytól tanultam a szakmát, Komortól a színház fogalom értelmét, mesterséget Kiss Pistától — ő Pártos Gézánál tanult, és „Pártos-órákat" tartott nekem —. Molnár Pi­roskától, Koltai Róberttól. Óriási szerencsém volt, hogy ilyen mestereim voltak; más­hol talán elvesztem volna. Úgy, hogy én a vá­rosból hónapokig csak a Corsó-sa- roktól. azaz a szí­nészháztól a szín­házig tartó utca­szakaszt ismertem. A Pompás Ge­deonban, Komor István rendezésé­ben már szerepet kapott, Cilikét Benne volt a Ci­gánybáróban is, aztán még sereg­nyi operettben „háttéremberként". Hajna­lig próbáltak, elemezték a színpadi lehetőségeket Sokat tanult Czakó Klára ezekből a beszélgetésekből. Az első iga­zi szerepként egy legendás ördögök-előadás — Ascher Tamás rendezte — Marjasa- továját tartja számon. Mi azonban jól emlékszünk a Patika Carmen nevű álom- szépségére. a Tűzijáték nagy­néni figurájára, a Diákszere­lem lányalakjára; megjegyez­tük magunknak: a Csiky Ger­gely Színház egyik , legszebb színésznőiéként. Nem hátrány a szépség ... — Ezerhatszáz forintos se­gédszínésznő voltam. De úgy gondolom, ennek a színház­nak az egvik erőssége mindig is az volt, hogy a „háttérem- berek” tehetségesek voltak, s lehetőségük nyílt a továbblé­pésre. Gondoljuk csak végig: Pogány Jutka, Csákányi Esz­ter, Lukáts Andor, és mások is így kezdték. Ma sincs ez másként. Én tulajdonképpen az említett Marjasatovájánál éreztem valami furcsát, vala­mi nagyszerűt. Aztán A kép­zelt beteg Béline-jeként; mi­csoda röptető érzés volt Vaj­da Lacival, Molnár Piroská­val együtt játszani! Idézhetnénk apró remeklé­seit is. A Liliomfi pletykás .vénasszonyát, melyben egy percre főszereplővé vált. Az­tán egész estére a megbetege­dett Réti Erika helyett: ő ját­szotta Mariskát. Czakó Klára híres beugró. Egyetlen autó­út alatt tanulta meg a Liliom- fi női főszerepét. Beugrott A királyasszony lovagjában Cselényi Nóra helyett is: ját­szotta a saját szerepét, a fő- udvarmesternőt, és az apácát is. Ha Moliére-előadás készül, a többiek már viccelnek: ...Ta­nulhatod az összes női szere­pet!” Mert nem múlt el Mo- liére-premier az ő beugrása nélkül. Rengeteg matrónát, vénasszon.Vt játszott, ez ugyanis hiányszerepkör. Emlék ../etesse telte igaz viszont, hogy kimaradt az életéből egy sereg fiatal szín­padi figura. — Jó évada van. A Hóki- rálynö címszerepét játszotta. A Tökfilkóban egy siket kato- naorvos-feleség szerépében humoráról győz meg, a III. Richárdban Margit matróna királynő szerepében a sajtó egyöntetűen dicséri, O’Neill egyíelvonásosóban riasztóan sivár nőalakot formál meg kitűnően, s akkor még nem említettük az évad szenzáció­ját, a Marat halálát. . . — Marat! Nem emlékszem a próbaidőszak szenvedéseibe, hogyan szültem meg . . . Olyan volt, mint egy hímzés, csak el kellett kezdeni, a folytatás mar magától értetődő. Ács János sugárzó egyéniség, a próbákon megértetett velünk mindé...; a színpadon meg­születtek a ligurák, nem kel­lett „agyonbeszélnünk” őket próbák után. Lelkileg, fizikai­lag kikészíti az embert ez a mű, ez az előadás, rriégis ezt a fajta örömöt, a meghatároz­hatatlan, szavak hálójába foghatatlan érzést én most ismertem meg, Piros betűs ünnep egy-egy Marat-előadas. Talán az a csoda, amit néha emlegetnek a kritikusok, de amit én eddig sohasem érzé­keltem. Szót váltunk még a tettyei I. Erzsébet boszorkányáról, a bogiári Silver Queen Saloon­ban alakított szerepéről, A szecsuáni jólétekről, a Sze­gény Dánielről, a felejthetet­len Kárász mamáról, az Es­küvő anya figurájáról. — Személyiségének nyugal­ma, alkotói derűje miből táp­lálkozik? — Abból az élet-háttérből, amit