Somogyi Néplap, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-14 / 86. szám

Négy Iáhon álló fejlesztés l*as&an feledésbe merül, hogy a mernyei tsz koráb­bam többször is a borulás ha tárán volt. Az egyensúly megszilárdításának fontos előnye, aogv gazdasági part­nereikkel már nem ..szegény rokonként" kell tárgyalniuk, a különféle szakmai tanács­kozásokon szakembereik mar nem érzik hátuk mögött az elnéző félmosoíyt. . . Hátrá­nya viszont, hogy a külön­féle támogatásokról döntő megyei szervek úgy'vélik, „a megerősödött mernyei tsz” már nélkülözheti a segítsé­get. A gazdaság a múlt évet 8 milliós nyereséggel zárta, s ebből fejlesztésre 3 milliót tudott. félretenni. Könnyű belátni, hogy ez az összeg a szinten tartáshoz is kevés, nemhogy a fejlesztésihez. Támogatás híján két éve húzódik a régóta tervezett meliorációs beruházás meg­kezdése. Az összesen 30 mil­liót igénylő négyéves prog­ram 4000 hektárnyi terület víz- és tereprendezését olda­ná meg, jelentősen javítva a tsz természeti adottságait. A munka csúszása nem csu­pán a memyeieknek okoz gondot, hanem északi és déli szomszédaiknak is- Az ott mar Lezajlott melioráció eredményeit lassanként tönk­reteszi a közbülső rendezet­len sáv. A terveit évek óta készen állnak,: talán idén megkezdődhet a természet- átalakító munka, elsőként a polányi és a sonoogy geszti határban... Az évekig tetemes veszte­séget ekozó, alapjaiban elhi­Visszavonták „engedélyét” Az állattenyésztés több új, korszerű fajtát vett közter- mesztésbe az elmúlt évek­ben. Az országos Mező- gazdasági Fajtaminősítő In­tézet — amely rendszeresen figyelemmel kíséri az állat­fajok, fajták teljesítményét — széles körű vizsgálatai azon ban bebizonyították: néhány nagyhírű állatfajta ideje lejárt. A döntés nemcsak a mennyiségi , teljesítmények alapján született. Ezek ugyanis gyakran még min-' dig megfelelnek a kor kö­vetelményeinek, ám egye­bek között a takarmány­hasznosítás és az állati szervezet energiaforgalma alakul kedvezőtlenebbül az új fajtákhoz képest, s vé- gülis emiatt döntöttek így. Visszavonták a sokáig nagyhírű cornvaU sértés „engedélyokiratát” és ugyanígy járt az övessertés is. Egész sor • juhfa jta is „veszteséglistára” került, egyebek között például a sokáig gyapjútermeléséről híres aszkániai meriinófajta, amely hozzájárult a hazánk­ban honos fajták gyajüho- zamának fokozásához. bázott konstrukciójú mer- nyeszentmiklósi sertéstelep­től sikerült a tsz-nek „meg­válnia”. Megmaradt a négy községben, hat helyen szét­szórt korszerűtlen tehené­szet. Látszólag ennek az alá­zatnak a fölszámolásával a tsz újabb gondtól szabadul­na. Nyilvánvaló azonban, hogy mezőgazdaság nagy­üzem nem élhet meg állatte­nyésztés nélkül: féloldalassá válna a gazdálkodás, s töré­kennyé az egyensúly. Az is igaz, hogy jelenlegi körülményei között nem le­het képes sokkal többre ez az ágazat. Tavaly csaknem 32 százalékkal növelték a tej termelési átlagot, az idén , újabb 30 százalékos ered­ményjavulást terveznek, ■ várhatóan elérik a tehenen­ként 3400 litert. Az istál­lóik egy résziéből máig is vékákban cipelik ki a trá­gyát, a szalmabehordás esz­köze a vasvilla. Ilyen terme­lési szinten nem tartható to­vább ez a „technológia”.-# ■ Ezért döntöttek egy új beruházás megkezdése mel­lett. Készen állnak a tervek, elkészült a tereprendezés is, és április elején az építőbri­gád hozzálátott a matild­pusztai új, 520 férőhelyes te­henészeti telep alapozásához. Három éve 1450 hektár kukorica és 900 hektár kalá­szos volt a gazdaságban. Az­óta a természeti adottságok­hoz való aikaimazködás s meg inkább a közgazdasagi szabályozók hatására meg­fordult az arány. Ezt egy ki­csit sajnálják, mert mint az elnök mondta, kukoricát ter­melni Ärar megtanultak. Évek óta 6 tormát meghala­dó hektáronkénti hozamokat érnek el ott, ahol korábban fele ennyi is „rekordnak” számított. Búzából csak egy­szer sikerült meghaladniuk a 4 tonnás szintet. Szeren­csére van még olyan nö­vény, amelyet a mernyei szakemberek biztonsággal és magas fokon termelnek. A_ napraforgóból tavaly is 2,2 tonnás eredményi értek el. Abban nincs semmi meg­lepő, hogy a gazdaság egy éve — az alaptevékenység nyereségét kiegészítő cipő­felsőrész-gyártó melléküzem­ágat hozott létre. Legalább­is szokatlan visaomt a mer- nyeiek másik új „mellékte­vékenysége”. 1978-ban és 79-ben nem Jött új fiatal dolgozó a tsz­be... Akkor született az el­ső pillantásra meghökkentő ötlet: vásároljon a tsz lovat, lehetőséget adva a helyi ál­talános iskola nebulóinak a lovaglásra. így talán vonza­lom ebied bennük az állatok iránit, s megismerik egy ki- , csit a mezőgazdaságot is. Egy évvel később a tsz- nek már három ifjú ösztön­díjasa volt, s négy a lova­kat szenvedélyesen szerető fiatal szakembert is sikerült „elcsábítaniuk”. Ma a megyei lovas szak­emberek szerint is ígéretes fél vér törzstenyészet van ki­alakulóban, s nem lebecsü­lendők a területi versenye­ken a mernyei fiatalok által elért sporteredmények sem. A „mini ágazat” létreho- . zását már ez is igazolná, csakhogy a tsz vezetői fo­rintokban is jobban kamato­zó terveket szőnek. A Volán Utazási Irodával társulva a somogygeszti kastély környé­kén megteremtik a lovastu- rizsmts föltételeit. Az idén nyáron készül el az új díj­ugrató pálya, s rövidesen megkezdődik a kastély föl- újítása is. Íme. egyetlen mosolyogta- tó ötletből így válik figye­lemre méltó kezdeményezés. Birá Ferenc Befejeződtek az újítói tanácskozások Május 15-én kér* sor Budapesten, az Építők Szakszervezet* székhazá­nak kongresszusi termében az újítók és feltalálók V. országos tanácskozására. Február közepétől március végéig vállalati tanácskozá­sok zajlottak szerte az or­szágban: az újítók, feltalá­lók. továbbá az újítások el­bírálását. a találmányok hasznosítását végző gazda­sági és műszaki vezetők, újítási ügyintézők és társa­dalmi aktivisták cseréltek ki véleményűket. vettek részit alkotó vitában. — Ha eddig is ilyen szen­vedélyesen. célratörően fog­lalkoztak. volna az újítások­kal s a munkahelyeken, mint ahogyan most, a tanácsko­zásokon tették a viták részt­vevői, akkor a mozgalom jóval előbbre tartana, ép­pen ezért az országos ta­nácskozás összehívása igen­csak időszerű volt — mond­ta a somogyi tapasztala­tokra utalva Kerekesné Györkös Katalin, az SZMT közgazdasági és szociálpoli­19 milliós terv Sokrétű munkát végez a tabi költségvetési üzem Az 1960-as évek végétől — az ipartelepítés, a tele- püiesíejiesztés es a körzete­sítés hatására — a Tabi Nagyközségi Közös Tanács költségvetési üzemének is több feladatot kell ellátnia. Mindenekelőtt a székhelyen e» a társközségekben kijelölt munkákat végzi: a felújítá­sokat, karbantartásokat, az üj építéseket, s ki kell elé­gíteni a kommunális igénye­ket. E tevékenység sokrétű­ségét jelzi, hogy tavaly 170 munkahelyen dolgoztak ... Létszámuk ugyan három szakemberrel csökkent a múlt évben, ennek ellenére százöt százalékra teljesítet­ték az 1981. évi tervet, s ez 1,3 'millió forint nyereséget jelentett. Az eredményt jobb szervezéssel, a gépek gazda­ságosabb kihasználásával ér­ték el. — Milyen jelentősebb munkákat végeztek? — Tavalyi feladataink kö­zül kiemelkedett a tahi álta­lános iskola konyhájának és ettermenek építésé, a so- mogymeggjesi könyvtár ki­alakítása, a Szabadság es az Óvoda utca szilárd bur­kolattal való ellátása, 24 ta­nácsi lakás felújítása, illet­ve ebben a társközségben az LSZV tabi kempingcikkgyá- ra konfekcióüzemének építé­se — mondta Kurucz István üzemvezető. — Melyek az év legfonto­sabb feladatai? — A tanács idei tervünket tizenkiilencinilito forintban határozta meg. Munkáink közül kiemelkedik a Petőfi és a Jókai utca áltál határolt területen épülő — öt rész­ből álló — hatvans zemeiyes bölcsőde kivitelezése (átadá­si határideje november 30). Ez a beruházás mintegy tíz­millió forintba kerül. Meg­kezdjük egy tizenkét-kocsiál- lásos autóbusz-indító és fo­gadó állomás mélyépítési munkáit; itt a csatornázás mellett csaknem kéteaser utat építe­ni. A tavaly átadott százkét lakásnál befejeztük az ut és a járda építését, az általá­nos iskolánál betontámfalat húzunk, illetve tovább bő­vítjük a szennyvízcsatoma- halózatot. Az iskolák és közintéané­ny'ek felújítási es karbantar- lasa munkainak elvégzése mellett' Tabon befejezik a Rákóczi ut kövezését, Ba- bonymegyeren es Somogy­in eggy esen a gázcseretelep­hez építenék utat. A tervek szerint csaknem kétmillió forint értékű kommunális feladatokat is el kell látniuk. Az újonnan kialakított lakó­telepek környékén növelik a zöldterületeket. cserjékkel, fákkal, különféle dísznövé­nyekkel teszik szebbé * kör­nyezetet. — Végeznek-* munkát a lakosság részére is ? — Igen. Főleg asztuk«, szakipari munkát vállalunk. K. í. tikai osztályának munkatár­sa. Megyénkben is befeje­ződtek az újítási tanácsko­zások. Nagy részen képvi­seltette magat az osztály, s az ágazati, iparági megyei bizottságok útján is tájéko­zódtak a rendezvények tar­talmi eredményeiről. — Előfordult, hogy a szakszervezetek megyei bi­zottságai megyei tanács- vb illetékes osztályaival közösen végezték az előké­szítést és a tanácskozások lebonyolítását — mondotta a tapasztalaitokról. — Az egészségügy területén az egészségügyi osztály irá­nyításával került erre sor. Milyen témák kerültek terítékre az újítók összejö­vetelein? A vitában felszó­lalók egyebek mellett a munkaköri kötelességgel, a közreműködők díjazásával, az újítások közreadásával kapcsolatos kérdések felől érdeklődtek. Szóvá tették azt is. hogy helyenként le­becsülik a munkai'édelmi újításokat, s hogy a tényle­ges újítások száma nagyobb, mint amennyit a naplók­ba jegyeznek: jó néhányan nem nyújtják be újítási ja­vaslataikat. mert búróleroti­kus ügyintézéstől tartanak. Panaszolták, hogy a kivi­telezési nehézségek miatt akadozik egy-egy jó ötlet gyakorlati megvalósítása; a munkahelyek az utóbbi időben elhanyagolták az ötletnapokat. A többségében jól előké­szített, tartalmas somogyi tanácskozásokat a májusi országos rendezvény követi. Hatszáz küldött és három­száz meghívott képviseli majd az újítókat és feltalá­lókat. A megyei összejöve­teleken tizenkét somogyi küldöttet választottak az országos tanácskozásra. H L Csonti ragaszkodása N éhány hete szokatlan tartalmú levelet hozott nevem*» a posta. Ötször is elolvastam egymás után. megindí­tó volt. De miért is beszélek róla: inkább megosz­tom önökkel az élményt. Ez áll a levélben szó szerint: „Kedves Szerkesztő Bácsi! Légy szives, keresd meg az én nevelőszüleimet. Ügy hallottam, hogy Órában laknak. Tu­dod, Ács Kocsiséknak hívják őket, Pestről jöttek, és sok tehenük van. Kern tudok elmenni hozzájuk, mert itt is ne­velőszülőknél vagyok..-, nagyon megvernének. Írd meg ne­kik, kéjiek, hogy én, a kis Csontika nagyon szeretném lát­ni őket. És Írjál róluk, légy szives... Tudod, Szerkesztő Bá­csi, olvasom az újságot, látom, hogy mennyi néniről írtok, de őróla, az én Anyukámról sohase. Pedig nekik is sok te­henük van... Nemcsak a tanyáról kellene írni, hanem ró­luk is. Olyan aranyosak voltak ők; a báttya, a nénje, a kis Janika, Apu és Anyu! Róluk írjál nekem. Többet most nem írok, olvasni fogom az újságot. Csókollak: Csontika", Nem tudtam meg a nevét. Nem írt címet, s hogy még nehezebb legyen az eligazodás: a két egyforintos bélyeget nem érintette postai bélyegző. Igen, Csontika, megkeresem őket — érleltem magamban az elhatározást —, de hat ve­led kellene először találkoznom. Hol keresselek? Március közepe táján bekeretezett kis közleményt írtam az újságba „Levél Csontikához!" címmel. Kértem, jelentkezzék, beszél­ni akarok vele, másképp nem tudok segíteni. Talán elke­rülte a figyelmét, talán megijedt a következményektől. Vártam rá, de nem várhattam tovább. Azóta sok mindent tudok róla. Vele nem találkoztam, de „az Anyut?' csak­ugyan megtaláltam Orciban, a Kossuth utca 30. alatti eme­letes ház kertjében. Jókedvű, közvetlen modorú, testes asz- szony; úgy kínált hellyel az ötszobas ház halijában, mintha tegnap látott volna utoljára. Ügy tudom, volt önnek egy kis nevelt gyereke — kezd­tem bizonytalanul a beszélgetést. Elnevette magát: „Egy? Harminchárom összesen! Tizenhat éves koromban mentem férjhez, már akkor fogadtam apróságokat. A harminchá­romból csak egy volt magyar, a többi mind kis cigánygye- rek ... Nem is volt rettenetesebb, mint amikor vissza kel­lett adnom őket hatéves korukban." Elakadt a hangom, ö meg fölpattant, fényképalbumot hozott elő a szomszéd szobából. Csupa kis kreol bőrű apró­ság nézett rám. Tisztán, jólöltözötten, csillogó szemmel, ér­telmesen. Olyan is, aki még alig látszott ki a földből, meg olyan nagy is, aki — látogatóba visszatérve — pólyába csa­vart kislányát tartotta a karján. Egy nagy család története lepett elő az album lapjairól, gyermektörténetek. Többségük hollétéről mar mit sem tud az Anya. Némelyik megláto­gatja, némelyik ír egy lapot, de hogy valamennyien egy életre a szívükbe zárták és sohasem felejtik el, azt éppen Csontika levele bizonyítja. Felolvastam a fiú sorait. Az asszony hangosan fölzo­kogott. „Megvan a drágám? — mondta azután e’csukló hangon. — De hiszen akkor ő megjön, biztosan megjön, ha már tudja, hol -lakunk ....” Percekig nem leheteti szóra bír­ni. Azután örömmel láttam: Csonti emléke nem veszett bele a harminchárom kisgyermek korai élettörténetének tenge­rébe. Ács Kocsis Janosné pontosan emlékszik minden moz­zanatra. K ét és fél éves volt, összehúzodzkodva gubbasztott a pádon, s ütötték, verték a gyerekek. ,,Azt akarom, azt a kis gyámoltalant” — mondta, s a csont-bőr gyereket Csontikának nevezte el. Ahogy hazaért Kutasra, vitte az orvoshoz. “Hitvány kis gyerek ez, mondta a doktor. „Marika, még ma vigye vissza, holnapra meghal magánál f’ Legalább egy kis vitamint. írjon foJ_ a doktor úr ... S mert nem kapott receptet, maga látott hozzá a kúrához.' „Rette­netesen aranyos kis gyerek volt; soványka, de vig kedélyű, szeretetreméltó. Aranyos kis Csontikám! Olyan ragaszkodó volt. Eleven kis ördögök valamennyien. Fájt a szivem, ami­kor három es fel év uta-n vissza kellett adnom." Kz udvaron kád, két ■ gyerekfej latszik ki belőle. Nem túl jó kép, de el kell hinnem: egyik a Csontié. És ki a másik? Nem beszeltünk még róla, de azt hittem: ennyi túl­áradó szeretette! áldozatvállalásra csak az lehet kepes, aki­től megtagadta a sors a saját gyermeket. Tévedtem. A má­sik fiú az övé. Ács Kocsis Jánosáénak három saját gyer­meke van. Nagyianya 26 éves, fia katona, a kisebbik fiú akit a képen látok — most 14. A családban mégis rend­szerint hat, de előfordult az is, hogy nyolc gyerek élt, ne­velődött egyszerre. Miért? Csontikáról ma már tudom, hogy Balogh Jánosnak hív­nák, 1967-ben született, . tehát tizenöt éves; három és fél évig Kutason élt Ács Kocsis Jánosné otthonában, es hogy ma is visszavágyik. Nem sikerült még a nyomára bukkan­nom. Ifjúi élettörtenele bizonyára ú.iabb hasábokat érde­mel. De ki ez az asszony, aki sajátjain kívül harminchá­rom gyereket indított el az úton tisztességgel, szeretettel, Csontikáét is meghazudtoló ragaszkodással? Mi az indítéka? Miért tudnám tanulmányozásra ajánlani ösztönöd „nevelés- tudományát”? Miért maradt meg bennem AZ ANYA jel­képeként? S alig néhány órás beszélgetés után miért tisz­telem szinte úgy, mint saját anyumat? Űjra felzokogott. de nyomban a mosoly szépsége sor­vasztotta el szája szögletében a sírás görcseit. „Hatan vol­tunk testvérek, szüleim elváltak, apám újra megnősült. Mostohaanyám ütött, vert, mint a répát. Gonosz volt. A sa­ját gyerekeinek adott enni, nekünk nem. A szomszédok kötözték be vérző fejemet, összerúgdosott testemet. Akkor határoztam: ha megérem, hogy egyszer saját otthonom lesz, sok gyereket nevelek föl szeretettel, megértéssel...” A nagybajomi parttitkár traktorosiskolára küldte a lányt. Aztán váratlanul eljött érte az édesanyja. Villamos- vezető, majd kalauz volt Budapesten, ott ment férjhez; ké­sőbb bolti eladó lett, azután cukrászdában dolgozott. Több műtéten esett át, majd visszatért szűkebb hazájába, So­mogyba. Kutas, Szentgálosker, Toponár, Őrei az eletút ál­lomásai. Férje a Délviép segédmunkása tizenhárom éve, háromszoros kiváló dolgozó. És odahaza a nagy ház mel­lett — nemreg építették — csakugyan „sok” a tehén: hat van most. tíz lesz nemsokára; s az asszony nagy fiával, fér­jével együtt kaszaija a rétet, hogy előteremtse a takar­mányt. A ház körül olyan a virágoskert. mintha a Margit-, szigetet látnám; olyan a tisztaság, a rend, hogy bárki meg­irigyelhetné. Ács Kocsis Jánosné — kérem, ne vegyék túl­zásnak —: a föld, az élet, a jövő ANYJA! Negyvenhárom éves. és övéivel együtt harminchat apróságot indított útnak! Mélyen meghajtom a fejem előtte, s ha feljogosítanának, az önök nevében is köszönném, amit tett... Ikreket latok az albumban: két csillogó szemű, aranyos kislányt. Szerette őket az egész falu. Ruhákat, ajándékokat hoztak nekik, de őket is „le kellett adni" — hallom Ács Kocsis Jánosnétól. „Ha vissza tudnám hozni ezt a két drá­ga kis csajt, életem végéig velem maradhatnának..." C sontika! Hát ilyen ember a te Anyukád. Légy büsz­ke rá, és soha ne felejtsd el! Látogasd meg, ha te­heted. Segítek is, csak szólj, csak jelentkezz! Esne keserítsen el. hogy a le ragaszkodásod, szereteted aligha erhet föl az öveveL Jávori Bála

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents