Somogyi Néplap, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-01 / 77. szám

Szerény feltételek, példás eredmény / Beszédes számok a TU munkáról A megye — sőt bizonyos értékelések szerint — ,w. or­szág együk leghatékonyabban működő ismeretterjesztő kö­zössége, a TIT Siófoki Vá­rosi—Járási Szervezete, a napokban tartotta küldött­közgyűlését a Balaton-parti városban. Huszti István tit­kár fél évtizedes tevékeny­séget elemzett tartalmas be­számoló jábeai, idézve az öt évvel ezelőtt tartott küldött­gyűlés célkitűzéseit is. Meg­állapította, hogy az elmúlt időszakiban sikerűit az ak­kor meghatározott févadaito­kat megvaiófsitarM, lépést tartani az állandóan változó és növekvő tairsadaUmi igé­nyetekéi. Különösen kiemelkedő eredményt értek el a szak­mai tanfiolyamok szervezésé­ben. Pádéul a központi- es kazánfűtői tanfolyam szerve^ zését az országban itt kezde­ményezték először. Több me­gyéit láttáik el tematikával. Az országban jelenleg öt he­lyen folyik ilyen jellegű képzés. A siófoki tanfolya­mokba három megyéiből fo­gadnak jelentkezéseket s évienként mintegy 50 hall­gató tesz eredményes vizs­gái. A (statisztika is az utób­bi megállapítást, bizonyítja: Siófokon 1977-től 1981-ig 2630 tanfioivarnon illetve előadá­son 85 ezer 86 hallgató vett részt. 1981-ben 588 előadás hangzottéi és 26 idegen nyél­től, valamint 48 úgynevezetté közismereti tanfolyamét rendeztek. A járásban 555 előadás, hat idegen nyelvű négy közismereti taaifo- Sjramot szervezitek. illetve tattottak: 1981-ben. 1977 és 1981 között pedig 3371 TIT- jarufolyamon és előadáson összesen 103 ezer 1TI ember vett részt. A szakmai tanfolyamokról még annyit: a két országos jelentőségű vállalat, a KW ós a GOV ilyen jellegű tan­folyamait evek óta közösen bonyolít,ja le a TIT-teL A ciklus Során Siófokon 204 tanfolyamon 4466, a járás­ban pedig 73 tanfolyamon 1284' dolgozó vett részt. A számok mögött lelkes szer­vezőmunka, kötelességtudás, tanító szellem a fedezet — annak ellenére, hogy a tár­sulat még erkölcsi elismerés­ben 'is igen ritkán részesül. Az ismeretterjesztő tevé­kenységhez szükséges tárgyi adottságok sem elégségesek: a konszern szemléltetés el- enaedh etetten eszközeiből (.magnó diavetítő, alkalmas filmanyag) meglepően kevés áll az előadók rendelkezésé­re. A városi-járási szervezet az audiovizuális tanfolya­mokhoz mindössze három diavetítőt és négy magneto­font tud adni. Huszti- István- a többi kö­zött hangsúlyozta: „A TIT csak ott tud munkát kifej­teni, ahol arra teret kap, ahol megvan a hajlandóság az ismeretek befogadására. Területünk igen nagy, sok tetopü lés tartozik hozzánk. Az ismeretterjesztő munka helyenként nem egyenletes ugyan, de olyan település nincs a járásban, ahol a TIT ne végzett volna munkát.” Az elnökség 1-5 tagú; a vámosban és a járásban 190 TíT-tagot tartanak nyilván. A járásban négy körzeti szerveset is működik, s a tagság 75 százaléka él, dol­gozik ezekben a kozségek­Sz. A. Magyarország fölfedezése BESZÉLGETÉS GONDOS ERNŐVEL Tizenkét éve jelent meg a Magyarország felfedezé­se című szociográfiai soro­zat első kötete, Mocsár Gá­bor Égő arany című köny­ve; néhány hónappal ‘ ez­előtt pedig a huszonötödik, Thiery Árpád műve Veszp­rémről. Ebből az alkalom­ból kerestük föl Gondos Ernőt, a sorozat szerkesztő­bizottságának titkárát. — Ön