mostanára építettem föl. Mennie kell. Szerepek felé talán... Leskó László JÓ ERŐ A LÓERŐ A jó idő kicsalta az embereket a földekre. Kéthely határában így láttuk a megélénkült határt. A tsz lófogattal segítette a háztáji munkát BÁRÁNY TAMÁS A FESZEK /HELEGE — Ne tömjénezzen engem folyton, Gitta kérem — csóválja fejét Fülöp. — Ugyan! — ránt a vál­lán sertetten Gitta. — Fő­mérnök úr el van maradva egy történelmi korszakkal! Szó sincs itt tömjénezésről! Csak állandósítom , a siker­élményeit ! — Szervusz, Gézám — lép melléjük Réz Ernő. — Ér­tekezünk? Megint érteke­zünk? Meleg kézrázás követke­zik, ez a rituálé következő állomása. Fülöp arca aztán elfelhősödik. — Kérlek, konfrontálói kell az információkat, ez most már halaszthatatlan. — Egon — dünnyögi Réz. — És miféle információkat? — Az ú.i anyagmozgatási modell ügyében! Az elvárá­sok fokozódnak, de az integ­ráció egyre inkább derninü­álódik. Az az érzésem, hogy a dolog valahogy elmanipu- lálódik ... — Értem — bólogat buz­gón Réz Ernő. ám látszik rajta: nem nagyon érti, mii­ről is lehet szó. Viszont év­tizedes gyakorlata van ben­ne, hogy szinte gépiesen föl­emelje kezét, és igen ko­moly arccal ézt mondja: — De arra már most köteles- ségszerűen, figyelmeztetlek, Gézám, hogy nincs rá keret! Fülöp hökkenten nézi. — Mire? — Nem t.udom — tárja szét karját Réz. — De ’a vé­ge úgyis az lesz, hogy ka­parjak össze valami pénzt, Ismerlek benneteket! — Ha­tározottan megrázza fejét.;— Hát nem tudok, öregem! Én sem vagyok mindenható! Gitta hízelkedve végigsi­mít a karján. — Ugyan, igazgató úr, ne szerénykedjék! Csinált maga már néhány csodát ennél a vállalatnál! — Az más! — A főköny­velő engeszteltebben int. — Varázsló vagyok... De is­ten nem! Együtt van már az érte­kezlet. Az asztalion ül Szász Bálint, jobbján — már a beszédhez k őszülöd ven, áll­va — Fülöp műszaki, bal­ján Réz gazdasági igazgató; az üzemi Szentháromság, ahogy gyárszerte becézik őket. Fülöp mellett Kovács Tibor főmérnök, vele szem­ben a szállítási osztály veze­tője, Szerdahelyi mérnök, mellette Bagyula szaktárs, az anyagmozgatók csoportve­zetője, azzal szemben meg Kovács művezető, a íorga- csolóműhely főnöke. Az asz­tal végen — Szász Bálinttal •szemben — ül Gitta, előtte gyorsíró füzet, jós, hegyesre fent, puha ceruzák. Az elsőt fölemeli, mert Fülöp beszél­ni kezd. — Tisztelt értekezlet! Nem titok, hogy vállalatunk je­len infrastruktúrájában egy­re nehezebb dilemmákkal kell konfrontálódnunk. Sőt nem rejtem véka alá azt sem, hogy momentán a leg- eklatánsabb konfrontáció el­uralkodásának vagyunk szenvedő tanúi a produkciós kapacitás, valamint az üze­men belüli spedíció ellenté­tesen indukált szférái közt .— és a legteljesebb nyílt­sággal meg kell mondanom, tisztelt kartársak, hogy ez a körülmény sajátos speci­fikumával intenziven kontra- karirozza a vállalati indexek totális eredményességét. A kommunikáció minden ass­zisztens, sőt virtuális for­mációjával megprobálkoz­A magas vérnyomást, a szívkoszorúér-elmeszesedést és szívinfarktust általában szív- és érrendszeri megbe­tegedések elnevezéssel je­lölik. Ma az embereknek több mint a fele e járvá­nyok következtében hal meg, vagy válik rokkanttá. Mind.