Somogyi Néplap, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-21 / 117. szám

Vásári beszélgetések Egy nagydij háttere Tanfolyamok újítási előadóknak Ahhoz, hogy az újftómoz- líalom a várt eredményeket hozza, elsősorban a munka­helyi előadók rendszeres tá­jékoztatására van szükség, hiszen az ő felkészültségük, hozzáértésük nagyban befo­lyásolhatja az újító, kezde­ményező kedvű dolgozókat alkotó képességük kibonta­koztatásában. Felvilágosít­hatják őket például arról, milyen tennivalóik vannak, ha egy-egy újítást, ésszerű­sítést „sínre akarnak ten­ni”. Az alaposabb jártasság megszerzése végett tartotta fontosnak a megyei pártbi­zottság is, amikor éppen öt évvel ezelőtt tartott ülésén, aj£ újítómozgalom helyzetét tárgyalva úgy határozott, hogy az SZMT az újítási előadók képzését megyei tan­folyamok szervezésével se­gítse elő. A határozatot követő év­ben mindjárt két alapfokú újítási előadói tanfolyamot is rendeztek a megyében, az Országos Találmányi Hiva­tal, a SZOT és az MTESZ megyei szervezetének közre­működésével. Akkor hatvan­ötén tettek eredményes vizs­gát az oktatás befejeztével. A képzés további tapaszta­latairól és eredményeiről Kerekesné Györkös Katalin, az SZMT közgazdasági és szociálpolitikai osztályának munkatársa tájékoztatott: — Igények merültek fel a meglevőnél nagyobb ipar­jogvédelmi tájékozottságra, ezért 1979-ben ilyen témájú tanfolyamot szerveztünk azok részére, akik előzőleg sikeresen elvégezték az alap­fokú újítási előadói tanfo­lyamot. A hallgatók zöme a nagyobb vállalatoktól érke­zett, s a lebonyolításban részt vett az Országos Ta­lálmányi Hivatal és a Marx Károly Közgazdaságtudo­mányi Egyetem Továbbképző Intézete is. Iparjogvédelmi szakvizsgáról tizennyolcán kaptak bizonyítványt. A gazdasági körülmények később ismét időszerűvé tet­ték az újítási ügyintézők képzését, így a múlt év őszén újabb alapfokú tan­folyamra kértek jelentkező­ket a munkahelyekről. Hat­vanötén igényelték az okta­tásnak ezt a formáját ötven­öt somogyi vállalattól, illet­ve szövetkezettől. — A nagy létszámra való tekintettel két tanfolyami csoportot alakítottunk ki. s a képzést az Országos Ta­lálmányi Hivatal és a Ma­gyar Iparjogvédelmi Egye­sület segítségével bonyolítot­tuk le. Az újítással foglalko­zó ügyintézők márciusban és áprilisban összesen hét alkalommal jöttek össze, s minden esetben nyolc órán át hallgattak előadásokat az őket érintő . kérdésekről. Sok mindenről szó esett ezeken a tanfolyamokon, például az újítási javaslat benyújtásá­nak, nyilvántartásának, el­bírálásának módjáról. az újítók anyagi és erkölcsi megbecsüléséről, az újítások hasznosításáról. az előfor­dult jogvitákról, a szabadal­mi alapismeretékről. Április végén csaknem hatvanan vizsgáztak ered­ményesen az alapfokú újítá­si előadói tanfolyamon. A szervezők azt tervezik, hogy — ha erre legalább húsz­huszonöt jelentkező lesz — jövőre középfokú iparjogvé­delmi tanfolyamot rendez­nek. A képzésekkel, illetve továbbképzésekkel igyek­szenek megfelelni a feladat­nak: ily módon segítik az újítómozgalom erősítését és szélesítését Somogybán. H. F. Mikor a babócsai tsz ve­etőinek lett volna okuk pa- íaszra, s mikor a gazdasá­gokat járva megyeszerte :sak gondokról hallhattunk, i Határőr Tsz elnöke derű- átó volt meg sem próbálta .magyarázni a bizonyít- r anskU MaU, hogy. a gazda­ság minden eddiginél ered­ményesebb év után áll, a vezetők szintén kerülik a „felső fokokat”. Mértéktar­tóan, s látszólag túl szeré­nyen szólnak munkájukról. Talán épp ez a pánikoktól es hurráktól egyaraat oaeo­A hír — az idei tavaszi BNV-n nagydíjjal tüntették ki a Kaposvári Mezőgép Vállalat KCR—8000 típusú daruját — napok óta ismert már. Itt a BNV járműipari kiállításán daruerdőben — világcégek termékei között — látható a termék. A Ka- posgép kiállítása sokakat vonz, de bemutatták az új darut az Autóker kiállításán is, mégpedig egy Kamaz tí­pusú teherautóra szerelve. A siker — a BNV-nagydíj — titkát tudakoljuk. — Ez a termék megfelel * világszínvonalnak: min­dent tud, ami egy ilyen da­rutól elvárható — mondta a kiállítás vezetője. Bajzik Tamás, a Kaposgép főosz­tályvezetője. — Olyan li- cencet vásároltunk, amelyet a gazda is tovább gyárt. Ez pedig azt is jelenti, hogy nem „második vonalba*’ szo­ruló termék gyártási jogát adta el. Darunk — a spe­ciális igényeket nem szá­mítva — minden művelet elvégzésére alkalmas. Az sem mellékes, hogy olyan gyártmány, amely nemcsak a hazai igények kielégítésé­re alkalmas, hanem bárme­lyik piacon megállja a he­lyét. Bizonyíték erre, hogy az idén gyártott minden má­sodik daru exportra kerüL Az új darunknak vannak olyan alkatrészei, amelyek importból származnak. Eze­ket késztermékkel fizetjük ki. A licenc-gazda — az Atlas-cég — két mintadara­bot vizsgál jelenleg. Ezt. kö­vetően indul meg a szál­lítás. — Ez az első BNV-nagy­díj, amely somogyi vállalat­hoz került. Régóta pályázott már rá a Kaposgép? — Ezt a vásári elismerést mi annak a fejlesztőmun­kának tulajdonítjuk, amely 1972-ben kezdődött el. Az első darut akkor szereltük össze. És az idén elkészül az ötezredik hidraulikus da­ru is Kaposváron. A mosta­ni vásári nagydíjas beren­dezésben benne van ennek a tíz évnek és a tíz év alatt készített ötezer darunak a konstruktőri, gyártási tapasz­talata. Állítjuk, hogy csak szívós, következetes fejlesz­tőmunka hozhat eredményt. — A jelen tehát korszerű termék, amelynek jó piaca is lesz. S mit hozhat a jövő? — Eljutottunk egy szint­re. Ezt most alapnak te­kintjük, ahonnan tovább le­het lépni. Az elmúlt tíz év alatt nemcsak. műszakilag tökéletesítettük a berende­zéseket, hanem kialakítot­tuk a kapcsolatokat azzal a Irodalmi tudományos Ülésszak Marcaliban A Visegrádi utca írója Lengyel József utolsó marcali látogatásán „Az írónak csak az igaz­ságot szabad írni. De úgy, hogy az nem csak, hogy ne féligazság, hanem az egész igazság legyen.” — E Len­gyel József-i mottó szellemé­ben kezdődött tegnap két­napos irodalmi tudományos tanácskozás a marcali hely­őrségi művelődési otthonban a Somogy szerkesztősége és a Marcali Városi Tanács rendezésében Lengyel József Visegrádi utca című műve megjelenésének ötvenedik évfordulója alkalmából. A résztvevőket dr. Rest Zoltán városi tanácselnök köszöntötte. Külön tisztelet­tel emelte ki Lengyel Tatjá­nát, az író lányát, és Mar- gittay Ilonát, aki Lengyel József utolsó másfél évtize­dében munkatársa volt, es megosztotta vele életét. Az elnökségben a városi párt és állami vezetőkön kívül helyet foglalt Takáts Gyula József Attila-díjas költő és Rostás Károly, a Hazafias Népfront megyei elnöke is. A bevezetőben dr. Ress Zol­tán rövid történeti áttekin­tést adott a városról, külö­nös tekintettel az őszirózsás forradalom és a Tanácsköz­társaság idejére. Büszkék va­gyunk — mondta —, hogy Lengyel József, Marcali szü­lötte Visegrádi utca című művével olyan olvasmányo­san és hitelesen örökítette meg az 1818—19-es esemé­nyeket. Ezután dr. Laczkó András, a Somogy főszerkesztője, az ülésszak elnöke József Far­kasnak, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia irodalomtu­dományi intézete osztályve­zetőjének adta meg a szót, aki Lengyel József helye a magyar szocialista irodalom­ban címmel tartott előadást. Ebben nemcsak az írói pá­lya és életmű szakaszait he­lyezte el a magyar iroda­lomban, de az életút es a megszületett művek kapcso­latát is elemezte. Olyan tisz­ta képet kaptunk Marcali szülöttéről, amelynek segít­ségével értő befogadóivá vál­hattunk a többi értekezés­nek. így Bodri Ferenc iro­dalomtörténész Üj epikai elemek Lengyel József pró­zájában című előadásának is. A magvas gondolatokat tartalmazó esszéből idézzük: „A valóság sziklatömb, melyben már benne van a szobor. Ebből a tömbből... kell kihámozni, ami meg­érdemli, hogy ne váljék tör­melékké és porrá — állítot­ta Lengyel József. Maga idézi tovább Michelangelo egy híres mondatát: a szob­rász értelmezéseben Erő és Kényszer áll a „kihámozni” szó jelentése mögött. Híven kell elszámolni egy már elévült tartozásról, mely így évül el tökéletesen — foly­tathatnánk az író gondolat- menetét. A múltat is te­remteni kell — rímelnek er­re Illyés mondatai. — Egy korszak attól lesz múlt, ha megírják ... s a valamire való múlt megteremtéséhez néha nagyobb erő kell, mint a jövendőéhez: mindet pon­tosan a helyére kell tenni. A rosszul megírt múlt fel­támad, visszajár és állan­dóan zavarja az embert... Lengyel József a maga törékeny testi erejével, de szinte sziszifuszi hitével a michelangelói ■ sziklatömb­bel való harcban az antik mondahőstől eltérő célra vállalkozott. A múltnak és a jelennek köveiből kény­szerítette ki azt, ami „szo­bor.” Dr. Laczkó András A Vi­segrádi utca és a történe­lem címmel tartott előadá­sában mondta: „Lengyel Jó­zsef a történelem kerekének forgatására a Visegrádi ut­cában 1912-től 1919 augusz­tusáig figyelt. A könyv na­gyobbik részét 1918—19 for­radalmi változásainak leírá­sa adja. Azt persze alá kell húzni, hogy az emlékező kö­tet szavait nem vehetjük ,egy az egyben’ történelmi tényeknek. Óvtak ettől már a korlárs olvasók is, hiszen a Visegrádi utcában olyan művet láttak, ahol a szerző nem tanulmányozta az ese­ményeket, hanem ott dol­gozott maga is közöttük, s nem gondolt arra, hogy ké­sőbb majd könyvet ír ar­ról .., Emberi közelséggel tud ábrázolni. Korvin és Sallai Imre, Szamuely Tibor és Kun Béla egy-egy jellem­vonása cselekedeteiken ke­resztül tárul fel és sohasem merevítő pózban. Így mond­ja el a számára lényeges személyiség jellemzőiket. Kun Béláról azt jegyezte le, hogy sokat lehetett tanulni tőle; praktikus új dolgokat... Ellentmondás volt az ellen­forradalom és a személyi kultusz történészei között, s ez Lengyel számára érthe­tetlennek bizonyult, mert milyen történész az. akit félrevezethetnek, vagy ténye­ket ferdít el és hamisít meg? Szavai már-már ítéletet is mondanak: _az élelmiszer­hamisítás büntetendő cselek­mény. A történelemit amisi- tás büntetlen?” Major Ottó író, az Üj Tü­kör főmunkatársa személyes emlékeket idézett felszóla­lásában. Az első találkozást is szavakba öntötte előttünk. j,1955 végén ismerkedtünk meg Barta Lajosék Pozso­nyi úti otthonában. A házi­gazda mutatta be, s nekem eszembe se jutott megkér­dezni, miért éppen most tért vissza a Szovjetunió­ból, negyedfél évtizedes emigráció után ez a szikár kis ember, ez a tizenkilen- ces forradalmár. A saját mondanivalóm izgatott. Az, amit a Rajk-per hátteréről akkoriban tudtam meg ... Hallgatott Lengyel József is. Ügy emlékszem, egész este nem lehetett szávát venni: .. Együtt jöttünk el. Lenin végrendeletét mondta el, jel­lemzését közvetlen munka­társairól, Sztálinról is. És a búcsúzásnál, a Duna-par- ton, az akkori Belügymi­nisztérium előtt Hruscsov szavait, aki útjára bocsátot­ta a hazatérőket: „Nehéz idők jönnek. Bálvány om­lik porba, s úgy kell ledől­nie, hogy ne temesse maga alá, amiért élni és dolgozni érdemes.” Pomogáts Béla kandidátus, az MTA irodalomtudományi intézetének tudományos fő­munkatársa Az Igéző világa és világképe címmel tartott előadást: „Az Igéző és az Elévült tartozás írója rend­kívüli megpróbáltatásokat élt át, szörnyű igazságokat ismert fel... Egyszerre le­hetett számára gyötrelmes és felszabadító a számve­tés... A hiteles dokumerf- táció elemi ereje fokozato­san egy másik, bizonyára messzebben és mélyebben ható erővel egészült ki, a történelmi tanúvallomás mű­vészi karaktert kapott.” Ma Tamás Attila, Rónay László, Virányi Pál, Padi László és dr. Grübl László- né előadásával folytatódik és zárűl a jelentős rendez­vény. Leskó László Terménytároló hetek alatt tes higgadtság fejlődésük legfőbb garanciája. Babócsán sohasem töre­kedtek meghökkentő újítá­sokra, sőt nemegyszer a „korszerűtlenség” látszatát is vállalták. A silózásnál például újra a lófogatokat használják, mert túl drágá­nak érzik, hogy az 50—100 méternyi úton traktor — sőt esős napokon traktorok — vontassák a takarmányt az istállóhoz. A gazdaságon belül is voltak, akik meg­mosolyogták ezt a változta­tást. Az eredmény mégis magáért beszél. Az ésszerűség hasonló ap­ró lépései ma olykor előbb­re visznek, mint a nagyvo­nalú újdonságok. i Szárítótornyaikat már a második megépülésekor, 1980-ban gázfűtésre kíván­ták átállítani. Akkor nem engedélyezték, most jó pél­daként említik ezt a lépést. A gázt. egyenesen a közelben. levő elosztó állomástól veze­tik a tornyokhoz. A 8.1 mil­liós beruházást részben az energiafölhasználás ésszerű­sítéséhez nyújtott állami tá­mogatással valósítják meg. A korábbi években 7—8 mil­lió forint volt a tsz üzem­anyag-felhasználása. Az ősz­re befejeződő átállás har­madával mérsékli majd ezt a költséget. Legalább ilyen jelentős, hogy mintegy 20 százalékkal nő majd a szá­rítók kapacitása, így gyor­síthatják a betakarítás üte­mét." Figyelemre méltó módon kisvállalkozásban rekord­tempóban épül egy új, 300 vagonos terménytároló. A műhely szerelői szabadidő­ben vállalták a tornyok sze­relését. Nyoma sincs itt az „órabéres tempónak”. Az emberek most a saját zse­bükön tapasztalják, hogy az idő pénz. A napokban kezd­ték a szerelést, s már a bú­zaaratásra át akarják adni a tárolót. Ezzel a betakarítási lánc utolsó gyönge láncsze­mét is sikerül megerősíte­niük. A tároló munkába ál­lása az eddigi tetemes szál­lítási költség mérséklésére is módot ad. A tehenészet termelése ta­valy több mint 100 ezer li­terrel múlta felül a megelő­ző évit. A tehenenkénti át­lag már meghaladja a 4 ezer litert. Az elnök szerint a mennyiség további növe­lésére van ugyan mód. még­is úgy látja: pusztán a lite­rek száma egyre kevésbé lesz hiteles mércéje az ered­ményességnek. Gazdálkodásának 23. évé­ben újabb esélyeket nyer a Határőr Tsz. háttériparral is. amely nél­kül nem lehet korszerű ter­méket készíteni. Olyan part­nereink voltak ebben a munkában, mint a Dunai Vasmű, ahol — részben a mi kérésünkre és igényünk­nek megfelelően — kifej­lesztették és megszervezték a nagy szilárdságú acélleme­zek gyártását. Enélkül ugyan­is nem lehet korszerű darut készíteni. A Miskolci Me­zőgép Vállalatnál pedig — ugyancsak a mi igényünket figyelembe véve — láttak hozzá a nagynyomású mun­kahengerek gyártásához. Ez a háttér adott lehetőséget arra, hogy a régi típusok mellett újakat hozzunk for­galomba. Az újítás a mos­tani vásárnagydíjjal nem ért véget: folyamatban van már az erdészeti üzemek speciális igényeit is kielé­gítő új daru gyártásának előkészítése. Ebben már fel­használjuk azokat a konst­rukciós tapasztalatokat is, amelyeket az Atlas-daruk gyártása során szereztünk. A másik célunk az, hogy az eddig zömében hazai piacra készült termékeink minél nagyobb tételben ke­rüljenek tőkés exportra. — Hány ember munkájá­ba kerül egy ilyen fejlesz­tés? — Egy vállalaté. Minden­kinek volt vele dolga. — Gondolom, a nagydíj nemcsak az elismerést jelen­ti, hanem propagandát is. — Minden bizonnyal, hi­szen sokat írtak azóta ró­lunk, foglalkoztak velünk, s a gyártmányismertetőn is szerepeltethetjük, hogy az idei tavaszi BNV-n vásári nagydíjat kapott a termék. Véleményünk azonban válr tozatlanul az, hogy a leg­jobb propaganda maga a , termék, ha jól, hibamente­sen dolgozik. Ehhez pechg jó, korszerű gyártmány kell és műszaki, technológiai fe­gyelem. Dr. K. I.

Next

/
Thumbnails
Contents