Somogyi Néplap, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-19 / 115. szám
Kísérletező irodalom, kísérletező olvasó? A művészet egykoron a kísérleteket, a vázlatokat nem juttatta a közönség elé, azok légiéi jebb a művész halála után kerültek nyilvánosságra. Ma például a Szépművészeti Múzeum számos vázlatot őriz Leonardo da Vincitől — csataképeihez. Olyan is előfordult, hogy egy úgynevezett befutott író mar életében megjelentette azoknaK a vázlatoknak egy részét, amelyeket műveihez készítőit. Mások ezen vázlatok kialakulási körülményeit írták meg, és együtt adták ki a vázlatokkal. Így született például Thomas Mann A doktor Faustus keletkezése című műve. Vagyis vádat kiadására csak már érett művésznek volt joga, illetve az utókornak. Ez persze nem azt jelenti, hogy a vázlatoknak egyáltalán nem volt nyilvánosságuk. A legkülönbözőbb műhelyek, a baráti körök etb. bizony meg-megvitatták a vázlatokat, és ily módon hatást la gyakoroltak a mű elkészülésére. LSészen új jelenség, hogy a művész sokszor nem regénykísérlettel próbálkozik, hanem kimondottan kísérleti regényt ír. Tudniillik a regénykísérletek nem minden esetben rosszak — és a kísérleti regények sem. A regen y kísér] et ek közé tartozott például Thomas Mann Buddenbrook háza, melyet eredetileg azért írt, hogy családi körben felolvashassa, és hasonló módon született meg Selma Lágertől Costa Ber- lingje is. Ugyanakkor á kísérleti regény sokak szerint nem más, mint egy külön műfaj. Másképpen űj regénynek is szokták nevezni, és ebben a műfajban is akadlak sikeres és kevésbé sikeres vállalkozások. Persze, az a kérdés vetődik fél, hogy vajcm mivel kísérletezik az író. Kísérleti regényt ír, s állítólag a közönséggel kísérletezik. Sokak szerint ez olyan módszer, mint amilyen az orvos - biológusnak vagy a gyógy- s'zervegyésenek a patkányokkal való kísérletezése: vajon hogyan reagálnak a készítményekre. A valóságban, persze, aki így értelmezi a kísérleti regényt, az feltétlenül félreérti ezt a műfajt. Mert írónak, művésznek sok mindennel lehet kísérleteznie, sőt létezik olyan írói beállítódás, attitűd is a valóság tükrözésére, amely rákényszerül a kísérletre, amidőn másként nem is írhat, mint csak teljesen újszerű módon, de éppen az olvasóval, éppen a közönséggel nem szabad játszania. Nézzünk egy példát erre a játékra. Mindenki tudja, hogy a klasszikus dramaturgiának s általában a színpadi művészetnek van valami nyílt titka, van bizonyos közmegegyezés a drámai művészet és a közönség között. Nos, ez a közmegegyezés például abban áll, hogy ha behoznak egy revolvert az első felvonásban, annak a későbbiekben el kell sülnie, vagy hogyha a színpadra állít a drámaíró egy fiút meg egy lányt, akik szépek, kedvesek, akkor minden további motiváció nélkül elhiszi a közönség, hogy szükségképpen egymásba szeretnek. A dramaturgiai hatás legtöbbször úgy jön létre, hogy a közönség mint közönség nagyon jól tudja, hogy a szereplők egyikét- másikát vagy mindet valaki becsapja, de ezt a szereplő nem tudhatja, a közönség pedig a színházi viselkedés szabályai szerint nem is árulhatja el az igazat Még a leghagyományosabb formájú regény vagy dráma is bizonyos értelemben kísérletezik a közönséggel. Sarkad! Imre például minden bemutatója alkalmával szorongott, mert nem tudta, hogy vajon miképpen fog reagálni a közönség. Tudniillik a közönség reakciói csak akkor derülnek ki, mikor a dráma a színpadon van, mikor a könyv az olvasó kezébe jut, mikor a filmet bemutatják. Vagyis egy pillanatra sem szabad önmagától, alttól a ténytől viszolyogni, hogy léteznek kísérleti regények, mert ez a tény visszavezethető egyrészt az irodalom objektív feltételeire, másrészt a közönség irodaloméhségére, harmadrészt pedig arra a tendenciára is, amely mindenütt valamiféle újszerűt, változatost, még-soha- nem-volt-at vár. A mai időben nagyon nehéz volna nagy szériában eladni mondjuk ruhákat azon az alapon, hogy 1932-ben ez volt a legújabb divat, szöveteket azon az alapon reklámozni, hogy egy teljesen régi gyári eljárással készültek, s ez vonatkozik a művészetre is. Ebből, persze, nem következik az, hogy minden kísérletezés a közönség elé hozható. Sőt mi több, azt momdhatnárvk, hogy a kísérleti regény vagy a kísérleti dráma vagy kísérleti rendezés atb. új veszélyforrások hordozója. S a képhez nagyon is hozzátartozik, hogy erről beszéljünk. Tudniillik valóban értelmetlen követelmény, hogy minden műalkotás közvetlenül a közönség elé kerülése idején mindenki számára érthető legyen. Viszont az az igény, hogy rövid időn belül érthetővé váljon, hogy beleilleszkedjék néhány év vagy évtized alatt a művészet demokratikus hagyományaiba — már teljesen jogos. S az igazán nagy művészek, akik mindig az újjal kísérleteztek, a József Attilák, a Bartókok nemegyszer a legrégibb, a legpatinásabb anyaghoz nyúltak vissza — nép- művészeti alkotásokhoz —, hogy azokat teljesen újrafogalmazva, a bennük rejlő lehetőségeket kiaknázva kísérletezzenek. S ezért tartom például szükségszerűnek, hogy — ne csak magyar példákat említsünk — Dzsingisz Ajtmatov új regénye (Az évszázadnál hosz- szabb ez a nap) már folyóiratban való megjelenésekor komoly sikert aratott. Pedig szintén új módszerekkel kísérletezik, sci-fit ötvöz ösz- sze népmeséi elemekkel és új módszerű feldolgozással, de éppen ez teszi alkalmassá arra, hogy oly nagy hatást gyakoroljon. A visszaélések bánthatják a közönséget, az irodalomhoz értőket, sőt magukat a művészeket is. A visszaélési lehetőségek nagyok ugyan, de emiatt nem szabad elvetnünk a kísérleti drámát, a kísérleti regényt, sőt a kísérleti lírát sem. Az igazi nagy hatású regények nyilván a jövőben fognak belőlük létrejönni. S az olvasó- közönség ítélete távlatilag elszigeteli majd egymástól az értéket és az értéktelent. Mert ma is érvényes a rómaiak által megfogalmazott elv: A placitu lectoris habent sua fata libelli — vagyis az olvasó tetszésétől függ a könyvek sorsa.- H. I. Kiosztották a dijakat Véget ért a 22, miskolci tv-fesztivá! A Rónai Sándor művelődési központban tegnap este tartott díjkiosztó ünnepséggel befejeződött a 22. miskolci tv-fesztivál, amelyen az elmúlt két évben készült legjobb dokumen- tumfilmek és riportok közül mintegy hatvan alkotást láthatott a közoBség. Az egyhetes versenyprogram öt kategóriában zajlott; tv-ri- • portokait, portrékat, dokumentum-, híradó, és ismeretterjesztő filmeket mutattak be. A fesztivál során a megye több településén közönségtalálkozókat, szakmai vitákat és ankétokat rendeztek. Műemlék-könyvtár Sopronban Hazánkban két helyen: Sopronban és Miskolcon található műszaki és természettudományos múzeumi könyvtár. Most Sopronban ez a páratlan értékű nemzeti kincs az Erdészeti és Faipari Egy ekem modern épületének egyik helyiségében kapott helyet. A műemlék-könyvtár gyűjteménye a XVI. század elejétől napjainkig szemléltetően mutatja a tudós generációk gyűjtő, fenntartó, fejlesztő munkáját. Az alumínium borítású, elegáns épületben százhetvenezer könyv és jegyzet található A folyóiratolvasó, ahová a világ minden részéből érkezik erdészeti és faipari könyv A múzeumkönyvtár egyik legrégibb kötete, amelyet lilében adtak ki (MTI-fotó — Matusz Károly felv. — KS) 900 ÉVES FONYÓDON Éjszaka a tó partján A szép május végi éjszaka valamennyi „kellékét" nem tudjuk előteremteni Olvasóink számára május 22-én, szombaton, amikor a helyiekkel együtt munkálkodva „Somogyi Néplap a 900 éves Fonyódon* címmel ^rendezünk eseménysorozatot. De megígérjük: nem unatkozhat az, aki ott lesz velünk. Még választhat is a programok közül. 20.30-kor ugyanis népi műsorral, vidámsággal tarkított tábortűz tesz a várromnál — feltehetően a tűzoltóság és piromá- niás ifjú munkatársunk személyes részvételével. Ezzel egyidőben — az ötletbörze és a sajtótombola sorsolása utam — 3.30-kor indul útjára a balatoni komp. A MAHART Balatoni Üzletigazgatósága' ugyanis ezzel járul hozzá egesz napos programunk sikeréhez. S hogy a „Táncház a kompon” című, másfél órás hajóút (amelyre mindössze 5 forintos belépőt kell fizetni) milyen élményekét rejteget, arról valójába* a tó vizén győződhetnek meg. Annyit mégis elárulunk — i már a név is sokat mond: Cstkvár József koreográfus lesz » „ceremóniamester"; ő gondoskodik arról, hogy ne csak a népi együttesek tagjai, hanem a közönség is táncra perdüljön, dalra fakadjon. S akik netán tartanak a „magyar-tengeri'' betegségtől, azok számára már 21 órakor megkezdődik a színes, hangulatos sajtóbál a Deltában, ahová természetesen a visszatérő komp utasait ,ts várjuk. Kedvezményes, mindössze 30 forintos belépőt szabtak meg a házigazdák. Jó lesz készülni erre az eseményre, bár a varrónőket már nem érdemes zaklatni. Tudjuk, hogy „nem a ruha teszi az embert”, ezért az öltözéktől teljesen független a végső eredmény, nevezetesen az, hogy ki tesz „A SOMOGYI NÉPLAP SZÉPE”. (Üjságírók nem pályázhatnak, mert ők szépek lehetnek ugyan, de...) A győztes nemcsak szalagot, hanem díszes serleget is kap a virágcsokor mellé. Senki sem mondhatja, hogy későn szóltunk. Bizonyára sokan találkoztak már műsort ajánló plakátjainkkal is. Fonyódi barátaink ígérték: oz üdülőhely központjában is lesz eligazító tábla, amelyről ki-ki választhat az érdeklődésének leginkább megfelelő események közüL Ígértük, hogy nem kell sokat gyalogolni! Nos hát a 13. sz. Volán a szokásos egy helyi járattal szemben kettőt állít csatasorba ezen a napon, A vasútállomás elől mmden program előtt tizenöt perccel autóbusz indul majd a „tettek színhelyére“, es gondoskodnak arról is, hogy mihelyt vége egy rendezvénynek, onnan könnyűszerrel — a már lerobbantott vasútállomás érintésével — a szokásos „honoráriumért” el lehessen jutni a másikra. Hisszük, hogy mindent gondosan előkészítettünk. A természetfelelőst azonban „elfelejtettük” felkeresni. Ezért ha netán — igyekezetünk ellenére is — esős volna az idő, a szabadtéri rendezvények helyszínéül s sportcsarnokot . választottuk. Tábortüzet ugyan nem gyújt- hatúnk az „arénában”, de a sportrendezvények és a szabadtéri színpadra tervezett előadások jó otthonra lelnek ott. Kérjük Hát Olvasóinkat: készüljenek. A világért se tervezzenek más programot május 22-re, szombatra. Önöké tesz a 900 éves Fonyód. Ne utasítsák vissza szíves meghívásunkat... PROFILTISZTÍTÁS — Meg kell ereznünk az új idők szelét! . Ezzel a buzdító mondattal nyitotta meg Lus Taksony, a Tedd Ide Tedd Oda Ü(jy- iratkészítő és Szolgáltató Szövetkezet elnöke a vezetőségi megbeszélést. Munkatársai egyből fölnéztek rá, mert azt hitték, hogy a forradalmi gondolatot nagybecsű főnökük eszelte ki. Ö meg nem, mondta, hogy aznap reggel olvasta az újság vezércikkében. Reny Herbert elnökhelyettes — aki szintén olvasott már egyszer újságot — rögtön ráérzett, hogy elnöke mit is pedzeget, tehát hozzátette: — Vállalkozókedvre van szükség! Ezen gondolkodtak egy kicsit, és amikor a huzat becsapta az ablakot, fölébredtek a bóbiskolásból. Ügyet Lenke főkönyvelő kissé bizonytalankodva kezdett beszélni, mert nem tudta, átaludt-e egy fölszó- lalást, vagy nem: — Csatlakozom az előttem szólókhoz. Vitorlába kell fogni a vállalkozások fuvallatát. Különben... — Mi lesz különben? Ahhoz előbb a szövetség egyetértési jogát kell gyakorolnunk! — tette le a voksol Bóloga Tódor KISZ-titkár, aki semmit sem értett, de azt sohasem hagyta szó nélkül. — Különben az lesz, hogy jövőre a tagoknak veszteségrészesedést kell befizeti niük — tréfálkozott Keb Elvira szakszervezeti titkár, akinek elnézték az ilyesmit (is), mert lefegyverzöen tudott mosolyogni. Této Vazul, a főmérnök nem bírta tovább, és föltette a nagy kérdést: — Talán bizony, ha véletlenül jól érteném, csak nem arra gondol az elnök elvtárs, hogy? — De igen, arra. Baj van ugyanis. Profilunkba kon- kurrens kisvállalkozás vág bele a népgazdasági céloknak megfelelően. Ezt pedig nem nézhetjük ölhetett gondolkodásmóddal. — De szépen mondta! — sikkantott boldogan Bu Tamara, a jegyzőkönyvet vezető titkárnő, az elnök pedig kegyes mosollyal nyugtázta lelkesedését, és igy folytatta: — Nem kell nekem személyi kultusz Tamarácska! Nem dicséretet várok, ötletek megalkotását kell folyamatba helyezni tanácskozásunkon. — Merj kelt akiact&hpogm őket! — mondta mérgesem Reny Herbert. — Szólni kefl mz elvtársaknak oda fönt,, hogy ne kapjanak engedélyt — derült föl Bóloga Tódor. — Ez nem megy — teí- tötte le a remek élcek miatt forrósodó hangulatot az elnök. — Már megkapták. Nekünk kell valami újat csinálni. Nőfa Lóránt a szolgáltató ágazat vezetője kaján mosollyal rávágta: — Én tudnék egy jövedelmező kiegészítő szolgáltató tevékenységet! — Ne ízléstelenkedjimk most, kartársak — torkollta le Mara Diána az ügy- iratkészítök főnöke ágazat- vezetö-társát. — Ne izlés- telenkedjünk. Azt hiszem, én már tudom a megoldást. — Halljuk, halljuk! — örvendezett Lus Taksony, aki örült, hogy megszabadulhat az emésztő gondolatoktól, — Szolgáltatni akar az a konkurrencia? Ez az első kérdés. — Azt, azt, kedves Diácska — mondta szomorúan az elnök. — Akkor kezünkben az adu! Nem újat kell csinálni! Megszüntetjük még az egyik régi tevékenységet is, és maradunk Ügyiratkészitő Szövetkezet. Sőt kisszövetkezet! Úgyis majdnem mindenki kilépett már, mert az Aktagyártó Vállalat jobban fizet. Ha átalakulunk kisszövetkezetté, meg is dicsérnek, hogy milyen merészen újítottunk, és még profil- tisztítást is végeztünk. — Megint a mi rovásunkra akar előremenni! — dühöngött Nóta Lóránt. — Megint! Nem mondaná meg, hogy velem mi lesz? — Átképzi magát! Újabb jó pont. Rugalmas emberek vannak nálunk! Tudjuk majd használni. Lesz ügyirat ága- zatvezető-helyettes és megkapja az eddigi fizetését — replikázott Mara Diána. — Nos, hogy előrehaladt az idő, fejezzük be a tárgyalást — szólalt meg hirtelen az elnök, mert már nem akart odafigyelni. — A részleteket majd kidolgozzuk elvtársak, az alapötlet jó. És mindenki elégedetten bólogatott. Húr Ráhel, a Helyi Újság szerényen jelenlevő lelkes tudósítója pedig már fogalmazgatta magában az elkészítendő tudósítás címét,: Forradalmasítják az ügyiratkészitést; Üj szelek egy bátor szövetkezetnél! Luthár Péter SOMOGYI tJÉPLAP
