Somogyi Néplap, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-07 / 81. szám

Film jegyzet Ki röpül Henze!!©!? Jelenet a Szívzűrből mányi jelenét, a Mozimú- zeumbam vetített kitűnő Szívzűrt! A történet végtelen01 egy­szerű, s végig azonos nyom­sávon halad. A téma sem új. Egy fiatal orvos falura Wer ÜL A körorvosi posztot főként felesége miatt vállal­ja: az asszonyka szeretné, ha megszednék magukat. Az első napokban megismer­kednek a falu vezetőivel, la­kóival. A kezdeti „szemér­meskedés” után hősünk, Bállá doktor kezdi elfogad­ni a hálapénzeket, a gyü­mölcsöskosarakat, az aján­dék baromfit. S lassan ott­hon érzi magát a szép kör­nyezetű településen. Amikor az unatkozó fiatalasszony megkezdi nem éppen tisz­tességes manővereit a pes­ti állásért, ő már maradni akar. A házasság vége ter­mészetesen a válás. Tipikus A lakás i Négy évtizedet élt a há­rom idős ember a régi la­kásban. Aztán jött a hatá­rozat: a lakást renoválják, leválasztják, ki kell költöz­niük. Oj lakást a forgalmas út szélén, új lakónegyedben kaptak. Beköltöztek hát ide. Hetven év fölött az ember már nehezen szokj a meg a változást. Igaz, kevesebbet kell takarítani. (Bár taka­ríthatnék sokat a régiben!”) Közel az üzlet. így marad­tak a kellemes séták is. Itt a buszmegálló. („Nehezen bírom már a lépcsőt, az acsorgást, a tömeget.”) A réni csak üldögélt a konyha ablaka mögött, a semmibe bámulva. Eltelt egy hónap. Aztán még egy. A néni most is ott ült az ablaknál, ezúttal azonban a forgalmat leste. Meg a szomszédos házakat, a jövőket és érkezőket. Nő­vére dúdolgatva a port tö­rölte le a bútorokról. A bá­csi cigarettára gyújtott és elmélyedt keresztrejtvényé­ben. Közben készült az ebéd, várták a gyerekeket meg az unokákat, akik naponta betoppannak, hogy: „Na, mi újság, hogy vagytok?” Mindhárman buszbérletet váltottak, s a délutáni prog­ram a városnézés lett. Itt élnek hetven eszterideje, de most fedeztek fel, hogy nem dag Gyula, Gyarmattry Lí­via, András Ferenc, a Ju­talomutazást rendező Dárdai István — tulajdonképpen ott folytatta ezt, ahol a cseh új hullám lendület« megtört. Minden, ami ebben a je­lentéktelen faluban történik, jelentéktelen, mégis rend­hagyó, olykor pokolian mu­latságos. Böszörményi gro­teszk skanzent teremtett, s szinte izolálja — azzal, hogy köréje kerítésként ne­hézfegyverek lőterét építi. Ebben a mesterséges izolá­cióban fö&nagyulraak az „in­tim megvilágítású” dolgok. A jelentéktelen is jelentő­séget kap. S egyébként is olyan ez a falu, mintha csu­pa különc, csupa csodabo­gár lakná! Egy sereg „pót- cselekvő” fura figura... Egy idő után már nem ismerik a várost. Ha nem fáj nagyon a lábuk, elsétál­nak a régi lakáshoz. Nézik, mit dolgoznak ott az embe­rek, és bíztatják őket. hogy siessenek. Egyszer estek csak kétségbe, amikor az egyik munkás így szólt: „Ne nagyon reménykedje­nek, mert az nem is olyan biztos, hogy ide valaha is visszajönnek!” Sokáig beszélgettek az esetről, végül is megnyu­godtak. Mégsem hagyhatják, hogy szükséglakásban éljék le az életüket! Még a rossz emlékű köl­tözés előtt, amikor tervez­gették, hogy mi kerüljön a raktárba, és mi az, amivel berendezkednek, csak így emlegették a szörnyet: az a lakás. Végül A lakás lett belőle. Sohase hitték, hogy valaha megszeretik. Hogy megszokják a szerintük megszokhatatlant. Most jó, hogy minden kéznél van. Könnyebb rendben tartani. A fürdőbe sem kell begyúj­tani, mert mindig meleg van. Közel a bolt, a posta, a gyógyszertár. Szemben az iskola, jó látni azt a sok gyerekarcot. Kellemesen telnek a na­pok. Az unokáknak mindig integetnek az ablakból. So­káig néznek utánuk. Vidá­mak, apró-cseprő hétközna­pi problémáik vannak csu­pán. Mert bizakodnak- hogy egyszer visszamehetnek. Oda, abba a régibe. A. A. Ott látom keringeni Bö­szörményi Gézát is. Lebeg­nek, kezükkel kavarva a le­vegőt: hurkokat írnak, ör­döglakatot rajzolnak az ég­re. Olyan szögből látják va világot, amilyenből itt, lent­ről mi sohasem. Már az első megszólalás­nál világos volt, hogy Bö­szörményi Géza mesterének tekunti a cseh új hullám él­lovasait, a hatvanas évek­ben csak víztaréjt ismerő, völgybe sohasem sikló hul­lámlovasokat: Ivan Passert, Milos Formant, Vera Chyti- lovát, de legfőképpen Jiri Menzelt, a Szigorúan ellen­őrzött vonatok és a Szeszé­lyes nyár rendezőjét, a kitű­nő színészt, színházi szer­zőt. S az első megszólalás? Az Ismeri a szandi-mandit? című Gyarmathy Livia-iilm forgatókönyvét ő írta. Az­tán a Madárkák című bű­bájos film, életünk doroz- másabb vidékéről. De ne is foglalkozzunk tovább a fil­mes múlttal, nézzük Böször­Lörténet a falusi értelmiségi életmódról, mondhatná bár­ki. Hát nem az! Nem az, mert bearanyoz­za az a fajta humor, amely leginkább Bohumil Hrabal (Szigorúan ellenőrzött vona­tok, Bambini di Prága, Díszgyász stb.) műveiben vidít berniünkét. Böszörmé­nyi és a forgatókönyvszerző társak — Balázs József, Gu­lyás Péter Pál — fölvállal­ják Jiri Menzel tündéri rea­lizmusát, Ugyanakkor Chy- tilova látszatkegyetlenségét, mely humorossá képes avatni még a szülés koránt­sem vidító, műveletét is. (Nem véLetlen, hogy az ügyefogyott szülészorvost Chytilovánál Jiri Menzel játszotta!) Böszörményi Géza nemcsak tanult a men- zeli formanyelvből, sitílus- ból, groteszk látásmódból, hanem maga is kitűnő mű­velőjévé vált Mint egyszer már írtam e hasábokon: a magyar film néhány jeles képviselője — köztük Gaz­usodalkozunk, ha egy fiatal cigány kormányt elengedve, hegedülve járja a falut Ha Demeter törött lábbal ül motorra, maga mögé invi­tálja a doktort Ha a funk­cionárius fiukat időnként haldoklást mímelve csalja haza a mama... Ha._ Ha... Ha... Hahaha! „Soha nem történik sem­mi” — fakad ki illuminált állapotban az egyik vénlány a két tanítókisasszony kö­zül. Annát, a „doktoraiét” u gyári ez a hervasztó életér­zés jellemzi. Ha úgy szem­lélnék mikrovilágukat, múlt Böszörményi és az operatőr, Jankura Péter — egy per­cig sem unatkoznának! Eh­hez azonban bizonyos fajta szemüveg szükségeltetik. És Bállá doktor rendelkezik ez- zeL Kész a kihívásokra is felelni. Ez a magyar „ Potemkin., falu” jó orvost kapott! Nyomatékkai emlegettük Menzel hatását. Böszörményi átemeli a Szívzűrbe a Sze­szélyes nyár vaddortruppját. (Ugyanakkor szánté Fellini világa ez!) Módjával folyik a vér is — végtére is „or­vosfilm” ez! —, de a lát­ványt biztos kézzel fordítja át groteszkbe minden eset­ben. Nem maradhat emií- tetlenül a film gyengéje sem: Anna „külön, történe­te” eléggé lapos, közhelysze­rű, és itt zárlatot kap a tündéri realizmus, a gro­teszk humor. Csak akkor kezd „szállni” a történet újra, amikor visszatérünk Bolondfalvára. (Bocsánat, én nevezem így...) Itt aztán ha elhajítanak egy darab va­sait, biztos, hogy eltalál va­lakit. Itt eldorádós eszem- iszomok folynak végkimerü- lesig. Itt egyszerre két vén- kisasszony les» boldog és ál­dott. Khm! Ball« doktort Máté Gábor alakítja sziporkázva, szenzá­ciósan, Básti Juli — ő az egyik tanítónő — már a bá- vatag nézésével is figurát hoz. Játékára leginkább egy filmcím illik: „Csodálatos vagy, Júlia”. Pogány Judit atmaevésével férfit fal; ő a másik tanítónő. Az alt szó­lam megszálaltatója... Udva­ros Dorottya játssza dr. Bal- lánét tehetségesen: nem raj­ta múlt, hogy a külön út­ját részletező képsorok élet nélküliek. Jiri Menzel a film legkülönlegesebb, leg- költőibb figuráját, a galam- bász Demetert játssza. És egyszercsak röpülni kead ez a kukkoló, ez a falu bolond­ja vagy esze... Leskő Lászlő CSUPOR TIBOR KIS-BALATONI BARANGOLÁS A XVIII.. század végéig — eddigi ismereteink szerint — a Balaton tava minden tér­képen és íö.ljagyzésban Bala­toniad végnél kezdődött. így tartotta a közvélemény is. 1805-ben azonban egy Zala- várt es Bárándpúsztat ábrá­zoló mappán, közvetlenül a hídvégi betorkollás után föl­tűnik egy újabb elnevezés: Kis-Balaton. A nagy tó te­hát már nem Híd végnél ve­szi kezdetét, attól csak mint­egy három és fél kilomé­terre nyugatira — ott, ahol Zalavár, Magyarod, Vörs és Híd vég határa találkozott. Nagyjából hasonló a helyzet — ekkor már túl vagyunk a Beszédes-fele Sárvíz—Sió­viszabályozáson és a Balaton szintjének egy méteres sül­lyesztésén — a Zala Vízle­tt.sa póló Társulat 1836-os tér­képén. A Kis-Balatont és a tó szerves részének tekintett sokszogalalkú öblöt . az Ingó és a Keróklá p választja el egymástól. A múlt század harmincas éveiben készült térképen az öböl aránylag széles nyakkal Fenéknél csatlakozik a Keszthely i -öbölhöz. Ez az úgynevezett feneki szűkület. Kéz Andor szerint ez a nyí­lás ' évezredekkel korábban még szélesebb volt. A Bala­ton tűrzásépítő munkája fo­kozatosan szorította mind kisebbre, egyre QSvSzébb. Az egyik tuírzás Berény irányá­ból nyomult előre Vörs, a másik a keszthelyi halomge­rinctől igyekezett a Zala be- torkollása felé. Am a tur- zá.sok „kusza, rendetlen két vonala — vélte Kéz — so­hasem tudott egymásra akadni és nem tudták a Kis-Baitótonba fojtani a ná- luknál erőteljesebb energiá­jú Zalát.” Egy 1769-es térkép 2700 lépésnyi (2084 . méter) vízi- utat jelölt Fenék és Battyán között. Battyán pusztáról in­dultak a révészek sajkái és a komp Fenékre. Az angol utazó, Richard Bright sze­rint az út felét a nádasba vágott széles nyiladékban tették meg. A kompátkelő­hely fokozatosan szűkül. Tölti a Balaton. A déli parthoz közeli Iszapsziget — mint a neve is mutatja — föltehetően folyami horda­lék és tavi üledék lerakó­dásából keletkezett A víz­járás — a Zala-torkolat energiája, a tavi áramlások — állandóan hizlalják, po- cakosítják. így a déli part es e sziget között keskeny lagúnát nem volt nehéz fel­tölteni. Erre 1822-ben -került sor. A vőrsi plébános. Kövér János — utalva a Só—Sár­víz szabályozására — 1822^ ben ezt jegyzi föl: .„A Bala­tont Siófoknál megeresztet­ték és a megásott árkon annyi víz kitakarult, hovr a szárazság is hozzájárulván, a Bate tornyon egészen új, ró yid átaljárás készült, az úgynevezett iszapi töltés”. Ettől kezdve a szigetre száraz lábbal lehetett jutni. Iramén indulnak a kompok. S az átkelők védelmére Fes­teti eh gróf fölállítja Szent Ilona szobrát. 1826-ra a battyán i és a fenéid földnyelvek igen kö­zel kerültek egymáshoz. Egy másik korabeli krónikás ír­ja: „A fenéki általjárás pe­dig... a Mélt. Uraság által hasznos töltésekkel annyira messze szoríttatott, hogy az- olta felétnyi idő mindig ál- talviszi utast a túlsó partra.” Tudósítása szerint a rév szélessége alig 500 mé­ter, mélysége pedig 2,5 mé­ter. Az Iszapszigetnél nem állt meg a munka. A következő évtized elején hatalmas szá­razság pusztított az ország­ban. s ez újra cselekvésre késztette a révátkelőhely gazdáit. A történtekről újra csak a mindenre figyelő Kövér János érzékletes ké­pekben gazdag, hiteles be­számolóját idézzük föl. 1833. Oct. végéig irtózta- tó sok esső volt — rója szorgalmasain papinra a de­rek pairoohus. — December vége felé fölszáradt a sár, azután semmi hó, semmi esső, folyvást meleg. Szent Pál napján, örök emlékezet­re, az udvaron ebédeltünk, majd csaknem egy ingben; ugyanez nap lehetett virá­gos mandula- és kajsziba­rack-fákat találni; az árva­viola tó virágzott és a mé­hek takartak. A Balaton behegedt ugyan es kés-három hétig halász­ták tó, de kocsi® nem jár­hatták. Esső nem volt egész 1834. Május 15-ig, ez is csak mintegy 10 mimet tűmig..” A krónikás szerint azután sem hullott sokkal több csa­padék : legközelebb július­ban, majd októberbe® nyíl­tak meg az ég csatornái. Még harmat sem járta, csak pusztító szél és fullasztó me­leg. Ez persze katasztrofá­lis hatással volt a termésre. Kivéve a bort. „Bóvösleg bő lett a must; jóságra pedig olyan édes. oly cukros, hogy miuta az Isten bort terem­tett, soha jobb nem volt; egy hordó boromat nem ad­nám az olympusi egész Is­tensereg nektárjáért-. (Folytat ju JcJ SOMOGYI NÉPLAP DERKOVITS Kiállítás a Somogyi Képtárban Korai halállal sújtotta a sors; mindössze negyven­éves volt, amikor lezárult életműve. (Ha élne, most áprilisban lenne nyolcvan­nyolc!) Néhány évtizede tudjuk igazán, milyen nagy művész volt Derkovits. Pél­damutató, mint József Atti­la az irodalomban, Bartók a zenében. Derkovits festésze­te és grafikai munkássága tanulságokat szolgáltat — erre próbálta fölhívni a fi­gyelmet a Somogyi Képtár. Hogy a szándék csupán szándék maradt, ennek is van tanulsága. Derkovitsot a közönség többnyire úgy ismeri, mint a húszas-harmincas évek társadalmát illusztráló fes­tőt, rajzolót, aki fegyvertár­sa volt József Attilának. Tehát József Attila költé­szetét is lehet illusztrálni Derkovits Gyulával. S nincs olyan felnőtt, aki nem is­merné a Dózsa fametszet­sorozatot mint történelmi allegóriát, amelyben 1514-et villantja föl, hogy koráról véleményt mondjon és lel­kesítsen. Derkovits azonban több ennél. Festő! Jelentős és sajátos életművel ajándé­kozta meg a huszadik szá­zadi magyar piktúráL Festővé gyúrta önmagát, és festővé gyúrta őt a kor. Kernstok Károlytól tanult — jó úton indult el. A kapos­vári kiállításon is szereplő Alvó lovas 1921-ből való és mutatja, milyen remekül sa­játította el a haladó stílust Figyelme az egyszerű em­berek nehéz életét kíséri, ám az 1924-beli Üli nő cí­mű festmény még csak jel­zi, hogy „témánál van”. A képből hiányzik a társadal­mi töltet Ahogy érzi, hogy igazán festő már, érdeklő­dése átcsap felelősségbe. Népe sorsáért érzett festő- magatartási Derkovits az ízlésűnket is kikezdte. Műveinek befoga­dása nem jelenthet gondot a nézőnek, és mégis __ Nem o lyan elfogadott művész a köztudatban, mint például József Attila. Nem a stílu­sa nehéz, hanem az a világ keserves-könnyes, amit áb­rázolt Pedig hogy milyen finomságokra is érzékeny festő voit, hadd érzékeltes­sem egy példával, a Téli ab­lak című képével. Látszólag egy nagyon hangulatos téli csendélet, mondhatni lírai fogantatású és ilyen hangu­latot keltő. Nézzük meg kö­zelebbről! A* ablakra fa­gyott kék jégvilágok kakas- tollas sapkákat sejtetnek. A kép témája politikai mon­danivalót sugároz, a festés módja — elővigyázatosság­ból — lírai. A harmincas években már alig van ideje a festőnek — ebből az évtizedből csupán négy évet kapott... Ebben az időben festi az Építők, a Hídépítők, a Kivégzés cfmű képet (Csupán azokat em­lítjük, amelyek Kaposváron szerepelnek.) Grafikái közül az Anya, az Anyaság, az Éhezők, á Hajómunkások tartoznak ebbe a sorba. Fo­tókon mutatja be a kiállí­tás a Dózsa-sorozatot A nyáron Tihanyba® ren­deztek életműkiállítást Der- kovits festményeiből, grafi­káiból. A hiteles kép bárkit meggyőzhetett arról, hogy milyen jelentős alkotója seá- zadunkraak. Magányos üstö­kös! Míg József Attilát meg­előzte egy Csokonai, egy Petőfi, egy Ady — Derko­vits szellemének és művé­szetének nincs előzménye. Araiért próbálta ráirányí­tani a figyelmet a Somogyi Képtár, dicséret érte. Azt is tudjuk, a körülmények nem kedveztek egy teljesebb anyag bemutatásának. A gyűjteményeket nem tudták kölcsönadni az intézmé­nyek, pedig előzetesen el­kötelezték magukat Kapos­várnak. Amiért így sikere­dett, a Somogyi Képtárnak kötelessége lenne a képző­művészeti ismeretterjesztés különféle eszközeit igénybe venni egy teljesebb Derko- vits-kép fölvázolása érdeké­be®. Hnrányi Barna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents