Somogyi Néplap, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-16 / 113. szám

\ Brancsok és közösségek MOZI HÁZ Olyan, mint egy gyönyörű nö Derűs, szórakoztató foglala­tosság a böngészés egy-egy múzeumi vagy kiállítási ven­dégkönyv lapjaiban. A sok hasonló és azonos vélemény után fel-feltűnik egy merő­ben ellentétes tartalmú is. Nemritkán valóságos írásbeli Vita alakul ki a vendégköny­vek lapjain. A Mozimúzeum piros vendégkönyvében nincs vita: a bejegyzők egyöntetűen dicsérik ,a látottakat. Csak a dicséret nyelve változik ma­gyarról németre, franciára, vagy lengyelre. „Micsoda nagyszerű és merész ötlet volt Kaposvárott mozimúzeu­mot alapítani!” — jegyezte be egy nürnbergi ' látogató. Elismerően szólnak a bécsi, kuvaiti, szovjet, francia és lengyel delegációk nyilatko­zatai is. Két königsfeldi ven­dég a kiállítás nemzetközi át­tekintését dicséri. A sűrűn teleírt lapokon egy kaposvári tanár szépen „fa­ragott” betűi ragadnak meg: „Olyan ez a kis múzeum, mint egy gyönyörű nő, aki véletlenül nagyon okos is. Vi­gyázni kell, pártában ne ma­radjon !” Ez az okos és előrelá­tó figyelmeztetés nem fölösle­ges, ugyanis a tapasztalatok szerint a múzeum látogatottsá­ga nem a várt mértékű, sem az iskolák, sem az intézmé­nyek nem keresték fel kellő számban, de a városunkba látogató turista csoportokat sem irányítják eléggé a mú­zeum megtekintésére. Pedig a mi mozimúzeumunk hazánk­ban egyedülálló és a népi de­mokráciák sorában is csak Prágában akad versenytársa. A vendégkönyv lapjain a feljegyzések egész sora tanús­kodik arról, hogy a technikai kiállítás különösen a fiatalok, tetszését nyerte meg. Igazán nem tudtam, mosolyogjak vágj* szomorkodjam-e egy he­lyesírási ismeretekből nem valami gazdagon felfegyver­zett tanuló véleménynyilvá­nításán: „Nagyon tecet... Egész jó cucot szettek össze.” A látottakban senki sem csalódik. A múzeum bábája és fenntartója a Somogy me­gyei Moziüzemi Vállalat, kü­lönösen néhány lelkes, meg­szállott munkatársa rendkí­vül szívós kutató-1 és szerve­zőmunkával gyűjtötte össze az ország területéről az érté­kes mozitechnikai anyagot a kezdettől napjainkig, és a gyűjtést megszakítás nélkül folytatják. Ma a múzeum már olyan gazdag gyűjteménnyel rendelkezik, hogy raktározási tér hiányában gondot okoz a tárolása. Már most sürgősnek látszik a bővítés. Szerencsére van is rá lehetőség, meg is kapták az illetékesek ígére­tét. A mozitechnikai kiállítás, a plakátgyűjtemény és az adattár készséggel fogadja az érdeklődőket. A vidékről Ka­posvárra kiránduló iskolák­nak a tárlat bemutatásán kí­vül díjmentesen vetítenek filmtörténeti alkotásokat A tárlatlátogatás „melléklete”: A film őskora, A film szüle­tése és az 50 éves a magyar film című dokumentumsoro­zat. Az intézmény keretében működik városunk legcsalá- diasabb hangulatú mozija. Mindig tiszta, vonzó néző­terén fiatalok és idősek egy­Szabadköművesság Magyarországon A magyarországi szabadkőművesség történetét dokumentáló, páratlan gyűjtemény került a Magyar Nemzeti Múzeum bir­tokába. A mintegy 1500 jelvényt, iratot, könyvet, metszetet, üvegpoharakat, fényképeket, textilt tartalmazó történelmi tárgygyűjteményt most dolgozzák lel a múzeum szakem­berei. Képünkön: Arzél Eszter muzeológus a szabadkőműves gyűléseken viselt bőrkötényekről méretet vesz. Dokumentumok a szülőföldről Példamutató orvos elődök íA m* loBtrSrik kClytee- — er. tez a szólás, amelynek hafjat&n (nem tudom, kj ho­gyan van velői e sorok író­jának azdnte kmvüilk a bics­ka a zsebében. Mivel több­nyire olyan esetben idézik a szóhanforgó mondást, amikor valakinek kisebb-na- gyobb ballépését, a társadal­mi élet normáit sértő maga­tartását igyekeznek leplez­ni. Ha a7, illető falunkbéli metán szegről-végről a ro­konsághoz tartozik), vagy ugyanaz a szakmánk, be­osztásunk, hasonló sorból származik velünk, azonos korosztályú, egyeznek ne­veltetésünk körülményei, azonos az iskolai végzettsé­günk, ugyanabba a társa­ságba járunk, esetleg egy műhelyben dolgozunk, akkor neki — ellentétben mások­kal — többet megengedünk. Hajlamunk van rá, hogy el­nézzük a szűkebb közösség­be tartozók tisztessegtelen viselkedését mások rovásá­ra. ha ez nem minket, az egyazon ..brancsba” tartózó- két károsítja. A kirekesztett szemetes esete A szociológiai tudomány művelői ezt a jelenséget úgy magyarázzák, hogy mindenütt, ahol emberek élnek — lakó- és munka­helyeken, iskolában és tár­sasutazáson — láthatatlan, de nagyon is valóságos kor­látokkal körülkerítve cso­portok szerveződnek. Egy- egy ilyen mim közösség tag­jai szorosan összetartoznak, s szigorúan kirekesztik a kí­vülállókat. Közhely például, de, gyakorlati igazság, hogy érdemes a főnök „jóembe­reinek" körébe tartozni. Mert akár forgácsoló szak­munkás. varrónő, vendéglá­tóipart felszolgáló, nyomdai bera könö vagy kórházi osz­tályos orvos az ember, ko­rántsem közömbös, hogy ho­l'd osztják be. liehet „haj- tós”. viszonylag jó keresetet eredményező „nagyoláson”, vagy a dvékást megizzasztó «zaporátlan. éppen ezért nem elegge kifizetődő precíziós munkadarabon dolgozni. Az egyik gépen könnyű mun­kával 1« sok a kereset, a másikon — mert gyakran el romák, régimódi, gyen­gébb minőségű anyaggal üzemel és így tovább —, ha az ember megszakad, akkor sem jut egyről kettőre. A felszolgálók olykor szíveseb­ben választják az alacsony besorolású „késdobálókat”, mint az. elegáns vendéglátó- helyeket mert ahol sok a beszeszelt vendég ott jócs­kán csordogál a borravaló ia. Ez ögyben a fantázia túl­tesz a valóságos életen. Egy ízben a város tisztántartá­Példamutató orvos elődök „léptek” elém a minap. A Somogy megyei Levéltár és a megyei pedagógiai intézet közösen jelentette meg a Somogy jeles orvosai című kiadványt. Abba a sorozatba tartozik, amely a levél-tár közművelődési tevékenysé­gét fémjelzi. A sorozat ■ ti­zenötödik kiadványát dr. Bodosi Mihály és dr. Franki József írta módszertani se­gédanyagként. Mi célból? Az orvosok életrajzából kitűnik. hogy nemcsak kiváló szakemberek voltak, hanem a közéletben is megállták helyüket. Pél­dát mutattak a szülőföld és a haza szeretetében. min­denkor vállalták a harcot a maradisóggal szemben. Éle­tük nemcsak a tanulóifjúság számára lehet példa, hanem mindazoknak, akik az orvo­si pályát választják majd élethivatásul — írják a szerzők bevezetőül. összecsengő mondatok ezek napjaink igényével. Azzal, hogy a szakemberekre óriá­si felelősség hárul a közéle- tiségben is. Nagyon szép példákat mutatnak be a szerzők a somogyi orvos tár* ■óért felelős váTlalet me vény beosztású dolgozója keresett fel. Azt panaszol­ta, hogy valmilyen rejtélyes oknál fogva — vagy inkább, mert íjincs megfelelő he­lyen „jóembere” — öt min­den jóból kirekesztik. Kér­deztem: Hogyan ? Ügy — válaszolta —, hogy míg má­sok olyan utcákat kapnak munkaterületül, ahol kizá­rólag gépkocsik közleked­nek, s jómódúak a lakók, addig neki csupa olyan kül­telki utca jut, ahol még gyakoriak a lófogatú stráfkocsik (ezek maradan­dó következményeivel), s nem akad házmester, aki a járda rendben tartása vagy a kukásedény körüli szol­ga latkészség okán némi bor­ravalóban részesítené. Láthatatlan erővonalak Amikor elkezdődött az * folyamat, amit manapság munkahelyi átcsoportosítás­nak nevezünk, s a piaci igé­nyek változása okozta gya­kori termékváltással ma­gyarázunk, csaknem csődbe került az egyik nagyvárosi vállalat üzemegysége. A környékbeli kisüzemekből irányították át dolgozókat a betöltetlen városi munka­helyekre. ám az itteni szak­társak bizalmatlanul, min­den segítségtől elzárkózva fogadták a „falusiakat”. Hosszadalmas rábeszéléssel, a vezetőség és a mozgalmi testületek embereket győz­ködő agitáeiója után sike­rült úgy — ahogy tompítani a törzsgárda és az újonnan, jöttek közötti ellentéteket. Hogy mennyire károsan be­folyásolja a munkahelyi légkör efféle romlása a tel­jesítményeket, azt mondani se keLl. A klikkek harca persze korántsem a fizikai munka­helyen dolgozókat jellem­zi leginkább. Éppen fordít­va. Ott a legveszélyesebb, a legélesebb az eltérő érdek­csoportok háborúskodása, ahol kilóra, darabra aligha mérhe­tő szellemi tevékenység fo­lyik. Nem titok, hogy a ku­tató vagy oktatási intézetek, az egészségügyi vagy műve­lődésügyi intézmények há­za táján olykor sok ember életét keseríti az intrika. Az érdekkörök láthatat­lan de nagyon is érezhető erővonaladnak hatása néha furcsaságokat produkál, s éppen annak kedvez, aki — valamely véletlen folytán — kimaradt a „tojásból”. Sü- völvény újságíró korában e cikk szerzője akkori munka­helyén váratlan előléptetés­ben részesült. Kisíőnöknek nevezték ki, s eleinte — gyermeteg módon — érté­kes tulajdonságai korai fel­ismerésének vélte a sikert. sadalom tizennyolcadik és tizenkilencedik századi tör­ténetéből. S ne gondolja az olvasó, hogy csak a távoli századokban fedeztek föl példaképeket — hiányolnánk is. ha így lenne —, a kiad­vány bevezetőjéből megtud­tuk: a huszadik század lesz a kiadvány folytatása. Őrzök egy hasonló füzetet 1973-ból: dr. Franki József tanulmányát abban az idő­ben a megyei kórház adta ki, s témájában rokon a ki­lenc évvel későbbivel. Csak­hogy a kórházi füzet nem szolgálhatta azt a célt, amit az újnak szántak a kiadók. A bemutatott orvosok száma csaknem megkétszereződött a szerző páros együttműkö­dése során, s valóban élőén jelenítik meg a somogyi or­vospanteon alakjait. Nyil­vánvaló pedagógiai szándék vezette őket. A tizenöt, a ti­zennyolcadik és a tizenkilen­cedik századi orvosok mun­Holott egészen más volt az indíték. Mivel a nagyíőnök és a helyettese ádáz harcot vívott, hogy melyikük „em­bere” kerüljön egy megüre­sedett posztra: s lévén ki­egyenlítettek az erőviszo­nyok, kompromisszumot kö­töttek. Hogy egyikük tábora se gyengüljön vágj' erősöd­jön. a status quo érdekében, úgy döntöttek: kineveznek egy olyan semleges egyen t, nemrég jött újfiút, aki se ide, se oda nem tartozik, se nem oszt, se nem szoroz. Az új kibontakozása Az igazságnak tartozom azzal, hogy a világért se hagyjam ki: léteznek olyan kisközösségek, amelyekbe noha nehéz bekerülni, s jól jár, akit befogadnak, a kol­lektíva tevékenysége még­sem keresztezi, hanem ép­pen hogy előbbre viszi tár­sadalmi céljaink elérését. Erre akkor döbbentem rá, amikor egyik dunántúli ne­ves építőipari vállalat álla­mi díjas brigádjával volt alkalmam megismerkedni. A munkatársak előtt őszinte becsülete, rangja volt az itt dolgozóknak. Egy fiatal kő­műves elárulta: egyetlen vágya, hogy egyszer majd ő is ennek a brigádnak a tag­ja lehessen. Igaz, hogy min­den munkából ők kapják a legnehezebbet, szakmailag és emberi tulajdonáguk te­kintetében csak a legkivá­lóbbak állják a sarat közöt­tük. Dehát éppen ezért! Hasonlóan nagy megbe­csülés övezte a csillogó szénmezóirői nevezetes vi­dék kormánykitüntetéssel elismert bányász brigádját. Aki itt megállta a helyét, az esetleg nem hat—nyolc, hanem 12—14 ezer forintot vitt haza havonta. Persze nem mások rovására. S nem kizárólag a fizetési borítók vastagsága, hanem a társa­dalmi munkák, az önműve­lés vagy az önzetlen közös­ségi áldozatkészség tekinte­tében is az első sorokban álltak. S míg apáink idején csak hosszú évek után, a mesterek fogásait ellesve hághatott az ifjúmunkás a „segédurak” körébe, addig a példaként felhozott brigádok olykor a legreménytelenebb­nek 'ítélt „nehéz fiúkat” is maguk közé fogadták, mond­ván, vagy megszoknak vagy megszöknek. S többnyire az előbbi kö­vetkezett be, hála a brigád- tagok tapintatos, de kemény pedagógiai módszereinek. Szemünk láttára bontakozik tehát ki egy új, követésre érdemes mai formája a „munkahelyi érdekközös­ségeknek”. V. J. kásságának ' bemutatásával kirajzolódik előttünk Somogy egykori élete: hiteles eszköz lehet akár a történelemtanár kezében is ez a kiadvány, s buzdító a honismerettel fog­lalkozóknak. A legkorábbról ismert ada­tok szerint Somogy első me­gyei orvosát — s akkor az egyetlent — dr. Topó János­nak hívták. 1740. március 14-én a Marcaliban tartott közgyűlésen mutatta be az alispán. Feladata a szegény adózó nép gyógykezelése volt. Őket ingyen kezelte, a megyei adópénztár költségén pedig gyógyszerrel is ellátta. A nemesek a hivatalos díj­szabás szerint fizettek a gyógykezelésért. Topó János diplomáját három pecséttel igazolta: Páduában tanult, a kor leghíresebb egyetemén, illetve Velencében, és egy német városban is elismer­ték tudását. A kor tele volt különböző népbetegségek­kel. Ezekkel kellett fölven­niük a harcot a somogyi or­vosoknak is. ■ Ifj. Gömöry Dávid a vérhasjárvánv meg­akadályozása mellett első­ként foglalkozott fürdőterá­piával. Csokonai Vitéz Mihály so­mogyi barangolásának egyik állomása volt Hetíreheíy: ott gyógykezelte a költőt dr. Varga István, aki nemcsak a patikaszerek birodalmában volt jártas, hanem az iroda­lomban is. „Stephanus Var­ga” 1800-ban megrendelte Csokonai poétái munkáit... Dr. Babócsay is foglalko­zott a hévízi meleg forrá­sokkal, azok gyógyászati al­kalmazásával. Emellett kora kiemelkedő műveltségű or­vosa. volt. Voltaire és Rous­seau nagy hatással volt rá; kéziratban maradt fenn „Ka­nizsa privilegizált története” című munkája. Dr. Csorba József tevékenységéhez fű­ződik a megyei kórház föl­építésé, .a megye első és egyik legfontosabb heiytor-. téneti forrásának publiká­lása. Wehle Ferdinand Ala­jos alapította az első somo­gyi . orvosi könyvtárt. Közülük dr. Fodor József­nek van csak szobra; az ő tevékenysége a népegészség­ügy fejlesztésében nyilvánult meg. A fürdőgyógyászat első hazai tanára a Böhönyén született dr. Pethe Zsigmond volt, a Balaton vidékén kezdte fürdőorvosi tevékeny­ségét a szabadságharc ka­landos életű orvosa. A sze­mészet nagy egyéniségei kö­zött tartják számon a so­mogyi származású dr. Sik- lóssy Gyulát: dr. Tóth Imre Ságvárról Selmecbányára ke­rült és ott a bányaművelés biztonsági követelményeiért harcolt. Dr. Eröss Gyula ve­tette föl az elsők között az elhagyott gyerekek ügyének fölkarolását, öt — mai szó­val — a családvédelem úttö­rőiéként tarthatjuk nyilván. Dr. Szigeti Gyula János a megyei kórház korszerűsíté­sét, bővítését vállalta orvosi munkássága mellett. Megannyi példakép. A hi­vatás és közéletiség össze­tartozásának sosem feledhető élharcosai. R. B. aránt megtalálják szórako­zásukat. Az ifjúsági film­klubok vetítéseit avatott előadók általános esztétikai és filmesztétikai előadásai teszik maradandóbba. A kö­zelmúltban a nyugdíjasok részére szervezett a mozi­múzeum kedvezményes áru klubelöadásokat. Rendszeres látogatói a gyermekfilmve- títéseknek az óvodások, a Kisfaludy és a Krénusz Já­nos Általános Iskola tanu­lói. A mindössze 107 ülőhelyes mozi nem hangoskodhat a reklámmal. Aki egyszer már élvezte a kitűnő minő­ségű vetítést, a személyzet figyelmességét és udvarias­ságát', a családias hangula­tot, az gyakran visszatér. Máris kialakult a törzskö­zönség A múlt év áprilisában megnyílt mozimúzeumban 1982. március végéig 387 filmet vetítettek, az 591 előadást 45 080 néző tekin­tette meg. A legnagyobb si­kerű előadásként a Mephis- tót könyvelték el. A nálunk rendezett magyarországi ős­bemutatón Szabó István, a film azóta Oscar-díjat nyert, világhírűvé nőtt rendezője is részt vett. A Somogy megyei Mor.i- üzem Vállalat és a Mozimú­zeum társadalmi vezetősége a kiállítások és a klubelö- adások látogatottságának bővítésén munkálkodik, kü­lönösen a tanulóifjúság kö­rében tervezi az intézmény népszerűsítését. Ehhez út­baigazításul szolgálhat Var­ga Csabának, a gépészeti szakközépiskola tanulójának véleménye: „Ha érdekes fil­met sejtek a műsorban, ak­kor szoros elfoglaltságom ellenére is szívesen jövök a Mozámúzeumba.” Ludván Zsolt, a Táncsics Mihály Gimnázium tanulója sze­rint az ifjúsági sorozatok összeállítása , jól sikerült, a fiatalság szívesen látogatta. „Hát nem nagyszerű dolog látni azokat a filmeket, amelyeket szüléink láthat­tak ifjúságuk idején, és mi csak filmtörténeti könyvek­ből ismerhetünk ?! A múzeum fejlődőképes. Ha sikerül bővítése, akkor a Pannónia Filmstúdió át­adja Az animációs film tör­ténete című mozitechnikai kiállítás anyagát, és helyet adhatunk a Magyar filmtör­téneti kiállításnak is. Szabó István emléksorait idézem: „Nagy öröm látni ezt a szép múzeumot, mert azt bizonyítja, hogy vannak, akik szeretik és fontosnak tartják a mozit., és tesznek is érte. Példamutató ez a Mocoiház, tudatosan Ház, nem csak múzeum. Bár más város és Budapest is rendelkezne vele!” K. B. Pedagógiai tanácskozás Pécsett Idén hazánkban rendezik meg a szocialista országok pedagógiai folyóiratai fő­szerkesztőinek nemzetközt tanácskozását. Az ezúttal ötödízben sorra kerülő tudo­mányos eszmecserének má­jus 18 és 21. között Pécs ad otthont. A tanácskozásra Bulgáriá­ból, Csehszlovákiából, Ku­bából, Lengyelországból, az NDK-ból, Romániából és a Szovjetunióból várnak ven­dégeket. A magyar résztve­vőkkel együtt 13 i folyóirat vezetői konzultálnak a pe­dagógia időszerű kérdései­ről. Elsősorban azt vitatják meg, hogy a neveléstudo­mány legújabb eredményeit, a kutatások tapasztalatéit hogyan lehet mind gyorsab­ban és szélesebb körben al­kalmazni az iskolai oktatás gyakorlatában.

Next

/
Thumbnails
Contents