- ezeket a kórképeket nem­csak azért célszerű egy kö­zös betegségcsoportban tár­gyalni, mert egymással szo­ros összefüggésben állnak, hanem azért is, mert létre­jöttükben közös kórokozó tényezők játszanak szerepet, és így sok tekintetben meg­előzésük és gyógyításuk is közös. A szívkoszorúér-betegsé­gek három legfőbb kockáza­ti tényezője, a magas vér­nyomás, a magasabb vér- zsírszint és a cigarettázás. A három tényező találkozá­sakor a hirtelen szívhalál kockázata tízszeresére emel­kedik, és e három rizikó- faktor elsősorban elhízásban találkozik. A kövéreknek ugyanis magasabb a vérnyo­másuk, a vérzsírszintjük és az evés lemondása helyett a lefogyás érdekében dohá­nyoznak is. A magas vérnyomás jár­ványos megszaporodása szin­tén korunkra jellemző. Ma már a felnőtt férfiaknak és nőknek közel egyötöde, több mint 15 százaléka szenved benne. Létrejöttében az el­hízás, a nagyobb konyhasó­fogyasztás és az érszűkítő stresszhormonok játszanak tunk már, de mint a vissza­igazolások dokumentálják, a megmerevedett magatartás- normák miatt még a köze­lébe sem sikerült kerülnünk a jogosan indokolt elvárá­soknak 1 __ l>e gyönyörűen mondja — sóhajt magában Gitta, s kínlódva igyekszik papírra rögzíteni az expozíció szavait. — Éppen ezért az a meg­győződésem, tisztelt kartársa­im, hogy még az eddiginél is extenzivebb konzultáció tárgyává kell tennünk . .. Ebben a pillanatban meg­szólal a titkári asztalon a telefon; a főmérnök elakad, és szemrehányóan pillant Gittára. Amaz szabadkozva tárja szét karját. — A központnak leszól­tam, hogy ne kapcsoljanak senkit... De ez a városi vo­nal! — Főnöke int, hogy ve­gye fel a kagylót. — Halló! Kit, kérem? — Gitta óvatosan leteszi a kagylót, s rábök Kovács fő­mérnökre. — Tiborka, ma­gát kérik. — Miért nem mondta, hogy értekezlet?! ;— csóvál­ja dühösen a fejéi a férfi, s kelletlenül emelkedik is fel. — A feleségének?! — kérdi vissza megbotrán kozva Gitta. — Szia, szívem — emeli fel a kagylót Tibor. — Tes­sék, parancsolj. — Megfeledkeztél a meg­állapodásról, Tibi kém 1 — A szerepet. Az elhízottak kö­zött két-háromszor több a magas vérnyomásos, a napi konyhasószükségletünk egy gramm és ennek legalább tizenötszörösét esszük meg napion ta. Már a csecsemők és gyermekek is sok sót esznek, és a szoptatás érde­kében itt is meg kell je­gyezni. hogy a tehéntejben négyszer több só van mint az anya tej ben. De a mélyhű­tött zöldségfélék is több, a konzerváltak pedig még több nátriumot tartalmaznak, mint a frissek. Egy .szelle­mes hindu közmondás sze­rint az embernek az élete kezdetén ki adatik egy meg­határozott sómennyiség. és aki azt előbb eszi meg, előbb is hal meg. Az érszűkítő stresszhormonok kapcsán meg kell jegyezni, hogy azok elválasztását az aktívan vagy passzívan belégzett cigaret­tafüst még az izgalmaknál is erősebben fokozza. Az ösz- szefüggésekre pedig az a tény mutat rá, hogy a szív­infarktusos és szélütött be­tegek fele szenved magas vérnyomásban. A legfejlettebb ipari orszá­gokban a halálozások felé­ért felelőssé tehető szív. és érrendszeri betegségek kö­zött is a szívinfarktus áll az első helyen, amennyiben az emberek 25 százaléka emiatt, 15 százaléka pedig agyi ér­katasztrófa, gutaütés követ­keztében hal meg. Magyar- országon minden tizedik em­ber veszíti el az életét in­hang barátságos, de mögöt­tes tartományaiban fenyege­tő, ezt a férfi világosán ér­zi. — Miéit? — kérdi ártat­lanul, ezzel is időt nyer-. — Mert még nem hívtál! — Persze, hisz még nem volna mit mondanom. — Beszéltei mar az öreg­gel? — De, drágám, hát egy ér­tekezlet kellős középén ülök . . . Látod, Gittuska vette fel a telefont . .. — Persze. A titkárnőd mondta, hogy Gézánál vagy­tok. — No látod! Itt ülünk, nyakig az értekezésben ... — De nem feledkezel meg az öregről ?! — Ugyan, szívem! Ahogy megbesze.tük. De most bú­csúzom, is, mert föltártam a többieket! Fülöp most bűbájos mo­sollyal csokot dob a levegő­be. — Fülöp igazgató úr üd­vözölt et! — Köszönöm — mnondja kimenten Kata. — Én is! — kiáltja Száz Bálint. — Szász igazgató elvtárs is! — Köszönöm. Én is üd­vözlöm öt. — És én is kézcsökom küldöm! — int gyorsan Réz Ernő. — Réz igazgató kartárs is! — tolmácsol Tibor. — No, csókollak, szívem. Majd hív­lak! — És kattan a készü­lék. (Folytatjuk.) farktus miatt,. Á számoknál maradva: az Egyesült Álla­mokban évente 700 ezer, az NSZK-ban 140 ezer, Svájc­ban 26 ezer ember hal meg ennek következtében, Ma­gyarországon minden évben 26 ezer új szívinfarktus for­dul elő, és ezeknek 55—60 százaléka okoz halált rög­tön, vagy egy éven belül. E szívhalálozást tekintve Finn­ország áll az első helyen, de utána mindjárt az USA kö­vetkezik, és a legkeveseb­ben Japánban halnak meg ebben; a japán szívkoszorú­ér-halálozás a finnországinak még a 10 százalékát sem éri el. Okát tehát a civilizációs tényezőkkel egymagában megmagyarázni nem lehet, amit az is megindokol, hogy a hat és fél milliós Svájc­ban évente annyi szívinfark­tusos halott van, mint amennyi a tízmilliós Magyar- országon az élve maradot­takkal együtt is összesen előfordul. Az okokat elemezve kide­rült, hogy Finnországban eszik a legtöbb telített álla­ti eredetű és főleg tejzsira­dékot (vaj, tejszín) és Ja­pánban a legkevesebbet. Lét­rejöttében ugyan sok ténye­zőt számításba kell vennünk, de hogy ebben mennyire az elhízás és három fő kocká­zati tényező — a magas vér­nyomás, magas vérszint és dohányzás — játszik szere­pet, arra a legutóbbi ame­rikai tapasztalatok mutat­nak rá. Ezekből kiderül, hogy az utóbbi 15 évben ott évente már 150 ez^r ember­rel kevesebb hal meg szív- infarktusban, vagyis ennek halálozása 21 százalékkal, a gutaütések aránya pedig 30 százalékkal csökkent. És miért? Azért, mert a kar­csúság lett a szépségideál, és az érvényesülés fontos ,feltétele. 12 százalékkal csök­kent a koleszterin, 56 száza­lékkal az állati eredetű te­lített zsírfogyasztás, és 44 százalékkal megnőtt a nö­vényi olajok felhasználása a táplálkozásban. De ugyan­csak ide, tartozik, hogy ez­alatt 29 millió ember szo­kott le a dohányzásról. A tapasztalatok mindjárt a diétás tennivalókat is meg­adják. Csökkentsük a napi sóíogyasztást legalább 5 grammra, és már a csecse­mőket, gyermeket szoktas­suk sószegény étrendre. A szoptatásnak itt nincs alter­natívája, mivel nemcsak a tehéntejben van' négyszer több só, mint az. anyatej­ben, hanem a tápszerek só­tartalma is magasabb. Együnk és a betegnek ad­junk kevesebb telített zsira­dékot (vajat, tejszínt, sertés­zsírt, faggyút, baromíizsirt), koleszterint (belsőségeket), és ehelyett inkább növényi ola­jat fogyasszunk, illetve olaj­jal készítsük el ételeinket. Ha diétában fontossági sor­rendet állítunk fel, akkor abból indulhatunk ki, hogy a telített zsiradék elhagyása a leghatásosabb, ezt a növé­nyi olaj fogyasztás követi, és a koleszterinszegény étrend­nek a hatása a legkisebb. Itt azonban arra is rá kell mutatni, hogy a cukorfo­gyasztás is fokozza az érel­meszesedés és infarktus ve­szélyét, mégpedig nemcsak azáltal, hogy testsúlygyara­podást okoz, hanem inzulin­szint növelő hatása miatt is siettetheti ezeknek az érszö­vődményeknek a létrejöttét. Ami pedig a stresszhatások és izgalmak szerepét illeti, anélkül, hogy ezeket elbaga­tellizálni akarnám, rá kell mutatni arra, hogy azokban az országokban, ahol a II. világháborúban az emberek a legtöbb es legnagyobb stressznek voltak kitéve, az érkatasztrófák száma inkább csökkent, mert alig volt mit enniük és alig volt mit szív­niuk. Az egészségtelen táp­lálkozásnak és dohányzásnak tehát sokkal nagyobb a sze­repe a szív- és érrendszeri betegségek létrejötében, mint az idegességnek. Dr. Angeli István

Next

/
Thumbnails
Contents