irodalomtörténész és olvasásszociológus. Így nemcsak a könyvek, értékét, hanem közönségsikerük­nek vagy bukásuknak a tit­kát is ismerheti. Minek tu­lajdonítja a Magyarország felfedezése sikerét? — A siker az egész dokumentumműfajra vonat­kozik, ideértve a szo­ciográfiát, az önéletrajzot . vagy az útirajzot is. A műfaj megújulása idején, úgy húsz évvel ezelőtt, Csoóri Sándor vagy Csók Gyula könyvének azért le­hetett sikere, mert az em­berek szerettek volna meg­foghatóbb, őszintébb ké­pet kapni a valóságról. Ez nagyfokú közéleti érdeklő­dést jelez, s a társadalom- kritikai művekhez kötődik. — ffs a siker a lakkozó V Az amatőrfslmezés föllendítéséért Csaknem 200 darab nyolc milliméteres filmfelvevőt és ffhn­nyersanyagot ajándékozott fiatal amatőrfilmeseknek az Ofotért. Az ajándékokat a Magyar Úttörők Szövetsége és a Pedagógusok Szakszervezetének képviselői vették át, hogy eljuttassák a filmkluboknak tájékoztatás ellenhatásai­ként született, ' akkor a tö­megkommunikációs eszkö­zök nyíltságának növekedé­sével a szociográfia műfaja visszaszorult. — Nem vitás, hogy Végh Antal nagy vihart kavaró penészleki riportjának és a korabeli sajtónak a társa­dalomkritikája között na­gyobb volt . a különbség, mint egy hasonló erejű mai mű és a mai sajtó valóság- feltárása között. De a nyílt­ság nem szünteti meg a szociográfiák megszületésé­nek és kiadásának az. indo­koltságát. Ezt a műfajt ugyanis — a terjedelmet és a valóságfeltárásban elért mélységét tekintve — nem pótolhatja semmiféle napi, heti vagy havi publikáció. — Én mégis úgy érzem, hogy a Magyarország felfe­dezése sorozat köteteinek népszerűsége esőkként az elmúlt években. — Igaz, hogy a sorozaton .belül változik a művek mi­nősége, de ez az egyenet­lenség elkerülhetetlen. Sok­féle szerző, sokféle téma... nem várhatjuk, hogy mind azonos, kiváló színvonalú legyen. Azzal azonban nem értek egyet, hogy az elmúlt években nem voltak olyan sikeres könyvek, mint tíz évvel ezelőtt; Fábián Kata­lin Makoldj családja vagy Halmos Ferenc Illő alázat­tal című műve nagyon fon­tos dolgokat mondott el. Zsolt Róbert könyve is nagy siker volt, és az újabbak közül a Folyamatos jelen című antológiát sem nevez­hetjük sikertelennek. — Milyen irányban vál­tozik a sorozat? — Közelebb akarunk menni például a szakmák­hoz. Most készül Bakonyi Péter izgalmasnak ígérkező könyve a jSszichiátriáról, Márton János műve az ag­rárviszonyok alakulásáról és Szász Imre szociográfiája a vadászatról. Másik szándé­kunk a társadalomtudomá­nyok területén dolgozó fia­talok megnyerése; azoké, akik nem csupán szakmai­lag, hanem íróként is alkal­masak szociográfiák ké­szítésére. Elképzelhető, hogy a fiatal szerzők mun­káiból újabb antológiák is megjelennek a sorozatban. Húsz-huszonöt ívet megírni ugyanis rettenetesen nagy munka, célszerűbb, ha elő­ször csak negyven-ötven ol­dódás műveket kérünk a fiataloktól. Nem iHÉndenütt ilyen megközeRthetetlen a láp: a sekélyebb, lankásabb somo­gyi parton a szigetek körny- nyebben — bizonyos évsza­kokban csaknem száraz láb­bal — megközelíthetőek. Itt az állatokat is könnyebben, hamarabb kihajthatták. Sőt ha egy-egy vörsi gazdának szüksége volt marhájának igaerejére, néhány napra hazavitte és a szekér elé fogta a szigetre küldött ál­latot. így zajlott az élet itt, a Balatonnak e két délnyugati öblözetében, csak természe­tesen sokkal gazdagabban, sokszínűbben. Az élet kere­tei nem voltak változatla­nok és változtathafcá Manók. A természet saját törvényei szerint alakul. Ha évezredes léptékben is. de a két me­dence lassacskán a íeltöltő- dés felé haladt. (Jóval előbbre tartott ebben az Al- só-Zala-völgy.) Az ember szorosan beletagolódott a tájba, és belple a XVIII. század közepéig nem is emelkedett ki. Kihasználta a Kis-Balaton természeti adottságait, a saját javaira I ordított»,' ée a&s-a&S ala­kította. A XVII7 század kö­zepétől azonban nagyot for­dult az idő. Először az erdők... Bajomy István Zala me­gye vízi mérnöke érdekes fölfedezést tett 1828-ban. A nagykapornaki apátság le­véltárában régi dokumentu­mok után kutatva kezébe került a Foglár-völgyének 1773-ból való térképe. Bajo­my éppen , a Zala e rakon­cátlan mellékfolyócskájának megrendszabályozésán dol­gozott. A kis vízfolyás szé­lesen elterült mocsaras völ­gyében ; szeszélyes kedvében — a tavaszi nagyvízkor — járhatatlan poüvánnyá áz­tatta. a réteket, s mindenütt felütötték fejüket a vízinö­vények. Érthető a mérnök csodálkozása, amikor a jó ötven évvel korábbi állapo­tokat . ábrázoló térképet for­gatta: ezen ugyanis a Fog­lár-völgye mint kiválóan hasznosítható, bő füvű rét szerepelt. Mi tóPtéKt 1773 és 1828 köaofcU A török kiűzése és a Rá­kóczi-szabadságharc után hosszú, békés korszak kö­szöntött az országra. Az újjáépítés hatalmas nép- mozgalomimal járt; távoli tartományokból és a szom­szédos országokból érkeztek a telepesek. A természetes szaporulattal együtt 1720 és 1785 között négymillióról 7— 8 millióra nőtt az ország né­pességé. Hatalmas emberi eroforrások kapcsolódtak be az ország fejlesztésébe-áit- alakításába, s ez egyszer­smind kényszerítő erővé is vált. Mindenkinek élni kel­lett, dolgozni. A megélhetés alapja eb­ben a korban a föld. Ter­mőföld pedig nem állott korlátlanul rendelkezésük­re a mocsarakkal, hatalmas erdőségekkel borított Ma­gyarországon, A nagy föld­éhség ösztönző erejének elő­ször a legkönnyebben le­küzdhető természeti aka­dály, az erdő esett áldoza­tául. Nem volt szükség költ­séges beruházásokra, méreg­drága közmunkákra; csak fejsze kellett és fűrész. A földbirtokosok egymás után kötötték a szerződésekét jobbágyaikkal irtásföldekie. A kivágott, porba döntött sudár szálfák helyét hama­rosan feltörte az eke. S ami­kor a XVIII. század végén a birtokosok — alíodiumailk kiterjesztése céljából — fo­kozatosan kezdték visszasze­rezni. . saját kezelésbe venni e földeket, a nagyüzemi ter­melés követelményeinek megfelelően eittin tettek még a kffiparcoMak ha­gyott mezsgyéket, bokorcso- portoka-t, keskeny ligeteket, erdősávokat is, A XVIH. századi ipaaá fejlődés idején megnőtt a fa, az erdő értéke. Nagy- fogyasztója a föllendülő ipar. Bognárok, kádárok, mezőgazdasági és háztartási eszközöket készítő kézműve­sek, épület- és bútorasztalo­sok, zsindelyfűrészelők, ha­jó- és bárkjaépítők, cserző- vaegák mind-mind az erdő­ből éltek. A jobbágyportó­kon a lakóházak és a mel­léképületek egyaránt fából készültek. S fogyott, ritkult az erdő. A java azonban még csak ezután jött. 1730-ban Ott Kristóf sváj­ci bevándorló szállított elő­ször az országból külföldre hamuzsírt. Ez a termék ha­marosan igen jól jövedelme­ző exportcikké vált. A ha- muzsínban található kálium- karbonáíot sokféle célra föl­használták Nyugat-Európá- ban: áz iiveggyájMók, a kék- iastéftdcószítők, a keimet eh e- rítőlc. a salétrom- és szap­panfőző manufaktúrák Te­hát minden menhyiség el­kelt —, jó pénzért. A fa átlagosan csak fél százaléknyi hamualkatrészt tartalmaz, s ennek is mind­össze egy tiz-ed-egyhatod ré­sze hasznosítható hamu,zsír. Ezért ,ha az, erdőiulajdono- sok, bérlők és a kereskedők meg akarták szedni magu­kat. valósággal le kellett ta­rolniuk a magyarországi er­dőket — Kezdetben a sorozat szerzői között ■ több volt az író. — Valóban. 1968-ban Darvas Józseffel még har­minc írót hívtunk össze, közülük néhánya-n meg is írták tervezett szociográfi­át. Azóta is megkeressük őket, ha úgy érezzük, hogy eg.V-egy témához vonzód­nak, s vállalkoznak terje­delmesebb művek elkészíté­sére. Így kerestük meg — mint már említettem — Szász Imrét és Tatay Sán­dort, aki a Jelenkorban te­szi közzé szociografikus so­rozatát a Közép-Dunántúl- ról. Vagy Albert Gábort, aki a dél-dunántúli nemze­tiségi problémákról ír egyetlen család tükrében. De megegyeztünk tavasszal Huszárik Zoltánnal is, hogy Bábolnáról szóló filmje melléktermékeként leírja észleléseit, gondolatait nap- lószerűen. Sajnos, ez a mű már nem készülhet el. — A harmincas években, az első ..Magyarország fel­fedezése” sorozat műveinek megjelenését gyakran kö­vették botrányok, perek. Voltak-e ezekhez hasonló következmények az elmúlt évtizedben? — Inkább úgynevezett belső perek voltak, ame­lyeknek során az egyik vagy másik műben ábrázolt terület helyi vezetői nehe­zen vették tudomásul a könyvek megjelenését, az igazság kimondását. Ezek­ben a küzdelmekben azon­ban, szerencsére, mellettünk álltak a pártszervek és a kormányzat illetékesei. — Furcsa, hegy mindig esők az „érintettek“ emel­nek szót a problémák nyil­vánosságra kerülése ellen. — Egy jó példa azért akadt Végh Antal könyvé­nek a megjelenése után a Bács-Kiskun megyei párt­bizottság szociológusokat toborzott és telepített le a megyében, szabad kézét ad­va nekik. „Nemcsak má­sutt vannak hibák — mond­ták —, jó lesz, ha nálunk is körülnéznek egy kicsit.” — Vajon előfordult-e al- ka.hnanként országos jelen­tőségű változás — új hatá­rozat, rendelet, törvény — egy-egy szociográfia hatásá­ra? — Miért, a sajtóban meg­jelenő riportok vagy a Te­levízió társadalomkritikai műsorai után történt ilyes­mi? — Visszavonom a kérdést. Végezetül érdekelne, hogy a Magyarország felfedezésé­ből miért maradt ki néhány fontosnak látszó téma: az öregség, , az oktatásügy, a cigányság, a szegénység, a vallás... — Épp most tárgyaltunk valakivel, aki az idősek problémájáról tett közzé egy kitűnő tanulmányt? a Valóságban. Van rá remény, hogy megírja az öregekről szóló könyvet A cigányság­ról szóló szocográf iához néhányan már hozzákezd­tek, de elkészíteni még nem sikerült A többi téma pe­dig nehezen megközelíthető, megírásukra nem akadt még vállalkozó. K. G. léJtxJbt iKÍQMMI Jobb hírverést! Nincs kiá,brándítóbb lát­vány, mint amikor . üres széksorok tátonganak valar- milyen rendezvényen, hang­versenyen. Van, aki egy kézlegyintéssel elintézi: „Ugyan, ki tudhatta ' előre, mit ad ma a $évé, milyen egyéb helyi rendezvények vannak. Hát istenem, otthon maradtak, a bérletesek,,—” Egy csöppet sem elfogad­ható álláspont, hiszen a kö­zönség hiánya hat a művé­szekre; nem biztos, hogy ugyanolyan hőfokon muzsi­kálnak, énekelnek. Sajnos, nemcsak a vendéglőkben tartja magát az a szemlé­let, hogy „ez nem az én asztalom”: előfordul a köz- művelődés területén is. Az országgyűlés tavaszi ülés­szakán sok szó esett arról, hogy szorosabb együttműkö­désre van szükség a közmű­velődési intézmények között Ott voltam a közelmúltban a városi könyvtár zenebará­tok klubjának egyik rendez­vényén. A zeneiskola fiatal művésztanárai tették szóvá, hogy nem kielégítő a kon­certek előzetes hírverése. Véleményüket alátámasztot­ta a néhány hete Budapest­ről itt járt Postás Szinfo- nikus Zenekar, Budapesti Kőim több tagjának meg­jegyzése. Az utcán látott plakát nem szolgálta azt az alapvető célt hogy a ritka zenei eseményre csalogassa a kaposváriakat. Ez a rossz „tervezés“ kö­vetkezménye volt. A legna­gyobb betűkkel ugyanis azt nyomtatták, hogy Országos Filharmónia, utána pedig egyre kisebbedé betűkkel az együttesek, a szólisták neve következett. Az előadott mű szerzőjét és címét — Bach János-passio — már olyan „bolhabetűkkel“ biggyesz­tették legalulra, hogy azt észre sem lehetett venni. Ezt a művészek igencsak zokon vették. Így a reklám sem felel meg a hírverés igazi fogal­mának. Az sem elég, hogy a bérletesek értesítést kapnak. Ami pedig a legmegoldatla­nabb, hogy azok, akiliet va­lóban érdekel egy-egy hang­verseny, szervezetten bejut­hassanak az üres helyekre. A zene ügyét szolgálná, ha egy-egy koncert alkalmából hanglemezeket, a szerzővel kapcsolatos műveket árusí­tanának az előtérben. Sze­rintem ez megoldható, hi­szen személyesen tapasztal­tam, milyen sokan vásárol­nak hangfölvételeket a moszkvai Nagy-színház elő­terében. A Bolsoj művészei­nek lemezein kívül Mozart, Rossini és mások operáinak külföldi fölvételeit is ajánl­ják a közönségnek. Egy-egy műért, bizony,, szinte „vere­kedni” kellett a pultnál. Milyen szép volna, ha például most, a Kodály-cen- tenárium tiszteletére rende­zendő áprilisi kaposvári hangversenyen kottákat, könyveket, lemezeiket kínál­nának a közönségnek. Így lehetne a legtöbbet tenni azért, hogy a nagy mester művei otthon is hassanak ránk. 1* G. Vetélkedő tűzoltók Vetélkedőt hirdetett ha­zánk felszabadulásának 37. évfordulója tiszteletére a járási parancsnokságok kö­zött a Somogy megyei Tűz­oltóparancsnokság párt- és szakmai vezetése. A tegnapi döntőt házi versenyek előz­ték meg, s akik a legjobbak­nak bizonyultak, csapat- és egyéni versengésen vettek részt. A tizennyolc verseny­zőnek szakmai, politikai és általános műveltséget föl­mérő kérdésekre kellett vá­laszolnia. Tesztlapot töltöt­tek ki, amelyen a témák irodalomra, földrajzra, poli­tikára vonatkoztak, a szak­mai részben pedig megelőző kapcsolatos elméleti felada­tokat kaptak. Számot kellett adniuk az emberélet menté­sének tudnivalóiról, a lakó­házak és erdők tűzvédelmé­ről. Feladataik között — foglalkozásukhoz kapcsoló­dóan — kémiai jellegű kér­dések is szerepeltek. Somogy tűzoltóparancs- noksáaai közül legeredmé­nyesebben a kaposvári 1. számú csapat szerepelt; az egyéni versenyben Tomics Sándor zászlós bizonyult a legjobbnak. CF-etytatjiúkJ CSUPOR TIBOR KIS-'BALATBNI BAR NABUtl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents